Sokan a gyerekeket sem tudják ellátni  

 

Egy friss kutatás sokkoló adatai arról tanúskodnak, hogy a rövid idő alatt történő nagymennyiségű alkoholfogyasztás egyre elterjedtebb az anyák körében Angliában.  

 

A megkérdezettek 28 százaléka volt már részeg a csemetéje jelenlétében, negyedük annyira berúgott, hogy a saját testi épségét veszélyeztette. Harmaduk egyedül iszik, 36 százalékuk pedig a munkahelyi stresszt vezeti le ezzel.

 

Köztudott, hogy a brit diákoknál és fiatal felnőtteknél az alkohol egyre nagyobb problémát jelent. Újdonság viszont, hogy a családanyáknál is. Az ezer nő bevonásával készült tanulmányból kiderül, hogy a válaszadók negyede legalább egyszer lerészegedett, és hatodukkal pedig megesett, hogy a macskajaj miatt nem tudta megfelelően ellátni a gyermekét. 

  Sok anya volt már részeg gyermeke előtt  
 

Sok anya volt már részeg gyermeke előtt

 
Az ITV reggeli műsorában prezentált adatok alapján a 18 év alatti porontyot nevelő anyák 28 százaléka mutatkozott már részegen a kicsi előtt. Bár utódjuk biztonságáról is gondoskodniuk kellett volna, negyedük még saját magára is veszélyt jelentett. Ami még aggasztóbb, hogy harmaduk nemcsak társaságban iszik, hanem akár egyedül is. 

A megkérdezettek kétötöde heti két-három alkalommal iszik, 15 százalék pedig hetente többször, ráadásul a gyerek előtt. A számok tehát azt bizonyítják, hogy a brit anyák nemcsak, hogy isznak, de még túlzásba is viszik. A válaszadók negyede bevallotta, hogy egy este alatt általában kettőnél több alkoholos italt is elfogyaszt. Csaknem felük nem áll készen arra, hogy örökre kiiktassa az életéből a szeszt, tehát függőségről van szó. 

Az anyák egy része tisztában van az alkoholproblémáival - minden ötödik bűntudattal küzd -, de nem tesz ellene semmit. "Mivel sokan tisztában vannak a normálisnak tekinthető alkoholfogyasztás határaival, különösen sokkoló látni, hogy az anyák a lelkiismeret-furdalásig isszák magukat. Ez az életmódbeli probléma nemcsak az ünnepek táján jelent gondot, hanem az év minden napján" - magyarázta Adam Vandermark, az ITV This Morning című műsorának szerkesztője. 
 
Házipatika 

Tizennyolc évesen tudta meg, erős tüdejének köszönheti egyáltalán, hogy életben van: ugyanis csecsemőként egy kukában találtak meg, ahol keservesen sírt. Intézetekben, nevelőszülőknél lakott. Kipróbálta a füvet, és megpróbálta a halált is. Hatszor sem sikerült az öngyilkossági kísérlet. Hajléktalanszállón lakik, viszont végre van állása: csontozómunkás a Picknél. A figyelmet magára azonban a rajzaival hívta, hívja föl. Carlos, ahogy ezeket a rajzokat szignózza ekkor, rajzolás közben érzi magát igazán szabadnak. Abban bízik, egyszer eljön a nap, amikor csak ezekkel foglalkozhat. Íme egy 28 éves, egykori intézetis roma srác, Kállai Richárd monológja, amit néha-néha megszakít egy-egy újságírói kérdés. A tegezés a szerzőre nézve megtisztelő. 

– Nevelőszülőkkel nyaralok, állok a nyaralóban, és nyalok egy nyalókát. A helyszínre már nem emlékszem. Talán tíz éves lehettem. Ez az, amire ha nagyon muszáj, akkor szívesen visszaemlékszem a gyerekkoromból. De a jelentős részét inkább örökre elfelejteném, kitörölném. Több helyen, több nevelőszülőnél is voltam: mindenhol dolgoztattak, volt, hogy a pincében kellett laknom, volt, hogy napokig nem kaptam enni. Korán megtanultam, hogy ki kell bírni mindent. Kisgyerekként ki is bírtam, pár éve viszont sokkal nehezebb volt, nem mindig ment...

– Mire gondolsz?

– A fűre. Meg az öngyilkossági kísérletekre... Hatszor is próbálkoztam, kétszer újra is kellett éleszteni. Legutóbb tavaly próbáltam meg. Akkor minden összejött. Egyedül voltam, kilátástalan volt az életem, úgy éreztem, minden és mindenki ellenem fordult. Voltak akkor is terveim, amelyeket végül nem tudtam megvalósítani. De szerencsére még mindig itt vagyok. Most minden szépnek tűnik. Pedig nem is füvezem már évek óta. Már-már optimista vagyok... 

Amikor rajzol, akkor szabad: Carlos és az ő portréi. Fotó: Garai Szakács László (galéria)


– Mesélj még a gyerekkorodról! A suli milyen volt?

– Az ország másik végében, a Neumann János Általános Iskolába jártam iskolába, Erdőkertesen. Mindig rossz gyerek voltam. Sokat verekedtünk. Ugyanakkor nemcsak én voltam balhés, hanem a társaim is. Pontosabban nagyon sokszor meg kellett védenem magam, és ehhez ütni, rúgni is kellett. Meg arra emlékszem, hogy folyamatosan beteg voltam, asztmám volt, de ezt szerencsére kinőttem.

– Szüleidet, családodat ismered? Testvéreid vannak, lehetnek?

– Nem, de nem is akarnám őket megismerni, már ami a szüleimet illeti. Tizennyolc évesen kaptam egy – mondjuk így – jegyzőkönyvet az intézettől, amiben benne volt minden velem kapcsolatban. Abból tudtam meg, hogy kidobtak egy kukába. Egy járókelő hallotta meg, hogy sírok... Pedig szerettem volna felvenni a szüleimmel a kapcsolatot, ám amikor megláttam, mi van a papírra írva, akkor... Akkor elment tőle a kedvem... Anyámnak csak a nevét tudom, Csikós Annának hívják. De nem is érdekel, ki ő valójában. Azt is tudom, hogy van két nagyobb testvérem, ők is intézetben nevelkedtek fel. Gondolom, már van családjuk is, de róluk sem tudok semmi többet. 

Amikor rajzol, akkor szabad: Carlos és az ő portréi. Fotó: Garai Szakács László (galéria)


– A nagybetűs életbe hogyan kerültél ki?

– A már említett „nyaralós" nevelőszülőktől még kamaszként visszakerültem Fótra a gyermekvárosba, majd Csanyteleken nyíltak lakásotthonok, ott éltem. Ha tanultam volna, akkor huszonnégy éves koromig még maradhattam volna ott, vagy Fóton. Ám tizennyolc évesen, forró fejjel úgy döntöttem, a magam lábára állok valahogyan. Akkor nagyon önfejű voltam, csak az érdekelt, hogy kikerüljek ebből a rendszerből. Magyarcsanádon vettek nekem egy házat, de kis túlzással lakhatatlan volt, így inkább eladtam. Bejöttem Szegedre, próbáltam munkát találni. Ekkor albérletben laktam. Fatelepen raklapokat csináltam. Pont annyit kerestem, hogy éppen fenn tudtam tartani magamat. De emellett is próbálkoztam mindenféle segédmunkával. Megpróbáltam kitanulni a szobafestőszakmát. De aztán megszűnt a fatelepi munka, és nem tudtam végül a szakmát sem kitanulni. Ekkor kezdtem füvezni is, emiatt maradt el a szobafestővizsga. Vastagon benne vagyok abban, hogy itt és így tartok. Tudom, a múltam határozza meg a jövőmet, de vannak olyan „dolgok", amelyek miatt akaratomon kívül kerültem nehéz helyzetbe.

– Például?

– Roma vagyok. Utálom ezt. Nagyon sokszor éreztem ennek a hátrányát. Megértem, hogy úgy gondolkoznak egyesek, ahogy. Ugyanis nagyon sokan vannak közöttünk, akik lopnak, csalnak, hazudnak. Viszont nagyon sokan vannak a becsületes, tehetséges romák is, csak őket nem fogadják el a magyarok... És ezért sokkal, de sokkal nehezebb nekünk. Nem értem, miért vagyok én is megbélyegezve mások bűnei miatt. Három évig voltam munkanélküli, borzasztó volt. Sokszor csak azért nem vettek fel, mert roma vagyok. De most végre sikerült, elvégeztem egy csontozómunkás tanfolyamot a Picknél, s dolgozhatom is a gyárban. Ott nem számít a bőröm színe, csak az, hogyan végzem a munkámat. 

Amikor rajzol, akkor szabad: Carlos és az ő portréi. (galéria)

– Rajzolni mikor kezdtél el komolyabban?


– Már az általános iskolában is jól rajzoltam, a tanárom mindig dicsérte a munkáimat, de sosem gondoltam arra, hogy ezzel akár sikeres is lehetnék. Aztán egyszer a kezembe került egy anatómia könyv, aminek az ábráit egytől egyig lerajzoltam...

– Nem hiszem, hogy általában ezzel kezd rajzot tanulni az ember...

– Szerintem sem, de ez volt kéznél. Először csak nézegettem az ábrákat, csak próbálkoztam. Egymás után dobtam el a rajzokat. Nagyon béna voltam. De lelkes is voltam, azt éreztem, végre van valami, ami tényleg érdekel, amit szívesen csinálok. A legapróbb részletekbe bele tudtam veszni, a csontok, az izmok helyzetébe, az árnyékolásokba.

– Mennyit foglalkoztál ezzel akkoriban?

– Volt, hogy fél napig megállás nélkül rajzoltam. Nem is érzékeltem az idő múlását. Egyébként ez azóta is tart. Teljesen ki tudom zárni a külvilágot. Amikor rajzolok, akkor mindig nyugodt vagyok és szabad. Nem érdekel az idő, nem érdekel a múlása.  

Amikor rajzol, akkor szabad: Carlos és az ő portréi. (galéria)


– Egyébként miért idegeskedsz?

– Igazából nem tudom. Nem is nagyon tudom elmondani. Néha azt érzem, megfulladok. Néha zavarnak az emberek, máskor meg jól érzem magam közöttük, Furcsa, különös ez az egész. Néha szűknek érzem a világot, ám amikor kezembe veszem a ceruzát, akkor kinyílik.

– A rajzoláson kívül mi érdekel még?

– A küzdősportok: kick-bokszoltam, dzsúdóztam, de aztán abbahagytam ezeket. Nem éreztem magam elég tehetségesnek. Ja, meg a brake is érdekel. De ezekben nem vagyok igazán jó. A rajzolás az, ami fontos.

– Naponta hány portrét csinálsz?

– Hatot-hetet. Nem javítok semmit. Ha elrontom elölről kezdem.

– Papírt és ceruzát mennyit használsz el?

– Egy ceruza körülbelül négy portréra elég, a papírt meg nem is számolom... 

Amikor rajzol, akkor szabad: Carlos és az ő portréi. (galéria)


– A művésznév honnan van?

– Egy időben hosszú, rasztaszerű hajam volt, úgy néztem ki, mint a spanyolok vagy a mexikóiak. Akkor kaptam a Carlos becenevet.

– A szállón hogyan telnek a hétköznapok?

– Lélekben nehéz megszokni az ottani életet, de az agyad hamar rááll. Fedél van a fejed felett, melegben vagy. Egyelőre nem tudok mit csinálni, örülök, hogy ott lehetek. Az viszont egy kicsit zavar, hogy míg én például van, hogy naponta háromszor is tisztálkodom, más egyszer sem. Pedig lenne rá ugyanúgy lehetősége. Évek óta ott élek, szerencsére. Végigcsináltam két telet az utcán is. Nem lehet olyan rossz egyik szállón sem, mint az utcán. Egyébként ha nem rajzolok, meg nem éneklem, akkor gyúrni szoktam a szállón.

– Hogyan?

– Két húsz literes vizes ballont emelgetek. Megtöltöm ezeket, amelyeket aztán egy vasrúdhoz erősítek, és úgy dolgozom. Meg fekvőtámaszokat és felüléseket csinálok.

– Mi mindened van?

– Ruháim vannak, amelyekre nagyon vigyázok. Van egy tabletem is, amit kaptam. Meg vannak a rajzaim. Ennyi. Nem vagyok nagyra vágyó. Most talán sikerül albérletbe mennem. Ott még jobban tudnék rajzolni is. És talán valaki tényleg észreveszi, felfedezi ezeket a rajzokat. Énekelni is szeretek, de azt még nem nagyon mertem megmutatni. Az egyik Szolidaritás éjszakáján énekeltem el Bruce Springsteen Streets of Philadelphia című dalát – ez eddig az egyetlen „fellépésem". Akik hallották, azoknak nagyon tetszett. Énekelni egyébként a töltésen szoktam, meg néha benn a szállón. 

Amikor rajzol, akkor szabad: Carlos és az ő portréi. (galéria)


– Csajok?

– Vannak... Másoknak... De nekem sajnos nincs. Volt egy barátnőm, akibe nagyon szerelmes voltam, de nagyot csalódtam benne. Elég nehezen ismerkedem, meg hát itt is sokat nyom sajnos a latban, hogy hajléktalan és roma vagyok...

– Barátaid vannak?

– Nincsenek. Van néhány haverom, de barátom nincsen. Beszélgetni szoktam másokkal, de nem nevezném ezeket barátságoknak. Ahhoz sokkal több kell.  

délmagyar - Garai Szakács László 

Ha konfliktusba kerülünk bárkivel, legyen az régi barát, családtag, munkatárs vagy egy idegen a buszról, akit valószínűleg soha többet nem látunk, ugyanúgy vitatkozunk. Ilyenkor nem igazán teszünk különbséget, és nem is nagyon tudunk közöttük: körülbelül ugyanazokat a technikákat használjuk, amik általában nem a vita megoldása felé tartanak, hanem fennáll a veszély, hogy a velünk konfliktusba kerülő személy az esetleges következő találkozáskor sötét pillantással mérjen végig minket, és a sértődés összes jegyét mutassa. Ez természetesen működhet úgy is, hogy mi bántódunk meg, vagy akár mindketten is megsértődhetünk egy életre.  
 
