Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) fényképe.

Az előrejelzések szerint a hétvégén és a jövő hét első felében extrém hideg napok (éjszaka -10-14, napközben -4-5 fok) következnek!

Kérünk mindenkit, hogy nagyon figyeljen embertársaira! A kihűlés veszélye ilyenkor fokozottan fennáll. Ha közterületen mozdulatlanul fekvő, vagy ülő embert lát, kérjük, szólítsa meg, kérdezze meg szüksége van-e segítségre! Ha eszméletlen, nem vonható kontaktusba vagy szemlátomást azonnali orvosi ellátást igényel, a 112-es segélyhívószámon jelezze! Ha segítségre szorulót lát, a Menhely Alapítvány Diszpécserszolgálatát hívja, amely 24 órában fogadja hívásokat a 06-1-3384186-os telefonszámon. A Diszpécserszolgálat vonalai a bejelentések miatt túlterheltek lehetnek, kérjük, legyen türelemmel!

A fűtetlen épületekben, lakásokban élők szintén veszélynek vannak kitéve ezért kérünk mindenkit, figyeljen a szomszédaira, különösen az idős, beteg emberekre!

2018. február 24 és március 2 közötti időszakra hatályba helyezzük a "téli-vörös riasztást" a BMSZKI intézményeiben is.

A vörös riasztás azt jelenti, hogy ha bármely szálláshelyünkre bárki betér a hideg elől, vagy behozzák, bekísérik hozzánk, befogadjuk vagy ellenőrizhetően irányítjuk át megfelelőbb és egyben ténylegesen elérhető, fogadókész szálláshelyre - akár beengedési idő után is, és minden egyéb feltétel nélkül.

Átmeneti szállásaink – évszaktól függetlenül – telt házzal üzemelnek. Éjjeli menedékhelyeinken vannak még üres férőhelyek. Ha már ágyat nem tudunk biztosítani a hajléktalan embereknek, matracokon helyezzük el őket. Senkit nem küldünk vissza az utcára!

Intézményeink címét megtalálja honlapunkon:   http://www.bmszki.hu/hu/segitsegre-van-szuksege 

Hiányzik a kötelező gyógykezelésre vonatkozó megfelelő szabályozás, derül ki a Magyar Nemzet összeállításából. 

 

Jelenleg ha a kényszergyógykezelés során azt mondják a szakértők, hogy a beteg már letöltötte a rá kiszabott büntetést (ha egyáltalán volt ilyen) és olyan állapotban van, hogy már kiengedhető, elbocsátják. Ilyenkor eltűnik a rendszerből.

– Hiába tudjuk egy páciensről, hogy ha nem kapja meg azt a terápiát, amire szüksége van, és elhagyja a gyógyszerét, akkor előfordulhat, hogy máskor is elkövet valamilyen erőszakos bűncselekményt. A rendszerből azonban hiányzik az ambuláns, kötelező gyógykezelésre vonatkozó megfelelő szabályozás, ezért miután kiengednek egy ilyen beteget, nem kötelező megjelennie az orvosnál. Így nem követik nyomon a további terápiáját – mondta el a Magyar Nemzetnek Molnár Károly pszichiáter, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke. Kiemelte: hosszú ideje küzdenek azért, hogy a törvényalkotó változtasson ezen.

– A jogszabályi környezet jelenleg nagyon keményen meghatározza, hogy mit tehetünk, hogy juthatunk el egy beteghez. Rendszerszintű problémát vet fel, hogy nem tudjuk megelőzni az utóbbi időben előfordult tragikus eseményeket. Hiába jelzi egy lakóközösség, az önkormányzat és a rendőrség is, hogy valakivel gond van, valószínűleg betegségtől szenved, nincs jogom odamenni és megvizsgálni – fejtette ki Molnár Károly.

– Ha pszichiáter vagyok, időnként döntenem kell arról, hogy a beteget bezárom egy zárt intézménybe, de a szabadságjogainak korlátozása nem orvosi, hanem bírói döntés lehet csak – szögezte le Molnár Károly.  

– Hiába tudjuk egy páciensről, hogy ha nem kapja meg azt a terápiát, amire szüksége van, és elhagyja a gyógyszerét, akkor előfordulhat, hogy máskor is elkövet valamilyen erőszakos bűncselekményt. A rendszerből azonban hiányzik az ambuláns, kötelező gyógykezelésre vonatkozó megfelelő szabályozás, ezért miután kiengednek egy ilyen beteget, nem kötelező megjelennie az orvosnál. Így nem követik nyomon a további terápiáját – mondta el lapunk Molnár Károly pszichiáter, a Magyar Pszichiátriai Társaság leendő elnöke. Kiemelte: hosszú ideje küzdenek azért, hogy a törvényalkotó változtasson ezen. 

A szakembert annak kapcsán kérdeztük, hogy szombaton Tornyospálcán a 36 éves T. Béla több késszúrással végzett 64 éves édesapjával. A férfit a rendőrök a helyszínen elfogták. Kiderült, hogy 2003 augusztusában a barátnőjét ölte meg, kóros tudathasadásos elmeállapota miatt azonban 2004-ben jogerősen felmentették. A bírói tanács elrendelte kényszergyógykezelését, a Blikk.hu szerint azonban nem sokkal később szülei gyámsága alá helyezték. 

– A jogszabályi környezet jelenleg nagyon keményen meghatározza, hogy mit tehetünk, hogy juthatunk el egy beteghez. Rendszerszintű problémát vet fel, hogy nem tudjuk megelőzni az utóbbi időben előfordult tragikus eseményeket. Hiába jelzi egy lakóközösség, az önkormányzat és a rendőrség is, hogy valakivel gond van, valószínűleg betegségtől szenved, nincs jogom odamenni és megvizsgálni – fejtette ki Molnár Károly.

A bal oldali házban történt a gyilkosság
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet 
 

Jelenleg ha a kényszergyógykezelés során azt mondják a szakértők, hogy a beteg már letöltötte a rá kiszabott büntetést (ha egyáltalán volt ilyen) és olyan állapotban van, hogy már kiengedhető, elbocsátják. Ilyenkor eltűnik a rendszerből.

– Ha pszichiáter vagyok, időnként döntenem kell arról, hogy a beteget bezárom egy zárt intézménybe, de a szabadságjogainak korlátozása nem orvosi, hanem bírói döntés lehet csak – szögezte le Molnár Károly. A szakember szerint T. Béla esetében ismét a bíróság dönt arról, hogy megint az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) kerül-e, azt azonban nem tudni, hogy ha újra kikerül onnan, nem lesz-e ismét erőszakos.

A Magyar Pszichiátriai Társaság keddi sajtótájékoztatóján Purebl György, a társaság jelenlegi elnöke arról beszélt: hazánkban komoly ellátási problémákat okoz, hogy kevés pszichiáter dolgozik ahhoz képest, hogy a mentális zavarok előfordulása folyamatosan nő. Hangsúlyozta: növelni kellene a kapacitást, és a felhasználható forrásokat. A szakemberek ugyanis gyakran saját költségen mennek házhoz a gondozott betegekhez, mert ezt már nem finanszírozza az állam.

Az elnök szerint a pszichiátriai zavarok 70 százaléka gyerek- és serdülőkorban alapozódik meg, ezért is lenne fontos, hogy ők megfelelő segítséget kaphassanak az ambuláns ellátás során. Nem kezelni valakit sokkal drágább ugyanis, mint kezelni, hiszen megfelelő ellátás hiányában felnőttként hosszú időre kieshet a munkából. Purebl György beszélt arról is a rendezvényen, hogy hiába kapja fel a média a pszichiátriai betegséghez kapcsolódó bűncselekményeket, valójában a pszichiátriai betegek között sokkal kevesebb az erőszakos cselekmény, mint az ilyen szempontból egészséges társaik között. A többségük ezeknek a betegeknek inkább áldozat lesz, mert nem tudja megfelelően megvédeni magát.

Molnár Károly arra hívta fel a figyelmet: a pszichiátriai gondozók kapacitásuk csupán töredékén tudnak most működni, egyharmadában tudnak csak otthonlátogatásra is menni a pszichiáterek. Pedig ennek óriási jelentősége lehetne a megelőzésben.

Babarczy Eszter, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusa, aki maga is felvállaltan bipoláris zavarral küzd, a sajtótájékoztatón kifejtette: Magyarországon a rászoruló több százezer ember töredéke jut csak pszichiátriai ellátáshoz. Ez nagyrészt a megfelelő állami támogatás hiánya miatt van így. Enélkül pedig hamar kiesnek az oktatásból, akár már a középiskolát sem fejezik be, és így az állapotuk a későbbi munkájuk minőségére is kihat. Többségük próbálja eltitkolni, hogy valamilyen nehézséggel küzd.

A sajtótájékoztatón a szakemberek kitértek arra is: a mentális zavarok gyakorisága soha korábban nem látott módon emelkedik. A WHO adatai alapján 2013-ban a tartós munkaképesség-csökkenés 21,2 százalékát világszerte a mentális zavarok okozták. A depresszió gyakorisága 1990 és 2013 között 53 százalékkal nőtt, ma Magyarországon ez a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka.

Nemrégiben beszámoltunk arról is: ugyan csökkent az öngyilkosságok száma, de még így is nagyon sokan vetnek véget önkezükkel életüknek. A legfrissebb adatok szerint 2016-ban 1317 férfi és 446 nő halt meg emiatt.

Probléma, nehézség esetén bármikor, ingyenesen, előhívó szám nélkül tárcsázható a lelki segélyvonal száma: 116-123. A fiatalok a 116-111-es számon a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványt is hívhatják, ahol névtelenül is feltehetik kérdéseiket, és segítséget kérhetnek. 

 Kuslits Szonja - mno 

A társadalom ötöde küzd mentális betegséggel – hívta fel a figyelmet a Magyar Pszichiátriai Társaság az idei kongresszusuk beharangozóján. Elhangzott: nap mint nap elmegyünk mellettük, egy járművön utazunk, sőt beszélgetünk velük, anélkül, hogy észrevennénk bármit, sok esetben ugyanis nem látszik semmilyen tünet a külvilág számára. A szakemberek kiemelték: tévedés, hogy a mentális betegek veszélyesebbek lennének a társadalom számára, mint mások, sőt legtöbbször inkább ők az áldozatok. 

A mentális zavarok gyakorisága napjainkban korábban soha nem látott mértékben növekszik – hangzott el a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) idei, debreceni kongresszusának beharangozóján. Molnár Károly, az MPT elnöke elmondta: a szerdától szombatig tartó nemzeti kongresszusra nemcsak pszichiátereket, hanem a társszakmák képviselőit is várják.

Az idei esemény témája a fejlődés, amely egyrészt a diagnosztikai eljárások modernizálására, másrészt a gyermek- és serdülőkorban kialakuló mentális betegségekre vonatkozik. – Mára kimutatható, hogy a pszichés betegségek 70 százaléka gyermekkorban kezdődik – emelte ki az elnök.

Nem biztos, hogy a kórházi kezelés mindig megoldást jelent

Purebl György, az MPT leköszönő elnöke hangsúlyozta: ma a teljes népesség ötöde szenved valamilyen pszichiátriai betegségben. Ennek okai sokfélék lehetnek, többek között a mesterséges környezet, az információs túlterheltség és a mozgáshiányos életmód – tette hozzá. Purebl György kitért arra is: Magyarországon – más országokkal ellentétben – gondozói hálózat működik, azonban ezek többsége finanszírozási nehézséggel küzd.

A krónikus mentális zavarok kezelésében szerinte jelentős előrelépést jelentene a közösségi szemlélet meghonosítása, amely a beteget saját környezetében gondozza, tehát nem kell kórházban maradniuk.

Molnár Károly elmondta: a gazdaságra is negatívan hat, hogy egyre több a mentális beteg. Csak a depresszió az európai GDP egy százalékát emészti fel, és ennek jelentős része nem egészségügyi kiadás, hanem a betegek munkából való kiesése miatt a termelékenység csökkenéséből adódó veszteség.

Miközben egyre többen küzdenek pszichés betegségekkel, pszichiáterhiány van itthon és más országokban is – vélekedett az elnök. Hozzátette: a következő évek feladata, hogy emeljék a rezidensek számát, és fontos volna a megelőzés, a preventív mentálhigiéné megerősítése is.

Molnár Károly úgy fogalmazott: tévhit, hogy a pszichiátriai betegek mind közveszélyesek, hiszen a bűnügyi adatok is alátámasztják, hogy arányaiban sokkal kevesebb bűncselekményt követnek el, mint a mentálisan egészségesek, nagy részük inkább áldozattá válik.

A társaság különdíjjal jutalmazta Magyarország első pszichiátriai önsegítő kézikönyvét, a Mentőövet. A Kulcsár Teodóra és Oravecz Dániel szerzőpáros skizofréniáról szóló művében nemcsak az érintetteknek, de családtagjaiknak is gyakorlati tanácsokat adnak, hogyan élhető teljes élet a betegséggel.

Céljuk a segítségnyújtás mellett az volt, hogy végre csökkenjen a pszichés zavarokkal küzdők megbélyegzése, és lássa meg a társadalom, hogy ugyanannyira értékes emberek, mint bárki más. 

Szilágyi Anna - magyaridők 

Kék Pont Alapítvány fényképe.

"Senki sem igazabb, mint a másik, mindenki egyformán része a rendszernek." - Bateson

 

Családterápia a Kék Pont budai és pesti ambulanciáin

Várjuk szeretettel azokat a családokat, ahol veszélyeztetett a gyermek problémás szerhasználatban.
Vagy azért, mert jelen vannak hajlamosító tényezők: fel nem dolgozott veszteség ( pl. válás, egyik szülő halála, szülő szenvedélybetegsége), de kipróbálás még nem történt, vagy azért, mert már problémássá vált a szerhasználat.

Közös munkával a családi erőforrások hatékonyabban mozgósíthatók, ezért várjuk szeretettel az érintett családokat!

Mindkét ambulanciánkon lehetőség van 8 alkalmas terápiára, illetve egyszeri tanácsadásra, konzultációra is. Az igénybevétel ingyenes. 

 

A jelentkezés folyamatos: 

 

Pesti ambulancia: Békési Tímea 06706074956 / 06120157833; info@kekpont.hu
1095 Budapest, Gát utca 25. I/8. 

Budai ambulancia: Pászli Lívia 06706075030 / 0614540876; kekpontobuda@gmail.com
1039 Budapest, Lukács György utca 3. 

