Illés Márton írása

A közeledő nyár, napsütés, vízparti mókázás, a nyíló virágok illata és a friss gyümölcsök íze sokak arcáról letörli a téli mélabút. Ahogy felforrósodik a levegő a szenvedélyeink is új erőre kapnak. Az újra nyíló kerthelyiségek valamelyikében szívesen megiszunk egy pohár fröccsöt, hogy még jobban érezzük magunkat. A „még jobban” azonban könnyen válhat „valamivel jobban”-ná vagy „elviselhető”-vé. Így az első pohár után el lehet jutni a tizedikig is, ha az „édes élet” más jelenségei már nem tudnak tűzbe hozni minket, és csak az alkohol vagy illegális drogok használatától érzünk életörömet. De vajon hányadik pohárnál van az a pont, ahol az élet egészséges élvezete helyett már inkább függőségről van szó? Mikor vesszük észre, hogy hálóba kerültünk?

A függőségnek számtalan formája lehet. A munkamániától, a játékszenvedélyen evési kényszeren keresztül a koffein- és nikotin-függőségig. A különböző kultúrák az egyes függőségeket hol tiltották, korlátozták vagy más taktikákkal próbálták visszaszorítani, máskor viszont ellenkezőleg: szerves részükké tették, támogatták azokat. A függőségek közül sok ugyanis serkenti a termelékenységet, erősíti a kulturális összetartozást. Tehát mindaddig, amíg a társadalom rendszerével nem kerül konfliktusba, addig nem válik igazán problematikussá.

Fiziológiai vagy pszichés szempontból a napi rendszerességgel elfogyasztott pohár bor, vagy a heti egyszeri lerészegedés is függőségként értelmezhető. A társadalom viszont mindaddig elnéző a szenvedélyekkel szemben, míg azok nem károsak a munkaképességre és a társas viszonyokra, illetve amíg nem ütköznek érvényes jogszabályokba. A jogszabályi rendelkezések elméletileg az előbbiekből adódnak, eltéréseik azonban kétségtelenül a kulturális gyökerekkel is magyarázhatóak. Így számos iszlám országban még mindig illegális az alkohol-fogyasztás, míg a nyugati országokban – többek között a kereszténységben jelentős bor-kultusz miatt – legálisan le lehet részegedni. Itt viszont, néhány kivételtől eltekintve, tilos a kábítószer fogyasztás.

Az adott kultúrák az általuk nem támogatott függőségi fajtákat illetve szinteket eltérő eszközökkel próbálják visszaszorítani. Az államok tiltáson kívül extra adók kivetésével a termék drágábbá tételével próbálják csökkenteni a fogyasztást. Továbbá a fogyasztás körülményeinek: terének, imázsának alakításával is megpróbálják visszaszorítani a káros függőségeket.

Ezek a megoldások, hasonlóan a kórházi kezelésekhez, önmagukban nem vezethetnek célhoz. Hiszen kizárólag negatív eszközökkel: tiltással, korlátozással, lebeszéléssel az alkoholistát és a drogfüggőt sem lehet meggyőzni arról, hogy az élet józanul is lehet szép. William S. Burroughs amerikai író, Narkós című önéletrajzi könyvében arról számol be, hogy a heroin használatával való felhagyáskor egy rövid, fájdalmas elvonási tünetekkel terhes szakasz után az üresség marad csupán, és ez az üresség az, ami miatt a heroin-függő ismét drogra vágyik.

Igazából tehát azon kellene elgondolkozni, hogy mi az, ami egy alkoholistát vagy drogfüggőt tartósan józan életre tud motiválni. Feldmár András, Kanadában élő, magyar származású pszichiáter szerint az ember egy szenvedélyt csak egy másikra cserél le szívesen, így egy drogos csak akkor hagy fel tartósan szenvedélyével, ha más örömforrást (pl.: meditáció) talál.

Ahhoz, hogy valakinek segíteni tudjunk rátálalni arra, ami neki személy szerint örömet tud okozni a mámoron kívül, ahhoz meg kell ismernünk azt az embert mint önálló személyiséget. Amíg csak drogosként, alkoholistaként tudjuk szemlélni, addig valószínűleg az is marad.

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr79422643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.