Jobb híján csak nagyvonalú becslésekből lehet arról sejtésünk, hány embert is érint ma Magyarországon a szerencsejáték-függőség. Állami intézményben sehol sincs evvel kapcsolatos rehabilitáció, mint ahogy komolyabb kormányzati koncepció sem, hogy miként is lehetne segíteni. Ellenben a hazai GA-gyűlésekre bárki elmehet, aki segíteni kíván magán.


http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRiNgvGFgu8Msv7Fg4CUnKlmj5XlZJGMVdH7N3sbG_KQKjYFr798wJó órája tart a fővárosi plébánia kistermében a gyűlés, amikor megkapjuk a szót mi, újak. Tízen ülünk az asztal körül, kilenc férfi, egy nő, odakinn februári mínuszok, mindjárt fél hét. "Kösz, de nekem ez marha sűrű volt. Még emésztek" - hárítom el a felkínált lehetőséget. Hatvan perc elteltével először támad hosszabb csend a teremben. Várnak rám, és ez cseppet sem kellemes. Nem fogok ugyanis beszélni, pedig a szabályok szerint most én is feltárulkozhatnék. Eddig a tapasztaltabbaké volt a terep, közülük hatan avattak be részleteibe menően játékosmúltjukba, nyíltságuk, bátor szembenézésük, szokatlanul tömör fogalmazásuk bárkire mély benyomást tenne. Mégis meglepne, ha ennyi dráma valakin könnyítene, noha a vallomások ki nem mondott célja éppen ez volt. Amúgy zsúfoltan vagyunk húsz négyzetméterre: körülöttünk mécsesek, gyertyák, a falon keresztek és Krisztus-rajzok - egy ideje szeretnék már az utcán lenni, apró gyomorgörcsömmel együtt. Kezemben a gyűlés elején kapott érmével szórakozok, pénz helyett ezt kellene bedobnom a nyerőgépbe, ha rám törne a játékszenvedély.

http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRLzhkkpSWZHLbF86Vd1WVv2LLV5nSpnAfkhuQwKurcE8o1jdKFDAGyógyíthatatlan és progresszív
"Tizenkét éve játszom, most vagyok harminc. Nagy vagyont örököltem, hatalmasat" - szólal fel mellettem a kordzakós srác, a másik újonc. Benne nincsen semmi görcs, mondja gördülékenyen, hálás is vagyok neki. "Mostanra játszottam el teljesen a pénzt, emiatt életemben először dolgoznom kell. Sose melóztam azelőtt, fogalmam sem volt, mi a munka. Csak játszottam, mindent: gép, kártya, online póker... Mindegy volt, mi, csak menjen." És részletezi. Egyből, minden gátlás nélkül, mintha egy pohár sör mellett ülnénk, mintha ismernénk egymást, mi itt tízen. "Most próbálok talpra állni. Fél éve megismerkedtem egy lánnyal, nemrég átbeszéltük az egészet. Ha közös életet akarunk, ez így nem mehet tovább. Ide is ő hozott el, odakinn vár a kocsiban." A végén hozzáteszi: "Most jó, mert ti értitek, miről beszélek. Amit az előbb elmondtatok, az velem is megtörtént, ha másképp is. El fogok ide járni, mert ez tetszik, és segíteni fog. Tudom, abszolút a nullán vagyok. Régen egy senki voltam, sok pénzzel, most egy senki vagyok, pénz nélkül."
Magyarországon tíz éve léteznek az amerikai mintára szerveződő úgynevezett GA-gyűlések (gamblers anonymous - névtelen szerencsejátékosok), ahol a résztvevők megoszthatják egymással a szerencsejátékkal kapcsolatos élményeiket. A találkozók az anonim alkoholisták "forgatókönyvét követik" (bővebben: Van isten, Magyar Narancs, 2007. július 19.). A tudatosítás, az élmény kimondása, a másik tapasztalatainak meghallgatása, az önelemzés - mind-mind erőt ad a betegség elviseléséhez és kordában tartásához. "A szerencsejáték-függőség gyógyíthatatlan, halálos, progresszív betegség. Progresszív, mert a romlás folyamatos: előbb-utóbb halállal vagy zárt osztályon, esetleg börtönben végzi az ember, ha nem khttp://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRnTWT1V0w3MyoX-c1nikdcnXNM1oOiKkwLXVZWSf-bRTsbeQUQyQépes megállni. Akinél kialakult egyszer, annál örökre megmarad. Én se tudok többé leülni úgy játszani, mint egy egészséges ember. Ha megtenném, egyből visszaesnék, és összedőlne mindaz, amit az évek alatt felépítettem. Kigyógyulni nem lehet, de megfelelő kezeléssel tünetmentessé válhat az ember" - fogalmaz Balázs, aki már hat és fél éve nem játszik, de még most is hetente, olykor több alkalommal lemegy valamelyik budapesti gyűlésre. "Amikor meghallom egy újonnan jövőt beszélni az életéről, az a saját emlékeimet idézi fel bennem. Segít abban, hogy ne felejtsem el azokat a rémes dolgokat, az utolsó hónapok nyomorát. Ezek a gyűlések olyanok nekem, mint a cukrosnak az inzulin. Gyógyszer és létszükséglet."
Azt mondják, minden történet hasonlít a másikra. A tétek mások, a dramaturgia ugyanaz, de a vége eltérő. Van, aki fel tud állni, van, aki nem. Annak, aki először lemegy a gyűlésre, az érme mellett egy rövidke nyomtatványt is a kezébe nyomnak, amely így biztat: "Játék közben a másokról alkotott képed beszűkült, torz és valótlan volt. Más tagok hallgatásakor olyan gondolkodás- és életmódokat tanulsz meg, amiket lehetetlennek tartottál. A programban képes leszel elérhető célok kitűzésére és elfogadható értékek kifejlesztésére a példák és más GA-tagok útmutatásával, akik megváltoztatták az életüket."

