Behunyhatjuk a szemünket… de nem érdemes. A középiskolás korosztály tud a kábítószerekről, tudja, hogy hol, kin keresztül lehet füves cigit, vagy épp melyik szórakozóhelyen szerezhető valamilyen pirula. És igen, sokan használják is. Fiatal vendégszerzőnk tapasztalata szerint többen, mint ahányan isznak. Az alábbi sorokat egy 18 éves budapesti, középosztálybeli gimnazista lány írta. Ezek az ő élményei a saját környezetéből, tehát nem reprezentatív felmérése a droghelyzetnek. Léda (nem ez a szerző valódi neve – a szerk.) mégis fontosnak tartja megosztani a tapasztalatait.

Drogok

Mindannyiunk fejében beteges kinézetű, lecsúszott fiatalok, sötét arcú dílerek és egy mocskos világ jelenik meg, amelyből nincs kiút. De valóban ilyen ez? Ahogy én látom, és amit én látok, nem éppen…

Fontosnak tartom leszögezni, hogy – bár nem a saját nevemen írom ezt a cikket –, tinédzser vagyok, vannak tapasztalataim, látom a környezetemben élő fiatalokat és a szüleiket. Viszont a saját közegem és személyem „védelmében” döntöttem így. Valamint azért, mert szerintem nem is az a legfontosabb, hogy pontosan ki az a húsz–harminc ember akiket látok drogot használni, hanem inkább ez a korosztály és társaság. A pontos adatszolgáltatás nem az én szakterületem, az a nálam sokkal tájékozottabb felnőttek feladata. 

De arra gondoltam, mégis van valami a kezemben, ami igenis különleges. Az, hogy közvetlenül belelátok a fiatalok, tinédzserek világába, kábítószer-használatába. Látom, hallom a miérteket és a hogyanokat, na meg a mögötte húzódó gondolatokat is.

Amikor tavaly elkezdtem beszélgetni egy fiúval, aki teljesen más körökben mozgott, mint én, hirtelen rádöbbentem, hogy az én szűk kis környezetem, amelyben a legdurvább dolognak egy koktél megivása számított, bizony merőben eltér a korosztályom többi tagjának világától.  

Leesett állal hallgattam, hogy az alkohol nem is annyira durva már, sőt, igazából szinte mindenki füvezik is mellette – vagy helyette. Emlékszem, ekkor még óriási sokkban újságoltam a szüleimnek, hogy milyen elvadult is az én közegem, a sulim egy része.

Aztán, amikor később beszéltem más emberekkel is a témáról, kiderült, hogy egyáltalán nem kivételes az én iskolám diáksága. Máshol is ugyanúgy, 15 éves korban bejön az alkohol, kicsivel később pedig a marihuána. Szerintem a fű, bár tudom, hogy hivatalosan drognak számít, és nálunk illegális is, teljesen más, mint a többi drog, vagyis a keményebb szerek. Egyrészt azért, mert ez mégiscsak egy növény, nem pedig valami ismeretlen eredetű szintetikus kis tabletta. Másrészt, mert annyira benne van a köztudatban, a zenében, az egész kultúrközegben, ami példaképként szolgál a tinédzsereknek, hogy egyszerűen lehetetlen elkerülni. Nem a használatát – bár nemet mondani is nehéz, ha már majdnem mindenki próbálta az ember körül –, hanem magát a „jelenséget”. A dohányba tekert és azzal keveredett füst illatát megannyi helyen lehet éjszaka érezni, és nem, nem csak a messzi földről jött külföldiek fújják ki a szájukból…

A fű tehát a korosztályom számára, drog, de mégsem az.

Mert a mi generációnknak azt jelenti a drog, ami szigorúan tilos – a fű megítélése viszont nem ez. Nem tilos, hanem inkább titkos. Nem tudom, érzitek-e a különbséget. Én azt látom, hogy a fűhöz nagyon egyszerű hozzájutni. Egy–két emberen keresztül az ember gyakorlatilag fel tudja venni a kapcsolatot a dílerrel, és viszonylag olcsón be is tudja szerezni. A használattal kapcsolatos tapasztalataim (amit másokon láttam) viszont nem valami fényesek. Mivel mindenki izgul azért, hogy milyen hatással lesz rá, nagyon rosszul is elsülhet az egész. Lehet pánikrohama, vagy egyszerűen csak rossz látomásai. Ezekkel pedig az a nagy gond, hogy az adott társaságnak kell helyben orvosolnia a problémát, hiszen sem mentőt, sem szülőt nem szabad hívni.

Na, igen, a szülők… Nyilván ez nagyon egyénfüggő, és én csak azt tudom megosztani veletek, amit látok magam körül.

Az én környezetemben a szülők inkább annak pártján állnak, hogy „a gyerek úgyis füvezni fog, de ezzel ők kibékülnek, csak tudjanak róla, hiszen az ő biztonsága a legfontosabb”.

Ráadásul a világon egyre több helyen legális, halljuk, hogy nem annyira káros… és a többi, így aztán szerintem az anyukák-apukák – legalábbis az én iskolatársaim körében – úgy vannak vele (sőt, talán ők is próbálták… hiszen mindenki volt fiatal), hogy  inkább azt mondják a gyerekeiknek: fontosabb a bizalom, mint a törvény teljes mértékben való betartása. 