Talán itt a családtagok, barátok vannak nagyobb veszélyben, hiszen velük, évekig tartó párkapcsolatban, rokonok között, illetve régi barátságokban felszabadultabbak vagyunk, és emiatt hevesebben vitatkozunk, mint olyan esetekben, amikor munkatársainkkal bocsátkozunk vitába, hiszen általában ilyenkor azt érezzük, hogy több is múlik rajta, mint egy szimpla veszekedés és sértődés, hiszen akár az állásunkba kerülhet. Nem úgy az informális kapcsolatok! Itt lehetünk igazán szenvedélyes vitázók, hiszen –  tévesen –  ezeket adottnak gondolhatjuk. Ám egy-egy vitával, és bizonyos, rosszul megválasztott, pillanat hevében használt vitázói stílussal könnyedén tehetjük tönkre baráti és partneri viszonyainkat. 
 
Mégis ezeket könnyen felismerhetjük, és még a vita elmérgesedése előtt megálljt parancsolhatunk a parttalanná váló veszekedésnek vagy a következőkben leírtak figyelembe vételével kulturált, vagy akár érdekfeszítő vitákat is folytathatunk. Természetesen akkor, ha vitapartnerünk sem emeltebb hanggal és szitkozódással próbálja bizonyítani igazát.
 
A vitázás esetében, amikor különböző nézeteinkről vitatkozunk olyan, mintha mindenki a saját meggyőződéseinek börtönében üldögélne, és képtelen lenne átlátni a másik gondolatait. Időközben viszont elszakadunk attól, hogy saját véleményünket is szubjektívnek tartsuk. A vita közben két többé-kevésbé ellentétes, de szubjektív gondolatból objektív, megdönthetetlen igazság válik. Ebben az esetben már nagyon nehéz visszatérni oda, hogy ez egy egyéni vélemény, és szabad máshogy gondolkodni. Fontos, hogy ismerjük el a tényt, hogy a másik meggyőződése attól még, hogy más, eltér a mienktől, lehet pont ugyanolyan jó és megalapozott, mint a sajátunk. 
 
Viszont, ha vita közben már mindenki saját, kinyilatkoztatott igazságai igazát akarja elismertetni, akkor még értelmes vitázók is szembesülhetnek azzal, hogy épp egy másodperccel korábban hülyézték le őket. Természetesen erre szinte kötelező válasz a: „Nem, te vagy hülye”. A fokozott személyeskedés sokszor nyíltan, de ahogy már legtöbben tapasztalták, sokszor burkoltan, vagy akár udvariasan is történhet.
 
Szintén a szubjektívből objektív felé tolódáshoz tartozik az is, hogy bár jogunk van arra, hogy úgy gondoljuk, a vitapartnerünk téved, mégis ezt úgy hozzuk a tudomására, hogy elfelejtjük hozzátenni, hogy ez csak a mi véleményünk. Ez csupán a stílus kérdése, ha azt mondjuk valakinek, hogy „Úgy gondolom, ebben és ebben tévedsz”, ez lehet ugyan konfliktusforrás, de nem sértő. Kihangsúlyozzuk, hogy ezt mi gondoljuk úgy, nem az egész világ. Ez az, amit a vitatkozás során elhanyagolunk, ilyenkor jönnek „Tévedsz”, „Teljesen hülye vagy”, stb. kifejezések, amivel csak egymást bánthatjuk meg, de meggyőzni nem győzünk meg senkit. 
 
Végső soron mindnyájan csupán a valóság magyarázóinak számítunk, véleményeinket és meggyőződéseinket többek között eddigi tapasztalataink, kultúránk és életkorunk alapján alakítjuk, és ez csak néhány befolyásoló tényező. Kinyilatkoztatásnak, megfellebbezhetetlen igazságoknak nincs helye, mert így a konfliktusok elmérgesedhetnek, és vitáink állóháborúvá fajulhatnak a meggyőzés, de még az elfogadás halvány reménye nélkül. 

onlinepiszchológia

Mindennapos függésben vagyunk: függünk a munkánktól, a szerektől, ki vagyunk téve a világnak, társas kapcsolatainknak.


kubiszynviktor1
Van, aki szembenéz a problémákkal, mások szerekhez nyúlnak, míg valaki hamis prédikátorként játssza az észt, álimát mormol, miközben érzelmi csonkjain egyensúlyozva igyekszik felszínen maradni kiüresedett társadalmunk hiánytengerén...
Kubiszyn Viktor Drognapló című dokumentumregényében saját történetét írta meg, míg második könyvében, a Foglaltházban drogos sorsokat fest le kíméletlen pontossággal, s tükröt tartva elénk, önmagunk hiányával szembesít bennünket. Prevenciós beszélgetésein saját szemszögéből mutatja be a drogos létezést, hogy új perspektívát adva ablakot nyisson, mely akár a szabaduláshoz vezető útra is ráterelhet.

–Mennyire érzed missziónak az utazásaidat?
–Abszolút. Nem érzem kényszernek, munkának vagy olyan feladatnak, amelyet mindenképpen, a kedvem ellenére is el kellene végezni. A misszió egyfajta küldetést jelent, s én keresztény vagyok, tehát minden, amire a kreativitásomat, energiámat vagy a tehetségemet használom, egyfajta szolgálat kell legyen ebből a hitből fakadóan. A téma, amellyel foglalkozom, súlyos társadalmi probléma. Rengeteget lehet és kell róla beszélni, és én nem olyan attitűddel szoktam beszélgetni vagy előadni, hogy én tudom a tutit és hallgassatok meg, hanem nekem vannak bizonyos tapasztalataim, amely által segíthetek másoknak. Akár azzal, hogy véleményt fogalmazzanak meg, akár ellenkezőt akár egyetértőt. Vagy azt, hogy olyan szemüvegen keresztül lássák a világot, amelyre korábban adott esetben nem gondoltak, tehát új perspektívát kapjanak, és ez is sok síkon jelenhet meg. Egyrészt prevenciós szinten, másrészt irodalmi-művészeti szinten is. Erről szól részben az irodalom számomra – olyan alkotásokat létrehozni, amelyek adni tudnak az olvasónak: új élményt, más rálátást, akármit, amit hasznosítani tud.

–Maga a függőség egy univerzális probléma. Van különbség egy prágai, moszkvai vagy akár berlini foglalt között?
–Számomra is meglepő volt a Drognapló angol fordításával kapcsolatban, hogy ez a téma és az a típusú mód, ahogy én erről beszélek a könyveimben, írásaimban, az teljesen univerzális, tehát nem kötődik adott helyhez, időszakhoz sem annyira, hogy ne adhasson más nemzetiségű vagy tapasztalatú olvasónak. Ez számomra nagy öröm és nagyon jó érzés. A másik, hogy a függőség, a szenvedélybetegség, a periféria és a leépülés lényegileg mindenhol ugyanolyan. Akár Berlinben, akár Kolozsváron, akár Moszkvában, Prágában. Vannak külső körülmények, amelyek mások – a gazdasági helyzet, vagy akár a drogok –, de a függőség létmódja ugyanaz. És éppen ezért érvényes sajnos bárhol a világon az ilyen típusú létmód bemutatása. Nyilván mások az épületek, más nyelven beszélnek, mások a cuccok, a törvények, de a létmód ugyanaz.

–Mennyire vagy jelen a Foglaltházban?
–Annyira mindenképp, mint amennyire minden író jelen van a saját könyvében. A fikcióban számomra az volt a legnagyobb szabadság, hogy teljesen szabadon bánhattam az anyaggal. A Foglalt egy felépített, megkonstruált világ, míg a Drognapló egy dokumentumregény, mely a saját drogkarrieremről szól. A Foglaltban nyilván benne vannak a saját élményeim is, illetve vannak olyan részek, ahol az elbeszélői hang egy olyan típusú leállt anyagos hangja, mint amilyen én vagyok most. De nem azonosítanám egyértelműen egyik karakterrel sem önmagam, csupán a jelenlegi helyzetemre nagyon hasonlító elbeszélőket szólaltatok meg.

–A karakterek mennyire élőek?
–Sokan meg szokták kérdezni – nyilván az előző könyvem műfaja miatt –, hogy mennyire valóságos, menyire élő karakterekről mintáztam a szereplőket. De a Foglaltban nincs egyetlen szereplő sem, aki egy az egyben megfeleltethető lenne egy létező személynek. Az egy más kérdés, hogy konkrétan kinek milyen vonását raktam be élő vagy halott ismerőseimből, saját magamból, vagy abból, amit a világból korábban megéltem vagy tapasztaltam.

–Mennyire őszinte az apához írt levél?
–Ezt az olvasónak kell eldöntenie igazából. Az elbeszélői attitűd egy olyan dolog, ami nem működik másként, csak őszintén. Nyilván ha egy halott embernek levelet írok, akkor nem azt írom, amit egy élőnek írnék, nem akarok rá hatást gyakorolni, egyszerűen kiadom magamból mindenféle szépítés és mesterkéltség nélkül azokat a dolgokat, amik bennem vannak.

–„Kicsi voltam még, és nem tudtam, merre vagyok arccal. Most már tudom, de nem jó érzés tudni"– írod a könyvedben. Most merre vagy arccal? A társadalom merre van arccal?
–Én ugye hívő vagyok, így arccal Isten felé vagyok, aki mindenütt jelen van az életemben. Nélküle minden üres lenne. A társadalomban azt látom, értékvesztett, önmagukban létező és egymással nem kommunikáló kis világok vannak, amelyek kizárólagosnak gondolják magukat. Ez számomra illúzió. Mindenkinek a maga dolga és felelőssége eldönteni, hogy merre van arccal és mit kezd ezzel. Nekem elég, ha saját magamért felelősséget tudok vállalni, és Isten, Jézus Krisztus felé fordulok.

–Milyenek a társas kapcsolataid?
–Gazdagodnak, de alapjában véve még nagyon frissek. Nagyon sok embert megismertem és ismerek a társadalom nagyon sok rétegéből az utcai hajléktalan, leépült sorstársaimtól kezdve nagyon magas társadalmi helyzetű emberekig. Még tanulom azt, hogy hogyan kell ezeket a szociális kapcsolatokat működtetni. Belefutok kudarcokba, csalódásokba, de ez így normális.

–Mennyire maradtál meg drogosnak?
–Ezt magam sem tudom. De az az identitás, amely a drogfüggőké, a szenvedélybetegeké, megvan, mindig is meglesz..., tudatosan nem felejthetem el, hogy függő vagyok, szenvedélybeteg, mert ennek olyan következményei vannak, amelyek folyamatos odafigyelést igényelnek.
Például nem fogyaszthatok rekreációs célból semmilyen szert, oda kell figyelnem az érzéseimre, a teherbírásomra, mert ha elengedném a dolgokat, akkor könnyen visszaesés lehet a vége. A drogos működésből pedig nyilvánvalóan vannak nyomok, hiszen a 16 év szerfogyasztás átalakított viselkedésben, fizikailag és gondolkozásmódban is. Ez bizonyos esetekben például a kontrollvesztés és a kényszeresség formájában nyilvánulhat meg.

–Könnyebben közeledsz már a drogosok felé?
–Ez folyamatosan változik. Nem mondanám azt, hogy könnyebben, de másként. Sokszor én is ugyanazt érzem, mint amit a szenvedélybetegek környezete, tehát tehetetlenséget. Másrészt az esetemben van egyfajta paradoxon, hiszen számomra abszolút ismerős az a lelkiállapot, amelyben az aktív szerfüggők vannak. A sóvárgástól kezdve a bűntudatig nagyon sokféle érzést generálnak bennem, amelyeket folyamatosan kezelnem kell. Nem kerülöm el az aktív szerfüggőket, de nyilván nem is keresem a társaságukat, de ez természetesen még változni fog.

–Sokszor érzel még ilyen sóvárgást, előjön még a kattogás?
–Nem olyan gyakran. Általában akkor szokott előjönni, amikor nagyon kimerült vagyok, vagy amikor olyan jellegű problémákkal találkozom, amelyek nagyon megviselnek lelkileg vagy mentálisan, vagy amikor a kettő kombinálódik, tehát amikor kimerült is vagyok és problémák is jelentkeznek. Ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre kevesebb az ilyen jellegű sóvárgás, de nyilván nem fog elmúlni soha.

–Valamilyen szinten még mindig tanulnod kell szocializálódni?
–Persze, folyamatosan. Ha az ember nem egy pontban éli le az életét, és találkozik más emberekkel, kultúrákkal, akkor az mindig egyfajta szocializációs folyamat, ami jó, számomra legalább is érdekes. Élvezem, hogy megismerkedhetek új emberekkel, viselkedésformákkal, értékrendekkel, s nem megítélem azokat, hanem elfogadom, és nyitottan állok a dolgok elé. Nem gondolok semmit lezártnak.

–A prevenció nem rólad szól. Mi a helyzet az írással?
–A Foglaltház írása közben volt, hogy hatást szerettem volna gyakorolni az olvasóra, hogy bevonjam valamilyen élménybe. Ilyen szempontból megjelent egy olyan attitűd, hogy tetszeni akar a szöveg, hatást kelteni. De ez ilyen értelemben sem rólam szól, a keresztény identitásom miatt számomra semmi nem lehet egotrip, mert az életem nem rólam szól, hanem az Istenről és a szolgálatról.

–Kinek segíthet a könyved?
–Ezt nem tudom. Bárkinek, aki elolvassa. Több típusú embertől kaptam visszajelzést, olyantól is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy valaha a kezébe vesz ilyen könyvet. Én így elengedtem, nem lebegett a szemem előtt sem célcsoport, sem korosztály, senki. Az a tapasztalatom, hogy mindenkinek a környezetében vannak problémás szerhasználók, vagy függők – alkoholistáktól játékszenvedélyen át a drogosig, és én úgy látom, hogy jórészt a környezetnek segíthetnek a könyveim. A függőkig ritkán jut el, ők nem engednek be a függő léten kívüli ingereket az életükbe, viszont a problémás szerhasználókig még eljuthat.

