A magyar lakosság mindössze tíz százaléka absztinens, azaz nem fogyaszt alkoholt. Nyolcvan százalék szociális ivó, vagyis alkoholfogyasztása alkalomszerű, kulturált. Tíz százalék viszont bizonyíthatóan alkoholfüggő. Az Anonim Alkoholisták Magyarországi Közössége Kaposváron rendezte XXI. országos találkozóját.

 

Becslések szerint tehát az alkoholisták száma nyolcszázezer és egymillió között lehet, de ha hozzátesszük, hogy ezt a családtagok is megszenvedik, ennél is jóval több, akár több millió áldozatról beszélhetünk. A magyarországi alkoholizmus évi 700 milliárd forintos kárt okoz az országnak, miközben az állam csak 150 milliárd bevételt szerez a jövedéki adóból.

Aki iszik, annak a pia a mindene: a barátja, a társa, a szeretője, a vigasztalója. Egy idő után már tök mindegy, mit iszik az ember, csak ártson. Aztán minden másnap jön a fogadkozás: holnaptól egy kortyot se!
Amikor már tiszták, akkor is tudják, sosem gyógyulnak meg. Ám az új életükben a legnagyobb érték a józanságuk. Mert ha ez nincs, akkor semmijük nincs, se család, se munkahely, se autó, se jogosítvány. S mert a józanságuk szabadítja meg őket rabságuktól.

Így gondolja ezt az általunk megkérdezett valamennyi anonim alkoholista. Köztük Sándor is. Aki 1993-ban Szigetváron józanodott, azóta nem iszik. – Pedig annak idején mindent megittam, még a tiszta szeszt is – mondta. – A családom persze romokban hevert, csak utólag hallottam vissza, hogy a fiam azt mondta a feleségemnek: egyszer úgyis kidobom az apámat a második emeletről. Pedig nem is voltam kötekedő részeg. Hát idáig jutottam, s innen sikerült felállnom. Eljutni odáig, hogy már egészen mást látok problémának, mint az átlagember. Mi tudjuk, az igazi probléma az, amikor az ember hajnali háromkor fölébred, szakad a víz róla, és rájön, hogy egy csöpp alkohol sincs otthon, mert este kiborította, amikor éppen ezredszer ígérte meg: soha többet egy kortyot se! Közben meg azt is tudja, hogy pia nélkül nem fog tudni reggel fölkelni.

Sándor szerint igazi probléma az is, hogy az AA közösségbe, illetve terápiára már csak akkor válik alkalmassá az ember, amikor nagyon mélyen van a gödörben. – A többség csak akkor kér segítséget, amikor már összedőlt körülötte a világ, elivott mindenét – tette hozzá Sándor. – Ekkor két dolgot lehet csinálni. Vagy iszik tovább, és akkor ott a temető. Vagy elkezd talpra állni, abbahagyja az ivást, és átformálja a gondolkodását. Ebből persze számos konfliktus adódik, ahogy nekem is adódott. Mert megkérdezték tőlem, miért nem tudok olyanná változni, mint amilyen akkor voltam, amikor még nem kezdtem el inni? De olyanná nem szabad visszaváltozni. Mert az az énem, bármennyire is jó ember volt, a problémáit alkohollal kezdte el megoldani. S ez vezetett az alkoholizmushoz. Amiből kigyógyulni nem lehet. Az alkoholistát nem lehet megtanítani normális módon inni. Aki alkoholista, az vagy iszik és belehal, vagy nem iszik, de akkor semennyit se. S ebben az esetben szükség van folyamatos betegségtudatra is: kell és lehet is együtt élni az alkoholizmussal, csak van néhány alapvető szabály, amit be kell tartani.

Sándor mégsem mondja, hogy soha többet nem iszik. Azt viszont mondja, ez nem így működik, aki ilyet mond, az hazudik. – Mert én mindig csak ma nem iszom – mondta. – Igaz, ezt már 7943-szor mondtam eddig. Persze még ma is van, hogy megkínálnak. Akivel jobb nexusban vagyok, annak minden további nélkül megmondom, hogy nem iszom alkoholt, mert alkoholista vagyok. Néha ennek ellenére megkérdezik: egy üveg sört se? Mire én, persze csak a poén kedvéért: annyit minek? Egy ládával, annyit érdemes.

