Kutatások szerint a serdülők modellválasztását negyven százalékban a média befolyásolja

 

F. Földi Rita

Már az 1990-es évektől rávilágítottak arra a magyar lelkiállapottal kapcsolatos kutatások, hogy az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a szorongásos kórképek gyakorisága, amelynek következtében egyre több ember kerül rossz mentális állapotba. (Kopp Mária, Skrabski Árpád) A rendszerváltozással mentális egészségünk nemhogy nem javult, de drámai rosszabbodás következett be az utóbbi évtizedben. Jóllehet az első kutatási eredmények már 1995-ben széles körben ismertté váltak, a várakozással ellentétben, nem születtek lelki egészségünk megóvását és helyreállítását célzó kormányzati intézkedések. Az elmúlt nyolc évben sokkal inkább az ellenkezője valósult meg – kórházakhoz tartozó kutatóműhelyeket számoltak fel, csökkentették a pszichiátriai fekvőbeteg-ellátást, rehabilitációt –, mert a döntéshozók fontosabbnak tartották a kórházak széfekkel történő felszerelését, mint magát a gyógyító munkát.
Topolánszky Ákos (Magyar Nemzet, 2010. október 15.) a jelen egyik legsúlyosabb problémájának nevezi a legális és illegális szerek fogyasztását, és felhívja a figyelmet, hogy évente 30 ezernél is több ember válik áldozatává a szerhasználatnak. Nem vitatva a véleményben összefoglaltakat, a mentális egészség átfogóbb megközelítését tartom szükségesnek, mert a törvényi szabályozás sürgető, de csak akkor nyújt hatékony megoldást, ha az előidéző okokat is csökkentjük. Mind a legális, mind az illegális szerhasználat ugyanis tünetként értelmezhető, mégpedig pontosan annak a tüneteként, hogy a szorongás és a stressz hovatovább általános jellemzővé vált. Szinte nincs ember, akit ne érintene a probléma, bár a kellemetlen, olykor kínzó szorongás elleni védekezés, a stresszhelyzettel szembeni megküzdés egyénenként jelentős különbségeket mutat.
A szerhasználat természetesen további alkalmatlan megküzdési módokkal egészíthető ki, és a skála széles: függőség a számítógéptől, játékszenvedély, kényszeres evés, kompulzív vagy kényszeres szexuális magatartás. Mindegyiknek megvan a maga veszélye. A jóléti társadalmakban is fellépő paradoxon, hogy az életfeltételek folyamatos javulása romló mentális egészséget és közérzetet von maga után. Hogyne lenne nálunk kirívó a rossz közérzet, ha a rendszerváltozást követő reménykedést, nagyon hamar a csalódottság és a kilátástalanság váltotta fel, legalábbis a társadalom nagy többsége számára.
Az alkalmatlan (maladaptív) megküzdés számos területen befolyásolja életünket, és sajnos pontosan azokra a rendszerekre hat vissza, amelyek egyfajta lelki erőforrást jelentenének, és a gyógyulás irányába hatnának.
A szerhasználat megfelelő törvényi szabályozása csak akkor lehet eredményes, ha egyúttal az erőforrást jelentő rendszereket is támogatja, így a kiváltó okokat csökkenti.
Családi nevelés, a család nevelése
A megváltozott életfeltételek hatással vannak a korai anya-gyerek kapcsolatra, az értékátadó és
-megőrző családi viszonyokra, amelynek következményeit aztán a továbbiakban a tömegtájékoztatás, oktatás jelentősen javíthatja vagy ronthatja. (Sajnos jelenleg inkább ez utóbbi valósul meg.) A családot összetartó érzelmi viszonyok a nagy családok felbomlásával intenzívebbé váltak. A szeretet, a gondoskodás vágya, a biztonság és támasz természetes szükséglete az embernek, ezek jellemzik a jó családi légkört, amely a társadalmivá válás folyamatában biztonságos kiindulópontot jelent. A család egyensúlyzavarai azonban éppen a biztonságot jelentő hátteret támadják. Ennek hatásai, a családi, elsősorban a női és férfi szerepek változásaiban foglalhatók össze. A családi szerepek, természetesen nem – az egyébként változó – társadalmi szerepek, hanem a nemi szerepek által adott viselkedésminták. Az anyai viselkedésminta optimális esetben a gyermek egészséges testi és lelki fejlődését biztosítja, a kapcsolat zavara pedig fokozza a sérülékenységet a depresszív kórképek irányába. A korai kötődés zavarai pszichológiai rizikófaktort jelentenek valamennyi későbbi társas kapcsolatban, és sajnos, a droghasználat kialakulásában is.
A korai kapcsolat jelenti a biztonságot és a bizalom kialakulását. Hiányában bizalmatlanság, gyanakvás válik jellemzővé, ami a későbbi életszakaszban, befolyásolja a párválasztást, a házasságot és a hosszú távú kapcsolatok kialakulását, így hatása generációkon ível át.