Ne értsetek félre, én egyáltalán nem kampányolni akarok a marihuána mellett, de nem is igazán vagyok ellene. Szerintem lehet, hogy segítene, ha, mondjuk, nem lenne teljesen illegális, hanem csak tizennyolc éven felüliek fogyaszthatnák. Hiszen akkor alapból nem jutna hozzá annyi kiskorú, mert ellenőrzés alatt lenne a rendszer, valamint megelőzhetők lennének a mentális betegségek is a fiatalkorúak körében. Mert azt hallom a többiektől, hogy a fű előhozhatja például a skizofréniára való hajlamot. Márpedig ez szerintem semmilyen esetben sem éri meg a kellemes hangulatot és boldogságot amit a marihuána okoz.

Mi a helyzet a kemény drogokkal?

Ahogy látom, a tizenéveseknek ezzel kapcsolatban is kevésbé szigorú és elutasító a véleménye, mint a felnőtteknek.

Ami furcsa, hiszen nem is egy drogprevenciós előadáson vettünk részt. És tényleg egytől egyig nagyon komoly és értékes előadásokat hallottunk. De ez még akkor volt, amikor kisebbek voltunk, és úgy gondoltuk (legalábbis én biztosan), hogy a mi életünkben a szintetikus drogok világa távoli és félelmetes marad. Aztán, amikor évekkel később valósággá vált, hogy tényleg léteznek ezek a szerek, és nemcsak a sötét utcákon, hanem a fiatalok köreiben is, már teljesen más lett a helyzet.

A prevenciós előadások lecsúszott emberek életét mutatták be. A környezetemben élők esetén viszont felfelé ívelő életekről van szó. Akik használnak ilyen szereket, azok nem megkeseredettségből – hiszen mind ezt halljuk, hogy ezért nyúl az ember a drogokhoz –, hanem kíváncsiságból teszik. Ami felülmúlja a józan észt, hiszen mind tisztában vagyunk a lehetséges következményekkel.

A fiatalok szintetikus, keményebb anyagokhoz általában akkor nyúlnak, ha már éppen elég részegek ahhoz, hogy ne gondolják át az összes lehetséges kimenetelét annak, hogy bedobnak egy kis pirulát a szájukba, amit egy vadidegen fazontól szereztek.

És ennek a meggondolatlanságnak szerintem van egy része, ami talán sokaknak eszébe juthatott. Főleg a rapzenészek, de más műfaj előadói is, szinte minden számukban valamilyen drogot említenek, vagy kizárólag arról- és annak hatásairól énekelnek. Márpedig a rap nagyon erősen képviseli magát a műfajok között mostanában, és közelebb hozza a gyerekekhez a drogokat. Nem félelmetesnek, hanem kívánatosnak állítja be őket. És valahol persze érthető, hogy ezek a zenészek így beszélnek róla, hiszen az ő életükben nincsenek következmények – vagy legalábbis azok már nincsenek rájuk olyan hatással, mint, mondjuk, egy magyar iskolásra. 

Amennyit én láttam a kemény drogok fogyasztásából, annak szerencsére nem lett komoly következménye. Az általam látott használók nem elveszett gyerekek voltak, de a szüleik azért nem tudtak erről Mert ez már az a szint, amit a leginkább liberális szülőknek sem lehet elmondani, hiszen átmegy azon a bizonyos határon.

Én nagyon félek a kemény drogoktól

Azért, mert nem ismerjük a rövid távú hatásukat sem, és nem mondhatjuk meg száz százalékig, hogy az a pirula színtiszta LSD-e például. Másrészt pedig baromi egyszerűen rájuk lehet szokni, hiszen azonnali jó érzést, „megvilágosodást” adnak.

Az a véleményem, hogy sürgősen el kell felejteni azt a régi beidegződést, hogy a kábítószer-használó kifejezés azokat a vénába szúró, negyven kilós fiatalokat jelenti, akik valami koszos helyen folyamatosan drog hatása alatt szédelegnek. A kortársaim nagy része próbált már valamit, sokan rendszeresen szívnak füvet, többen füveznek, mint ahányan isznak. Mind értelmesek és nyitottak a világ történéseire, vannak terveik és céljaik, azt mondják, kipróbálták, és ennyi számukra elég is volt.

Drogokat többen használnak, mint gondolnátok, mert kikapcsolódást és élményt nyújtanak. De sokan sajnos nagyon felelőtlenül nyúlnak hozzájuk, merészen vagy meggondolatlanul, kockáztatva az egészségüket és a szabadságukat.

Ezeket tapasztaltam az elmúlt időszakban, és nekem meglepően sokkoló volt ez a megismerési folyamat. Ezért szerettem volna megosztani másokkal is, mert talán így reálisabb képet kaptok a tizenévesek és a drogok kapcsolatáról, mint egy diagramból vagy rövidke tájékoztatóból. És noha már sokan leírták előttem, azt hiszem, fontos: a kommunikációban rejlik a kulcs. Mert ameddig mi, fiatalok beszélünk egymással, megosztjuk a tapasztalatainkat, és amíg a szülő és gyerek között is van egy egészséges párbeszéd ezekről a dolgokról, addig nagyon nagy baj nem lehet.

Léda

Kiemelt képünk illusztráció. 

Forrás: wmn.hu 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr1914391310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.