–Mennyire tudsz hosszútávra tervezni?
–Nem nagyon szoktam. Nem azért, mert nem szeretnék, a tapasztalataim azt mutatják, akár az eddigi munkáim kapcsán, hogy bármikor változhatnak a dolgok. És én sokkal jobban érzem magam a bőrömben, ha erre fel vagyok készülve és úgy élek, hogy holnap akármi megtörténhet. Emberként nagyon sok külső körülménynek vagyunk kiszolgáltatva. A hosszú távú tervezés az én életemre nézve nem működik. A mai nappal foglalkozom, hogy azt éljem meg minél intenzívebben és tartalmasabban.
 
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma 

A kannabisz rákellenes hatásairól született kutatások egy lelkes közreadója odáig megy, hogy tagadja a növény mindennemű káros hatását. Ebben azért nincs teljesen igaza.

 

 Az illegális drogok között keresve sem találnák megosztóbbat a világszerte legelterjedtebben használt marihuánánál, elég, ha csak a legalizációval kapcsolatos érvekre és ellenérvekre, vagy éppen a gyógyászati felhasználás különböző szabályozásaira gondolunk. A hazai média mindig is hajlamos volt a jótékony hatások helyett a növény használatával járó problémákat hangsúlyozni, amit az aktuális Drogstratégia tervezése során előrevetített „a kábítószerekről csak rosszat, vagy semmit”  iránymutatás csak tovább erősített. Érthető, hogy a kendernek akár a legális szabályozását, akár a gyógyászati alkalmazásának engedélyezését indokoltnak tartók nehezményezik a média negatív, szenzációhajhász hozzáállását, de előfordul, hogy náluk is elszakad a cérna és megfeledkeznek arról, hogy a kannabisz használatának bizony kockázatai is vannak. Egy hasonló szellemiségű írás jelent most meg a NaturaHirek honlapon, amely egyébként egy olyan figyelemreméltóan alapos gyűjtést tartalmaz a kannabisz rákellenes hatásairól folyó kutatásokról, ami önmagában egy ajánlót is megérne. Most azonban a szerző túlzásaival foglalkozunk. 

Mielőtt a szerző a kutatási eredmények ismertetésére tér, üdvözli a világ több pontján jelentős sikereket elérő legalizációs folyamatokat, amelyek szerinte azért is örvendetesek, mert – mint mondja – „a mai napig sincs semmiféle tudományos bizonyíték arra, hogy a kannabisz káros lenne az emberi egészségre. Az azt támadó pszichológiai értékelések általában nagyrészt feltételezéseken, javaslatokon és észrevételeken alapulnak.” Tegyük rögtön hozzá, hogy egyrészt nem pusztán „pszichológiai értékelésekről” van szó, hiszen a kannabisz használata nem csak a mentális, hanem a fizikai egészségre is gyakorolhat káros hatást. A szerző később nyomatékosítja ebbéli meggyőződését: „újra leírom, nincs semmilyen tudományos bizonyíték arra nézve, hogy a marihuána káros lenne az emberi egészségre.”

Bár annyiban egyetérthetünk, hogy a marihuána mértékletes, alkalmi használata egy egészséges felnőttre nézve nem jelent komoly kockázatot, semmiképp sem mondhatjuk, hogy ne lennének a kannabisz használatának valós egészségügyi kockázatai. A szerző megállapítása alapján azt gondolhatja az olvasó, hogy a kamaszkori, rendszeres használat sem jár veszéllyel, holott az esetükben felszínre kerülhető mentális is pszichotikus zavarok, valamint egyéb kognitív eltérések megnövekedett esélyét jobbára pártállástól függetlenül konszenzus övezi. Az sem tagadható, hogy a krónikus használók egy része a fogyasztás abbahagyásával elvonási tüneteket tapasztal, még ha aránylag enyhéket is. Bár a kutatások nem támasztják alá, hogy a kannabisz tüdőrákot okozna – sőt, antikarcinogén tulajdonságait is felfedezték e téren – a krónikus használóknál előfordul a hörghurut és a köhögés.

Értékeljük tehát a kannabisz összetevőinek rákellenes hatásairól végzett alapos kutatómunkát, arról azonban a szakirodalomba mélyedve sem szabad elfeledkezni, hogy az éremnek két oldala van, így még a számos jótékony gyógyászati tulajdonság sem teszi kockázatmentessé a kannabisz használatát.

Kardos Tamás
Drogriporter 

Pszichoterápiával nemcsak a poszttraumás stressz tünetei csökkenthetők, hanem a biológiai változások is visszafordíthatók - derült ki magyar kutatók új tanulmányából, amely a Biological Psychiatry című szaklapban jelent meg.  

 

A Szegedi Tudományegyetem és a Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet Kéri Szabolcs pszichiáter vezette kutatócsoportja 39 önkéntest vizsgált meg. Mindenkinél poszttraumás stressz zavart (PTSD) állapítottak meg. Összehasonlításul kialakítottak egy kontrollcsoportot is, amelyben 31 önkéntes vett részt, akik átestek ugyan traumán, ám náluk nem állapították meg a betegséget.

 Kéri Szabolcs az MTI-nek elmondta: a poszttraumás stressz zavarnak nevezett, meglehetősen összetett betegség akkor lép fel, ha olyan extrém lelki vagy testi megrázkódtatáson esik át az ember, amely életveszéllyel jár. Ennek a lelki zavarnak egyik dimenziója az intenzív szorongás, amely a veszélyérzet elmúltával is megmarad. A másik a traumával kapcsolatos, visszatérő gondolatok, emlékek és képek, amelyek a beteg akarata ellenére is betörnek a tudatába, és gyakran filmszerűen lepörgő élmények, rémálmok formájában jelentkeznek. A harmadik az úgynevezett elkerülő viselkedés. Ha valaki autóbalesetet szenved, nagyon nehezen fog ismét gépjárműbe ülni, azonban ez az elkerülő viselkedés addig fokozódhat, hogy a lakását sem hajlandó elhagyni, a társas kapcsolatait elhanyagolja, bezárkózik, depresszióssá válik - tette hozzá Kéri Szabolcs.

A PTSD-s csoport tagjai közül hárman háborús traumán estek át, sokan természeti csapás (vörösiszap-katasztrófa, árvíz) túlélői, mások közlekedési baleset részesei, egy jelentős számuk bűncselekmény áldozata volt: kirabolták, fizikailag bántalmazták őket vagy szexuális erőszakot szenvedtek el. Őket 12 héten át kezelték kognitív viselkedésterápiával, míg a másik csoportot nem kezelték. Kéri elmondta, a kognitív viselkedésterápia során a pácienseket megtanítják arra, hogyan ismerjék fel a traumával kapcsolatos irracionális automatikus gondolatokat, a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket, és hogyan különítsék el a normális tartalmaktól. Ez sokszor hosszú hetek, hónapok munkája.

A betegeknek naplót kell vezetniük, amelyben lejegyzik a traumával kapcsolatos gondolatokat, a szorongást kiváltó képeket, és utána elgondolkodnak azon, mekkora ezek valóságtartalma, megpróbálnak alternatív gondolatokat megfogalmazni, ami csökkenti a feszültséget és a tüneteket. Lassan ráébrednek arra, lehet a történteket másképp is látni és elfogadni.

A pszichiáter hozzátette, hogy a traumán átesett betegeknél alkalmazott terápiában a képzelet erejét is felhasználják. Ilyenkor a páciensek relaxálnak, a megrázkódtatással kapcsolatos képeket idéznek fel, majd szimbolikus módon megsemmisítik ezeket: elképzelheti a beteg, hogy megragadja az emléket, és belehajítja a tengerbe, a kép pedig eltűnik. A kutató úgy vélte, a két módszer - természetesen a terápiát végző szakember empátiás, segítő és támogató hozzáállásával együtt - kitűnően kiegészíti egymást.

A résztvevők agyáról a kutatók mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) felvételt készítettek kezelés előtt és után, hogy bizonyos agyi régiók méretét megmérjék. Vérmintát is vettek a résztvevőktől, hogy többek között az FKBP5 jelű gén kifejeződésének változásait is megfigyelhessék. Ez a gén összefügg a PTSD és a depresszió kialakulásának kockázatával, valamint szerepe van a stresszhormonok szabályozásában is.

A terápia előtt a kontrollcsoporthoz képest a PTSD-pácienseknél alacsonyabb volt a FKBP5 gén aktivitása és kisebb volt a tanulás, az emlékezet és az érzelmek szabályozásában fontos szerepet betöltő agyi területek, a hippokampusz és az orbitofrontális agykéreg (a homloklebeny alsó része) térfogata.

A 12 héttel későbbi vizsgálaton a PTSD-s betegeknél az említett gén fokozottabb kifejeződését állapították meg, és növekedett a hippokampuszuk térfogata is. Fontosabb, hogy ezek a változások közvetlenül összefüggtek a páciensek tüneteinek javulásával. A gén fokozottabb kifejeződése és a hippokampusz megnövekedett térfogata a PTSD tüneteinek javulását jelezte.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a pszichoterápia alapvető biológiai tényezőkön képes változtatni: a gének kifejeződése, az agy szerkezeti módosulásai és a pszichológiai javulás közeli kapcsolatban állhatnak egymással. 

medicalonline  

Az internetfüggőség kialakulásáért elsősorban a közösségi hálózatok és az online játékok tehetőek felelőssé – írja egy német tanulmány alapján az eski.hu.  

 

2013-as adatok szerint Németországban 560 ezerre tehető az internetfüggők jelenlegi száma, ami a 14 és 65 év közötti lakosság egy százalékát jelenti.

A szóban forgó tanulmány eredményei szerint az internetfüggőség kialakulásáért elsősorban a közösségi hálózatok és az online játékok tehetőek felelőssé. A probléma a nőket és a férfiakat egyformán érinti, bár a számítógépes játékoktól való függőség elsősorban a férfiakat, míg a közösségi hálózatoktól való függés inkább a nőket veszélyezteti. Az internetfüggőség diagnózisához gyakran személyiségzavar, impulzivitás és figyelemzavar is társul. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy az internetfüggőség igen jelentős negatív hatásokkal jár az élet számos területén, ami akár egészen a munkaképtelenségig is fajulhat. A tanulmány adatai jó alapot jelentenek egyedi prevenciós és terápiás intézkedések kidolgozásához. 

2013 nyarán jelent meg "Az Internetfüggőség prevalenciája: diagnosztika és kockázati profilok" című német tanulmány, amely rávilágít arra, hogy az internetfüggőség kialakulásáért elsősorban a közösségi hálózatok és az online játékok tehetőek felelőssé.

Szerte a világon gyors folyamatként terjedtek el és váltak nélkülözhetetlenné a számítógépek és az Internet, melyek használata nemcsak kényelmesebbé tette létünket, hanem bizonyos szintig meg is változtatta személyiségünket és gondolkodásunkat. Az internetfüggőség egy viszonylag új keletű jelenség, amely esetén kevés a tudományos bizonyíték a diagnosztika és a kockázati tényezők terén. Különösképpen az átlag lakosokkal kapcsolatos kutatási adatok hiányoznak, mivel a legtöbb tanulmány veszélyeztetett csoportokat vagy olyan egyéneket vizsgált, akik bizonyos rendellenességek miatt már kezelésen vettek részt. A vizsgálatok során gyakorta csak kérdőíves módszer került alkalmazásra, és a legtöbb esetben szintén hiányzott a részletes diagnózis és a zavar klinikai jelentőségének értékelése, melyek azonban szükségesek a zavarok megértéséhez, az előfordulási gyakorisága becsléséhez, illetve a megelőzés és a terápia tervezéséhez. 

A 2013-as német tanulmány adatai szerint Németországban 560 ezerre tehető az internetfüggők jelenlegi száma, ami a 14 és 65 év közötti lakosság egy százalékát jelenti. A tanulmány fő célja standardizált klinikai interjúk segítségével pontosabb diagnózis felállításának lehetővé tétele volt, amely jobb képet biztosít a rendellenességekről és azok kihatásairól. Az internetfüggőség meghatározása esetében első ízben e tanulmány keretében alkalmazták az Amerikai Pszichiátriai Társaság idén 5. kiadásában megjelenő „Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének” kritériumkatalógusát. 

A 2011-es tanulmány résztvevői közül a Compulsive Internet Use Scale nevű kérdőíven 21 pont felett teljesítő 196 személy egy utólagos, átfogó, 21,5 hónapig tartó interjú alapú felmérésen vett részt, melynek keretében zajlott le az internetfüggőség standardizált és strukturált diagnosztikája. Az internethasználatból eredő problémákkal kapcsolatos diagnosztika nem korlátozódott csupán az offline vagy online számítógépes játékokra, hanem más internetes aktivitásokra (pl. közösségi hálózatok) is kiterjedt. A tanulmány keretében a diagnosztika mellett a kockázati tényezőket, más területen tapasztalható negatív hatásokat (házimunka, munkaképesség, szoros kapcsolatok kiépítésére való hajlam stb.) és az internetfüggőség más pszichiátriai tünetekkel vagy állapotokkal való együtt járását (depresszió, szorongás) is megvizsgálták. 

A tanulmány eredményei szerint az internetfüggőség kialakulásáért elsősorban a közösségi hálózatok és az online játékok tehetőek felelőssé. Az internetfüggőség problémája a nőket és a férfiakat egyformán érinti, bár a számítógépes játékoktól való függőség elsősorban a férfiakat, míg a közösségi hálózatoktól való függés a nőket veszélyezteti. Az internetfüggőség diagnózisához gyakran személyiségzavar, impulzivitás és figyelemzavar is társul. Az eredmények arra is rávilágítanak, hogy az internetfüggőség igen jelentős negatív hatássokkal jár az élet számos területén, ami akár egészen a munkaképtelenségig is fajulhat. A tanulmány adatai jó alapot jelentenek egyedi prevenciós és terápiás intézkedések kidolgozásához. (VN) 

 

Források: 
Die Drogenbeauftragte der Bundesregierung: http://drogenbeauftragte.de/fileadmin/dateien-dba/DrogenundSucht/Computerspiele_Internetsucht/Downloads/PINTA-DIARI-2013-Kompaktbericht.pdf 
Bühring P.: Internetabhängigkeit: Neue Studie zur Prävalenz. Deutsches Ärzteblatt, 2013: http://www.aerzteblatt.de/archiv/147510/Internetabhaengigkeit-Neue-Studie-zur-Praevalenz  

medicalonline - eski 

Egy férfi 15 éven át élt a drogok kábulatában. Egy nem létező álomvilágban, amely valójában mindent tönkretett benne és körülötte. Csodával határos, hogy életben maradt. 