Képtalálat a következőre: „dohányzás”

Napi egyetlen szál cigaretta elszívása 50 százalékkal növeli a koszorúér-betegség kockázatát, írja a BMJ tanulmánya, amiből az is kiderül, hogy a napi egy doboz elszívásából eredő kockázatnövekedés fele az első szálhoz társul. 

 

Allan Hackshaw (University College London) és munkatársai 141 vizsgálat áttekintésével arra az eredményre jutottak, hogy napi egyetlen szál cigaretta elszívása férfiak esetében legalább 48%-kal, nők esetében pedig legalább 57%-kal növeli a koszorúér-betegség kockázatát (Low cigarette consumption and risk of coronary heart disease and stroke: meta-analysis of 141 cohort studies in 55 study reports; The BMJ). A napi egy szál cigarettát szívó nők és férfiak esetében egyaránt 30%-kal nő a stroke kialakulásának kockázata.

Férfiak esetében a napi egy doboz (20 szál) cigaretta elszívásából eredő kockázatnövekedés fele, nők esetében harmada az első szál elszívása miatt alakul ki.

Mint a kutatók kifejtik: a dohányzásnak nincs biztonságos szintje, nem csökkenteni kell a dohányzás mennyiségét, hanem abbahagyni azt. Bár lehetséges, hogy a dohányzás kiváltotta korai halálozás másik két fő okának – krónikus tüdőbetegség és tüdőrák – csökken a kockázata, ha valaki csökkenti a dohányzás mennyiségét, az egyedüli biztos módszer a jelentősen fokozott kockázatok elkerülésére a dohányzás abbahagyása.

A dohányt vaporizálva fogyasztóknak is tisztában kell lenniük a kockázatokkal: nemcsak a kátrány rákkeltő, de maga a nikotin is. A PNAS tanulmánya szerint a humán tüdő- és húgyhólyagsejtek e-cigarettából származó nikotinnal érintkezve nagyobb arányban alakulnak rákossá, míg a kísérleti egerek esetében DNS-károsodás mutatható ki (Hyun-Wook Lee és munkatársai, New York University School of Medicine: E-cigarette smoke damages DNA and reduces repair activity in mouse lung, heart, and bladder as well as in human lung and bladder cells).

 

Dr. Kazai Anita - medicalonline

Továbbra sem tartja megfelelőnek a sürgősségi pszichiátriai gyógykezelés elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatot az alapvető jogok biztosa, aki speciális eljárásrendet sürget. Székely László a hivatala által az MTI-hez hétfőn eljuttatott jelentésében megállapította, hogy a sürgősségi pszichiátriai gyógykezelés elrendelésével kapcsolatos jogorvoslat feltételeit tavalyi vizsgálata után ugyan módosították, de továbbra sem érvényesülnek megfelelően az érintettek alapvető jogai.

Jelenleg ugyanis az történik, hogy a problémát észlelő orvos akár hatósági közreműködéssel is pszichiátriai intézetbe szállíttathatja azt a pszichés beteget, aki magatartásával közvetlenül veszélyeztetheti magát vagy környezetét. A pszichiátriai klinika 24 órán belül a bíróságon kezdeményezi, állapítsák meg, indokolt volt-e a sürgősségi gyógykezelés elrendelése. A bíróság 72 órán belül első fokon határozatot hoz, addig a beteg nem hagyhatja el az intézetet.

A beteg fellebbezhet, ha nem ért egyet a bíróság kötelező gyógykezelést elrendelő határozatával, ilyenkor a másodfokú bíróság ismét áttekinti az ügyét. Korábban azonban az ombudmsan már megállapította, hogy a jogorvoslat hatékonysága az ilyen esetekben értékelhetetlen, mivel mire a másodfokú határozat megszületik, az érintettek jellemzően már nincsenek az intézményben. Utólag pedig szinte lehetetlen megállapítani, hogy indokolt volt-e a kötelező gyógykezelés elrendelése. Szerinte az erről szóló bírósági végzés az érintett önrendelkezésének, személyi szabadságának legsúlyosabb korlátozását megvalósító kényszerintézkedést tartalmaz. A jogszerűtlen, illetve aránytalan intézkedés következményei jóvátehetetlenek, ezért a megelőzés kulcsfontosságú lenne.

Nincs központi adatbázis, hiányosak a szabályok

Mivel a sürgősségi pszichiátriai gyógykezelésnél felmerültek más jogi aggályok is, az ombudsman hivatalból tovább folytatta vizsgálatát. A biztos újabb jelentésében aggályosnak nevezte azt a gyakorlatot, amely szerint a kórházakban a sürgősségi beszállításokkal, a kötelező gyógykezelések elrendelésével és fenntartásával összefüggő bírói szemléket mindig hetente két, előre rögzített időpontban tartják.

A vizsgálat feltárta, hogy nincs olyan, a beteg gondnokának nevét, elérhetőségét tartalmazó központi nyilvántartás, amelyhez a bíróságok hozzáférnének, így ha szükséges, nem tudják értesíteni a beteg gondnokát.

Az ombudsman felhívta a figyelmet: alapjogi szempontból visszás helyzethez vezet az is, hogy hiányosak az egészségügyi intézmények pszichiátriai osztályaira vonatkozó, a működés jogszerű kereteit kijelölő feltételek. A jelentés kitér arra is, hogy elengedhetetlenné vált az akut magas biztonsági fokozatú pszichiátriai osztályok kialakítása.

Székely László felkérte az igazságügyi minisztert, hogy intézkedjen a sürgősségi beszállítás indokoltságának megállapítására és a kötelező gyógykezelés elrendelésére vonatkozó speciális eljárásrend megalkotásáról. A biztos az emberi erőforrások miniszterénél kezdeményezte, hogy készítsen elő módszertani levelet a sürgősségi beszállítás indokoltságának megállapításáról, a kötelező gyógykezelés elrendelésével összefüggő bírói eljárásokhoz kapcsolódó igazságügyi elmeszakértői vizsgálatokról. Ugyancsak az emberi erőforrások miniszterétől kérte a pszichiátriai zárt részlegekre vonatkozó új szabályozási környezet kialakítását. (MTI) 

Albert Ákos 

cover.jpg

A Nemzeti Drog Fókuszpont december 14-ki budapesti konferenciáján megismerkedhettünk a drogpiac legújabb változásaival, különféle szakterületek képviselőinek szemszögéből. 

 

Bár a közvéleményt jelenleg a dizájner drogok tartják izgalomban, fontos megjegyeznünk, hogy ezek a szerek valójában még mindig csupán a kisebb hányadát teszik ki a drogpiacnak. A legális tudatmódosítók, az alkohol, az altatók/nyugtatók és a dohány, vagy éppen a legnépszerűbb klasszikus illegális tudatmódosítók, mint a kannabisz, még mindig jóval több fogyasztóval rendelkeznek, mint a dizájner drogok együttvéve. Tény azonban, hogy 2010 óta a drogpiac földrengésszerű változásokon ment át, a klasszikus kábítószerek fogyasztása visszaszorult, miközben rengeteg új szer jelent meg. 2010 óta 203 bejelentés érkezett az új szerek regisztrációját szolgáló korai jelzőrendszerbe, és csak 2016-ban 22 új szer előfordulását vették nyilvántartásba.

Alapvetően a dizájner drogok két típusa dominálja a piacot: a szintetikus pörgetőszerek (stimulánsok), ide főleg ún. katinon-származékok tartoznak és az utcán "kristály" néven árulják őket. 2017-ben az etil-hexedron nevű szer dominálta a kristálypiacot. A másik az utcán "biofűként" vagy "herbálként" ismert szintetikus kannabinoid receptor agonisták típusa, ezeket többnyire dohányba vagy egyéb növényi törmelékbe áztatva cigarettából szívják el. Az utóbbi hónapokban a CUMYL-PeGaCLON nevű szer jelent meg a szintifű piacon, de azt a korábbi C-listára vett szerek (5F-MDMB-PINACA, AMB-FUBINACA) uralták. Ha elterjedtségüket számszerűsíteni akarjuk, akkor a 18-34 éves fiatalok körében a kannabiszt valaha kipróbálók aránya 13%, a szintifü kipróbálóié 4,2%, a kristály kipróbálóinak aránya pedig 2,7%.

A konferencia egyik érdekessége az volt, hogy a különböző területen dolgozó szakemberek - igazságügyi szakértő, toxikológus főorvos, mentőorvos, klinikai pszichiáter, online fogyasztói fórum moderátor - nagyjából hasonló módon írták le a dizájner drogok piacának alakulását az elmúlt években (részletes program itt!). A dizájner robbanás 2014 körül érte el a tetőpontját, azóta a növekedés megtorpant és lassú csökkenésnek adta át a helyét. És a változás nem csupán az elterjedtségben mutatkozik, de megváltozott a dizájner piac szerkezete és jellege is. Kezdetekben a piacot a jogalkotók és a dizájnerek közötti macska-egér harc jellemezte: amint betiltottak egy új molekulaszerkezetet, azonnal megjelent egy még ismeretlen helyettesítőszere, ami nem szerepelt a tiltólistán. Az ún. generikus C-lista bevezetésétől (nem egyenként, de csoportonként tilt be szereket) remélte a kormány, hogy ennek a folyamatnak véget vet. A C-lista azonban, mint ahogy bevezetésekor a Népszabadságban megjósoltam, nem volt képes véget vetni a dizájner drogok forgalmazásának, csupán a föld alá szorította azok kereskedelmét. Először a stimulánsok piaca húzódótt az illegalitásba a legális internetes boltok bezárásával, majd az elmúlt egy-két évben már a szintifüvek piaca is. Ez azt jelenti, hogy a terjesztők már nem feltétlenül akarnak új, még legális szert a piacra dobni, megelégszenek a korábbi, már tiltólistás szerekkel. A piac átláthatatlanabbá vált, a piaci szereplők gyakori változása is felelős azért, hogy az új, tapasztatlan terjesztők hibásan keverik a termékeiket és ezzel túladagolják a vevőiket. Megjelent az első magyar nyelvű darkweb drogáruház is, bár valószínűleg csak nagyon szűk kört ér el, a többség hagyományos módon jut droghoz. Éppen azokon a területeken a legjelentősebb a dizájner drogok fogyasztása, amelyeket a leginkább súlyt a szegénység és a társadalmi kirekesztés - és ahol a legtöbb új börtön is épül. A legújabb adatok szerint a klasszikus szerek, az amfetamin, az MDMA és a heroin aránya ismét nőni kezdett a piacon - bár visszarendeződésről még korai lenne beszélni.

A dizájner drogok vezették az elmúlt években a kórházi kezelést igénylő esetek listáját. A fővárosi toxikológiai osztályokon 2014-ben a kristály, majd az azóta eltelt időszakban a szintifű túladagolásában szenvedő páciensek domináltak. Ez utóbbi csoport esetében a leggyakoribb tünetek az aluszékonyság, zavartság és nyugtalanság. A nagy médianyilvánosságot kapott, Hős utcához kapcsolódó túladagolás-sorozat jelentette a tetőpontot, augusztus 20-án egy nap alatt 16 pácienst szállítottak a Péterfy Sándor Utcai Kórház sürgősségi osztályára. Egy a fogyasztók által használt online fórumon ebben az időszakban jelentek meg a bejegyzések a "kétslukkos" és az "egyslukkos" cigikről, amelyek gyakran eredményeztek rosszullétet. Bár a média egy új szer megjelenésének tulajdonította ezt a hullámot, valójában inkább arról lehetett szó, hogy rosszul keverték a külföldről rendelt szert. Szintén a média gyakran használja a "halálos" jelzőt, valójában nagyon ritkák a szintifűhöz köthető halálesetek: a kórházba szállított 16 páciens egyikét sem kellett például 15 óránál tovább bent tartani. A szintifű rendszeres fogyasztóinál azonban gyakran komoly pszichopatológiás tünetek jelentkeznek, ezek pszichiátriai kezelést igényelhetnek.

Ami a pszichiátriai rendellenességeket illeti, a szakemberek szerint nagyon gyakori, hogy a fővárosi páciensek olyan társadalmi csoportokból kerülnek ki, ahol egyébként is igen magas a pszichiátriai betegségek előfordulása. Így a hajléktalanok vagy mélyszegénységben élő romák köréből. A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájára kerülő betegek mintegy kétharmada szerhasználó, egyötöde dizájner drogokat fogyaszt. A szerhasználók olyan betegségekkel küzdenek, mint az alkalmazkodási zavar, krízis, szuicid veszély, személyiségzavar, borderline, disszociális és kevert személyiségzavar, affektív zavar, dementia és a Korszakov-szindróma. Rendkívül rossz szociális helyzetű emberekről van szó, akik többsége "forgoajtó-páciens": tehát újra és újra visszatérnek a klinikára. A kettős diagnózis rendkívül nehézzé teszi ezeknek a betegeknek az ellátását, hiányoznak a kapcsolatok az addiktológia és pszichiátria, illetve az egészségügy és a szociális ellátás között. Riasztó volt hallani, hogy a betegek körében magas a hepatitis C fertőzöttek aránya, és hogy idén már 3 HIV pozitív szerhasználó pácienssel is találkoztak. 

Egy másik riasztó új trend a heroinnál jóval potensebb, más országokban rengeteg halálesetet okozó opioid dizájner drog, a fentanyl származékok megjelenése a hazai drogpiacon (erről korábban már írtam). Magyarországon az elmúlt két évben több haláleset is történt, ahol a fentanylt találtak az elhunyt környezetében. Egy esetben a hatóságok lefoglaltak egy 11 grammos postai küldeményt, ami furanilfentanilt tartalmazott. Mivel ez a szer rendkívül potens, ez már bizony kereskedelmi mennyiségnek számít és azt mutatja, hogy egyes terjesztők felismerték a fentanylban rejlő lehetőségeket.

konf.jpg

Kerekasztal-beszélgetés a vidéki szegregátumok dizájner drog fogyasztásáról (a témáról lásd bővebben itt!)

Magyarországon az elmúlt évben 72 kábítószerrel kapcsolatos halálesetet vettek nyilvántartásba, ebből 29 volt közvetlen haláleset (túladagolás). 13 esetben dizájner drog fogyasztása vezetett a halálhoz, ebből 7 esetben kristály, 4 esetben szintifű. A drogokkal kapcsolatos halálesetek monitorozása azonban számos problémába ütközik. A direkt túladagolásos halálesetek egy része valószínűleg nem kerül a nyilvántartásba, mivel a toxikológiai vizsgálatot csak az igazságügyi orvosszakértő kérésére végzik el - aki pedig gyakran ezt nem kéri, és mást ad meg közvetlen halálokként. Az indirekt (baleset, betegség, öngyilkosság stb.) halálesetek kapcsán a lappangó esetek száma valószínűleg még magasabb. Felmerült, hogy szükség lenne egy olyan egységes kritérium-rendszerre, amely meghatározza, hogy milyen esetben köteles a szakértő toxikológiai vizsgálatot kérni. Ennek a vizsgálatnak természetesen ára van, tehát az államnak be kell fektetnie abba, ha valós képet akarunk nyerni a túladagolások helyzetéről.

