Kérdések és válaszok a Névtelen Alkoholistákkal

kapcsolatban

 Valószínűleg több millió ember hallott már a Névtelen Alkoholistákról 1935 óta, amikor a közösség megalakult. Sokan elég jól ismerik is az alkoholizmusból való felépülésnek azt a módszerét, amely már több mint kétmillió problémaivón segített. Másoknak csak homályos elképzelésük van arról, hogy az A.A. valamiféle szervezet, amely segít az alkoholistáknak abban, hogy felhagyjanak az ivással.

Azoknak szánjuk ezt a kiadványt, akik érdeklődnek az A.A. iránt, akár saját maguk, egy barátjuk, vagy rokonuk miatt, vagy pusztán csak szeretnének többet tudni erről a szokatlan közösségről. A következő oldalakon választ találnak sok olyan kérdésre, amelyek gyakran merülnek fel az A.A.-val kapcsolatban. Egy laza szerveződésű közösség történetét fogják olvasni, amelyben férfiaknak és nőknek egy közös célja van: az, hogy józanok maradjanak, és más alkoholistáknak is segítsenek megoldani alkoholproblémájukat.

Az a több ezer férfi és nő, aki az utóbbi években csatlakozott az A.A.-hoz, nem önzetlen jótevő. Saját jól felfogott érdekükben segítenek buzgón és szívesen a többi alkoholistán. Az A.A. tagjai belátják, hogy saját józanságuk nagy mértékben függ az alkoholistákkal való szoros kapcsolattartástól.

A kiadvány elolvasása után az olvasónak még mindig lehetnek kérdései, amelyekre nem adott kielégítő választ ez a rövid összefoglalás. Az A.A. csoportoknak minden nagyobb városban van szolgálati irodájuk, melynek száma megtalálható a telefonkönyvben "Anonim Alkoholisták" név alatt. Itt útbaigazítják az érdeklődőt a legközelebbi A.A. gyűlésre, ahol a tagok szívesen szolgálnak felvilágosítással. Kisebb településeken, ahol csak egy csoport létezik, esetleg van telefonszám-listájuk. Ha a közelben nem működik A.A. csoport, szívesen fogadjuk kérdéseit.
Biztos lehet benne, hogy névtelenségét megőrizzük.

Az alkoholizmus és az alkoholisták

Nem is túl régen a közvélemény erkölcsi problémának tekintette az alkoholizmust. Ma már sokan elsősorban egészségügyi problémának tartják. Annyi biztos, hogy ez minden egyes problémaivó számára erősen személyes kérdés. Az A.A.-hoz forduló alkoholisták sokszor tesznek fel olyan kérdéseket, amelyek saját tapasztalataikra, félelmeikre, és egy jobb élet reményeire vonatkoznak.

1. Mi az alkoholizmus?

 Sok elképzelés van arról, hogy mi valójában az alkoholizmus.

Az A.A. tagok számára a legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy az alkoholizmus betegség: progresszív / egyre súlyosbodó betegség, amely soha nem gyógyítható, de, mint sok más betegség, szüneteltethető/megállítható. Hozzátehetjük azt is, hogy sok A.A. tag tapasztalata szerint a betegség az alkohollal szembeni érzékenység (allergia) és a megszállott ivásvágy kombinációja, amelyet - hiába vannak tisztában a következményeivel - lehetetlenség pusztán akaraterővel legyőzni.

Mielőtt az A.A.-hoz fordult volna, sok alkoholista azt hitte, hogy mivel képtelen abbahagyni magától az ivást, bizonyára erkölcsileg gyenge, vagy talán nem ép az elméje. Az A.A. felfogása szerint az alkoholista beteg ember, aki felépülhet, ha követi azt az egyszerű programot, ami több, mint kétmillió férfi és nő számára sikeresnek bizonyult.

Akinél az alkoholizmus egyszer kialakult, az nem erkölcsi gyengeségből beteg. Ebben a stádiumban már nincs szerepe a szabad akaratnak, mert a szenvedő embernek nincs választása az alkohollal szemben. Fontos, hogy szembenézzen azzal a ténnyel, hogy beteg, és igénybe vegye az elérhető segítséget. Szükséges az is, hogy vágyjon a gyógyulásra. A tapasztalat azt mutatja, hogy az A.A. program működik azoknak az esetében, akik őszintén igyekeznek abbahagyni az ivást. Azok esetében viszont, akik maguk sem tudják, hogy abba akarják-e hagyni az ivást, általában csődöt mond.

