Képtalálat a következőre: „szorongás”

 

Rövid leírás

A szorongásos zavarokra a beteg irracionális félelme jellemző, amelyet egy mások számára lényegtelen, vagy jellegtelen inger vált ki. A szorongás a nyugtalanító érzelmi tünetek - mint a nyugtalanság, az ingerlékenység - mellett jellemző testi reakciókat - bőrpír, verejtékezés, szapora légzés, erős szívdobogásérzés - is mutat. Ha a kóros félelem állandósul, a beteg képtelenné válik a normális életvezetésre.

A korábban neurózisnak nevezett betegségcsoport esetében a szakemberek a következő felosztást alkalmazzák:

Pánikzavar
agorafóbiával
agorafóbia nélkül

Agorafóbia pánikzavar nélkül,
Szociális szorongásos zavar,
Specifikus fóbiák,
Kényszeres zavar
Poszttraumás stressz zavar,
Akut stressz zavar,
Generalizált szorongás,
Szorongásos zavarok más betegségekben.

Előfordulás

A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Élete folyamán a népesség legalább 25%-a fog megélni valamilyen szorongásos betegséget. Világszerte a családorvosi rendelőkben jelentkezők 30-40%-a szenved szorongásos betegségben. A szorongásos kórképek nőknél 2-4-szer gyakoribbak.

A pánikzavar 2-4%-ban, agorafóbiával 5,3%-ban fordul elő; Magyarországon utóbbi a férfiak 5%-nál és a nők 17%-nál jelentkezik. A szociális fóbia előfordulása 11,5%, a specifikus fóbiáké 5-16%, ahol a nők kétszer gyakrabban betegednek meg. A generalizált szorongás a népesség 2,5-6,4%-át, míg a kényszeres zavar 2,5-3%-át érinti.

Okok

A szorongás és a félelem önmagában nem jelent kóros állapotot, sőt, az evolúció során jelentős szerephez jutott a fajok túlélésében. A félelem testi reakcióit, az izmok feszültségét, a szapora légzést és szívverést mind adaptációs tényezőnek tekinthetjük: segítenek a menekülésben vagy a harcban, ha tényleges veszély fenyeget. Az élettani és a kóros szorongás közötti átmenet nem éles, és a diagnózis felállításában az egyik leglényegesebb szempont a "szenvedő" beteg. A szorongásos zavarok eredete még nem tisztázott. Feltehető, hogy öröklött tényezők mindenképp szerepet játszanak kialakulásában.

A szorongásos zavarokat eredetük szerint két nagy csoportba sorolják. Az elsődleges neurotikus fejlődés esetén a szorongásos zavar kezdetei már a gyermekkorban megtalálhatók. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a gyermek szocializációja valamilyen módon károsodott, illetve igazolni kell a gyermekkorra jellemző szorongásos tünetek meglétét: a magatartászavart, amely megnyilvánulhat teljesítmény-, fejlődés- valamint beilleszkedési zavarokban, illetve a kóros szokásokat, mint a körömrágás vagy a hajtépés.

A másodlagos neurotikus fejlődés akkor lép fel, ha a személy harmonikus fejlődését valamely trauma a betegség kialakulásának irányába fordítja.

Tünetek

Testi tünetek

A szorongás egyes testi tünetei annyira jellemzőek a betegségre, hogy néha elég a páciens alapos megfigyelése a diagnózis felállításához. A bőrön és a nyálkahártyákon látható jelek ezek közé a tünetek közé tartoznak. Jellemző az arc elpirulása, amelyet ha a beteg maga is észlel, fokozódhat a szorongása. Gyakori a nyak és a mellkas bőrének pírja, amely a melegség érzésével járhat. Ezzel szemben a szorongó beteg végtagjai hűvösek, amely már kézfogásnál is szembetűnő lehet. Előfordul az arc, a nyak és a fej bőrének viszketése. A nyálkahártyák nedvtermelésében bekövetkezett változás hatására a nyál mennyisége csökken, a szorongó beteg szája jellemzően száraz, ennek következtében beszéde tompább, színtelenebb. A szájszárazság beszéd közben mellékzörejek képződéséhez vezet: egyrészt egyes mássalhangzókhoz cuppanó hangok társulnak, másrészt a beteg száraz krákogással, torokköszörüléssel próbál magán segíteni.

Az izzadás szintén jellemző a betegekre, mert a szorongás általában növeli a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását. Az esetek nagy részében ehhez testszag és kellemetlen szájszag társul.

A szem is árulkodó lehet. A szorongó beteg pupillája általában tágabb, szaporábban pislog, és a szeme gyakran könnyes. Jellegzetes, hogy kevéssé tartják a szemkontaktust, illetve előfordul, hogy "elkapják a tekintetüket".

A szorongásnak a légzésre kifejtett hatása szintén többrétű. Egyrészt jellemző a légvételek számának növekedése, a légzés szaporasága, amely pánikrohamok esetén végtagi görcshöz vagy ájuláshoz is vezethet, másrészt gyakori a mély sóhajtás, amelynek szorongáscsökkentő hatása van.

A szorongás a szívet is érinti, előfordul a pulzusszám növekedése és csökkenése is.

Mozgásos viselkedés

A szorongó beteg gátolt benyomást kelt, megnyilvánulásai uniformizálódnak. Mozdulatai lassúak, kimértek, óvatosak. Beszédére is a sztereotipizálás, az általánosítás jellemző. A viselkedés megnyilvánulásának egy része a szorongás enyhítését szolgálja. Ellentétben az előbb leírt gátolt tünetekkel, ezeket inkább a túlmozgás jellemzi: a beteg járkál, ülő helyzetben a lábát rázza, dobol, gyakran változtatja testtartását. A dohányzás rituáléja szintén ebbe a szorongáscsökkentő csoportba tartozik.

Érzelmi magatartás

A szorongás érzelmi megnyilvánulásait alapvetően két csoportba lehet sorolni. A mínusztünetek a beteg szorongásának súlyosságáról adnak tájékoztatást: az érzelmi paletta színei elhalványulnak, elszürkülnek, mimikája visszafogott, hangja halk. A plusztünetek pedig épp a szorongást hivatottak ellensúlyozni: az érzelmek a gátláson keresztül a "felszínre törnek", és egy mosoly vagy egy nevetés csökkenti a beteg szorongását. Előfordul azonban, hogy a gesztus, a mimika erőltetettnek, inadekvátnak tűnik: a mosoly inkább vigyor jellegét ölti, a nevetés akkor is fennmarad, amikor a beszéd tartalma már nem indokolja azt. A kommunikáció szintén szorongáscsökkentő hatású, ezért egyes esetekben megfigyelhető a túlzott közlési vágy, a fokozott beszédkésztetés. A beszédre jellemző plusztünet, amikor a beteg túláradóan írja le az őt ért eseményeket: a napja csodálatos, az ebédje fenséges, a kezelése mennyei.

Fóbiák: A phobos görög szó eredeti jelentése szerint rettenetet, félelmet, menekülést jelent. Ma inkább iszonynak lenne helyes nevezni.

Az agorafóbia szó eredete szintén görög (agora = piactér). A betegség elnevezése arra utal, hogy a beteg képtelen elviselni a "piactéri" sokadalmat, azaz a tömeget, különösen akkor, ha a tudat alatt felvázolt menekülési útvonalak el vannak zárva. Így a beteg rosszul lehet sorban álláskor, közlekedési eszközökön, különösen forgalmi dugókban. Kerül minden zárt helyet, főként, ha nagy tömeg veszi körül. Ezért nem száll tömegközlekedési eszközre, sokszor a saját autójában is fél. A félelem, az iszony valódi pánikrohamot válthat ki.

Szociális fóbia esetén a beteg mások társaságában szorong, retteg minden nyilvános szerepléstől. A fóbiás gyermekek írásban kiváló, szóban pedig gyenge teljesítményt nyújtanak. A felnőttek félnek a telefonálástól, bemutatkozástól, félnek mások szeme láttára aláírni hivatalos dokumentumot, nem szívesen esznek más társaságában, ők is kerülik a szereplést.

Az izolált vagy specifikus fóbia esetén - a szociális fóbiától eltérően - a beteg meg tudja nevezni iszonyának tárgyát. Ezek lehetnek állatok (pók, egér, hüllő, stb.), természeti jelenségek (villámlás, sötétség, magasság), vér látványával, sérülésekkel kapcsolatos élmények, de felsorolni is lehetetlen, hányféle dolog képes specifikus fóbiát kiváltani.

A pánikbetegség ismételten, minden előzmény nélkül kialakuló súlyos félelem. A beteg egyik percről a másikra tapasztalja a tüneteket; erős szívdobogás, verejtékezés, remegés, légszomj, fulladás, mellkasi fájdalom, hányinger, hasi panaszok, szédülés, ájulás érzése, halálfélelem, zsibbadás, érzészavarok, borzongás vagy hőhullámok jelentkeznek. A roham gyorsan alakul ki, 1-2 perc alatt egészen heves lesz és mintegy 10-30 percig tart. A beteg környezete súlyos rosszullétet lát, ami miatt gyakorta ki kell hívnia az orvost vagy a mentőket. A pánikbetegség agorafóbiával társulhat vagy önállóan jelentkezik.

Kialakult pánikbetegségről hivatalosan akkor beszélhetünk, ha a fenti tünetek közül négy mindenképpen megtalálható a páciensnél.
Az általános (generalizált) szorongás szindrómát az élet szinte minden területére kiterjedő aggodalom jellemzi. A betegnek napjai úgy telnek, hogy szinte mindig nyomasztja valami: nyugtalanság, idegesség, gondolkodás- és koncentrációs zavar, ingerlékenység, izomfeszülés, alvászavarok kínozzák. A panaszokat általában valamilyen külső tényező váltja ki; ilyenek lehetnek a fokozott elvárások (előléptetés, szülővé válás), fokozott fenyegetés (pl. agresszív főnök), önbizalomvesztés. A beteg állandóan ellenőrzi környezetét, mindig figyel, koncentrál, nincs-e a környezetében fenyegető tényező, és ennek legkisebb jelét is képes irracionális méretűre nagyítani (pl. a főnök megkritizálta a munkáját, tehát ki fogja rúgni, stb.).

Kevert szorongásos-depressziós szindrómában a depresszió (tartós és kóros lehangoltság, késztetés-hiány, stb.) együttesen fordul elő. Jellemző tünetei: koncentrálási nehézségek, alvászavarok, fáradtság, ingerlékenység, aggódás, a beteg könnyen elsírja magát, túlzott éberség és gyanakvás, a legrosszabb dolgok bekövetkeztének előrelátása, reménytelenség, önértékelési zavarok.

A kényszerbetegség gyakran már gyermekkorban elkezdődik. A kényszer jelentése, hogy a beteg "kénytelen" valamire gondolni, "kénytelen" valamilyen cselekvést feltűnően gyakran ismételgetni. Nemrég még a legreménytelenebb "neurózisok" közé sorolták. A kényszerek lehetnek gondolatok és cselekvések, a beteg számára kínzóak, idegenek, irracionálisak. Szinte bármilyen cselekmény vagy gondolat válhat kényszerré, melynek ismételt elvégzése a beteg számára szertartássá válik, jóllehet ezek hoznak tartós megnyugvást. A kényszergondolatok és -cselekvések súlyos bűntudattal, szorongással járnak. A legjellemzőbb kényszercselekvések közé tartozik az állandó kézmosás, de ide sorolják a kényszeres vásárlást, kleptomániát és a kóros mértékű játékszenvedélyt is. Mások a hajukat, szemöldöküket vagy más szőrzetüket tépik.

Az akut stressz szindrómát és a poszttraumás stressz szindrómát a súlyos stressz által okozott szorongásos kórképek közé soroljuk. A súlyos stressz szorongást, rettegést és a tehetetlenség érzését okozza. A lelki traumát a beteg gyakorta átéli gondolatban, álmaiban. Jellemző a szelektív emlékezetkiesés, a beteg - nyilván önvédelemből - olykor nem képes felidézni a szörnyű emlék fontos mozzanatait. A betegek nem képesek segítséget kérni, személyes kapcsolataik sérülnek, a beteg keresőképtelenné, rokkanttá válhat. Az akut stressz szindróma négy héten belül megjelenik és lezajlik. A poszttraumás stressz szindróma viszont egy életen át követheti a beteget, gyakran kíséri depresszió és előnytelen személyiségváltozás (agresszív, antiszociális viselkedés). A poszttraumás stressz szindrómát különösen a holocaust és a vietnami háború túlélői között figyelték meg nagy számban, de tömegszerencsétlenségek, súlyos balesetek megtörténte után is jelentkezhet.

Kórlefolyás

Megjegyzendő, hogy a szorongás bizonyos szintig mindennapi életünk része, teljesen egészséges reakció számos eseményre. Betegséggé csak akkor fajul, ha meghatározóvá válik az ember életvitelében. Kialakulását és a már kialakult betegség lefolyását nagymértékben befolyásolják az illető megoldási módszerei a felmerülő problémák esetén. A szorongás sok esetben vezet alkohol-, kábítószer-függőséghez, elmagányosodáshoz, az emberi kapcsolatok elvesztéséhez, melyek csak fokozzák a beteg szorongását, élete kilátástalanságának érzését. Mindennek - segítség híján - sajnos elkerülhetetlen következménye lehet a depresszió és végül az öngyilkosság. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szorongásnak testi szövődményei is lehetnek. A szív és érrendszeri halálozás az ilyen betegek körében kilencszer gyakoribb, mint a lelkileg egészségesek között. A mai korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésnek köszönhetően azonban a szorongás jelentősen megszelídült, az esetek többségében jól gondozható, sőt gyógyítható állapottá vált.

Diagnózis

A szorongás diagnóziának alapja a beteggel történő beszélgetés, az életvitelének és a szokásainak megismerése. A szorongásos zavar a diagnosztikus kritériumok alapján pontosan beazonosítható, és a kezelés is csak ennek ismeretében kezdhető el. Segítséget nyújthat, ezért szükséges lehet a betegek ön-megfigyelése, a családtagoktól kapott kiegészítő információk felhasználása, illetve egyes esetekben - pl. pánikzavarban - laboratóriumi, EKG stb. vizsgálatok.

A kórisme felállítása pszichiáter szakorvos feladata, sajnos ma Magyarországon a rászoruló pszichiátriai betegeknek csak mintegy 6%-a jut hozzá magas színvonalú szakorvosi ellátáshoz.

Kezelés

Az agy biokémiájának mind alaposabb megismerése ma már lehetővé teszi a szorongásos kórképek eredményes gyógyszeres kezelését.

A benzodiazepinek a nyugtatók, szorongásoldók hatalmas csoportját alkotják. Különösen a szorongásos rohamok oldásában és az éjszakai alvás nyugalmának biztosításában hatásosak. Hátrányuk, hogy a hozzászokás veszélye nagyon nagy. Sajnos, a gyakorlatban túl gyakran adják, általában indokolatlanul hosszú ideig, vagy alacsony dózisban: összességében helytelenül. Abbahagyásakor a szorongásos tünetek fokozottan jelentkeznek. További veszélye, hogy fokozza az alkohol hatását; együttes alkalmazásuk esetén a légzőrendszer életveszélyes bénulása léphet fel.

Az agy egyik hírvivő-molekulájának, a szerotoninnak az anyagcseréjét szabályozó gyógyszereket (SSRI = selective serotonin re-uptake inhibitors) eredetileg a depresszió gyógyítására fejlesztették ki. Egyébként veszélytelen gyógyszerek, segítenek az optimális testsúly beállításában is. Hatásuk néhány napos, egy-két hetes szedés után érezhető. Mára már a világ leggyakrabban felírt gyógyszerei közé tartoznak (fluoxetin, paroxetin, sertralin, citalopram, stb.).

Monoamino-oxidáz enzim reverzibilis gátlói (RIMA = reversible inhibitors of mono-amino-oxidase), mint pl. a moklobemid, különösen a szociális fóbiák gyógyításában eredményesek.

Béta-blokkolók: A magasvérnyomás-betegség és bizonyos szívritmuszavarok kezelésére kidolgozott anti-adrenalin készítmények kiválóan alkalmasak a lámpaláz, a szerepléssel összefüggő szorongások oldásában. A hagyományos nyugtatókkal szemben külön előnyük, hogy nem csökkentik a szellemi teljesítőképességet. Ezért is válhattak a lövészsportok tiltott doppingszereivé.

A gyógyszerek mellett szinte mindig szükség van a pszichoterápiára, különböző stresszoldó módszerek elsajátítására, a rosszul rögzült magatartási minták újratanulására. Hiszen a cél nem a folyamatos gyógyszerszedés és a pszichés problémák egy részének végleges elfedése és konzerválása, hanem lehetőleg a gyógyulás. Ezért mindig érdemes rákérdezni ezekre a lehetőségekre, a csoportok vagy egyéni terápiák elérhetőségére, helyére és idejére. A beteg érdeke, hogy kitartással részt vegyen ebben is.

Megelőzés

Bár a szorongásos kórképek esetében is kimutatható a genetikai hajlam, mégis számos tényező szükséges kialakulásokhoz, amelyben jelentékeny a környezeti hatások és a nevelés szerepe.

Fontos, hogy már a gyermekkor félelemtől mentesen, kielégítő szociális körülmények között és irreális szülői elvárások nélkül, szeretetteljes légkörben teljen. A legfontosabb, hogy a szülők olyannak fogadják el gyermeküket olyannak, amilyen. Ne állítsanak elé elérhetetlen célokat, követelményeik összhangban legyenek a gyermek értelmi-érzelmi-fizikális teljesítőképességével. Fontos, hogy a gyermek tanuljon meg félelem nélkül élni, legyen önbecsülése, tudjon büszke lenni arra, amiben tehetséges, és ne okozzon számára sérülést, ha nem tud minden elvárásnak megfelelni. A szorongó ember számára a legfontosabb, hogy minél előbb - még az önpusztító megoldások keresése előtt - forduljon orvoshoz.

Az első, akikhez fordulhatunk, a családorvosok, akik ma már egyre tájékozottabbak a pszichiátria speciális területein is, de ha bárki úgy érzi, nem kapja meg a megfelelő megoldást, és alaposabb beszélgetésre, kivizsgálásra, kezelésre volna szüksége, nyugodtan forduljon pszichiáterhez, akár ismerősei, rokonai érdekében is. Megtörténhet ugyanis, hogy a háziorvos nem ismeri föl biztosan a szorongásos tüneteket.

Orvosoknak képzettnek kellene lenniük a szorongásos kórképek felismerése területén. A különböző testi panaszok mögött nem csak a gyógyszerekkel megoldható szervi okokat kell keresni, meg kell vizsgálni a lelki tényezőket is.

Gyógyulási esélyek

A gyógyulási esélyek ma már igen jók. A nagy áttörésben elsősorban az SSRI gyógyszerek játszották a főszerepet. Az orvostudomány az elmúlt húsz évben a legnagyobb előrelépést éppen a szorongásos kórképek lényegének megértése és gyógyítása terén érte el. Többek között talán ennek tudható be, hogy az amúgy mindig elkeserítő öngyilkossági statisztikák ma már Magyarországon is sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint akár 20 évvel ezelőtt.

Hasznos tudnivalók

A szorongás népbetegség. Szövődményei életveszélyesek, a betegség viszont jól gyógyítható. Azonnal forduljon tehát orvoshoz, ha a következő tünetek valamelyikét észleli:

Tartós álmatlanság,
Állandósuló tárgytalan félelmek,
Indokolatlan idegesség,
Öngyilkossági gondolatok, késztetések,
Késztetések logikátlan cselekmények rendszeres véghezvitele,
Vissza-visszatérő fenyegető gondolatok,
Kórosan lehangolt lelki állapot, indokolatlan bűntudat, önvád,
Minden olyan lelki állapot, mely életét megnehezíti és a kilátástalanság érzésével társul.

A szorongás a beteg munkaképességének és - önkorlátozó - magatartása miatt életminőségének súlyos csökkenésével jár. A külső körülményekhez, azok megváltozásához nehezen tud alkalmazkodni.

Szerző: Máriáss Márta / Lektor: Prof. Dr. Újszászy László

Szenvedélyesen szeretsz játszani vagy a játék a szenvedélyed? Egyáltalán nem mindegy! A szenvedélybetegségek, legyen az az alkohol-, a kábítószer- vagy akár a játékfüggőség, károsak az egészségre és a társas kapcsolatokra is. Hiába tűnik úgy, hogy az az egyetlen menedék a valóság elől, valójában csak tetőzi a problémákat. Vedd észre a jeleket, és segíts magadon vagy ismerősödön!
 
Játékszenvedély? Vedd észre!
 

Milyen tünetekkel jár a nyereményjáték függőség?

Először is szögezzük le, hogy a játékszenvedély egy betegség, amit kezelni lehet és kezelni kell. Olyan, mint az alkoholizmus vagy a kábítószer függőség, bár kicsit hosszabb ideig tarthat, mire az érintett személy környezetének feltűnik a baj. Akár egy teljes év is eltelhet, mire felismerjük a jeleket, a tüneteket.

Egy tipikus szerencsejátékost így jellemezhetnénk

Kissé antiszociális, befelé forduló típus, aki nem szeretne és nem is tud megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Ennek ellenére az átlagosnál jobban vágyik az elismerésre. Fontos számára a pénz, de azt nem feltétlenül munkával szeretné megkeresni. A legjellemzőbb érzelem, amit a munkával kapcsolatban érez: a düh. Stressz alapú, lelki betegségekkel küszködik.

Amikor kialakul a játékfüggőség, teljesen elfordulhat a családjától és a munkájától. Deviáns viselkedésével együtt jár egy fajta belső izgalom, felfokozott hangulat és nyughatatlanság is. Minden a játék körül forog, napjait, érzéseit, gondolkodás módját és hangulatát az határozza meg. Ha kell, hazudik, kölcsön kér vagy hitelt vesz fel, hogy a játék folytatódhasson. Annak ellenére, hogy a probléma negatívan befolyásolja az életét, nem képes leállni vele. Sőt, amikor széthullik a család, vagy felmondanak neki a munkahelyén még inkább szükségét érzi, hogy játsszon. A játék menedék lesz a számára, ahol elfelejtheti a problémáit.

Teszteld magad!

Ha úgy gondolod, hogy sok időt fordítasz egy szerencsejátékra, válaszolj az alábbi kérdésekre.

A teszt forrása: a pokerstrategy.com oldal.

  1. Volt már olyan, hogy addig játszottál, amíg el nem fogyott a pénzed?

  2. Kértél már kölcsön pénzt játékra?

  3. Vettél már fel hitelt a játék miatt?

  4. Rendszeresen túllépi-e a játék az általad megállapított időbeni, és pénzügyi kereteket?

  5. Gondoltál már arra, hogy a játékhoz a pénzt illegálisan szerezd be?

  6. Gyakran gondolsz a játékra?

  7. Loptál már pénzt azért, hogy játszhass?

  8. A játékon kívül más dolgokra nehezen tudsz koncentrálni?

  9. Nyugtalan vagy agresszív leszel, ha nem tudsz játszani?

  10. A normális életed a játékkal összehasonlítva unalmasnak tűnik?

  11. Csökkent az érdeklődésed a környezeted iránt?

  12. Azért játszol, hogy lenullázd a veszteséged?

  13. Eltitkolod a barátaid, vagy a családod elől, hogy mennyit játszol, és mennyit veszítesz?

  14. Gyakran rossz a lelkiismereted játék után?

  15. Előfordult már, hogy tovább játszottál, bár tudtad, hogy magadat vagy mást megbántasz ezzel?

  16. Játszottál már azért, hogy javuljon a hangulatod, és a problémáidat elűzd vele?

  17. Vezetett-e már a játék a családodban veszekedéshez, vagy okozott problémákat?

  18. Lógtál-e a munkából/iskolából, azért hogy játszhass?

  19. Gondoltál már arra, hogy a játék miatt öngyilkosságot kövess el?

    Ha több mint 7 igened lett, fordulj szakemberhez, aki segíthet a leszokásban. Ilyen például a Névtelen Szerencsejátékosok Magyarországi Közössége, a Gamblers Anonymous hazai szervezete. (1447 Budapest, Pf. 535. Telefonügyelet: +36-20/462-83-04; www.gamblersanonymous.hu; mail: ga@gamblersanonymous.

  orvosok

Képtalálat a következőre: „játékszenvedély”

„Mindig az van, hogy csak még egyszer megpróbálom, most biztosan nyerni fogok’”

A játék betegséggé válhat?

