Az előítéletek azt táplálják, hogy a pszichiátriai zavarok nem valódi betegségek, csak gyengeségnek köszönhetők – mondta Szendi István. A szegedi pszichiáter szerint nálunk nincs meg a kultúrája annak, hogy a lelki változásokról beszélgessünk. A beszélgetés apropóját az adta, hogy az utóbbi időben több agresszív cselekményt is pszichiátriai betegségekkel hozott összefüggésbe a sajtó.

 – Rengeteg előítélet él a magyar társadalomban a pszichiátriai betegekkel kapcsolatban. Például a kezelést és így a gyógyulás esélyét közvetlenül nehezítő probléma, hogy a laikusok, rokonok, ismerősök gyakran megkérdőjelezik a gyógyszerelés szükségességét és hasznosságát. Egy hozzátartozó a betegség egyes tüneteit is a kezelésnek tulajdonítva, vagy esetleg egyes mellékhatásokat látva akár jó szándékkal is mondhatja beteg családtagjának, hogy ne szedje a gyógyszereket, mert azoktól csak rosszul lesz – mondta Szendi István. A szegedi pszichiáter, egyetemi docens elmondása szerint a pszichiátriában a tisztán lelki eredetű átmeneti zavarokat kivéve, az általános orvoslás nagy részéhez hasonlóan sajnos nem rendelkeznek oki kezelési módokkal.

Senki sem mondja meg, hogy skizofrén

– A pszichiátriai betegségek jelentős részét nem tudjuk meggyógyítani abban az értelemben, hogy a kiváltó tényezők felszámolásával nem tudjuk megszüntetni az okokat. Tüneteket kezelünk, amelyek szerencsés esetben eltűnhetnek, és teljességgel élheti a beteg az életét, senki meg nem mondja róla, hogy például kényszerbeteg vagy skizofrén. Jó esetben a beteg sem érzi, hogy bármilyen hatással lennének rá a gyógyszerek, úgy érzi, olyan, mintha nem szedne semmit. Ez az ideális helyzet. Vannak azonban kevésbé sikeres eseteink, amikor nem tudjuk jól, maradéktalanul gyógyítani a tüneteket, ami továbbra is nehézséget, szenvedést okozhat a betegnek. A gyógyszerek nem tudják megváltoztatni a beteg személyiségét, a tüneteket tudják úgy visszaszorítani, hogy az ember visszanyerje a képességeit, dönteni, változtatni tudjon, ami igazán a gyógyulás felé viszi – mondta az egyetemi docens. Közölte, sajnos léteznek olyan szervezetek is, amelyek gyógyszer- és orvosellenesek, míg az ellenőrizetlen kuruzslások, a nem bizonyított eljárások és készítmények szabadon garázdálkodhatnak az egészségpiacon. A szakember szerint komoly veszélyt jelent, ha a pszichiátriai betegséggel élő ember nem szedi a szükséges gyógyszereit. 

Leginkább saját magukra veszélyesek

– Ha történik valamilyen agresszív bűncselekmény, és azt valamilyen pszichiátriai betegséggel lehet kapcsolatba hozni, azt mindig megírja a sajtó, míg ha nem, azt nem hangsúlyozzák ki. A statisztikák szerint például hazánkban az évi mintegy másfél száz körüli gyilkosságnak csak a töredékét követik el betegséggel élők – mondta Szendi. Hangsúlyozta, a pszichiátriai betegek, ha veszélyesek valakire, leginkább saját magukra, hiszen az öngyilkosság a legkockázatosabb velejárója, szövődménye ezeknek a betegségeknek. A mások elleni agresszió nagyon ritka. Szerinte ilyen akkor fordul elő, ha nem kezelik a beteget, ha magányos, egzisztenciáját vesztett, és emellett még az alkohol- és drogfogyasztás is beletaszíthat a heteroagresszivitásba.

Közvetett módon utalgat a halálra

– Az öngyilkosság felé sodródó ember leadja a vészjeleket, de ezek sokszor nem egyértelműek. Nem azt mondja közvetlenül, hogy olyan nagy bajban vagyok, hogy a halálon gondolkodom, segítsetek, hanem közvetett módon utalgat rá. Gyakran az öngyilkossági késztetés is pszichiátriai betegség tüneteként jelenik meg. Az alvászavar, a hangulat megváltozása, az érdeklődés elvesztése már a hozzátartozók által is észrevehető jelek. Ezeket már észlelhetik a családtagok, barátok, de sajnos nálunk nincs meg a kultúrája annak, hogy a lelki változásokról beszélgessünk. Az előítéletek pedig azt táplálják, hogy a lelki zavarok nem valódi betegségek, csak gyengeségnek köszönhetők, „csinált dolgok". Mert abból indul ki egy egészséges ember, hogy amikor ő rossz passzban van, az akaratára támaszkodva megpróbál erőt venni magán, próbálja folytatni a munkáját, ellátni a feladatait, igyekszik felerősödni, gyógyulni. Úgy gondolja, hogy aki nem ezt teszi, az elhagyja magát, holott a depresszióban éppen az akaraterő sérül, éppen az, amire egy egészséges ember támaszkodik. A kútból a kezét-lábát használva mászik ki az ember, de törött végtagokkal nem tudna felkapaszkodni. Ez a különbség egy egészséges ember krízisei és egy beteg ember mély állapotai között – mondta Szendi István.

Szabó C. Szilárd - délmagyar

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.