2. Honnan tudhatom meg, hogy tényleg alkoholista vagyok-e?

Ezt az ember csak maga döntheti el. Számos mostani A.A. tagnak sokszor mondták, hogy nem alkoholista, csak több akaraterőre, környezetváltozásra, több pihenésre, néhány új hobbira van szüksége, és akkor majd összeszedi magát. Ezek az emberek végül mégis az A.A.-hoz fordulta, mert lelkük mélyén érezték, hogy az alkohol legyűrte őket, és hogy készek bármit megpróbálni, ami megszabadíthatja őket az iváskényszertől.

Sok férfi és nő iszonyatos élményeken ment keresztül az alkohol hatására, amíg rá nem jött, hogy az alkohol nem neki való. Lezüllöttek, loptak, hazudtak, csaltak, sőt, még gyilkoltak is, amíg ittak. Kihasználták munkaadójukat és családjukat. Teljesen megbízhatatlanok voltak kapcsolataik terén. Elherdálták anyagi, szellemi és lelki erőforrásaikat.

Mások kevésbé tragikus élmények birtokában fordultak az A.A.-hoz. Soha nem jártak börtönben vagy kórházban. Féktelen ivászatukat talán még közeli rokonaik és barátaik sem vették észre. De annyit már tudtak, hogy az alkoholizmus súlyosbodó betegség, és ettől megijedtek. Csatlakoztak az A.A.-hoz, mielőtt nagyobb árat kellett volna fizetniük.

Van egy A.A.-s mondás, amely szerint nem lehet valaki "egy kicsit alkoholista". Vagy alkoholista valaki, vagy nem az. És csak maga az egyén döntheti el, hogy jelent-e az alkohol megoldhatatlan gondot a számára.

3. Ihat-e az alkoholista valaha is újra normálisan?

 A tapasztalat azt mutatja, hogy aki egyszer alkoholista lett, az mindig az is marad. Az a tény, hogy valaki hónapokig, vagy évekig tartózkodik az italtól, nem teszi képessé arra, hogy "normális" vagy szociális ivó legyen. Ha valaki egyszer átlépte a nagyivó és a felelőtlen alkoholista közötti határt, annak számára nincs többé visszaút. Kevés alkoholista iszik azért, hogy szándékosan bajba keverje magát, csakhogy egy alkoholistánál az ivászat menthetetlenül rosszul végződik. Előfordul, hogy egy bizonyos hosszúságú absztinens időszak után az alkoholista úgy érzi, most már nyugodtan megihat egy pár sört vagy néhány pohár könnyű bort. Az is lehet, hogy csak étkezésekhez kezd inni. De nem telik el sok idő, és az alkoholista a megszokott, mértéktelen módján iszik - minden arra irányuló erőfeszítés ellenére, hogy mértékletes, szociális módon fogyasszon alkoholt.

A válasz tehát, az A.A. tapasztalat alapján a következő: ha valaki alkoholista, nem fogja tudni tartósan kordában tartani ivászatát. Ez két utat hagy nyitva az alkoholista előtt: vagy engedi, hogy ivászata egyre rosszabb és rosszabb legyen, vállalva az összes pusztító következményt, vagy végleg felhagy az ivással és egy új, józan, konstruktív életmód szerint él.

4. Egy A.A-tag még sört sem ihat?

Az A.A.-ban nincsenek kényszerek és tilalmak, senki nem ellenőrzi a tagokat, hogy isznak-e vagy sem. A kérdésre a válasz az, hogy ha valaki alkoholista, nem szabad megkockáztatnia, hogy bármilyen fajta alkohol jusson a szervezetébe. Az alkohol alkohol, akár Martiniben, szódás whiskyben, konyakban, fröccsben vagy egy pohár pezsgőben található - netán egy pikoló világosban. Egy alkoholista számára egy ital túl sok, húsz pedig túl kevés.

Az alkoholistának, ha biztosan józan akar maradni, tartózkodnia kell mindenféle alkoholtól, függetlenül attól, milyen mennyiségű, erősségű, vagy milyen arányban kevert alkoholról hiszi azt, hogy elbír vele.
Nyilvánvaló, hogy egy vagy két üveg sörtől nem túl sok ember rúgna be. Az alkoholista ugyanúgy tudja ezt, mint akárki más, viszont bebeszéli magának, hogy csak két-három sört fog meginni, és azután aznapra leáll. Előfordul, hogy valóban be is tartja ezt az elhatározását néhány napig vagy hétig. Egyszer csak azonban úgy dönt, hogy ha már úgyis iszik, "fél berúgás pénzkidobás", és növeli a sör- vagy borfogyasztását, esetleg áttér a töményre. És ugyanott köt ki, ahol elkezdte.

