Bár a kormány elfogadta a dizájner drogokról szóló rendeletet, nem léphet hatályba, amíg nincs visszajelzés az uniótól. Addig marad Ica, Kati és a többi szer, valamint a hétvégi zsúfoltság a toxikológiákon. 

A hír: Összeállították a C listát, vagyis azon élvezeti szerként szóba jöhető alapvegyületek jegyzékét, amelyeknek mind az árusítása, mind a használata tilos lesz. Eddig ugyanis a tiltólistás anyagokat úgy alakították át, hogy a hatásukat ne befolyásolják, és ne legyenek illegálisak. Míg korábbi, veszélyes szerek szervezetre gyakorolt hatását ismerik, addig az új anyagokról alig van információ. „A dizájner drogokkal az az egyik legnagyobb baj, hogy a hatásukat nem pontosan ismerjük, nem tudjuk, milyenek az elvonási tünetek, és azt sem, hogy mennyire gyorsan válnak függővé a fogyasztók – nyilatkozta lapunknak dr. Zacher Gábor toxikológus. 

Karafiáth Orsolya véleménye: Aki nem tapasztalta közvetlen közelről, pontosan mit is jelent a függőség, igen könnyen hozhat elhamarkodott ítéletet. Ez az ítélet többféle lehet. Van, aki azt mondja, csinálja mindenki azt, amit akar, az ő baja, tegye csak tönkre magát az illető úgy és annyira, amennyire akarja. A másik bíráskodó maximális szigorral lépne fel: csak tiltana, büntetne (pénzzel és elzárással), voltaképpen száműzné a társadalomból a függőt. Megint mások liberálisabbak: azt gondolják, bizonyos anyagokat lehet tolni, de tudni kell, hol a határ. Persze minden függés egy – sokszor nem is drasztikus – határátlépéssel kezdődik. És itt gyorsan leszögezem, hogy nem csupán a drogfüggőségről beszélek. Vagy igen, csak éppen kitágítva a fogalom jelentését. Ugyanígy függés a dohányzás, a társfüggés, a vásárlási mánia, és hangsúlyozottabban az – és nem csak szerintem – az alkohol. 

Sőt, én az alkoholt pusztítóbbnak és alattomosabbnak tartom, mint bizonyos drogokat, főleg a könnyű változatot... És ezért rázkódom mindig össze, amikor azt látom, hogy az alkoholizálást minden fórumon – törvényekkel is megtámogatva – segítik, ki sem látszunk a sör- és borfesztiválokból, lassan belefulladunk a pálinkába. Állítom – és nemcsak én, hanem a szakemberek is – hogy nincs durvábban, szisztematikusabban pusztító szer, mint a pia. És legalább olyan könnyű belesétálni az alkohol csapdájába, mint a drogokéba.

Mert mi történik? A gyerek azt látja, hogy a szülők (jó esetben csak az) ünnepeken koccintanak, a kiemelt pillanatokat sörrel-konyakkal-whiskyvel teszik emlékezetessé, azt tapasztalják, hogy készül az otthoni méreg, a házi pálinka. Ez lesz a követendő példa. Tudom, miről beszélek, jártam több Anonim Alkoholista-gyűlésen is, és ott voltak olyan szenvedők, akik már gyerekkoruk óta alkoholisták: a szüleik bárszekrényét ürítgették akkor, amikor azok nem voltak otthon. Amikor én fiatal voltam, mindenki ivott: ez egyszerre volt lázadás, és valami nagyon cool dolog, de drogokkal nem éltünk. Füves cigit és hasist már csak a főiskolán láttunk. Persze nekünk is tartottak drogvédelmi előadást, de a drogok valahogy nem jelentettek ránk nézve igazi veszélyt. Később változott a helyzet. És a fiatalok kíváncsisága megmaradt: mindig kell valami, ami más, ami ütősebb, ami gyökeresen eltér a szüleik mintájától (vagy éppen rásimul azokra). És az újdonság mindig vonzó, érdekes. 

A dizájner drogokban minden ott van: viszonylag könnyen beszerezhetőek, vagánynak tűnik az, aki használja ezeket, és kiüt teljesen. Legutóbb egy neves orvos beszélt róla, hogy ő – bár tudja, hogy ezzel felhördülést fog kiváltani – sokkal inkább azt üzeni a fiataloknak, hogy ha már, akkor ismert drogokat fogyasszanak, ne ezeket a kémiai vackokat, amelyeknek se a rövid, se a hosszú távú hatását nem ismerjük. Mert nézzük csak meg a neten, mit csinálhat velünk például a hírhedt Krokodil... Szörnyű. 

Most ezt a nagyszüleimnél írom. Kérdezik, mi is a témám. A papa szeme elkerekedett: „Az a baj, hogy a fiatalok most nincsenek úgy lekötve, mint az én időmben. Eszébe sem jutott senkinek a közelemben, hogy nagyivó vagy drogos legyen!” Persze tudja ő is, hogy morfinisták, alkoholisták éltek az országban, de ez volt a kivételes eset, nem volt divat, és nem volt szinte már elvárás, hogy valamit magukhoz vegyenek. Sajnos a környezetemben sok függő van, jobb-rosszabb állapotokban. És ennek minden következményével. Lopásokkal, hazudozásokkal, csalásokkal, munkaképtelenséggel, kommunikációs nehézségekkel. Annak üzenem, aki azt mondja, hogy ez mindenkinek a maga baja, hogy olvassa el Kubiszyn Viktor közelmúltban megjelent Drognaplóját. Belepillanthat az olvasó nemcsak abba, hogy belülről milyen ez az állapot, hanem abba is, hogy a környezetre milyen hatással van. A függés társadalmi probléma, azon kell igyekeznünk, hogy együtt oldjuk meg. És a megoldás nem feltétlenül a súlyos büntetés csupán, akármennyire szeretnénk leegyszerűsíteni a helyzetet...

Forrás: nlcafe.hu 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.