704670_hospital_cabin.jpg

Súlyos alapjogi sérelem, hogy a mentális zavarokkal élő gyerekek és fiatalok alig férnek hozzá a számukra szükséges szolgáltatásokhoz. Pedig a gyerekek mentális egészsége mindennél fontosabb egy normális társadalom számára.

A gyermekkorban elhanyagolt, nem felismert vagy rosszul kezelt betegségek egész életre kiható károkat okoznak elsősorban az egyén, de a család és a szélesebb társadalom számára is. Ezért a nemzetközi és a hazai jog is prioritásként kezeli a gyerekeknek nyújtott egészségügyi szolgáltatások lehető legjobb minőségű működtetését. Magyarországon viszont ez a pszichiátriai ellátórendszer szinte hiányzik, a meglévő intézmények pedig olyan egyenetlenül oszlanak el, hogy egész megyék, régiók maradnak lefedetlenül. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------

A KSH szerint gyermek- és ifjúságpszichiátriai gondozóból összesen 26 található az országban. Komárom-Esztergom megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében egyetlen sincs, Budapesten 100.000 kiskorúra kevesebb, mint egy gondozó esik, míg Tolna megyében ugyanez a szám több, mint hét. Ha például egy gyereknek Göncön ellátásra van szüksége, a legközelebbi gondozót Miskolcon, mintegy 70 km-re találja meg a család, Mándokról Nyíregyházára kell utazni (63 km), Kardosról pedig Gyulára (82 km).

Kórházi kezelés esetén ennél is rosszabb a helyzet: az Alapvető Jogok Biztosa szerint 2011-ben Budapest, Csongrád, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megye rendelkezett gyermekpszichiátriai kórházi kapacitással, ami az egész országban 130 ágyat jelent. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint egyetlen gyermekpszichiáriai osztály sem található a Közép-Dunántúlon, a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon: a nyugati határszélen élő gyerekek ellátásának hivatalos helyszínei budapestiek..

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A sürgősségi ellátás a válságos állapotú és/vagy öngyilkosságot megkísérlő gyerekek ellátását célozza. Ez a terület is súlyos kapacitáshiányokkal küzd: a gyerekeket sok esetben általános kórházi ágyakon vagy felnőttek pszichiátriai osztályain tudják csak elhelyezni. Azok a gyerekek pedig, akik kapnak megfelelő ellátást, nem mindig tudnak kapcsolatban maradni szüleikkel, akiknek gyakorta haza kell menniük éjszakára, és kénytelenek gyerekeiket egyedül hagyni a kórházban.

Orvosból pedig vészesen kevés van: a működési engedéllyel dolgozó gyermek- és ifjúságpszichiátriai orvosok száma folyamatosan apad. 2006-ban még 151-et tartottak nyilván, tavaly csak 127-et. 2013-ban a szakterület is felkerül a hiányszakmák listájára.

Az Alapvető Jogok Országgyűlési biztosának 2011-es jelentése visszásságot állapított meg az ellátás hiányos kapacitásai miatt: a sürgősségi ellátás kapcsán az élethez és az egészséghez való jog sérelmét, a szülő-gyermek szeparáció miatt pedig az emberi méltósághoz és az önrendelkezéshez való jog sérelmét állapította meg. A TASZ álláspontja szerint sérül a kapcsolattartás joga is, az egyik legfontosabb betegjog, amely gyermekek esetén különösen fontos.

A kapacitások szélsőséges különbségeit és általános hiányát tovább súlyosbítja az, hogy az egyes szolgáltatások vagy diagnosztikus centrumok eltérő – és gyakorta informálisan kialakított – profilokkal működnek. Tapasztalataink szerint a speciális oktatásban tanuló, fogyatékosnak minősített vagy állami gondozott gyerekek gyakran máshová kerülnek, mint a tehetősebbek gyerekei.

A gyermekpszichiátriai ellátórendszer természetesen nem redukálható az egészségügyi ellátásra: a rendszer akkor hatékony, ha minél nagyobb eséllyel meg lehet előzni a problémák halmozódását és a gyógyszeres terápiák bevetésének szükségességét. Fontos lenne a szemléletváltás: a hagyományos orvosi modell helyett a modern pszichológia módszereinek felhasználása, az emberközpontú megközelítés. Ez akkor lehetséges, ha a helyi közösségekben, a gyerekek lakóhelyén rendelkezésre áll a problémák felismeréséhez szükséges tudás és információ. Ebben a helyi civil szervezeteknek, gyülekezeteknek, lelkipásztoroknak is szerepük lehet, a legnagyobb feladat azonban az iskolákra hárul. A iskolapszichológusok felelőssége, hogy idejében felismerjék a problémákat, és lehetővé tegyék a családoknak, hogy helyben kapjanak támogatást: családterápiát, esetkezelést, tanácsadást vehessenek igénybe. Úgy tűnik, ebben sem állunk túlságosan jól: 2011-ben Magyarországon 567 iskolapszichológus dolgozott, míg az iskolák több mint háromnegyedében nem volt megtalálható a szolgáltatás.

A mentális problémával élő gyermekek tömegei ellátatlanok hazánkban. Ezzel nem csak saját törvényeinket szegjük meg, de semmibe vesszük nemzetközi kötelezettségeinket is. Az egészségügyi törvény szerint mindenkinek joga van „az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz.” A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény szerint pedig a részes államok „minden szükséges intézkedést meghoznak, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek számára más gyermekekkel azonos alapon biztosítsák valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű gyakorlását.”

Magyarország rendszerszerűen fordítja el a fejét a gyermekek lelki problémái felől.

Verdes Tamás 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr175314488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.