http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcT14G3TdvR8ULKTF0uf09nRRZneR-m_G6rz9CxzEDBieGsPifsyRQEgyre többen
Nincs arról pontos adat, hogy Magyarországon hány embert érint a szerencsejáték-függőség, igaz, nehéz is lenne ilyen egzakt felmérést készíteni. Az egyes országrészekben nem azonos arányban oszlanak el a szerencsejáték-függők (az elmaradottabb részeken nagyobb az arányuk), ráadásul a fordulat, a szembenézés előtt a játékosoknak nincsen betegségtudatuk, és jellemzően letagadják szenvedélyüket, de legalábbis csökkentik jelentőségét. Az Ipsos Zrt. által készített tavalyi felmérés szerint 100 ezren, azaz a lakosság egy százaléka tekinthető függőnek, ezt azonban túlzónak tartják a szakemberek, megjegyezve: az addiktív személyiségnél jellemzően nem csak egy függőség alakul ki. (Viszont lehetséges, hogy ennyi emberben van meg a potenciális hajlam, de ez nem feltétlenül fejlődik ki.) Mások úgy vélik, 3-4 ezerre tehető azoknak a száma, akiket - és ehhez hozzá kell venni még a családjukat is - életvitelszerűen érint, sújt a szerencsejáték-függőség. A GA-szervezők tapasztalata is ezt a számot támasztja alá: pénteket és szombatot leszámítva mindennap rendeznek gyűlést országszerte, legtöbbször templomokban, noha a szervezetnek nincs közvetlen köze a valláshoz, egyházhoz pedig egyáltalán nem. A csoportok nem reklámozzák magukat, nem kérnek állami támogatást, nem fogadnak el apanázst a Magyar Szerencsejáték Szövetségtől, a terembérletet, illetve a felmerülő egyéb költségeket saját zsebből finanszírozzák. Évente több tucat játékos jelentkezik a szervezetnél, de a megkeresések száma évről évre egyre nő. A weboldalukat (gamblers-anonymous.hu) 2002-2004 között 1-2 ezren, míg 2005-2010 között már közel 40 ezren látogatták, amit persze az internet elterjedése is növelhetett.
http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSAhlw4GeO4PfzSp3CDUUNqxycCB7IYuZnoR_TnZDd7xyuxGQ-hAz állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt.-nek tavaly közel 170 milliárd forint volt a bevétele, amiből 60 milliárd forintot fizetett be adóként, s 600-700 millió forintot fordítanak különféle társadalmi kötelezettségekre, így például rehabilitációra. Az elmúlt években folyamatosan zsugorodó pénznyerőpiac szereplői 2009-ben is csaknem 36 milliárdot utaltak el az adóhivatalnak, különböző jogcímeken közel 80 milliárd forintot fizettek be a költségvetésbe, emellett további 100 milliárdra saccolják a máig szabályozatlan, külföldről bonyolított online szerencsejátékok forgalmát. Ennek ellenére ma Magyarországon egyetlen egészségügyi intézetben sem foglalkoznak külön szerencsejáték-függőkkel, és amint azt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságától megtudtuk, jelenleg sincs "külön forrás kifejezetten a szerencsejáték-függőség kezelésére és a rehabilitációra", ahogy kormányzati koncepció sincs - igaz, ilyen az elmúlt években sem volt. Ma legfeljebb egy-egy drogrehabilitációs intézmény vállal ilyen pácienseket, és a szerencsejátékot inkább toleráló, semmint elutasító társadalmi hozzáállás mellett ez is eredményezi, hogy a "rászorulóknak" csak töredéke jár kezelésre. Borsodban például csak egy miskolci intézményben lehet járóbetegként állapotfelmérésre, illetve terápiára jelentkezni, noha a megyében - jellemzően az elmaradottabb és nagy munkanélküliséggel sújtott országrészekhez - magasabbra tehető a függők száma. Igaz - mint megtudtuk az illetékesektől -, "az egészségügyi tárca tervei között szerepel az Országos Pszichiátriai Addiktológiai Intézet létrehozása, amelyen belül a tervek szerint olyan speciális ambulanciák is lesznek majd, amelyek jelenleg hiányoznak az ellátórendszerből, pedig lenne rájuk igény - ilyen a szerencsejáték-függőség kezelésére alkalmas ambulancia és osztály". Kérdés persze: lesz-e ebből valami?

