Az introvertáltak furcsának és titokzatosnak tűnhetnek, pedig minden megnyilvánulásukra van magyarázat. Néhány éve már világnapjuk is van, ami többek között azért is fontos, mert nem mindegy, hogy az extrovertált többség hogyan bánik velük. Segítünk eligazodni a világukban.

 

Az introvertáltak világnapja nagyszerű lehetőség arra, hogy az alapjáraton extrovertált világ jobban megértse és értékelje ezt a sokszor félreértett, titokzatosnak vagy arrogánsnak tűnő kisebbséget. Az első ilyen napot nem is olyan rég, 2011-ben jelölték ki először, vagyis van mit behozni. Segítünk néhány kapaszkodóval, mert tényleg megéri jobban megismerni az introvertáltak gazdag és színes világát.

Az introvertált szót gyakran lekicsinylő legyintéssel ejtjük ki, sőt szinte szitokszónak számít. A nyugati társadalmak alapvetően az extrovertáltságot dicsőítik, a közéletet ennek megfelelően az extrovertáltak uralják. A témát a közbeszédbe egy könyv és egy nagy sikerű TED-előadás formájában is bedobó Susan Cain (maga is introvertált) meglehetősen aggasztó gondot lát abban, hogy az extrovertáltság egyfajta elnyomó ideológiává vált, és kiszorítja az emberek introvertált tömegeit egy olyan tulajdonság miatt, amely a személyiségük lényegét képezi.

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy mit jelent az introvertáltság, ugyanis rengetegen félreértik. Mert az introvertáltak például túl komolynak tűnnek. Vagy éppen túl szégyenlősnek? Esetleg inkább arrogánsak és udvariatlanok? Mégis miért nem szállnak be ebbe a jó kis beszélgetésbe? Mindenre van magyarázat.


MÁSHOL VAN A KOMFORTZÓNÁJUK

 

Az introvertált-extrovertált felosztás Carl Gustav Jung pszichológus nevéhez fűződik. A most ismert statisztikák szerint az emberek 20 százaléka, de az is lehet, hogy egyharmada introvertált, ennek ellenére ez az egyik leggyakrabban félreértett személyiségjegy. A tudomány egyelőre azt tudja az introvertáltakról, hogy másképp dolgozzák fel az információt és az ingereket, mint a többi ember. Ők a saját világukban szeretnek elmerülni, ellentétben az extrovertáltakkal, akik jobban kötődnek a külvilághoz. Az introvertáltakat lemeríti a társas érintkezés, az extrovertáltakat energizálják a társasági helyzetek. Az introvertáltak komfortzónája kevesebb ingert tűr meg, mint az extrovertáltaké. Van, akié sokkal kevesebbet.



 

Az introvertáltaknak vannak szükségleteik. Mármint olyan szükségleteik, amelyek különböznek az extrovertáltakétól, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy rendeltetésszerűen élni tudjanak. Például szükségük van az egyedüllétre, a csendes és értelmes beszélgetésekre. Nincs szükségük nagyközönségre és felületes, parttalan csevegésre, vagy ha mégis belerángatják őket valami hasonlóba, akkor legalább egy napba telik, amíg regenerálódnak. A csacsogás képességének a hiányát sokan az arrogancia jelének tekintik, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy ők fejben gondolkodnak, míg az extrovertáltak általában szóban – az ő értekezleteik például ezért is húzódnak el, és fogalmuk sincs, hogy közben milyen kínoknak teszik ki az introvertált társaikat.

Az introvertáltak nem szégyenlősek, és nem is mizantrópok, bár néha egyetértenek Jean-Paul Sartre-ral abban, hogy a pokol az a másik ember. De inkább csak arról van szó, hogy fárasztónak tartják a többieket, amit persze az extrovertáltak nehezen értenek meg, mert őket pont felélénkíti mások társasága, és akkor érzik elveszettnek magukat, amikor egyedül vannak. Egy-két órányi társasági élet viszont annyira lemeríti az introvertáltakat, hogy szükségük lesz utána némi feltöltődésre, ami leginkább egyedüllétet jelent.



