A pszichiátria egyik legproblematikusabb területe az öngyilkosság. Nem önálló betegség, mégis talán az egyetlen olyan pszichiátriai vonatkozású esemény, ami a beteg halálával végződhet.

 

 Sajnálatos tény, hogy a magyarok öngyilkossági hajlama magas. Ezen belül érdekes megfigyelés a lassan már 150 éve fennálló területi egyenetlenség, miszerint az Alföldön két-háromszoros gyakoriságú az öngyilkosság, mint a gazdaságilag fejlettebb nyugati megyékben.

Az öngyilkosság mint jelenség hátterének okaira számos elméletet dolgoztak ki a pszichiáterek, pszichológusok és szociológusok. A suicidium az emberi fajra jellemző komplex reakcióminta. Egyes mentális betegségek hajlamosító tényezőt jelentenek, de a stresszek és a személyes kapcsolatok, a társadalmi hatások legalább ennyire meghatározóak.

Az öngyilkos magatartás a társas viselkedési formák szélső pólusán helyezkedik el, a suicid kísérleten átesett, de túlélt betegek vizsgálatából megtudható: az elkövetők nem feltétlenül meghalni akarnak, hanem másképpen szeretnének élni.

Az öngyilkosságok jellemzően valamilyen pszichiátriai kórkép (depresszió, szorongás, skizofrénia) következtében, mintegy szövődményként történnek. A szorongásos betegségben szenvedők öngyilkossági kockázata az átlag lakosság rizikójának körülbelül harmincszorosa.

Okok és elkövetési módok

 Az öngyilkosságot elkövetők 60-70 százaléka tette elkövetésekor depressziónak megfelelő állapotban van, ilyen betegségtől szenved, de nem elhanyagolható az ittas állapotban vagy droghatás alatt elkövetett suicid kísérletek aránya sem.

A háttérbetegségre jellemzők az elkövetés eszközei, a skizofrén betegek gyakran választanak akár brutálisan drasztikus, saját fizikai fájdalmukat nem figyelembevevő módszereket (pl. testük csonkolása) tettük elkövetésekor, míg személyiségzavaros, neurotikus betegeknél jellemzőbb a gyógyszerbevétel.

Ugyancsak jellemző, hogy alapbetegségtől függetlenül is a férfiak gyakrabban választanak "biztosabb" módszert, nőknél gyakoribb az enyhébb, akár eleve csak a figyelemfelhívást célzó öngyilkossági kísérlet.

Az elkövetett öngyilkossági kísérletek száma is utalhat a tényleges meghalási szándék súlyára. Vannak olyan betegek is, akik 40-50 öngyilkossági kísérleten is átestek már, esetükben felmerül, hogy tettük tényleg egyértelműen az elmúlás kereséséről szól-e, vagy csak egyfajta feszültség, stressz levezetését szolgálja az, ha például néhány újabb pengevágást ejt alkarján.

 Speciális területet jelent a serdülőkorúak öngyilkosságainak kérdése, itt rosszul kezelt párkapcsolati konfliktusok, az útkeresés nehézségei állnak gyakran a háttérben, szerencsére a fiatalok által elkövetett kísérletek jelentős része a figyelemfelhívást szolgálja.

Az elkövetési módszerek esetében megfigyelhető, hogy ismert személy által elkövetett, a médiában nagy hangsúlyt kapott öngyilkossági kísérlet után az átlagemberek, köztük a fiatalok között is egy időre megszaporodnak az azonos módszerrel elkövetett öngyilkosságok.

Érdekes adat, hogy öngyilkossági kísérletük előtt a betegek kétharmada megfordul valamilyen orvosi rendelőben, elsődlegesen családorvosánál, de főként problémái eltitkolása miatt csak kis hányaduk kerül felismerésre.

"Cry for help"

A "cry for help" jelenség a később öngyilkosságot elkövető személy vívódását, ambivalens érzéseit tükrözi, egyfajta burkolt segélykiáltás, melyet ha tudunk meghallani, akár tragédia előzhető meg.

A búcsúlevél (levélvázlatok) írása, a tett elkövetéséhez való kellékek összeszedése (pl. gyógyszerek gyűjtögetése), halállal kapcsolatos gondolatok sűrűsödő felbukkanása a gondolkozásban mind olyan jelek, melyek figyelmeztethetnek a közelgő bajra.

 Az öngyilkossági kísérlet elkövetése, mint potenciális krízisállapot egyértelmű ok a pszichiátriai vizsgálatra, sőt a fekvőosztályos kezelésre.

Akár első, akár sokadik kísérlet, nem szabad elbagatellizálni a történteket, különösen, ha a beteggel nem beszélhetők meg őszintén a történtek, és pláne ha nem megnyugtató a beteg öngyilkosságról lemondó szándéka.

Sajnos az öngyilkossággal szembeni előítéletek miatt sok család szégyelli a hozzátartozójuk tettét, és a kórházból való mihamarabbi hazavitelt erőlteti, ám a kezeletlenül maradt és így megoldatlan probléma gyakran válik rövid időn belül újabb suicid kísérlet forrásává.

Az öngyilkos betegek kezelése döntően pszichoterápiából áll, amit a pszichiátriai alapbetegségnek megfelelő gyógyszeres terápia egészíthet ki. Fontos jeleznünk, a depresszió egy jól kezelhető betegség, és az öngyilkosságra gondolva itt duplán igaz, az időben elkezdett megfelelő kezelés életet menthet.

Forrás: webbeteg.hu - Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr971570387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.