Sem a kiváltó okai, sem a lefolyása, sem a megoldása nem ugyanaz, mint a férfiak esetében - valószínűsítik a sokáig tabuként kezelt, máig kevéssé ismert női alkoholizmusról a legújabb kutatások.

Ha elnézőek magukkal szemben, rivalizálva a férfiakkal, akkor a férfiakat érő rossz is osztályrészükké válik. Ugyanolyan késő éjjelig elmaradoznak, ugyanannyit isznak (...) Bűneik miatt a nők elvesztették a nemüknek járó privilégiumokat - fogalmazta meg véleményét a női egyenjogúságról és a következményének tartott italozásról a közel kétezer éve élt Seneca római filozófus és államférfi. A sokáig hozzá hasonlóan mindkét nembeli alkoholfüggőt egy kalap alá vevő közvélekedés dacára e betegség mai kutatói egyre inkább úgy vélik, hogy nők és férfiak más okból, másképpen és más következményekkel néznek a pohár fenekére.

Ezt erősíti meg egy nemrégiben a Biological Psychiatry című amerikai szaklapban publikált német-svéd genetikai kutatás is, amelyet a bonni egyetemen dolgozó magyar kutatónő, Rácz Ildikó vezetett. Eszerint azok a nők, akiknél egy génmutáció folytán módosult az eufóriát, örömérzetet okozó endorfin nevű hormon anyagcseréje, sokkal inkább hajlamosak a függőségre, mint az e mutációval nem rendelkezők. Bár az egérkísérleteken és emberi vérpróbákon alapuló kutatás még adós a mutáció pontos hatásmechanizmusának feltérképezésével, Rácz nyilatkozata szerint alkoholista férfiaknál nem találtak efféle elváltozást. Az alkoholizáló nők ezek szerint még férfi társaiknál is érintettebbek lehetnek.

A szóban forgó függőség genetikai háttere csak mostanában került a kutatók látókörébe, ám hogy férfiak és nők másként válnak rabjává, az - elsőként feminista önsegítő csoportok figyelemfelhívására - már hosszú évtizedek óta ismert. Azért csak azóta - hangsúlyozzák a téma szakértői -, mert bár női alkoholizmus mindig is létezett, a Seneca soraiból is kiérezhető általános megvetés miatt a gyengébb nem jellemzően eltitkolja e szenvedélyét. Következésképp a nők inkább a zugivásban jeleskednek. Egyébiránt a félmillióra becsült magyarországi alkoholista közül tavaly csupán 26 ezret tartottak nyilván, több mint egyharmaduk volt nő. "Akkor már nagyon keserű voltam. Este befejeztem a munkám, elláttam a gyerekeket, s amikor szépen lefeküdtek, aludtak, akkor gyerünk. Egyedül. Ittam. (...) Ahogy megittam egy pohárral, úgy éreztem, kell, mert nehéz az élet, és jobb lenne öngyilkosnak lenni. De inkább megiszom. (...) Akkor elzsibbadtam egy kicsit, s vettem a következőt" - olvasható egy fiatal nő napi rutinja Valkai Zsuzsa Miért isznak a nők? című, két évtizede megjelent könyvében.

"Még húsz évvel ezelőtt is megszólták azt a nőt, aki egyedül ült be egy italra, ma azonban, a társadalmi, kulturális változások nyomán, ez már nem kelt feltűnést" - fogalmaz Buda Béla addiktológus pszichiáter. Ma már egyre több nő nyúl a pohárhoz, főleg a korábbi társadalmi stigmát már nem érzékelő - magukat partirészegségben elengedő - fiatalok körében. Az új idők szelére érzett rá nemrégiben egy orosz cég is, amikor kifejezetten nők számára dobott piacra díszes üvegű, többféle ízesítésű vodkát.

A nőtudományi kutatások előtérbe kerülése miatt egyre többen foglalkoznak az italozási szokások terén mutatkozó különbségekkel. Első ránézésre e téren valóban ők a gyengébbik nem: "a férfiaknál érzékenyebbek az alkohol negatív hatásaira, esetükben gyorsabb és súlyosabb a betegség lefolyása" - foglalja össze a már a múlt század közepe óta ismert alaptézist Gerevich József addiktológus. A nők szervezete lassabban bontja le az alkoholt, mert az alkoholdehidrogenáz nevű enzim bennük kevésbé aktív. Egyebek mellett ezért károsodik a májuk, az agyuk és a szívük már kevesebb italtól is. "Felmérések szerint míg egy férfi heti harminc pohár sört is megihat évekig anélkül, hogy a mája súlyosan károsodna, addig egy nőnek már ennek a fele is veszélyezteti az egészségét" - így Buda Béla. De bizonyos hormonális változások - menstruáció, klimax - is lassíthatják a lebontást, ugyanakkor növelhetik az ital iránti vágyat.

