Budapest – „Istenkáromló világból jövök, onnan, ahol a drog és alkohol hatására a karomat is felvágtam, és az öngyilkosságon gondolkodtam” – fogalmaz Gombola András. Mit jelent az alkoholizmus és a drog? Milyen abban hosszú évekig benne lenni? Van szabadulás? A Luther Kiadó gondozásában megjelent kötetben Gombola András erre ad példát. A könyv bemutatóján jártunk.

Egy őszinte hangú könyv jelent meg a Luther Kiadó gondozásában, mely megengedi az olvasónak, hogy egy személyes életút részén keresztül megismerje, mi a magasság és mélység, a kilátástalanság és az Istenre találás. Egy sportoló kezdetben felívelő, sikert-sikerre halmozó életútjával találkozhatunk, ami a győzelmekből a szenvedélyek, a drog és alkoholizmus, az élvezetek mámorába vezet minket. Találkozhatunk az értékektől való elfordulással, a kiszámíthatatlansággal, agresszióval, a teljes egyedülléttel, a rehabilitáció kudarcával, de a valódi győzelemmel is.

Gombola András vagyok, alkoholista” – kezdi a bemutatkozást az egykori vívóbajnok. Mint mondja, a kötetben bármennyire is a saját élettörténete szerepel, az mégsem csak róla szól. „Az írással magamban kerestem a válaszokat, szembenéztem az alkoholizmus és drog hatása alatt átélt időszakkal. Hiszem, hogy ha egy embernek is tudok a kötettel segíteni, akkor fel kell vállalnom hogy mi történt velem.”

Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója, a könyvbemutató moderátora a kötet őszinte hangját emeli ki. „Őszinteség és nyitottság jellemzi a kötetet. András leplezetlenül ír arról, hogy mi történt vele.”

Ezzel kapcsolatban Dohi Géza, András mentora és barátja elmondja, hogy „a szenvedélybetegségtől való szabadulás egyedüli kiútja az, ha felvállaljuk, hogy mi történt. Csak a vállalással és hitelességgel lehet szabadulni, ha mismásolunk, akkor visszaesünk. András olyan helyzetben volt, ahol már senkit sem fogadott el és őt sem fogadta el a társadalom. Onnan tért vissza és így tud most másokat is megérteni, életével tanítani.”

„András úgy kezdett újat, úgy szabadult meg a függőségtől, hogy szembe mert nézni a múlttal. A terápia része, hogy a gondozott bevállalja azt, ami vele történt. András ezt meg merte tenni, ettől hiteles a könyv” – fogalmaz Puskás Csaba orvos, a Bonus Pastor önkéntese.

Gombola András nemcsak a mélységet, az Istentől és embertől való elfordulást és a szenvedélyekbe való belefeledkezést osztja meg az olvasókkal, hanem azt is leírja, hogy hogyan változott meg az élete. Radikális fordulóponthoz ért, ahonnan képes volt visszatérni és rátalálni Istenre. Ma gyülekezetbe jár, valamint iskolai prevenciós programokat tart. Harmathy András református lelkész elmondja, hogy amikor a gyülekezetükbe András megjelent, az az egész közösséget megváltoztatta.

„Olyan témákat hozott az alkalmakra, amivel bár a konszolidált bibliakörre járók önmagukon belül foglalkoztak, de nem merték volna a közösségben mondani. Kezdetben mindenki megdöbbent, hiszen tabunak tekintették ezeket, majd elkezdődött az őszinte beszélgetés.” A református lelkész András életével kapcsolatban kiemelte, hogy „a keresztény lét egyik alapja a bűnvallás és a feloldozás. András ezt átélte és példát ad másoknak is arra, hogy a legnagyobb mélységből is van visszaút.”

Hálás vagyok azért, hogy alkoholista vagyok, mert így tudom, hogy mit jelent az, hogy van tavasz” – fogalmaz Polyecskó Gábor. András mentora és barátja elmondja, hogy saját maga is küzdött az alkoholizmussal, az abból való szabadulás – mint fogalmaz: „a vakságból való visszatérés” – az élet értékére, szépségére hívta fel a figyelmét.

Mezei Sándor, a Bonus Pastor munkatársa korábban alkoholista volt, most iskolában dolgozik. „Azért lettem alkoholista, mert szüleim olyan védett környezetben neveltek, ahol bár mondták, hogy legyek jó és becsületes, de azt nem tanították meg hogy hogyan. Amikor kikerültem a szülői házból elvitt a környezet és a szenvedélyeknek kezdtem el élni. Ma már tudom, hogy ez nem egy természetes állapot.”

A könyvbemutatón a beszélgetőtársak kitértek a fiatal generáció helyzetére is. Gombola András iskolai prevenciós óráin látja, hogy „a szülők sokszor próbálják a szeretetet megvásárolni gyermeküknek. Nem azt keresik, hogy mi kell a gyermeknek, hogy mire van a szívében szüksége, hanem ajándékokat vesznek.” Tapasztalatairól elmondja, hogy nagyon sok szülő nem tudja, hogy gyermeke milyen szenvedély függőségében él. „Én nyíltan elmondom a fiataloknak, hogy min mentem keresztül, hogy az LSD és más szerek mit tettek velem. A bizalmat a fiatalok érzik és viszonozzák, így őszintén tudunk beszélgetni. A mai valóság sajnos az, hogy bár én szinte mindent kipróbáltam ami csak elérhető a piacon, a fiatalok mégis tudnak újat mondani nekem.”

A Luther Kiadó gondozásában megjelent Nem hagyhatom kint Istent című kötet példát kíván az olvasók elé állítani. Olyan tükröt, mely segíthet megérteni a szenvedélyek függőségében élők helyzetét, valamint példát ad arra, hogy van szabadulás. Talán ezért is fogalmaz Petri Gábor, a kötet szerkesztője így az előszóban: „A Nem hagyhatom kint Istent egy lebilincselően őszinte, magával ragadó önfeltárás, amely hiteles szavakkal meséli el, hogy egy széles úton tántorgó, élvhajhász alkoholista fiatal hogyan talált rá Isten segítségével arra a keskeny ösvényre, amelyen modern tékozló fiúként elindulva eljutott az önismeret addig feltáratlan lelki tájain keresztül a gyógyuláshoz, a szabaduláshoz, a szeretetre való képességhez, a Teremtőtől kapott új szív belső békéjéhez.”

Galambos Ádám

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr148643366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.