5. Két ivászat között sokáig józan tudok maradni; honnan jöhetek rá, hogy szükségem van-e az A.A.-ra?

 A legtöbb A.A. tag erre azt mondaná: azt, hogy alkoholista vagy-e, az határozza meg, hogyan iszik valaki, nem az, hogy milyen gyakran. Sok problémaivó hetekig, hónapokig, sőt, néha évekig is kibírja ivásroham nélkül. Józan időszakukban meg sem fordul a fejükben, hogy inniuk kellene. Mindenféle szellemi vagy lelki erőfeszítés nélkül képesek józanok maradni, sőt, szívesen tartózkodnak az italtól.
Aztán valami megmagyarázhatatlan okból, vagy ok nélkül, mindent elsöprő ivászatba fognak. Elhanyagolják családjukat, munkájukat, és mindenféle polgári és társadalmi kötelezettségüket. Az italozás tarthat egy éjszakán át, de kiterjedhet napokra, vagy hetekre is. Mikor véget ér, a gyenge és lelkifurdalással teli alkoholista szilárdan eltökéli, hogy soha többet nem fog ilyen előfordulni. És mégis újra és újra megesik vele.

Az ilyen periodikus ivászat nem csak az ivó környezetét, hanem magát az ivót is megdöbbenti. Nem érti, hogy lehet, hogy két ivászat között azt is elfelejti, hogy alkohol van a világon, és ennyire nem bír vele, mikor italos korszaka elkezdődik.

A periodikus ivó lehet, hogy alkoholista, lehet, hogy nem az. De ha italozása irányíthatatlan, és két ivásroham között csökken a józan időszak, valószínű, hogy ideje szembenézni ezzel a problémával. Ha az illető készen áll arra, hogy beismerje, hogy alkoholista, akkor megtette az első lépést a folyamatos józanság felé, amelyet annyi ember élvez az A.A.-ban.

6. A többiek azt mondják, hogy nem vagyok alkoholista. Viszont egyre több gondom van az ivással. Csatlakozzak az A.A.-hoz?

Amíg alkoholt fogyasztott, sok A.A. tag azt hallotta rokonaitól, barátaitól és az orvosoktól, hogy nem alkoholista. Az alkoholista általában még megnehezíti a dolgot azzal, hogy nem hajlandó tárgyilagosan szembenézni azzal a ténnyel, hogy iszik. Miután nem teljesen őszinte, a problémaivó megnehezíti az orvos dolgát is abban, hogy segítséget nyújtson számára. Tulajdonképpen csoda, hogy sok orvos mégis képes átlátni az alkoholista trükkjein, és helyes diagnózist állít fel.

Nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy a fontos választ a kérdésre: "vajon alkoholista vagyok?" csak maga az italozó ember adhatja meg. Csak ő maga állapíthatja ezt meg, nem az orvos, a család, vagy a barátok. De ha a beismerés megtörtént, az már fél siker. Ha azonban a döntés másokra hárul, az alkoholista fölöslegesen hosszabbítja meg féktelen ivászatának veszélyes és nyomorúságos napjait.

7. Kijózanodhat valaki egyedül is, azzal, ha A.A. irodalmat olvas?

 Néhányan abbahagyták az ivást, amikor elolvasták az A.A. Nagykönyvét, a Névtelen Alkoholistákat, amely a felépülési program alapelveit foglalja írásba. De még azok is, akik képesek voltak egyedül józanok maradni, hamarosan más alkoholisták társaságát keresték, akikkel megoszthatták tapasztalataikat és józanságukat.

Az A. A. program akkor működik a legjobban az egyén számára, ha rájön, és elfogadja, hogy ez társas program. Úgy tűnik, hogy a problémaivó többet tud meg saját problémájáról és arról, hogyan birkózzon meg vele, ha együttműködik a többi alkoholistával a helyi csoportban. Ott olyanok veszik körül, akik osztoznak múltbéli tapasztalataiban, jelenlegi problémáiban és reményeiben. Megszabadul a magányosság érzetétől, ami fontos tényező volt az iváskényszer kialakulásában.