A család hatékony működése, a jó családi kommunikáció a problémák kezelését és a stresszel való megküzdést elősegíti. A felnövekvő generációnak támaszt nyújt abban, hogy érett személyiséggé válva, hatékonyan tudjon alkalmazkodni a fogyasztói társadalom kihívásaihoz, és megőrizze lelki egészségét. Bár kétségtelen, hogy a fogyasztói társadalom célközönsége nem az érett, önálló, alkotó ember, sokkal inkább az éretlen, befolyásolható, bizalmatlan, szorongó egoista, akinek a számára az élet olyan küzdőtér, ahol mindenkit le kell győzni, hogy ő maga a felszínen maradhasson. És ebben a küzdelemben nincsenek szabályok, mert egyedül a győzelem motiválja, a szabályok is ennek vannak alárendelve. Az ilyen személyiség gyakran erőszakkal és agresszív megoldásokkal operál.
A megoldás a családot támogató szabályozók mellett az egészségnevelés, részben az iskolai oktatásban, részben a családorvosi, védőnői hálózat bekapcsolásával, de jelentős szerep hárul az egyházi és civil szervezetekre is.
Fókuszban a serdülőkor
A serdülőkor a személyiség alakulásának egyik legjelentősebb szakasza. A későbbi viselkedésminták meghatározó része ebben az életkorban rögzül. Általános jellemzője, hogy megnő a kortárs csoportok szerepe, de a csoport melletti elköteleződésben a családi mintának döntő szerepe van. A serdülőkor tehát akkor válik a droghasználat (és más mentális betegségek) szempontjából kritikussá, ha a korai kötődés nem teremtette meg a biztonságot (ebben a gyermek veleszületett, egyéni adaptációs képessége is szerepet játszik), ha negatív a családi konfliktuskezelési minta, stresszkezelés és ha kevés a gyermekre irányuló figyelem és megértés. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a korábbi, autoriter nevelés negatívumai helyett, ma az egészséges autoritás elfogadásának hiánya okoz problémát mind a családi, mind az iskolai nevelésben. Az iskola és a szülők együttműködése, az iskola által kínált, a fiatalok számára is vonzó programok, önismereti és szociális készséget fejlesztő vagy segítő kortárs csoportok tevékenységében való részvétel csökkentik a sodródás veszélyét. A csoportfoglalkozások lehetőséget adnak a stresszel szemben védelmet biztosító protektív (védő) tényezők feltárására – optimizmus, a koherenciaérzék, a tanult leleményesség, a szívósság – amelyek meghatározó szerepet játszanak az egészségfenntartásban. Meg kell teremteni a foglalkozások személyi feltételeit az iskolákban, illetve annak lehetőségét, hogy a drogprevenciós előadások és beszélgetések a pedagógiai program részévé váljanak.
A média és az internet
Nem kerülhető meg a tömegtájékoztatási eszközök és az internet szerepe, hiszen a média által bemutatott szerepek, ideálok, személyiségek és ideológiák jelentősen befolyásolják a világról való gondolkodást, az életmódot, a konfliktuskezelés (agresszió vagy kooperáció) alakulását. Elsősorban az egyes életkori csoportokra jellemző szokásokat, a nemi szerepekkel és a szexualitással kapcsolatos viselkedést, a táplálkozással, testkultúrával, de sajnos a szerhasználattal kapcsolatos magatartást is. Szerepe annyira meghatározó, hogy egyes kutatások szerint a modellválasztást csaknem 40 százalékban a média befolyásolja a serdülőknél. A szülőknek és a pedagógusoknak sokszor fogalmuk sincs, milyen csatornákat néznek, milyen weboldalakat látogatnak, milyen számítógépes játékokat cserélnek egymás között a fiatalok.
A baráti kapcsolatok, közös tevékenység, vonzó ifjúsági programok csökkentik a médiafogyasztást. A nevelés egyik fő feladatának napjainkban a kritikus médiahasználatot kell tekintenünk, amelyben az önkontroll-funkciók alakítása elsődleges.
A szenvedélybetegségek társadalmi szintű rendezése akkor lehet eredményes, ha a tüneti kezelés mellett a kiváltó okok vonatkozásában is határozott lépéseket képes tenni a szakpolitika, több területre is kiterjedő – egészségügy, család, oktatás – átgondolt, jól koordinált intézkedésekkel.

A szerző pszichológus, egyetemi docens

Hozzászólás Topolánszky Ákos (Hazánk állapota a szenvedélybetegségek tükrében, október 15.) vitaindító cikkéhez.

Forrás: mno.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr102543516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.