Szintén nagy kihívást jelent a dizájner drogok mennyiségi határainak megállapítása a büntetőeljárások során. Ezen múlhat ugyanis az, hogy az elkövető választhatja-e a 6 hónapos elterelést a büntetőeljárás alternatívájaként, illetve ha nem, akkor milyen büntetőjogi szankcióban kell részesítenie a bíróságnak. Korábban a hiányzó limiteket azzal próbálták áthidalni, hogy az új pszichoaktív anyagok esetében egységesen 10 grammban állapították meg a csekély mennyiség felső határát (idén ezt leszállították 2 grammra). Ami azonban, tekintve ezen szerek sokféleségét, rendkívül következetlen és rossz szabály volt. A korábbi szabályozás szerint azon kábítószerek, amelyek mennyiségi határát a törvény nem állapította meg külön, akkor minősültek csekély mennyiségűnek, ha tiszta hatóanyag-tartalmuk élettani hatása legfeljebb 0,9 gramm morfinbázis élettani hatásával megegyező. Ez a szabály szinten rendkívül életszerűtlen volt. A parlament idén módosítja a Büntető Törvénykönyv vonatkozó szakaszait. Egyes dizájner drogoknál a Btk. melléklete pontos mennyiségi határokkal fog kiegészülni. Az ezen kívül eső szereknél a jövőben az számít csekély mennyiségnek, ami a hozzá nem szokott fogyasztó átlagos hatásos adagjának a hétszeresét nem haladja meg (jelentős mennyiség a csekély mennyiség száznegyvenszerese, a különösen jelentős mennyiség az ezernégyszázszorosa). Ezt a megoldást azonban szakmai oldalról éles kritikával illetik: vajon hogyan állapítsák meg az igazságügyi szakértők, hogy ki a hozzá nem szokott fogyasztó? És annak hogyan állapítsák meg a hatásos dózisát? A jogszabály ezekre a kérdésekre nem ad pontos választ, ami a jövőben ismét a jogbiztonság elvének sérüléséhez vezethet.

Sárosi Péter - drogriporter 

word-cloud-addiction-72dpi-shutterstock_394635073.jpg

A Magyar Addiktológiai Társaság siófoki konferenciáján megismerhettük a legújabb drogfogyasztási trendeket és az ellátórendszerrel kapcsolatos problémákat. Íme néhány érdekes tanulság! 

 

1. A mélyszegénységben élő fiatalok drogfogyasztása csak a jéghegy csúcsa

A média sokat cikkezett az elmúlt időben arról, hogy a főleg romák által lakott szegénytelepeken (szegregátumok) is terjed a dizájner drogok fogyasztása (mi is készítettünk erről filmet). Az elmúlt évben mintha a kormányzat is felébredt volna szendergéséből, és kezdene ráébredni, hogy a szegregátumok időzített szociális bombák. A minisztérium újabban kutatásokat támogat, hogy feltárja a mélyszegénységben élő fiatalok drogfogyasztási szokásait. Ezen kutatások egyikéről számolt be Lannert Judit. A szegregált általános iskolák tanulói körében végzett felmérés kimutatta, hogy a dizájner drogok fogyasztása ezek között a fiatalok között magasabb, mint az általános népességben. És ahol megjelenik, ott jóval nagyobb károkat okoz. A drogfogyasztás csak a jéghegy csúcsa, a problémák jóval mélyebbek és sokrétűbbek. A nyomor és kirekesztettség önmagában még nem vezet drogproblémákhoz, de az ezzel együtt járó ingerszegény környezet, rendkívül alacsony színvonalú oktatás, a megfelelő szülői kontroll hiánya mellett felnövő gyermekek veszélyeztettebbek. A kutató szerint a kiégett, túlterhelt pedagógusok, a gyógyszer- és alkoholfüggőséggel küzdő szülők és úgy általában a gyermekeket körülvevő egész felnőtt közösség rendkívül leromlott fizikai és mentális egészségi állapotban leledzik.

2. Egyre több hajléktalan ember fogyaszt dizájner drogokat

Míg egy 2007-ben végzett felmérés szerint a hajléktalanok körében nagyjából hasonló érintettségeket figyelhettünk meg az illegális szerfogyasztás terén, mint az általános népesség körében, a Paksi Borbála által most bemutatott kutatás szerint a helyzet azóta sokat romlott. A hajléktalanok ma már kimondottan veszélyeztetett csoportnak számítanak, különösen az új pszichoaktív anyagok (dizájner drogok) fogyasztása terén. Minden tizedik hajléktalan - az általános népességhez képest nyolcszor annyian - fogyasztanak illegális szereket legalább havonta. Ötször annyian fogyasztanak alkoholt naponta. Háromszor többen fogyasztanak kannabiszon kívül más drogokat is. Az pedig nem meglepő, hogy jóval több problémájuk van a rendőrséggel, mint az otthonnal rendelkezőknek. A lakhatási problémák és a drogproblémák közötti összefüggés eddig is ismert volt, ami viszont riasztó, az a helyzet drámai romlása az elmúlt években. Bár a kutatás nem ment bele a trendek magyarázatába, nem nehéz felismerni azokon az elmúlt évek szegényellenes intézkedéseinek hatását.

3. Még mindig nagyon férfiközpontú az ellátórendszer

A magyar addiktológiai ellátórendszer az elmúlt húsz évben elsősorban felnőtt fehér férfi heroininjektálók befogadására rendezkedett be. Ezt a szomorú igazságot szűrhettük le Kaló Zsuzsa kutatási beszámolójából (rádióbeszélgetés vele itt!). A drogfogyasztó lányoknak, nőknek számos olyan szükséglete és igénye van, amelyekre nagyon kevés szervezet van felkészülve. Gyakoriak körükben például a kezeletlen traumák, amelyek gyermekkori abúzusból vagy párkapcsolati erőszakból származnak. Gyakran ma is abúzív kapcsolatban élnek. A drogfogyasztás gyakran a poszt-traumatikus stressz öngyógyításának egy formája. A megkérdezett hazai szervezetek 73%-ánál nincs semmiféle lányoknak, nőknek szóló program, ahol van, ott is leginkább a varrókörhöz hasonló foglalkozásokra terjed ki. Ideje ezen változtatni és a nők számára is hozzáférhetővé tenni az ellátóhelyeket, és nekik szóló szolgáltatásokat kialakítani. (Lásd az erről a témáról készített írásunkat!)

4. A szegregátumokban szegénypolitika nélkül nem lehet visszaszorítani a drogfogyasztást

Észak-magyarországi és dél-dunántúli szegregátumokban élő, dizájner drogokat fogyasztó fiatalok körében végzett vizsgálat eredményeiről számolt be Rácz József professzor. Háromféle drogfogyasztási mintát különböztetett meg: 1) stresszoldási célú, a 2) túlélést elősegítő és a 3) többletet adó (pörgés, közösség, vigalom) - bár ez utóbbi kategória elsősorban a hagyományos kábítószerek fogyasztóira jellemző. A dizájner drogok fogyasztói alig számolnak be eufóriáról - számukra a drogfogyasztás többnyire arról szól, hogy a mindennapok túlélésért folytatott küzdelmében felszínen maradjanak. Az éhezés ezeknek az embereknek a mindennapok részét képezi. Bármennyire is különösnek hangzik a kényelmes középosztálybeli jólétből, számukra a drogfogyasztás bizony túlélési stratégia. A holisztikus értelemben vett egészség, mint a kreatív energiák felszabadulása viszont nem segítené elő azt, hogy ebben a környezetben túléljenek. Rácz professzor előadása végén hangsúlyozta, hogy ezekben a szegregátumokban az addiktológiai beavatkozások önmagukban teljesen elégtelenek - szegénypolitikára lenne szükség, ami megteremti az emberhez méltó élet feltételeit.

5. Az addiktológiai szakma megosztott, mesterséges törésvonalak mentén

A konferencia számos szekciójában felmerült, hogy az ellátórendszer súlyos forrás- és szakemberhiánnyal küzd. Ezeket a problémákat a legátfogóbban B. Erdős Márta előadása tárta fel. Kutatásuk során 113 ellátóhely munkatársait kérdezték meg, ezek 73%-a szociáis 27%-a egészségügyi szolgáltató volt. A válaszok azt mutatják, hogy a jelenlegi helyzetben a szolgáltatók az alapszolgáltatások fenntartásáért küzdenek, nincs kapacitásuk arra, hogy minőségbiztosítással, fejlesztéssel, hazai vagy nemzetközi szakmai kapcsolatok építésével, jó gyakorlatok beépítésével foglalkozzanak. A szakmát ezenkívül különféle törésvonalak osztják meg, ezek többsége persze nem kibékíthetetlen ellentétet takar, sokkal inkább a politikai hatalom vetíti rá őket a szakmai életre. Ilyen például az ártalomcsökkentés vs. felépülés ellentét - hiszen a drogfogyasztás kockázatait csökkentő és az absztinencia elérését célzó beavatkozásoknak ugyanazon integrált ellátórendszer részét kellene képezniük, amelyben sokféle szemlélet megfér egymás mellett. Ezeket csak a politika állítja szembe egymással. Sajnos az elmúlt években az ártalomcsökkentő programok állami támogatása lecsökkent, tűcsere programokat zártak be, és ez nem maradt hatástalan a szakmára. A másik ilyen ellentét az egyházi és a civil szolgáltatók közötti ellentét, amely szintén amiatt élesedett ki, hogy a jelenlegi kormányzat diszkriminatív módon előnybe hozza az egyházi szolgáltatókat, akik jóval több forrással és kapcsolati tőkével rendelkeznek. Csak remélni lehet, hogy egyszer majd helyreáll a megfelelő egyensúly.  

Fontos még megemlíteni, hogy a Magyar Addiktológiai Társaság kongresszusán a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) első ízben adta át a szakma elismerését kifejező díjakat. Nyírády Adrienn, a Nemzeti Drog Fókuszpont korábbi igazgatója Bayer István Díjat kapott a tudományos kutatás terén elért eredményeiért. Nagy Alíz, a szatymazi Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentum Rehabilitációs Részlegének vezetője, illetve Barna Erika, a Kék Pont korábbi kommunikációs vezetője pedig Veres Ilona Díjat kapott, a segítés és a társadalmi kommunikáció terén nyújtott teljesítményükért.  

A teljes programfüzet itt letölthető!

A kongresszuson közösségi rádió működött, hamarosan felkerülnek az ott felvett anyagok, számos érdekes interjút lehet majd itt meghallgatni!  

Sárosi Péter - drogriporter 

Felépülő alkoholistaként saját tapasztalataival segít a szerhasználóknak, vagy ahogy ő hívja, a klienseknek tisztább életet élni. Szerinte a függőség nem múlik el, a jól működő addiktológia pedig nem pénz kérdése. Interjú Petke Zsolt addiktológussal. 

 

A névjegykártyáján, amit a betegeknek is osztogat, megadja a mobilszámát, és a telefont tényleg ön veszi fel. Nem jellemző, hogy az orvosok kiadják a privát számukat.

Az aktív függőség a magányról szól, a felépülés pedig a bizalmas kapcsolatok építéséről. Előfordul, hogy a kliensek közül valaki részegen felhív. De ez ritka, a négy hétvégéből mondjuk egyszer történik ilyen. Tudom kezelni a helyzetet, ilyenkor azt válaszolom, hogy rendelési időben keressen. Viszont fontosnak érzem, hogy tudják a mobilszámomat, mert így érzik, hogy nincsenek egyedül.

Az sem tipikus orvosi dolog, hogy az ön által vezetett addiktológiai osztályon az orvosokon nincs fehér köpeny.

Szerintünk a függőség nem egészségügyi probléma, hanem a közösség, vagy ennek legkisebb egysége, a család, és az ebben működő kapcsolatok sérülése miatt alakul ki. Kapcsolatban sérülünk és abban is gyógyulunk. Az aktív függő befelé forduló, bizalmatlan, magányos. Azért kezd el szert használni, hogy a „lúzer vagyok, valami probléma van velem”-érzést csökkentse. A terápiában az a dolgunk, hogy ebből kibillentsük, és felébresszük benne a reményt, hogy szerethető, hasznos tagja a csoportnak és jó helyen van. Erről szól a közösségi kezelés, megemeljük őket, mi ezt így hívjuk.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter 
 

A megemelés a klasszikus orvos-beteg kapcsolatban nem tud jól működni?

Ez az együttérzésen, támogatáson és elfogadáson alapuló kapcsolat a legnagyobb hiányossága a nyugati orvoslásnak. A „pszicho” szakmákkal együtt – mint az addiktológia is – ebben van legnagyobb szükség a fejlődésre. Briliáns gyógyszereink, diagnosztikus eszközeink és kezelési eljárásaink vannak, viszont időből, elfogadó és értő figyelemből kevés akad. Ahhoz, hogy ez változzon, a szakma részéről több nyitottságra van szükség.

És pénzre? 

Ez nem pénzkérdés, kizárólag a szervezésen múlik. Ha csak az orvosi megközelítést alkalmazzuk, akkor a kliens kezdettől  fogva belehelyezkedik egy passzív szerepbe, várja, hogy hasson a tabletta. De az addiktológia nem ilyen. Mi kísérőként veszünk részt a felépülésben, és nem betegség-, hanem kliensközpontú kezelést végzünk. Megkérdezzük az első interjún, hogy miben segíthetjük a céljai elérésében. Jó cél például, hogy legyen egy párkapcsolata.

Senki sem azért akar leállni a piáról, hogy dicsekedjen vele, hanem azért, mert látja, hogy változtatni kell, bajban van, nem sikerült valóra váltania a terveit.  

A pszichológia a családban keresi a problémák gyökerét. A függőséghez hogy jön a család?

A család azt képes beletenni a gyermek nevelésébe, amit a szülők mintaként magukkal hoztak. Akit gyermekként vertek, az csak tanulással tud majd ezen változtatni, annyira készségszintűvé válik a szülői minta. Ehhez a tanuláshoz pedig biztatás, megerősítés és elfogadás kell, a büntetés nem hoz megbízható változást. Csak félelmet kelt, ebből pedig újra agresszió lesz.

