Elő a metélttel, elő a mákkal

 

A nyolcvanas évek kábítószerfüggői közül van, akinek önsegítő csoport segített, van, akinek a megtérés.

 

– A nyolcvanas években főleg a szipuzás és a különböző gyógyszerek használata volt a jellemző, főként a kodein intravénás használata, a nyolcvanas évek második felében pedig a máktea. A kilencvenes években kialakult szerhasználó csoportok már elvesztették azt az ellenkulturális jelleget, ami a nyolcvanas években még megvolt. Akkor zártabb csoportok voltak, a drogozásnak volt ellenállás, lázadás, rendszerből való kilépés jellege. Ez a kilencvenes, aztán a kétezres évekre teljesen eltűnt – mondta el Rácz József professzor a mindennapinak a korszak kábítószer-kultúrájáról.

– Ment ez a kodein-korszak. Egyre nehezebb volt. (…) igen nehéz volt előbb-utóbb már hozzájutni. Gyógyszertárból ki, gyógyszertárba be – mondta egy felépülő függő a nyolcvanas évek kábítószerezéséről Tóth Eszter Zsófiának, a Magyar Országos Levéltár (MOL) munkatársának. A felvételt a történész a MOL konferenciáján mutatta be, ahol a levéltár idén indult Oral History-gyűjteményének kiépítéséről beszélt – írja a hvg.hu.

A megszólaló, aki felépülő függőként ma szociális munkás, boldog családapa. A 80-as években szert használó társai közül azonban már sokan nincsenek életben – írja a hvg.hu a Magyar Országos Levéltár Oral History projektjéről szóló összefoglaló cikkében. A férfi róluk is beszélt, így emlékezett vissza az évtizedekkel ezelőtt történtekre: „tök érdekes, hogy mindig eszembe jutott egy ilyen régi, nem tudom, hogy Berkesi, vagy egy ilyen gagyi könyvnek a címe, hogy Akik nyáron is fáznak. És amikor elvonásban gyalogoltam végig ott a Dimitrov tér környékén, Kiskörút, Nagykörút, a végén 50 fokos melegben, (…) és tudod, így rázott a hideg, állandóan ez a cím ugrott be, hogy Akik nyáron is fáznak.” A megszólaló az Oral History számára készült interjúban beszélt még arról, hogyan tért át a mákteázásra, és beszélt felépüléséről is.

Sokan a Narcotics Anonymous önsegítő csoport segítségével álltak le és kezdtek új életet, míg mások belehaltak a függőségükbe, vagy megtértek. A leghíresebb megtért magyar kábítószerfüggő a nyolcvanas évekből Pajor Tamás, a máig kultikus Neurotic zenekar frontembere. Pajor megtérése után egész korábbi életét megtagadta („a drog helyére beült a Szentlélek”), azóta a Hit Gyülekezetének tagja, csakúgy mint a Neurotic máig élő több tagja is. Azt viszont, hogy a megtérés-élmény nem garancia a függőség legyőzésére, Pauer Henrik sorsa példázza. A korszak egyik legtehetségesebb színésze, zenésze szintén ópiátfüggő volt, és a nyolcvanas évek végén megtért, de életmódjával nem hagyott fel. Közeli ismerősei szerint a színész utolsó évei a vergődésről szóltak, és a megtérés-élmény azért nem hozott számára újjászületést, mert nem tudta tartóssá tenni Isten igéjét a mindennapi életére nézve.

Forrás: mindennapi.hu 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr743459065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.