8. Nem tudja meg ország-világ, hogy alkoholista vagyok, ha csatlakozom az A.A.-hoz?

A névtelenség mindig az A.A. program sarkköve volt. A legtöbb tagnak, miután egy ideje már az A.A.-ban van, nincs kifogása az ellen, ha a világ megtudja, hogy egy olyan közösséghez csatlakozott, amely segít neki józanon maradni. Az A.A. hagyománya szerint sem írott, sem elektronikus, sem más médiumokban nem fedik fel a közösséggel való kapcsolatukat. A másik tag névtelenségét pedig senkinek sincs joga megsérteni.

Ez azt jelenti, hogy a kezdő azzal a biztos tudattal csatlakozhat az A.A.-hoz, hogy újdonsült barátai nem fognak visszaélni bizalmával az alkoholproblémát illetően. A régi tagok nagyon jól tudják, hogyan éreznek a kezdők. Emlékeznek rá, mennyire féltek attól, hogy elterjed róluk az a bizonyos, iszonytatónak érzett szó: alkoholista.

A kezdő nemsokára mosolyog azon, mennyire félt attól, mi lesz, ha kitudódik róla, hogy letette a poharat. Mikor az alkoholista iszik, kilengéseinek híre fénysebességgel terjed. A legtöbb alkoholista menthetetlen részeges hírében állt, amikor az A.A.-hoz fordult. Ivászatuk - kevés kivételtől eltekintve - nem maradt hétpecsétes titok. Mivel pedig ez a helyzet, az lenne a szokatlan, ha egy alkoholista tartós józanságának jó hírére nem reagálna senki sem.

Semmilyen körülmények között nem szabad felfedni a kezdő A.A-tagságát, kivéve, ha a kezdő maga árulja el, de csakis úgy, hogy ezzel a közösségnek nem okoz kárt.

9. Hogy boldogulhatok ivás nélkül az üzleti életben, ahol sok kapcsolatot kell teremtenem?

 A szociális ivást manapság az üzleti élet részeként fogadják el. Az ügyfelekkel és vevőkkel való találkozást olyan alkalmakra időzítik, amikor a napszaknak megfelelően koktélt, whiskyt, vagy likőrt illik rendelni. Az A.A. tagok hamar beismerik, hogy gyakran bonyolítottak le fontos üzleti tárgyalásokat bárokban, hotelszobákban, sőt, házibulikban is.
Mégis, meglepően sok munkát végeznek el a világban az alkohol áldásos hatásan nélkül. Sok alkoholista meglepetten jön rá arra is, milyen sok ismert üzletember, iparos, tudós és művész ért el sikereket alkoholfüggőség nélkül.

Sok ember, aki ma az A.A-ban józanodik, beismeri, hogy üzleti kapcsolatainak ápolása jó ürügyet szolgált az ivásra. Most, hogy már nem iszik, azt tapasztalja, hogy többet tud teljesíteni, mint azelőtt. A józanság nem akadályozza abban, hogy barátokra tegyen szert, és hatással legyen azokra az emberekre, akik üzletét fellendítik.

Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az A.A. tagnak mostantól fogva kerülnie kell minden barátot és üzleti partnert, aki iszik. Ha a jó barát meg akar inni néhány koktélt ebéd előtt, az A.A-s általában üdítőt, gyümölcslevet vagy kávét fogyaszt. Ha meghívják egy üzleti koktélpartira, nyugodtan fogadja el a meghívást. Az alkoholisták tapasztalatból tudják, hogy a többi vendég el van foglalva a saját italával, és nem nagyon érdelki, hogy a másik mit iszik.

A kezdő A.A. tag büszkén tapasztalja, hogy egyre több és jobb munkára képes, és arra is rájön, hogy az üzleti siker nagyrészt a teljesítményen múlik. Alkoholos korszakában ez nem volt nyilvánvaló. Inkább bebeszélte magának, hogy a személyes vonzerő, a leleményesség és a jó kedély az üzleti siker kulcsa. Ezek a tulajdonságok kétségkívül segítségére vannak egy mértékletes ivónak, egy alkoholistánál azonban nem elengendőek, főleg azért, mert amíg iszik, több jelentőséget tulajdonít nekik, mint amit megérdemelnek.