Én is függő vagyok, én is ebből jövök.

Az apám egy menő értelmiségi volt, mindig tudott okosabbat mondani. Ritka vendég volt nálunk a dicséret.

Nyíltan és jelen időben beszél a függőségéről. Soha nem lehet múlt időbe tenni? A függő mindig függő marad?

A függőség szerintem nem múlik el. Az alapérzés, hogy nem vagyok elég jó, előbb-utóbb visszatér. Ha nem foglalkozom azzal, hogy szinten tartsam magam, akkor újra jönnek a rossz érzések. Valahogy úgy működik ez, mint a cukorbetegség: ha nem adom be az inzulint, akkor visszakúszik a cukorszint. Ha viszont beszedem a gyógyszert, ami nekem az önsegítő csoportba járást jelenti, akkor jól vagyok, pozitív, elfogadó, türelmes. Persze vigyáznom kell, hogy ne használjak szert, de úgy tapasztalom, hogy a csoportra járás távol tartja a szer utáni vágyat.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter 
 

Azt a mozzanatot, hogy a függőség megmarad, hogyan lehet elfogadtatni a gyógyulni és a szermentes életre vágyó beteggel?

Egy másik életet mutatunk, amiből hiányzik a piálás. Elmondom neki, hogyan telnek a napjaim évek óta szerek nélkül, és mit teszek azért, hogy ez így legyen. 

A hozzánk forduló függők a kezelés elején nem tudják elképzelni, hogy ivás nélkül lehet szilveszterezni, mert ilyet soha nem láttak.

Mi megmutatjuk nekik, magunkkal visszük őket ilyen programokra. Évente kétszer például jótékonysági főzésre invitáljuk őket a Szimpla Kertbe, ahová azelőtt leginkább csak lerészegedni jártak. Aztán saját élményeinket osztjuk meg velük.

Mit mond az alkoholistának, amikor a saját kríziséről beszél?

Hogy mi volt nekem a legnehezebb. Az, amikor délután 4-kor vége lett a munkának, hazamentem, és ültem egyedül a lakásban. Fél óra alatt a gondolkodásom eljuttatott oda, hogy az én magányomnál nincs rosszabb a világon, úgyhogy mi baj lenne belőle, ha meginnék egy üveg bort. Csak ma. A kliens erre azonnal rákattan, mert ezt az érzést nagy valószínűséggel ő is ismeri. Ezért is felbecsülhetetlen a tapasztalati szakértők jelenléte a függők felépülésében. Az ő telefonjuk is mindig be van kapcsolva.

Azt szokták mondani, az alkoholizmus a tagadás betegsége. Egy addiktológus sem tudja, hol a határ, és nem ismeri fel, hogy túl gyakran nyúl a pohárhoz?

Tíz évig úgy dolgoztam addiktológusként, hogy néha rákérdeztek a kollégák: Zsolt, nem tartod problémának, hogy esténként megiszol egy üveg bort? Nem, mondtam. Ebben nőttem fel, körülöttem mindenki ivott, hozzátartozott a normalitáshoz.

Mi billentette ki a tagadásból? 

A karrierem szárnyalt, a magánéletem viszont egy csődtömeg volt. Tönkrement a házasságom,  elváltam és elmagányosodtam. Aztán néhány bátrabb közeli barátomtól megkaptam, hogy „veled van a baj, Zsolt, változtatni kellene.” Nagyon hasznos volt, hogy voltak olyan barátaim, akik meg merték mondani, nem a környezet a hibás a krízishelyzetért. Ez a mélypont: érzem, hogy változtatnom kell és ezt a környezet is megerősíti. Tagadásban lévő használóknak szoktam tanácsolni, hogy kérdezzenek rá a családtagoknál, szerintük minden rendben van-e az ivási szokásaikkal?

Hogyan lesz egy addiktológusból felépülő függő?

Úgy, ahogy a többi függőből. A szerhasználattal való felhagyás az első, legnehezebb lépés egy bizalmatlan és magányos ember számára. Az első józan évek alapján úgy érzem, mintha egy másik ember életét élném. Aki nem szól bele és nem kritizál, hanem meghallgat és akkor szólal meg, ha tud valami jót mondani. Elfogad érzéseket és embereket, nem akar változtatni rajtuk.

Megálljt tud parancsolni a negatív gondolatoknak?

Hetente többször önsegítő csoportba járok, ez az én ellenszerem. Ez segít lenyugtatni az elégtelenségérzést és bizalommal viszonyulni a környezetemhez. Ha mégis felerősödnének, akkor gyakrabban járok csoportra, karácsony táján, ami a függők számára nagyon nehéz időszak, naponta járok.

A gyűléseken le tudja vetkőzni addiktológus identitását?

Orvosi problémákkal is megkeresnek gyűlés közben, és nehéz elmagyaráznom, hogy én ide betegként jöttem, magamat jöttem rendbe rakni, nem azért, hogy véleményt mondjak arról, hogy csökkentse a gyógyszerét vagy sem. Arról a kórházban beszéljünk.

Fotó: 24.hu/Berecz Valter 
 

16 éve itt dolgozik Magyarországon addiktológusként. Meg sem fordult a fejében, hogy külföldre menjen?

Egyszer már emigráltam. Marosvásárhelyen születtem, onnan jöttem el az egyetem elvégzése után. Nagyon megtetszettek azok az emberek, akikkel elkezdtem dolgozni.

A pszichiátria a magyar egészségügyön belül egy kellemesebb hely, az emberek jobban figyelnek egymásra. Kevesebb a nyomulás, több az elfogadás. Ez a külföldi pszichiátriákon nincs így. 

Komolyan mondja, hogy külföldön rosszabb a helyzet? Ritkán hallani ilyet az egészségügy kapcsán. 

Ismerek olyan kollégát, aki Dániában dolgozott, de visszajött. Minden héten hálát ad, hogy haza tudott jönni. Nagyon sok kollégám dolgozik skandináv országban, és valóban nyugis ott az élet, sokat kirándulnak, sportolnak, sok pénzt keresnek, csak éppen a kapcsolatok nem működnek. És a nyugat-európai pszichiátria szerintem sokkal inkább betegségközpontú, kevésbé helyezik előtérbe a kliens céljait.

Ha ilyen jó hely a magyar pszichiátria, miért él annyira negatív kép róla?

Nagyon kevés szakképzett munkatárs dolgozik a pszichiátriai területen és rengeteg a munka. Ezzel együtt a jogszabályi környezet sem teszi lehetővé a szociális képzettségű kollégák, tapasztalati szakértők nagyobb számú foglalkoztatását, de van számos jó gyakorlat. Hosszú folyamat a szemléletváltás, ezzel együtt a pszichiáterek reagáltak leggyorsabban a változó kihívásokra, úgy gondolom. És tény, hogy kevés a szakember, fejlesztésre szorul az ellátórendszer. De ez az egészségügy egészére elmondható. A pszichiátria globális megítélése sem túl jó.

A december sokak számára nehéz időszak, hideg van, rövidek a nappalok. Az addiktológia osztály beteglétszámán is érződik a tél súlya?

A súlyosabb krízishelyzetek valóban ehhez az időszakhoz köthetők, a szerhasználók ilyenkor isznak és drogoznak a legtöbbet. Viszont mi év elején találkozunk velük, akkor jutnak el oda, hogy segítséget kérjenek, már nincs kitől kölcsönkérni, nincs munkahely, ahová visszatérni. Szeptember környékén, a nyári partizós-fesztiválozós időszak után is nagyüzem van, ilyenkor a fiatalabb korosztály leszokási motivációja erősödik. Legtöbben egy-két hét alatt szeretnék gyorsan elfelejteni az elmúlt 10-30 év aktív függő életét. Furcsán néznek, amikor az első személyes beszélgetésen elmagyarázzuk, hogy egy tartós változást fél évtől két évig terjedő elkötelezett munkával lehet elérni. 

Berke Ágnes - 24.hu 

Mozgással és tánccal segítenek a drog- és alkoholfüggőkön.

 

– Harmadik éve szervezzük meg ezt a fellépést, egyrészt azért, mert az a terápiás módszer, amivel a komlói alapítvány dolgozik, nagyon jó formája a felépülési lehetőségeknek. Másrészt azt is szeretnénk, hogy akik hasonló problémákkal küzdenek lássák, hogy van továbblépési lehetőség, van kiút. Mondhatjuk, hogy ez az alkalom egy felépülési ünnep itt nálunk – árulta el Siposné Kohári Szilvia, a RÉV intézményvezetője. Hozzátette, aki hisz a változásban és abban, hogy van újrakezdés, annak mindenképp érdemes látnia ezt a darabot. 

– Látszik, hogy ezek a férfiak milyen mélyről jönnek és mekkora utat tesznek meg egy év alatt azért, hogy életük gyökeresen megváltozzon – hangsúlyozta.

A komlói Leo Amici 2002 Addiktológia Alapítvány idén ünnepelte huszonötödik születésnapját, és korántsem véletlen, hogy az internetes keresőrendszer az ő nevüket az elsők között adja fel a színházterápia szóra. Az elmúlt héten, csütörtökön Egerbe is elhozták azt a darabjukat, melyet a huszonötödik születésnapra készítettek, s egy éven át próbáltak.

A Forrás Gyermek- és Ifjúsági­ Házban az előadást megelőzően beszélgettünk az alapítvány egyik munkatársával, Hudák Attilával. Elárulta, munkatársaikkal nap mint nap a függők felépülését segítik. 

A tánc már az ősi sámánszertartásokban megjelent, mint a gyógyítás eszköze     Fotó: Berán Dániel

– Mi egy terápiás közösség vagyunk. Alkoholistákról és drogfüggőkről van szó. A szerfüggők sokat bántják a testüket, a színházterápiá­ban viszont a testükkel fejeznek ki érzéseket, közel kerülnek egymáshoz és érintik egymást. A többségében 30–40 éves szerfüggő férfiak sokszor úgy kerülnek hozzánk az intézetbe, hogy hosszú évtizedeken át nem voltak érzésekben gazdag érintéseik – avatott be minket életükbe.

Színházterápiával már 23 éve foglalkoznak. Kérdésünkre, hogyan jellemezné az Utazás a koponyám körül előadást, Hudák Attila három jelzőt emelt ki: masszív, felkavaró és bájos.

A valóban felkavaró előadást követően annak rendezőjével, Miodragovits ­Vince színház-, mozgás- és zene­terapeutával is volt alkalmunk beszélgetni. A rendező egészen a művészette­rápia ősi magjáig vetítette vissza módszereiket.

– A mozgás és a tánc az ősi sámánszertartásokban már megjelent, mint a gyógyítás eszköze. Az emberek ­sokáig így kommunikáltak egymással. Nagyon nagy probléma, főleg a fiatalok körében, hogy már eszközökhöz: mobiltelefonokhoz, tabletekhez ragaszkodnak, s azokat érintik, nem egymással foglalkoznak és nem érintik meg egymást, eltűnik a szemkontaktus is – mutatott rá a problémákra, melyek a függőknél is megjelennek.

A mozgásokban, érintésekben gazdag, hangos, szókimondó és erőteljes darabról a rendező úgy fogalmazott: a résztvevői nem eljátsszák a fájdalmakat, hanem megélik azokat.

A színházterápia célcsoportja a társadalom perifériáján található. A komlói bentlakásos intézetben egy évig laknak azok a függők, akik szeretnék letenni a poharat, a szert. A terápiás módszer 1994-ben már megjelent az intézetben, de Miodragovits Vince látta, hogy a szerfüggők akkor még mások: a művészetek iránt nyitottabbak voltak, míg napjainkban teljesen magába fordult emberekkel foglalkoznak. A módszerük atyja Georges Baal, színházi szakember, pszichoterapeuta volt.

– Sokan már 16 évesen szerfüggővé válnak, s mikor negyven-ötven évesen abbahagyják, kiolvadnak, idősödő testükben egy 16 éves lélek és rengeteg sérülés található – mesélte. A testtudati munka tapasztalatai szerint gyorsabb előrelépéshez vezet az otthon lakóinál. A gyakorlatok mindegyike külön szimbolikával bír: keresik a határaikat, a bizalmat a másik emberben.

Juhász Henrietta -heol 

Elképesztő történetről számol be a Daily Mail egy, a Sundance filmfesztiválon is bemutatásra kerülő dokumentumfilm, a Three Identical Strangers (Három egyforma idegen) alapján.

A nyolcvanas években egy amerikai fiatal főiskolás, Michael Domitz új szobatársat kapott a kollégiumban. Szinte megijedt, mikor először meglátta Robert Shafrant, mert a megszólalásig hasonlított korábbi szobatársára, Eddy Gallandra. - A többiek azt hitték, Eddy visszatért. Mindenki észrevette az elképesztő hasonlóságot - mesélte Domitz.

Amikor megtudta, hogy a két szobatársa ugyanazon a napon, ugyanabban az évben született és azt is, hogy mindkettejüket örökbe adták úgy döntött, összehozza őket. Eddy és Robert hamar rájött, hogy ugyanúgy beszélnek, gesztikulálnak, ugyanott van anyajegyük és hasonlóan magas IQ-val rendelkeznek. Ugyanazokat a filmeket szerették, mindketten birkóztak, teljesen szürreális volt számukra a találkozás.

A két férfi úgy döntött, utánajár a dolognak. Kórházi papírok alapján tudták meg, hogy egypetéjű ikrek. A hírt a sajtó is hamar felkapta, sztárok lettek. Történetük újabb fordulatot vett, amikor a hírverés hatására egy David Kellman nevű férfi megkereste őket és közölte velük, ő is pont ugyanúgy néz ki, mint ők. Kiderült, David is az ikertestvérük.

A három férfi nagyon boldog volt, átiratkoztak egy főiskolára, hogy együtt tanuljanak. Film- és sorozatszerepet is kaptak, miközben pincérként dolgoztak egy étteremben.

Az első csapás akkor érte őket, mikor kiderült, hogy Robertet találkozásuk előtt pár hónappal egy gyilkossággal végződő rablásért elítélték. A férfi szerepe nem volt nagy súlyú, ezért csak közmunkára ítélte a bíró, a találkozás utáni lelkesedésük azonban egy kicsit alábbhagyott.

Ekkora már kiderült a csaknem teljes igazság, vagyis az, hogy ők hárman egy négyesikerpár három életben maradt tagjai. A New York-i Long Islanden látták meg a napvilágot, és a születésük után azonnal örökbe adták őket.

