A közvéleményben elterjedt vélekedés, hogy az az alkoholista, aki dülöngél az utcán, össze-vissza beszél, veri a családját, és néha fehéregereket lát futkosni a szeme előtt. A valóságban azonban a baj ennél már sokkal hamarabb elkezdődik.

 Érdemes megismerni azokat a szakemberek által megfogalmazott kritériumokat, amelyek megléte esetén tenni kell valamit. Annál is inkább, mert ha a szenvedély még jobban elhatalmasodik, általában csökken az esélye az alkoholfüggőségtől való végleges megszabadulásnak.

Nem a mennyiség számít

Fizikai állapotuk, nemük, pszichés teherbíró képességük alapján az emberek nagyon különbözőképpen reagálnak az alkoholra. Ezért majdnem lehetetlen és kevés gyakorlati haszonnal jár mennyiségi értékeket meghatározni, amely fölött valaki már alkoholistának tekinthető. Ebben a kérdésben sokkal hasznosabb álláspont, hogy alkoholista az, akinek problémája van a saját ivásával. Vagy úgy, hogy ő aggódik emiatt, vagy úgy, hogy a környezetében mások teszik ezt és neki ez jelent problémát. Ilyen értelemben nincs jelentősége, hogy valaki mennyit iszik, az számít, hogy ez számára probléma, és mégis iszik.

Az addiktológusok szerint négy további kérdés igennel történő megválaszolása esetén egyértelműen meg lehet fogalmazni a diagnózist: az illető valamilyen mértékben alkoholfüggővé vált.

  • Ha az érintett személy komolyan foglalkozik a gondolattal, hogy csökkentse az alkoholfogyasztását, valószínűleg már benne is tudatosult, hogy baj van. Az alkoholizmusnak ugyanis talán a legfontosabb ismérve, hogy elveszíthetjük a kontrollt az italfogyasztásunk fölött. Ez egyébként minden függőség, szenvedélybetegség esetén fennáll. Ha a beteg bevallja, hogy megpróbálta csökkenteni a fogyasztását, de ez nem sikerül, az a függőség egyik jele.
  • A másik kérdés, amit célszerű feltenni, hogy az ivás során, vagy azzal kapcsolatban érez-e dühöt, sértettséget magában. Ezek az érzések vagy saját magára vonatkoznak, vagy azokra, akik figyelmeztetni szokták, hogy túl sokat iszik.
  • A harmadik ismérv a bűntudat jelenléte. Az a visszatérő érzés, hogy valami nem helyénvalót tesz, amikor iszik, olyasmit, amit nem szabadna megtennie.
  • És végül a gyorsteszt döntő kérdése: szokott-e inni reggel felkelés után pusztán csak azért, hogy az előző esti italozás utáni rossz érzését csökkentse. Akinek szüksége van erre az utántöltésre ahhoz, hogy elfogadhatóan érezze magát, képes legyen a munkára, annak bizony haladéktalanul tenni kell valamint, mert ha a dolgok továbbra is így folytatódnak, alkoholizmusa elhatalmasodik, és romokba döntheti az életét.

Jóbarátnak öltözött ellenség

 A kívülállók mindezt olvasva joggal kérdezik, hogy ha ilyen könnyű eldönteni, van-e valakinek alkoholproblémája, vagy nincs, miért nem kérnek segítséget az emberek, amikor a baj még kicsi. A válasz erre az, hogy az alkoholizmusnak sajnos fontos összetevője a probléma mindenáron való tagadása. Nagyon nehéz beismerni - akár csak saját magunknak is - hogy mibe keveredtünk. Ilyenkor ugyanis már szinte az egész élet az alkohol körül forog. Ebben a stádiumban sokan hétfőn később kezdenek dolgozni, pénteken pedig hamarabb befejezik a munkát és nem veszik észre, hogy nem több pihenésre van szükségük, hanem minél hosszabb időre akarják átadni magukat az ivásnak. Ilyenkor már az alkohol a legjobb barát, az segít megküzdeni a mindennapok nehézségeivel.

Még nem látszanak a hamarosan megjelenő pusztító hatások, ugyanakkor kétségkívül sok szubjektív öröm forrása az ivás. Szabadnak, lazának, barátságosnak, gátlásoktól mentesnek érzi magát, csupa olyasmi, amit egyébként képtelen elérni. Vagyis sok mindent kap az alkoholtól, amit nem könnyű, sőt nagyon nehéz feladni.
 
 Mind a család, mind a környezet, beleértve az alkoholista háziorvosát, tehetne lépéseket, ám ezt egyáltalán nem könnyű megvalósítani. Az alkoholizmusnak ez a "bevezető" fázisa is általában hosszú évek során alakul ki. A családtagok, ha eddig is korholták az ivásért, valószínűleg nem sokat érnek el, ha ugyanezt ismétlik tovább. Ha épp ellenkezőképpen, még sosem nevezték nevén a dolgot, és most kellene kimondani, hogy ez már sok, ettől általában mindenki ódzkodik. Ráadásul a folyamatos ivás bizonyos személyiség átalakulást is elindított, a környezet valószínűleg mind nehezebben tud őszinte kapcsolatot teremteni az illetővel. Hasonló a helyzet a kollegákkal, munkahelyi vezetővel. Sokszor csak akkor szólnak a láthatóan az alkoholizmus felé menetelő kollegának, ha az már valami súlyos fegyelemsértést, vagy hibát követett el.

Ha eljön az igazság pillanata

 A legjobb helyzetben e tekintetben a háziorvosok lennének, hiszen a fehér köpeny tekintélyével felruházva, az egészség oldaláról közelítve nagyobb eséllyel bírhatnák "beismerő vallomásra" a szenvedélyét rejtegető alkoholistát. A valóságban azonban a legtöbb háziorvos nem vállalja fel ezt a kényelmetlenséget, és még az alkoholfogyasztásra vonatkozó kötelező rutinkérdést is inkább csak formálisan teszik fel.

Annak a családtagnak, barátnak, aki mégis vállalja, hogy szembesíti az illetőt a problémával, az addiktológus szakemberek azt ajánlják, hogy igyekezzen mondandójából minden ítélkező vagy támadó jelleget eltávolítani, próbálja meg kizárólag a saját aggodalmát megfogalmazni azzal kapcsolatban, amit a másik magatartásában megfigyelt. Hasznos lehet az az érv, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal, van szakszerű segítség az ilyen esetekben. Fontos azonban megjegyezni, hogy az alkoholfüggőségtől való megszabadulást mindig az érintettnek kell kezdeményezni, a hozzátartozók csak segíthetik ezen az úton. De erre nagyon nagy szüksége van.
 

Forrás: hazipatika.com

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr141623534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.