A kóros játékszenvedélyben a beteg a szerencsejátékokról (félkarú rabló, rulett, lóverseny, póker, stb.) nem tud lemondani. Intenzíven foglalkozik vele, tervezgeti a következő kalandját, töpreng a pénzszerzésen. A problémát az jelenti, hogy a játékról képtelen lemondani, semmilyen külső körülmény, családi okok, pénzhiány, adósság nem tántorítja el, hazugságok árán is újra át akarja élni a vágyott élményt.

Ha veszít is, folyamatosan játszania kell, a nyerés reményében, ha viszont sikerült nyerni, azt sem képes abbahagyni, mert még többet akar. Aki már beteg, az a játékért bármit képes feláldozni. Bármilyen összeget, akár egy öröklakást is eljátszanak, az adósságok mértéke sosem számít. Egy páciens pl. az érettségi vizsgája helyett döntött úgy, hogy a pályaudvar éttermének a játékgépén próbál egy kört, majd ott ragadt egy egész napra.

Miért nem mondanak le róla?

Az élmény, amit folytonosan át kell élniük, az az izgalom, a kockáztatás, a nyerés esélye. Ennek során olyan fokozódó örömérzés és kellemes feszültség jelentkezik, ami a vesztésig jelen van, utána általában erős bűntudatot él át mindenki. Ez azt is jelenti, hogy a leszokás nem olyan egyszerű, mert azzal jár, hogy erről a pszichés élményről kell lemondani, aminek a helyén űr támadhat. Mint általában a szenvedélybetegségeknél, itt is nagyon fontos, hogy a beteg képes legyen megfogalmazni, hogy a tünete helyett mit tud elképzelni az életében, mint örömforrást. Fontos megértenünk, hogy ez valóban betegség, tehát a racionális érvek és magyarázatok nem találnak megértésre. A vágy sokkal erősebb, mint a külső nyomás súlya.

Súlyosabb esetekben családok mennek tönkre, válás és anyagi csőd fenyegetheti az életét, mégsem képes leállni.

Miért alakul ki ez a betegség?

Vannak genetikai tényezők, melyek hajlamosíthatnak rá, de ettől még senki nem lesz beteg. Ha belegondolunk, ez eleinte önjutalmazó folyamat, a rákészülés, a kockázat olyan izgalmi állapotot jelent, amiben kellemes érzések vannak jelen. Az állandó rizikóvállalásban jelen van  a vesztés tudattalan vágya, ugyanakkor egyfajta „mindenhatósági” érzés is pl. a saját, kidolgozott szisztémában, amitől majd nyerésre fordul a játék.

A játék során egy beteg jóval több érzelmet élhet át, mint, ami jellemzi őt a kapcsolataiban, nehézségei lehetnek az intimitásban, és a „last game” (az utolsó játék) szindróma rímel a látens öngyilkossági fantáziákra.

A betegség kialakulása azt jelenti, hogy „rátalál” erre a megoldásra, tehát a játék lesz az érzelmek és öröm forrása, és kóros kapcsolata alakul ki vele, amiben képtelen az elszakadásra.

A gyógyulás lehetséges?

Csak akkor, ha a páciens akarja és valóban együttműködik a kezelőivel (compliance). Ez azért nagyon fontos, mert ezt a betegséget is a folyamatos hazudozás jellemzi. A teljes absztinencia elengedhetetlen, és így is nagyon nagy az esély a visszaesésre. 

A Balaton Sound egyik fellépője, a kanadai DVBBS duó öltözőjében a koncertjük után eszméletlen lányokat találtak. Sajtóhírek szerint ismeretlen eredetű italt fogyasztottak, elvesztették eszméletüket, később egyikük szervezetében kábítószert mutatott ki a gyorsteszt. Zacher Gábor toxikológus, a Honvédkórház osztályvezetője az eset kapcsán azt nyilatkozta, hogy „a leggyakrabban használt úgynevezett „randierőszakdrog” még mindig az alkohol, a legnagyobb veszély pedig a naivitás”.

 

 tinka

A közvélekedés szerint azonban jóval veszélyesebbek a partidrogok, amelyeket a védtelen, mit sem sejtő tinédzserek italába csempésznek. Valóban így van, vagy inkább arról van szó, hogy az ital elfogadottabb, mint a kábítószer? Egyáltalán van bármi értelme az összehasonlítgatásnak? Békési Tímea, addiktológiai- és családkonzultánst, gyászcsoport vezetőt, a Kék Pont koordinátorát kérdeztük.

 

Valóban nem érdemes arra a témára túl sok időt fordítani, hogy melyik szer veszélyesebb, károsabb, hiszen egy dologban biztosan azonosak: maguktól nem jutnak a szervezetbe, és annak is oka van, hogy valaki szükségét érzi a használatuknak. Ez nem kielégítő válasz azokban az esetekben, ha valaki akaratán kívül fogyaszt káros szereket. Nagyon jól emlékszem saját tinédzserkoromból arra az alkalomra, amikor - úgy 30 évvel ezelőtt - egy ismert sztárzenekar koncertje után az öltözőjükbe keveredtem barátnőimmel. Pillanatok alatt érzékeltük, hogy itt többet szeretnének tőlünk, mint egy kis beszélgetést, ezért nagyon gyorsan leléptünk.

 

Szeretnék inkább kicsit messzebbről, tágabb, holisztikusabb fókusszal ránézni a témára. Valós információk és kellő rálátás hiányában a közvélekedés arra helyezi a hangsúlyt, amerre a média viszi, és ez, az eddigi tapasztalatok alapján nagyon nem megfelelő és nem is igaz. De mintha a társadalom döntő többsége is szívesen becsukná a szemét, pedig a mai magyar valóság azt mutatja, hogy a függőségek, a problémás szerhasználat terén leginkább a nikotintól és az alkoholtól, gyógyszerektől, a legális és elfogadott drogoktól kellene tartani, hisz az általuk okozott ártalmak a vezető halálokok között vannak, és használatuk jóval kiterjedtebb.

 

Itt van tehát egy óriási probléma a magyar népesség alkoholfogyasztását illetően, miközben az országnak a mai napig nincs alkoholstratégiája (de pálinka tanács és hungarikum, adókedevezmény van); az orvos és segítőszakemberek képzése e téren sem megfelelő; s ami még nagyon sok kárt okoz, hogy a problémát tabuként kezelik, és ez az esetek többségében akadályozza a segítségadást- és kérést is. Persze politikai és gazdasági okokból ezekről nehéz beszélni, ezt nem lehet kritizálni, tiltani, inkább megy a hisztériakeltés az illegális drogokkal kapcsolatban. Olyannyira sikeres egyelőre ez a fókuszáthelyezés, hogy számtalan, drogozó gyerekéért aggódó szülővel találkozom, akik halálra válva jönnek hozzánk segítséget kérni, ha a gyerek füvezik, de azt nem látják ilyen problémának, hogy ha ők minden este alkohollal, gyógyszerrel lazulnak el.

 

Nagyon sok családban a szülői, rokoni minta hibás, mert a gyerek abban nevelődik, hogy kikapcsolódni, lazítani, feszültséget oldani, nehézségeket kezelni, csak valamilyen szerrel lehet. A tudatosság helyett sok és káros normalizáló közhely hangzik el, ami a mértéktelen fogyasztásra buzdít, illetve azt legitimálja. A felnőtt társadalom nem ad megfelelő mintát a szerhasználatra, a védőfaktorok hézagosan működnek, de a fiataloktól elvárjuk, hogy tudatosak és mértékletesek legyenek, de annak súlyos jogi következményei lehetnek, ha hárman elszívnak egy spanglit. Eközben az alkohol csendben több százezer családot tesz tönkre. Álszent a közvélekedés, elitéli ugyan a súlyos alkoholizmust, de a rendszeres, nagymértékű ivást nem, és a legtöbben az érintettek közül is tagadják maguk előtt is függőségüket.

 

A kaliforniai Ignite együttes magyar származású frontembere Téglás Zoltán a HVG-nek adott interjúban az amerikai drogfogyasztásról úgy vélekedett, hogy „a kábítószerek úgy betelepedtek ide, mint valamiféle kullancs. Rengetegen használják, legtöbbször a fiatalkorban kialakuló gyógyszerfüggőséggel kezdődik az egész, a Magyarországon még egyelőre nem forgalmazott, rendkívül erős fájdalomcsillapítók, és antidepresszánsok használata miatt.” Ön szerint Magyarországon is hasonló tendencia figyelhető meg? Mi a véleménye arról, hogy egyes gyógyszerekhez (nyugtatókat, altatókat) legálisan lehet hozzájutni, másokért viszont akár börtönbüntetés is kiszabható?

 

Itt több dologra hívnám fel a figyelmet. Először arra, hogy orvos által felírt, tehát legális gyógyszereket is lehet visszaélésszerűen használni, ami azt jelenti, hogy nem az orvos által felírt mértékben. Aztán a feketepiacon szinte bármilyen gyógyszer beszerezhető, valamint az is baj, hogy ha például egy alkoholfüggőnél az esetleg szükséges gyógyszeres kezelést nem kíséri terápia és személyiségfejlesztés. Ennek egyenes következménye szokott lenni, hogy az illető gyógyszerfüggő is lesz, majd szintén nem ritka, hogy iszik is hozzá. Ez a kombináció még nagyobb probléma és nehezebben kezelhető.

 

Sem az idősebb, sem a fiatalabb generációk körében nem ismeretlen számos nyugtató, szorongásoldó, altató neve illetve használata. Sok-sok nagyszülő és szülő gyógyszeres dobozában ott van, amit sajnos nem ritkán adnak a gyereknek is (vagy egy picit a kutyának is égzengés idején), ha szükségét látják. Pedig ezek a gyógyszerek ugyanazt tudják, mint az illegális rokonaik, viszont az emberek tudatában a legális általában egyenlő a kevésbé veszélyessel. Pedig nem azok! Például az alkohol elvonás időszakára felírt gyógyszereknél ugyanúgy megvan a hozzászokás veszélye, és ha ezt a függőségre hajlamos személyiség nem az orvos által előírt ideig és mértékben szedi, akkor ugyanott találja magát, mint amikor ivott. Ha nem hozzák le a gyógyszerről, akkor a szervezet hozzászokik, toleranciaszintje növekszik és egyre több gyógyszerre lesz szüksége a kívánt állapot eléréséhez.

 

A legális és illegális szerek között azon a téren nincs különbség, hogy ugyanúgy függővé válhatunk tőlük. Csak míg a pl. valamilyen szintetikus anyagot használó, vagy füvet szívó ember jogot sért, és szembe kell néznie a következményekkel, addig ha ugyanez az ember a nagymamája szekrényéből vesz be Frontint, Xanaxot vagy Rivotrilt, az a kutyát sem érdekli. S nem győzöm hangsúlyozni, a nagy baj ott van, ha ezt a függőségre hajlamos személyiség teszi, akkor számára a következmények ugyanolyan súlyosak lehetnek. Sőt nemegyszer orvos és szülő, pedagógus közösen támogatják a gyerekek súlyos gyógyszerezését, megfelelő segítségnyújtás, pszichés támogatás helyett.

 

Az orvosok felelőssége is nagy ezen e téren, mert saját tapasztalatból is tudom, milyen könnyen lehet néhány gyógyszerhez hozzájutni. Egyszer régen, lelkileg kimerülten estem be egy háziorvoshoz, el is sírtam magam, s erre az orvos, akinél életemben először voltam, adott nekem egy fél doboz Rivotrilt... Nem hiszem, hogy ez gyakori, de ilyen esetből egynek sem kellene lenni.

 

Néhány cikk a drogfüggőségről:


„Bizonyos esetekben azok a fiatalok is drogfogyasztóvá válhatnak, akikről nem gondoltuk
volna. Elég csábító formában és elég jó áron kínálják őket ahhoz, hogy a jó nevelést kapott,
visszafogott gyerekek is kipróbálják.” 
www.napidoktor.hu


„A gyermekekbe genetikailag belekódolták, hogy veszélybe keveredjenek…Az agy
homloklebenyi részének alapi területe felelős a kontrollért, vagyis azért, hogy az ember
elfogadja a szabályokat. Ez fiatalkorban kevésbé fejlődik, ezért a tizenévesek feszegetik a
határokat, sokszor csak azért dohányoznak, drogoznak, isznak, verekszenek, mert azt
mondták, az tilos.” 
www.borsonline.hu


Ezek az újságcikkek azt sugallják, hogy mindenki veszélyben van, vagyis bárki, bármikor kábítószerfüggő lehet, csupán a véletlen műve kiből lesz rendszeres használó, alkalmi fogyasztó, vagy absztinens. Milyen szerepe van a családnak a megelőzésben illetve van-e, lehet-e felelőssége a függőség kialakulásában?

 

Az, hogy a kipróbálás után (a 9-11-es iskolai évfolyamon a fiatalok nagy része kipróbál valamit) kiből lesz problémás fogyasztó, az nem a szertől függ - természetesen vannak addiktívabb szerek, mint pl. a heroin - hanem a személyiség állapotától.  Az pedig ilyen fiatalon nagymértékben ott dől el, hogy a család mennyire tudja ellátni feladatát. Jó esetben az első számú védőfaktor, amennyiben a gyerekeknek meg tudja adni azt, amire azoknak testi-lelki-szellemi-szociális fejlődésükhöz szüksége van.

 

Nagyon fontos tudni, hogy a függőség megjelenése egy családban nem az okozója a családi bajoknak, hanem a tünete. Általában már a korábbi generációk is egy diszfunkcionális mintát tudtak továbbadni. Családi betegségnek is szoktuk mindezekért nevezni, és egyértelműen nagyobb sikerrel is lehet kezelni a problémát, ha a család együttműködő és hajlandó a változásra. Kár tehát bűnbakot, de még felelőst is keresni, a megoldásra kell és érdemes fókuszálni, ez hozhat tartós és megnyugtató változást.

 

A család tehát egy rendszer, amely mindig az egyensúlyra törekszik, s ha azt látjuk, hogy valahol a függőség megjelenik, az az egész rendszer, s az azt alkotó egyének rossz működését mutatja, mert a függőség hozzájárul az egyensúlyi állapot fenntartásához.

 

Évek óta vezet csoportokat szenvedélybetegek hozzátartozóinak. Miért a szülők járnak a csoportba, amikor nem ők a szenvedélybetegek?

 

Nem jönnek el könnyen a szülők és más hozzátartozók sem, gondolván, nem ők isznak/drogoznak, miért is jönnének? De aztán erősebb lesz az aggodalom és a féltés, a segíteni vágyás, és végül eljönnek egy csoportba, ahol a munkánk során azon igyekszünk, hogy egyrészt az aktuális problémáikat megbeszéljük, próbacselekvéseket javasoljunk, megtanítsuk őket jól segíteni. Eközben nem titkolt a szándék, hogy a hozzátartozó végre megérkezzen saját magához, a családi rendszerben betöltött szerepéhez, hogy le tudja venni a fókuszt a célszemélyről és saját magával, a saját változásával, felépülésével kezdjen el foglalkozni. S mivel a család – mint már említettem - egy rendszer, ezért ha csak egy tagja is elkezd változni, az nem hagyja érintetlenül a rendszert sem.

 PB Kek Pont 136

 

Melyik az a pont, amikor a hozzátartozók úgy érzik, nekik is szükségük van segítségre?

 

Egyénenként különböző, hogy kinél mikor éri el a szenvedésnyomás azt a szintet, amikor el tud jönni segítséget kérni. Általánosságban azonban elmondható, hogy kevesen jönnek a folyamat elején, hanem inkább akkor, amikor már minden tőlük telhetőt megpróbáltak, már kimerítették eszköztárukat, erőforrásaikat és tehetetlenségükben nagy nehezen eljönnek. Ahogy stigma problémás szerhasználónak lenni, úgy hozzátartozónak is, ezért van, aki több év csoportba járás után sem beszél erről a környezetének, vagy zavarba jön, ha nyilvános helyen találkozunk, és be kellene mutatnia valakinek. Szégyellnek erről beszélni az érintettek, persze aztán szerencsére annál felszabadítóbb számukra, amikor végre megteszik és átélik az elszigeteltségből való kilépés jótékony hatását.

 

Ilyenkor elsősorban az motiválja őket, hogy már nem bírják tovább ezt a helyzetet, és elsősorban maguknak kérnek segítséget, vagy mindezt továbbgondolják, és abban reménykednek, hogyha ők támaszra lelnek, akkor maguk is hatékonyabban tudnak segíteni drogfüggővé vált hozzátartozójukon?

 

A motiváció leggyakrabban a segíteni vágyás, és azzal is lehet legjobban megszólítani a hozzátartozókat, ha ezt helyezzük előtérbe a csoport hirdetésénél. De valóban azon dolgozunk lépésről-lépésre, hogy megtanuljanak „jól” segíteni. S aztán a hozzátartozókkal pontosan ugyanaz ám a helyzet, mint a szerhasználókkal: ha készen vannak a változásra és megvan bennük a kellő nyitottság az önismereti munkára is, akkor akár több évig is eljárnak a csoportba és hathatós változás indul el életükben.

 

Hogyan, milyen konkrét segítséget tud nyújtani a csoport a hozzátartozóknak?

 

A mi ambulanciáinkon (Kék Pont Alapítvány ferencvárosi és békásmegyeri ambulanciája; www.kekpont.hu) a csoportokban úgy dolgozunk, hogy a professzionális szakmai munkát ötvözzük az önsegítés elemeivel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csoportvezetők megfelelő információkkal (a szenvedélybetegségről, annak természetéről, a hatékony beavatkozási lehetőségekről stb.), edukációval segítik a csoporttagok fejlődését s maga a csoport pedig több oldalról tanít, támogat, erősít és megtart. Ezek közül a legfontosabbak: kilépés az elszigeteltségből, ezáltal annak a megtapasztalása, hogy a hozzátartozó a problémával nincs egyedül, végre valahol kibeszélheti magát, megoszthatja érzéseit; mások tapasztalataiból és probléma megoldásaiból tanulva saját, új stratégiák kialakítása, ezek gyakorlati alkalmazásának értékelése; láthatják, hogy mások hol tartanak ebben a folyamatban, s akik előrébb tartanak, ők reményt adnak azoknak, akik az út elején vannak, de egyben ők is láthatják, honnan indultak és hova jutottak. Fontos célunk segíteni a hozzátartozót abban, hogy fokozatosan vissza tudja adni a felelősséget szenvedélybeteg hozzátartozójának, annak saját élete felett.

 

Azok, akik elmennek egy hozzátartozói csoportba mennyire elszántak? Azonnal változást akarnak, és ha ezt nem kapják meg akkor kiszállnak?

 

Ez attól függ, hogy mennyire motiváltak. Változást elérni nem könnyű, ezért ehhez olyan erős motiváció kell, ami kitart egy hosszabb folyamatban is, s ez nem mindenkiben van meg. Sajnos nagy a lemorzsolódás, s ahogy a függők közül is 10-ből 2-3 tud az igazi felépülés útjára lépni, úgy igaz ez a hozzátartozókra is.

 

A hozzátartozóknak van bűntudata, hogy esetleg nekik is felelősségük van abban, hogy szenvedélybeteg a gyerekük?

 

Igen, szinte kivétel nélkül mindannyian küzdenek ezzel az érzéssel. Egyrészt biztatjuk a csoporttagokat az érzéseik megfogalmazására és kifejezésére, ami – ha sikerül - már önmagában gyógyító hatású, másrészt pedig segítünk nekik feltérképezni és értékelni addigi próbálkozásaikat, amelyek sokszor éppen azért nem voltak eredményesek, mert mögöttük a mozgatórugó pont a bűntudat vagy a félelem volt. Igyekszünk őket abban segíteni, hogy erre a felismerésre maguk találjanak rá.

 PB Kek Pont 76

 

Vannak sikertörténetek, vagy azok nem igazán jellemzőek?

 

Igen, és örömmel osztom meg ezeket a csoporton is, mert erősíti a reményt és a hitet, hogy ez másnak is sikerülhet. De azt is hangsúlyoznám, hogy mi segítő szakemberek nagyon értékeljük az apró változásokat is. Én igazi sikertörténetnek azt tartom, amikor a családból elindul egy valaki, - jelen esetben a hozzátartozó - segítséget kérni, s az ő változása nyomán a családi rendszer is változik, és a függőt a józanság irányába mozdítja el, viszont a munka itt nem áll meg, hanem folytatják tovább a felépülés más színterein, pl. családterápiával együtt. Erre a legtöbb példát a komplex rehabilitációs programokban láttam, de természetesen a hozzátartozói csoport segítsége nyomán is elérhető ilyen változás. Erre példa egy olyan, gyermekeit egyedül nevelő édesanya története, aki csoportokba járás, majd családterápia segítségével tudott tartós eredményt elérni. Ő megfogadta azt az ajánlást, hogy a családból az jöjjön el segítséget kérni, aki úgy érzi, hogy baj van. Eljött, és nyitottságának, erős motivációjának köszönhetően évekig nem adta fel a reményt és a munkát, amelynek köszönhetően egy nagyon ijesztő és reménytelennek tűnő helyzetből a gyereke ma már nem csak, hogy sikeresen leérettségizett, hanem egyetemre jár és tiszta. Ennek a folyamatnak sok pozitív hozadéka lett saját maga számára is, mert egyre nagyobb önismeretre tett szert, és felismerte azokat a transzgenerációs mintákat, amelyeket az elődöktől örökölt és öntudatlanul vitt tovább. Eljutott tehát önmagához, megértette saját szerepét a kialakult helyzetben és ezáltal tudott hatékonyabb lenni, „jól” segíteni. A tudatosabb életet, az önismeretben való fejlődést azóta sem hagyta abba, hanem inkább egy élethosszig tartó lehetőséget lát benne, s ezzel nem csak magának tesz jót, de gyermekeinek is egy új, egészségesebb, hiteles példát tud nyújtani.

 

Több önnel készült interjúban is nyíltan beszél arról, hogy ön alkoholista szülők felnőtt gyereke, felépülő társfüggő. Miért tartja fontosnak ezeket elmondani?

 

A destigmatizáció jegyében vállalom ezt fel. Beszélni minderről persze nekem sem könnyű, de azért tudom mégis megtenni, mert a családommal és ezáltal a saját történetemmel kapcsolatban is béke van már bennem. Végigmentem azon a folyamaton, ami ehhez szükséges: megismertem, megértettem, eldühöngtem, elgyászoltam – felszabadultam, megnyugodtam. Tudom mi miért volt, nincs miért szégyellnem magam és szeretném minél több sorstársammal megosztani a felépülés reményét és örömét. Én ott tartok, hogy senkivel nem cserélném el az utam, mert ezáltal vagyok most az, aki. Nagyon szeretem az életem. Sikerült elgyászolnom a veszteségeim és megkaptam ennek ajándékait is.

 

Mit jelent az, hogy felépülő társfüggő?

 

Számomra azt jelenti, hogy a felépülés egy élethosszig tartó folyamat, amelynek nyomán folyamatosan fejlődhetek, s az élet által elém hozott újabb és újabb feladatokat, kihívásokat örömmel és úgy fogadjam, hogy azok személyiségfejlődésemnek lehetőségei egészen halálom órájáig.

 

Nehéz volt ezt először kimondania?

 

Igen. Amikor én először elmentem egy ACA csoportba ( http://www.aca.hu/) és hallgattam a társakat, akkor megállapítottam magamban, hogy szegényeknek nálam sokkal nehezebb sorsa van, tehát nekem nincs is itt keresnivalóm, hiszen ők betegebbek nálam. Az sem volt gyanús, miért lett hányingerem a Szennyes lista (http://www.aca.hu/irodalom/szennyes-lista ) elolvasása után, de két évig nem mentem csoportba. Közben újra megmutatta magát társfüggőségem, újabb veszteségeket éltem át, és olyan mélypontot éltem meg, amiből az a beismerés segített elkezdeni kimászni, amelyet a 12 lépéses programok első lépése alapján frappánsan megfogalmazhattam magamnak: beismertem, hogy tehetetlen vagyok a társfüggőségemmel szemben és életem irányíthatatlanná vált. Ez a mélypont ünnepélye – Pilinszky szavaival.