A történet itt egy újabb bizarr fordulatot vett. Az ikrek ugyanis megtudták, hogy egy pszichiátriai kísérlet alanyai voltak. Mivel az örökbe adó ügynökség nem volt hajlandó megmondani, miért választották el őket egymástól és azt sem, hogy az örökbefogadó szülők miért nem tudtak arról, hogy gyereküknek vannak testvérei, ezért a családok egy nyomozó cég segítségével derítették ki az igazságot; vagyis azt, hogy az örökbe adó ügynökség pszichiáterek tanácsára úgy döntött, elválasztja egymástól az ikreket azért, hogy a kicsiknek „ne kelljen versenyezniük” a szüleik figyelméért és szeretetéért. De nem csak ezért. Az ügynökség egy feltételt is kötött az örökbe adáshoz: a gyerekkel részt kell venniük egy, a fejlődésüket vizsgáló, állítólag ártalmatlan kutatásban. Bár a családok ódzkodtak, végül belementek. Zsidó házaspárokról volt, szó, akik szintén zsidó gyereket szerettek volna örökbe fogadni, ami nem volt könnyű.

A hármasikrek Fotó: Youtube

 

Az érintett családokat nem véletlenszerűen választották ki. Olyan párokat kerestek, akiknek már van egy kétéves vagy annál idősebb lánygyermekük, illetve arra is figyeltek, hogy a három család anyagi körülményei ne legyenek egyformák. Így esett a választás egy orvoscsaládra, egy középosztálybeli és egy queensi munkásosztálybeli házaspárra. A rablásért elítélt David utóbbihoz került.

A gyerekeket 12 éves korukig szinte havonta vitték a szülők a pszichiátriai vizsgálatra Manhattanbe. A kutatás vezető pszichiáter, Peter Neubauer egy teljesen legális, a kormányzat által támogatott kísérletet végzett, hogy kiderítse a gyermekeknél a nevelés vagy a genetika határozza meg a jellemfejlődést. Ez még a hetvenes években történt, New York államban csak 1981-ben javasolták a testvérek együtt tartását örökbe adáskor. De ekkor is ez még csak iránymutatás volt, nem törvényi kötelezettség.

A kutatás eredményei végül sosem láttak napvilágot a körülötte kirobbant botrány miatt.

Az ikrek története is tragikus véget ért. Közös éttermet nyitottak, majd a köztük lévő különbségek szép lassan felőrölték a kapcsolatukat. A rablásért elítélt David bizonyult a leghiggadtabbnak és leginkább felelősségteljesnek, míg a gazdag családnál felnövő Eddie kissé felelőtlen és agresszív volt. Robert úgy döntött, ügyvédnek tanul, és otthagyta az éttermet. Nem sokkal később Eddie, aki eddigre már depresszióval is küzdött, 33 évesen öngyilkosságot követett el, testvérei mellett hátrahagyva feleségét és kislányát is. David bezárta az éttermet és biztosítási ügynökként helyezkedett el.

A két életben maradt testvér azt állítja, a szüleiktől tudják, hogy gyerekkorukban gondok voltak velük. Egyikük folyamatosan hajtogatta, hogy van egy testvére – amit a szülei nem értettek –, viselkedési zavarokkal küzdöttek és magas IQ-juk ellenére egyikük fejlődése sem volt korának megfelelő.  

168 óra 

Kitti Országh fényképe.

 

Ingyenes HIV-gyorsteszt, 20 perc alatt! 

 

Mikor: 

 

Február 17., 22:30-tól – február 18., 02:00-ig

 

Hol?: 

 

Gödör Klub 

Király utca 8-10., Budapest, 1051 

 

A Háttér Társaság ingyenes HIV-szűrést szervez a Gödör Klubban a Vibe rendezvényén, a GlaxoSmithKline gyógyszergyár támogatásával. A teszt ujjbegyből történő vérvétellel történik, az eredményt pedig húsz percen belül megtudhatod!

2017 novemberétől a GlaxoSmithKline gyógyszergyár a HIV-szűrésen való részvétel fontosságát hangsúlyozó kampányt folytat a magyarországi MSM közösség körében. A kampány keretében hivszures.hu címen új tájékoztató oldal jött létre. 

Nem is tudjuk, hogy betegek vagyunk

 

Nem több kórházi ágyra volna szükség...

 

A legnehezebb rész az alkoholbetegek bevonása a terápiába, de ha valaki eljut odáig, hogy segítséget kérjen, nem szabad elengedni – mondta lapunknak Petke Zsolt, a Nyírő Gyula Kórház addiktológiai osztályának vezetője. Kifejtette, 90 ágyas részlegükön a betegeknek körülbelül nyolcvan százaléka „piás”, a maradék drog- vagy szerencsejáték-függő. Mivel „20-25 évig lehet büntetlenül inni”, a legtöbb alkoholfüggőségben szenvedő páciens náluk 45-50 éves, egyedülálló és munkanélküli. Egy-két szabad hely mindig van az addiktológián. Még most, az év elején is, amikor az osztályon az ünnepek alatti kéthetes szabadságok, illetve az új év adta lendület miatt jóval nagyobb a telítettség.

A közelmúltban jelentős visszhangot keltett Zacher Gábor toxikológus kijelentése, miszerint

rövid időn belül Magyarországon az alkoholisták száma elérheti az egymilliót,

az érintetteknek pedig csupán töredéke kerül orvosi kezelésbe. Petke Zsolt szerint ez valóban így van, a számok azonban nem a kapacitás hiányával függenek össze. A szakember szerint a tömeges távolmaradás oka: kevesekben tudatosul időben, hogy szerfüggők. Rendszerint csak akkor, amikor elvesztették állásukat, tönkrement a kapcsolatuk, vagy az orvosi leleteik szolgáltatnak alkoholizmusukra megdönthetetlen bizonyítékot.

A pszichiáter szerint az alkoholizmus háttérbe szorításához nem több kórházi ágyra vagy gyógyszeres kezelésre van szükség, hanem józan közösségekre. Három évvel ezelőtt, amikor kinevezték osztályvezetőnek, ezen elv alapján kezdte el átalakítani a szerfüggő betegek kezelését a kórházban.

Az új szemlélet a gyógyszeres helyett a közösségi alapú kezelést helyezi előtérbe, s a gyógyulás helyett a felépülésre fekteti a hangsúlyt. A szakember nyomatékosította: a betegnek magának kell akarnia a változást, s

a terápiáról pont annyit visz haza, amennyi változásra való elköteleződést magával hoz.

– Míg a magyar egészségügyben az orvos gyógyít, a mi osztályunkon ezt a munkát a közösség végzi el – fejtette ki.

A potenciális kliensek először egy beszélgetésen vesznek részt, ahol elmondják, mit szeretnének elérni. Ezután egy héten át intézeten kívüli anonim gyűlések látogatásával szermentesnek kell maradniuk, s ha ez sikerül, bekerülnek az osztályra. A kliens a három-négy hónapos terápia alatt csoportos foglalkozásról csoportos foglalkozásra jár, s a közösség és a szakemberek segítségével újratervezi az életét, szerek nélkül. A terápiás közösségek alappillérei a korábbi páciensekből kiválasztott, úgynevezett saját élményű segítők.

 

A közösség a lényeg

 

Az osztályvezető szerint a terápiával a cél nem a függőség megszüntetése, hanem a függés tárgyának átalakítása olyasmire, ami örömöt szerez a betegnek, anélkül hogy elpusztítaná. A folyamat fokozatos: kezdetben a szakemberek és a segítők olyan rövid távú, könnyen elérhető és örömet jelentő célok elérésében segítenek a klienseknek, mint például elmenni este józan állapotban a moziba, önéletrajzot írni, beilleszkedni a közösségbe. A betegek ingerszegény hétköznapjait különböző programokkal, így például közös falfestéssel, színházba járással vagy közösségi sporteseményekkel dobják fel. Fél éve jógaóra is indult az addiktológiai osztályon, a következő lépésben szeretnék a tajcsit is beemelni a választható programok közé. A spiritualitás meghatározó komponense a terápiának, de a „meglassulás” eléréséhez meditáció is rendelkezésre áll alternatívaként. Az osztályvezető arról is beszélt, hogy a részleg szakemberei és a betegek a tervek szerint közösen készülnek majd fel az augusztusi IronMan triatlonversenyre.

...hanem józan közösségekre – vallja Petke Zsolt
...hanem józan közösségekre – vallja Petke Zsolt
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

 

Bentlakásos ellátásra a pszichiáter szerint valójában csak azon esetekben lenne szükség, amikor a szerfüggőségen túl egyéb orvosi kezelésre szoruló problémáktól is szenved a beteg. Amennyiben ilyesmiről nincsen szó, a felépüléshez megfelelő bázist nyújthatnak az anonim önsegítő közösségek. Ilyenek szinte valamennyi nagyobb városban működnek. Az anonim csoportok látogatása ingyenes, bejelentkezés, bemutatkozás és elköteleződés nélkül csatlakozhat a gyűlésekhez bárki, aki le szeretne szokni. Itt olyan szeretetteljes és elfogadó közösségbe kerül a szerhasználó, ahol a felépülésben lévő sorstársaik gyakorlati tanácsokkal, saját tapasztalatuk alapján hiteles segítséget nyújtanak számára a józanodás minden területén. A felépülés közben a „megcsúszásokkal” számolni kell, de Petke Zsolt szerint ezt is a folyamat részének kell tekinteni, nem pedig kudarcnak. Ha valaki harminc nap után ismét az alkoholhoz nyúl, azt úgy kell értékelni, hogy harminc napig józan volt. Ez azonban a szerfüggő környezetében élőknek nem mindig könnyű feladat.

 

Terápia a családtagoknak is

 

Az addiktológiai osztályon a betegek kezelésével egy időben a szerfüggők hozzátartozóinak is csoportterápiát ajánlanak fel. Erre azért van szükség, mert az alkoholizmus vagy a drogfüggőség által meghatározott évek alatt a családi kapcsolatok teljesen leépülnek vagy súlyosan sérülnek. Jellemző, hogy dühöt éreznek a hozzátartozók a kliens iránt. Az osztályvezető szerint ezek az indulatok érthetők, de ahhoz, hogy a beteg a terápia után minél jobb eséllyel maradjon meg a józanság útján, elfogadó, türelmes közegre van szüksége. A kulcsszó tehát önmagunk és környezetünk elfogadásának tanítása. – Mi tudunk segíteni a családtagoknak feldolgozni a felgyülemlett dühöt, a tapasztalat azonban sajnos az, hogy a rokonok nagyon ritkán élnek ezzel a lehetőséggel – fejtette ki a pszichiáter.

Önmagában a Nyírő Gyula Kórházban meghonosult szemlélet metodológiájának alapjait – az úgynevezett tizenkét lépéses felépülés modelljét – már az 1930-as években lefektették az Egyesült Államokban. Itthon azonban a módszer csak lassan hódít teret, elsősorban azért, mert továbbra is az az általános szemlélet a szakemberek és a társadalom széles körében, hogy az alkohol- vagy a drogfüggőséget orvosi eszközökkel kell kezelni. Petke Zsolt szerint azonban ez azért téves megközelítés, mert a szerhasználathoz rendszerint a magány és az önsajnálat vezet. Ezek közül pedig egyik sem „orvosi tünet”. – A függőségre való hajlam egy adottság, és a függés önmagában nem rossz dolog, ha olyan tevékenységekben nyilvánul meg, amelyek nem károsak – nyomatékosította a szakember. Hozzátette: persze ahhoz, hogy ezt az emberek elhiggyék, több olyan személynek kell vállalnia nyíltan függőségét, akik sikeresen tudnak helytállni az életben. Világszintű tendencia, hogy egyre többször a korábbi szerhasználókat vonják be eredményesen a betegek gyógyításába, akik aztán így elkötelezett és eredményes hivatásos segítő szakemberekké válnak, hogy megszerzett elméleti és gyakorlati tudásukat továbbadják a még szenvedő sorstársaiknak. Hangsúlyozta: így építenek ők is józan közösséget az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben.

 

Egyre több állam dolgoz ki saját alkoholstratégiát

Nemzetközi kutatások mutatnak rá arra, hogy évente a régión belül Magyarországon fogy a legtöbb tiszta alkohol, és mi vezetünk az alkoholproblémákkal szenvedők, illetve az alkoholisták arányát tekintve is. Ennek ellenére hazánk egyike azoknak a fogyatkozó számú államoknak, ahol egyelőre nem jött létre átfogó alkoholstratégia.

A szintén aggasztó számokkal bíró Ausztriában a szövetségi egészségügyi minisztérium úgy tájékoztatott, éppen folyamatban van az első, úgynevezett függőséget megelőző nemzeti stratégia összeállítása, amely az alkoholfogyasztásra is ki fog terjedni, míg az itallal igen jó kapcsolatot ápoló belgák azt remélik, saját átfogó alkoholstratégiájukat már idén útnak tudják indítani.

Németországban korábban bevezettek ilyen szisztémát, de az már nem érvényes. A szomszédaink közül Romániában, Horvátországban van, Szlovákiában korábban volt, Ukrajnában és Szlovéniában azonban egyelőre szintén nincsen cselekvési terv. Utóbb említett déli szomszédunk esetében egyébként 2014-ben készítettek alkoholpolitikai tanulmányt azzal a céllal, hogy adatokkal és információkkal lássák el az ország alkoholpolitikára hatással bíró döntéshozóit, miután kiderült, hogy az alkoholfogyasztásból fakadó problémák miatt naponta tíz ember kerül kórházba, s ez több mint 150 millió euróval terheli az egészségügyet.

Az észteknél, ahol szintén a lakosság jelentős része szenved alkoholproblémáktól, két évvel ezelőtt kiadtak egy vitaindító tanulmányt. Ebben többek között arra hívják fel a figyelmet, hogy nincsen ingyenes, hosszú távú kezelési lehetőség az alkoholisták számára, és szükségesnek nevezték olyan terápia kidolgozását is, amely a függőségben élők hozzátartozóinak segít.