 

Egy introvertáltat általában péntek este lehet leleplezni: míg az extrovertáltak ilyenkor alig várják, hogy mások társaságában feltöltődjenek az egész heti munka után, ők teljes erővel arra készülnek, hogy végre kicsit egyedül legyenek otthon.


ISMERJÉK MEG EMBERTÁRSAIKAT!

 

Nem állítjuk, hogy az extrovertáltaknak könnyű dolguk van, ha meg akarják érteni az introvertált embertársaikat. Hogy miért érdemes tisztában lenni azzal, hogy miként kell bánni egy introvertálttal? Mert ha nem így tesznek, nagy valószínűséggel az őrületbe kergetik azokat az introvertált családtagokat, barátokat vagy munkatársakat, akikkel nap mint nap kapcsolatban vannak.

Mégis mihez kezdjünk egy introvertálttal? Hogyan viselkedjünk vele? Mivel teszünk jót? A kérdéseket megfuttattuk az egyik introvertáltakat egybegyűjtő nemzetközi Facebook-csoportban, ahol érezhetően személyes tapasztalatokra épülő válaszok születtek.

Az egyik komment szerint már az sokat jelent, hogy értékelni tudjuk a másik különbözőségét. „Amikor egy introvertált azt mondja, most nincs kedve beszélni, semmi értelme vitatkozni vagy erőszakoskodni vele. Nem játszmázik, azért mondja, mert épp szüksége van a személyes terére, és minél jobban megnehezíti valaki a dolgát, annál többet árt a kapcsolatuknak” – írta egy másik hozzászóló. Egy másik véleményből pedig megint csak arra derült fény, hogy egy introvertáltat nagyon könnyű félreérteni. „Ha mellőzik a szemkontaktust, vagy éppen nem reagálnak egy beszélgetésben, ne feltételezzék azt, hogy udvariatlanok vagy lenézőek. Pont az ellenkezője a helyzet. Ilyenkor megszabadulnak a külső ingerektől, hogy jobban fel tudják dolgozni magukban azt, amit mondanak nekik.”



 

És jó, ha nem értik félre a visszavonulási kísérleteiket sem. „Sok introvertált szereti a társaságot, de csak kis dózisokban, és ha az este vége felé elcsendesednek, vagy furcsán kezdenek el viselkedni, az annyit jelent, eljött az ideje, hogy egyedül legyenek. Ennek általában semmi köze a társasághoz, semmi személyes, csak ki kell engedniük, miután sok emberrel voltak együtt.” 


 

A helyzet az, hogy nem mindig jó, ha másokkal is úgy bánunk, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Az introvertált-extrovertált kombinációban legalábbis ez a tézis mindenkinek az életét megkeserítheti. Ha kapcsolatba (mármint valódi, értelmes kapcsolatba) akar kerülni egy introvertálttal, ezeket érdemes megfontolnia:

  • Ne akarjon nyomást gyakorolni rá, úgyis ellenáll. Ha azonnal akar tőle valamit, általában azt kockáztatja, hogy elveszíti azokat a mesteri terveket és kreatív gondolatokat, amelyeket az introvertált kihozott volna magából, ha nem sürgetik vagy provokálják. Egy introvertáltnak időre és térre van szüksége ahhoz, hogy gondolkodjon. Ha kérdezne tőle valamit, ne számítson azonnali reakcióra. Cserébe értelmes, használható, fontos válaszokat fog kapni.

  • Egy introvertáltnak tudnia kell, hogy tiszteletben tartják a terét. Nem mimóza, és nem kell úgy bánni vele, mint a hímes tojással, egyszerűen csak tisztelni kell. És adott esetben békén hagyni.

