Képtalálat a következőre: „függőség játékszenvedély”

 

Milyen tapasztalatokat szerzett a játékszenvedély- betegek kezelésében?

Először is azt kell eldönteni, ki minősül betegnek. Azt a játékszenvedélyt tekintjük kórosnak, amikor ez a ténykedés valakinek a szenvedélyévé válik, és a játékos nem tud többé "keretet tartani". Hiába tervezi el, hogy mennyi időt szeretne például a nyerőgépekkel eltölteni, a nyerés vágya erősebb, mint ő. Olyan betegeket kezelünk, akik minden pénzünket rendszeresen eljátszották, ezzel a létfenntartásukat is bizonytalanná tették. A szerencsejáték miatt képesek csalni és hazudni, és amikor épp nem játszanak, akkor is ezen jár az eszük. Próbálnak "leállni'", fogadkoznak a családjuknak, hogy változtatnak az életükön, tervezik: abbahagyják a játékot, de nem képesek rá.

Hogyan kezelik őket?

A Minnesota-modellt adaptáltuk hazai viszonyainkra, mely az ötvenes években született meg az Egyesült Államokban az alkohol- és kábítószerfüggő szenvedélybetegek kezelésére. Később ezt a programot az úgynevezett "viselkedési addikciók", például a játékszenvedély esetében is alkalmazták. Magyarországon tizenegy éve használjuk a módszert, alkoholbetegek esetében Szigetváron már jó eredményeket értek el vele. Megjegyzendő, hogy az alkoholizmus sok esetben társul a játékszenvedéllyel, és a gyógyításban szerzett tapasztalatok mindkét területen felhasználhatók.

Hány beteget kezeltek eddig?

Eddig hatvanötöt, és százhuszonhétnél végeztük el a szakvizsgálatot. A Nyírő Gyula Kórház pszichiátriája az egész ország területéről fogad betegeket. Tavaly októberben hoztuk létre a "játékbetegrészleget", ahová nem orvosi beutalóval kerülnek a betegek, hanem önkéntesen jelentkeznek. Felhívnak telefonon, és kapnak időpontot egy szakvizsgálatra. Röviden elmondjuk nekik a kezelés menetét, hogy mire számíthatnak. Figyelemre méltó, hogy a bejelentkezett betegeknek csak mintegy a fele jön el a vizsgálatra, de legföljebb ötven százalékuknak javasoljuk a terápiát. Vagyis szigorú szűrőt alkalmazunk. Azoknak a betegeknek javasoljuk, hogy feküdjenek be hozzánk, akiknek megvan a betegségbelátásuk, és megvan a kellő elszántságuk arra, hogy végig is csinálják a terápiát. Még azt sem tudjuk százszázalékos biztonsággal állítani, hogy a más szenvedélybetegségek kezelésére alkalmazott Minnesota-modell hatékony-e a játékszenvedély esetében is, bár a tapasztalataink erre utalnak.

Mi alapján állapítják meg egy szenvedélyes játékosról, hogy van esélye a gyógyulásra?

Teljes gyógyulást nem ígérünk, legföljebb azt, hogy a sikeres kezelés után a betegeink tünetmentesek lesznek. A hozzátartozók általában hamarabb észlelik, hogy orvosi beavatkozásra van szükség, de ha ők telefonálnak, nem lehetünk biztosak abban, hogy a beteg maga is belátta: kezelésre van szüksége. Ebben a stádiumban a betegek tagadják, hogy a viselkedésük kóros lenne, és ha szóba kerül a játék, magabiztosan állítják: bármikor abba tudom hagyni. Ez persze öncsalás, hiszen a beteg a lelke mélyén maga is tudja, hogy nem ez a helyzet. De ha az illető maga hív fel bennünket, hogy segítsünk rajta, akkor már túl van a tagadáson, maga is rájött arra, hogy baj van. Ilyenkor behívjuk szakvizsgálatra, és elmondjuk neki, hogy a kezelés három hónapig tart, és különösen az első öt hétben igen szigorú. Ez a "pizsamás" időszak, amikor a betegek nem hagyhatják el a részleget, még az udvarra sem mehetnek le. Ez alatt az idő alatt vesznek részt az úgynevezett pszichoedukációban, előadásokat hallgatnak a szenvedélybetegségekről. Napról napra feladatokat kapnak. A program meglehetősen megterhelő, de éppen ez a célja: azt szeretnénk, hogy a betegek koncentráljanak a feladatokra, mozgósítsák lelki tartalékaikat. Ha valaki erre nem képes, akkor elbocsátjuk. Akik megmaradnak, az ötödik héten vizsgáznak is az anyagból, s csak akkor könnyítünk a gyakorlaton, ha megfeleltek. Ekkor öltözhetnek át, mehetnek le az udvarra.

Mi történik ezután?

Ekkor indul a Minnesota-modellre épülő "névtelen szerencsejátékos" tizenkét lépéses programja. A terápiában részt vevő betegek előre meghatározott szabályokat követő csoportot alakítanak, és napi egy órában megbeszélik egymással a problémáikat. A résztvevők csak a keresztnevüket használják. Az önsegítő csoport munkájában külsők is részt vehetnek, akik hasonló gonddal küszködnek. Elmondják egymásnak az életüket, és azt, hogy eddig milyen erőfeszítéseket tettek a felépülésre. A csoport tizenkét lépéses programot követ, ennek az a célja, hogy felszabadítsa a betegek belső erőforrásait a játékszenvedély leküzdésére.

