Súlyos gondokkal küzdenek a drogproblémákkal foglalkozó civil szervezetek. Anyagi korlátaikon túl egy kormányzati rendelet is megkötheti a kezüket. 

 

Kábítószer-termesztőt fogtak el Borsodban, tíz kiló kannabiszt találtak egy pincében Táborfalván, drogozott a pécsi pszichológusnő gyilkosa, terjesztő bandát számoltak fel a fővárosban, egy ecsegfalvi diszkóban kábítószerrel való visszaélés gyanúja miatt nyolc személyt őrizetbe vettek – csak néhány hír az elmúlt hét történései közül. 

Miközben a drogprobléma nagyon is valós, szűkebb pátriánkban is jelen lévő veszély, egy friss döntés nyomán úgy fest, hogy – az eddigi gyakorlattól eltérően – a jövőben a drogügyekkel foglalkozó civil szervezetek csak a kormányzati szereplőktől elkülönítve vitathatják meg a drogpolitikai kérdéseket.

A döntés alapja az a rendelet, mely arról határoz, hogy a tárcaközi bizottságokban – így a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban (KKB) is – kizárólag állami szereplők ülhetnek ezentúl, míg a problémák gyakorlati aspektusait jobban ismerő, az érintettekkel közvetlenül foglalkozó civilek egy, az előbbitől elkülönülő bizottságban vitathatják meg az ügyeket. 

– Eddig az országos szakmai szervezetek delegálták azt a négy képviselőt, akiknek részvételével – habár kis létszámban, de mégis – megjelenhettek szakmai szempontok a döntéshozói testületekben. Részvételük garancia volt arra, hogy a jövőre irányuló stratégiák, cselekvési tervek tükrözhetik a szakmaiságot – ismertette az előzményeket Pál Ilona. A prevencióval, ártalomcsökkentéssel és alapfokú ellátással foglalkozó gyulai Független Egyesület alelnöke szerint a KKB-ban való munkásságukkal megvalósulhatott egyfajta stabilitás, biztonság is, amelyre különösen nagy szükség van ezekben az időkben, amikor a kormányokkal együtt a szemléletek is gyorsan váltakoznak a téma kapcsán. 

Mint fogalmaz, helyben sincs könnyű dolguk a civil szervezeteknek: a szakma iránt elhivatott munkatársaknak általában nem erőssége a politikai kapcsolattartás, a társadalmasítás.  

– Ez nekünk is nagyon nehezen megy, azonban törekszünk a folyamatos jelenlétre, a problémák megfogalmazására, ha arra lehetőséget kapunk. Viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert az egyesület vezetősége irányítja a Békés Megyei Kábítószerügyi Egyeztető Fórum munkáját is, így több színtéren is közvetíteni tudunk a döntéshozókhoz – mondta Pál Ilona, hozzátéve: hosszú szakmai egyeztetést követően nemrég készítették el a Békés megyei drogstratégiát – nemzeti drogstratégiája továbbra sincs az országnak –, amelyben konkretizálták az elkövetkező évek feladatait. Azt azonban még nem tudják, hogy ebből mennyi valósulhat meg „átalakításokkal és forráshiánnyal nehezített” megyénkben. 

– A szakmai szervezeteknek mindenképpen helye van a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottságban, hiszen ők foglalkoznak a mindennapokban ezekkel a kérdésekkel – erősítette meg kollégája véleményét Mező Andrea. A békéscsabai Mi-Értünk Egyesület elnöke kiemelte, szakmai körökben általános vélekedés, hogy jó néhány fontos problémakör kapcsán – így például a gyermek- és serdülőkorú drogfüggők ellátásában vagy a tűcsereprogramok kérdésében – a szakmai szervezetek elégtelen működése miatt nem történik érdemi előrelépés.  

Szervezetük működésével kapcsolatban hozzátette, másokhoz hasonlóan a Mi-Értünk Egyesület helyzetét is megnehezíti a pályázatok előfinanszírozásának megoldása, de bíznak abban, hogy még idén némiképp változik majd a helyzet a pályázati források kifizetése terén – erre a kormányzat is ígéretet tett.  

Az addikciókkal foglalkozó civil szervezetek számára a legnagyobb kihívás napjainkban az életben maradás – véli dr. Fleischmann Enikő főorvos, a megyei drogambulancia vezetője, a Független Egyesület elnöke. Kiemelte továbbá: míg a kormányzati drogpolitikában az eddigiekben egyfajta egyensúly volt a prevenció, a kezelés és az ártalomcsökkentés fontosságának megítélésében, addig ma a prevenció elsődlegessége látszik irányadónak. 

– Ez a szemléletváltozás az ártalomcsökkentő, alacsonyküszöbű szervezeteket érinti leghátrányosabban: finanszírozásuk ma a működési költségeiket sem fedezik. Amennyiben ezek az ellátások háttérbe szorulnak, elsorvadnak, megszűnnek, maga a szenvedélybeteg-ellátás hatékonysága is csökkenni fog. Az elsődleges prevenció sem lehet hatásos a kezelés és az ártalomcsökkentés nélkül – hangsúlyozza a szakember. 

Forrás: beol.hu 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr754681329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.