Az egyébként, hogy pontosan mit takar a nemzeti alkoholstratégia fogalma, nem egységes a különböző államokban. Arról, hogy melyik országban van és hol nincs ilyen stratégia, a WHO 2014-ben kiadott tanulmányából gyűjtöttük az adatokat, illetve az egyes országok egészségügyi tárcáinak válaszaiból.
Emlékeztetőül: a WHO tanulmánya szerint az egy főre jutó elfogyasztott tiszta alkohol literben kifejezve hazánk esetében 2008 és 2010 között 13,3 liter volt; az európai régión belül ez az átlag valamivel kevesebb, 10,9 liter. Bár a magyarországi mennyiséghez képest valamivel kevesebb, de körülbelül azonos mennyiségű tiszta alkohol fogyott átlagban fejenként Portugáliában (12,9 liter), Szerbiában (12,6 liter), Lengyelországban (12,5 liter), Finnországban (12,3 liter), a franciáknál (12,2 liter) és a németeknél (11,8 liter). A legkisebb számokat ugyanebben az időszakban az olaszok esetében találjuk (6,7 liter).

Magyarország a felmérés alapján ugyanakkor nincs az élbolyban – ha azt nézzük, hogy a 15 éven aluliak kivételével a teljes társadalmon belül hány százaléknál fordul elő rendszeres „nagyivás”, ami azt jelenti, hogy rendszeresen, havonta legalább egy alkalommal legkevesebb 60 gramm tömény szeszt vesz magához valaki. E tekintetben ugyanis a WHO mérései szerint 40,5 százalékkal az osztrákok vezetnek. Őket követik többek között a csehek (38,9 százalék), a finnek (36,5 százalék), a belgák (34,3 százalék), a franciák (29,4 százalék), a dánok (28,5 százalék), és tőlük némileg lemaradva találjuk Magyarországot 26,3 százalékkal.

Az európai régión belül Lengyelországban (27,3 százalék) mondták a legtöbben azt, hogy egész életükben tartózkodnak az alkohol fogyasztásától, de az olaszoknál is ezt vallotta a megkérdezettek több mint negyede (25,7 százalék). A legkisebb arányban Franciaországban vallottak így a megkérdezettek. Itthon az alkoholtól teljes mértékben tartózkodók aránya 6,7 százalék volt 2014-ben.

Szomorú képet fest, hogy az alkoholfogyasztási zavarok tekintetében ismét Magyarország vezetett a régión belül 17,7 százalékkal. Jelentősen lemaradva követ minket Szlovénia (11,6 százalék), Szlovákia (10,3 százalék), illetve Észtország (10,2 százalék). Ugyanez a helyzet, ha az alkoholfüggőségre vonatkozó adatokat nézzük: a regionális átlag négy százalékot mutat, Magyarország pedig 9,4 százalékkal vezet az országok között.

 

Győr Ágnes - mno

Magyarországon 1317 férfi és 446 nő lett öngyilkos, ami ugyan azt mutatja, hogy az elmúlt évekehez képest javultak a statisztikák, ám ez a szám így is elég magas

 

  Központi Statisztikai Hivatal információi a férfiak öngyilkosságának száma közel a triplája volt a nők által elkövetett öngyilkosságok számának az 1997-et követő években. Az esetek nagy részében a nők mérgezéssel, a férfiak akasztással vetettek véget életüknek. 

Érdekes tény, hogy a férfiak között többségben voltak a házas emberek, az öngyilkos nők nagy része pedig özvegyként élt az öngyilkosság előtti időszakban. 

A tavalyi évben Ukrajnában és Kazahsztánban nem egy olyan internetes csoportot lepleztek le, amelyben öngyilkosságra biztatták a fiatalokat. Ez a jelenség akár a magyar emberek életére is veszélyt jelenthet.

Magyarország egyébként - sajnálatos módon - élen jár az öngyilkosságok tekintetében. Az Egészségügyi Világszervezet 2016-os adatai azt mutatják, hogy egyedül Litvániában voltak többen öngyilkosok abban az évben. Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Olaszországban, Albániában és Görögországban volt a legkevesebb példa ilyen esetekre.

A Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke, Lehóczky Pál pszichiáter elmondta, annak ellenére, hogy 1989 óta megfeleződött az öngyilkosságok száma, nincs semmilyen program, ami az emberek leki egészségének a védelmére szolgálna.

A tragédia oka gyakran lehet depresszió is. Annak, aki ebben a betegségben szenved, mihamarabbi kezelésre van szüksége. 
 
sztarklikk

Egy januárban lezárult, és a nagy presztízsű The Lancet folyóiratban is szemlézett nemzetközi kutatás szerint Európa legtöbb országában komoly gondok vannak a pszichiátriai betegek ellátásával. A kutatás Magyarországra vonatkozó része kiemeli a kórházak rossz fizikai állapotát, a közösségi pszichiátriai ellátások, és a közösségi életvitelt támogató szolgáltatások hiányát, miközben még mindig sok a bentlakásos intézet.

Az angliai University of Kent és a Mental Health Europe nevű nemzetközi szervezet közös kutatása 35 országban tekintette át a pszichiátriai ellátás helyzetét. Az eredmény siralmas: több EU-tagállamban az elmúlt években általánosságban romlott az ellátáshoz jutás esélye. Sok országban továbbra is teljesen hiányoznak a közösségi szolgáltatások – ilyenek pl. a nappali ellátások, klubházak, sorstárs segítő csoportok, a személyi segítés vagy a rugalmas támogató szolgáltatások.

A pszichiátriai intézetekben élők száma jóformán csak a kelet-európai országokban csökken valamelyest, miközben több nyugat-európai ország (Németország, Franciaország vagy Belgium) hagyományosan erősebb ellátórendszerükkel párhuzamosan továbbra is fenntart bentlakásos intézeteket.

Magyarországgal kapcsolatban a kutatási jelentés kiemeli, hogy a magyar kormány 2012-ben ugyan elkötelezte magát a nagy pszichiátriai (és fogyatékos) intézetek bezárása mellett, ám a rendelkezésre álló adatok alapján inkább úgy tűnik, többek között 25 fős intézetek épülnek majd EU-s társfinanszírozással (erről korábbi írásunkat lásd itt és itt).

Eközben a magyar állam még mindig keveset tesz a közösségi életvitel támogatására: kevés a nappali ellátás, az ún. mobil team [1], a klubház, szinte egyáltalán nincsenek rehabilitációs központok, és az érintettek lakhatását sem támogatják érdemben. A meglévő kevés előremutató szolgáltatást civilek vagy egyházak tartják fenn.

A kutatás során készültek interjúk olyan emberekkel is, akik átestek nem önkéntes pszichiátriai kezelésen. A 14 országból összegyűjtött vallomásokból szomorú kép rajzolódik ki: a résztvevők rendkívül negatívan élték meg a beszállítást és a nem önkéntes pszichiátriai kezelést, sőt, sokaknak a kezelés maga még évekkel később is nagyobb traumát jelent, mint az egyébként meglévő pszichés problémái.

“MAD PRIDE”, PSZICHIÁTRIAI ÉRDEKVÉDŐK TÜNTETÉSE A MENTÁLIS BETEGEK JOGAIÉRT 2010. OKTÓBER 10-ÉN ZÁGRÁBBAN; A FELIRATOK: BÍRÓSÁGOK: VEGYETEK MINKET KOMOLYAN! SZOCIÁLIS DOLGOZOK, LEGYETEK A SZÖVETSÉGESEINK!MAGAM AKAROK DÖNTENI AZ ÉLETEMRŐL. A JOGI CSELEKVŐKÉPESSÉG AZ ÉLETHEZ VALÓ JOGOT JELENTI! FOTÓ: ANTO MAGZAN/PIXSELL, FORRÁS: WIKIMEDIA

 

 A kezelések lényegi eredménytelensége, a megalázottság, a gyógyszerek mellékhatásai, a kórházban tapasztalt fizikai és lelki erőszak, a jogokról vagy akár a saját állapotról való tájékoztatás hiánya, a teljes elszigetelődés, a rossz fizikai körülmények, a stigma és a félelem egy következő kezeléstől mind felbukkantak a résztvevők visszaemlékezéseiben.

Egy írországi résztvevő szerint „az elkülönítő szoba kilincséről lógó felnőtt pelenkák pontosan mutatták, milyen sötét jövő várhat rád”, míg egy magyar interjúalany szerint

„hót szar a kórház itt nálunk, leamortizálódott az egész. A zuhanyban nincsen zuhanyrózsa, a falak sárgák a vízkőtől, szóval nem egy kellemes élmény, a kaja pocsék, és dohányoznak is a folyosón össze-vissza, szinte mindenhol, és én nem dohányzom…”.

A legtöbb országban a nem önkéntes kezelést három tényezőhöz kötik a törvények: 1. az illető belátási képessége korlátozott és/vagy önként nem választaná a kezelést;  2. ön- vagy közveszélyes magatartást mutat, vagy ennek esélyét lehet jósolni; 3. a kezelés a közösségben vagy a kórházon kívül nem megoldható. Bírói végzés és (szak)orvosi vélemény is szükséges a legtöbb államban a kényszerbeszállításhoz és a nem önkéntes kezelés folytatásához.

A fenti eljárással szemben több aggály is megfogalmazódott, részben kutatások hatására, részben az érintettek szervezeteinek, illetve jogvédők követelésére. A fenti három tényezővel kapcsolatban gondok lehetnek, mert 1. a kényszerbeszállításkor gyakran nem végeznek érdemi felmérést az illető belátási képességéről, azt utólag dokumentálják, és erősen szubjektív, kit miért „visznek be”; 2. az ön- vagy közveszélyesség nem mindig megállapítható, hanem előfeltételezéseken alapul; 3. a kórházon kívüli kezelés vagy támogatás hiánya nem az érintett személy hibája, a beszállítás pedig nem is lenne szükséges, ha lennének közösségi alternatívák (mint ahogy sok országban vannak is).

A nem önkéntes kezelések emellett drágák, a jelen kutatásból láthatóan is erősen traumatikusak az érintettekre nézve. Sok esetben nem is történik a beszállítás után érdemi kezelés, mert szakember- és időhiány miatt csak erős gyógyszerezésre futja, így érdemi segítség (pl. pszichoterápia, egyéni vagy csoportos tanácsadás, rehabilitációs központok, utánkövetés stb.) nem is elérhető.

A nem önkéntes kezelések eredménytelenségét és költségességét a megelőző és alternatív kezelésekkel szemben felismerve több országban is (pl. Németország, Spanyolország, Franciaország) igyekeznek a rendszert olyan irányba módosítani, hogy nem önkéntes kezelésekre ne kerüljön sor. A nem önkéntes kezelést emberi jogi egyezmények, pl. az ENSZ Fogyatékos emberek jogairól szóló egyezménye is tiltja. A nem önkéntes kezelések szabályozása és gyakorlata ráadásul annyira változó, hogy egyes országok gyakorisági adatai között többszörös eltérés is lehet.

További információ a magyar szabályozásról:: http://ebredesek.hu/rolunk/betegjogok-a-pszichiatriaban/

A kutatás a gondnoksági rendszereket, valamint a nem önkéntes kezelések szabályozását is vizsgálta. Nemzetközi szinten az látszik, hogy habár történtek előrelépések a cselekvőképességet kizáró gondnokságot felváltó ún. „támogatott döntéshozatal” bevezetésében (pl. Csehország, Lettország vagy Írország indított reformokat), de még így is több százezren élnek valamilyen gondnoksági forma alatt a kontinensen.

Az országok között nagy a szórás: van, ahol a cselekvőképességet kizáró gondnokság mint jogi kategória gyakorlatilag már megszűnt, míg más országokban továbbra is nagy számban helyeznek embereket gondnokság alá. Különösen magas a gondnokoltak aránya a népességhez viszonyítva Ausztriában, Magyarországon és Finnországban.

A kutatók arról is beszámoltak, hogy a gazdasági megszorítások miatt több országban (Spanyolország, Portugália, Franciaország, Görögország, Írország, Nagy-Britannia) romlik a meglévő ellátások helyzete is, illetve a jogszabályokban előírt reformok lassulnak vagy megálltak anyagi források és például az ellátásban dolgozó személyzet hiánya miatt.

A kutatás három oldalas magyar nyelvű összefoglalója itt olvasható. Akit érdekel a teljes, angol nyelvű jelentés és a 35 országról szóló összefoglalók, az itt találja.

A cikk szerzője maga is részt vett a kutatásban. A témához kapcsolódva ajánljuk ezt a beszélgetést, Gombos Gáborral. 

Címlapkép forrása: Wikimedia.

 

[1] – Ambuláns krízisintervenciós team, amiben több szakmacsoport tagjai dolgoznak együtt, és 24 órán át elérhető. Cél a kényszerbeszállítás elkerülése, és a probléma helyi, kórházon kívüli megoldása – kutatások szerint eredményes szolgáltatásforma. További információ itt

Petri Gábor - mérce 

Az alkoholizmus betegség, amiből meggyógyulni nem lehet, de felépülni igen. Ez az alapelve a Minnesota-modellnek, amelyet Kelet-Magyarországon egyedülálló módon tíz éve alkalmaznak a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórházban – hangzott el az M1 délutáni műsorában.

A Minnesota-modellt az addiktológiai részlegen 65-75 százalékos sikerességgel alkalmazzák már tíz éve. A terápia méregtelenítéssel kezdődik, amikor a beteg egyáltalán nem iszik, hiszen kórházi, elzárt körülmények között van. Ez azonban csak a kezdet, a folyamat hosszú. Nagyon fontos, hogy a program önkéntes, a beteg aktív közreműködése nélkül működésképtelen. A méregtelenítés végén a beteg gyógyszeradagját nullára csökkentik – mondta el Gaál Erzsébet, a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórházának főorvosa.

Elmondta, a beteg további egyéni és csoportos terápiákon vehet részt, ahol más betegek problémáival is megismerkedhet, de nagy szükség van a családtagokra, akik támogatják az alkoholistát. A főorvos említette, eddig kétszázötven ember vett részt a programban, ebből pedig százhuszonöten fejezték be a terápiát, több mint 70 százalékuk folyamatosan jár önsegítő csoportokba és halad a teljes felépülés útján.

A főorvos megemlítette, hogy a magyar társadalom nagyon elfogadó az alkohollal szemben, jellemző a szociális ivás. Az elfogyasztott alkoholmennyiség az évek folyamán egyre csak nő egy-egy alkoholista esetében. Az alkoholizmus egy olyan krónikus betegség, amelyből nem lehet kigyógyulni, de lehet tünetmentesen élni – tette hozzá. 

hiradó 

A videojáték-függőség nem sokban különbözik az alkoholizmustól, és most már hivatalosan is a mentális zavarok, gyógyítandó betegségek közé sorolja az Egészségügyi Világszervezet. 