  • Ha azt látja, hogy egy introvertált elmerül a gondolataiban, ne kérdezze meg tőle, hogy mi a gond, vagy hogy minden rendben van-e vele. Ez az elmerülés a saját fejében az ő természetes létezése. Egyszerűen hagyja békén, hiszen jól van. Jobban nem is lehetne.

  • Ha mondani akar neki valamit, térjen azonnal a lényegre. Kevés dolog van, ami jobban lefáraszt vagy kiborít egy introvertáltat, mint a felszínes csevegés. Ide kapcsolódik az a megállapítás is, hogy ha egy introvertált beszélni akar, akkor fog is. Tehát ne erőltesse, mert csak kényelmetlenül fogja érezni magát, és zavarba jön. (Az introvertált rémálma, amikor egy ismeretlenekből álló csoportban elhangzik a felszólítás, hogy akkor most szépen mutatkozzon be mindenki, és mondjon pár szót magáról.) Ha tényleg olyan témát vet fel, amely érdekli őt, alig tudja majd leállítani!

  • Ha elkezdett beszélni, ne szakítsa félbe! Az introvertáltak gondolkodnak, mielőtt bármit is kimondanak, így nagy eséllyel már eldöntötték, hogy amiről beszélnek, az fontos. Ha viszont félbeszakítják, azt fogják gondolni, hogy őket nem hallgatják meg, és szinte esélytelen, hogy megismételjék, amit mondtak. Hagyják, hogy befejezzék a mondataikat!

  • Ne lepje meg a társaságával! Egy introvertálthoz nem lehet csak úgy beesni. Vagyis lehet, csak attól ő nagyon rosszul fogja érezni magát. Nem akkor mutatják a legjobb arcukat, amikor meglepik őket. Ha viszont pár nappal előtte szól, ő fel tud készülni a társaságára, és ez mindkettőjüknek élvezetes lehet.

  • Ha azt mondja, fáradt, az egy kód arra, hogy nem akar emberek között lenni. A mentális egészsége érdekében pedig néha teljesen le kell kapcsolódnia mindenféle társas érintkezésről, így ne lepődjön meg, ha jó ideig nem válaszol sem a hívására, sem az sms-ére, sem az e-mailjére, sem a chatüzeneteire, de még egy árva lájkot sem nyom a Facebookon. Ha viszont feltöltődött, ismét visszakapja őt.

  • Ami mások meghallgatását illeti, az introvertáltak igazi szuperhősök ezen a téren, de nekik is vannak korlátaik, úgyhogy ne használja ki őket. Ebben a helyzetben is igaz: ha egy introvertált nem mond semmit egy ideig, az azt jelenti, hogy épp feldolgozza a hallottakat, vagyis egy beszélgetésben nincs olyan, hogy valami elmegy a füle mellett.

  • Ha egy introvertált azt mondja, szeretne inkább otthon maradni, akkor tényleg otthon akar maradni, szóval csak hagyja. Ne próbálja meg lebeszélni róla, mert nem fogja meggondolni magát. És ne keltsen benne lelkiismeret-furdalást, mert az meg senkinek sem jó.

  • És ami talán a legfontosabb: ne próbáljon meg extrovertáltat csinálni belőle! Ő úgy jó, ahogy van. 

Vándor Éva - vs 

Ezúttal is neves szakértőkkel és izgalmas témákkal várja a résztvevőket a Wolters Kluwer Visegrádon megrendezendő XIII. Magyar Munkajogi Konferenciája október 11–13. között. Számos, a mindennapi és a jogi közérdeklődést egyaránt átölelő téma megvitatására lesz lehetőség, kezdve például a rugalmasság és a munkavállalói jogállásvédelem új megközelítésétől a munkaügyi perek rendkívüli jogorvoslatain át a munkáltatói utasítás és annak korlátaiig bezárólag. Ebből az alkalomból interjúsorozatot indítunk, hogy néhány felkért előadó – saját szemszögéből – előzetesen is bepillantást adjon e témákba. Ezúttal dr. Rátkai Ildikó ügyvédet kértük fel a bemutatkozásra.

