„Szociális ivó már nem lehetek”

 

Az alkohol fogva tartja az embert, és lassan, de biztosan felőrli az életét, fölemészti a kapcsolatait és őt magát. Az orvostudomány nem ismeri a gyógymódot – pedig van szabadulás.

 

– Mikor kezdett inni? 

– Nagyon fiatalon. Az elején csak társaságban ittam, csibészségből. Aztán úgy belecsúsztam, hogy észre sem vettem. Csak arra figyeltem föl, hogy hazafele jövet már be kell mennem a kocsmába meginni egy felest. Lehet, hogy nem többet, de annyit biztos.

– Reggel is úgy kelt föl, hogy muszáj volt innia? 

– Az már a következő fokozat. Ahogy mentem reggel dolgozni, és leszálltam a buszról, kötelezően meg kellett inni egy kis üveggel. Utána az következik, hogy ülök a kocsmában, amíg ki nem tesznek.

– Mi volt a következő állomás?

– A kocsmázás után otthon mindig perpatvar várt. Szemmel tart a feleség, a gyerek, a szülők. Amikor a környezetét már nagyon zavarja az ember, de inni kell, akkor lesz zugivó. Ne vegye észre senki. A ház minden sarkában pia van eldugva. Mindenhol, ahol az ember úgy gondolja, hogy nem találnak rá. Jön a műsor, az alibikeresés. Azért, hogy ihassak, kimegyek, elengedem a kutyát, aztán megkötöm a kutyát, most bezárom a kaput, majd kinyitom a kaput, megnézem a kazánt, ilyesmik. De a család tudta. Mindig, mindenki tudja, mi zajlik. Az emberek megérzik, hogy bajban vagyok.

– Mi történt a munkahelyén? Észrevették, hogy iszik?

– Ott jobban tudtam kezelni a szenvedélybetegségemet. Akkor mentem mindig orvoshoz, amikor már úgy remegett a kezem, hogy csak egy feles után tudtam leírni a nevemet. Vannak orvos barátaim, és megkértem őket, hogy vegyenek fel betegállományba. Elmentem 2-3 hétre, és amikor már rendesen sikerült odakanyítani a nevemet, visszamentem dolgozni. Volt, hogy egy évig is tartottak a száraz időszakok.

– A hosszabb száraz szakaszok bizakodóvá teszik az embert? 
 
– Igen, de egy idő után ebben is rutint lehet szerezni. Tudom, hogy mikortól ihatok megint, meddig tart a gyógyszer hatása. Aztán elkövetkezik a mélypont, amikor az ember vagy Istenhez fordul, vagy soha többé nem tud megfordulni. Jézus az én bűneim miatt halt meg a kereszten, hogy megmentsen engem attól, hogy elvesszem. Ha ezt akkor nem hittem volna el, ma biztos, hogy élnék.

– Hogyan jutott el a megoldásig?

– A lányaink református ifjúsági közösségekbe jártak, ők hallottak a dömösi Református Iszákosmentő Misszióról, és felvették velük a kapcsolatot. Én évekkel később kerültem oda. Irtózatosan mélyen kellett lennem ahhoz, hogy elfogadjam Jézus segítségét.

– Sosem esett vissza?

–  Nem, Isten valóban megszabadított. Szabadulásom után bocsánatot kértem mindenkitől. A feleségemtől, a gyerekektől, de még az unokáktól is. Az adósságokat visszaadtam.
El kellett takarítani a szemetet, hátat kellett fordítanom az addigi életemnek.
Számtalan példát tudok, hogy aki elitta feleségét, házát, az visszakapott szép sorban mindent.

– Mit jelent önnek a szabadulás?

– Kompetenciát. Én döntöm el: akarok-e inni vagy nem. Harmadik út nincs, szociális ivó sohasem lehetek, de szabadságom van arra, hogy válasszak. Nekem az a szabadság, hogy szabad nem inni, ami nem egyenlő a korábbi száraz időszakaimmal. Hiszem és vallom, ami a Bibliában is írva van: „Ha tehát a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek valósággal szabadok.”(Ján.8/36) Az életben is választhatjuk a széles utat vagy a keskeny utat. A széles út a pokolba visz. Itt található a kocsma, a kaszinó, az ivócimborák. A keskeny úton nem könnyű járni, mert ott Isten szabja meg, hogy mi helyes és mi nem.  Sokat jelent számomra a Kék Kereszt megtartó ereje is. Nincsenek lobogó fehérköpenyes pszichiáterek, orvosok, de van közösség. Amikor az ember a legmélyebbre jut, Jézus akkor is alászáll, hogy onnan felemeljen. 
 

Forrás: mindennapi.hu - Sz. M.

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr502757536

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Férjem alkoholista, hová vihetem? 2011.03.31. 21:27:49

Tisztelt pszichológusnő! kérem, segítsen nekem abban, hová vihetném el férjemet, aki alkoholista a megítélésem szerint, de ő maga ezt nem gondolja, szeretném, ha egy szakember mondaná el ezt neki, talán akkor elhinné. köszönöm, hogy válaszol, Kata...

Trackback: Hogyan legyünk boldogok? 2011.03.31. 21:26:34

Gondoltam, ezzel az apró témával indítom blogomat... Na jó, bevallom már most, hogy nem tudom a választ. Pedig ez az a kérdés, ami titkon mindannyiunkat a legjobban érdekel. Úgy tapasztaltam, aki másvalamit jelöl meg életcélként, a "célt" kic...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.