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) utoljára 1992-ben frissítette azt a listát, amelyben a betegségeket osztályozzák. Az új javaslat szerint a listán már szerepelni fog a videojáték-függőség is. Ez egy olyan tartós, vagy visszatérő viselkedés, amiben a játék előbbre való a hétköznapi dolgoknál. Rosszabb esetben kiszorulnak a család és a barátok is, a függő egyedül marad, csak a játék teszi ki az élete nagy részét.

FÓKUSZBAN A FIATAL KOROSZTÁLY

A tünetek nem sokban különböznek más függőségtől és sokszor társulnak, például a túlzott alkoholfogyasztással vagy szerencsejátékkal. Ez leginkább a fiatalokat, a 14–20 éves korosztályt érinti. De az sem kizárt, hogy később válik valaki függővé, felnőttkorban.

A játékfüggőség már egészen fiatal korban kialakulhat © Thinkstock
 

– A serdülők és a fiatal felnőttek azok, akiket a probléma leginkább érinthet. Bár klinikai vizsgálatok nincsenek, a kérdőíves felmérések alapján néhány százalék lehet az, akiknek érdemes lenne szakemberhez fordulni, segítséget kérni. A WHO döntésének egyik hatása lehet, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy komolyabban kell kezelni a játéktól való függést – mondta a Borsnak dr. Demetrovics Zsolt addiktológus-professzor, az ELTE Pszichológiai Intézetének igazgatója.

A MÉRTÉK A FONTOS

A szakemberek szerint keretek közé kell szorítani a játékot, a számítógépezést, de a tévézést is. Ha azt veszi észre a szülő, hogy a tinédzser gyereke már semmit sem csinál, csak a szobájában ül a gép előtt, nem eszik, nem alszik, és a barátairól sem hall egy szót sem, akkor érdemes pszichológushoz fordulni.

– A játékfüggőnek már nem is jelent igazi élményt a játék, hanem inkább feszültséget generál. Emiatt változik meg a viselkedése is, ezt kell visszafordítani. Ezt lehet a klasszikus módszerekkel, mint az anonim játékfüggők klubja, vagy speciális programmal. Jelenleg erre a Nyírő Gyula kórházban van lehetőség, amivel újra felépítik a függő életét, és napirenddel szabályozzák a játékkal töltött időt – mondta lapunknak Hazag Anikó, pszichológus.

ÁLLAMI KORLÁTOZÁS

Számos ország próbál valamit kezdeni a játékszenvedéllyel. Dél-Koreában a törvény tiltja, hogy 16 éven aluliak éjfél és reggel 6 óra között online játékokat játszhassanak. Japánban a játékkal eltöltött bizonyos idő után figyelmeztetik a játékost, Kínában pedig az internetszolgáltató korlátozza a játékokkal eltölthető időt.

Kínában az internetszolgáltató korlátozza a játékkal tölthető időt © AFP

 

MODERN FÜGGŐSÉGEK

 

Internet: A közösségi oldalakon az állandó jelenlét okozhat függőséget. Ma már ott tartunk, hogy vannak, akik nyaraláskor sem tudnak kikapcsolódni.

Munka: Az igazi munkamániások a folyton túlórázókból kerülnek ki legkönnyebben. Előbb csak néhány óra, majd jönnek a hétvégi pluszórák, végül szinte a munkahelyén él a dolgozó.

Vásárlás: A szükségletből könnyen válik mániákus vásárlóvá az ember úgy, hogy már felesleges dolgokat is muszáj megvennie. Ha pedig odáig is eljut, hogy nem telik el úgy nap, hogy vegyen valamit, a probléma komollyá is válhat.

A rendezvény egyik legfőbb célja, hogy a betegeket biztosítsa arról, van segítség és kapaszkodó számukra is. 

 

Előbújtak a névtelenségből az alkoholisták. A szenvedélybetegek a Józanság Napja elnevezésű programsorozat részeként meséltek problémáikról. A hatodik alkalommal megszervezett rendezvény célja az, hogy felhívja a társadalom figyelmét arra: van kiút a bajból, csak kérni kell.

Van kiút a szenvedélybetegségből: ezt üzeni a debreceni konferencia – videóval

Egy kört alkotva ültek egymás mellett a szenvedélybetegek, akik sorra mesélték el, milyen problémákat okozott életük során az alkohol. Mező Ferenc is őszintén beszélt arról, hogy 17 évesen már megjárta a detoxikálót, de most, 47 évesen alkoholizmusa már a múlté.

- Én azt mondom és vallom is, hogy nekem alkoholistának kellett lennem, hogy tudjam értékelni azt, ahol most hol tartok. 490 napja nem fogyasztottam alkoholt - árulta el Mező Ferenc.

Ilyen nyitott ülések keretében ismerkedhettek meg az érdeklődők az önsegítő csoportokkal, a Józanság Nap részeként. A program szervezői azt szeretnék elérni, hogy a jövőben szorosabb legyen a csoportok és a közösségi ellátásban dolgozók együttműködése.

- Egy új módja a segítésnek a támogatott lakhatás, ennek az új formának a lehetőségeit is átgondoljuk. Azt, hogy hogyan tudnak az önsegítő csoportok és ezen intézmények, illetve ellátási formák egymással együttműködve segíteni - mondta el Berényi András, a Forrás Lelkisegítők Egyesülete elnöke.

A Józanság Napi rendezvényt hatodik alkalommal szervezték meg. Legfőbb célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét, hogy van kiút a szenvedélybetegségből.

- A szenvedélymentesség elérhető. Ha valaki lejön a szerről, alkoholról, utána segítséget kérve ezt lehet hirdetni, hiszen van lehetőség, kapaszkodó: ez a napnak az üzenete. Van segítség, kérjék! - mutatott rá Papp Csaba, a Debreceni Kábítószerügyi Egyeztető Fórum társadalmi elnöke.

A programok szombaton az Attila téri görög katolikus templomban folytatódnak, ahol délben a történelmi egyházak képviselői közösen imádkoznak a szenvedélybetegség következtében elhunytakért.

 

Nyíltan beszéltek az alkoholproblémákról 

Dehír 

Ez nem lesz egyszerű. A nedves Magyarországról Debrecenben

Ez nem lesz egyszerű. A nedves Magyarországról Debrecenben

A probléma mélyére ásnak. 

 

Szó lesz az alkoholizmus típusairól, a genetikai hajlamosító tényezőkről, a kialakulás biológiai, társadalmi okairól, az alkoholfogyasztási tudatosságra nevelés hiányáról. 

 

Nedves Magyarország - Az alkohol rossz öngyógyítási kísérlet címmel hallhatunk előadást a Nagyerdei Víztorony H2O Galériájában január 30-án, kedden 18 órától.

Hogyan ismerhető fel az alkoholizmus, mit tehetünk ellene?

Erre a kérdésre fókuszál a Mindset Pszichológia Debrecen negyedik Pszicho-Kávéháza. Előadást tart a Terézanyu-díjas Kucsinka Gabriella Nedves Magyarország – egy pohár sok, ezer kevés címmel. A kerekasztal-beszélgetés az alkoholfüggőség genetikai, kulturális, társadalmi okait keresi, a témában a társas nyomás és a megküzdés pszichológiai szempontjait tárja fel. A rendezvény a lélektan iránt érdeklődők mellett azokhoz szól, akiket a szülő-gyermek kapcsolatban vagy a másnapos munkavégzésben érint a problémás ivással együttélés.

A negyedik debreceni Pszicho-Kávéház előadója Kucsinka Gabriella újságíró, vállalkozó, a Hangák – Zöldre Érett Nők Közösségének alapítója, 2013-ban fődíjasa a Rácz Zsuzsa írónő által alapított Terézanyu Klub és a Richter Gedeon Nyrt. közös pályázatának.

Pályaművében őszintén tárta fel kapcsolatát alkoholista édesanyjával.

Mostani előadása a családon belüli alkoholizmusról szól, a gyermek és a mérgező szülők együttéléséről, a titkolózásról, a felismerésről, a játszmákról. És a közös küzdelemről, melynek során a szeretet, a folyamatos önismereti munka, a bizalomra és intimitásra épülő párbeszéd vezethet el a gyógyuláshoz és egy újra kiteljesedő élethez.

A kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésben

szó lesz az alkoholizmus típusairól, a genetikai hajlamosító tényezőkről, a kialakulás biológiai, társadalmi okairól, az alkoholfogyasztási tudatosságra nevelés hiányáról.

„Itthon a társaság leghangosabb embere gyakran meg akarja mondani, ki, mikor, mit és mennyit igyon. A társas nyomás megfelelési kényszerbe löki azokat, akik híján vannak a tudatos ivási kultúrának” – mondja dr. Holló Gábor, a kerekasztal biológus tagja.

Az alkoholfogyasztás szenvedélybetegségbe fordulása kiemelt témája lesz a beszélgetésnek. „Az alkohol egy könnyen hozzáférhető eszköz a szorongásoldásra, ugyanezt a hatást nehéz mással kiváltani. Az ivás akkor válik veszélyessé, ha beindul a titkolózás. A tagadás viszont gátolja a beavatkozást, a kezelés csak a beismeréssel kezdődhet, a cél a helyettesítő megtalálása” – foglalja össze a megküzdés nehézségeit dr. Csörsz Ilona klinikai szakpszichológus.

A kerekasztal tárgyalja azt a helyzetet is, amikor az alkoholproblémával küzdő felnőtt egyben szülő is. „Az alkoholizmus rossz öngyógyítási kísérlet. Ha a szülő a negatív érzelmi állapotokkal való megküzdésre használja az alkoholt, akkor ezt a mintát adja tovább gyermekének is. A problémás ivó szülők gyermekei nagyobb fogékonyságot mutatnak a szerhasználatra és fokozottabban jelennek meg náluk mind a szorongásos, mind a hangulatzavarok” – állítja Dr. Szemán-Nagy Anita klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

A filmművészetben, a szépirodalomban az önkontroll és kényszeresség küzdelmeként ábrázolódik az alkoholfüggőség; Dr. Oláh Szabolcs irodalomtudós olyan példákat ígér, melyekben „a bódító szer utáni fizikai sóvárgás miatt a cselekvőképesség elszakad az akarattól”.

A kerekasztal-beszélgetést Gerhát Réka okleveles pszichológus, a Mindset Pszichológia szakújságírója moderálja.

A Mindset Pszichológia Debrecen Pszicho-Kávéházában izgalmas előadások, intenzív és konstruktív beszélgetések, barátságos kávéházi hangulat várja az érdeklődőket. A Mindset Pszichológia Debrecenben szerkesztősége 2017-ben nyitotta meg Pszicho-Kávéházát. Célja, hogy széles rétegekhez juttassa el a tudományosan megalapozott pszichológiai gondolkodást. A Kávéház kéthavonta ad alkalmat arra, hogy Debrecenben alternatív pszichológiai kulturális közösség teremtődjön meg.

A rendezvény minden alkalommal egy előadással kezdődik, ehhez kapcsolódik egy interaktív kerekasztal-beszélgetés. Az előadást pszichológus vagy az adott téma pszichológiai vonatkozásaiban jártas szakember tartja. A kerekasztal-beszélgetés négy állandó tagja különböző tudományterületeket képvisel: pszichológia, biológia, irodalom- és kommunikációtudomány. A beszélgetés végén lehetőség van arra, hogy az érdeklődők feltegyék az előadás és a szakmai diskurzus során felmerült kérdéseiket. 

dehír , civilhír 

Telt házat vonz a pszichológia Debrecenben

A gyerekvállalástól az alkoholizmusig – kötetlenül. 

A Pszicho-kávéház Debrecen egyik legújabb színfoltja. Miről is szól és mitől tud telt házzal működni szinte minden alkalommal? Az eseményt minden alkalommal nagy érdeklődés övezi, tudtuk meg Kun Anettől, aki tagja a Pszicho-kávéház szervezői csapatának.

– A pszichológia velünk, emberekkel foglalkozik, a mi életünkkel. Ez pedig nyilvánvalóan mindenkit foglalkoztat. Igyekszünk minél többféle témában ismereteket átadni, közérthető formában. Felgyorsult világban élünk, ahol nincs hangsúly fektetve az önismeretre, a kapcsolatokon való gondolkozásra, nincs minőségi beszélgetésekre, elmélyedésre szánt idő. Az emberek emiatt érezhetnek egy hiányt.

Ahol mindenki véleménye fontos

Rendszerint olyan témákat dolgoznak fel, amelyek korosztálytól, nemtől, érdeklődési körtől függetlenül izgalmasak lehetnek bárki számára.

– A Pszicho-kávéház ötlete onnan jött, hogy szeretnénk minél több emberhez eljuttatni fontos információkat, eredményeket a pszichológia területéről, hangsúlyozta Trombitásné Miterli Gertrúd, az esemény koordinátora. – Ebben a műfajban formabontóak vagyunk, hiszen nem egy “celeb” pszichológus tart előadást másfél-két órán keresztül, hanem egy kb. 40 perces előadás után következik egy kerekasztal-beszélgetés, ahol további négy szakember (Csörsz Ilona klinikai szakpszichológus, Holló Gábor biológus, Oláh Szabolcs irodalmár és kommunikációs szakember, illetve Szemán-Nagy Anita klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta) osztja meg gondolatait, esetleg mondhat ellent az előadás témájáról. Ezután mindig lehetőséget adunk a közönségnek is, hogy feltegyék kérdéseiket.

– Nagyon fontos volt számunkra, hogy olyan embereket tudjunk magunk mellett, akik megbízható, minőségi tudást tudnak átadni a közönségnek, és akik szívesen végzik ezt a feladatot – mondta Kun Anett.

Az esemény különlegességét az adja, hogy a közönség interaktív részese a beszélgetésnek, elmondhatja gondolatait az adott témában. Nincsenek jó vagy rossz gondolatok, csak más-más megközelítések.  

Szellemi táplálék

Az esemény sok fiatalt vonz, akiket nem csupán a pszichológia érdekelhet, hanem kikapcsolódni vágynak.

– Azért kávéház, hogy ne tanórahangulat uralkodjon – bárki fogyaszthat egy-egy italt a kedvére, az esemény után a helyszín további szórakozási lehetőségeket is kínál. Szuper beszélgetéseket indíthat el egy ilyen Pszico-kávéház egy baráti körben; így jobban megismerhetik egymás véleményét is. A bulik segíthetnek kiengedni a gőzt, de fontos, milyen szellemi táplálékot veszünk magunkhoz – taglalta a programsorozat koordinátora.