http://t2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSyCwGjx12sFRHIjJ49J2orQTTR3C7uuekV4nLLkvy-LeguDt_KQAA gyomros kell
Noha speciális kórházi kezelés egyelőre nincs a szerencsejátékosok rehabilitációjára, a Magyar Szerencsejáték Szövetség berkein belül működő Szerencsés Segítség Alapítvány Segítő Szolgálata 90 ellátóhelyet tart nyilván az egész országban, ebből 25 van Budapesten. Itt elsősorban állapotfelméréssel, tanácsadással és terápiával igyekeznek segíteni a jelentkezőknek, akik a Játékfüggők Tanácsadó Szolgálatának tapasztalata szerint leginkább harmincas éveikben járó vállalkozók, volt versenysportolók, felsőoktatási hallgatók, illetve alkalmi munkából élők és munkanélküliek. A volt élsportolók esete külön fejezet: ők a kiesett impulzusokat, adrenalinadagot igyekeznek pótolni. "Félbeszakad a sportkarrier, vagy kiöregszenek: sok esetben az esemény lelki feldolgozása sem történik meg. A problémát nem realizálják, csak a hiányérzet, a tátongó űr, a célérték vesztesége marad meg" - magyarázza a szolgálat vezetője, Majoros Márta, aki évek óta foglalkozik szerencsejáték-függők terápiás kezelésével. A szociálpszichológus-narkológus szerint mások is az azonnali, erős impulzust és reakciót keresik a szerencsejáték alkalmával, "hogy végre jól gyomron vágja őket valami". Majoros szerint a függők leginkább kockázatkereső személyiségek, létszükségletük, hogy hatás érje őket. A sok szerencsejáték amellett, hogy azonnali visszajelzést ad, mással össze sem hasonlítható tiszta helyzetet is teremt, hiszen nyomban kiderül: győzelem vagy vereség. "Ilyen tapasztalatot se a munkában, se a családban nem talál" - mondja a szakember.
http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTA-W6XjGnmRRUh0Jjgu8Ha5dJvWVXgKjSvV1DdR4jcfefdbnSbA lottónál, a totónál nem jön azonnal a visszajelzés, de a kaparós sorsjegyek, a nyerőgépek, a kártya vagy az online póker már alkalmas erre, rá is kattannak sokan. "Hamis az érvelés, miszerint az államilag szervezett szerencsejátékok nem vezethetnek függőséghez. Hiszen ezt elsősorban a gyors válaszra képes játékok segítik elő, s ide tartozik a Puttó is" - állítja Majoros, akinek a tapasztalatai szerint a legnépszerűbbek a nyerőgépek és a többnyire illegális online szerencsejáték.
A terápia az előzmények feltárásával, a betegség belátásával, ezután az önismeret, az önbecsülés, a veszteségfeldolgozás fázisai következhetnek. "Ebben az időszakban sok kellemetlen dolog és összefüggés kiderülhet, amire korábban nem is gondolt az illető. Ám ettől máris kicsit könnyebb is lesz elviselni őket" - fogalmaz Majoros. A fordulatot nehezítheti, hogy a játék a függőség kialakulása alatt egyre komplexebb szerepet tölt be az illető életében, és egyre több irracionális vonást vesz fel. "Ilyen például, amikor a játékos személyiséggel ruházza fel a játékát, előbb beszél, majd esetleg könyörög hozzá. Fontos lesz, milyen ruhában, milyen napon és hova megy el játszani." A veszteségélmény feldolgozása is nehezebb, amennyiben ez egyre mélyebben, áthatóbban érinti a személyiséget. "A játékos nemcsak a pénzét veszíti el egy idő után, hanem a tudását is. Például, ha valaki szenvedélyesen fogad a lóversenyen, akkor egy idő után szakértőnek, de legalábbis hozzáértőnek éli meg magát a témában. Ha minden számítása és esélylatolgatása ellenére veszít a ló, az az ő kompetenciáját is leminősíti." A játékfüggők különben is negatív énképpel rendelkeznek: már a játék előtt vesztesnek ítélik önmagukat, nemritkán az élet egész területén. "Vesztes vagyok, egy értéktelen senki, úgyis veszíteni fogok" - így szól a negatív identitás, amely önbeteljesítő jóslatként megelőlegezi az újabb vesztést. Ami aztán, láss csodát, be is következik - nem csak szerencse híján.