Korunk új népbetegségévé vált az elhízás, amely ma már nem csak a fejlett országok lakóit fenyegeti. Hazánkban a lakosság közel fele túlsúlyos, de Indiában és Mexikóban is egyre gyakoribb a probléma. 

 

Miközben a világon több mint egymilliárd ember éhezik és él alultápláltan, addig a Föld lakóinak egy másik súlyos problémával is szembe kell néznie: az elhízással.

A túlsúly okozta panaszok, az elhízás miatt kialakuló krónikus betegségek lassan ugyanannyi embert érintenek a világon, mint ahányan az éhínséggel küzdenek. A probléma hátterében leginkább a megváltozott táplálkozási szokások, a kalóriadús ételek és a mozgásszegény életmód áll. A KSH korábbi felmérése szerint hazánkban a lakosság közel fele túlsúlyos vagy elhízott.

Ám nagyot tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a fejlett és a szegény országok között ebben a tekintetben markáns különbségek vannak. Meglepő módon az elhízott gyerekek aránya Mexikóban az egyik legmagasabb a világon, Indiában pedig több ember szenved kettes típusú cukorbetegségben, mint bárhol máshol a Földön. 

elhízás, kövér, túlsúly  katt ide

Indiában is komoly problémákat okoz

Az indiaiak testtömeg indexe jellemzően magas testzsír arányt mutat. „Évszázadokon keresztül alultápláltak voltunk, a testünk tehát genetikusan kevesebb kalória fogyasztására rendezkedett be. A mostani generáció kalóriában gazdag ételekkel találkozik és jóval kevesebbet mozog a szükségesnél. Igaz, külsőre nem tűnnek hatalmasnak, testzsír-értékük mégis rendkívül magas. India emiatt vált a világ 2-es típusú diabétesz központjává” - nyilatkozta Dr. Sashank Shah, India vezető hasi sebésze a NatGeo „Túlsúlyos bolygó” című műsorában.

2012-ben az indiai sebészek 15 ezer testsúlycsökkentő beavatkozást végeztek, de ez a szám két év alatt várhatóan megkétszereződik. Közben ugyanebben az országban emberek milliói éheznek.

A világ legkövérebb emberei

A kórosan elhízott emberek közül néhányan rendkívüli méretekkel bírnak, azaz testtömegük közel jár a fél tonnához. Néhány évvel ezelőtt a mexikói Manuel Urbe lett a világ legsúlyosabb férfija, 597 kilogrammos súlyával. A férfi 12 éve ágyhoz kötve él, és teljesen mozgásképtelen, így családja és barátai gondozzák a nap 24 órájában.

Manuel az elmúlt évek során orvosi segítséget kért túlélése érdekében, és gondosan összeállított étrendjének köszönhetően sikerült 180 kg-ot leadnia. Azt azonban még így sem lehet garantálni, hogy a férfi valaha újra képes lesz a saját erejéből lábra állni.

Túlsúlyos bolygó

A mindennapok pokláról, a kilókkal való küzdelméről és elhízásának okairól Manuel megdöbbentő őszinteséggel vall a National Geographic Channel Túlsúlyos bolygó című műsorában.

A csatorna ezzel a filmmel hívja fel a figyelmet az elhízás okozta problémákra, amely szakértők szerint korunk új „világjárványa” és százmilliók életét veszélyezteti a Földön. A műsorban érintettek és szakértők is megszólalnak, együtt keresve megoldást a súlyos problémára. A filmet 2014. január 12-én, vasárnap 21 órakor tekinthetik meg a National Geographic Channel műsorán. 

napidoktor 

A 2000-es években elért terápiás áttöréseknek köszönhetően ma már egy HIV-vel fertőzött egyén az időben felismert és gondozott betegséggel, korszerű gyógyszeres terápiával kiegészítve akár 40 évig is élhet, ráadásul megfelelő terápia esetén a beteg nem fertőz. Interjú Dr. Bánhegyi Dénessel az Egyesített Szent István Szent László Kórház Rendelőintézet osztályvezető főorvosával.  (x)

- A 80-as évek közepe óta létezik AIDS Magyarországon, kezeljük, kezeltük a betegeket, de mostanában megváltoztak a dolgok. Mik a legfontosabb változások, miben léptünk előre?

- A hazai járvány lefolyását tekintve azt érdemes kiemelni, hogy 1995 és 2005 között évi 60-70 újonnan diagnosztizált HIV fertőzés fordult elő, de ettől kezdve folyamatosan emelkedett a fertőzötteknek a száma, ami tavaly lépte át először a 200-as „bűvös határt”, és idei évben is 200 felett lesz az újonnan diagnosztizált fertőzötteknek a száma. 

 - Ez azért nem olyan súlyos, legalábbis arányaiban nézve, nem?

- Nem, abszolút számokban nézve ez nem súlyos, azonban tendenciájában mindenképpen az. Ez egy olyan tendencia, amivel foglalkozni kellene, és a prevenció lenne a legjobb megoldás. Szintén a fertőzéssel áll összefüggésben, hogy az újonnan felfedezett betegek elsősorban a promiszkuis, tehát magas fertőzési kockázatot vállaló melegek köréből kerülnek ki. Ugyanebben a populációban ezzel együtt zajlik egy szifilisz járvány, és ugyanígy érintett ez a populáció a most már pár éve zajló Hepatitis-A járványban is. Egy szintén Európára, főleg Nyugat-Európára jellemző jelenség, hogy egyre több az úgynevezett későn diagnosztizált eset. Idén az új felfedezésű betegek egyharmada már olyan stádiumban került be az ellátórendszerbe, amikor a hazai elvek szerint már régen gyógyszeres kezelésre lett volna szüksége, és sajnos ennek a csoportnak körülbelül 20%-a klasszikus opportunista infekcióval érkezett hozzánk, és a halottaink is részben ebből a csoportból kerültek ki. 

- Mi az, amit a többi egészségügyben dolgozó kolléga tenni tud ebben az ügyben? Hogyan lehetne erősíteni a megfelelő felismerést, hogy korábban megtörténjen?

- Általában ezek a nagyon későn felismert esetek jellemzően már másfél-két éve járták az egészségügyet. Különböző egészségügyi intézményekben kezelték őket, csak éppen nem gondoltak a kollégák arra, hogy az is lehetséges, hogy HIV fertőzés eredményeképpen kialakult immunhiányos szindrómáról van szó. Véleményem szerint, a HIV fertőzés felismerésére két különböző helyzetben lehet gondolni. Az egyik a viszonylag korai stádium. Ilyen esetben, ha például a háziorvosnak olyan a kapcsolata a beteggel, hogy bizonyos dolgokat meg tud vele beszélni, például kiderül, hogy a betegnek sok szexuális partnere van, vagy kiderül, hogy a beteg a meleg közösség tagja, akkor nyilvánvalóan érdemes javasolni a teszt elvégzését. Másrészt léteznek olyan tünetek, ahol az orvos gondolhat arra, hogy esetleg HIV fertőzés is állhat a háttérben. Ilyen jel lehet például egy fiatalembernél övsömör kialakulása, vagy egy nem antibiotikummal kezelt betegnél a szájpenésznek a megjelenése, vagy például egyes hematológiai eltérések. A HIV betegség bizonyos stádiumára jellemzőek a megnagyobbodott nyirokcsomók is, így ha ilyet tapintunk elsősorban nyakon, hónaljban, lágyéktájon, akkor a diagnosztikus procedúrának feltétlenül része kell, hogy legyen a HIV szerológia. Ezzel kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy ha Magyarországon valaki elvégeztet a betegpopulációján 100 HIV szűrővizsgálatot, és abból 1 lesz pozitív, akkor az azt jelenti, hogy az illető kolléga nagyon jól dolgozott. Tehát nem azt várjuk a HIV szerológiától, hogy az minden esetben pozitív legyen, de a gyanúnál ki kell zárni ezt a lehetőséget, és ezt a beteg is megérti.

- Biztos benne a főorvos úr, hogy a beteg megérti?

- Pontosan tudom, hogyha azt javaslom egy betegnek, hogy csinálni kéne egy HIV tesztet, akkor a beteg megsértődik, és megkérdi, hogy miért? – Azt gondolja a doktor úr, hogy én meleg vagyok? Azt gondolja a doktor úr, hogy én prostituált vagy drogos vagyok? Rögtön megjelennek azok a negatív fogalmak, amik a HIV fertőzéshez társulnak. Mindazonáltal, ha el tudom fogadtatni a beteggel, hogy nem erről van szó, hanem arról hogy, kitaláljam mi a betegsége. Ha bennem, mint orvosban felmerül a leghalványabb gyanúja is annak, hogy a tünetekért esetleg egy HIV fertőzés is felelős lehet, akkor igen, elvégztetem a HIV tesztet. Nem azért, mert feltétlenül azt akarom, hogy az pozitív legyen, hanem elsősorban azért, hogy ezt az okot ki tudjam zárni. Ha ez a kollégáknak gyakrabban jutna az eszébe, akkor biztos, hogy korábbi stádiumában tudnánk diagnosztizálni ezt a betegséget. Van egy nagyon szemléletes példa: a TBC betegség százszor gyakrabban fordul elő a HIV betegeknél, mint a nem fertőzötteknél. Nagyon érdekes látni, hogy vannak olyan tüdőgondozó intézetek, ahonnan rendszeresen „kapunk” HIV fertőzött beteget, viszont jó pár másiktól egyáltalán nem jelentenek ilyen beteget. Nyilvánvaló, hogy ott is előfordul a HIV fertőzés, csak ott egyszerűen nem gondolnak rá. 

- A továbbképző rendezvényen elhangzott, hogy a mai gyógyszerekkel egy HIV fertőzött beteg  életkilátása  csak 5 évvel rövidebb, mint az átlag populációé, igaz ez?

- Igen, ez valóban így van. Ha másfelől nézzük ugyanezt, elmondhatom, hogy ha ma gyógyszerekkel elkezdek kezelni egy beteget, akkor az ő várható átlag életkilátása 35-40 év lesz. Ami nagyon fontos, hogy ez a 35-40 év nagyon jó életminőségű, munkaképes éveket jelent. Ezt mindenképpen hangsúlyozni kell, hiszen nem az a lényeg, hogy mindenáron ragaszkodjunk az élet meghosszabbításához, hanem ahhoz kell ragaszkodnunk, hogy egy jó életminőségű életet tudjunk meghosszabbítani, és ez az. Drámaian megváltozott a betegség kimenetele, és ezért nagyon szomorú az, hogy mind a mai napig elveszítünk betegeket egyszerűen azért, mert egy nagyon egyszerű vizsgálat nem, vagy nem időben történt meg. 

- Arról még nem esett szó, hogy egy megfelelően kezelt betegnek annyira leesik a vírusszáma, hogy nagyon nagy mennyiségű vérrel tud csak fertőzni. Tehát – ha jól értem – a napi ellátási rutin során elvileg nem fertőz a jól kezelt beteg?

- Igen, és itt tulajdonképpen két „újdonságról” van szó. Az egyik „újdonság” az, hogy egy jól kezelt beteg nem fertőző, így például évente 5-8 olyan baba születik Magyarországon is, ahol a mama fertőzött és gyógyszeres kezelést kap, így az újszülött nem fertőzötten, hanem egészségesen születik meg. A második fontos tény, hogy a HIV beteg azzal, hogy nem fertőzőképes, nyilvánvalóan nem tudja átadni a vírusfertőzését egy másik személynek sem szexuális úton, sem vérterjedéssel, tehát például egészségügyi ellátása kapcsán sem. Ennek külön jelentőséget ad az, hogy a megnyert 35-40 életév azt is jelenti, hogy ezek a betegek is megöregszenek majd. Így részben a koruk miatt, részben pedig például a betegségükhöz társuló különböző anyagcsere megbetegedések okán megnő az igénye, hogy más multidiszciplinális egészségügyi szolgáltatást is igénybe vegyenek. Nagyon fontos a felvilágosítás, az, hogy az egészségügyben dolgozók tudomásul vegyék: ezek a páciensek gyakorlatilag nem fertőzőek, ugyanakkor egészségügyi szolgáltatás igényük van, tehát ne utasítsák el őket. Egy vidéki beteg ne ide a fővárosba, hozzánk, az ambulanciára járjon hetente azért, hogy beállítsuk a vérnyomását (ez megtörtént eset), hanem állítsa be a vérnyomását a háziorvosa, vagy menjen be a helyi szakrendelésre. Természetesen, ha a kollégának kérdése van a gyógyszeregyütt-hatásokról konzultálunk egymással. Az a kolléga tehát, aki a beteg magasvérnyomás-betegségét kezeli, az helyben látja el őt, hozzánk pedig 3 havonta bejön a beteg. Itt megkapja a speciális vizsgálatok eredményét, illetve azokat a recepteket, amivel ki tudja váltani az itteni gyógyszertárban a speciális gyógyszereit, amit szed rendesen, és minden megy a maga útján.

Ez a cikk a GlaxoSmithKline Kft. felkérésére készült. 

medicaonline

A pszichedelikus szerek lehetséges gyógyászati felhasználásáról szervezett kerekasztal-beszélgetést a Károli Gáspár Egyetem és a Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért. Többek között elhangzott: e szerek megfelelő használata révén a beteg rálát arra, hogy van egy igazi része, a szeretet, ami megadja számára a hatalmat, hogy megbirkózzon a fájdalommal.  