 

Hogyan jött rá, hogy társfüggő?

 

Az én utam az volt, hogy egy szerencsés véletlen folytán a szenvedélybeteg ellátás területére kerültem, először még laikus segítőként, ahol nem tudtam nem felismerni annak okát, mitől olyan piszkosul ismerős azoknak a sorsa, akikkel dolgozom. Úgy szívtam hát magamba a tudást, mint egy kiszáradt szivacs.

 

Mitől alakul ki? Összefüggésbe lehetett ez azzal, hogy alkoholista szülők gyereke?

 

Egyenes következménye volt, mert csak kevés gyerek rendelkezik olyan fokú rezílienciával (rugalmas megküzdési, ellenálló képesség), amivel elég jól megússza a történetet és felnőtt korában nem lesznek életvezetési problémái. A hibás családi működés nem hagyja érintetlenül a benne nevelkedő gyerekeket, hiszen egy olyan helyzethez kell alkalmazkodni, ami nem egészséges, s aztán ezeket a tanult mintákat öntudatlanul visszük tovább felnőtt életünkbe. Akkor is, ha elhatároztuk, hogy nekünk aztán nem lesz olyan párunk, aki iszik, de valahogy mégis olyat, vagy másképpen problémásat választunk. Az öntudatlan ismétlési kényszer hatására hasonló diszfunkciókkal működő kapcsolatra vagyunk képesek és ezen egy elhatározással még nem lehet változtatni.

 PB Kek Pont 135

 

Ki lehet-e lépni ebből a körből, meg lehet szabadulni a társfüggőségtől, vagy ez olyan, mint az alkoholizmus, hogy hiába nem iszik valaki 30 éve akkor is alkoholistának tartja magát?

 

A tartós felépülésben van az a pont, amikor az már nem is számít, hogy én lehetek-e gyógyult. Eszem ágában sincs abbahagyni a fejlődést egy ponton, hiszen látom, hogy az évek múlásával egyre jobb és teljesebb lehet az életem. Egyébként pedig azt tapasztalom, hogy ha túlságosan elégedett vagyok magammal, akkor szoktam helyes kis taslikat kapni az élettől, ami megmutatja, hogy „bocs aranyom, de nem vagy készen”. De ez jó.

 

Szenvedélybetegek és hozzátartozói csoport mellett viselkedési függőségekkel is foglalkozik: társfüggőséggel, játékszenvedéllyel, munkamániával. A különböző függőségek között van hasonlóság, természetesen azon kívül, hogy mindegyik függőség?

 

Igen, van hasonlóság: abból indulunk ki, hogy az ember egy bio-pszicho-szociális lény, és a viselkedési függőségek is mindhárom téren meg tudnak betegíteni és életvezetési problémákat okozni. Továbbá mindegyiknél számítanak a kialakulás hátterében meglévő családi diszfunkciók, a transzgenerációs és genetikai hatások, nagyon fontos a személyiség állapota, de ugyanígy nem elhanyagolható annak a társadalomnak az állapota sem, amelyben a szenvedélybeteg él.

 

Ugyanúgy lehet gyógyítani a különböző függőségeket?

 

Napjainkban a függőségeknek sok-sok megnyilvánulása, sok-sok arca van, de mindezektől függetlenül e betegség természete alapvetően ugyanaz, ebből következik, hogy a felépülés stációiban sincsenek nagy különbségek. Ahogy egy kedves kollégám szokta volt mondani: sokféleképpen vagyunk egyformák. Bármely függőségről legyen is szó, a beavatkozás, gyógyítás, felépülés eszközeit és lehetőségeit képzeljük úgy, mint egy gazdag svédasztalt, amelynek tartalmából a problémának megfelelő arányban és mértékben veszünk ebből-abból: lehet ez egy kis farmakoterápia, egyéni pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia, családterápia, önsegítő közösség, sport, természetgyógyászat, fül akupunktúra, tánc, bibliakör, önismereti csoport, kertészkedés - és még sorolhatnám a lehetőségeket.

 

Mi határozhatja meg, hogy valakiből drogfüggő, beteges lemezgyűjtő, vagy munkamániás lesz?

 

A függőség kialakulása mindig egy összetett folyamat, több dolog együtthatása nyomán alakul ki, amit hosszan sorolhatnék, de röviden talán elég annyi, hogy a hajlamosító tényezők (feldolgozatlan traumák, stb.) túlsúlya figyelhető meg a védőfaktorokkal (egészséges családi működés, pozitív jövőkép, célok, hit megléte, közösséghez tartozás, stb.) szemben. Amit tudni kell, hogy a függőség megjelenésének egyensúlyteremtő funkciója van, ami vonatkozhat az intrapszichés, interperszonális vagy családdinamikai egyensúlyra. A kontrollfunkciók gyengesége mellett látjuk, hogy a függőség erre tett kompenzációs kísérlet is egyben. Droghasználat esetében gondolhatunk tehát például az öngyógyító vagy önszabályozó funkcióra. Egy ópiátfüggőnél nagy valószínűség szerint magányosság, ürességérzet, depresszió jelentkezik a szer nélkül, ami nagy valószínűséggel a szerhasználat megkezdése előtt is megvolt. Az is megfigyelhető az esetek nagy részében, hogy a történetnek része egy túlóvó, engedékeny, de egyben manipulatív anya, aki gyermekével szimbiotikus kapcsolódást alakít ki és nem hagyja leválni.

 

A beteges lemezgyűjtő (Jó példa erre Máté Gábor Kanadában élő pszichiáter és erről is szóló könyve, mindenkinek tanulságos lehet, A sóvárgás démona, Ismerd meg a függőségeidet, Libri, Budapest, 2012) impulzuskontroll-zavarban szenved, akinél a függőség hátterében lehet például a biztonságérzet és a kötődés megteremtésére irányuló törekvés, vagy az információfeldolgozási rendszer zavara (memória, döntéshozatali, kategorizációs és figyelmi problémák), az átlagnál alacsonyabb lelkiismeretesség és magasabb neuroticizmus. Az ő kezelésükben hatékonyabbnak bizonyultak a kognitív-viselkedés terápiás módszerek. Mivel a betegség sok esetben gyermekkorban vagy a serdülőkor elején kezdődik, a családi rendszer működését is figyelembe kell venni.

 

Ugyanígy nem feledkezhetünk meg a családi rendszer vizsgálatáról egy munkamániás esetében sem, hiszen az ő rendkívül alacsony önértékelése is erősen abból gyökerezik. Fontos tényezők lehetnek a szülők, környezet extrém magas elvárásai, amelynek a gyerek igyekszik, de nem tud megfelelni. Gyenge énerejét külső megerősítésekkel igyekszik fejleszteni, és ezen kívül tüneteit tekintve sokban hasonlít az alkoholfüggőre - ezért születhetett a munkaalkoholista elnevezés. Ezek az emberek ritkán mennek terápiába vagy csoportba, inkább pár- vagy családterápiában kerülnek fókuszba, amikor a diszfunkcionális családban szenvedő partner segítséget kér. Ennek egyik oka, hogy sokan csodálattal tekintenek a munkaániásra, ez is legális, sőt sokak által támogatott „drog”, aminek az érintettre és családjára gyakorolt káros voltát legtöbben nem is értik.

 

Mikortól nevezünk egy szenvedélyt függőségnek?

 

Ha kémiai szerről beszélünk, akkortól, amikor a kontroll képessége elveszett, illetve akkortól, amikor az adott függőség már komoly életvezetési és egészségügyi problémákat okoz (pl. családi és más szociális kapcsolatok romlása, leépülése, megszakadása, munkahelyi problémák, egészségromlás). Ekkor már összességében az élet rovására megy a szenvedély.

 

Baj az, ha valakinek szenvedélyei vannak? Érdemes szenvedély nélkül élni?

 

A szenvedélyességre szükség van, méghozzá az élet minden területén, legyen az tánc, a fák védelme vagy a tudományos kutatás világa. A szenvedélyekkel addig nincs baj, ha az egyén és közössége hasznára, javára van, ha életünkben megfelelő arányban nyer teret. De amint azt látjuk, hogy - bár láttuk a rejtett funkciókat néhány függőség esetében -, hogy ha károkat okoz egészségben, kapcsolatokban, az már nem szenvedély, hanem függőség. Vagyis szenvedélybetegség.

 

Érdemes saját életünket megvizsgálni hétköznapi szokásainktól kezdve egészen a szenvedéllyel végzett tevékenységekig, és feltérképezni, minek milyen funkciója, támogató, megtartó, biztonságot adó szerepe van. Merthogy szokásaink, szenvedélyeink ezért vannak.

 

Középiskolásokkal nagyon jól lehetett dolgozni ezzel a témával és elvinni őket annak megértéséig, hogy a függőség kialakulása nem egy adott szer “képességeitől” függ, hanem a személyiség állapotától, ami lehet függőségre hajlamos.

 

A Kék Pont Drogambulancia honlapján úgy fogalmaz: „Akár a szenvedélybeteg családokat, akár a gyászolókat nézem – akikkel gyásztanácsadóként szintén találkozom – a problémák, nehézségek hátterében tapintható a hagyományos kultúra hiánya.”
Miért? Mi köze a gyásznak, a szenvedélybetegségnek a hagyományos kultúra hiányához?

 

Eredetileg etnográfus vagyok és több év néprajzi gyűjtő- és kutatómunka után kerültem a szenvedélybeteg ellátás területére. Néprajzosként is az emberek lelki állapota, lelki jólléte érdekelt, ezért hagyományos kultúránk azon elemei nyűgöztek le, amelyek a benne élők eme igényeit szolgálták. Ilyen volt a tánc, az ének, a kiáltott rigmusok, valamint az emberélet fordulóit kísérő szokások köre. De tudom, kár azon busongani, hogy az a világ elmúlt, viszont kétségbeejtő, hogy nincs másik eszközkészletünk. Vagy mégis? Ha a rehabilitációs programokat vagy a gyászfeldolgozó és más önsegítő csoportokat nézem, azért valami mégiscsak van. A témáról egy egész szakdolgozatot írtam, de igyekszem néhány példával röviden érzékeltetni, mire gondolok.

 

A személyiségfejlődésnek a legforradalmibb, legnehezebb időszaka, a felnőtté válás, amely az emberélet fordulói között kiemelkedő jelentőséggel bír. Ezen belül is nézzük a fiúk sorsát (mondjuk azért, mert köztük több a drogfüggő). A hagyományos kultúrában  a felnőtté válás folyamatát a közösség segítette és nagy tiszteletben álló, bölcs felnőttek irányították. A folyamat három részből állt: elválasztó (preliminális), határhelyzeti (liminális) és egy befogadó (posztliminális) szakaszból. Ebben a fiatalt kivezették a közösségben betöltött gyerekszerepéből, térben is eltávolították és egy időnélküliséggel jellemezhető szakasz kezdődött. Ekkor nehéz lelki és fizikai próbákat kellett kiállni, testüket külsőségeiben is megváltoztatták (tetoválások, csonkítások, testékszerek), bölcs vezetők által megismerték közösségük eredetét, mítoszait. A beépítő szakaszban pedig a fiatalokat visszavitték a közösségbe, immár mint felnőtt férfiakat. Ebben a folyamatban tehát a gyermek meghalt és egy felnőtt született.

 

Nézzük meg ehhez képest a modern, nem véletlenül beavatás hiányosnak nevezett társadalomban ugyanezt az időszakot. A fiatalok többsége jól-rosszul, de megoldja ezt a feladatot, ám jócskán magára van hagyva. A kábítószeres létezésmód pedig sok-sok elemében a hagyományos beavatási rítusokra emlékeztet, arra való kísérletnek, de természetesen nem azt az eredményt hozza, hanem vakvágányra viszi a fiatalt. Az intézményesített átmenet hiánya miatt a fiatalok egy része „kivonul”, azaz olyan szubkultúrákat hoz létre, amelyeket a társadalom általában deviánsnak minősít. E szubkultúrák hiányosságai a múlt-, vezető- és időnélküliség. A vezető nélküli csoportok egymásban keresnek megerősítést, de a közös élmény csak álidentitáshoz vezet. A hagyományos beavatás liminális szakasza tele van cselekvéssel, rítusokkal, amelyek a szorongást csökkentik, de a marginális helyzetű fiatalok szubkultúráinak passzív időtöltése csak állandó várakozás arra, hogy ez az állapot elmúljon. A hagyományos rítusokban a halál szimbolikus, és újjászületés követi, míg a droghasználó fiatalok halálfantáziái nem vezetnek sehova, mert a konkrét, materiális halálhoz kapcsolódnak. (Bővebben a témáról Péley Bernadette: Rítus és történet című munkájában lehet olvasni.) S miután láttuk, hogy a testhatárok átvágása is része a hagyományos rítusoknak, azon sem kell tehát csodálkoznunk, hogy terjed a különböző testékszerek és fültágítók használata, a tetoválás, hanem inkább jobban megérthetjük, mi a tudattalan motivációja ezeknek.

 

Hihetetlenül izgalmas volt számomra, amikor rehabilitációs otthonban dolgoztam és láttam, hogy a terápia felépítése szépen követi a hagyományos beavatás szerkezetét és tartalmát. Beköltözéskor jön egy izolációs fázis, amikor a fiatal senkivel nem tarthat kapcsolatot addigi életéből, s a rehabon töltött idő alatt komoly lelki (és némi fizikai) munkát is végez, mindezt megfelelő szakemberek és sorstársi közössége segítségével. A kifelé építkező fázisban pedig egyre erősödik kapcsolata az önsegítő közösséggel, mely fontos alapja lesz felépülésének, és sikeres terápia esetén már egy új minőségben születik újjá.

 

A gyász, gyászfeldogozás a másik terület, amelyen tevékenykedem és a néprajzos tanulmányaimmal egy időben ismerkedtem meg Polcz Alaine írásaival. Egy általa szerkesztett kötetben olvastam kitűnő esetleírást dr. Koltai Mária családterapeutától, amely egy olyan cigány család terápiájáról szól, akik tragikus körülmények között vesztették el gyermeküket. Egészen addig nem állt be pozitív fordulat a család veszteségfeldolgozásában, amíg a terapeuták rá nem jöttek, mekkora akadály az, hogy ez az asszimilálódni igyekvő család hátat fordított hagyományos kultúrájának, amely segíthette volna őket ebben a folyamatban.

 

Az elégtelen veszteségfeldolgozás, a halálhoz való megváltozott viszony, a rítusok hiánya összekapcsolódik a problémás szerhasználattal is. A felépülés során rendre előbukkannak az elgyászolatlan veszteségek. Ha megnézzük például a serdülőkori problémás droghasználat hátterében meghúzódó okokat, nagyon gyakran látunk feldolgozatlan traumákat, illetve leválási problémát – amit megint csak okozhat az egyik szülő korai halála. Ezért is veszek részt abban munkában, amelynek keretében veszteségfeldolgozó csoportokat szervezünk félárva gyerekek családjainak.  ( www.gyermekgyaszfeldolgozas.com )

 

 Középiskolai szociális munkám során találkoztam szintén sok esettel, amikor a feldolgozatlan veszteség droghasználathoz vezetett. Ezek közül egyik volt például, amikor egy 15 éves fiút akartak kitenni az iskolából droghasználat miatt. Egy segítő beszélgetés alkalmával elmondta nekem, hogy 11 éves volt, mikor anyja több kísérlet után sikeres öngyilkosságot hajtott végre, majd 13 éves volt, amikor apja is váratlanul meghalt. Így mondta: „akkor kezdtem el szívni, mert úgy nem éreztem a fájdalmat, eltompítottam magam.” Ez a fiú gyerekként még nem rendelkezett megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy tudjon mit kezdeni fájdalmával, de az őt körülvevő felnőttek sem tudtak segítségére lenni.

 

Rendszeresen vezetek csoportokat gyászolóknak, mert sokan nagyon egyedül maradnak gyászukkal, izolálódnak, mivel a tágabb család és a környezet elvárja, hogy mielőbb legyenek jól, az élet menjen ugyanúgy tovább. Pedig egy gyászolónak nem fog úgy menni. S amíg a rítusok, szokások a haldoklás, a halál, a temetés és a gyászidő folyamatát segítették, addig ezek hiányában próbálják a családok és az egyének erőforrásaiknak megfelelően átélni és végigcsinálni ezeket. A modern társadalomban sokszor nagyon magányosan. Bár már érezhető a hatása a Napfogyatkozás Egyesület áldásos tevékenységének az önsegítő gyászcsoportvezetők képzésével, (www.gyaszportal.hu ) azért a többség még mindig úgy próbál élni, mintha nem lenne ennek egyszer biztosan vége. A miénknek is, a szeretteinkének is. S milyen jót tennénk magunkkal, ha mernénk gyászruhában járni, amely jelzi a társadalomnak, hogy mi most egy egészen más állapotban vagyunk. Milyen jót tennénk magunkkal, ha ott tudnánk lenni haldokló szerettünkkel, elbúcsúznánk tőle, vagy milyen jót tennénk magunkkal, ha nem vennénk be egy Xanaxot a temetés előtt, hogy ne sírjunk annyit, hogy tartsuk magunkat, hogy erősek legyünk. S milyen jót tenne velünk az egyház, ha temetési szertartásából nem igyekezne kivenni azokat a mondatokat, amelyek felerősítik, de egyben segítik is átélni azt a fájdalmat, amely átélés fontos a sikeres veszteség feldolgozás szempontjából.

 

A változás okozta stressz terhelés kiegyensúlyozásához szükség volna a rítusokra, amelyek biztonságot nyújtanak, a közösség számára ismertek, így segítenének a közösségek összeforrásában és a megnövekedett stressz feldolgozásában is. Ehelyett „instant” rítusaink vannak (kávézás, dohányzás, alkoholfogyasztás, közben beszélgetés), s bár ezek a szerek  károsak az egészségre, mégis ragaszkodnak hozzájuk valódi rítusok hiányában - írja Pikó Bettina.

 

Összegzésképpen szeretném láttatni azt, hogy melyek azok a párhuzamok, amelyek akár a gyászfeldolgozás folyamatában, akár egy szenvedélybeteg felépülési útjában ugyanazok. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak visszanyúlni ahhoz, ami egyszer már megvolt és adaptálni mostani korunkra, illetve figyelembe venni az ember öntudatlanul meglévő lelki igényeit.

 

Tegyük hát mérlegre magunkban a következő kérdéseket: milyen a viszonyom a halállal, a saját halálommal, van-e és milyen a hitrendszerem, választ ad-e kérdéseimre, félelmeimre, biztonságot ad-e nehézségek idején, milyen a szociális hálóm, az emberi kapcsolataim, milyen és mennyi örömforrásom van az életben; vannak-e terveim, céljaim; keresem vagy megtaláltam-e a számomra kielégítő hivatást - és még sorolhatnám.

 

S mit is ír az anonim alkoholisták nagy könyve, akiknek 12 lépéses programja a leghatékonyabb józanságmegtartó program:

 

Társulatunk soha ne váljon a hiúság áldozatává, gondolván, hogy új vallás feltalálói és alapítói vagyunk. Alázattal beismerjük, hogy az A.A. minden elvét régi forrásokból merítettük.”

 

De idézhetjük Böjte Csabát is:

Hiszem, hogy az Isten által teremtett élet nem juthat zsákutcába,

mindig van megoldás, és minden új megoldás az évezredes válaszokból fakad.”

 

Illetve Weöres Sándor a Teljesség felé c. könyv elején szintén erre utal:

"Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát."

 

Azt gondolom tehát, hogy nekünk segítőknek fantasztikus gazdagság áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy minél jobban végezhessük munkánkat, amely ránk is visszahat. Ezért én hihetetlenül gazdagnak érzem magam, például azért, mert a gyászolókkal végzett munka folyamatosan emlékeztet arra, melyek is az igazán fontos dolgok az életben. S a gyászolókkal és a felépülőkkel végzett munka során újra és újra meggyúrom én is magam, megnézem a saját válaszaim a kérdésekre. A forrásvidéken járok.

 

Az interjút készítette: Gyárfás Anikó, Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület - csagyi

Az alkoholfüggők egy része alkalmanként fogyaszt nagy mennyiségű alkoholt, nagyobb hányaduk azonban napi rendszerességgel fogyaszt akkora adagot, ami elegendő számára a "szinten tartáshoz".

Szakértőnk: Prof. Dr. Simon Tamás egyetemi tanár, professzor emeritus, az orvostudomány kandidátusa

 

  

A vírusellenes gyógyszer-kombinációt rendszeresen szedő betegek körében az opportunista megbetegedések és tumorok kialakulásának valószínűsége szignifikánsan csökkent, a túlélési idő pedig meghaladhatja a 40 évet is. 

 

Hazánk 1986 óta a HIV/AIDS betegség szempontjából az alacsonyan fertőzött országok közé tartozik. A HIV-fertőzöttek legfontosabb rizikócsoportja kezdetektől fogva a homoszexuálisok, az utóbbi években a fertőzött nők és intravénás droghasználók aránya változatlan. Az utóbbi húsz évben bevezetett korszerű, hatékony, kombinált anti-retroviralis kezelés (HAART) eredményeképpen az AIDS betegség incidenciája és a halálozása hazánkban is drámai mértékben csökkent. Az újonnan bejelentett AIDS esetek nagy részét a korábban nem ismert HIV-fertőzöttek, gyógyszert valamilyen okból nem szedő betegek, illetve a hazánkba már betegen érkező külföldi állampolgárok teszik ki. A vírusellenes gyógyszer-kombinációt rendszeresen szedő betegek körében az opportunista megbetegedések és tumorok kialakulásának valószínűsége szignifikánsan csökkent, a túlélési idő pedig meghaladhatja a 40 évet is. A HIV/AIDS betegség klinikai tüneteit valamennyi gyakorló orvosnak ismernie kell, mert a kezelés hatékonysága jelentősen jobb a korán felismert eseteknél, mint előrehaladt stádiumban.

Napjainkra a Földön a HIV-fertőzött személyek száma már meghaladta a 36 milliót és ez a szám folyamatosan, bár egyre lassabban emelkedik. A legtöbb beteg Afrika Egyenlítőtől délre eső területein él (több, mint 30 millió), de egyre több HIV-pozitív személyt regisztrálnak Dél-kelet Ázsiában (6 millió) és Kelet-Európában (1 millió felett) is. A hazánktól keletre fekvő országokban, elsősorban a volt Szovjetunió tagországaiban a gyors politikai átalakulások, a szegénység, a közegészségügyi szervezetlenség és a felvilágosítás hiánya miatt óriási mértékűvé vált a fiatalok körében az intravénás droghasználat és ennek következtében folyamatos a HIV járvány terjedése a drogosok szexuális partnerei között is. Románia esete egyedülálló a gyermekek közötti, fertőzött vér injekciók által közvetített infekciók tekintetében.

Hazánk megtartotta kedvező epidemiológiai helyzetét: a HIV/AIDS betegség szempontjából továbbra is az alacsonyan fertőzött országok közé tartozunk. Mindazonáltal a nyilvántartott HIV-fertőzött személyek kumulatív száma 2015-ben már átlépte a 3000-t. A fertőzöttek csaknem fele Budapesten él és nagyrészt még mindig a homoszexuális rizikócsoportba tartozik. Hazai transzfúziós fertőzés, vagy vérkészítménnyel történő átvitel 1986 óta már nem észlelhető és csak elvétve fordul elő anyáról magzatra való transzmisszió (13 eset). Napjainkig mindössze 26 HIV-fertőzött intravénás kábítószer-élvezőt szűrtek ki, ami azt mutatja, hogy Magyarországon a drog még nem számottevő rizikótényező és talán még van időnk a drogosok közötti járvány megakadályozására. Ennek érdekében alapvető fontosságú a rendszeres szűrések folytatása, a tűcsere és a methadon program, valamint a felvilágosító munka kiterjesztése a kábítószer használó közösségre. Az elmúlt években észlelhető negatív tendenciák, a növekvő droghasználat és a prostitúció terjedése, valamint az Afrikából és Ázsiából érkező menekültek számának növekedése együttesen hozzájárulnak a hazai HIV járvány terjedéséhez, ezért a megelőző munkát mindenképpen ki kell terjeszteni a fenti csoportokra is.