http://t1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTPwl-JqEiY9td3V3azvRn3lQxrjHA1KWmsl6gs7NbPMqUe3w4Y2iCCnBcXSw"A buszt sem bírtam megvárni"
Balázs, a hazai GA-mozgalom egyik szervezője szerint a "rossz működés" nála családi örökség: a nagyapja ivott, édesapja munkamániás volt. "Nekem sem csak a szerencsejátékkal akadtak problémáim. Minden egyes szenvedéllyel a vágyaimat, álmaimat akartam kielégíteni: pia, munka, cigi, kávé, szex, ugyanerre kellett mind. Aztán jött a játék, ami végül padlóra vitt teljesen."
Kamaszként "kaparózott", 18 évesen kezdett elegáns kaszinókba járni. A Műszaki Egyetem hallgatója volt, de a bulizás és az alkohol miatt nem sokáig. Néhány év elteltével a kocsmában kötött ki - egyetért a szakemberekkel, a legtöbb szerencsejátékos más függőséggel is "meg van áldva". "A játékszenvedély egyre csak erősödött. A végén már nem tudtam késleltetni - mondja. - Ha pénzhez jutottam, nem bírtam megvárni a buszt sem, taxit hívtam, pedig csak néhány megállóra dolgoztam a törzshelyemtől. 30 évesen teljesen kikészültem, akkor kerestem kórházi segítséget." Amikor a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályára került (ahol 2006 óta már nincs külön szerencsejátékosokra specializálódott rehabilitáció) segédmunkásként dolgozott. "Péntekenként kaptam a fizetést, és egyből mentem játszani. Annyit tettem összesen, hogy ötezer forintot befizettem a bankautomatába, hogy maradjon a következő hétre valami. De akkor már loptam apámtól, a barátnőmtől, a korábbi munkahelyemen pedig sikkasztottam. Az én esetem azonban átlagos. Van olyan társunk, aki 10 ezer forinttal szállt ki, van, aki milliárdos adósságot hozott össze. Sokan öngyilkosok lettek az adósság miatt. A szerencsejáték-függőség az egyik legtöbb öngyilkosságot előidéző betegség. Statisztikák persze nincsenek."
http://t3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTiC6jjwFRGIGxcZf1Z_Vdt36Qg107hX-WLOPuqdy1d0ycUN73lTünetmentes függők állítják: a fordulat ott kezdődik, amikor képesek őszintén szembenézni a szenvedéllyel. Ez különösen nehéz, ugyanis játék közben a függő tagadó állapotban van, hárít, alibizik, és nem problémának érzi a játékot, hanem megoldásnak. Ha nehéz helyzetbe kerül - vélte egykor Balázs is -, azt csak úgy tudja megoldani, ha nyer. "Ha nem volt pénzem, az lett a megoldás, ha eladtam a telefont, és abból a pénzből visszanyertem, amit elvesztettem. Végig azt gondolom, hogy én irányítok, de valójában engem irányított a játék. Az volt az illúzióm, hogy mindent meg tudok oldani. Amíg nem ismertem fel a tehetetlenségemet és azt, hogy csak egy rajtam kívül álló erő segíthet, addig nincs fordulat - magyarázza, majd hozzáteszi: nem feltétlenül az isten. - Úgy gondolom, hogy van egy hatalom, ami megöl. És van egy másik, ami azt akarja, hogy éljek. Melyiket akarom a kettő közül? Dönteni kell."
A plébánián egy negyvenes férfi - aki a gyűlésre vidékről jár fel -, azt mondja: eszébe sem jutott, hogy betegség volna. "Tagadtam, hazudtam, mindenért mást okoltam. Nem tudtam megállítani a lavinát, csak akkor, amikor egyszer megértettem: bennem van a hiba, de a megoldás is. Elfogadtam, hogy beteg vagyok, és kezelnem kell magam. Beteg vagyok ma is, és ha azt mondanám, meggyógyultam, az csak egy újabb hazugság lenne. Egy lökés vissza a lejtőn. Mégsem bántam meg, hogy játszottam. Nem bánom, hogy szenvedélyes szerencsejátékos vagyok. Most végre élek. Negyven felett lett egy saját, normális életem. Nagyon örülök neki, de ehhez korábban el kellett vesztenem mindent, és ma úgy gondolom, megérte, mert visszajöttem."
A gyűlés közös imával ér véget, de aki nem akar, nem vesz benne részt. A következő alkalom: egy hét múlva ugyanekkor, ugyanitt.

Nagy Gergely Miklós

Forrás: mancs.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr763240350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.