Ahogyan az egész munkajogi konferencia, úgy az ön előadása is sok izgalmat ígér, melyet az első napon A XXI. század kihívásai a munkaviszonyban elnevezésű szeminárium keretében tart. A címe: Alkohol és drogfogyasztás ellenőrzése a munkahelyen. A laikus ember, vagy egy átlagos munkavállaló azt gondolhatná, nincs ezzel a kérdéssel különösebb gond, hiszen aki pityókás vagy részeg, azt a főnöke – teljesen érthetően és fel nem róható módon – egyszerűen hazaküldi. No meg azt is, akin netán észreveszi, hogy furcsán csillog a szeme. De nyilván jogászi szemmel mindez sokkal összetettebb kérdés. Hogyan jött a témaválasztása?

Több ügyfelünknél is felvetődött egy komplex rendszert kialakításának az igénye az alkohol- és drogfogyasztás ellenőrzésére, de különösen ez utóbbira. Ezek jellemzően amerikai tulajdonosi hátterű cégek, amit azért fontos hangsúlyozni, mert ők az USA-ban alkalmazott, egységes keretet akartak meghonosítani minden, más országban működő leányvállalatuknál is. Csakhogy Magyarországon, de ez általában az európai országokra is igaz, a munkahelyi drogellenőrzés sokkal nehézkesebb, mint Amerikában. Ott ugyanis kicsit megengedőbb a szabályozás, azaz több jogosítványt ad a munkáltató kezébe. Nálunk viszont csak az alkoholfogyasztás ellenőrzésére van kialakult jogi gyakorlat, míg a drogfogyasztásé nehezebben kivitelezhető a személyiségi és az adatvédelmi jogok miatt. Innen jött az ötlete, hogy ebben a témában osszam meg a tapasztalataimat a hallgatósággal.

Hazai jogi szempontból hogyan választható ketté e két terület?

Nos, a legfontosabb alapelv a munkára képes állapot, mint az egyik fő munkavállalói kötelezettség. Ez egy létező jogi fogalom, ami a gyakorlatban azt jelenti: a munkavállaló olyan szellemi és fizikai állapotban van, hogy képes ellátni a munkáját, illetve rendelkezik mindazokkal a készségekkel, melyeket a munkáltató a munkavégzéshez előír. A munkára képes állapot az adott napon, a tényleges munkavégzés megkezdése előtt vagy a munkavégzés (rendelkezésre állás) közben vizsgálható. Itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, vajon munkára képes-e az a munkavállaló, aki alkoholos befolyásoltság alatt áll vagy drogot fogyasztott, illetve akinek a szervezetében kábítószer vagy más pszichoaktív anyag található a munkavégzés megkezdését megelőző fogyasztás miatt? Természetesen nem, hiszen az ilyen ember nemcsak a saját, de más testi épségét és a munkahelyi vagyonbiztonságot is veszélyeztetheti. E vonatkozásban pedig a munkára képes állapottal – vagy annak nem teljesítésével – kapcsolatban a munkáltató profiljának, a munkahelyi környezetnek, a munkakörnek is jelentősége van, hiszen egy pohár sör elfogyasztása más következménnyel járhat egy vállalatai titkárnőnél, mint egy buszsofőrnél. Ez könnyen belátható a nem jogászok számára is. És még egy lényeges dolgot meg kell említeni: a munkavédelmi szabályok alapján a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeinek a megteremtéséért. A munkavállalók munkavédelmi kötelezettségei nem érintik a munkáltató felelősségét, ami azt jelenti: a munkaadó is felelős azért, hogy a munkahelyen tartózkodó személyek biztonságos körülmények között tudjanak dolgozni, ebbe pedig az is beletartozik, hogy e biztonságot ne veszélyeztesse olyan munkavállaló, aki nincs munkára képes állapotban. Ahogy az elején már említettem, a jogi háttér miatt külön kell választani az alkohol és a kábítószer kérdéskörét, tehát, hogy e tekintetben mit és hogyan ellenőrizhet a munkáltató? Miben tér el az alkoholos állapot és a drog általi befolyásoltság és annak ellenőrzési gyakorlata? Alkalmazhat-e a munkáltató szankciókat, ha igen, ez mire terjedhet ki? Ezeket tehát mind-mind vizsgálnunk kell, ha e témát megpróbáljuk szakszerűen, a jogi normák figyelembevételével boncolgatni. Az előadásomban természetesen kitérek arra is, mi a cégek jelenlegi ellenőrzési gyakorlata.