A HIV elleni gyógyszereket rendkívüli pontossággal, mindennap lehetőleg ugyanabban az időpontban és megszakítás nélkül kell szedni, már néhány dózis elhagyása gyógyszer-rezisztens mutánsok kialakulásához vezethet. Egyeseknél súlyos gyógyszer-mellékhatások alakulhatnak ki, mások nem reagálnak megfelelően az alkalmazott szerekre (pl. primer gyógyszer rezisztencia vagy felszívódási zavar esetén).

A kezelés a betegséget nem gyógyítja meg, a gyógyszereket a pácienseknek mai tudásunk szerint élete végéig szednie kell. A legújabb protokollok szerint anti-retrovirális gyógyszer kombinációt valamennyi HIV-fertőzöttnek ajánlott szednie, függetlenül a betegség stádiumától.  A kezelés célja, hogy a vérben a vírusmennyiség a kimutathatósági szint alá (20 kópia/mm3) csökkenjen és a celluláris immunrendszer a lehető legnagyobb mértékben regenerálódjon (CD4+ limfocitaszám 500/mm3 fölé). A kezelés megszakítása a vírusok újbóli megjelenéséhez és a CD4+ sejtek csökkenéséhez, végső soron az AIDS kialukálásához vezet.

A HAART bevezetésének eredményeképpen a fejlett országokhoz hasonlóan, hazánkban is az újonnan bejelentett AIDS betegek száma 1996 óta folyamatosan csökkent (1996-ban 46, 2001-ben már csak 20 új beteget regisztráltunk), majd újra emelkedett (2014-ben már 51 esetet észleltünk). Ugyanez mondható el az AIDS okozta halálozásról is, 1994-ben még 34, 2010-ben 10, 2014-ben 15 beteg hunyt el HIV/AIDS betegség következtében. Az opportunista megbetegedések a HIV-fertőzés késői szakaszában jelentkező, illetve az AIDS stádiumot jelző infekciók, illetve daganatok. Bár az opportunista infekciók nagy része gyógyítható, korábban ezek voltak felelősek a halálozásért. A gyógyszeres kezelés következtében a súlyos, életveszélyes opportunista infekciók és tumorok előfordulása 2000-re 3-5 eset/100 betegév-re csökkent a korábbi 20-22 eset/100 betegévről. A kísérő fertőzések száma is jelentősen csökken, ha a keringő vírusmennyiség 20/mm3 alatti, illetve a CD4+ limfocitaszám 200/mm3 fölé emelkedik. Az 1995 óta elérhet hatékony, korszerű, kombinált anti-retrovirális terápia az első időkben számtalan gyógyszer mellékhatás ellenére is alapjaiban változtatta meg a fertőzöttek életminőségét és nagymértékben javította az életkilátásokat. Az elmúlt tíz évben pedig korszerű, rendkívül kevés korai és késői mellékhatással rendelkező gyógyszerek kerültek forgalomba, amik a HIV/AIDS betegséget egy jól kontrollálható, krónikus állapottá alakították.  A vírusellenes kezelés hatására korábban gyógyíthatatlan opportunista fertőzések (progresszív multifocalis leukoencephalopathia, microsporidiosis, cryptosporidiosis) klinikailag javultak, sőt teljes gyógyulás is előfordult. Jó hír, hogy az utóbbi években 5-6 teljesen egészséges kisbaba születik olyan HIV-pozitív édesanyáktól, akik HAART kezelésben részesülnek.

A vírusellenes kezelés megkezdése után bizonyos daganatok (Kaposi sarcoma, egyes non-Hodgkin lymphomák) növekedése lelassulhat, vagy megállhat és a HAART és a citosztatikus kezelés együttes alkalmazásakor teljes regresszió is kialakulhat. Az AIDS stádiumban rutinszerűen alkalmazott kemoprofilaxis (Pneumocystis jiroveci pneumonia, toxoplazma, citomegalovírus és a tuberkulózis ellenes fenntartó kezelés) az anti-retroviralis kezelés hatására, a CD4+ limfocita-szám 200/mm3 fölé emelkedésével párhuzamosan abbahagyhatóvá válik. 

Opportunista megbetegedés ma már szinte csak azoknál fordul elő, akik nem tudtak HIV-fertőzöttségükről és immunrendszerük folyamatos károsodása miatt jelentkezik valamilyen szövődmény, illetve azoknál, akiknél a gyógyszeres kezelés különböző okokból (rendszertelen gyógyszerszedés, elégtelen gyógyszer kombináció, primer rezisztencia) nem hatékony. Szerencsére primer gyógyszer rezisztencia (eleve rezisztens vírussal történik meg a fertőződés) előfordulása hazánkban 4% alatti.

A magyarországi, jelenleg több, mint 1400 HIV/AIDS-es beteg vírusellenes kezelésére fordított összeg évről évre folyamatosan emelkedik, 2014-ben ez a szám már 1500 millió forint felett volt, melyet teljes egészében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszíroz, a betegeknek mindössze dobozdíjat kell fizetni. Ezzel szemben a kórházban és a táppénzen eltöltött idő, az opportunista fertőzések gyógyítására és a fenntartó kezelésre fordított összeg (csak a CMV okozta retinitis elleni fenntartó kezelés ára akár havi félmillió forint is lehet) jelentősen csökken, így a társadalombiztosító számára a drága vírusellenes terápia megtérül. A fertőzöttek visszatérhetnek családjuk, barátaik, ismerőseik körébe, dolgozhatnak tovább, sőt a gyógyszeres kezelésnek epidemiológiai vonatkozása is van, hiszen a megfelelően kezelt személyeknél a vírusátvitel valószínűsége minimális.

Valamennyiünk számára továbbra is alapvető cél a hazai kedvező járványügyi helyzet fenntartása, ezért tovább kell folytatni és ki kell terjeszteni a prevenciós munkát, a szűréseket, a HIV-fertőzött személyeket pedig meg kell győzni a gondozás fontosságáról, a gyógyszeres kezelés hasznáról. Kiemelt fontosságú az ismeretterjesztés a lakosság és az egészségügyi személyzet körében, annak érdekében, hogy felismerjük a betegség kezdeti tüneteit, illetve, hogy tovább csökkentsük a tévhiteket és a HIV-pozitív betegek diszkriminációját, hiszen napjainkra a HIV/AIDS betegség már, ha gyógyíthatóvá nem is, de jól kontrollálhatóvá vált.          

 Irodalom:

  1. Epinfo 2015;47(22):571-576.
  2. Benson AC, Kaplan JE, Masur H, Pau A, Holmes KK: Treating opportunistic injfections among HIV-infected adults and adolescents. Recommendations from CDC, the National Institutes of Health, and the HIV Medicine Association/Infectious Diseases Society of America, 2004, 1-135.
  3. Centers for Disease Control and Prevention. Sexually transmitted diseases treatment guidelines 2006. MMWR 2006.55(no RR-11),1-100.
  4. 2002 USPHS/IDSA guidelines for the prevention of opportunistic infections in persons infected with human immunodeficiency virus: U.S. Public Health Service (USPHS) and Infectious Diseases Society of America (IDSA). MMWR Morb Mortal Wkly Rep 2002 Jun 14.51(RR-08),1-46
  5. Guidelines for Prevention and Treatment of Opportunistic Infections in HIV-Infected Adults and Adolescents. MMWR 2009 (58), RR04: 1-198. http://aidsinfo.nih.gov/guidelines 2013.
  6. EACS GUIDELINES, Version 8.0, Oct 2015, Jens D. Lundgren, 153-189.
 
(forrás: Medical Tribune) Dr. Szlávik János ,Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet

medicalonline 

Teljes körű kezelésre és rehabilitációra ad lehetőséget a megyei kórház pszichiátriai osztályának bővítése és modernizálása.

 

– Most már komplex pszichiátriai rehabilitációra van lehetőségünk a megyei kórházban. Olyan teljes körű szolgáltatást tudunk nyújtani, amely magában foglalja a gondozót, a nappali szanatóriumot, a korai rehabilitációt és a rehabilitációt – mondja dr. Kertész Ágnes, a megyei kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa. Mint megtudtuk, a nappali szanatórium átmenet a kórházi kezelés és a gondozás között. A páciens napközben az osztályon tartózkodik, részt vesz csoport- és egyéni foglalkozásokon, szocioterápiás és gyógyszeres kezelést kap. Az éjszakát és a hétvégét azonban otthonában tölti.

A foglalkoztatóban folyamatosan láthatóak pácienseink munkái, egyfajta inspirációt, segítséget adva a többieknek (Fotó: Makovics Kornél)

A foglalkoztatóban folyamatosan láthatóak pácienseink munkái, egyfajta inspirációt, segítséget adva a többieknek (Fotó: Makovics Kornél) 

A főorvos elmondta azt is, hogy az osztályon egy úgymond korai rehabilitáción vehet részt a páciens, amely hidat képez az akut felvétel és a felépülés között. Amennyiben további rehabilitációra van szükség, az a megyei kórház szocioterápiás és rehabilitációs részlegében zajlik, ahol újra sikeresen beindították a felépülésen alapuló rehabilitációs kezeléseket.

– Nagyon fontos, hogy méltó körülmények között történjen a kezelés, és ez most végre teljes mértékben megvalósulhatott, amit a páciensek is érezhetnek. Az új épületrész elkészültével lehetőségünk van a terápiás repertoár bővítésére. Kialakítottunk egy relaxációs szobát, ahol a hagyományos kezelés mellet például fényterápiát kaphatnak a szezonális depresszióban szenvedő páciensek. A relaxációs szobának abban is fontos szerepe van, hogy különféle relaxációs módszereket taníthassunk meg a pácienseinknek, melyek bizonyos formái otthonukban a mindennapi stressz kezelésében jól alkalmazhatóak – mondja dr. Kertész Ágnes.

Osztályukon a kreativitás felélesztésének segítségével valósítják meg a reinetgrációt és a felépülést pácienseinknél. Az előhívott kreativitáson   keresztül az önmegvalósítás, a közösség részévé válás a cél. Ezt szolgálja az irodalom, a zene, az aktív ének, a kézműves foglalkozások, a tánc és a rajz. A foglalkoztatóban folyamatosan láthatóak pácienseink munkái, egyfajta inspirációt, segítséget adva. A nagy előadótermet egyaránt használják a páciensek és a személyzet is. Utóbbiak számára itt zajlanak a megbeszélések, a szakmai előadások, konferenciák. Pácienseik számára itt tartják a kulturális programokat, például koncerteket, író-olvasó találkozókat.

Nagyon fontos, hogy az osztály nyisson a külvilág felé, mert ez szintén a felépülést szolgálja. Ennek szellemében a betegek munkáiból már több helyszínen volt kiállítás. Az osztály dolgozói pedig városi szintű egészségnapokat szerveznek, például Alzheimer-, alvászavar- és depresszió szűrést, emellett ismeretterjesztő előadásokat tartanak és prevenciós csoportokat hoznak létre és működtetnek.

Fontos a helyes táplálkozás és mozgás

Az osztályon működik egy úgynevezett depó-ambulancia is, országos szinten mindössze néhány ilyen található. A depó-ambulancián a krónikus pszichotikus betegek kezelése folyik. Felmérik az állapotukat, vérnyomást, súlyt, haskörfogatot, majd a megfelelő táplálkozási és a mozgási tanácsokkal igyekeznek javítani az állapotukon életmód-csoportok működtetése keretében. A megfelelő táplálkozás és mozgás ugyanis nagyon fontos a pszichiátriai gyógyszereknél, mert némely mellékhatást kompenzálni kell. A pácienseknek dietetikus ad táplálkozási tanácsokat, a konkrét betegségre kidolgozott pszichoedukáció pedig abban segít, hogy megismerje betegségét.

Rehabilitációs központ a megyei kórházban

Átfogó orvosi rehabilitációt nyújtó megyei centrumot adtak át a közelmúltban a Tolna Megyei Balassa János Kórházban. A rehabilitációs centrum egymásra épülő és szorosan együttműködő osztályok, szakambulanciák és gondozók rendszere. A vasárnap ünnepélyes keretek között adták át a kórház Rehabilitációs Központját. A mozgásszervi-, kardiológiai-, tüdőgyógyászati- és elmegyógyászati rehabilitációt ellátó létesítmény 588 millió forint konzorciumi és központi állami támogatás révén valósult meg. A fejlesztésnek köszönhetően emelkedik az ellátás színvonala és további fejlesztésre nyílik lehetőség.

Venter Marianna

A mentális betegségben szenvedők öngyilkossági kockázatát vizsgáló eszközök nem elég megbízhatóan tárják fel az érintettek állapotát - állítja egy friss tanulmány, amelyet a PLOS ONE tudományos lap ismertette.

 
Az átfogó analízist Matthew Large, az ausztrál UNSW Egyetem pszichiátriai tanszékének professzora vezette. Megállapították, hogy az öngyilkossági kockázatot felmérő eszközöknek nem sikerült megjósolniuk az öngyilkosság bekövetkeztét, továbbá nem találtak bizonyítékot arra sem, hogy a tudomány előrehaladt volna az elmúlt fél évszázadban ebben a kérdésben.
A kutatók azt vizsgálták, hogy mekkora az öngyilkosság esélye a nagy kockázatúnak, valamint az alacsony kockázatúnak ítélt kategóriákban, és azt, hogy mekkora az öngyilkosságok aránya a két csoportban. Elemeztek minden hosszú távú kutatást - összesen 37-et -, amely az elmúlt ötven évben a világon készült.
Nem tudják megbízhatóan kimutatni az öngyilkosság kockázatát

Nem tudják megbízhatóan kimutatni az öngyilkosság kockázatát

Miért követ el valaki öngyilkosságot, és miért tud valaki más megküzdeni egy hasonló élethelyzettel? Hogyan tudnak segíteni a szakemberek és a társadalom? Részletek!

Összességében a vizsgálat kimutatta, hogy az öngyilkosság veszélyének értékelési módszerei valamivel jobb eredményt hoztak, mint az esély egyszerű kimutatása, de az öngyilkossági kockázati értékelésénél sajátos módon a komplex metódusok nem hoztak statisztikai előnyt ahhoz képest, mint amikor egyetlen tényezőt használtak.
Azt találták, hogy nincs megbízható módszer az öngyilkossági kockázat felmérésére: az öngyilkosságok fele az alacsony kockázatúnak ítélt csoportokban történt, míg a magas rizikójú kategóriákba sorolt betegek 95 százaléka nem követett el öngyilkosságot.
 
Házipatika, MTI/ScienceDaily

A máj betegsége nemcsak az alkoholizmushoz köthető, hanem az elhízáshoz is. Ismerjük meg közelebbről ezt a fajta májbetegséget! 

 

Az elhízás növekvő gyakoriságának egyik következménye, hogy egyre többeknél jelentkezik az ún. metabolikus szindróma, amely az elhízás és a mozgásszegény életmód szövődményeként jelentkező anyagcsere-rendellenesség. A metabolikus szindróma jellemzői lehetnek: 

  • a magas vérnyomás,
  • a vérzsírok emelkedett szintje,
  • az alacsony HDL (jó) koleszterinszint,
  • vércukor emelkedett szintje, az inzulinrezisztencia,
  • valamint a hasi (alma) típusú elhízás. 

Összefüggés az elhízás és a máj betegségei között

A metabolikus szindróma az egész szervezet betegsége, emellett egyes szerveket külön is érinthet. Ha a májat érinti, a máj szöveteiben zsírcseppek halmozódnak fel, és kialakul az ún. nem alkoholos zsírmáj-betegség.

A nem alkoholos eredetű zsírmáj (NAFL – non-alcoholic fatty liver) napjainkban a leggyakoribb krónikus májbetegség. Kialakulásának hátterében tehát a szervezetben felhalmozódó zsír áll, nem a nagymértékű alkoholfogyasztás, amely szintén ilyen jellegű elváltozást eredményezhet. A betegség leggyakrabban a 40-60 év körüli felnőtteket, egyes források szerint elsősorban a nőket, mások szerint a férfiakat és a nőket egyaránt érinti. Ijesztő tény, hogy sajnos egyre gyakrabban már gyermekkorban kialakul, a gyermekek körében is gyakoribbá váló elhízás miatt. 

A nem alkoholos zsírmájnak nincsenek jellegzetes tünetei, általában más betegség kivizsgálása során derül rá fény, legtöbbször vérvizsgálat vagy ultrahangos vizsgálat során. Bár ez a betegség általában nem okoz panaszokat, mégis komolyan kell venni, hiszen következményekkel járhat. A felhalmozódó zsír miatt a májban gyulladás keletkezhet (ún. zsírmáj hepatitis), amely hosszútávon kötőszövetesedést okoz és veszélyezteti a máj egészséges működését. Hosszú távon maradandó májkárosodás, és/vagy rosszindulatú elváltozás is kialakulhat.

A nem alkoholos zsírmáj diagnózisa azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a baj végleges, ugyanis ebben a stádiumban a betegség még visszafordítható. Az életmódváltás, a fogyás és a rendszeres testmozgás jelentősen hozzájárulhat a kialakult állapot javulásához. A testtömeg 5-10%-os csökkentése javítja az inzulinérzékenységet és a májelzsírosodást is jelentősen csökkenti, hiszen amikor elfogynak a látható helyeken lerakódó zsírpárnák, a májban raktározódó zsírcseppek is fokozatosan eltűnnek.

Ebben segítségünkre lehet, hogy megérkezett a jó idő, ezért azt használjuk ki! Töltsünk minél több időt a szabadban, mozogjunk sokat, az étkezésekhez pedig válasszunk többfélét a folyamatosan bővülő zöldség- és gyümölcskínálatból. 

2016 első hat hónapjában csaknem annyian haltak meg AIDS-ben Magyarországon, mint tavaly egész évben. Az új fertőzöttek között az elmúlt öt évben megháromszorozódott a nők száma, ezért fontos, hogy terhesség és gyermekvállalás előtt mindenképp menjenek rutinszűrésre. 

 

Szomorú tény, hogy megnövekedett 2016-ban az AIDS-es áldozatok száma Magyarországon: míg az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) jelentése szerint 2015-ben egy év alatt 11 beteg vesztette életét, idén június végéig már 8 áldozatot szedett az immunhiányos tünetegyüttes. A magas halálozási arány miatt a betegséggel foglalkozó infektológus szakemberek a HIV-fertőzés korai felismerésének fontosságára, illetve ehhez kapcsolódóan a szexuálisan aktív felnőttek rendszeres HIV-szűrésének szükségességére hívták fel a figyelmet ma a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórházban tartott sajtótájékoztatón.

Nőtt a női fertőzöttek száma Kép: Pixabay

Magyarországon évente mintegy 2-300 új HIV-fertőzöttet regisztrálnak, és bár nincs az országban járvány, de továbbra is sok a felderítetlen fertőzött. A becslések szerint legalább négyezer hazai HIV-pozitív beteg lehet, az érintettek több mint fele nem tud az állapotáról. A fertőzöttség csak szűréssel mutatható ki, ezért sokkal több embert kellene szűrni – mondta Dr. Szlávik János, az Egyesített Szent István Szent László Kórház (ESZSZK) infektológus főorvosa.2016-ban – június közepéig – több, mint 100 esetet regisztráltak az ESZSZK-ban.
Jelenleg 1700 regisztrált HIV-fertőzött él itthon, több, mint 90%-uk rendszeres kezelésben részesül.

Mivel a HIV-fertőzés akár 5-10 évig is tünetmentesen lappanghat, a felderítetlen esetek és a HIV-szűrések alacsony száma miatt minden évben 40-50 esetben már a sokkal veszélyesebb AIDS-stádiummal kell kezelni a pácienseket. A kialakult AIDS-betegséggel diagnosztizáltak száma hasonló az egy évvel korábbihoz: 2016 első félévében 20 ilyen esetet regisztráltak. 

 

Íme a tünetek:

A heveny HIV-fertőzés korai stádiumában általában:
rossz közérzet, láz, ízületi fájdalmak, torokfájás, többszörös nyirokcsomó-duzzanat, ritkábban kiütések alakulnak ki.
Ezek azután néhány nap vagy hét alatt spontán, kezelés nélkül megszűnnek. Ebben az első szakaszban igen magas a vírusszám, éppen ezért nagyon erős a fertőzőképesség. A tünetmentes időszak akár 5-10 évig is tarthat, ezalatt a beteg közérzete jó, miközben szervezetében zajlik a vírusszaporodás. Ebben az állapotban is fennáll a fertőzőképesség.
Amikor az immunrendszer és a vírus egyensúlya megbomlik, fokozatosan megjelennek a betegség „gyanújelei”.
Semmilyen más betegséggel nem magyarázható, hónapokig elhúzódó nyirokcsomó-duzzanatok alakulhatnak ki, valamint a kezelésre sem reagáló szokatlan bőrgyógyászati kórképek jelentkeznek. Például az övsömör vagy a gyorsan szaporodó vírusos szemölcsök, gombás fertőzések a hüvelyben, a szájban. Jellegzetes a súlyos faggyútúltengés okozta arcbőrgyulladás is. Előfordulhat ezeken kívül tartós láz, hasmenés, jelentős fogyás, éjszakai izzadás, stb.   

A HIV-fertőzés utolsó stádiuma, az AIDS-betegség átlagosan 10 év után alakul ki. Ebben a szakaszban vírusellenes kezelés nélkül már visszafordíthatatlan az immunrendszer károsodása.
Az alacsony CD4+ sejtszám miatt fertőző és rosszindulatú daganatos, úgynevezett indikátorbetegségek jelentkeznek, úgymint például a tuberculosis, a Kaposi-szarkóma, Pneumocystis carinii parazita okozta tüdőgyulladás, gombás nyelőcső vagy agyhártya gyulladás vagy agytályog. A beteg halálát többnyire nem a HIV, hanem az általa okozott immunkárosodás és annak következményei – valamely fertőzés vagy tumor – okozzák.

 

Szűrés – szülés – élet

A HIV-fertőzés már jó ideje nem a halálos AIDS-betegség előszobája. A jól kezelt fertőzöttek vírusszáma drasztikusan lecsökkenthető, így az érintettek teljes életet élhetnek, dolgozhatnak, sőt a magzat veszélyeztetése nélkül gyermeket is vállalhatnak.

„Néhány évvel ezelőtt még azt javasoltuk, hogy akik sűrűn váltogatják szexuális partnereiket, vagy külföldön, esetleg külföldivel létesítettek szexuális kapcsolatot, a biztonság kedvéért menjenek el szűrésre. Ma már azt tanácsoljuk, hogy mindenki, aki több partnerrel rendszeres nemi életet él, csináltasson évente HIV-tesztet” – hangsúlyozta dr. Szlávik János, az ESZSZK infektológus főorvosa.Különösen igaz ez a fiatal felnőttekre: a 2015-ben regisztrált 220 HIV-fertőzött több mint fele (53%-a) a 20–34 év közötti korcsoportból került ki.

A hosszú távon is fenntartható panaszmentes élet feltétele viszont, hogy idejében felfedezzék a HIV-fertőzést és minél hamarabb elkezdődjék a páciens gyógyszeres kezelése. Ezt biztosíthatja, hogy ne alakuljon ki a betegség AIDS-fázisa.
A hagyományos vérvételen kívül ma már gyorstesztek is rendelkezésre állnak: a beteg ujjából vett vérmintából rövid idő alatt megállapítható, hogy fennáll-e a HIV-fertőzés gyanúja. Ilyen gyorsteszttel végzett, ingyenes, anonim HIV-szűrésre van lehetőség hétfőtől–csütörtökig 14 és 16 óra között, pénteken 13 és 15 óra között a Szent László Kórház Központi Felnőtt Ambulanciáján, illetve nyáron, a népszerű szórakozóhelyeken és fesztiválokon felállított mobil szűrőállomásokon is.