A legutóbbi eseményük arról szólt, mi minden változik a családban egy kisbaba születésével. Ferenczi Beáta, a debreceni Életpszichológia szakmai közösség alapítója, családterapeuta, klinikai gyermek szakpszichológus és szüléstámogató, szüléskísérő dúla volt az előadás meghívott vendége, aki maga is átélte a szülővé válás nehézségeit és szépségeit. A kerekasztal-beszélgetés rendkívül izgalmasra sikerült, hiszen tagjai mind másképpen látták az apává vagy anyává formálódást.

A következő Pszicho-kávéház január 30-án lesz a Nagyerdei Víztoronyban, melynek témája az alkoholfüggőség.
 

Gönczy Anna - civilhír 

Kapcsolódó kép

Nincs egyedül. Élete során sok embernek van öngyilkossági gondolata. Az öngyilkossági gondolatok, érzések nem jellemhibára utalnak, nem jelentik azt, hogy Ön őrült, bolond, gyenge jellem vagy zavarodott. Pusztán annyit jelent, hogy jelenleg több fájdalmat él át, mint amennyivel meg tud küzdeni. Ez a fájdalom jelenleg mindent elárasztónak és örökkévalóságnak tűnik. De idővel és megfelelő támogatással túl tud lenni ezeken a problémákon és a fájdalmas, öngyilkossági érzések elmúlnak.

Öt dolog, amit tehet, ha éppen most öngyilkossági gondolatai vannak

1. Ígérje meg, hogy most rögtön nem tesz semmit

Még ha sok fájdalma is van, adjon magának időt! Ígérje meg magának: “Várok 24 órát és ez idő alatt nem teszek semmi drasztikusat.” Vagy várjon egy hetet!

Fontos, hogy egy dolog gondolni valamire, és más megtenni azt. Az öngyilkossági gondolatoknak nem kell valósággá válniuk. Nincs határidő, senki sem sürgeti Önt, hogy valósítsa meg ezeket a gondolatokat most rögtön. Várjon. Várjon, és tegyen különbséget, hagyjon elég távolságot az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok és a tényleges öngyilkosság között.


2. Kerülje a drogokat, az orvos által nem felírt gyógyszereket és az alkoholt
Az öngyilkossági gondolatok még jobban felerősödhetnek, ha drogot, alkoholt vagy más tudatmódosító szert vesz magához. Fontos, hogy ha reménytelennek érzi a helyzetét, öngyilkosságon gondolkodik, akkor ne szedjen be olyan gyógyszert, amit nem írt fel orvos, illetve ne igyon alkoholt.

3. Tegye biztonságossá környezetét
Távolítson el minden olyan dolgot a környezetéből, amivel árthat magának, pl. tablettákat, késeket, pengét, lőfegyvert, kötelet. Ha erre nem képes, menjen olyan helyre, ahol biztonságban érzi magát. Ha gyógyszer túladagolását fontolgatja, adja oda a gyógyszereket valakinek, aki később, a megfelelő időben, majd vissza tudja adni magának.  

4. Van rá remény! - Az ember túl tud lenni nehéz helyzeteken
Akik Önhöz hasonlóan rosszul érzik magukat, még ők is túl tudják élni ezeket az érzéseket. Van rá remény! Jó esély van rá, hogy túl fogja élni ezeket a nehéz érzéseket, még akkor is, ha most nagyon gyűlöli magát, reménytelennek, egyedülinek érzi magát. Csak adjon magának időt és ne próbáljon egyedül kikeveredni ebből, kérjen segítséget!

5. Ossza meg öngyilkossággal kapcsolatos gondolatait mással
Az öngyilkossági gondolatokkal, érzésekkel, szándékkal való megküzdés első lépése sokak szerint az, hogy beszéljünk valakivel, akiben bízunk. Lehet ez egy barát, háziorvos, terapeuta, pszichológus, tanár, edző vagy egy telefonos segélyszolgálat munkatársa is. Találjon valakit, akiben megbízik és meséljen neki, hogy milyen rossz dolgokat él át most. Ne hagyja, hogy a félelem vagy a szégyen visszatartsa a segítségkéréstől! Csupán az, ha beszél valakivel arról, hogyan jutott el erre a lelki mélypontra, sok feszültséget szabadíthat fel és segíthet a problémákkal való megküzdésben. 

öngyilkosságmegelőzés

Alapítvány az Öngyilkosság Ellen fényképe.

 

Van remény, van segítség. Ha úgy érzi, hogy krízisben van, hívja a 116-123-as ingyenes telefonszámot!


Továbbá keresse fel honlapunkat, melyen információkat talál ahhoz, hogy jobban megértse jelenlegi állapotát, érzéseit, illetve tájékoztatókat olvashat, hogy mit tehet, hova fordulhat, ha Önnek vagy ismerősének, hozzátartozójának segítségre van szüksége.


http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/

 Tudják mi a divat manapság, a részeg, drogos fiatalok körében? Hogy ki tud nagyobbat rúgni egy hajléktalanba. Három fiatal fiú ellen emelték vádat, mert utcán élő nincsteleneket vertek, rugdostak meg részegen. Hogy miért? Szórakozásból tették. Az egyikük még csak 14 éves. A város mindenkié mozgalom felvonulást tartott a hétvégén, azt szeretnék elérni, hogy a lakhatás alapvető joga legyen mindenkinek. Tehát akinek nincs pénze venni, az kaphasson szociális bérlakást, illetve ne lakoltassák ki azokat, akiknek nincs hova menniük. Irány a Deák tér, az aluljáró.

 

 

A drogfüggőség olyan téma, ami a mai napig sok helyen tabunak számít. Pedig a függőség, legyen szó alkohol-, gyógyszer-, drog-, vagy akár szerencsejáték-függőségről, rengeteg családot szakít szét, tesz tönkre. Bajzáth Sándor addiktológiai konzulenssel, az addikt.hu oldal készítőjével beszélgettem, aki maga is hosszú éveken keresztül volt aktív drogfogyasztó, sőt függő.

Mikortól beszélhetünk függőségről?

Akkortól, ha az adott szer használata kényszeressé válik, a szerfogyasztó elveszti az irányítást és az élete irányíthatatlanná, kontrollálhatatlanná válik A szerhasználat a szociális és egyéb kapcsolatai rovására megy, függetlenül a használt szer típusától, beszélhetünk akár alkoholról, drogról, gyógyszerről, vagy egyéb viselkedési függőségekről. Alapvetően nem drog- és alkoholellenes, inkább felépülésbarát vagyok. Nem a használt szerrel van többnyire a probléma, hanem a szerfogyasztó személyiségével. A szerekkel lehet élni és visszaélni.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás  
 

Van olyan, hogy valaki bizonyos mennyiség elfogyasztása után függővé válik, míg másoknak ehhez sokkal több szer vagy idő kell? Lehet egyénfüggő a függőség?

Természetesen, de például a rendszeres, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás valószínűleg előbb vagy utóbb komoly testi és lelki függőséghez fog vezetni.

Milyen a függőségre hajlamos személyiség? 

Mindenképp vannak benne gyerekkorból hozott hiányok, amelyeket igyekszik a lehető legkönnyebb módon kompenzálni. Ekkor jönnek képbe a szerek vagy bizonyos viselkedési függőségek (szerencsejáték, sport, szex), amikre aztán nagyon könnyen rá tud kapni. Talán minden függőségnek az eredője, hogy van valami hátrányunk, amit le akarunk dolgozni és folyamatosan próbáljuk magunkat utolérni. Ezek a hiányok általában diszfunkcionálisan működő családokból hozott feldolgozatlan traumák.

Vannak erre hajlamosító tényezők, mint például a válás, a családon kívül nevelkedés, az alkoholista szülők, a bántalmazás, a szexuális abúzus.

A szerek egy ideig tudják oldani a szorongást, a hiányt, de ez egy idő után már kevés lesz. Ekkor a használó előbb elkezdi emelni az adagokat, egyre több szer kell ugyanannak a hatásnak az eléréséhez, majd új anyag után néz, kombinálni kezdi őket és ez a folyamat egyre erősödik az addikció progresszivitásából kifolyólag.

Elszívtam egy cigit, és bűnöző lettem
Dávid bűne az volt, hogy elszívott egy spanglit. Egy éven át folyamatosan büntették érte.
 

Mik lehetnek az első jelek?

Talán az, hogy megcsinál olyan dolgokat, amelyeket korábban soha nem gondolt volna. Leépülnek a baráti és munkakapcsolatai, kezdi elhanyagolni a munkáját, családját, párkapcsolatát, szélsőséges esetben a gyerekeit is. Egyre tolja ki a határokat, megjelenik a titkolózás, az ígérgetés, a hazudozás, a lopás, az erőszak, és a felhasználó magával kapcsolatosan is egyre igénytelenebbé válik, ami látszik öltözködésén, tisztálkodási szokásain.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás 
 

Ez a folyamat annak ellenére sem áll meg, hogy a környezetében lévők felhívják a figyelmét arra, hogy valami nincsen rendben, változtatni kéne. Az illető válasza erre a általában hárítás, tagadás, projektálás, racionalizálás, bagatellizálás. Ilyenkor jönnek a “de mások is ezt csinálják, a többiek többször csináljak, ez csak könnyű drog, én tudom kontrollálni” kezdetű mondatok. A függő elhiteti saját magával, sőt, olykor a környezetével is, hogy tudja irányítani a függőségét.

De ezek soha nem igazak? Nincs olyan, hogy valaki tényleg tudja irányítani a függőségét?

Megvédheti az illetőt életének olyan traumatikus szakaszában, amit józanul nem bírna el, akár bele is őrülne vagy öngyilkossá válna.

Lehet különbséget tenni függőség és függőség között? Van-e olyan szer, ami egészen rövid idő alatt kicsinál, illetve van-e olyan, amivel tovább lehet húzni?

Hogyne, a különböző szereknek különböző az addikciós potenciálja, teszem azt, a heroin nagyon hamar alakít ki erős lelki és fizikai függőséget, míg az alkoholnál ez egy jóval hosszabb folyamat. Ugyanakkor itt meg kell jegyeznem, hogy az alkohol az egyik legerősebb és legpusztítóbb méreg, amit rengetegen használnak, ám legális. Érdemes megkülönböztetni a fizikai és a lelki függőséget is. Én a lelki függőséget tartom komolyabbnak. A fizikai elvonás csak rövid időre korlátozódik, míg a pszichés függőség egy életen át megmarad.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás 
 

A már említett heroin esetében mindkét típusú addikció rendkívül erős, de ott van például a kokain, amelynél a testi függőség elenyésző, ám ezzel szemben a lelki ragaszkodás elemi erejű, ezért is nehéz róla lejönni.

A marihuána társadalmi elfogadottsága igen magas, a fizikai elvonása igen csekély, arról viszont kevés szó esik, hogy mennyire komoly pszichés függőséget okozhat, ebben az értelemben sunyi szernek tartom. Ezt kérdésedre reagálva, „hosszú ideig lehet húzni”. Lehet a használatát bagatellizálni:

Ez csak fű!

Ez megnehezíti a vereség beismerését is függők esetében. Ennek ellenére el tudom fogadni, hogy egy nem függő típusú személyiség tud vele ugyanúgy kontrollal, rekreációs módon élni, mint egy szociális alkohol fogyasztó. Pozitívuma, hogy a hatásmechanizmusa ismert, túladagolni nem lehet.

Mi végzi a legnagyobb pusztítást?

Szerintem a dizájnerdrogok. Ezek a szerek nagyon olcsók, könnyen hozzáférhetők és rövid idő alatt hatalmas pusztítást visznek véghez. Emellett azért is veszélyesebbek, mint mondjuk az ismert kemény drogok, mert nem lehet tudni, mit tartalmaznak, milyen a hatásmechanizmusuk, így sokszor arról sincs fogalma az orvosoknak, hogy mivel tudnak segíteni, nincs rá kezelési protokoll.

Alkohol- vagy heroinelvonás esetén lehet tudni, milyen reakciók várhatók a beteg részéről, de a dizájnerszereknél szinte bármi előfordulhat.

Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy ezek az anyagok gyakorlatilag mérgek, amelyek intravénás használata nagyon hamar leépíti az embert. A dizájnerdrogok pszichés hatásai nagyon súlyosak lehetnek, sok esetben ezeknek a drognak a használata annyira hazavágja az elmét, hogy hiába jön le róla fizikailag, hosszantartó vagy maradandó pszichés károsodást szenved.

A rossz családi környezet vagy a rossz társaság tehet inkább a függőségről?

Ezek azért kicsit sem ilyen könnyen leegyszerűsíthető dolgok, egy azonban biztos: a függőség egy családi betegség, amelyet kezelni kell, ebben a helyzetben a gyerek pedig csak egy tünethordozó. Ahol drogfüggő fiatal van, ott valószínűleg a családi környezetben sincs minden rendben, hiszen ha valaki egy destruktív, bántalmazó családi közegben nő fel, akkor nagyobb valószínűséggel fogja valamilyen szerek segítéségével keresni a boldogságot, a jó élményt. De hasonló lehet a helyzet akkor is, ha az egyén egy túlszerető közegben nő fel, ekkor a gyerek a saját függetlenségét fogja keresni a kábítószerek, a drogok által.

Fotó: 24.hu/Fülöp Dániel Mátyás 
 

Én úgy gondolom, hogy ha egy gyerek megkapja a megfelelő érzelmi támogatást, és ezután kipróbálja a füvet, nem fog rászokni, ha emellett vannak célok az életében, jóban van a családjával, jó érzés neki hazamenni, akkor kevésbé lesz számára vonzó, hogy az utcán a junkie-k között töltse az idejét. Ha valaki alapvetően jól érzi magát a bőrében, hiába jön néha szembe egy spangli, az nem fog akkora pluszt jelenteni, hogy azért ott akarja hagyni a működőképes életét. Ha nem érzi jól magát a családjában, akkor jöhet a „rossz társaság”.

Mit lehet tenni, ha érezzük, hogy baj van?

A szülő szempontjából elsősorban az a legfontosabb, hogy legyen megértő és legyen kész a párbeszédre. Emellett viszont fontos az is, hogy szülő ne finanszírozza a drogfüggő gyereke függőségét. Ettől a viszony persze elmérgesedhet, de a szerhasználó csak akkor fogja elhatározni magát arra, hogy letegye a szert, ha már eléggé szarul érzi magát, ha már erősebb a fájdalma annak, amiben benne van, mint az újtól, az ismeretlentől, a józanságtól való félelem. Amikor eléri a mélypontot, akkor határozza el magát, hogy segítséget kér. Ekkor a függők egy része elindul a gyógyuláshoz vezető úton, a másik fele pedig, csúnya kifejezés, de megy a levesbe. 

Dévai László