Mekkora összegeket játszanak el a betegeik?

Az életviszonyaiktól függ, mennyit engedhetnek meg maguknak. De mi itt arra kérjük a pácienseket, erről ne beszéljenek egymással. Nehogy azok, akik kevesebbet vertek el, bár ezzel is tönkretették a családjukat, úgy érezzék, ők nem is annyira betegek. Szeretnék elkerülni, hogy a betegeink rivalizáljanak e téren.

Milyen társadalmi környezetből kerülnek ki a játékszenvedély rabjai?

Minden csoportból vannak betegeink. Sem a származás, sem az iskolázottság, sem a beosztás nem meghatározó. A nemek közötti arány azonban erőteljesen a férfiak javára billen, de ez csak a kezelésen átesettekre vonatkozik, ugyanis 2003. november eleje és 2004. július vége között 12 nő és 115 férfi betegnél volt szakvizsgálat. De sok nő is szenvedélyes játékos, csak közülük jóval kevesebben jönnek el a kezelésre. Az osztályon kezelt átlagos szerencsejátékos húsz és negyven év közötti, városban él, érettségizett, 50 és 100 ezer forint között keres, és a többségük nyerőgépeken veszti el a pénzét. Vizsgáltam már tizennyolc év alatti és hetven év fölötti beteget is.

Milyen arányban esnek vissza a páciensek?

A játékosokról nem tudok adatot mondani, csak az alkoholbetegekről. Esetükben a kórházban kezeltek tíz százaléka válik tünetmentessé, a többi visszaesik. A játék gyakran alkohollal társul, a nyerőgépeket általában szórakozóhelyeken telepítik, ahol az alkohol eleve oldja a gátlásokat. A mi részlegünkön nem várhatunk csodát. Ugyanakkor a Minnesota-modell meglehetősen hatékony: ott, ahol Magyarországon eddig már több évig alkalmazták, például Szigetváron, az önsegítő csoportokban részt vevő betegek hatvanhetven százaléka tünetmentessé vált.

Hazánkban terjedőben van a játékszenvedély. Mi lehet ennek az oka?

A játékszenvedély hátterében a fogyasztói társadalom mentalitása áll. Ez nálunk csak az utóbbi két évtizedben terjedt el, és pszichikailag nem voltunk rá felkészülve. A közvélemény még nem ismerte fel, hogy a rendszeres szerencsejáték a szenvedélybetegség kialakulásához vezethet. Sajnos nálunk is egyre általánosabbá válik az a szemlélet, mely a mindenünnen záporozó reklámok hatása alatt a boldogsággal azonosítja bizonyos árucikkek és szolgáltatások birtoklását. Betegeink a vágyott dolgokhoz minden késedelem nélkül, azonnal hozzá akarnak jutni. Gyakran előfordul, hogy a felépülőben lévő betegek, csak hogy törleszthessék a tartozásaikat, "munkamániássá" válnak, tömérdek megbízást vállalnak, ami olyan pszichés nyomás alá helyezi őket, hogy összeomlanak és visszaesnek.

Játékszenvedély - önbecslő kérdőív

  1. Játszott-e már a munkaideje rovására?
  2. Előfordult-e valaha, hogy a játék miatt vált gondterheltté az otthoni élete?
  3. Érintette-e már a jó hírét a játék?
  4. Érzett-e valamikor lelkiismeret-furdalást a játék után?
  5. Játszott-e valaha is azért, hogy fizethesse az adósságait, ill. így oldja meg az anyagi nehézségeit?
  6. Gátolta-e a játék törekvéseiben és abban, hogy hatékony legyen?
  7. Vesztés után érezte-e azt, hogy minél előbb vissza kell menni visszanyerni, amit elvesztett?
  8. A nyerést követően érzett-e késztetést arra, hogy minél előbb visszatérjen és még többet nyerjen?
  9. Gyakran előfordul-e önnel az, hogy eljátssza az utolsó fillérjét is?
  10. Kért-e valaha is kölcsön azért, hogy játszhasson?
  11. Adott-e már el bármit is azért, hogy legyen pénze játszani?
  12. Előfordult, hogy a mindennapi kiadások rovására szeretett volna "félretenni" a játékra?
  13. Megtörtént-e, hogy a játék miatt nem törődött megfelelően önmagával vagy a családjával?
  14. Játszott-e valaha hosszabb ideig annál, mint ameddig tervezte?
  15. Játszott-e valaha is azért, hogy így meneküljön el az aggodalmai és a gondjai elől?
  16. Tett-e már valami törvénysértőt vagy fontolgatta-e, hogy tesz azért, hogy így szerezzen pénzt a játékra?
  17. Zavarta-e a játék az alvását?
  18. A veszekedések, csalódások vagy feszültségek arra késztetik, hogy játsszon?
  19. Érezte-e már azt, hogy bármi jót, ami csak érte, játékkal kéne megünnepelni?
  20. Gondolt-e már arra, hogy tönkremehet a játék következtében?

A kérdőív értékelése:

Ha 7 vagy annál több kérdésre igen a válasz, akkor gondja van a szerencsejátékkal - kérjen segítséget!

hetivalasz.hu/euuzlet.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr2914638242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.