A korai diagnózis életeket menthet, a terápiával elérhető várható élettartam és életminőség megegyezik egy nem fertőzött emberével. A sikeres terápiához nélkülözhetetlen a páciens részéről a fegyelmezettség és a rendszeresség.

A baba is fertőződhet Kép: Pixabay

A baba is fertőződhet Kép: Pixabay

Új rizikócsoportok

Az infektológus szakemberek rámutattak, hogy idén a HIV a korábban itthon nem érintett rizikócsoportokban is megjelent: hazai droghasználók, illetve férfi és női szexmunkások között is diagnosztizáltak eseteket. 

 

EURÓPAI HELYZET
2014-ben, 142 ezer új HIV-fertőzöttel – a jelentési rendszer 1980-as bevezetése óta – a legmagasabb esetszámot regisztrálta az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) Európai Régiós Szervezete. A fertőzött emberek közül 85 ezren Oroszországban, 30 ezren pedig európai uniós országokban élnek. A szervezet jelentése szerint Kelet-Európában a HIV elsődlegesen heteroszexuális kapcsolatokban és intravénás droghasználattal terjed.

„Nincs szó tömeges előfordulásról, de a rizikócsoportok kiszélesedése fokozottan a korai szűrés fontosságára irányítja a figyelmet. Ezt júniusban, a nyaralások és fesztiválszezon kezdetén nem lehet eléggé hangsúlyozni – húzta alá dr. Szlávik János.
Ugyancsak új tendencia, hogy a fertőzöttek között érezhetően emelkedik a nők aránya. Közöttük öt év alatt megháromszorozódott az új HIV-fertőzöttek száma, bár a számok egyelőre még alacsonyak.Ritkán, de diagnosztizálnak olyan HIV-fertőzést Magyarországon, amely terhes nőket érintett, és a fertőzés ténye csak a gyermek születése után derült ki.
Fontos, hogy terhesség és gyermekvállalás előtt mindenképp elmenjünk rutinszűrésre, hiszen a kezelt HIV-fertőzés mellett ma már lehetséges a gyermekvállalás úgy, hogy a magzat nem fertőződik meg. 

életforma

Unalomig ismételt tény, hogy hazánkban a függőségek tömegeket érintenek. Ennek a megállapításnak a mélyén azonban azt találjuk, hogy nem csupán a szenvedélybetegek élik át az addikcióval járó nehézségeket, hanem a közeli hozzátartozók, a családtagok is. Az egyén és a szűkebb környezete nem választható el egymástól, kölcsönös hatást gyakorolnak egymásra. Ez az oka annak, hogy a terápia során többnyire nem megkerülhető a múltbeli és a jelenkori kapcsolati működés kérdése, a családtag számára pedig javallott a hozzátartozói csoport látogatása. De mi a helyzet akkor, amikor valaki még gyermekként csöppent abba a helyzetbe, hogy egyik vagy mindkét szülője szenvedélybeteg? Mi történik egy gyermekkel és mi lesz vele felnőttként?

shutterstock 397262668
 

Mit jelent szenvedélybeteg szülő gyermekének lenni?

Először is érdemes tisztázni, hogy mit jelent gyermeknek lenni egy családban. Habár ez magától értetődőnek tűnik, mégis a gyermekkorban és serdülőkorban megtapasztalt családi diszfunkciók képesek átírni a későbbi kapcsolatok alakulását és a kötődés minőségét. A család tulajdonképpen egy csoport, mely egységként értelmezve a családtagok fejlődésének kibontakozásáért felelős, a gyermekek esetében ez a személyiségfejlődést is magába foglalja a kezdetektől a leválás folyamatáig. Ehhez bizonyos feltételek szükségesek amellett, hogy a családon belül a szülői alrendszer és a gyermekek alrendszere oly mértékben közeledik egymáshoz és olyan minőségű kapcsolatot ápol, mely az alrendszerek határait következetesen kijelöli és állandóságban tartja. Ez azt jelenti, hogy a gyermek gyermek tud maradni, a szülő pedig szülői minőségét vállalva egyszerre felnőtt is.

Mindez sérülhet akkor, ha a szülőpár egyik tagja szenvedélybeteg. Ha az anya vagy az apa a függő társ ellenében szövetségbe vonja a gyermeket, létrejön egyfajta koalíció, mellyel sérülnek a szerepek. Szintén a funkcionális szerepvállalás ellen hat, ha a gyermek a szülőpár életében kap békéltető, egyensúlyozó szerepet, vagy más módon olyan háromszögben, mely nem illeszkedik egy gyermek családon belüli státuszához.

Milyen alkalmazkodásra késztet a szenvedélybetegség?

Abban a családban, ahol egyik vagy mindkét szülő szenvedélybeteg, jellemzően sérülnek az énhatárok, a szerepek. A család szerkezete rendezetlen, a közvetített értékek és szabályok nem egyértelműek vagy szélsőségbe hajlanak. Elmosódott énhatárokra utal, ha családtagok az egymás viselkedése felett gyakorolt kontroll terén végletekbe esnek. Mindez nem elválasztható a felelősség kérdésétől, nem ritkán a gyermek éli meg a szülői felelősség súlyát a szenvedélybeteg apa vagy anya mellett. Előfordulhat, hogy az érzelmek és indulatok kifejezése sérülést szenved és a családon belüli kommunikáció egésze megsínyli a diszfunkcionális működést. A bizalom és az intimitás sérülései alapvető nehézségek elé állíthatják a gyermeket és a család többi szereplőjét egyaránt. Így vagy úgy, a családtagoktól egyfajta alkalmazkodást vár el a mindenki számára megterhelő helyzet, még ha ez nem is tekinthető adaptívnak.

Hogy viszonyul a gyermek a függőség tényéhez?

Ha a piros színről azt tanuljuk meg, hogy kéknek kell hívni, valószínűleg nem lesz kérdés, hogy számunkra a piros kék. Valahogy így vagyunk azzal is, amibe beleszületünk és amivel együtt szocializálódunk, az a természetes és kézenfekvő, ami körülvesz. Szenvedélybeteg szülők gyermekének tehát a függőség rögzült tényére kell napi szinten reagálni. A gyermeki alkalmazkodásnak több típusa van, az úgynevezett „hős” típus például kiemelkedő teljesítménnyel próbálja korrigálni a család működésének fennakadásait. Ők látszólag problémamentes gyermekek: kiváló sportolók, példás tanulók, érett és felelősségteljes nagytestvérek a kishúgok és kisöcsik mellett, legalább ők nem okoznak több bajt. Ez az attitűd azonban felnőttkorban már viselőjének is terhes lehet, miközben a láthatatlan és megfogalmazhatatlan egyensúly elérhetetlen távolságba kerül.

shutterstock 243712876
 

A „bűnbak” típusú gyermek ezzel ellentétben problémát problémára halmoz, esetlegesen agresszív, viselkedésével követeli a szülői figyelmet és odafordulást. A szülő erre úgy is reagálhat, hogy a gyermek problémás viselkedése okán nyúl a szenvedélyszer után. Az „elveszett gyermek” típus nem sziporkázik tehetségével vagy tudásával, de nem is produkál legendás csínytevéseket, egyszerűen észrevétlen marad, nem terheli meg a családi rendszert látható jelenlétével. Nem igényel nevelői készenlétet, ez a gyermeki szerepvállalás azonban szorongás és depresszió táptalaja lehet. A „bohóc” típus az az elbűvölő gyermek, aki kedvességével és jókedvével vesz le mindenkit a lábáról, így a családot mozgató problémák háttérbe szorulhatnak.

Hogyan tovább?

Kétségtelenül tartós és maradandó hatása van annak, amit gyermekként a családon belül megtapasztalunk. Súlyos terhek mellett is újra lehet fogalmazni, hogy hol a helyem a családban, mik a feladataim és a követendő értékeim, céljaim. Tisztázható, hogy a piros nem kék és fordítva. A családi „nagytakarítás” történhet családterápiás üléseken. A családterápia nagy előnye, hogy működésben lévő rendszerként tekint a családra, ahol oda-visszaható folyamatok működtetik az egységet.

Tizenkét lépéses önsegítő csoportként az ACA várja szenvedélybeteg szülők gyermekeit, itt sorstársi közösségben zajlik a felépülés, ingyenesen hozzáférhető, miközben az egyetlen kritérium a szenvedélybeteg szülő gyermekeként szerzett érintettség. Emellett a Kék Pont Alapítvány és a H52 Ifjúsági és Közösségi Iroda kifejezetten serdülők számára működtet olyan csoportot, ahol a szülők függőségével kapcsolatban számíthatnak támogatásra az érintett fiatalok. Ahol a felnőtt vagy a kamasz egy szenvedélybeteg szülő gyermeke, ott a megértés és a megélés új távlatokat nyithat.

Írjon nekünk!

Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Családi, házassági és nevelési problémákkal, bántalmazással és életvezetési gondokkal rovatunkban Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus, az emPatika munkatársai foglalkoznak. Sákovics Diana pszichológus, a Dívány Ego rovatának szakmai vezetője pedig szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni! 

Marjai Kamilla - dívány 

Tartós bentlakást nyújtó intézmények jöhetnek ·

A rászoruló gyermekes családokat

támogatással segítik 

 

A minisztérium szerint a fogyatékossággal élők gondozóházai sem tudják betölteni az eredeti céljukat (képünk illusztráció)
A minisztérium szerint a fogyatékossággal élők gondozóházai sem tudják betölteni az eredeti céljukat (képünk illusztráció)   Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
 
Fokozatosan megszünteti a kormány az időskorúak és fogyatékossággal élők gondozóházait, valamint a pszichiátriai és a szenvedélybetegek átmeneti otthonait – derül ki egy lapunk által megismert előterjesztésből. A cél az, hogy ezeket tartós gondozást nyújtó intézményekké alakítsák át. A hajléktalanoknak és a fedél nélkül lévő kisgyermekes családoknak megmarad ugyan az átmeneti ellátási forma, de a jövőben az ilyen intézményeknek külső férőhelyeket is létre kell hozniuk, amelynek részeként lakhatási támogatással kell segíteniük az albérletben, bérlakásban talpra állni igyekvő embereket. A jövőben extrém időjárási körülmények esetén senki nem maradhatna az utcán.
 

Legkésőbb 2023-ig megszüntetné a kormány az átmeneti szociális intézményi ellátási formákat, csupán az egy-egy éjszakára szállást adó éjjeli menedékhelyet és a hajléktalanok átmeneti otthonait tartja fenn továbbra is – ez áll a lapunk által megismert, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által jegyzett előterjesztésben, amely több lényeges ponton írná át a szociális, illetve a gyermekvédelmi törvényt. A hajléktalanotthonokon kívül átmeneti elhelyezést nyújtó intézménynek számít az időskorúak, a fogyatékossággal élők gondozóháza, a pszichiátriai, valamint a szenvedélybetegek átmeneti otthona. A szociális törvény tervezett módosításának indoklása szerint hosszú távú cél volt, hogy az átmeneti szolgáltatási formákat vezessék ki a szociális ellátások rendszeréből. A szaktárca szerint az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek már nem tudják betölteni az eredeti céljukat, az ott elhelyezett embereknek valójában nemcsak 1-2 évre, hanem tartósan fennáll a gondozás iránti szükséglete. Az érintettek most sem azért kerülnek ilyen intézményekbe, mert csak rövid idejű ellátásra van szükségük, hanem azért, mert a tartós bentlakást nyújtó ellátásokra hosszabb a várólista, és amíg várakoznak, átmeneti ellátást kapnak. 

Az Emmi azonban úgy látja, ez nem felel meg az igényeknek. Leszögezik: amennyiben az ellátott valóban csak átmeneti időre igényel ellátást, akkor lehetőség lesz a tartós bentlakás keretein belül is határozott idejű megállapodást kötni a gondozásra.

Több férőhely kell

Ahhoz azonban, hogy a jövőben ne legyen várólista, jelentős férőhelybővítésre van szükség, illetve a jelenleg átmeneti ellátást nyújtó otthonokat tartós gondozást nyújtó intézményekké kell alakítani. Azt a szaktárca is elismeri, hogy a tartós bentlakást nyújtó intézményekben szigorúbb személyi előírások vonatkoznak a dolgozókra, mint az átmenetiekben, így ez humánerőforrás-fejlesztést igényel. Az átalakításra már a jövő évi költségvetésben is pluszforrást különítenek el, ugyanis az átmeneti ellátás után jelenleg kevesebb támogatás jár, mint a tartós után.

A hajléktalanok átmeneti otthonai nem szűnnek meg, de esetükben az intézményi ellátás mellett bevezetik a külső férőhelyeken, bérlakásokban, albérletben történő gondozást is, és ugyanez történik majd a családok átmeneti otthonaiban is, ahol többnyire gyermekeiket egyedül nevelő, sokszor brutális férjük elől menekülő anyák élnek. Az Emmi szerint a családok átmeneti otthonában élők részére azért kell ösztönözni a külső férőhelyek megszervezését, hogy a családoknak tartósan sikerüljön talpra állniuk, és ne szoruljanak újra és újra ellátásra. Mint írják, az átmenti ellátásban részt vevő családok gyakran olyan komplex problémákkal küzdenek, hogy tartós eredményt, a visszakerülés esélyének csökkentését csak az garantálná, ha a teljesen önálló lakhatást még megelőzné az a támogatás, amelyet külső férőhelyen nyújt a szolgáltató. Az itt élők lakhatási támogatást kapnának, illetve segítséget a munkataláláshoz. A családok hosszabb ideig jutnának segítséghez, hiszen az eddigi másfél év intézményi ellátás helyett összesen akár három évig is igénybe vehetik majd az ellátást és lakhatási támogatást.

Nem lesz kapacitásbővülés?

– Önmagában nagyon jó, hogy hosszabb idő jut majd a rászoruló családok gondozására, ahogy az is üdvözlendő, hogy az intézményi ellátás után lehetőség lesz bérlakásban segíteni a családot. Problémát jelent azonban, hogy a külső férőhelyeket csak a jelenleg meglévő intézményi férőhelyek terhére hozhatjuk létre, vagyis nem jelent majd kapacitásbővítést a lakhatási támogatás. Ugyanannyi családot láthatunk majd el, mint eddig, pedig az otthonokban több hónaposak a várólisták – mondta a Magyar Nemzetnek a tervezet kapcsán Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke. Hozzátette: a segítséget kérő családok egyre mélyebből jönnek, olyan környezetből, ahol szabályok és normák nélkül élnek, ezért ezek nemcsak a lakhatásban, de gyermekeik gondozásában, ellátásában és nevelésében is komoly segítségre szorulnak, és félő, hogy három év után sem lesz esélyük bérlakást fizetni.

A hajléktalanoknál akkor jöhet szóba az intézményi ellátás helyett a lakhatási támogatás, ha az érintettnek nincs szüksége olyan szintű szociális segítségre, mint amilyet egy átmeneti szállás nyújt, ám önerejéből piaci típusú lakhatást nem képes megfizetni. 

Szálláshelyet kell adnia az önkormányzatoknak

Fontos változás lesz még, hogy a jövőben extrém időjárási körülmények esetén akkor is elszállíthatják majd az utcáról a hajléktalanokat, ha ők maguk nem járulnak hozzá. A szakemberek telenként sokszor azért nem tudják megakadályozni a kihűléses haláleseteket, mert a fedél nélkül élők nem hajlandók bemenni a szállásra, a jelenleg hatályos jogszabályok szerint pedig nem kötelezhetők erre. A tervezett módosítás szerint azonban a jövőben a rászoruló személyek, így különösen a kiskorúak, a várandós anyák, a nyugdíjkorhatárt betöltött, krónikus beteg vagy önmaguk ellátására nem képes személyek, valamint a hajléktalanok részére –10 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérséklet, illetve 27 fok feletti napi középhőmérséklet, továbbá második szintű meteorológiai veszélyjelzés időtartama alatt – a települési önkormányzatnak az érintett hozzájárulása nélkül is gondoskodnia kell szálláshelyről. 

Farkas Melinda - mno 

Egy itthon végzett kutatás szerint nem csökkent itthon a HIV-fertőzöttek száma, sőt: csak június végéig 8 AIDS-es áldozat vesztette életét, míg tavaly összesen 11-en haltak meg a kór következtében. Szakértők szerint minden, szexuálisan aktív felnőtt számára kiemelten fontos a rendszeres szűrővizsgálat, mert kizárólag így derülhet fény a vírus létére.

 

Charlie Sheen tavaly novemberben vállalta fel az egész világ előtt, hogy ő az a HIV-fertőzött sztár, akinek kilétéről akkor már napok óta cikkezett és találgatott a sajtó.

Charlie Sheen saját arcképével figyelmeztet a szűrés fontosságára Forrás: AFP

Sokan felelőtlennek nevezték színészt, amiért éveken át igyekezett elkendőzni a betegségét, ám tény, hogy nyílt fellépése óta elkezdődött egyfajta párbeszéd a HIV-ről: Sheen NBC-ben tett vallomása óta egy kutatás szerint egyre többen kerestek rá a böngészőben a HIV-vírusra, a szakértők pedig mindenképp az ő számlájára írták azt is, hogy az érdeklődés hatására az emberek elkezdték jobban megismerni és megérteni ezt a betegséget, így a megelőzést is. Senki sincs rákényszerítve arra, hogy beszámoljon a HIV-fertőzöttségéről, ám azzal, hogy Sheen felvállalta, hasznos lehet a közegészségügynek, hogy segítsen megismerni a vírust, és meggátolni a terjedését magyarázta korábban az NBC-nek John Ayers, a San Diegó-i Egyetem professzora. 

 

A legveszélyesebb, ha nem tudnak róla

Nem hiába üdvözölték ennyire a szakértők Charlie Sheen őszinteségét. A HIV-et kizárólag speciális HIV-teszttel lehet kimutatni, más módszer egyelőre nem áll rendelkezésre a vírus kiszűrésére, amely testnedvekkel, vagyis vérrel, ondóval, hüvelyváladékkal vagy anyatejjel terjed. Amennyiben az illető nem tud arról, hogy beteg, és nem kezelteti magát, minden akadály nélkül tovább tudja adni a vírust. Tovább nehezíti a HIV diagnosztizálását, hogy a vírus akár 5–10 évig is tünetmentesen lappanghat, emiatt már a veszélyesebb AIDS-stádiumban kezdik el a betegség kezelését. 

A HIV-pozitív betegeknek szükségük van gyógyszeres kezelésre Forrás: Dreamstime 

Napjainkban nincs különbség a HIV-fertőzöttek kezelésében, mindenkit kezelni kell, aki HIV-pozitív, csak így érhető el a teljes, egészséges élet. Apró kivétel, hogy az előrehaladott stádiumban lévő betegeknek kicsit más gyógyszerkombináció javasolt. Ez azt jelenti, hogy két-három tablettát kell bevenni, naponta egyszer, gyakorlatilag mellékhatások nélkül. A mellékhatás-mentesség nem jelenti, hogy a szigorú gyógyszerszedési fegyelmet el lehet hagyni, azaz továbbra is rendkívüli pontossággal kell azokat szedni” – magyarázta Dr. Szlávik János, az Egyesített Szent István Szent László Kórház infektológus főorvosa.  

HIV-vírus és AIDS: mi a különbség?

Aki HIV-fertőzött, az nem jelent egyet azzal, hogy AIDS-es is. A HIV-fertőzés a humán immundeficiencia vírus, az általa kiváltott állapot pedig az AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome, azaz szerzett immunhiányos tünetegyüttes). Azon HIV-fertőzötteknél, akik nem részesülnek megfelelő ellátásban, nagy valószínűséggel alakul ki az AIDS.

 

Már az elején lehetnek tünetek

A heveny HIV-fertőzés korai stádiumában általában rossz közérzet, láz, ízületi fájdalmak, torokfájás, többszörös nyirokcsomó-duzzanat, ritkábban kiütések alakulnak ki. Ezek néhány nap vagy hét alatt minden további nélkül, kezeletlenül is elmúlnak. Ebben az első szakaszban igen magas a vírusszám, ebből kifolyólag pedig erős a fertőzőképesség is. A tünetmentes időszak alatt, amely – ahogyan korábban már írtuk – akár évekig is eltarthat, a fertőzött nem panaszkodik a közérzetére, miközben a szervezetében zajlik a vírusszaporodás. Ebben az állapotban is fennáll a fertőzésveszély. 

A legújabb tesztek kb. két héttel a fertőződés után már kimutathatják a vírus jelenlétét, de ez nem jelenti azt, hogy a teszt biztos, tehát két-három hónap elteltével meg kell ismételni”– mondta el Dr. Szlávik János, aki hozzátette: mindennek semmi jelentősége nincs egy olyan betegségnél, amelyik évtizedekig tart, ám sokan izgulnak a teszt eredménye miatt, és mihamarabb akarják látni.

Az immunrendszer és a vírus egyensúlyának megbomlása után fokozatosan jelennek meg a betegség gyanújelei. Ilyenek például a hónapokig elhúzódó nyirokcsomó-duzzanatok, amelyek semmilyen más betegséggel nem magyarázhatók, vagy a kezelésre nem reagáló szokatlan bőrgyógyászati kórképek, mint az övsömör, a gyorsan szaporodó vírusos szemölcsök, a gombás fertőzések a hüvelyben vagy a szájban, illetve a faggyútúltengés okozta bőrgyulladás is. Előfordulhat még tartós láz, hasmenés, jelentős fogyás és éjszakai izzadás is. 

Az AIDS-es betegek kezelés nélkül nem élhetnek teljes életet Forrás: Dreamstime

A HIV-fertőzés utolsó stádiuma az AIDS-betegség, amely átlagosan 10 év után alakul ki. Ebben a szakaszban a vírusellenes kezelés nélkül már visszafordíthatatlan az immunrendszer károsodása.

„Időben elkezdett kezelésnél (teljes tünetmentesség, a betegség első 3-5 éve) ugyanannyi az életkilátás, mint a vírusmentes embereknél, tehát akár 30-40 évvel is túlélhető a HIV-AIDS betegség. Természetesen csak szigorú, pontos gyógyszerszedés esetén. A szerek csak akkor hatásosak, ha mindennap ugyanabban az időben beszedik őket. A rövid és hosszú távú mellékhatások ma már igen ritkák, nem kell félni a szerektől” – magyarázta a szakértő.

Ebben a stádiumban jellemző a fertőző és rosszindulatú daganatos, úgynevezett indikátorbetegségek jelentkezése, például a tuberkulózis, a Kaposi-szindróma, a tüdőgyulladás, a gombás nyelőcső, az agyhártyagyulladás, az agytályog. A halált nem maga a HIV-vírus, hanem az általa okozott immunkárosodás és annak következményei okozzák. 

Te mit tennél, ha azt mondanák, hogy 30 napod van hátra?
A nyolcvanas évek közepén járunk, túl a szexuális forradalmon, az AIDS-korszak hajnalán. Egy heteroszexuális rodeós elképesztő ütemben pusztítja az egészségét, amikor egy rosszullét miatt kórházba kerül. Itt tudja meg a diagnózist, HIV-fertőzött, és az orvostudomány állása szerint mindössze 30 napja van hátra, azután vége: meg fog halni. Matthew McConaughey Oscar-díjjal jutalmazott filmjének kritikáját ide kattintva olvashatod el. 
 
 

A diagnózis nem jelenti a véget

A HIV-fertőzöttség diagnózisa már jó ideje nem jelent egyet a halálos ítélettel. Az idejében elkapott és megfelelő kezelést kapó betegek vírusszáma drasztikusan lecsökkenthető, így az érintettek teljes életet élhetnek, sőt, még gyereket is vállalhatnak a magzat egészségének kockáztatása nélkül. Mindennek feltétele, hogy idejében megállapítsák a fertőzöttséget, és így elkezdjék a gyógyszeres kezelést. 

Fontos, hogy minél előbb sor kerüljön a diagnózisra Forrás: Dreamstime

Míg külföldön teljesen elfogadott és mindenfajta megbélyegzéstől mentes, ha valaki évente részt vesz HIV-szűrésen, addig itthon még mindig kevesen vesznek részt rendszeresen a szűrővizsgálaton. Jó lenne hazánkban is, ha a több szexuális partnerrel gumi nélkül kapcsolatot részesítő fiatalok legalább évente egyszer tesztet csináltatnának, hiszen így garantálható, hogy egészséges életet fognak élni.Ma még a heteroszexuálisok között nem túl gyakori a betegség, de ez változhat a jövőben, hiszen nálunk a heterók nem járnak szűrésre. A felvilágosítás teljes hiánya egyértelműen hozzájárul, hogy emelkedik a szexuális úton átvihető betegségek száma. Bár ez így van Európa más országaiban is” – tette hozzá Szlávik János.

