A nők alkoholizmusa ma nagyobb tabunak számít, mint a férfiaké. Az érintettek szégyellik, kínosnak tartják, és a rejtőzködésben, tagadásban a legtöbben már csak akkor fordulnak segítségért, amikor már nagy a baj. Pedig a nők, kiváltképp a 65 év felettiek, egyre többet isznak, a számok riasztók. Mégis, a közbeszédben alig-alig esik szó erről az egyre fontosabb problémáról. Nem véletlen, hogy idén a Száraz november akcióval, vagyis a 30 nap alkoholmentességgel is elsősorban a nőket célozzák meg. 

 

 „Az előző novemberben három hétig bírtam, most remélem, tovább fogom. Mekkora hülyeségnek gondoltam pedig az egészet, most meg várom.” „Olyan jó ez a csoport, rengeteg erőt ad, akkor is, amikor nincs november. A száraz november alatt értettem meg, hogy automatikusan nyúlok a sörhöz, ha stressz ér. A szárazság megtartása alatt jöttem rá arra is, hogy amikor rám tör a sör utáni vágy, és megállom, mennyire erősnek érzem magam, hogy sikerült legyűrnöm.” „Lenyomtam ma egy szülinapi bulit zérón. Állat büszke vagyok rá. Érdekes, de nem is hiányzott. Pedig még nincs is november.” „Elegem lett, hogy egyedül borozom otthon. Ezt a felismerést nektek köszönhetem.”

Íme, néhány vallomás a Száraz november – Egymás között elnevezésű Facebook-csoport faláról. De mi is az a Száraz november?

– Ez egyfajta kreatív mentálfitnesz az élethosszon át tartó örömért, a magasabb életminőségért és a generációkon átívelő jó hírnévért – mondja némi iróniával Dávid Ferenc biopolitikai szakértő, a Kék Pont Alapítvány munkatársa. Ha ennyiből még kevesen értenék, Dávid Ferenc hozzáteszi: az esemény valójában egy olyan hónap, amelynek időtartama alatt lemondunk az alkoholfogyasztásról, de nem azért, mert alkoholellenesek lennénk, éppen ellenkezőleg: annak érdekében tartóztatjuk meg magunkat, hogy a vágyainkat megregulázzuk, és az alkohol ne egyfajta kockázatként, hanem sokkal inkább örömforrásként jelenjen meg az életünkben. Ez a hónap valódi alkalmat nyújt arra, hogy önismereti úton szembesüljünk az alkoholhoz való viszonyunkkal, segít megérteni, miért is nyúlunk a pohár után. Ha pedig gondunk lenne az alkohollal – ami a hétköznapok sodrásában korántsem mindig tudatosul bennünk, hiszen annyi felmentő indokkal lehet italozni, például esténként a „munka utáni jól megérdemelt söröcskével” vagy hétvégenként a „jól megérdemelt baráti lazulással” –, ez a különleges hónap segít az ital okozta problémák korai felismerésében. Mindenekelőtt azonban egy hónap alkoholmentesség a szervezetünket fizikailag is megújítja.

A Facebook-csoportban a tagok a 30 nap absztinencia tapasztalatairól, a napi sóvárgás leküzdésének technikáiról, a szárazság megtartásának nehézségeiről osztják meg gondolataikat. E mellett e közösség afféle támogató csoportként is működik, ami a Száraz november életre hívói szerint az egyik legfontosabb küldetése az eseménynek: a tagok ténylegesen segítik egymást az alkohollal kapcsolatos problémák leküzdésében. Az egy hónapos absztinenciát ünnepélyes aktus zárja december elsején, az úgynevezett Megérkezés napja, amikor újra átadhatjuk magunkat – immáron a remények szerint a mértékletesség erényével felruházva – az alkohol adta örömöknek.

Fotó: Merész Márton
 

A Száraz november bölcsője a Tilos Rádió: itt, a Háttéridő című műsorban hirdette meg először 2015-ben az eseményt Dávid Ferenc. Ekkor azonban még csak százan csatlakoztak a kollektív, alkohol utáni sóvárgáshoz. – Egy évvel később aztán az eseményt átemeltük a Kék Pont biopolitikai projektjei közé – meséli az alapító.

A Száraz november egy 444-es cikknek köszönhetően lett egyik évről a másikra rendkívül népszerű: míg az induláskor csak száz, 2016-ban már egymillió embert ért el a Facebook-esemény, s a visszajelzések szerint több tízezren külső szemlélőként kísérték is. Ekkor alakult meg a zárt Facebook-csoport, amelynek másfél éve még csak kétszáz, ma már azonban közel hétszáz tagja van, a közösség pedig napról napra gyarapszik. Az esemény a kutatókat is felcsigázta: 2017-ben kérdőíves felmérést végeztek az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Kar kvalitatív kutatócsoportjának munkatársai, emellett az esemény résztvevőitől azt kérték, naplózzák az önmegtartóztató 30 napjuk tapasztalatait.