A pszichedelikus szerek lehetséges gyógyászati felhasználása a nemzetközi kutatások fényében - Új utak a XXI. század pszichiátriájában és addiktológiájában című kerekasztal-beszélgetésen a résztvevők először megpróbálták definiálni, hogy:

Mik is azok a pszichedelikus szerek?

Frecska Ede, a Debreceni Egyetem pszichiátriai klinikájának igazgatója bevezetésképp leszögezte: ezekről a szerekről mindenkinek nagyon határozott véleménye van teljesen bizonytalan forrásból.

Azt, hogy mennyire nincs tudásunk ezekkel a szerekkel kapcsolatban, jól mutatja, hogy rengeteg névvel illetjük, így pl. hallucinogénnek is nevezzük őket, holott nagyon ritkán okoznak hallucinációt, vagy pszichotomimetikumnak, ami a legrosszabb hozzáállás, mert a pszichózissal hozza őket összefüggésbe, folytatta Frecska Ede, aki saját definícióját a következőképp fogalmazta meg:

A gyakorló pszichiáter szempontjából a pszichedelikumok olyan pszichofarmakonok, amelyek nem elfojtanak pszichés fakultásokat, hanem megtámogatnak. A pszichiátriában jelenleg használt antipszichotikus szerek javarészt tompítók; példának okáért az antidepresszánsok sem hangulatjavítók – a depresszió egy intenzív negatív élmény, amit az antidepresszívumok elnyomnak, ugyanúgy, ahogy elnyomnák a romantikus szerelem érzését is.

A pszichedelikumok viszont meg tudnak segíteni pszichés fakultásokat (lásd többek közt Steven Barker, James Fadiman, Rick Strassman kutatásait), pl. fejlesztik a kreativitást, a morális érzéket, fokozzák az esztétikai élményt, a belátást, az önreflexiótHa egy beteg nem alkalmas pszichoterápiára, lehetséges, hogy pszichedelikumok segítségével eljut a belátásnak arra a szintjére, amikor már alkalmassá válik.

Márpedig ez utóbbi óriási eredmény, mivel, tette hozzá Frecska Ede, ő, mint zömmel akut osztályon dolgozó pszichiáter, azzal szembesül, hogy a betegek 90 százaléka nem alkalmas pszichoterápiára, nem rendelkezik azzal az önreflexiós képességgel, ami lehetővé tenné ezt a fajta munkát.

Másrészt a pszichedelikumok dekondicionáló hatásúak, leválasztanak a kulturálisan kondicionált perceptuális hozzáállásról, ez teszi őket alkalmassá az addikció kezelésére, zárta definícióját a pszichiáter.

Szummer Csaba pszichológus, a Károli Gáspár Egyetem docense szerint keveset tudunk a pszichedelikumokról, azonban nem tudunk sokkal kevesebbet rólunk, mint a többi pszichoaktív szerről, pl. az antidepresszánsokról – annyi mindenesetre bizonyos, hogy a pszichedelikumok sokkal inkább a tudatra hatnak.

Az, hogy keveset tudunk a pszichedelikumokról, elsősorban arra vezethető vissza, hogy a kutatásukat az elmúlt 30 évben teljesen szokatlan módon annyira megnehezítették, hogy azok le is álltak. Az ezredfordulón azonban a kutatások örvendetesen felélénkültek, és szinte mindegyikük egy irányba mutat: a pszichedelikumok jól használhatók a terápiában, viszonylag kicsi kockázattal, tette hozzá Szummer Csaba.

Mi ezen szerek pozitív hatása?

- tette fel a kérdést a kerekasztal-beszélgetést vezető Bokor Petra pszichológus. Máté Gábor, magyar származású, Kanadában élő orvos saját tapasztalatáról számolt be: 5 éve Vancouverben vett részt először ayahuasca-ceremónián, amit egy perui sámán vezetett. Véleménye szerint két fontos dolog történik a pszichedelikus élmény során: az ember felnőtt szemmel rálát a fájdalomra, a gyermekkori érzelmi tapasztalatra, traumára, bántalmazásra, amit elszenvedett, ami elől addig egész életében menekült, és arra is rálát, hogy van egy igazi része az embernek, a szeretet, ami elől nem kell menekülni, ami megadja a hatalmat, hogy megbirkózzon ezzel a fájdalommal. Az ibogain pl. egyszeri alkalmazással olyan opiátfüggőket is elvonási tünetek nélkül lehoz a kábítószerről, akik korábban naponta szúrták magukat – nincs egy sem a nyugati orvosságok között, amelyik ilyen hatásos lenne, mondta Máté Gábor.

A pszichedelikus szerek nem jelentenek minden bajra megoldást, de felelőtlenség nem kutatni, nem használni őket, tette hozzá a drogfüggők gyógyításával is foglalkozó orvos.

Kapócs Gábor neurológus, a LAM főszerkesztője, a szentgotthárdi pszichiátriai intézet igazgatója, egészségpolitikus hozzászólásában kifejtette: a pszichedelikumok olyan tudatmódosító szerek, amelyek az ébren töltött idő több mint 90%-ára jellemző belső megéléshez képest egészen más élményvilágot adnak. Energetikailag nem nyomják le a tudatot, szemben a pszichiátriában használt gyakorlatilag összes gyógyszerrel, hanem egészen más minőséget adnak. Ez a más minőség vélhetőleg abból származik, hogy azok a szűrők, amelyek a központi idegrendszer bizonyos magjaihoz, a limbikus kéreg bizonyos elemeihez (pl. amigdala, parietális, azaz asszociatív kéreg) kötődnek, ezt a szűrő, gátló szerepüket e szerek hatására kevésbé töltik be, olyan agyterületek sokkal intenzívebb kapcsolatát teszik lehetővé, amelyek a normál tudatállapotban nem kapcsolódnak ilyen intenzíven össze.

Kapócs Gábor, aki jelenleg az EU legnagyobb krónikus pszichiátriai intézményét vezeti, elmondta: 234 betegük 72%-a krónikus skizofrén, akiknek legalább 60%-a maradványtünetekkel rendelkezik. A jelenleg használatos, immáron 3. generációs pszichiátriai szerek a társadalom szempontjából előnyös, az egyén számára kevésbé előnyös hatással vannak e betegek tudatára. Elviselhetővé teszik, főleg a környezet számára, az életüket, de ez nem megoldás. Minden olyan törekvés, amely arra irányul, hogy ezen szereknél hatásosabb, célzottabb, humánusabb kezelés jöjjön létre, az etikailag valid megközelítés. A pszichedelikumokban rejlő fantázia előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a tudományos kutatásokat, mondta az ideggyógyász.

Okoznak-e a pszichedelikumok addikciót?

Rácz József, a Magyar Addiktológiai Társaság leköszönő elnöke hozzászólásában azt a témát érintette, hogy vajon mennyire tartozik hosszá a pszichedelikumok hatásához, hogy régóta használt, rituális, tradicionális szerekről van szó? A szintetikus szerek molekuláris felépítésben azonosak vagy hasonlók ezekhez, folytatta, míg Szemelyácz János pszichiáter-addiktológus-pszichoterapeuta, a Baranya Megyei Drogambulancia vezetője azt a kérdést vetette fel, hogy vajon mennyire kiszámítható a pszichedelikumok hatása, és nem okoznak-e addikciót?

Válaszában Máté Gábor kifejtette: a pszichedelikumoknak nincs addikciós potenciáljuk, de veszélye valóban van a használatuknak, mert arra hajlamosakban ki tudnak váltani pszichotikus epizódot. Adhatóak lennének azonban szkizofréneknek vagy mániásoknak is, ha olyanok lennének a körülmények, hogy hosszabban kezelni lehetne őket, és a mellékhatásokat ki lehetne védeni – jelenleg ez nem így van, mert ezek a szerek illegálisak majdnem mindenütt, így azok, akik a leginkább rászorultak, nem tudják megkapni ezeket a kezeléseket.

Frecska Ede szerint a pszichedelikumokra nem alkalmazható a drog definíciója, mert a drog abban segít, hogy valaki leforduljon az életről - downer -, és ne kelljen tudatában lennie a problémáknak. Ebből a célból alkoholizálnak, ezért szednek benzodiazepineket az emberek (Magyarországon nincs háromszázezer pánikbeteg, aminek kezelésére a benzodiazepineket kitalálták, mégis ennyien szednek benzodiazepint, tette hozzá a pszichiáter). A pszichedelikumokra, így az ayahuascára viszont ez nem áll, mert amit el akarunk felejteni, az az ayahuasca-élmény közben előjön. Áll viszont a pszichedelikumokra a terápia definíciója: visszasegítik a pácienst az életbe, mert segítenek szembenézni a problémákkal, és segítenek abban, hogy a páciens élvezni tudja az életet.

Milyen a pszichiátria helyzete ma Magyarországon?

A pszichiátriának voltak hullámhegyei, pl. a 20. század elején a pszichoanalízis révén a század egyik legbefolyásosabb szellemi irányzata volt, folytatta Frecska Ede. A biológiai pszichiátria trónfosztotta a pszichoanalízist, de nem segítette vissza a pszichiátriát a befolyásos pozícióba, sőt, azt se tudta elérni, hogy a többi medicinával egyenrangú legyen. Hiába volt az agy évtizede, az semmit nem hozott a pszichiátria gyakorlata számára, ma ugyanúgy kezeljük a szkizofréneket, depressziósokat, pánikbetegeket, szorongókat, mint annak előtte - nem volt nagy áttörés, azt is mondhatjuk, ahogy a mellékhatások egyik csoportját lecseréltük más mellékhatásokra. Az antidepresszánssal sikeresen kezeltek 60%-a is visszaesik, holott a WHO előrejelzése szerint a munkaképesség-csökkenést okozó betegségek közül a depresszió lesz az első 2030-ra. Ennyit tud a farmakoterápia. A pszichoterápia pedig leginkább csak magánpraxisban zajlik. A harmadik ág, a pszichoszociális rehabilitáció pedig Magyarországon leginkább csak a betegek tárolásáról szól. Tehát van probléma, szükség van valami újra – „ezért támogatom, hogy kutassuk a pszichedelikumokat” – indokolta hozzáállását Frecska Ede.

Bár mindegyik pszichiátriai gondozóban szükség lenne szociális munkásra, egész Budapesten csak két szociális munkás dolgozik ilyen állásban, tette hozzá Rácz József, és az addiktológia sajnos a napi politikai csatározások terepe, amit a tűcsere-program minapi megszüntetése is mutat.

„Hogy mit kutatunk, abba is beleszól a politika és az ideológia – nekünk, a szakmának a sarkunkra kell állni, hogy ennek véget vessünk”, foglalta össze Frecska Ede.

Elmondása szerint Kapócs Gábor is a pszichiátriai gyógyszeres kezelés eredménytelenségével szembesül a szentgotthárdi pszichiátriai intézetben, és ez az eredménytelenség katasztrófát jelent: Magyarországon nagyon komoly kívánnivalókat hagy maga után a pszichiátriai ellátás, és nem csak az addiktológia területe van igen komolyan elhanyagolva, hanem a gyermekpszichiátria is, ahol a szakember-ellátottság hiányosságai miatt több hónapos a várakozási idő krízisek esetén is.

David Healy amerikai pszichofarmakológus szerint a mentális egészségügy területén jelenleg a vezető halálokot a gyógyszermellékhatások jelentik.

Milyen a pszichedelikumok révén elért hatás tartóssága?

Önmagában az elért belátás nem elég, mondta Máté Gábor, hosszú távú gyakorlati praxisra is szükség van, különben a belátások csak emlékek maradnak. A világhoz való hozzáállásunk szokásai olyan erősek, hogy megváltoztatásukhoz munka kell. De ha az ember nem az élményt keresi – ez a különbség, a droghasználó csak az élményt keresi -, hanem a tanulást, az igazságot, ha arra kíváncsi, hogy mit mond neki az élmény a világról, önmagáról, a betegségéről, a viszonyairól, és amiket megtanul, belát az ayahuasca-ceremónia alatt, azokat feldolgozza és beintegrálja az életébe, akkor az egy idő után nagy különbséget fog jelenteni. Pusztán a szép tapasztalatok miatt nem jön a változás, de a tapasztalatokat nem fogja elfelejteni az ember. És a tapasztalatok időnként fájdalmasak vagy félelmetesek, ami nem baj, de természetesen azokat is fel kell dolgozni, értelmezni kell. Itt jön a terapeuta szerepe, folytatta a kanadai szakember, a szertartás után szükség van egy hosszabb feldolgozó szakaszra.

Szükséges a pszichedelikumokat kutatni és alkalmazni, hiszen „nem ismerünk semmit, ami jobb vagy hatékonyabb lenne a gyógyulást eredményező belátások elérése és integrálása érdekében”, nyomatékosította Máté Gábor.

medicalonline - Dr. Kazai Anita 

Bár a szilveszter már elmúlt, de ünneplésre mindig akad indok. Ezzel különösen tisztában vannak videónk szereplői, akik kétségtelen, hogy alaposan a pohár fenekére néztek.

 

Néha ki kell egy kicsit rúgni a hámból, és az sem baj, ha olykor-olykor túl jól sikerülnek a bulik, de tényleg szükség van a részegség ilyen szintjének elérésére? A választ mindenki döntse el maga, mint ahogy azt is, hogy valóban olyan jó móka-e az ittasságtól rosszul lenni nyilvános helyeken. Megítélni nem tisztünk a témát, viszont az biztos, hogy a „páciensek” sokat tudnának mesélni az egyensúly elvesztésével járó helyzetekről, és a már-már vígjátékba illő mozdulatokról.  

  fogyas

Néhány pontatlanság és szerencsétlen megfogalmazás ellenére megszületett az eddigi legalaposabb hazai írás a krokodilról

 

A krokodil nevű drog fogyasztóiról készült elborzasztó képek és az életüket bemutató nyomasztó írások kitűnő táptalajt nyújtanak az elrettentés híveinek, akik már az USA-ban is a vészharangokat kongatják, holott a helyi toxikológusok szerint a szer még nem bukkant fel az Egyesült Államokban. A szerre a hazai média is hamar lecsapott, egyes médiumok információnyújtás címszóval az MDPV-vel és a mefedronnal keverték össze, míg mások az elterjedt dizájner drogokhoz hasonló, egyszerű online elérhetőségével riogattak. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a krokodil-jelenség újdonsága miatt kevés tanulmány áll rendelkezésünkre, melyek alapján a szakma és a média tájékozódhatna. Ezért is üdvözöljük, hogy a Velvet megszólította a kisszámú, krokodillal foglalkozó tanulmányok egyikének szerzőjét és felhasználta a vele készített interjúnkat, hogy végre hiteles információval szolgáljon a szerről és hatásairól.  A pontatlanság és a szenzációhajhász tálalás nyomokban azonban ebben a cikkben is felbukkan, így csak néhány hozzáfűzött kommentárral bátorkodjuk ajánlani az írást. 