A hagyományos vérvételen kívül ma már úgynevezett gyorstesztek is rendelkezésre állnak. Ekkor a beteg ujjából vesznek vérmintát, amelyből rövid idő alatt megállapítható, hogy fennáll-e a HIV-fertőzés gyanúja.

Ingyenes, anonim HIV-gyorstesztre van lehetőség hétfőtől csütörtökig 14 és 16 óra között, pénteken 13 és 15 óra között a Szent László Kórház Központi Felnőtt Ambulanciáján. Nyáron több szórakozóhelyen és fesztiválon is állítanak fel mobil szűrőállomásokat, ahol néhány perc alatt elvégezhető a teszt.  
 

Itthon egyre több a HIV-fertőzött

Egy nemrég zárt felmérés szerint idén június végéig 8 ember halt meg AIDS-ben, míg tavaly egész évben 11 áldozatot követelt a kór. Különösen veszélyeztetettek a fiatal, rendszeres nemi életet élő felnőttek: a tavaly regisztrált 271 HIV-fertőzött 53%-ának életkora 20 és 34 év között volt. A szakértők megállapítása szerint idén a HIV-vírus eddig még nem érintett rizikócsoportokban is megjelent: a hazai droghasználók, illetve a férfi és női szexmunkások között is diagnosztizáltak eseteket.

Forrás: Dreamstime

„Most sem jellemző a melegek, a droghasználók és szexmunkások HIV-fertőzöttsége, de elvétve találunk valódi HIV-drogost, férfi és női prostituáltat. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez aggasztó, de járványügyi jelentősége egyelőre nincs, nálunk nincs AIDS-járvány” – szögezte le a szakértő.

Ugyancsak új tendencia, hogy a fertőzöttek között nőtt a nők aránya: köztük öt év alatt megháromszorozódott az új HIV-fertőzöttek száma, amely egyébként továbbra is alacsony.

„Kicsik a számok, évente kb. ugyanannyi új fertőzöttet regisztrálunk (2-300-at), köztük valóban kicsit nő a hölgyek aránya, de miután a heteroszexuális férfiak aránya nem nő, ezért ennek oka egyelőre csak a véletlen lehet.Arra hívja fel a figyelmet, hogy sokkal többet kellene beszélnünk a HIV-ről, mert a fiatalok között megszűnt a félelem a szexuális úton átvihető betegségekkel, így az AIDS-szel szemben is. 

Úgy gondolják, hogy ez egy jól kezelhető betegség, ami igaz is, de a betegség pszichés vonatkozásait is figyelembe kell venni, mint az elutasítás, a félelem és a megbélyegzés” – mutatott rá Szlávik János.

Európában 2014-ben 142 ezer új HIV-fertőzöttet regisztráltak – ez az ENSZ Egészségügyi Világszervezet szerint a legmagasabb esetszám a jelentési rendszer 1980-as bevezetése óta. A legtöbb fertőzött Oroszországban él (az ő számuk 85 ezerre tehető), 30 ezren pedig uniós országokban élnek. A szervezet jelentése szerint Kelet-Európában a HIV-vírus elsődlegesen heteroszexuális kapcsolatokban és intravénás droghasználattal terjed.

Cs. Nagy Anikó - life 

Akiknek a kilincs a vallásuk  

Több mint nyolcszázezer alkoholistát tartanak számon Magyarországon, de a szenvedélybetegek tényleges száma ennél jóval magasabb. Sokan a színfalak mögé húzódnak betegségükkel, félve a társadalmi megbélyegződéstől, az önsegítő csoportokban pedig újfajta értékrendre lelhetnének. 

 
Az embernek sokféle szenvedélye lehet a barkácsolástól a sporton át egészen az édesség nassolásáig. Természetünkből adódik, hogy ragaszkodunk bizonyos szokásokhoz vagy érzésekhez, ami teljesen helyénvaló is addig, míg az nem jár a saját, vagy a környezetünk károsításával. Szenvedélybetegségről akkor beszélhetünk, ha szenvedélyünk irányítás alá vesz minket, torzítja látásmódunkat és nélküle már az életünket sem tudjuk elképzelni. 
 

Egyedül te, de egyedül soha

 
Ha a szenvedélybetegség szóba kerül, az emberek elsősorban az alkoholizmusra és a kábítószer-használatra asszociálnak, holott ennél földhözragadtabb dolgokhoz is képesek vagyunk egészségtelen mértékben ragaszkodni. Eszetlen mennyiségű túlórával dolgozzák magukat tönkre a munkaholisták, vagy erőltetik szó szerint halálra magukat az edzésmániások, de a szakirodalom számon tart túlevőket, illetve társ- és kapcsolatfüggőket is. Ezen emberek életének egyik legkomolyabb kihívása szembenézni a betegséggel és visszavenni a kontrollt életük felett, segítség nélkül azonban kis esélyük van a sikerre. A drogklinikák egyik leggyakrabban mantrázott szlogenje foglalja össze jól a probléma lényegét: "Egyedül te változtathatsz, de egyedül nem változtathatsz". 
"A leggyakoribb mondat, amit egy szenvedélybetegtől hallottam, az a következő: Akkor teszem le, amikor akarom. Ez azonban sajnos nem ilyen egyszerű" - mondta el a HáziPatika.com kérdésére Sz. Levente, aki alkoholisták számára szervez anonim gyűléseket. A legelső önsegítő csoportokat is az ivásproblémákkal küzdők számára alakították ki az 1930-as évek Amerikájában, az AA-csoportok már a világ 141 országában az ott lefektetett szabályok szerint segítenek a szenvedélybetegeken. Tizenkét lépésből álló programjuk alapja, hogy ne csupán elvegyék a betegtől a vágyott dolgot, de egy olyannal helyettesítsék azt, ami kiegészíti, és nem lerombolja az életét. "A tizenkét lépés vallási, orvosi és tapasztalati alapokon nyugszik, és egy normális életút felé terel, amely biztos alapokon nyugszik" - magyarázta a segítő szakember. 

Az gyógyulás első lépése, hogy az alkoholbeteg szembenéz szenvedélyével

Az gyógyulás első lépése, hogy az alkoholbeteg szembenéz szenvedélyével

A csoportba bárki beléphet, de csakis önkéntes alapon, kényszeríteni nem lehet és nem is érdemes. "Pontos létszám- és felépítésbeli szabályai nincsenek, tulajdonképpen, ha két alkoholista elkezd valahol beszélgetni, az már egy AA-csoportnak minősülhet, feltéve, ha mint csoport, semmilyen más szervezethez nem tartozik" - emelte ki Sz. Levente. A gyűlések felépítése demokratikus, és ugyan van egy csoportvezető, aki a megfelelő mederbe tereli a beszélgetéseket, ő is egy csupán a többi tag között. Pedagógiai vagy pszichológiai előképzettség sem szükséges az esetükben, fontosabb inkább, hogy a szenvedélybetegeknek kijelölt úton járjon, és saját tapasztalatai alapján tudjon segíteni. Fontos az is, hogy a csoportvezető hosszabb ideje mentes legyen az addikciótól, hiszen így tud csak valóban hiteles például szolgálni a többiek számára.
 

A művelt alkoholista

 
Tizenkét lépés talán nem tűnik soknak, az ehhez társuló felépülési program ugyanakkor egy életre szól. Egyfajta szemléletmódot jelent, melynek lényege, hogy a beteg jól is érezze magát a bőrében, ne csupán dacból maradjon tiszta, mert ekkor az alkohol visszautasítása is mindennapos küzdelmet jelent a számára. A program egyfajta spirituális szemlélettel támogatná meg a szenvedélyüktől elváló betegeket, ez sokaknak az Istent jelenti, de másoknak a közösség szellemét. "A 30-as évek Amerikájában még sokkal könnyebb volt a keresztény értékrend fonalára felfűzni a program spirituális mivoltát. Napjainkban a hitet sokan nem a templomban, de a közösségekben lelik meg. Kell egy saját felfogásuk szerinti Felsőbb Erő, amely segíti a szenvedélybetegeket kihúzni a mocsárból, hiszen a saját erejéből nem biztos, hogy képes kimászni. Ha valaki még (vagy már) nem hisz Istenben, az a csoportot teszi meg ennek a Felsőbb Erőnek - itt lelhet ugyanis rá egy jobb életre, amiből erőt meríthet" - magyarázta a segítő. A csoportba járó egyik társa úgy fogalmazott: az ő Felsőbb Ereje a kilincs, hiszen amikor a találkozóknak helyet adó épület bejáratához ér, már feltöltekezik.
Magyarországon jelenleg 800 ezer alkoholistát tartanak számon, a tényleges szám azonban sajnos jócskán meghaladhatja az egymilliót is. Sokak a szégyenérzet miatt nem fordulnak szakemberhez az addikció leküzdésére, holott tudják, hogy a szenvedélyük lejtmenetbe állította az életüket. "Sajnos a társadalom súlyosan megbélyegzi ezeket az embereket, és az alkoholistákról is csak szélsőséges képeik vannak. Szerintük csak az árok partján fekvő, mosdatlan emberek küzdenek az itallal, holott a színfalak mögött rengeteg rendezett(nek tűnő) életvitelű, művelt embert is érint" - hangsúlyozta a szakember. Hogyha a társadalom is betegségként, és nem akaratgyengeségként vagy devianciaként tekintene az alkoholizmusra, ezen emberek is elő mernének jönni, hogy még időben segítséget kaphassanak. Sz. Levente szerint lassú előrelépések azért történnek, a csoportokat is egyre több huszonéves keresi fel, akik tudják, hogy átléptek egy határt. Változtathatnak, és nem is kell, hogy egyedül változtassanak.
 
Illés Attila - házipatika

A gyógyszer kifejlesztésére még hosszú éveket kell várni

A múlt héten közölt a Translational Psychiatry egy tanulmányt, amely alaposan felforgatja az anorexiával kapcsolatos eddigi ismereteinket. A kutatók állítása szerint ez a pszichiátriai betegség nem azzal a félelemmel magyarázható, hogy valaki pluszsúlyt szed fel magára, hanem azzal az örömérzéssel, hogy veszít a testsúlyából.

 

Az anorexia betegség – amit már a középkorban ismertek – a mai napig gyógyíthatatlan. Franciaországban a nők 1,5 százaléka, míg a férfiak 0,3 százaléka anorexiás. Különösen veszélyeztetettek a 13 és 25 év közötti lányok, ebben a korosztályban a 3 százalékot is eléri az arányuk. A serdülőkor tájékán, a nővé érés szakaszában szaporodnak az ilyen panaszok.

Eddig három kritérium alapján mondták ki valakiről, hogy anorexiás: az ételtől való tartózkodás esetén; ha súlytöbblet felvétele esetén azt hiszi az érintett, hogy eltorzítja testét; valamint ha felfokozott félelemérzése volt az elhízástól. Ez a „leggyilkosabb” pszichiátriai betegség: évente az ápoltak egy százaléka öngyilkosság vagy alultápláltság következtében távozik az élők sorából.

A párizsi Descartes Egyetem, együttműködve a Sainte-Anne Kórházközpont pszichiátriai részlegével, a múlt hét elején közölte tanulmányát a Translational Psychiatry szakfolyóiratban, ami a megjelenését követően nagy érdeklődést váltott ki tudományos körökben. Philip Gorwood professzor és csapata a kísérleteik folyamán arra jött rá, hogy az anorexiának nem a félelem a súlynövekedéstől a motiváló ereje, hanem a súlyveszteség felett érzett örömérzés. Hát nem mindegy, hogy mitől fogyunk csontsoványra? – tehetik fel a kérdést a laikusok.

A woman rides a bicycle past an advertising board showing a shockingly emaciated naked woman in Milan

Forrás: Reuters

Nem. „Olyan paradigmaváltásról van szó – fejtette ki Gorwood a sajtóértekezletén –, amely magában hordozza a gyógyítás lehetőségét. A fóbiáról, az elhízástól való félelemről a súlyvesztés keltette örömérzésre helyeződik át a hangsúly. Ezek nem azonos agyterületen keletkeznek. Az anorexiásoknál a jutalomérzés jobban értékeli a soványságot, ezért mennek bele abba a súlyvesztés keltette ördögi körbe, hogy egyik kilót adják le a másik után.”

Milyen kísérletekkel jutottak erre a következtetésre? A kutatók 71 anorexiás betegnek és 20 egészségesnek mutattak olyan fotókat, amelyeken csontsovány és túlsúlyos személyek voltak. Ezt követően a tesztalanyoknak meg kellett becsülniük a fotón lévők súlyát. Majd elvégeztek a bőr vezetőképességét vizsgáló tesztet, amely a képek bemutatásakor a bőr legparányibb izzadását is rögzítette. Ha valamilyen hatásra érzelem keletkezik a vizsgált személyben, akkor a légzés gyorsul és automatikussá válik. A reakciók elárulják, hogy pozitív vagy negatív érzések jönnek létre a vizsgált személyben.

Az anorexiás és egészséges alanyok megközelítőleg hasonlóan becsülték meg a képeken lévők súlyát, tehát nem bizonyosodott be, hogy a betegek negatívan ítélnék meg a túlsúlyosokat. Ám az érzelmeket vizsgáló tesztek során míg az egészségeseknél negatív mutatókat rögzítettek, addig az anorexiások pozitívan reagáltak a túl soványakra.

Ez a reakció genetikusan befolyásolt, mégpedig a BDNF gén mutációja okozza, amely szerepet játszik a jutalomérzésben is. Gorwood professzor szerint 70 százalékban ennek a génnek az eltorzulása okozhatja az anorexiát, ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy ez a betegség több összetevős, természetesen mindenkinél tanulmányozni kell az egyéni életpályát is. Ha igazolódik a francia orvosok feltételezése, akkor egyszer majd gyógyszerekkel lehet kezelni az anorexiát.

Pósa Tibos - magyaridők

Bár a Lipótmező épületei mára omladoznak, van egy kép, ami a pszichiátria egykori festő betegének szemével mutatja meg a húszas évek mindennapjait a nagyon is élettel teli elmegyógyintézetben. A festmény az egykori lakók alkotásaiból álló lenyűgöző, 100 évet átölelő gyűjtemény része – ahogy Magda Marinko néhány börtönrajza is. Tárgyakba zárt történetek sorozatunk következő darabja.

 

A magyar Van Gogh – így nevezte magát Pál István festő, aki az elmegyógyintézetekben töltött évek alatt is alkotott. Képén arc nélküli, a festőre figyelő, de láthatóan hétköznapi helyzetben lévő embereket látunk – talán a Lipótmező egyik foglalkozásáról.

„Kevés fotó maradt meg a betegekről és az sem feltétlenül azokból az időkből, amikor ő bent volt, így a festményei fontos koremlékeket, arcokat, életképeket rögzítenek arról az elmegyógyintézetről, ami gyakorlatilag ’város a városban’ működött a század első felében” – mondja a MTA Művészettörténeti Intézetének munkatársa, az MTA Pszichiátriai Gyűjteményének egyik kezelője. Faludy Judittal egy olyan széken ülve beszélgetünk, amely száz évvel ezelőtt a Lipótmező igazgató-orvosi szobáinak, később pedig a gyűjtemény-alapítóról elnevezett Selig Múzeum egyik tartozéka volt.

Pál István 1888-ban született, a Képzőművészeti Főiskolán tanult egy ideig, a nagybányai művésztelep első nemzedékének tagjától Ferenczy Károlytól. Később Münchenben folytatta tanulmányait, de valószínűleg Párizsban is megfordult. Művésztelepeken dolgozott, sőt maga is szervezett egyet a Svábhegyen, és részt vett az avantgárd szellemiségű lap, a Periszkóp alapításában.

1929-ban került elmegyógyintézetbe, és tíz évvel később, 1939-ben, 50 évesen halt meg. A Pszichiátriai Múzeum gyűjteményében 18 képe is van: hétköznapi pillanatokat és betegtársakat megörökítő festmények.

De az elmegyógyintézetekben nem csak művészek alkottak, hanem bárki, akinek ehhez kedve volt. Ezekből válogatták össze az orvosok azokat a darabokat, amelyek önmagukban, a környezetükből kiemelve értékelhetők esztétikai és diagnosztikai szempontok alapján.

A gyűjtemény majdnem 100 évet ölel fel: első darabja 1901-ből származik, és a 2000-es évek elején kerültek bele az utolsó művek. A betegek alkotásait és a róluk szóló adatokat, orvosi kórleírásokat külön intézmény kezeli, a gyűjteménykezelő és jelenleg is dolgoznak azon, hogy az eredeti kórlapok másolatait hozzá tudják csatolni az alkotásokhoz, ami jelentős mértékben megkönnyítené a kutatók munkáját.

Pál István azok közé tartozik, akit azonosítani lehet, munkásságának feldolgozását Plesznivy Edit művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria munkatársa kezdte, aki 1988-tól a Lipótmezőn a Selig-Feket Múzeum muzeológiai rendezését végezte.

Az eredetileg csillagásznak készülő meteorológust is ismerjük, aki 1913 és 38 között állt változó intenzitással kezelés alatt, és a több mint 25 év alatt számos rajza született és került be a gyűjteménybe. Van egy olyan rajzsorozat is, amelyet a hatvanas években egy, a Lipótmezőn kezelt takarítónő készített, és egy monogram alapján azt is feltételezni lehet, hogy korábban, már a harmincas években is járt az intézetben skizofréniával.

Rajzai a nőiesség, a kitárulkozás, a kiszolgáltatottság megéléséről szólnak. A portrék, tájképek, megdöbbentő erejű rajzok mellett találunk erősen kortárs darabokat is, például egy kollázs technikával készített Jethro Tull-plakátot a hetvenes évekből.

A spontán fából, hurkapálcikából, textilből, papírmaséból, vagy akár csokoládépapírból, celofánból, fogkrémes tubus kupakjából, drótból létrehozott alkotások, orvos-, pszichiátria- és művészettörténeti képek másolatai mellett a hetvenes évektől kezdve gyakran művészetterapeuták, művészek segítségével kerámiákat is készítettek a betegek, ezeket az intézet égetőkemencéjében égethették ki.

Sok üvöltő állat, torzó vagy éppen közlekedési eszközt bemutató, az elvágyódást szimbolizáló tárgy született. Szívszorító az a kereszt is, amelyre hassal lefelé egy meztelen női testét feszül.

„Gyakran az orvosokon múlott, hogy mi került a gyűjteménybe, így akarva-akaratlanul cenzúrázták a betegek alkotásait” – magyarázza Faludy Judit arra válaszolva, hogy a gyűjteményben olyan darabot alig láthatunk, amely a szexualitást ábrázolja. A cenzúra oka lehetett a betegek védelme, de az is állhatott a döntés hátterében, hogy az orvos számára nem volt vállalható a téma.

Az utolsó előtti orvos-igazgató, Veér András azonban a kíváncsi intézményvezetők közé tartozott: még a Lipót első embereként döntött úgy, hogy megvásárolja gyilkosságért elítélt Magda Marinko néhány börtönben készült rajzát, amely a mai napig Dr. Veér András tartós, örök letéteként látható a gyűjteményben.

Kovács Andrea - hvg

A kormány célja, hogy széles körben vonja be a mentális, szociális vagy egészségügyi problémával küzdő álláskeresőket a közfoglalkoztatásba. A rendszer hibái ellenére nem kockázatos bevinni ide az embereket, nem kell diszkriminálni, mivel nagyon sokan éheznek, és szükségük van a pénzre – mondta Harangozó Judit pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum kórház főorvosa.

 

A kormány célja, hogy széles körben vonja be a mentális, szociális vagy egészségügyi problémával küzdő álláskeresőket a közfoglalkoztatásba. (A hónap elején jelent meg a Magyar Közlönyben a kormányhatározat; lásd a 6031. oldaltól.)

Hogyan lehet munkára fogni azokat, akiket eddig nem lehetett?

Harangozó Judit pszichiátert kérdeztük arról, hogy reális elképzelésnek tartja-e, hogy a kormány közmunkára fogná a mentális betegségekkel élőket. „Teljesen elképzelhető. Nem kell semmiben sem diszkriminálni” – válaszolta a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum kórház főorvosa. (A kormányhatározatról bővebben keretes írásunkban olvashatnak.)

Alapvetően jónak tartja, hogy befogadják ezt a célcsoportot, mert eddig is sok pszichoszociális fogyatékossággal (mentális probléma miatt akadályozott valaki az életében pl. önellátás, munka, emberi kapcsolatok területein) és más fogyatékossággal élő ember dolgozott integrált munkahelyeken, és szerinte ebből nem volt különösebb probléma.

Megemlítettük, hogy közfoglalkoztatás rendszer hibáira felhívta a figyelmet egy 2013-as ombudsmani jelentés, mely szerint a közfoglalkoztatásban kevésbé érvényesülnek munkavállalói jogaik, mint más területeken, és az alapbérük jelenleg nettó 52 ezer forintnál kezdődik (szakképzettséggel valamivel magasabb). Megkérdeztük, hogy nem tartja-e kockázatosnak bevinni az embereket ebbe a rendszerbe:

„Nem. Nagyon sokan éheznek közülük, és 60 ezer Ft arra elég, hogy valami járadék mellett tudnak enni meg befizetik a lakbért. Sokaknál elemi életfeltételek biztosítása a cél. Jelenleg az integrált foglalkoztatásban vagy a védett munkahelyeken ennyit vagy ennél kevesebb pénzt kapnak, és azt is értékelik. Természetesen örülnék, ha emelnék ezeket a fizetéseket.”

Harangozó Judit kifejtette, hogy eltérő állapotú emberekről van szó, ezért vannak, akik alkalmasak a munkára, mások nem. A lakosság egy tizede, egy huszada lehet érintett, attól függ, hogy hol húzzuk meg a határt. Harangozó Judit saját tapasztalatai alapján kijelentette, hogy a mentális betegek többsége jelenleg is aktív munkavállaló: „Az nem igaz, hogy a mentális problémákkal élők nem dolgoznak. A köztudatban tévesen él, hogy távol vannak a munkaerőpiactól. Vannak, akik az egészséges emberek szintjén tudnak dolgozni.”

Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumot hozta fel példaként, ahová főleg skizofrénia, bipoláris zavar, depresszió miatt érkeznek a betegek. „A hozzánk kerülők 15-20 százalékának van munkahelye, amikor elindul a gondozás, és egy év gondozás után 55 százalékra emelkedett az arányuk” –mondta az elmúlt évek statisztikája, 220 beteg adatai alapján.

A kormányrendelet tartalmazza, hogy felülvizsgálják a mentális, szociális és egészségügyi problémával küzdő álláskeresők egészségügyi állapotát és foglalkoztathatóságát, illetve felmérik, hogy mekkora kapacitással rendelkezik a nappali ellátás. A pszichiáter hozzátette, hogy a mentális betegek esetében szívesen együttműködnek a kormánnyal, és segítenek, ahogy eddig is, mert a munkára való felkészítés a rehabilitációs helyek feladata.

A jó munkahely gyógyító ereje

Megosztottuk Harangozó Judittal azt az esetet, amit egy cégvezető ismerősünktől hallottunk: egyik munkatársának mentális betegsége miatt elég gyakran van olyan periódusa, amikor hatalmas feszültséget teremt maga körül, és naponta többször fordul hozzá személyes problémáival. A vezető sok energiát fordít arra, hogy kezelje a helyzetet, amíg érdemesnek tartja, de biztos abban, hogy több hasonló problémával nem akar küzdeni a jövőben.

