Hazánkban átlagosan naponta 6 ember hal meg öngyilkosságban. Az öngyilkos halál azért nehezebb, azért ejt sajgóbb sebet, mert hirtelen következik be és nehezebb meggyászolni. A hozzátartozóknak többek között a nagyobb szégyen és bűntudat miatt is nehezebb tovább lépni. Minden egyes öngyilkosság a negatív probléma-megoldás mintájaként veszélyt jelent a társadalomra, ugyanis az öngyilkos magatartás tanulható magatartás. Az öngyilkosság fertőző lehet. Magas öngyilkossági arányunkkal még mindig a világ „élvonalába” tartozunk.

Mivel ez tabutémának számít, nagyon keveset beszélnek/beszélünk róla. Holott az öngyilkosságban elhunytak jelentős része kezelhető, megmenthető lehetne. Bár sokan azt gondolják, hogy az öngyilkosság bekövetkezésének elkerüléséért semmit nem lehet tenni, a valóság egészen más.

Az az ember, aki bizalmas, biztonságos légkörben tud öngyilkos gondolatairól beszélni, ritkán próbálkozik öngyilkossággal. Szemben azzal a tévhittel, hogy „aki öngyilkos akar lenni úgyis az lesz”, a valóság az, hogy egyáltalán nem sorsszerű dologról van szó. Sokat tehetünk, ha figyelünk egymásra, és azokat a honfitársainkat, akiknek erre szükségük van, szakemberhez irányítjuk. A nagyon magas öngyilkossági rátát tovább csökkenthetjük, és a korábbi csökkenési tendenciát tovább vihetjük.

Azért is nagyon nehéz ez a kérdés, mert nem csak a pszicho szakmának van itt feladata, hanem össztársadalmi ügyről van szó. Óriási szerepe van a sajtónak, ami a közvélekedést formálja, ezen kívül a tanároknak, a háziorvosoknak, a börtönőröknek – mindannyiunknak.

Amikor az öngyilkosság megelőzéséről beszélünk, arról is beszélünk, hogy tudunk-e figyelni egymásra, tartalmasan töltjük-e egymással az időnket, vagy pedig elfogadjuk a mindennapos önpusztítást? Felelősséggel viseltetünk-e egymásért? Felismerhetjük, hogy az alkohol és egyéb szenvedélybetegségek az öngyilkossággal kézen fogva járnak.

Amikor az öngyilkosság megelőzéséről beszélünk, arról is beszélünk, hogyan viszonyulunk a saját és társaink magányosságához.

Amikor az öngyilkosság megelőzéséről beszélünk, arról is beszélünk, hogyan viszonyulunk fiataljainkhoz, gyermekeinkhez. Kínzó érzéseikkel kapcsolatban elérhetőek vagyunk-e számukra, vagy az agresszív és egyéb érzéseikkel magukra hagyjuk őket, akik közül sokan depressziósokká válnak, amit nem veszünk észre.

Amikor az öngyilkosság megelőzéséről beszélünk, arról is beszélünk, hogy a betegeket, gyengéket elfogadjuk, ápoljuk-e vagy inkább kirekesztjük őket a versengő társadalomból? Ha a betegeket kirekesztjük, a lelki betegek – elkerülendő szégyenüket – betegségüket letagadják, titkolják, maguknak sem vallják be.

Amikor öngyilkosság megelőzéséről beszélünk, akkor a krízisről is beszélünk.

Sok külföldi ország sokat tett már eddig és vannak bíztató hazai tapasztalatok is az öngyilkosság megelőzésére. De van még további lehetőség a külföldi tapasztalatok átvételére és adaptálására. A konferencia célja az, hogy továbbgondoljuk: mi a teendő, mit lehet és kell tenni itthon, magunkért.

Oriold Károly, a Lélekben Otthon Alapítvány alapítója

Tervezett program

November 29., hétfő

Sajtószekció

  • Megnyitó
  • Rihmer Zoltán: Az öngyilkosság, mint orvosi és társadalmi probléma, különös tekintettel a háziorvosok és a média szerepére
  • Schönstein Mónika: Két öngyilkosság kommunikációja. Mit üzen a média? Tudatos és tudattalan üzenetek azon WHO irányelvek tükrében, amik az öngyilkosság sajtómegjelenésére vonatkoznak
  • Koltai Mária: Az öngyilkosság generációk közötti öröklődése
  • Schmelowszky Ágoston: Az öngyilkosság filozófiai kérdései
  • Osváth Péter: A média szerepe az öngyilkosság megelőzősében
  • Kalmár Sándor: Az internet szerepe és lehetőségei az öngyilkosság megelőzésében
  • Monostoriné Vass Anikó (ORFK kiemelt főnyomozója): A rendkívüli halál
  • Külföldi tapasztalatok: Bemutatkozik a skót Choose Life mozgalom, a svéd SPES (öngyilkosok hátramaradott hozzátartozóinak szervezete) és a Segítők Baráti Köre Erdélyből
  • Kerekasztal: A média és az öngyilkosság (moderátor: Osváth P., résztvevők: Kalmár S., Oriold K. és Rihmer Z.)

November 30., kedd

Háziorvosi szekció

  • Rihmer Zoltán: A háziorvosok szerepe az öngyilkosság megelőzésében
  • Torzsa Péter: Depresszió a háziorvosi gyakorlatban
  • Monostoriné Vass Anikó (ORFK kiemelt főnyomozója): A rendkívüli halál megelőzése a rendőrség és a háziorvosok együttműködésével
  • Kalmár Sándor: A kiskunhalasi háziorvosi öngyilkosság-megelőző program
  • Kopp Mária: A szolnoki háziorvosi öngyilkosság-megelőző program
  • Németh Attila: Öngyilkosság idős korban
  • Takách Gáspár: Öngyilkosság és alkoholizmus
  • Szilágyi Simon: Öngyilkosság és krízis-intervenció
  • Kerekasztal: A háziorvosok szerepe az öngyilkosság-megelőzésében

A konferenciára a www.lelekbenotthon.hu honlapon vagy az info@lelekbenotthon.hu e-mail címen lehet jelentkezni.

Konferencia az öngyilkosság megelőzésének témakörében

Helyszíne: Aesculap Akadémia, 1115 Budapest, Halmi út 20-22.

A konferencia fővédnöke: Prof. Rihmer Zoltán

A Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság támogatásával

Időpont 2010. november 29-30.

Részvételi díj: 5.900 Ft + ÁFA

Öngyilkosság-megelőzés konferencia - meghívó

Forrás: lelekbenotthon.hu

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr222268079

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.