Nem lehet elsiklani amellett, hogy Molnár Zoltán, a bevett médiagyakorlathoz idomulva „zombidrognak” titulálja a bemutatott szert és egy ízben a használóit is lezombizza. Ismerve a lakosság erőteljes előítéleteit a kábítószerhasználókkal szemben, legalább az alapos utánjárással készült írások elkerülhetnék a fogyasztók megbélyegzését. A krokodil használói nem zombik, hanem emberek. A meginterjúvolt Jean-Paul C. Grund rámutat, hogy a szer főleg azon kelet-európai ópiáthasználók között terjedt el, akik számára az utóbbi időben nehezebbé vált a heroinhoz és a mákgubókhoz hozzáférni, illetve ahol a törvények miatt biztonságosabb a krokodil hozzávalóinak beszerzése. Másik érv a krokodil mellett, hogy ötödannyiba kerül, mint a heroin, így a szegény használók gyakran az ismert veszélyek ellenére is a krokodil mellett kénytelenek dönteni. Aki zombinak nevezi őket, az csak még egyet rúg a droghasználók egyik legsérülékenyebb csoportjába, ez pedig aligha lehet egy tényszerű információkat felvonultató cikk célja.


Tekintse meg Jean-Paul C. Grunddal készített interjúnkat a krokodilról írt tanulmányáról (angol nyelven)

Nem egységes az álláspont arról, hogy krokodilnak magát a hatóanyagot, a dezomorfint, vagy a házilag előállított, egyéb hatóanyagokat tartalmazó végeredményt nevezzük. Bármelyik megközelítést is választjuk, fontos hangsúlyozni, hogy a látványos, szövetkárosodásokért nem maga a dezomorfin, hanem az adalékanyagok felelősek. A Velvet cikke érthetővé teszi, hogy a házi készítésű keverék savas kémhatása okozza a károsodást a szövetekben, mégsem válik teljesen világossá, hogy ezt nem a hatóanyag, hanem az előállításához használt és a végeredményben is fellelhető oldószerek okozzák. Azt viszont nagyon helyesen leírja, hogy esetenként a főzés eredményeképp nem is sikerült dezomorfint előállítani és az így készült toxikus kotyvalékok gyakran felelősek a halálesetekért.  


A krokodil esetében alkalmazható ártalomcsökkentésre térve előkerülnek a tűcsereprogramok, melyekkel kapcsolatban érdemes lett volna arra is kitérni, hogy milyen előnyökkel járnak a használók és a társadalom számára. A cikkben szereplő példa ehelyett csak az orosz kormány ellenérvét tartalmazza és nem szól arról, hogy az ártalomcsökkentés-ellenes orosz gyakorlat milyen katasztrófális következményeket okoz az országban.

A megbicsaklások ellenére még mindig ez az eddigi legalaposabb írás a krokodilról a hazai sajtóban amivel eddig találkoztunk, így a sok rémhírterjesztő és tárgyi tévedésektől hemzsegő hír után határozott előrelépés a Velvet cikkből tájékozódni.

Kardos Tamás
Drogriporter 

Tíz éve minden vasárnap délután, három éve pedig már péntek esténként is ugyanaz a rituálé játszódik le a Narcotics Anonymous (NA) lyoni központjában . Az ide érkező drogfüggők megosztják egymással nehézségeiket, sikereiket, kétségeiket és reményeiket, illetve absztinenciájukat, mely minden szer nélkül töltött nappal eggyel több, mint az előző napon volt. 

Marie Jamet riportja 

Az első októberi vasárnap résztvevői lassan érkeznek. Akik már itt vannak, viccelődnek, beszélgetnek. Vannak, akik már hónapok óta ismerik egymást, vannak, akik csak pár napja csatlakoztak. Öt férfi és öt nő, mind különböző korúak. Miután vettek maguknak kávét, teát, vizet, egy nagy, négyszögletes asztal körül helyezkednek el.

Az asztalt elborítják az NA-s dokumentumok, könyvek, prospektusok. Középen egy gyertya ég. Akik itt vannak, azok mind önszántukból jöttek; mint ahogy nagytestvérüknél, az Anonim Alkoholistáknál, itt sem kötelező az összejárás a tagoknak. A hangulat ennek ellenére nagyon kellemes.

Ezután hivatalosan is megnyitják az ülést. Az egyik tag elfújja a gyertyát, a moderátor pedig elkezdi az értekezletet – ami létszámtól fügetlenül szigorúan ugyanaz minden alkalommal. Először szövegeket olvasnak fel az új tagok kedvéért, amik bemutatják, mi is az NA. Ezután egy tag a tervezett nemzeti vagy nemzetközi összejövetelekről beszél, majd a moderátor felolvassa a nap gondolatát egy erre a célra készített, napi bontású kalendáriumból. Ezen a vasárnapon a tisztességes büntetésről lesz szó.


Közös olvasás az ülés elején (október 6., Lyon)

A tagok szabadon fejthetik ki gondolataikat erről a témáról, vagy ha ez nem tetszik nekik, egy másikról. Ez a megosztás ideje. Míg egyikük beszél, a többiek hallgatják – addig, míg szüksége van rá. Nincs szó sem vitáról, sem gondolatok kicseréléséről. A rosszindulatú megjegyzések, a viták és a saját álláspont kifejtése tilos. Minden egyes tag azzal kezdi beszédét, hogy bemutatkozik, « Jónapot, a nevem X és függő vagyok », mire a gyűlés köszönti őt.

A megosztott történetek sokszor intimek, optimisták vagy éppen rendkívül súlyosak. A mindennapi élet problémái – gyerekek, munka, család, párkapcsolat, barátok, vagy a függőséggel kapcsolatos történetek – ugyanúgy felbukkannak, mint a remény, gyengeség, magunkba nézés, emlékezés… A történetek hallgatása közben a tagok csupán nevetéssel vagy fejcsóválással nyugtázzák az elmondottakat. A tekintetek sokszor a semmibe vesznek, mások a falat fixírozzák vagy a beszélőre függesztik szemüket.

Miután a beszélő befejezte mondanivalóját, a csoport megköszöni neki, hogy elmondta nekik. A jóindulat kulcsfontosságú az NA-ban.

Egy pillanatra csönd támad, majd újra felveszik a beszélgetés fonalát, de már új beszélővel.

Keret az újrakezdéshez

A témák, amik a gyűléseken szóba kerülnek egy 12 pontos, a gyógyuláshoz vezető lista részét képezik. A felhozott témákról nem mindenki gondolkozik egyformán, a nap gondolata mindenkiben mást moccant meg. De ezek a különbségek valójában előnyt jelentenek: « Az újaknak például azt jelenti, hogy vannak emberek, akiknél a program bevált és működik. Egy absztinensnek jól esik megosztani azt, amit átélt és amit átél. De arra is jó, hogy lássuk, hova nem akarunk visszatérni » Minden arról szól, hogy « éljék meg a pillanatot. A múlt túl fájdalmas, a jövőt nehéz elképzelni. Ezért a cél mindig csak annyi, hogy az előttük álló 24 órában, vagyis aznap bírják ki kábítószer nélkül. »

A függők, akik csatlakoznak az NA-hoz, a hagyományok és alapelvek olyan szövedékét kapják és tartják fenn, ami nem csak a csoport szervezését, de a gyógyuláshoz vezető utat is segíti. Ezeket minden ülésen elismétlik. Az első alapelv nem más, mint hogy az NA-hoz való csatlakozáshoz elég, ha megvan bennünk « a leszokásra való vágy ».
Egy másik a 12 tradícióból kimondja, hogy « minden NA csoportnak saját magának kell megoldania a problémáit és el kell utasítania minden kívülről jövő segítséget ». Ezért van az, hogy az asztal közepén egy sapka pihen – az ülés végén kézről kézre adják, hogy mindenki beletehesse a fenntartáshoz való hozzájárulását.


A sapka a találkozó végén (szeptember 27, Lyon)

Egy másik alapelv kimondja: « félelem nélkül mélyedünk el magunkban és készítünk “lelki számvetést” ». A találkozók egyik meghatározó eleme ez, a tagok dolgoznak magukon, visszanéznek korábbi cselekedeteikre, életvitelükre. Ha az NA tagjai a függőségre betegségként tekintenek is, a találkozók orvosi értelemben nem képezik a terápia részét, hiszen nincs jelen orvos, aki vezesse a találkozókat. A résztvevők azonban gondolkoznak, elemzik amit tettek, vagy nem tettek, akivé, vagy amivé válni szeretnének. Ez egyszerre vet véget a tagadásnak és « az áldozat-szerepben való tetszelgésnek », mondja több függő is.

És épp így tud működni ez az egész « beazonosíthatóan és támogatva: mindenki tudja, a másik miről beszél, mivel mindannyian megélték, amit a másik elmesél. Nincs ítélkezés. » A névtelenség pedig felszabadítja a résztvevőket a társadalmi, vagy egyéb különbségek alól.

Egyesek visszaesnek, elmennek elvonóra, visszatérnek, terápiára járnak. Sokan, akikkel találkoztunk, azt mondják, azért vannak itt mindennek ellenére is, mert « ez az egyetlen dolog, ami működik az életükben. ». Az utak pedig nem mindig nyílegyenesek. « Számomra az NA egy hely, ahol meggyógyulhatok; még ha rossz úton járok is, tudom, hogy van egy hely , ahol meggyógyulhatok »magyarázza egyikük.

«Egy függő, aki egyedül van, annak nincs támogatója»

Az egyik résztvevő többször is hivatkozik a « felsőbb hatalomra ». Erre sok hivatkozást találni az NA irodalmában is: sokszor Isten nevét is felhozzák « úgy, ahogy mi elgondoljuk Őt ». Ez meglepő, az Anonim Alkoholistáknál ugyanis világosan le van írva alapdokumentumukban, hogy bár spiritualitásnak van helye náluk, a vallásnak nincs. Mindenki abban hihet, amiben akar.

A mások felé nyújtott segítség, hívják bár Istennek, felsőbb hatalomnak vagy támogatónak, központi elem. « Megpróbálni józannak maradni úgy, hogy egyedül vagy, nagyon veszélyes, olyan, mintha ejtőernyő nélkül akarna valaki kiugrani egy repülőből. »

Az NA gyűlése Lyon-ban 

A tagoknak nem kötelező támogatót választaniuk, még akkor sem, ha ezt egyébként erősen tanácsolják nekik. A kapcsolat egy támogató és támogatottja közt nagyon erős tud lenni. Egyesek minden nap beszélnek egymással. Az a segélyvonal, amit az NA fenntart, ugyanis nem a függők mindennapi támogatására szolgál, inkább azoknak szól, akik információt akarnak szerezni, akik nem tudják, hogy jöjjenek, egyáltalán jöhetnek-e, vagy a hozzátartozóknak, akik szintén fordulhatnak a csoporthoz. De a támogatók azok, akik segítenek túllépni a mindennapi nehézségeken és visszatartják a függőt attól, hogy újra drogozzon.

A találkozó végén, miután a sapkát körbeadták, a résztvevők felállnak, megfogják egymás kezét és együtt mondják el mantrájukat: Csak ma maradjak józan. A kör ezután feloszlik, de a beszélgetés folytatódik. Az NA-sok magukat testvériségként definiálják, és most már látjuk, hogy ez valóban nem csak egy szófordulat, hanem valóban annak érzik magukat.

A névtelenség tiszteletben tartása miatt az idézetek név nélkül szerepelnek.

Copyright © 2013 euronews 

Idén 3,5, jövőre 10 millió forintot kap a kormánytól Józsefváros, hogy rendezni tudja a kábítószerfüggőkkel kapcsolatos problémáit. A drogosok által eldobált használt injekciós tűket fogja összegyűjteni a pénzből vett autón cirkáló csapat. Egyelőre nem világos a helyi tűcsereprogram további sorsa.

 

 Még az idén támogatási szerződést köt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és a józsefvárosi önkormányzat a drogszemét felszámolása és a közegészségügyi helyzet javítása érdekében - közölte a tárca sportért és ifjúságért felelős államtitkársága. Az államtitkárság költségvetési forrásaiból még az idén 3,5 millió forintos, 2014-re pedig 10 millió forintos támogatást nyújt a VIII. kerületi önkormányzatnak.  

A pénzből az önkormányzat autót vesz, amelyekkel olyan emberek járnak majd, akik a rejtőzködő drogbetegeket keresik fel és megtisztítják a köztereket.

A VIII. kerületi köztereken eldobált használt fecskendők körül csúcsosodott ki az önkormányzat és a tűcserét végző Kék Pont Alapítvány vitája az elmúlt hónapokban. Az önkormányzatnak az volt a problémája, hogy egyre több panasz futott be hozzá a lakóktól, akik megrettentek a parkokban egyre gyakrabban megjelenő injekciós tűktől. A kerületi vezetés emellett nem hisz a tűcsere-programban és az ártalomcsökkentésben, amelyet az céloz, sokkal inkább a leszoktatásra helyezné a hangsúlyt. A kerület szerint ráadásul a tűcsere program sok olyan kemény drogfüggőt is a kerületbe vonz, akik nem oda valósiak, tehát az ő területén koncentrálja a problémát.