Harangozó Judit válaszát változtatás nélkül közöljük:„A mentális problémák miatt pszichoszociális fogyatékossággal élők abban különböznek (többek között) más fogyatékosoktól, hogy az állapotuk nem állandó. Van, amikor teljesen jól lehet valaki, máskor esetleg furcsább a viselkedése. Jó gondozás mellett "felfelé is van kilengés", tehát akár gyógyult, teljesen munkaképes lehet az illető. Emiatt fontos a jó gondozási háttér. Az általam vezetett Ébredések Alapítvány közösségi szolgálatánál 24 órás elérhetőséget biztosítunk és az esetleges munkahelyi problémák kezelésében is "forró dróton" vagyunk, ha a kliens ezt igényli, a munkahelyi problémákhoz akár "kiszállást" is biztosítunk. Volt, amikor egy középvezető egész csapatát tanítottuk meg a korai figyelmeztető tünetekre, amit a betegünk maga kért, hogy jelezzenek számára. Ebben az esetben egy egész munkahelyi lelki egészségprogram nőtt ki e beszélgetésből, amely minden munkatárs számára stresszcsökkentést jelentett. A jó munkahelyi környezet egyébként gyógyító erőt képvisel és sok mentális problémával élő ember felépülésének fontos tényezője. A munkatárs teljesen rendbe jött, és azóta egyáltalán nem volt tünete. Példaértékű folyamat volt, amiből a többiek is profitáltak. A munkakadóknak tehát azt tanácsolom, hogy ne féljenek a mentális problémával élők alkalmazásától, sokszor fognak találkozni kreatív, különleges emberekkel,akik mögött jó, ha ott áll egy emberséges és rugalmas, mobilis gondozói csapat. Együtt meg lehet célozni a teljes felépülést.

Kappel Katalin munka- és szervezetpszichológus egyetért Harangozó Judit álláspontjával: “a mentális betegek foglalkoztatása kapcsán én sem látok abszolút kezelhetetlen helyzeteket. Úgy gondolom, hogy foglalkoztathatóságuk szempontjából az a kritikus, hogy mennyire tudatosak állapotukkal, a felmerülő tünetekkel kapcsolatban, illetve a gyógyszeres kezelésük mennyire stabil, beállított. Ez jó eséllyel már a belépéshez szükséges alkalmasságvizsgálatokon is kiderül, illetve sokat tud segíteni egy olyan támogató munkatárs jelenléte a szervezetben, aki a megváltozott munkaképességű dolgozókat segíti, és van arra kapacitása, hogy velük foglalkozzon, a problémás szituációkban támogatólag lépjen fel. A munkáltatónak nem feltétlenül asztala a közvetlen beavatkozás, ugyanakkor viszonylag minimális odafigyeléssel menedzselhetők a fentiekben leírt, nehezebb helyzetek. Hiszen ha az érintett maga nem is látja be, hogy éppen mi zajlik (pl. kényszerképzetei vannak arról, hogy a kollégák ellene fordultak, és ezt nem ismeri fel stb.), a támogató személy gondoskodhat arról, hogy érzékenyítsen (felhívja a többiek figyelmét arra, hogy ezeket a megnyilvánulásokat ne személyes támadásként éljék meg, és befogadó módon viszonyuljanak a másikhoz), vagy biztosítsa a biztonságos munkavégzés körülményeit (jelzi a betegnek, hogy inkább maradjon otthon arra az időszakra, amikor szükségesnek érzi, pl. gyógyszerváltáskor.). Lényeges tehát, hogy a szoros munkakörnyezetet alaposan felkészítsük, különös tekintettel a csoportvezetőt, hogy hogyan kezelje ezeket a munkatársakat. Ez egy befogadó attitűd és szervezeti kultúra hiányában azonban kevésbé reálisan megvalósíhtató.”

Szűk határidőre

Korábban csak a rehabilitációs ellátásban részesülő személyek (B1, C1 kategória) vehettek részt közfoglalkoztatásban. Ha a rehabilitációs hatóság felajánlott a megváltozott munkaképességű munkavállalónak egy közfoglalkoztatás keretében végezhető állást, akkor azt az ellátottnak együttműködési kötelezettségéből adódóan el kellett fogadnia a 20 órás munkaidőkorlátot szem előtt tartva Egy név nélkül nyilatkozó szakember szerint a határozat célja, hogy a közfoglalkoztatásban való részvételt kiterjesszék az összes megváltozott munkaképességű részére, azaz nem csak a rehabilitációs, hanem a rokkantsági ellátottak számára is. Ide tartoznak a jelenleg foglalkoztatásra alkalmatlannak tartott : B2, C2, D, E. kategóriák. Az utóbbi kettőbe tartozók egészségi állapota 1-30 százalék közötti, és folyamtos egészségügyi támogatásra van szükségük, az “E”-be tartozók önellátásra nem vagy csak segítséggel képesek. (A kategóriákról bővebben itt olvashatnak.)



A kormányhatározatból kiderül, hogy "speciális közfoglalkoztatási bérezést", a foglalkoztatásukat célzó közfoglalkoztatási programok támogatását, illetve 209 millió forintból egy "közfoglalkoztatási pilot mintaprogramot" terveztek be, amit a nemzetgazdasági-, a belügy- és az emberi erőforrás miniszternek kell intéznie. Ennek részletei egyelőre nincsenek kidolgozva, mivel a határozat azt is rögzíti, hogy melyik miniszternek, milyen határidő betartása mellett kell kidolgoznia a program egyes elemeit, feltételezhetően azt is, hogy milyen módon történjen az egyének felkészítése, valamint a tényleges integráció. (2016. június 30-ig kaptak időt a tárcák.) A szöveg tesz arról, hogy a közfoglalkoztatási program kiterjesztése miatt a rendszert is folyamatosan felülvizsgálják, munkaerő-piaci szolgáltatásokat és egyéb programokat nyújtanak az érintetteknek.

A határozatban szó van a foglalkoztathatósági szakvéleményezés felülvizsgálatának előkészítéséről és a nem foglalkoztathatók komplex egészségügyi vizsgálatáról is, vagyis eszerint átírják annak a szabályait is, hogy ki számít foglalkoztathatónak.

A jelenlegi komplex minősítési folyamatban megállapítják az egyén foglalkoztathatóságát, valamint az azt érintő tényezőket is (pl. milyen munkakörök elvégzésére a legalkalmasabb a személy). A név nélkül nyilatkozó szakeber elképzelhetőnek tartja, hogy a szakvéleményezés folyamatába beépül majd a közfoglalkoztatás lehetősége: könnyen lehet, hogy aki korábban nem minősült foglalkoztathatónak, és erről szakvéleménye rendelkezett, mostantól – ha állapota engedi – közfoglalkoztatási formában integrálható a munkaerőpiacra, és ennek feltételeit is rögzítik majd a felülvizsgálat során. Így további lehetőségeket biztosítanak azok számára, akik elhelyezhetők a munkaerőpiacon.

Berta László - hrportál

Az Ébredések Alapítvány „Közösségi addiktológiai képzés szociális munkások részére” című képzéséről

 

Jelen továbbképzés a szenvedélybetegek  ellátásának közösségi modelljét kívánja oktatni, mely komplex, bio-pszicho-szociális modell, a család bevonásával, teamben történő gondozást jelent.  A továbbképzésen a legkorszerűbb elméleti ismeretek mellett felvonultatjuk azokat a technikákat, szomatikus és pszichoterápiás kezelési módszereket, melyek bizonyítottan hatékonyak, s amelyek alkalmazásával a szenvedélybeteg-ellátás javítható, az alkohol – illetve kábítószer-probléma csökkenthető.  A képzés során a hallgatók olyan speciális módszereket sajátíthatnak el elméleti és gyakorlati szinten, mint a motivációs, interjú, a rövid intervenció, a pszichoedukáció, illetve  olyan módszereket melyek a visszaesések megelőzésére alkalmasak. Mindezek mellett a képzésen résztvevők olyan munka-rehabilitációs ismeretekre is szert tesznek, melyek alkalmazásával a szenvedélybetegek rehabilitációját, reszocializációját segíthetik elő.

A képzés célja, hogy a hallgatók képessé váljanak az alkohol – és kábítószer-problémának a lehető legkorábban történő felismerésére és a legcélravezetőbb kezelési stratégiák megválasztására saját kompetenciahatáraikon belül, lehetőleg még a súlyos szervi szövődmények kialakulását megelőzően.

A képzést az Ébredések Alapítvány munkatársai, a téma legelismertebb szakemberei vezetik.

A képző szervezet:  Ébredések Alapítvány (1089 Budapest, Kálvária tér 5.)

Felnőttképzési nyilvántartási szám: 01-0059-07

A képzés címe: Közösségi addiktológiai képzés szociális munkások részére

A képzés engedélyszáma:  T-05-088/2014

A képzés vezetője:  Dr. Bodrogi Andrea addiktológus pszichiáter főorvos

A képzés helyszíne: 1089 Budapest, Kálvária tér 5.

A képzés ideje: 2016. május 23-27.

A képzés időtartama: 40 óra (5 nap / 8 óra;  naponta 9-től 16 h-ig)

A képzés díja: 30.000 Ft

Szerezhető továbbképzési pontérték: 40 kreditpont (NRSZH)

Jelentkezési határidő: 2016. május 19.

Információ:  e-mail:kepzes.ebredesek@gmail.com,  telefonszám: 06-20/666-3165

Jelentkezési lapunk elérhető a www.ebredu.hu címen

Kedves Kollégák !

 

Az ADDICTUS Műhely következő programjának témája: 

 

A JÓZANODÁS ÚTJAI 

 

 Meghívott vendégek: józanodó alkoholisták, akik saját tapasztalataikat osztják meg.

 

Időpont: 2016. május 24. . 10 h

Helyszín: 1103 Bp. Vaspálya utca 56. (Váltó-ház)

 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tóth Miklós, a szigetvári kórház addiktológiai rehabilitációs osztályának vezetője | Fotó: Magócsi Márton

 

Minden este lecsúszik egy-két sör a tévé előtt? Előfordul, hogy leissza magát? Tóth Miklós, a szigetvári kórház addiktológiai rehabilitációs osztályának vezetője, a Minnesota-modell egyik meghonosítója szerint a kórházakban kezelt emberek több mint fele valójában alkoholista, és ha a fentiek igazak önre, néhány év múlva könnyen kezelésre szorulhat. Milyen jelek utalnak arra, hogy valaki alkoholbeteg? Kik a kóros ivók?  



Amikor az interjú előtt telefonon beszéltünk, azt mondta, a belgyógyászatokon fekvő betegek körülbelül 60 százaléka valójában alkoholbeteg. Ez egy elég magas szám, hogy jött ki?


A köztudatban csak az van benne, hogy az alkohol károsítja a májat, de azt már kevesebben tudják, hogy okozhat hasnyálmirigy-gyulladást, gyomorfekélyt vagy gyomorvérzést is. Az orvosok általában mégis a szövődményt próbálják kezelni, pedig ha a beteg lemondana az alkoholról, a betegsége is megszűnne. Az Országos Alkohológiai Intézetben korábban úgy számoltak, a kórházban fekvők 65 százaléka valójában alkoholista. Mivel ez az intézmény már nem létezik, nincsenek friss adataink, de a magyarok továbbra is fejenként 12-13 liter száz százalékos alkoholt isznak meg évente, szóval nem történhetett nagy változás.

Ha ez igaz, akkor a betegek több, mint felét rosszul kezelik. Miért nem tűnik fel az orvosoknak, ha valaki alkoholista?

Ennek több oka van, az egyik a képzés hiányossága. Az addiktológia választható tantárgy az egyetemen, és általában nem gyakorlati szakemberek tartják, akik kevésbé tudják, hogyan lehet felismerni, ha valaki alkoholbeteg. Szerintem az orvosok jó része úgy gondolja, hogy ez olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. A végén már tényleg nem nagy kunszt felismerni, a lényeg az lenne, hogy időben észrevegyék a problémát. De a betegek és a hozzátartozók általában tagadnak, az orvos pedig elhiszi, amit hall.

Fotó: Magócsi Márton 

 

Mindenki tudja, hogy a függők tagadnak, ennyire nem lehetnek naivak az orvosok.

Van ebben naivitás, de van benne tapintat is. Nehéz szembesíteni a beteget azzal, hogy nem mond igazat, mert a beteg ilyenkor felháborodik, és feljelentéssel fenyegetheti az orvost, aki inkább menekül a helyzet elől. Vagyis feltehetően olyan orvosok is csöndben maradnak, akik tudják olvasni a jeleket.

Milyen jelekből lehet megállapítani, hogy valaki az alkoholtól lett beteg?

Először is a kinézetből. Látszik a bőrön, a hajon, a lepedékes nyelven, a fogak állapotán, a kipirult arcon. Előrehaladottabb stádiumban lehet sápadt, püffedt az arc. És persze meg kell nézni, milyen panaszokkal került kórházba: gyomorvérzéssel? Hasnyálmirigy-gyulladással? Zsibbadnak a lábai? Sérült a koponyája? Hamar összeáll a kép annak, aki érti ezt a szakmát. A legtöbbször mégsem gondolnak az alkoholra, inkább gyógyszerekkel kezelik a szövődményeket.

Mikor jelennek meg az első látható tünetek?

Egyéni érzékenységtől függ, de néhány év elég hozzá. Az alkoholizmus nem hirtelen alakul ki, a kóros ivás előzi meg. Kétféleképpen lehet valaki kóros ivó: ha mindennap megiszik mondjuk 2-3 sört a tévé előtt, de nem rúg be, vagy ha időről időre iszik nagyobb mennyiséget. A kóros ivás már károsítja a testet, és jelentkezhetnek belgyógyászati szövődmények. Ha egy orvos ebben a stádiumban figyelmezteti a beteget, hogy teljesen és véglegesen le kell állni a piával, akkor még önerőből is meg tudja csinálni.

De nem jut eszébe senkinek.

Nem, mert ezek amúgy is létező betegségek, például vírus is okozhat májkárosodást, magyar viszonylatban mégis az alkoholra kellene gondolni először. A háziorvosok vannak jó helyzetben, mert ismerik a családot, meg tudják kérdezni a szomszédokat is. Sokszor persze a család sem gondolja, hogy az alkohol van a háttérben, főleg a szintivóknál szokott jönni a nagy meglepetés.

Fotó: Magócsi Márton 

 

Az mit jelent?

A szintivás az alkoholizmus egyik legkárosabb formája, borvidékeken gyakori, ahol gyerekkorától fogva mindenki azt látja, hogy ott egy kancsó bor az asztalon, és minden étkezésnél felhajtanak egy-egy pohárral. Senki sem rúg be tőle, mindenki teszi a dolgát, az apuka is egy békés, kedves ember, aztán mondjuk egy lábtöréssel kórházba kerül, majd jön egy durva delírium. Ilyenkor mindenki csodálkozik, hogy hát nem iszik ez annyit. Nagy a tudatlanság abban, hogy mennyit szabad inni, alig tartja be valaki a szociális ivás három kritériumát.

Melyek ezek?

Csak ünnepekkor inni, csak társaságban, és soha nem berúgni. Ez nem árt sem a testnek, sem a léleknek. Ennek kellene megfelelni mindenkinek.

Nehezen találnék olyan embert az ismerőseim közt, aki megfelel ennek. Kamaszkorban a fiatalok bulizni, inni kezdenek, ilyenkor mit kellene tennie a szülőnek?

A berúgásnak nem szabad megtörténnie, de ha mégis megtörténik, akkor arról mindenképp visszajelzést kell kapnia a kamasznak, hogy tudatosuljanak benne a következmények: kiröhögik, összehányja magát, bármit történhet vele. Beszélgetni kell vele az alkohol káros hatásairól és arról, hogy ki volt a családban alkoholbeteg, hogy végezte, miben halt meg. Meg kell neki mondani, hogy ő is oda fog jutni, ha iszik, mert benne van a családban a hajlam.

A recepció melletti hirdetőtábla részlete | Fotó: Magócsi Márton

Sok társaságban épp a berúgások a jó sztorik alapjai.

Ahol ezek a jó sztorik, ott nagy a baj. Persze nem véletlenül olyan alacsony az átlagéletkor Magyarországon.

Tegyük fel, hogy az orvosnak feltűnik, mi van a háttérben, és szól róla a betegnek. Hogyan jut el végül az addiktológiára?

Az nem egyszerű dolog, mert a betegnek el kell fogadnia, hogy az alkoholtól vannak a bajai, és akarnia kell változtatni. Sokan nem akarnak, mert az elején nem érzik, hogy betegek, inkább beszedik a gyógyszereket, és kész. Aztán fél év- egy év múlva megint panaszai lesznek, elkezd fájni a gyomra, felmaródik a nyelőcsöve. Ekkor még inkább elkerüli az orvost, de jön a szívritmuszavar, ami megijeszti, elmegy a kardiológushoz, aki felírja a szívritmus-szabályozó gyógyszert. Mire bekerül az addiktológiára, már több szervi baja is van.

Ha az orvosok időben észrevennék az alkoholfüggőséget, akkor lenne elég addiktológiai kapacitás az országban?

Kapacitás lenne, a kérdés, hogy milyen módszert alkalmaznak. A Minnesota-modell, ami a leghatékonyabb rehabilitációs módszer, csak a szigetvári kórházban működik száz százalékos formában.

Mi a módszer lényege?

Az alkoholbetegséget gyógyíthatatlan betegségnek tekintjük: olyan nincs, hogy egy függő valaha úja normálisan igyon. Ha újra iszik, minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, sőt még rosszabb lesz. Ez egy hat-nyolc hónapos rehabilitáció, amelyben ötvözzük az önsegítő módszereket a pszichoterápiával. Az önsegítés az anonim alkoholisták 12 lépéses programja mentén történik. Az első lépés, hogy beismerjük: tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, és az életünk irányíthatatlanná vált. A további lépések vezetnek el addig, míg a beteg alkohol nélkül is jól érzi magát a bőrében.

Az Anonim Alkoholisták lépései egy füzetben az egyik beteg ágyán | Fotó: Magócsi Márton

Miért fontos, hogy bevonják a családot is?

Család nélkül nincs hatékony terápia, mert a családnak is meg kell tanulnia bizonyos dolgokat, először is, hogy tilos otthon alkoholt tartani. A legtöbb családtag kodependenssé válik, ami azt jelenti, hogy nem a saját életét éli, hanem kiszolgáltatja magát az alkoholistának. Az ilyen családtagoknak, a névtelen társfüggőknek is van saját önsegítő csoportjuk.

Máshol is működik az országban Minnesota-modell?

Inkább kísérletezések vannak. Nálunk alapelv, hogy csak addig adunk nyugtatót, amíg az elvonási tünetek miatt szükséges, de az esetek 90 százalékában ezt nem tartják be, hanem ráállítják a beteget a gyógyszerre. Ez azért van, mert a pszichiáterek valamilyen pszichés betegség szövődményének tartják az alkoholbetegséget. Azt gondolják, hogy a beteg depressziós, mert depresszív tüneteket emleget: reménytelenség, szomorúság, indítékszegénység. Szerintük a betegek a depressziójukat kezelik alkohollal, ezért a depressziót kell gyógyszerrel megszüntetni, de nem járnak sikerrel, mert a nyugtató még erősebb függőséget okoz.

Általában azt hallani, hogy a függőség csak egy tünete valami más betegségnek.

Ezt szokták mondani, de ez nem igaz. Az emberek genetikusan öröklik a fogékonyságot a kontrollvesztés iránt, amiből lehet alkoholizmus, szexfüggőség, játékfüggőség, munkamánia, sportfüggőség, bármi.

Fotó: Magócsi Márton 

 

Akkor az egy eleve értelmetlen kifejezés, hogy valaki az “alkoholba menekül”?

Az menekül az alkoholba, aki genetikailag hajlamos rá.

Ez furcsa, mert vannak országok, ahol kiugró az alkoholfogyasztás, máshol meg nem. Magyarországon például eléggé kiugró. Ha genetikai okok vannak a háttérben, hogyhogy nem kiegyenlítettebb a mezőny?

Azért, mert nem az alkoholizmus öröklődik, hanem a függőségre való fogékonyság. Ha egy ország kultúrája elítéli az alkoholt, de például nagyra becsüli a munkát, akkor ott inkább munkamániások lesznek. Úgy tűnik, a magyar kultúrába jobban belefér az alkohol. 

Képtalálat a következőre: „tűcsere”

Babtista Szeretetszolgálat - Utcafront Menedék

 

Lakóbusz helyszínek:

Kőbánya, Finommechanikai Zrt. parkolója

Megközelíthető: 3,62, 62A villamossal vagy a 85, 161, 161A buszokkal Fehér úti ipari park megálló

Hétfő és Csütörtök 16.00.- 20.00

 

Újpest, Árpád utca, régi uszoda parkolója

Megközelíthető: 25, 104, 104A, 170, 270, 12, 14, 20E, 96 buszokkal az Árpád üzletház megállónál

Kedden és Pénteken 16.00 - 20.00

 

Volkswagen "mentő" helyszíne:

Kőbánya, Népliget parkoló

Megközelíthető: 1 villamos, Vajda Péter utcai megálló

Hétfő, Szerda, Csütörtök, Péntek: 14.00 - 18.00

 

ArtEra Alapítvány

7. kerület Rottenbiller u. 10 (bejárat a Péterfy utca felől)

Kedd, Szerda, Csütörtök, Péntek: 10.00 - 14.00

 

Válaszút Drogkonzultációs Iroda

12. kerület Csaba utca 3.

Hétfőtől - Péntekig: 9.30 - 12.00, 13.00 - 18.00

 

Anonym Aids Tanácsadó Szolgálat

11. kerület Karolina út 35/B.

Hétfő, Szerda, Csütörtök: 14.00 - 16.00

 

 

 

Alkohol-, játék-, gyógyszer- és szexfüggő, valamint munkamániás szenvedélybetegekkel foglalkoznak Nágocson, a Reménység Rehabilitációs Házban. Nem tudni, melyik a nehezebb: beismerni a család és magunk előtt, hogy nagy baj van, amin egyedül nem tudunk segíteni, fél évet eltölteni a rehabilitáción a világtól elzárva, vagy visszailleszkedni az életbe. Riport. 

„Győző vagyok. Magasból estem én ide, barátom. Tudod, ki voltam én kint?” „Nem tudom, de itt ez mindegy is, nem?” „Nem egészen, de hagyjuk. Három hétig nem aludtam a kristálytól, egy hónap alatt húsz kilót fogytam.” „Ezt nem hiszem el, annyi idő alatt meghaltál volna alvás nélkül.” Majdnem meg is haltam, aztán mondtam a barátnőmnek, hogy eljövök ide.” „Nem a barátnőd zsarolt hónapok óta, hogy elhagy, ha nem jössz?” „Ugyan, dehogy, ura vagyok az életemnek.” 

Reménység és tárt kapuk. Háttérben az otthon lakói Fotó: Polyák Attila - Origo

Az M7-esről lekanyarodva a vadregényes külső-somogyi dombvidékbe simul alattunk az út a Kőröshegyi-völgyben. A Balatontól 25 kilométerre érkezünk meg Nágocsra, a bájos, 700 lelkes falucskába. Templomok, Zichy-kastély, focipálya, patak, a híd túloldalán szépen felújított uradalmi épületegyüttes: a Reménység Alapítvány intézményei. Van itt nyomda, idősek otthona, anyák átmeneti otthona, nevelőszülői hálózat és rehabilitációs otthon.

Az utóbbiba jöttünk, ahol alkohol-, játék-, gyógyszer- és szexfüggő, valamint munkamániás szenvedélybetegek józan életvitelét segítik elő. Meg azt, hogy vissza tudjanak épülni a családba, a társadalomba. Mindezt kis létszámú, intenzív, bentlakásos csoportterápiával próbálják elérni a szakemberek. Egy-egy ember fél évet tölt itt el, ha végigcsinálja a programot. 

Először ittam

A hatalmas kapu kitárva, egy szivattyús ember éppen a kerti tavacska vizét cseréli. Süt a nap, szellő simítja az arcokat, utánozhatatlanul falusi a csönd. Reggel van, megérkezik az első foglalkozásra Horváth Gábor, a Rehabilitációs Ház szakmai vezetője. A lakók 6:30-kor keltek, körletet takarítottak, most vesznek részt a „napindító és reggeli” programponton. 