10. Segíthet az A.A. azon is, aki tényleg mélyponton van?

 Az eredmények azt bizonyítják, hogy az A.A. mindenkin tud segíteni, aki tényleg fel akar hagyni az ivással, függetlenül az illető anyagi vagy társadalmi hátterétől. Az A.A. tagjai közt olyanok is vannak, akik nyomortanyán éltek, megjárták a börtönöket és egyéb zárt intézeteket is.

A nyomor és a kitaszítottság nem akadálya az A.A.-tagságnak. Az alkoholista alapproblémája, amely irányíthatatlanná tette életét, az összes többi A.A.-tag problémájával azonos. Az A.A. nem az alapján ítéli meg a tagjait, hogy ki milyen ruhát hord, milyen választékosan beszél, és mennyi van a bankszámláján - ha van neki ilyen. Az egyetlen dolog, ami számít az A.A.- ban az, hogy valaki tényleg abba akarje-e hagyni az ivást. Valószínű, hogy a kezdő nem tud olyan iszonyú rémtörténetet mesélni ivós korszakáról, hogy meglepően sok, hasonló háttérrel és tapasztalattal rendelkező csoporttag ne tudna rálicitálni.

11. Szoktak olyan alkoholisták is csatlakozni az A.A.-hoz, akik már józanok?

A legtöbb ember akkor csatlakozik, amikor megélte a mélypontját. De ez nem feltétlenül van így. Sok ember akkor jön be a közösségbe, amikor már - legalábbis ezt reméli - régen megitta utolsó italát. Valaki, aki felismerte, hogy nem bír az alkohollal, már hat-hét éve józan volt, mielőtt csatlakozott volna az A.A.-hoz. A saját erőből elért józanság ugyanis nem volt örömteli élmény a számára. Egyre feszültebb lett, és egyre hamarabb kiborult az apró, hétköznapi dolgoktól, és már ott tartott, hogy újra a pohár után nyúl, amikor egy barátja azt javasolta neki, hogy keresse fel az A.A.-t. Az illető már több éve jár az A.A.-ba, és azt vallja, hogy mostani, boldog józanságát össze sem lehet hasonlítani korábbi, önsajnáló józanságával.

Mások is hasonló tapasztalatokról számolnak be. Elismerik, hogy józannak lehet ugyan maradni fogcsikorgatva is, elég hosszú ideig - de sokkal könnyebb élvezni, és erősíteni a józanságukat, miközben a többi alkoholista társaságában dolgoznak az A.A.-ban. Mint az emberek általában, ha nem muszáj, nem választják a rögösebb utat. Ha választhatnak, hogy az A.A-ban, vagy rajta kívül józanodjanak, határozottan az A.A.-t választják.

12. Miért törődik az A.A. a probléma-ivókkal?

Az A.A.-tagok önös érdekből ajánlják fel segítségüket azoknak az alkoholistáknak, akik még nem tudtak kijózanodni. Először is, tapasztalatból tudják, hogy ez a tevékenység, amelyet "tizenkettőzésnek" neveznek, segít nekik megőrizni a józanságukat. (12. lépés) Szívből jövő érdeklődésük, amely egyben érdekeltség is, életük része lett. Az is valószínű, hogy a korábbi tapasztalataikra való élénk visszaemlékezés megóvja őket attól, hogy túlságosan elbízzák magukat, ami visszaeséshez vezethet. Bármi is a magyarázat, azokkal a tagokkal, akik nem sajnálják az időt és a fáradságot arra, hogy más alkoholistáknak segítsenek, ritkán fordul elő, hogy nem tudják megőrizni saját józanságukat.

Van egy másik oka is annak, hogy az A.A.-tagok szívesen segítenek a probléma-ivókon: így lehetőségük van arra, hogy törlesszék adósságukat azokkal szemben, akik rajtuk segítettek. Ez az egyetlen módja annak, hogy az egyén visszafizesse tartozását az A.A-nak. Az A.A. tag tudja, hogy a józanságot nem lehet megvásárolni, még hosszú lejáratú lízingre sem. Az A.A. tag viszont azt is tudja, hogy az új, alkohol nélküli életet meg lehet kapni, csak kérni kell, őszintén akarni, és készségesen megosztani azzal, aki utána jön.

Hagyományai szerint az A.A. nem toboroz tagokat, senkit nem bíztat arra, hogy csatlakozozzon, külső támogatást pedig soha nem kér és nem is fogad el.

Forrás: alkoholbeteg.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr711105431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.