Miközben a két nem tagjai általában ugyanazt várják az italtól - stressz- és feszültségoldást, hangulatjavítást -, az őket ivásba taszító krízisek különbözőek. A férfiak inkább munkahelyi fáradtság és stressz miatt szeretnek illuminálódni, a nők viszont magánéleti gondjaik, magányuk, a külvilágtól való elszigetelődésük, az egyedül viselt terhek súlya miatt kereshetnek pótvigaszt. Ez persze paradox élethelyzeteket eredményezhet, hiszen egy gyesen lévő kismama világtól való elzártsága ugyanolyan szimptómákhoz vezethet, mint egy másik édesanyának a gyermekei kirepülése miatt érzett fájdalma - hoz példákat könyvében Valkai Zsuzsa a női szereppel összefüggő válsághelyzetekre.

A lélektani momentumok szerepét a betegség kialakulásában egyes kutatók olyan fontosnak tartják, hogy kidolgoztak - mint a témával több mint másfél évtizede foglalkozó Robert Cloninger, a St. Louis-i Washington Egyetem pszichiáterprofesszora - egyfajta alkoholizmuskarakterológiát. ( Szerk megj.: más szakirodalom egyértelműen elutasítja az alkoholista személyiségtípus létezését) Az alkoholizmusra hajlamos tipikus női személyiség Cloninger szerint jellemzően nem fiatal-, hanem felnőttkorban lesz az ital rabja, az ivással depresszióját, szorongását akarja elűzni, emellett fél az új, ismeretlen dolgoktól, és gyenge az önkontrollja. "Gyűlöltem a magányomat. Gyűlöltem a négy falat, és gyűlöltem magamat. Fuldokoltam az önsajnálatban. Beleőrültem az önundorba" - hoz egy ezt erősítő példát Valkai.

A kezelhetőség tekintetében ugyanakkor a nők jobb helyzetben vannak a férfiaknál, általában ugyanis korábbi stádiumban, így még jobb állapotban jutnak orvoshoz. Ennek oka meglepő módon éppen az őket sújtó társadalmi megbélyegzettség: a környezetük annyira elítéli szenvedélyüket, hogy hamarabb rákényszerülnek a leszokásra. De amúgy sem árt iparkodniuk: míg tíz alkoholista férfi közül csak egytől válik el a felesége, az alkoholista nők kilencven százalékát otthagyják. További tapasztalat, hogy a nők könnyebben szoknak le, és vissza is ritkábban esnek: "alig volt néhány nőbeteg, aki kiszállt a kezelésből, míg a férfiak fele lemorzsolódott" - hívja fel a figyelmet Buda, aki két évtizedig vezetett főleg alkoholbetegekkel foglalkozó kórházi osztályt. Ennek okát a szakértők abban látják, hogy a gyengébb nem képviselői inkább elfogadják a betegszerepet, és jobban együttműködnek a kúra alatt.

Magyarországon egyébként ezek a terápiák általában megmaradnak koedukáltnak, holott "Németországban vagy a Benelux államokban már külön osztályon ápolják a nőket, kezelőik női terapeuták, orvosok" - mondja Gerevich József, hozzátéve: "meggyőződésem, hogy egyes gyógyszereket eltérően kellene a két nemnél dozírozni, időzíteni". Ehhez azonban még számos, az említett bonni vizsgálathoz hasonló kutatásra lenne szükség. Ma ugyanis az alkoholbetegeknek - az antidepresszánsok mellett - általában kétféle hatóanyagú gyógyszert írnak fel, ám nem a páciens nemétől, hanem attól függően, hogy az illető teljes, avagy csak részleges absztinenciát vállal.

SINDELYES DÓRA - HVG - 2008.08.18

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr36623157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamás 2008.08.23. 09:12:24

Nincs undorítóbb amikor egy nő iszik, erről csak ennyit tudok mondani !!!!