„Az volt a baj, hogy nem jött össze a biznisz. A neten kereskedtem mindenféle dolgokkal. Tudod, megveszed Kínából olcsón, eladod itthon drágábban. Két kilót szakítottam egy hónapban, a csajom viszont négyet, bár neki volt rendes munkája. És ez baromira fájt. Mármint a lé. Először ittam, aztán volt egy kis fű, ez-az, végül a kristály. Régebben gyúrtam, a szer miatt viszont villámgyorsan elveszítettem az izomzatomat.” 

Horváth Gábor – zenepedagógus, teológus, addiktológiai konzultáns – és munkatársai irodájában rengeteg papír, napi állapotjelentések, fogalmazványok, házi feladatok vannak az asztalokon, feltűnő, hogy minden kézzel írt. Számítógép nem áll a programban részt vevők rendelkezésére.

Elmélyülést segítő környezet Fotó: Polyák Attila - Origo

A legtöbben egyébként a rehab honlapjáról, az Alkoholbeteg.hu-ról szereznek tudomást az itteni lehetőségről. Jönnek addiktológiai intézetekből, alacsonyabb és magasabb küszöbű közösségi ellátást nyújtó intézményekből, családsegítőkből, az Anonim Alkoholistáktól is. Van, hogy maguk az érintettek jelentkeznek (a család zsarolására), de gyakran a hozzátartozók hívják az intézetet. Olyan is akad, akit egyszerűen kirúg a családja. Nagy a szórás, egyre több a fiatal, de idősebbek is akadnak szép számmal, a legkorosabb kliens majdnem 70 éves volt. A féléves programot 10-ből átlagosan 3-4 ember csinálja végig. Azzal együtt is, hogy a felvételhez igen komoly motiváció kell a reménybeli jelentkezőtől. 

Végem van!

„Amikor idekerültem két napja, egyből megtaláltak a többiek, feszt jöttek a szar dumával, hogy rápörögtem a kondizásra, meg, hogy ezzel mindenki így van az elején. Hát én kurvára nem, nekem belső szükségletem a gyúrás, értem? Különben meg kellően fókuszálok arra, hogy itt vagyok. Azt is mondták, Győző, te egy önző görcs vagy. Önző vagyok, de görcs nem.” 

Ülünk az irodában, nem kínálnak kávéval bennünket. Nem tudom, van-e összefüggés, de itt olyannyira szermentesen mennek a dolgok, hogy a jelentkezők méregtelenítését (detoxifikálás) nem vállalják a szakemberek, jóllehet pszichiáter is van a csapatban. Aki tehát jön Nágocsra, előtte kórházi méregtelenítésen vesz részt. Mivel az alkohol megvonási tünetei (különösen a delirium tremens és az epilepsziás rohamok) akár halálosak is lehetnek, így az első egy-két hetet mindenképpen orvosi felügyelet mellett töltik. 

Horváth Gábor, a rehabilitációs program szakmai vezetője Fotó: Polyák Attila - Origo

Olyan pszichiátriai betegek, alkoholbetegek terápiás kezelését, akik nem tudják elhagyni a rendszeresen használt nyugtatókat, antidepresszánsokat, altatókat, nem tudják vállalni a központban. 

Az, hogy mi az a pont, amikor valaki arra jut, hogy terápiába megy, nagyjából így határozható meg: amikor a függőség több fájdalmat ad, mint pozitív élményt. Az elején a dolog, a buli még ad, aztán jön a baj van állapot, majd pedig a végem van – ez utóbbi kettőből jönnek ide az emberek. Vagy, ahogy a szakmai vezető megfogalmazza: az alkohol sokat ígér, keveset ad, és mindent elvesz. 

Oldási kérelem

„Ide az intézetbe, vagy ahogy mondják, a terápiás térbe a személyes ruházaton kívül mást nem lehetett behozni. Semmit, érted, semmit. Se egy fényképet a csajodról, se a laptopodat, se a telefont, se a nagymamától kapott plüssmackót. Hehe, már persze ha van ilyened.” 

Miközben beszélgetünk, kopogtatnak. Szinte alázatosan udvarias ötvenes férfi áll az ajtóban, izolációs oldási kérelmet hozott, mint mondja, ez a második, javított kiadás. Persze ez is kézzel írott. Itt, a rehabon az első 30–45 nap az izolációs időszak. Ilyenkor a terápia résztvevője nem tarthat kapcsolatot a külvilággal, megismerkedik új közösségével, ez a megtapadási fázis. Az ember kap egy füzetet, minimum húsz oldalban le kell írnia az életét. Van rá harminc napja. Emellett el kell olvasnia az Anonim Alkoholisták 540 oldalas Nagykönyvét. 

Minden család érintett
Magyarországon az alkoholbetegek száma egyes szakemberek szerint 1,5 millió lehet. A becslést nehezíti, hogy az érintettek többsége soha nem fordul orvoshoz, a rendelőkbe mindössze harmincezer alkoholista jut el évente. Szakemberek szerint a nők jobban bujkálnak, mint a férfiak. Nagyjából minden családban van egy alkoholista.

Rettenetesen nehéz időszak ez (is), de ahogy mondani szokták, a józanság árát meg kell fizetni. Fel kell tárulnia annak, hogy amire a gyógyszert, drogot, alkoholt használtad, milyen problémakört takar. Amíg ez az időszak tart, az ember „Kicsi”, van a régebben ittlévők közül egy mentora. A terápiás szobában van is egy felirat a falon: 

A Kicsi a legfontosabb. Aztán ha az izolációs feloldás megtörténik, teljes jogú tagja lesz a csapatnak, egyenértékű szavazata lesz még a szakemberekkel is. Mert bizonyos dolgokban szavazással dönt a közösség.

Jó-e a pogácsa?

Most éppen írás-olvasás foglalkozás van, ahol a megannyi házi feladatot, elkészítendő előadást, olvasnivalókat, egyebeket beszélik meg a résztvevők, aztán 10-től asszertivitáscsoport kezdődik. Ami az erőszak- és sérülésmentes érdekérvényesítésről szól. 

Játékfüggő rajza a falon Fotó: Polyák Attila - Origo

Öt perccel a foglalkozás előtt megint kopogtatnak, és ahogy illik, addig nem nyitnak ajtót, ameddig nem mondják bentről, hogy „szabad”. A napos jött, hogy szóljon, öt perc múlva kezdődik a foglalkozás, mindenki megérkezett az előadóba. 

Van pár percünk kezdés előtt, a legelső fickó, Zoltán bátran odalép hozzám, és csevegni kezd. Elbeszélgetünk arról, hol van az Origo szerkesztősége, jó-e a közeli cukrászdában a pogácsa, mintha nem egy rehabilitációs intézetben lennénk. Nem tudom, melyikünk érzi hülyébben magát. Én biztosan, mert elképzelem a helyzet fordítottját: életem egyik legintimebb helyzetében vagyok, de jön két vadidegen fószer, rám törik az ajtót, és beszélgetni kell velük. Ugyanez elképzelhető akár úgy is, hogy borotválkozom a fürdőszobámban. 

Mindegy, csicsergünk. Nem gond, hogy a reggel fél hetes ébredéstől a fél tizenegyes lámpaoltásig folyamatosan programjaitok vannak? Nem – válaszolja, így jobban telik az idő. 

Rohadt dolog ez

Ingmar Bergman írja a Laterna magicá-ban: Rohadt dolog ez a színészekkel. Mire összepiálnak maguknak egy arcot, elvesztik az emlékezőtehetségüket. A teremben Horváth Gáboron kívül egy nő és öt férfi foglal helyet, utóbbiak közül kettő nagyon fiatal. Nem mindenkire vonatkozik, de kortól függetlenül több mindenki arcával csúnyán elbánt az élet. 

Az erőszak- és sérülésmentes érdekérvényesítést is tanulni kell Fotó: Polyák Attila - Origo

Horváth Gábor szerint kétféle ember van: aki függő, meg aki tagadja. A függés bio-pszicho-szociális betegség, azaz az életfolyamatokat érintő (biogén) kór, amely egyben hatással van a lélek (psziché) állapotára és a társas (szociális) kapcsolatokra is. 

„És te hogy vagy ezzel, Győző?” „Én? Lejöttem a szerről, most tiszta vagyok, a nehezén túljutottam, úgy érzem. Ez a harmadik napom Nágocson. Hogy mi lesz az életemmel, ha ennek itt vége lesz? Nyitok egy kereskedést. És hát terapeuta szeretnék lenni.” 

Bahorecz Ilona – egyéb diplomái mellett – mentálhigiénés lelkigondozó szerint a függőség ugyanazon a sínen fut, így náluk egy csoportban van szex-, munka-, játékfüggő, drogos és alkoholista is. Persze nem csak az említett dolgoktól függhetünk, lehet az a cigaretta, koffein, vásárlás, konditerem vagy akár kapcsolati függés is. Egyes szakemberek szerint az országban ötmillió társfüggő ember él, akik a másik ötmillió embertől függnek. Természetesen egyszerre több dologtól is lehet függni, és olyan ember is akad, aki csak attól nem függ, amit még nem próbált ki. 

Egyik sem jó. A szerfüggés hamarabb leépít, de egyszersmind hamarabb jelzi, hogy baj van. Egy munkamániástól is szenved a család, de ez akár 20-30 évig is eltarthat. Ugyanígy a perfekcionizmus is lehet addikció. Az itt dolgozók között is vannak függők, ahogy mondani szokták, saját élményű segítők is dolgoznak a programban. Van, aki képernyőfüggő, játékfüggő volt, aztán jött az életében a szexfüggés, munkamánia, társfüggés. Akad olyan munkatárs is, aki a szaktudásán kívül józanodó társfüggőként, saját élményei alapján gyógyít. 

A függőség betegség, de ez a tény lehet felszabadító erejű is a függő számára, mert nem ő tehet róla. A függő mindent akar, de azonnal. És egy függőt nem lehet a függőségében megakadályozni. Sokszor a családtagok betegebbek, mint a rehabos. Például anyuka egyedül marad felnőtt gyermekével. Anyuka egész életében próbálta mentegetni a gyereket. Anyukának az volt az életcélja, hogy megmenti a fiát. Aztán a terápia hatására a fiú már nem használ drogot, nem iszik, amitől anyuka élete kiüresedik. És ennek hatására anyuka például gyógyszereket kezd el szedni, drogfüggő lesz. 

Cikkünket folytatjuk.  

Grimm Balázs - origo 

Évente kb. 300 új HIV-fertőzöttet regisztrálnak az országban, miközben nagyjából 4000-re becsülhető a hazai betegek száma - mondta a Magyar Nemzetnek Szlávik János infektológus.

Jelenleg 1700 embert regisztráltak HIV-fertőzés miatt, nekik rendszeresen kell szűrésre járniuk, az ő számuk nő évente 300-zal. A betegség 5-10 évig is lappanghat, Szlávik szerint sok a felderítetlen fertőzött, az érintettek fele nem is tud róla, hogy beteg, ezért minden évben 40-50 esetben már a sokkal veszélyesebb AIDS-stádiummal kell kezelni a pácienseket.

A Magyar Nemzet a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egy friss jelentésére hivatkozva írja: nem megfelelőek a felvilágosító kampányok, gyakran épp azért adják tovább a HIV-vírust a fertőzöttek, mert nincsenek tisztában azzal, hogy betegek. A KSH adatai alapján egyébként 2014-ig 2845 fertőzést jelentettek az országban. Szlávik János szerint ez a szám azonban nem pontos, mert tartalmazza az elhunytak számát és a nálunk diagnosztizált migránsokat is.

Magyar Nemzet, MTI

A pszichés betegségek jelentős része ma világviszonylatban is nagy arányban rejtve marad. Míg a 2011-es magyar népszámlálási adatok szerint a mentálisan sérült személyek száma 46 265 volt, addig a KSH szerint a gondozókban öt évvel korábban, 2006-ban 149 777 főt tartottak nyilván betegként. A magyar ellátórendszer működése pedig alapvetően elhibázott, mert zárt, a betegek elzárására és rendszerben tartására irányul, nem pedig a társadalomba való integrációjukra – derül ki egy friss MTA-s kutatás eredményeiből.

Az őrültek helye a 21. századi magyar társadalomban – ez a címe annak a kutatási programnak, amely az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontban, Légmán Anna szociológus vezetésével mutatja be, hogyan jelennek meg a pszichiátriai betegek a társadalomban. A hiánypótló kutatás főképp a betegek és a közösség viszonyára koncentrál, és ennek alapján javasol változtatásokat a kezelésben.

©
 

„A hatályos jogi szabályozás a pszichiátriai betegnek diagnosztizált embereket pszichoszociális fogyatékossággal élő személyeknek nevezi. A törvény szerint az tekinthető pszichoszociális fogyatékossággal élő embernek, akinek olyan pszichoszociális károsodása van, ami környezeti, társadalmi és egyéni akadályokkal kölcsönhatásban gátolja a személy hatékony, másokkal egyenlő társadalmi részvételét. Ez a meghatározás – az emberi jogi megközelítéssel összhangban – a társadalmi részvételre helyezi a hangsúlyt. A nemzetközi kitekintésben korszerűnek számító definíció ellenére azonban Magyarországon továbbra is a medikális-egészségügyi megközelítés a legelterjedtebb, ami kizárólag a károsodásra, a betegségre fókuszál” – mondja a szociológus az MTA honlapján megjelent interjúban.

Tehát a jogi meghatározás korszerű a szakember vélekedése szerint, de ez a szemlélet az ellátórendszert és a társadalmat már nem nagyon hatja át.

Az mta.hu-n olvasható interjúban a szociológus elmondta: sokat töprengtek azon, hogy milyen kifejezést használjanak kutatásuk címében, hiszen semleges, értékmentes elnevezés nincs. Végül azért döntöttek az „őrült” mellett, mert semmiképp sem szerették volna az orvosi megközelítést tükröző pszichiátriai beteg kifejezést használni, bár ez a domináns, szinte egyeduralkodó társadalmi elnevezés a mai Magyarországon. Jelezni akarták azt is, hogy kutatásuk társadalomtudományos megközelítésű, amely többek között a hétköznapi, társas közegekben zajló folyamatokkal foglalkozik.

A szociológus szerint a pszichés betegségek esetében nagy a látencia. Légmán Anna az interjúban utal az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO egy felmérésére, amely szerint élete során minden negyedik embernek van valamilyen mentális problémája. A népszámlálás keretében rögzített, önkéntes adatszolgáltatásból eredő számok és a pszichiátriai gondozókban nyilvántartottak száma között azonban jelentős a különbség. Míg a 2011-es népszámlálási adatok szerint a mentálisan sérült személyek száma 46 265 volt, addig a KSH szerint a gondozókban öt évvel korábban, 2006-ban 149 777 főt tartottak nyilván betegként.

©
 

Nem egészségügyi szakemberként, hanem a témával foglalkozó társadalomtudósként Légmán Anna a hazai ellátórendszer működését azért tartja alapvetően elhibázottnak, mert zárt, a betegek elzárására és rendszerben tartására irányul, nem pedig a társadalomba való integrációjukra. A rendszer intézményközpontú, így szerinte az egyéni szükségleteket, erőforrásokat kevéssé képes figyelembe venni. Hozzátette azonban, hogy 2012-ben elindult, és jelenleg is zajlik Magyarországon az „intézményi férőhely kiváltása” elnevezésű folyamat, amelynek célja a szegregáló, nagy létszámú bentlakásos struktúrától a közösségi alapú megoldások felé való elmozdulás.

A szociológus úgy látja, hogy a jellemző társadalmi attitűd a pszichiátriai betegekkel szemben Magyarországon az elutasítás, létük tagadása, a tőlük való félelem és a velük kapcsolatos pontos információk hiánya.

Kutatási eredményeiket összegezve Légmán Anna úgy véli, hogy a jelenlegi pszichiátriai ellátórendszer egy külön, zárt, védett világot hoz létre az érintettek számára, és nem használja a helyi közösségekben meglévő erőforrásokat. Szerinte az intézménycentrikus, szegregáló ellátás helyett sokkal inkább az egyéni szükségletekre és erőforrásokra – egyén, család, környezet – építő, közösségbe integrált megoldások volnának ideálisak. „Fontos volna az utólagos korrekció mellett a prevenciós programok megerősítése. A pszichiátriai ellátórendszer átalakítása csak komplex módon történhet. Feltételezésünk, hogy a konkrét intézményes átalakulásokat megelőzően elengedhetetlen az intézményben dolgozók és nem utolsósorban az érintettek szemléletmódjának megváltozása, sőt a társadalomban élő domináns „őrületképek” átalakulása is” – mondta a szociológus. 

[2016.05.03.] - Magyar Pszichiátriai Társaság - Hírkategória: Általános
A Magyar Pszichiátriai Társaság határozottan kiáll az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport Orbán Viktor miniszterelnöknek írt levele és a hozzá kapcsolódó állásfoglalás mellett.

Az elmúlt hetek sajtóvisszhangot kapott eseményei is jelzik, hogy az utóbbi évek elmaradt szakmapolitikai döntései, a pszichiátriai ellátás elégséges biztosítását ellehetetlenítő intézkedések a pszichiátriai ellátórendszer összeomlásával fenyegetnek.
Jelen állásfoglalásban, támogatva az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport állásfoglalását, szakmánk iránt érzett felelősségünk, hogy megismételjük és kiegészítjük az utóbbi években folyamatosan hangoztatott stratégiai javaslatainkat a pszichiátriai jövőjét illetően. 
 
Megismételjük és újra felhívjuk a figyelmet, visszhang nélkül maradt két éve megfogalmazott véleményünkre (Stratégiai javaslatok a pszichiátriai ellátást és a pszichiátria jövőjét illetően MPT, 2013.):

- A WHO 2014-es szakértői elemzése, az ÁSZ 2012-es jelentése, valamint a korábbi ombudsmani nyilatkozatok alapján megállapítható, hogy a hazai pszichiátriai ellátás a személyzet számát és a tárgyi feltételeket illetően jelentősen elmarad a nemzetközi elvárásoktól és a hasonló fejlettségű országok tényadataitól.

- A hazai pszichiátriai rendszernek a fekvő és járóbeteg-ellátás együttműködésén kell alapulnia. A pszichiátria fejlődése szükségessé teszi a Pszichiátriai Gondozók és az ambuláns ellátás egyre hangsúlyosabbá tételét. A pszichiátriai gondozók jelenleg súlyos humán erőforrás és finanszírozási nehézségekkel küzdenek. Súlyos probléma a forráshiány és a jogi szabályozás hiánya. Indokoltnak tartjuk, hogy a gondozókhoz lehetőleg közvetlenül kapcsolódjon nappali kórház, és kiemelt szerepük legyen a közösségi ellátó helyek irányításában.  Kiemelten fontos a kötelező ambuláns kezelés lehetőségének megteremtése. A pszichiátriai betegek ellátásában, különösen a pszichoterápiához való hozzájutás tekintetében meg kell találni a magánszolgáltatók helyét.


- A minden szinten hiányos pszichiátriai ellátórendszer további sérüléseinek megelőzése érdekében a jelenleg működő pszichiátriai szolgáltatókat (fekvő- és járóbeteg-ellátó helyeket egyaránt) nem szabad áthelyezni, megszüntetni a szakma vezetőtestületeivel való előzetes konzultáció és hatástanulmányok nélkül. A megszüntetendők helyébe megfelelő színvonalú szolgáltatás létrehozása elengedhetetlen.

- Kiemelt feladat a pszichiátria társadalmi és orvos-szakmai megítélésének javítása a pszichiátriai betegek destigmatizációja és rehabilitációja érdekében.

Az elmúltévekben nem következtek be olyan változások, amelyek  gondok felszámolását jelentenék.  Egyre súlyosabb, az alaptevékenység ellátását veszélyeztető helyzet alakult ki a pszichiátriai ellátás minden területén, az ország minden régiójában, beleértve és hangsúlyozottan aláhúzva a budapesti intézmények működési ellehetetlenülését. Kritikus a humán erőforrás hiány a pszichiáter szakorvos és az szakápolói szinten.  A szakember hiány súlyosan veszélyezteti már a betegek és a szakmában dolgozók biztonságát is. Az életkori tendenciákat is figyelembe véve a helyzet további romlása prognosztizálható, ami a rendszer küszöbön álló összeomlásával fenyeget. A fentieken kívül az alábbiak várnak halaszthatatlan megoldásra:

- A pszichiátriai zavarok a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb okai, az egészségügyre jutó szűkös erőforrásokból mégis egyre kevesebb jut a pszichiátriára.  Az EU által kifejezetten a pszichiátriai és addiktológiai rehabilitációra szánt jelentős összegből, a legtöbb helyen más szakághoz kerültek a nagyobb fejlesztések.

- A humán erőforrások általánosan ismert hiányából szakmánk részesedik leginkább, mivel szakmánk humán erőforrás igénye az orvos szakmák közül az egyik legnagyobb. Mivel mára kritikus helyzet alakult ki, a teljes összeomlás elkerülése érdekében sürgősen jelentős bérfejlesztésre van szükség a pszichiátriai ellátás minden területén. Ez nélkülözhetetlen a humán erőforrás elvándorlásának megakadályozása érdekében.

- Közismert a legtöbb kórházban osztályaink elhanyagolt kubaturális viszonyai. Csak ombudsmani vészjelzés és közvélemény előtti sajtóvisszhangja tette lehetővé a Merényi KH sürgősségi pszichiátriai részlegének felújítását. Bár vidéken uniós pályázati forrásokból történt néhány sikeres fejlesztés, a fővárosi siralmas helyzet a lakosság felháborodását is kiváltja. (ld. www.mptpszichiatria.hu, a Magyar Pszichiátriai Társaság honlapja) Javasoljuk a megoldásig kapacitás csökkentési moratórium bevezetését. 

- A hatályos Egészségügyi Törvény mentális zavarokat érintő fejezetében több rész elavult, de sorozatos jelzéseink ellenére sem történt változás. Önálló „elme-törvény” megalkotására volna szükség! Ebben kellene pontosan szabályozni azokat a jogi kereteket, mint pl. a kötelező gyógykezelés, ezen belül az ambuláns ellátásra való kötelezés kérdése, stb. A jogbizonytalanság okozta félelem az egyik oka a pályaelhagyásnak, a humán erőforrás krízis erősödésének is. A hatályos magyar jogszabályok, sokszor összeegyeztethetetlenek a Magyarország által aláírt nemzetközi  egyezményekkel.

- A pszichiátriai betegségek fekvő-, és főként járóbetegek ellátására az OEP által meghatározott finanszírozás elégtelen. Az összegekből a pszichiátriai ellátó helyeket nem lehet fenntartani. Ez fő oka annak, hogy az intézmények, jelentős, krónikus finanszírozási deficittel, látják el feladataikat. Mint hogy a WHO jelentés is megfogalmazta, a kórházak inkább fejlesztenek olyan más orvosi területeket gyakran a pszichiátria rovására, amelyeknél a bevételek magasabbak. Elfogadhatatlan az elégtelenfinanszírozás miatt kialakult szemlélet, hogy a pszichiátria „veszteségtermelő” az egészségügyi ellátó helyek számára!

- A fenti okok miatt, a közfinanszírozott ellátás gyakorlatilag képtelen pszichoterápiás szolgáltatást biztosítani. A pszichoterápiás ellátás finanszírozásának költséghatékonyságát a munkából való kiesés csökkenésében felesleges kórházi kezelések elkerülésében, a visszaesések csökkenésében lehetne mérni. A közfinanszírozott ellátásban a finanszírozás rendezése és a magánszolgáltatók finanszírozott bevonása az ellátásba lehet a megoldás útja.

A mentális ellátásba történő befektetés, több költség-haszon elemzés alapján, társadalmi szinten többszörösen megtérülő befektetés. A mentális zavarok a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb okai hazánkban, így a pszichiátriai okokból a termelésből kieső munkaerő az ország GDP-jének akár 4-6 %-os kiesését is eredményezheti. 

A jelenlegi helyzet már nem eredeztethető az OPNI 7 évvel ezelőtti bezárásából, annál inkább az OPNI bezárását megelőző és követő szükséges fejlesztések hiányából. A pszichiátriai ellátás azonnali fejlesztése elemi társadalmi érdek, megtérülő befektetés a jövő szempontjából.  

Magyar Pszichiátriai Társaság