A cikket figyelmükbe ajánlja: Soós Mária - addiktológiai főreferens

Oroszlány / Ahogy a dohányzásról, az alkoholról vagy éppen az édességekről, úgy a szerencsejátékokról sem egyszerű egyik napról a másikra leszokni. Az emberek 99 %-a életében legalább egyszer kipróbálta a szerencsejátékot. Amerikai vizsgálatok szerint a lakosság 1-1.5 %-nál azonban kialakul a kóros mértékű játékszenvedély. Ez hazánkban körülbelül százezer beteget jelenthet.

 Erről a szenvedélybetegségről rendeztek szerdán konferenciát Oroszlányban a szociális szolgálat szervezésében, melyen elsőként Dr. Eggenhofer Zsolt, a Magyar Szerencsejáték Szövetség tagja tartott előadást. A szakember szólt arról, hogy a szerencsejáték egyidős az emberiséggel, s kultúrált, ellenőrzött formában olyan szórakozás, ahol nyerni is lehet.

A szerencsejátékokat önállóan először az 1991. évi XXXIV. tv. szabályozta, amely módosításokkal jelenleg is hatályban van. A szerencsejáték piacot két lényeges játéktípus alkotja: egyrészt a Szerencsejáték Zrt. által működtetett játékok, másrészt a liberalizált piacon működő pénznyerő automaták. Kaszinó jelenleg mindössze öt működik Magyarországon és a lóverseny-fogadás sem jelentős. 2007-ben a teljes piac játékbevétele 246 milliárd forint volt.

A Magyar Szerencsejáték Szövetség mottója a felelős szerencsejáték. Szabályok szerint működtetett, szórakozást nyújtó játék nyilvános helyen és ellenőrzött körülmények között. A szerencsejáték szervező elemi érdeke az, hogy a játékos szórakozásként és nem szenvedélye által vezérelve vegyen részt a játékban. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy egzisztenciáját megőrizve, hosszú ideig játékosa maradjon. Ennek érdekében, ehhez kapcsolódva segítik a szenvedélybetegek gyógyítását, aminek érdekében létrehozták a Játékfüggők Tanácsadó Szolgálatát és működtetnek egy segélyvonalat is.

Majoros Márta szociálpszichológus-narkológus, a Játékfüggők Tanácsadó Szolgálatának vezetője arról beszélt, hogy a legnagyobb veszély a fiatalokat fenyegeti. Több okból is. Az egyik össztársadalmi ok. A rendszerváltás után elsorvasztották azokat a rendszereket, amelyek az ifjúság szórakoztatására, segítésére lennének hivatottak. Manapság egy tizenéves iskola után vagy hétvégén egy faluban, kisvárosban nem tud máshova menni, csak a kocsmába. Ide szorulnak be és választják a gépeket társas, ám mégis magányos szórakozásul.

A nagyvárosokban ugyanez a hely a pláza. Itt ténferegnek a fiatalok, mert jól világított, meleg, tiszta – még a mellékhelyiség is. És persze általában van bennük egy-két játékterem. Ennek a korosztálynak a játékgépek eszközhasználatával sincs gondjuk, megértik a szimbólumokat, hisz a Nintendón és az Interneten nőttek fel. Egyébként a nemzetközi felmérések azt bizonyítják, hogy azok, akik gyerekkorukban játékgépeztek, négyszer nagyobb valószínűséggel játszanak majd felnőttként nyerőgépeken, mint azok, akik gyerekkorukban nem játékgépeztek.

A konferencia zárásaként a megjelent szakemberek (pedagógusok, a szociális szolgálat munkatársai, pszichológus, rendőrség, gyermekvédelmi szakemberek) esetmegbeszélés során osztották meg tapasztalataikat egymással. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.