A felmérések szerint a mélyszegénységben, illetve a társadalom perifériáján élők nagyobb számban fordulnak az alkoholhoz és a különböző illegális szerekhez. A szakemberek segítségével arra az olvasói kérdésre is kerestük a választ, hogy a folyamat valóban törvényszerű-e, s hogy miként lehet segíteni az érintetteknek.

 

Pszichológiai értelemben az alacsony szocio­ökonómiai státus összefüggésben lehet azzal, hogy az érintett később szenvedélybeteggé válik – fogalmazott a kérdéssel kapcsolatban Kozma Zoltán klinikai szakpszichológus. A szakember magyarázatként hozzátette, ha valakinek alacsonyabb színvonalúak a szociális kapcsolatai, illetve az őt körülvevő tárgyi feltételek, könnyebben fordul az önkárosítás irányába.

– Ezekben az esetekben kevesebb az esély arra, hogy ebből a környezetből valaki kitörjön, a tehetetlenségét megoldja, kilátástalanságát áthidalja – ecsetelte. – Minél beszűkültebb, minél szegényesebb egy környezet, annál kevesebb az esély arra, hogy az egyén a sorsát több irányt is keresve megoldhassa. Sok embernek jó néhány lehetősége van arra, hogy az életét alakítsa. Ők iskolázottabbak, jobb szociális kapcsolatokkal, kapcsolati tőkével rendelkeznek, így választhatnak, hogy mihez kezdjenek önmagukkal. A szegénység a társas kapcsolatok beszűkültsége viszont mérsékli ezeket az esélyeket, és a problémamegoldási készlet is kicsi, ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki az önkárosítás felé fordul.

Mélyszegénységben könnyebben fordul az ember önkárosításra. Illusztráció: Shutterstock

A klinikai szakpszichológus kérdésünkre hangsúlyozta, ebből a helyzetből is ki lehet lábalni, de jelentősen nehezíti az előrelépést a minta, ami már kiskorukban körülveszi a mélyszegénységben élőket. A felnövekvő gyerekek negatív példákat látnak, és egy azonosulási folyamat részeként azt csinálják, amit szüleik, környezetük. Így nincs minta a kitörésre, a fiatalok nem tudnak senkit utánozni, aki másként él, s eközben egy deficites értékrendszert sajátítanak el.

Kozma Zoltán szerint a megoldás ilyen helyzetekben az oktatásra, a különböző foglalkozásokra terelődik. Ahol a család nem tud segíteni, ott ez a nehéz feladat az iskolákra, a szociális intézményekre hárul, és az állam tesz is jelentős erőfeszítéseket ennek érdekében. 

– Kell a segítség, egy támogató személy, aki az értékeket felszínre hozza a gyerekekből, mert mindenkiben megvannak a képességek például a sport, a zene, a képzőművészetek vagy éppen az irodalom terén. Nem mellesleg a környezet is csiszol. 
 

A felnőtt emberek esetében a problémák megoldása lényegesen nehezebb. Részükről akaratra, segítségkérésre, a támogatás elfogadására és arra is szükség van, hogy elismerjék, betegek. Egy felnőtt embernek csak akkor lehet segíteni, ha ő is akarja, ha ehhez megvan a belső motiváltsága.

A klinikai szakpszichológus nyomatékosította, bármennyire feleslegesnek érzik sokan, de a felvilágosításra célszerű kiemelt hangsúlyt fektetni. Meg kell ismerni, hogy egyes szerek milyen negatív hatással vannak az emberre.

Természetesen a szenvedélybetegségek jómódúak esetében is kialakulhatnak. Náluk elsősorban az élmények, az izgalom keresése okozza elsősorban a későbbi függőséget. A tárgyi feltételek megvannak, ám egy idő után nem nyújtanak kellő örömet, a belső ürességeket, a kiegyensúlyozott kapcsolat hiányát pedig más módon igyekeznek pótolni.

 

Nincs egyszerű megoldás

 

Mező Andrea, a Mi-Értünk Prevenciós és Segítő Egyesület elnöke elmondta, a mélyszegénységben élők esetében fokozottabban megvan az alkohol és az illegális szerek fogyasztásának esélye. A felmérések szerint a hátrányos helyzetben, esetleg kisebb, nehéz helyzetű településeken, periférián lakó emberek között elterjedtebb az alkohol fogyasztása, és a dizájner drogok fogyasztása is gyakori.

– A megelőzéssel, a kezeléssel kapcsolatos felvetésekre nehéz választ adni, hiszen komplex kérdésről van szó – hangsúlyozta a szakember. – Mindenképpen társadalmi összefogás szükséges. A gyermekeknek már kiskoruktól meg kell kapniuk a megfelelő odafigyelést, a szeretetet és a szociális támogatásokat. Mindez együttesen emelheti fel őket, miközben a szülői példák a fiatalok mintakövetése miatt nem feltétlenül segítik a kedvező változásokat. A felnőttek esetében még konkrétabb támogatás szükséges az önértékeléstől a lakhatásig, de az is bizonytalan, hogy az érintettek mit képesek be- és elfogadni. Ebben is rejlik a kérdés összetettsége. 

 Forrás: Papp Gábor - beol.hu 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr7214272671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.