A Kék Pont a saját statisztikája szerint is kisebb arányban tudta visszaszerezni a kábítószerfüggőknek kiosztott tűket, de a szervezet szerint azért, mert jóval kevesebb pénzhez jutottak csak, mint korábban. Az önkormányzattól az utóbbi időben már nem kaptak pénzt, csak magánadományokból és állami támogatásból fedezték a tevékenységüket, ezért udtak csak kevesebb energiát fordítani a köztéri utcai munkára. Az alapítvány szerint nagy bajt, egyebek mellett súlyos járványveszélyt okozna, ha a tűcsere programot leállítanák.

A konfliktus elmélyülését jelezte, hogy az önkormányzat a múlt hónapban felmondta a Kék Ponttal eddig érvényben lévő együttműködését, december 31-i hatállyal. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az alapítványnak be kell zárnia a tűcsere programját, de valószínű, hogy előbb-utóbb távozniuk kell majd az önkormányzat által biztosított helyiségből, amelyet használnak. A viszony elmérgesedésének végső jele az volt, hogy az önkormányzat egyik testületi ülésén megszavazta, hogy az alapítványt tegyék ki a kerületi kábítószerügyi egyeztető fórumból, ahol eddig kezdeményező szerepet vállaltak a tűcserések. 

Origo

Az idén várhatóan emelkedik a kábítószer miatt kórházba kerülők száma az előző évekhez viszonyítva - mondta Zacher Gábor toxikológus a rendőrséggel közösen tartott hétfői sajtótájékoztatón, Budapesten. Hozzátette: az idén 2200-ra tehető a kábítószer miatt kórházba kerülők száma, ami emelkedés a tavalyi mintegy 2000-hez és a tavalyelőtti 1800-hoz képest.  

 

 A Péterfy Sándor utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának vezetője példaként említette, hogy az alkoholfogyasztás miatt kórházba kerültek nélkül az elmúlt hétvégén osztályukon 14 embert kezeltek valamilyen tudatmódosító szer miatt. A legnagyobb veszélynek azt nevezte, hogy nem tudható a szerek összetétele, az eddigi vizsgálatok pedig azt igazolják, hogy hiába mondja azt a fogyasztó, hogy csak egyféle tablettát fogyasztott, valójában 3-4, vagy akár 5-6-féle anyag mutatható ki a laborvizsgálatban. Hangsúlyozta azt is, hogy az elmúlt hetekben olyan vadonatúj szerek jelentek meg, amelyeket még csak Japánban sikerült kimutatni. A főorvos úgy vélte, a kilencvenes években még sokkal nagyobb volt a szerhasználati biztonság, ma már a szakemberek is az internetről, különböző, a fogyasztók által használt fórumokról és portálokról tájékozódnak arról, hogy milyen hatást váltanak ki az új anyagok. Bizonyítást nyert az is, hogy az összetételben egy pici módosítás is teljesen más hatást eredményez - tette hozzá. Csákó Ibolya az  Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) bűnügyi főosztályának munkatársa is a dizájnerdrogok veszélyére, azok bizonytalan összetételére hívta fel a figyelmet és arra, hogy a jellemzően Kínából érkező szintetikus szerekről maguk az eladók sem tudják pontosan, hogy mit tartalmaznak. Míg korábban a Kínából érkezett anyagokból jellemzően Belgiumban és Hollandiában készítettek tablettát és csomagolták, az utóbbi időszakban már Magyarországon is találtak több illegális labort. Az ismeretlen összetételről szólva azt hangsúlyozta, hogy egyre többen kerülnek sürgősségi osztályra fogyasztás miatt és több a halálos áldozat is, mint korábban. Arra figyelmeztetett, hogy a fogyasztók nem gondolnak arra, hogy az adott dózis hatása csak később érezteti a hatását, ezért még egy tablettát bevesznek, így a vélt hatásos dózis egyben halálos is lehet. Arra is felhívta a figyelmet, hogy senki ne hagyja őrizetlenül a poharát a szórakozóhelyeken, mert az utóbbi hetekben több ember italába is szintetikus kábítószert kevertek. Ha pedig őrizetlenül hagyta, inkább kérjen egy másikat - mondta. Németh Ágnes, az ORFK bűnmegelőzési osztályának vezetője azt hangsúlyozta, nagyon nagy a felelőssége a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy a gyerekeknek megfelelő információik legyenek, és meg tudják állni az ilyen szerek kipróbálását. A haláleseteket meg lehet előzni - mondta, hozzátéve, hogy a felvilágosítást már nem a 15-17 éves korosztálynál kell kezdeni, hanem már az általános iskolában. Szükségesnek nevezte azt is, hogy a szórakozó fiatalok csapatában mindig legyen valaki olyan, aki figyelmeztetni tudja a többieket, emellett a szülő is figyeljen a gyermekeire és beszélgessen vele erről a témáról. 

MTI

Nemzetközi felmérés készül a droghasználati szokásokról és drogpolitikai álláspontokról, ártalomcsökkentő tanácsokkal, most először magyarul is

 

A Nemzeti Drog Fókuszpont éves jelentéseiből hozzávetőleges képet alkothatunk a hazai drogfogyasztási trendekről, ám a túlnyomórészt rendőrségi és szociális szolgáltatók nyújtotta statisztikákból származó adatoknak megvannak a korlátai. Ezek az adatok ugyanis többnyire mennyiségi jellegűek, csak a drogoknak egy bizonyos csoportjával foglalkoznak, a dizájner drogok közül csak néhányat különítenek el és kevés információt nyújtanak a fogyasztási szokásokról és motivációkról. A múlt héten megjelent, friss Éves Jelentés például már a bevezetőben közli, hogy "2012-ben nem zajlott országos reprezentatív vizsgálat az általános népesség szerhasználatával kapcsolatban".

Ezért is üdvözlendő, hogy végre hazánkba is elért Global Drug Survey online, kérdőíves felmérése, amely a mennyiségi adatok mellett az alkohol- és kábítószer-használók használati szokásait, motivációit, illetve a fogyasztási mennyiségen és gyakorlaton eszközölhető változtatásokat is elemzi. Sőt, a teszt során a fogyasztók hasznos tanácsokat is kapnak azzal kapcsolatosan, hogy miként csökkenthetik a használatuk mennyiségét és a vele járó kockázatokat, legyen akár alkoholról, kannabiszról, vagy új, ismeretlen szerről szó, ezenfelül drogpolitikai álláspontjukról is számot adhatnak. A 444 interjút készített az ELTE-PPK Pszichológiai Intézetének igazgatójával, Demetrovics Zsolttal a felmérés gyakorlati hasznáról, a dizájner szerek elterjedtségéről és az ártalomcsökkentés hazai helyzetéről.

A tesztet már közel 45000 felhasználó töltötte ki. Töltsd ki te is a Global Drug Survey felmérését online, hogy többet megtudhassunk a magyarországi szerhasználatról! A kérdőívhez kattints ide!

Kardos Tamás - drogriporter 

A Kábítószerügyi Tanács ülésén megtudhattuk, hogy jelenleg az iskolában csak rendőr foglalkozik a drogproblémákkal, hogy készül a cselekvési terv a drogstratégiához, és hogy a büntetés-végrehajtás vezetése nem szeretne szembesülni a fertőzésveszéllyel  

 

Dr. Németh Ágnes, az ORFK Bűnmegelőzési Osztályának vezetője előadást tartott a kormány drogügyi tanácsadó szervének csütörtöki ülésén az iskolai bűnmegelőzési referensek munkájáról. Elmondta, hogy szeptemberben 99 rendőr kezdte meg munkáját a KLIK által kijelölt 200 iskolában. A rendőrök, akik augusztusban egy 60 órás tanfolyamon vettek részt, drogprevenciós előadásokat, csoportfoglalkozásokat tartanak, ezenkívül bűnfelderítési tevékenységet végeznek. Máris számos szabálysértési és büntetőeljárás indult az iskolarendőrök tevékenységének eredményeként kábítószer-fogyasztás és terjesztés miatt. Decemberben tartják a program első országos értékelését. Az EMMI kérésére a rendőrök nem viselnek egyenruhát, bár az osztályvezető asszony szerint a Belügyminisztérium eredetileg uniformisban küldte volna őket az osztálytermekbe.


Forrás: MTI/Máthé Zoltán

A Tanács civil tagjai számos kérdést tettek fel, például, hogy vajon egy hivatátos rendőr mennyire tud kialakítani bizalmi viszonyt a tanulókkal, hiszen neki hivatalból kell eljárnia, ha bűncselekmény gyanúját tapasztalja. Az osztályvezető asszony szerint a rendőrök minden esetben egyeztetnek az osztályfőnökkel, mielőtt eljárást kezdeményeznének egy tanulóval szemben – ez azonban nem nyugtatta meg a civileket, hiszen a rendőrségi törvény nem ad mérleglési jogot a rendőrnek.

Felvinczi Katalin drogprevenciós szakember, az Nemzeti Drogmegelőzési Intézet korábbi igazgatója szerint nem is az a legrosszabb, hogy rendőrök kerültek az iskolába, hanem inkább az, hogy olyan feladatokat hárítanak a rendőrségre, amelyeket pedagógusoknak, szociális munkásoknak és egészségvédelmi szakembereknek kellene ellátniuk – akik viszont jelenleg nem juthatnak be az iskolákba (erről lásd korábbi írásunkat), és leépül az iskolai szociális munkások hálózata. Kérdéses az is, hogy vajon az iskolába vezényelt rendőrök munkáját hogyan lehet majd értékelni független evaluáció nélkül – hiszen jelenleg csak önértékelés folyik. Müller Éva hangsúlyozta, hogy szeretnék, ha a közeljövőben újra bejuthatnának az iskolákba a prevenciós szervezetek, de azoknak fel kell nőniük az új adminisztrációs követelményekhez. 

Gondi János, a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetségének (MADÁSZSZ) delegáltja felhívta a figyelmet arra a konferenciára, amit ebben a témában szerveztek (olvass róla bővebben itt). Hivatkozott az ott felszólaló Európai Szülők Magyarországi Egyesületének képviselőjére, aki elmondta, hogy a szülők is tartanak az iskolarendőröktől. Erre reagálva Téglássy Kristóf, az EMMI ifjúsági főosztályvezetője azt mondta, hogy ők nem az európai, hanem a magyar szülők véleményére kíváncsiak, és hogy ő is magyar szülő, a gyermeke pedig nem európai, hanem magyar gyermek.

Az KT megvitatta az októberben hatályba lépett új nemzeti drogellenes stratégiához készített cselekvési terv (2013-2015) tervezetét, amelyet négy kormányközeli szakértő (Victorné Erdős Eszter, Koós Tamás, Grezsa Ferenc, Nagy Ildikó) készített el. A tagok sérelmezték, hogy mindössze két nap állt rendelkezésükre a 67 oldalas dokumentum véleményezésére. Müller Éva nemzeti drogkoordinátor elnézést kért a szűkös határidőért, amire azért volt szükség, mert a jogszabályi kötelezettségek csupán három hónapot biztosítanak a cselekvési terv elkészítésére. A tervezet kemény kritikákat kapott, mivel ahelyett, hogy a már meglévő, kipróbált prevenciós, kezelő és ártalomcsökkentő programok lefedettségének növelését célozta volna meg, egy teljesen új intézményrendszer és módszertan kidolgozásáról szól, mintha újra fel akarná találni azt, ami pedig már évek óta ott van, csak nem alkalmazzák megfelelően. A KT felszólaló tagjai szerint ezenkívül hiányoznak a cselekvési terv irányában támasztott formai követelmények is, így például nincs összehangolva a stratégia célkitűzéseivel, gyakran hiányzik a megalapozott forrásmegjelölés, nincsenek valódi indikátorok. Nagy hiányossága az anyagnak, hogy egyáltalán nem irányoz elő olyan alapvető fontosságú kutatásokat, mint például a középiskolások körében végzett ESPAD vizsgálat vagy a felnőttek drogfogyasztási szokásainak vizsgálata, amire pedig már 2007 óta nem került sor.

Pozitívuma az anyagnak, hogy jelentős (30%) forrásnövelést ír elő a tűcsere programok lefedettségének növelése érdekében és újraindítaná az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) fertőző betegségeket monitorozó programját az intravénás szerhasználók körében. Mivel azonban a dokumentum nem tartalmaz fogódzót azzal kapcsolatban, hogy mi a tűcsere programok jelenlegi finanszírozási helyzete, nem tudjuk, mihez képest ír elő 30%-os növelést, és hogy az ehhez rendelt évi 200 millió forint vajon mire lehet elég. 2011 és 2012 között például 35%-al csökkent a tűcserék forgalma, ha tehát a 2012-es szinthez képest növelünk 30%-al, akkor lehet, hogy még a 2011-es szintet sem érjük el, nemhogy a UNAIDS által javasolt kliensenkénti évi 200 steril fecskendő biztosítását (lásd AIDS világnapi írásunkat). Ezért azt javasoltam a kormánynak, hogy a Fókuszpont közreműködésével végezzen pontos számításokat, és a cél a steril fecskendők elérhetőségének javítása legyen. A kormány ígéretett tett arra, hogy a tervezetet a szakértői vélemények figyelembe vételével átalakítják.

Bemutatkozott a Tanácsnak Horváth Gergely, a Nemzeti Drog Fókuszpont új igazgatója, aki egyben ismertette az éves drogjelentés eredményeit is. A 2012-es adatok szerint a korábbi trendek folytatódtak az országban: állandósult a heroinhiány, az intravénás szerhasználók körében tovább nőtt a szintetikus stimuláns dizájner drogok fogyasztóinak aránya. Nőtt a szintetikus kannabinoidok fogyasztása, ezek a szerek gyakran még nem szerepelnek az új pszichoaktív anyagok C-listáján, így fogyasztások, terjesztésük nem minősül bűncselekménynek. Horváth szerint részben ez is magyarázhatja azt, hogy az elterelésben részt vevő fiatalok száma jelentősen csökkent, hiszen emiatt kevesebb büntetőeljárásra kerül sor. A szintetikus kannabinoidok ára csökken, ami tovább növeli a népszerűségüket. 

