Tabukat akar dönteni Rados Virág

 

Amikor „pörgött”, hol nevető-, hol dührohamok törtek rá, belevetette magát a munkába. Amikor a „gödörben” volt, előfordult, hogy képtelen volt kikelni az ágyból, kerülte az embereket. Megesett, hogy vészesen közel járt az öngyilkossághoz. 

 

Rados Virág nem tagadja, mániás depressziós. Mentális betegsége szervi eredetű, az agya nem megfelelő mennyiségben termel bizonyos hormonokat. – Sokan azt gondolják, hogy valamiféle „önterápiából” írtam meg a könyvet, de nem ez vezérelt. Persze közben felszaggattam régi sebeket, hiszen a regénybeli cselekményt tíz évvel ezelőtti életemből merítettem. Mégsem tartottam attól, hogy túlságosan kiadom magam. Azt akartam megmutatni, hogyan lehet a betegséggel együtt élni, úrrá lenni a vele járó, az emberi kapcsolatokra kiható érzelmi zűrzavaron – mondja a Bipoláris 44 éves szerzője, a Népszabadság egykori munkatársa.

A több mint kétszáz oldalas „riportregény” ugyan olvasmányos stílusú, de nem éppen könnyed szórakozást ígérő mű. Már csak azért sem, mert egy nagyon is létező problémáról szól. Mániás depresszióban, más néven bipoláris érzelmi zavarban Magyarországon becslések szerint a lakosság egy százaléka, közel százezer ember szenved. Egyikük, a harmincas éveiben járó Péceli Rita a Bipoláris főhőse. – Az én történetem, de Rita nem én vagyok – hangsúlyozza Rados Virág.

A jelenleg szabad foglalkozású újságíró a könyvvel szeretné felhívni a figyelmet a Kárpát-medencében is népbetegségnek számító mentális zavarokra. A témában járatos pszichiáterektől egy konferencián hallotta, hogy Magyarország – Skóciával és Svédországgal együtt – azon európai államok közé tartozik, ahol a halállal végződő öngyilkosságok kilencven százaléka a nem kezelt depresszióra vezethető vissza. 

A bipoláris zavar ugyan egy másik betegség, de a mánia mellett a depresszió a másik fázisa. Önmagában egyik sem halálos kór, de ha nem kezelik őket megfelelően, mindkettőbe bele lehet halni – ahogy azt a híres angol írónő, az önmagát kövekkel a zsebében egy folyóba vető Virginia Woolf (1882–1941) tragikus sorsa is mutatja. Woolf korában még nem léteztek a mai modern gyógyszerek, amelyek segítségével a beteg tünetmentesen élhet.

Rados Virágnál tíz évvel ezelőtt diagnosztizálták a bipoláris zavart. Ma már – a gyógyszeres kezelésnek, egy kétéves csoportterápiának és a máig tartó rendszeres orvosi konzultációknak köszönhetően – tünetmentesen él, de hosszú és gyötrelmes út vezetett el idáig. Mint elmesélte, többszörös életválságon ment át. Miközben ingadozott a betegség elfogadása és elutasítása között, a szélsőséges „érzelmi hullámvasút” miatt egzisztenciája és emberi-barátai kapcsolatai is komoly veszélybe kerültek. Sokan leegyszerűsítve úgy gondolják: ha valakinek a fejével baj van, az bolond – ez az általánosítás az érintettben csak tovább erősíti a betegség tagadását. – Két évbe telt, amíg elfogadtam magamat. Megtanultam, hogy az önsajnálat ebben a legnagyobb ellenség – fejtegette a szerző.

A Bipolárissal a mentális betegség körüli tabukat és félreértéseket is szeretné eloszlatni. Azt, hogy másokat is érintő, érzékeny témára tapintott, leginkább a kívül álló olvasóktól kapott visszajelzésekből tapasztalta. Péceli Rita magánéleti szenvedései és küzdelmei egy középkorú nő olvasót saját szerencsétlen párkapcsolatával szembesítettek. A hölgy rájött, szakítania kell a férfival. Rados Virág pedig örül annak, hogy eljutott oda: számára a betegsége már nem állandó téma. 

Forrás: nol.hu - Dési András 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr853172439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.