A mai napig filigrán Márti persze ennyit soha nem tudott volna meginni. Ezért is döntött a tömény mellett. Meg azért, mert, mint a nők többsége, Ő zugivó volt, s nagy problémát jelentett számára beszerezni, hazavinni és eldugni a piát, hogy senki ne találja meg. – Tízegynéhány éves koromban ismerkedtem meg az alkohollal, először buli szinten – mondta. – Később aztán a munkahelyem, munkaidő alatt is ittunk, így szép lassan, észrevétlenül lett része az alkohol az életemnek. Akkor azt hittem, így könnyebben elfogadnak, könnyebben meg tudtam így felelni az elvárásoknak. Hamar függővé váltam, és hamar jelentkeztek nálam az elvonási tünetek is. Az előítéletek miatt én is zugivó lettem, minden létező helyre eldugtam a piát. Ám amikor gyereket vállaltunk, akkor meg tudtam állni, egy kortyot se ittam. Kb. egy éves volt a gyerek, amikor újra a pohár után nyúltam. Annak már intő jelnek kellett volna lennie, mert már magamnak is azt mondtam, csak megkóstolom, s mire észrevettem, elfogyott az egész üveg.

Gyakorlatilag húsz évig ittam masszívan, a végére 42 kilóra fogytam. Persze a családom megpróbált mindent, először tiltották, aztán elvették, nem kaptam pénzt, nehogy italra költsem. De semmi nem használt. Egyszer aztán – amikor be kellett volna vonulnom Szigetvárra és nem mentem – azt mondta a férjem: innentől azt csinálsz, amit akarsz. Annyit iszol, amennyit akarsz, nem fogom tiltani, nem érdekel. Aztán ha meghalsz, majd elfelejtünk. Ekkor vonultam be Szigetvárra. Onnantól kezdve nem iszom, s nagyon hálás vagyok az ottaniaknak.

– Most, 15 év után is úgy gondolom, az embernek saját magának kell eldönteni, hogy mit akar – mondta Márti. – De legalább ilyen fontos, hogy amikor már tiszta az ember, akkor kapjon lehetőséget a szeretteitől. Mert amikor ittam, senki nem voltam a családban, semmit nem lehetett rám bízni, még a postára se lehetett elküldeni. Ma viszont már sok mindenben én döntök otthon. Ehhez viszont, vagyis a teljes élethez az kell, hogy egy kortyot se igyak. A szervezetem ugyanis nem felejt. Ha ma meginnék egy pohárral, egy-két nap alatt ismét függő lennék. Eddig egyetlen alkoholistának se sikerült megtanulnia normálisan inni. Ahogy minden alkoholista, annak idején én is mindent megtettem azért, hogy hozzájussak a piához. Most azért teszek meg mindent, hogy józan maradjak. Mert ez az igazi élet.

 

Több évtizednyi alkoholizálás után is le lehet tenni a poharat

Az anonim alkoholisták (AA) közössége a világban 80 éves, Magyarországon 27, Kaposváron 20 év óta van jelen 12 lépéses programjával. A két évtizedes évforduló adta az apropót, hogy az Anonim Alkoholisták Magyarországi Közössége Kaposváron rendezze XXI. országos találkozóját, melynek szlogenje: AA - a vezércsillag.

A hét végi találkozó alkalmával az ország különböző városaiban, falvaiban élő AA tagok, csaknem hatszázan adták át egymásnak a józanodással, a józan élettel, a problémák alkoholfogyasztás nélküli megoldásával kapcsolatos tapasztalataikat. Nem titkolt célja volt a találkozónak az is, hogy kívülállóknak – egészségügyben vagy szociális területen dolgozóknak – is betekintést engedjenek abba, miként tudtak megszabadulni az alkoholtól való fizikai és érzelmi függéstől, és hogyan élnek a tagok ma alkohol nélkül. Abban tudnak segítséget nyújtani a még aktív alkoholistáknak, hogy saját példájukkal megmutatják, bármilyen mélyre is süllyedt valaki, mindig van kiút. Több évtizednyi intenzív alkoholizálás után is le lehet tenni a poharat, lehet józanul teljes életet élni.

Kaposváron heti három alkalommal, hétfőn 17 órakor, szerdán 17 óra 30 perckor, szombaton pedig 14 óra 30 perckor találkoznak az anonim alkoholisták a Béke utca 47. szám alatt.

Márkus Kata

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr8712545023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.