Ritter Ildikó, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) kutatója beszámolt a Tanácsnak arról a vizsgálatról, amit a büntetés-végrehajtás intézményeiben folytattak le a fogva tartottak körében jelentkező fertőzések veszélyéről, illetve az attól való félelemről. A kutatás pikantériája az volt, hogy a Börtönügyi Szemle folyóirat szerkesztősége a BVOP kérésére nem jelentette meg azt, mivel az rontaná a bv jó hírnevét, így azt majd csak a Belügyi Szemle fogja közölni. A vizsgálat szerint a börtönökben jelenleg szórványosan folyik HIV és Hepatitis szűrés, azt gyógyszercégek finanszírozzák, de csupán a bv népesség 15-20%-át érik el, így reprezentatív adatokkal nem rendelkezünk. A szűrések során nem érvényesül a fogva tartottak tájékoztatáshoz való joga, tanácsadás gyakorlatilag nem létezik, nem informálják a részt vevőket a fertőzések kockázatáról, maga a személyzet sem tájékozott. A fertőzések szempontjából a fő rizikófaktor az intravénás fogyasztás és a tetoválás. A Hepatitis C pozitívra tesztelt fogvatartottak 27,5%-a fogyasztott már intravénásan drogot a börtönön belül, ahol ugyanakkor nincs hozzáférés steril injektáló eszközökhöz. A fertőzések megelőzését szolgáló programok bevezetésére lenne szükség.

A Tanács ülésén Müller Éva beszámolt az Európai Bizottság által az új pszichoaktív szerek szabályozására tett javaslatról, ami a dizájner drogok gyorsabb ellenőrzés alá vételét célozza. Az új rendszer szerint az EMCDDA feladata lenne az új szerek kockázatértékelése, aminek három végkimenete lehetséges: ha alacsony kockázatú, nincs szükség további EU beavatkozásra, ha közepes kockázatú, akkor fogyasztóvédelmi korlátozásokat vezetnek be, ha viszont magas kockázatú, akkor kriminalizálják a terjesztését. A kormány a javaslatot nem támogatja, de teljesen más okból, mint a civilek (lásd a beszámolónkat az ezzel kapcsolatos novemberi brüsszeli meghallgatásról), így például azt szeretné, hogy európai szinten is bevezessék a generikus képletek tiltását, tehát azt, hogy ne kizárólag egyes szereket, de szercsoportokat vehessenek fel a listára. Topolánszky Ákos a civil oldalról (MADRISZ) ugyanakkor azt állította, hogy hibás az a megközelítés, ami az új szerek betiltásában reméli a helyzet megoldását megtalálni, hiszen ezek a beavatkozások nem magát a keresletet csökkentik, csupán azt eredményezik, hogy az egyik szert felváltja a másik.

Sárosi Péter  - drogriporter 

A Józan Babák Klub diszpécsere a jozanbabakklub@gmail.com e-mail-címen fogadja krízishelyzet jelzését, az ország teljes területéről, ha a (közvetlenül vagy hozzátartozó, szakember közvetítésével) segítséget kérő ember 
* korábbi/jelenlegi droghasználó, ehhez társultan pszichiátriai kezelés alatt álló, vagy hajléktalan 
* várandós nő, gyermeket nevelő szülő (törvényes képviselő), vagy velük élő gyermek, serdülő.

Miben segítünk?
* Egészségügyi ellátás (például várandósgondozás, addiktológiai kezelés, anonim tanácsadás) szervezése;
* Szociális ellátás (például kríziselhelyezés, lakóotthoni elhelyezés) szervezése;
* Jogi ellátás (például gyermekjogi, családjogi ügyvédi tanácsadás) elérése;
* Sorstárs-segítő, önsegítő csoportok, tapasztalati segítő emberek, szolgáltatások elérése.

Diszpécserünk munkanapokon 12 és 18 óra között, munkaszüneti napokon a 12 óráig beérkező jelzések alapján foglalkozik a felmerülő (egészségügyi, szociális, jogi stb.) ellátások szervezésével. 

http://jozanbabakterhesgondozas.blogspot.hu/p/krizisdiszpecser.html 

Gyermekvállalás és droghasználat 2013 címmel tartott szimpóziumot a Józan Babák Klub. Az összejövetelen olyan szervezetek vettek részt, akik a droghasználó kismamákkal és babáikkal foglalkoznak. A téma az alternatív várandósgondozás köré épült. A résztvevők szerint fontos, hogy megismerjék a szereket és azok hatásait a kismamákra és a magzatra. Itthon nagyon kevesen foglalkoznak a témával, ezért pontos adatok sincsenek arról, hogy hány várandós nő használ drogokat terhessége alatt. A józan Baba Klub szerint évente 95 ezer nőből ezer használ drogot, a problémás szerhasználók száma pedig 50 és 100 közé esik évente. 

http://jozanbabakterhesgondozas.blogspot.hu/ 

Amerikában egyre inkább szkeptikusak a média pánikkeltése miatt abban, hogy tényleg megjelent-e a tengerentúlon a krokodil. A kodeinből és vegyszerekből kotyvasztott szer még mindig inkább az oroszoknál szedi áldozatait. Egy olasz fotós be is épült közéjük, és egy éven át követte Zsanna, a szakács hétköznapjait. Ha a jekatyerinburgi nő nem lenne tehetséges a szer elkészítésében, már rég nem élne. Bár ahogy él, az nem nevezhető életnek sem. 

 

Miközben sorra érkeznek a hírek, hogy Arizonától Chicagóig találnak már olyan drogfüggőket, akik a krokodil becenevű (nyugtató hatású kodeinből és vegyszerekből készített) kotyvalékot fogyasztották, megjelentek a szkeptikusok is. Justin Peters, a Slate szerzője egy ohiói toxikológust, Henry Spillert idézi, aki szerint "az USA-ban nincs krokodil. Már keressük egy ideje. Nincs igazolt minta senkinek a laboratóriumában sem. Semmi. Zéró" – tagadta a tévhiteket. Eddig egyetlen tudományosan igazolt esetről tudni 2012-ből, ami az American Journal of Medicine szaklapban jelent meg. A riportot aztán ráadásul visszavonták a lapból később. 

Peters megjegyzi, a krokodil maga nem kamu, de sokkal nagyobb a realitása az oroszországi és kelet-európai előfordulásának, mint az Egyesült Államokban. Ugyanis ebben a régióban nehezebb beszerezni a méregdrága heroint, és egy kemény függőnek mindegy, hogy egy hasonló szer lerohasztja a szöveteit. Peters szerint Amerikában (és máshol is) akkor terjedhet el a szer, ha a média túl sokat lovagol rajta. Bár az elméletét némileg cáfolja, hogy a krokodil már a szomszédban kopogtat, nemrég Nyugat-Mexikóból jelentettek egy szomorú esetet.

Peters persze azzal sem számol, hogy nem feltétlen a vevő határozza meg, mit kap, ha a dílerénél nincs heroin, vagy csak át akarja verni a fogyasztót, és dezomorfint ad neki. Persze az amerikai drogügyi hivatal, a DEA is állítja, más ópiátok is könnyen hozzáférhetők az Államokban, így egyszerűen nincs igény a krokodilra. Ráadásul a Columbus Dispatch által megszólaltatott szakértők szerint a krokodil alapanyagát, a kodeint is sokkal nehezebb beszerezni, az USA-ban szigorúan ellenőrzik. Persze az elég rossz tendencia, hogy Detroit tágabb vonzáskörzetében és Michiganben is egyre több a heroinfogyasztó, mostmár a maryhaveni detox 70 százaléka heroinista.

Magyarországon heroinistából sincs olyan sok, de Zacher Gábor toxikológus korábban elmondta a Velvetnek, hogy nem találkoztak még hazai krokodilhasználóval, és nem is valószínű a felbukkanásuk.

Zsanna, a szakács

Eközben Oroszországban való veszély a maró drog. Emanuele Satolli olasz fotós egy évet töltött Jekatyerinburgban függőkkel, amiből szomorú kórkép rajzolódik ki – számol be a projektről a Huffington Post. Egy 3,5 perces video is készült Zsannáról, aki évek óta használ krokodilt, és kiválóan tud olyat kotyvasztani, ami nem rohasztja szét. Elmondja, több barátját temette már el, mert ők rosszul "főzött" anyagot fogyasztottak. A krokodil okozta sebek szkeptikusai amúgy állítják, a sebeket pusztán a szennyezett tűk okozzák. 

Azonban a videón hallható, ahogy maga Zsanna mesél a tüneteiről: leáll a veséje, kihullanak a fogai, elsorvadnak az idegei. "Ez nem egy drog többé, ez egy életforma a számomra. Nincs visszaút" – mondja a videóban. Pénzt abból szerez, hogy "jó szakács", sokaknak ő keveri ki a napi betevő dezomorfint. Végül elmondja, "használni fogom a végig". 
 

velvet - julien 

Együttműködés a droghasználó kismamákért  

 

Együttműködési megállapodást kötött a droghasználó várandós nők ellátását célzó krízisdiszpécser-szolgáltatás szakmai fejlesztése és népszerűsítése érdekében a Magyar Védőnők Egyesülete és a szerhasználó anyákat segítő Józan Babák Klub. A megállapodás célja, hogy minden magyarországi régióban legyen droghasználó várandós nőket fogadó, kezelésükben kompetens ellátó szolgáltatás.

Az együttműködési megállapodást Oberth József, a Józan Babák Klub vezetője jelentette be a szervezet gyermekvállalás és droghasználat témában tartott budapesti szakmai fórumán.

A vezető felhívta a figyelmet, hogy a szolgáltatáshoz 2014-ben addiktológiai intézmények, drogambulanciák, alacsonyküszöbű szolgáltatások csatlakozását is várják.

Oberth József elmondta, hogy a Józan Babák Klub szeptember óta működteti országos, elektronikusan elérhető krízisdiszpécser-szolgálát, amelynek részeként a szervezet e-mail címén válsághelyzetbe került droghasználó várandós vagy gyermeket nevelő nők, hozzátartozóik vagy a velük foglalkozó védőnők, esetleg más egészségügyi és szociális szakemberek jelentkezhetnek. Asbóth Katalin mentálhigiénikus-védőnő szerint az országban dolgozó védőnők körében a droghasználó várandós nők ellátásakor igény lenne a mostaninál több szakmai konzultációra, amelyre a krízisdiszpécser-szolgáltatáson keresztül is próbálnak lehetőséget teremteni.

Erdős Csilla segítő és Olawuyi Sámuel nőgyógyász, a Józan Babák Klub anonim tanácsadásának munkatársai hangsúlyozták, hogy a hozzájuk forduló, súlyos kábítószer-problémával élő várandósok évente 96-98 százalék közötti arányban kerülnek a hivatalos terhesgondozás rendszerébe, bár előtte kétharmad részük gondozatlan terhes volt. A sikert azzal magyarázzák, hogy a jelentkezőt nem csupán a szülésig támogatják, hanem azt követően a gyermek felnevelésében is - egészségügyi, szociális és jogi tanácsokkal, valamint sorstárscsoportokba való bevonással segítik.

Tóthné Vladár Ildikó szociális munkás, a Baptista Szeretetszolgálat miskolci női lakóotthonának intézményvezetője arról számolt be, hogy tapasztalatuk szerint az édesanyák számára a gyermekről való gondoskodás erős motiváció a szenvedélybetegség kezelésében és a társadalmi beilleszkedésben egyaránt. Elmondta, intézményükben több problémás kábítószer-használó nő és gyermeke él együtt. 

magyarhírlap 

Ma már egy HIV fertőzött élete 30-40 évvel is meghosszabbítható, és aki hatékony gyógyszerkombinációt szed, annak a vérében és más testváladékaiban sem kimutatható a vírus. 

 

A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) támogatásával a napokban lezajlott képzésen szó volt arról, hogy az elmúlt években nagyon sokat fejlődött és változott a HIV-fertőzés és az AIDS-betegség terápiája, amelynek köszönhetően e betegség a diabéteszhez hasonló krónikus betegséggé vált. 

Kiderült továbbá, hogy aki hatékony gyógyszerkombinációt szed, annak a vérében és más testváladékaiban (spermájában, hüvelyváladékában, stb.) sem kimutatható a vírus, tehát a megfelelő terápia esetén a kezelt beteg nem lesz fertőző. Ez utóbbi azért nagy jelentőségű, mivel így a kezelt beteg nem jelent potenciális veszélyforrást például a partnere részére, és a betegség terjedése is hatékonyan akadályozható. Fontos üzenet az is, hogy az egészségügyi dolgozók is leszámolhatnak az AIDS-betegek ellátáshoz kapcsolódó félelmeikkel - olvasható az MTI-nek megküldött közleményben. 

A 2000-es években elkezdődött terápiás forradalom - számtalan új, kifejezetten az AIDS kezelésére kifejlesztett gyógyszer megjelenése - már azt jelentette, hogy az időben felismert és gondozott HIV-vel akár 30-40 évig is lehet élni. Ezeket a megnyert éveket a betegek hasznosan és aktívan tudják eltölteni, a most bemutatott friss hazai adatok szerint például az ilyen terápiában részesülő betegek 75 százaléka munkaképes. 

A rendezvényen bemutatott adatokból az is kiderül, hogy 2012-ben Magyarországon kezelésbe vont betegek jó egyharmada úgynevezett "késői diagnózissal" került ellátásba, vagyis sok esetben nem ismerik fel időben a fertőzést, sőt néha egyáltalán nem gondolnak az orvosok arra, hogy a vizsgált problémák mögött HIV-fertőzés is állhat. 

A terápiás eredményesség azonban nagyban függ az érintett beteg együttműködésétől is; az AIDS kezelésében a csak 70 százalékos terápiahűség negyedére csökkenti az eredményességet. Ráadásul a rendszertelenül alkalmazott terápia a HIV-gyógyszerrel szembeni rezisztenciához vezet. 

ma 

süti beállítások módosítása