– A kutatásban részt vevők két kérdőívet töltöttek ki, a hónap elején 467 fő, a hónap végén 151 fő. ​A válaszadók fele nő, az átlagéletkor 34 volt. A kérdőívet kitöltők 76 százaléka teljesítette a kihívást, de az „elbukók” ​​alkoholfogyasztása is​ jelentősen csökkent. ​​Az „elbukók” és a „sikeresek”​ mentális állapota a sikerességtől függetlenül is javult​​ – értékeli a kutatást Pados Eszter, az ELTE Pedagógiai és Pszichológia Karának kutatója.

Pados Eszter hangsúlyozza, az „elbukó” kifejezés csak az alkoholfogyasztásra vonatkozik, önmagában már a szándék és a próba is siker. Az elbukásokról egyébként számos őszinte vallomás olvasható a Facebook-csoportban, sokan éppen ezáltal szembesülnek azzal, hogy már kialakult valamilyen szintű függésük az alkoholtól. A kutatásból kiderül az is, hogy ennek az online közösségnek mekkora megtartó ereje van. ​„Kitartok, olvasgatom az esemény bejegyzéseit, jó látni, hogy nem vagyok egyedül, és másoknak sem olyan egyszerű, ad némi erőt a közösség” – írja például az egyik résztvevő.

A reprezentatívnak nem tekinthető, ugyanakkor rendkívül fontos kutatás egyik tapasztalata az, hogy a magyar kultúrában az ivás számít konvencionálisnak, az absztinencia pedig devianciának. A kutatásban részt vevők szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy hol erőszakosabb, hol gyengédebb formában bár, de folyamatosan szembesülniük kellett a rátukmálás jelenségével.

„A barátom kifejezetten nem volt elfogadó, bár még csak egy előre tervezett buliról volt szó, de szinte már dühös lett, amikor említettem neki, hogy én aznap nem fogok inni” – olvasható a kutatásban az egyik résztvevő online naplójában. „Szívták a véremet, hogy miért nem iszol, hülyeség ez az egész, ez csak azoknak való, akik masszívan isznak satöbbi satöbbi. De álltam a sarat” – így szól egy másik vallomás. A Facebook-csoportban is kiemelten hangsúlyos elem, hogy ki milyen magyarázatokat talál ki arra, miért nem iszik. Lényegében csak a terhesek „kiváltsága” nem inni, annyira mélyen gyökeredzik a magyar társadalom mindennapjaiban az alkohol. Egy másik résztvevő a bukását is ezzel magyarázza: „Tavaly oltári balhé volt egy barátnőm szülinapi buliján abból, hogy nem fogyasztottam alkoholt. Ezt szerettem volna idén elkerülni, koccintanom csak kellett az egészségére, szóval lecsúszott egy rumos kóla.”

Az idei „szárazság” szervezői a nők italozásának speciális aspektusaira is szeretnék felhívni a figyelmet, ami az esemény nevében is megjelenik: Száraz november – Nők a pult előtt.

– A nők alkoholizmusa erősebb tabu, mint a férfiaké, az érintettek szégyellik, kínosnak tartják, és a rejtőzködésben, tagadásban a legtöbben csak akkor fordulnak segítségért, amikor már nagy a baj. Pedig a nők egyre többet isznak – állapítja meg Rácz József pszichoterapeuta, az ELTE Pszichológiai Intézetének munkatársa, a Kék Pont vezetője. Hozzáteszi: az italhoz nyúlás motivációi azonban alapvetően mások, mint a férfiak esetében. Míg a nők a fájdalmaik leküzdéséhez használják az alkoholt, addig a férfiak a társadalom felől érkező nyomás okozta stressz oldásához.

– Az, hogy a nők tendenciaszerűen kezdenek annyit inni, mint a férfiak, azért is probléma, mert a szervezetük rosszabbul reagál az alkoholra. Hamarabb lesznek részegek, hajlamosabbak az organikus, mentális betegségek kialakulására, nő a mellrák kockázata, és a májbetegségek is gyakoribbak náluk. A legtöbbet a 65 év feletti nők isznak, egyértelműen ők az egyik kiemelt kockázati csoport – magyarázza Rácz József, hozzátéve, a nők ugyan később kezdenek el inni, de „ivási karrierjük” rövidebb: hamarabb kezdik kezelni őket a súlyos alkoholproblémák miatt.

A nemzetközi adatok azt jelzik, hogy a ​nagy kockázatú alkoholfogyasztók között a nők és férfiak aránya hasonló (6 százalék), a már függőknél viszont a nők aránya a férfiakhoz képest kevéssel alacsonyabb (nők 4,4 százalék, férfiak 5 százalék). ​Sürgősségi ellátásban is hasonló arányban részesülnek. Ehhez képest a nyilvánosságban alig-alig beszélünk a nők alkoholizmusáról, illetve annak speciális aspektusairól. 

Forrás: Ónody-Molnár Dóra - 168 óra.hu 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr6714333723

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.