Akkor előbb nézzük az egyszerűbbet, az alkoholos befolyásoltság kérdését.

 Rátkai Ildikó

Dr. Rátkai Ildikó

Az alkoholfogyasztás ellenőrzésére stabil, bírói gyakorlattal is alátámasztott jogi háttér áll a cégek rendelkezésére Magyarországon, így az 1993-ban született munkavédelmi törvény és a 2012. évi új munka törvénykönyve. Számos jogeset és az alkalmazott széles gyakorlat is elérhető és megismerhető ebben a témakörben. Sőt, a kérdéssel egy korábbi, 2001-es legfelsőbb bírósági állásfoglalás is foglalkozott. Ez egyebek mellett leszögezte: ha a munkavállalónak a munkakezdésre teljesen alkoholmentes állapotban kell megjelennie, akkor erre a pihenőidejében is tekintettel kell lennie. Magyarán: önmagának kell tisztában lennie saját tűrőképességével, azzal, hogy a munkavégzés előtti napon mennyi alkoholt fogyaszthat el úgy, hogy az a másnapi munkakezdésre teljesen kiürüljön a szervezetéből. Ennek ugyanis szigorú jogi következménye van. Ha ugyanis a munkavállaló megszegi a munkavégzés idejére és annak megkezdésére előírt teljes alkoholtilalmat és a pihenőidőben elfogyasztott alkohol miatt munkára képtelen vagy korlátozottan képes állapotban jelenik meg a munkahelyén, azonnali hatállyal elbocsátható. Ezt tehát a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság mondta ki, onnantól pedig e vonatkozásban a munkajogi perek kimenetele sem lehet kétséges. A munkaadónak tehát joga van az ellenőrzésre, ebben pedig az alkalmazottnak együttműködést kell tanúsítania. Utóbbit akár időlegesen is el lehet tiltani a munkavégzésétől, de ha megtagadja az alkoholszonda megfújását, azonnali hatállyal fel lehet mondani neki. Az idézett LB-állásfoglalás azt is jelenti, hogy ha egy cégnél zérótolerancia van érvényben, akkor teljesen mindegy az alkoholos befolyásoltság mértéke. Fontos azonban, hogy az ellenőrzés nem lehet zaklatásszerű és nem sértheti a munkavállaló személyiségi jogát. Azaz, aggályos például, hogy kizárólag ugyanazt az egy dolgozót szondáztassák meg akár naponta. Egy mondatban összegezve: az alkoholfogyasztás ellenőrzésére általában alkalmazott szonda eredménye megbízható módon egy pillanatnyi állapotot tükröz valós időben, ezért a jogi megítélése is jóval egyszerűbb, mintha kábítószerről lenne szó.

Miért problémás a drogellenőrzés?

Röviden azért, mert két jogszabály ütközik: a munka törvénykönyve és az adatvédelmi jogszabály, az úgynevezett Infotörvény. Előbbi csak azt írja elő, a munkaadónak milyen körben van joga ellenőrizni a dolgozót annak engedélye nélkül, utóbbi viszont az adatvédelmi rendelkezések meghatározója, így egy cég általában véve nem jogosult vizsgálni a dolgozó egészségügyi állapotát vagy kóros szenvedélyeit. Ezek ugyanis különleges adatnak minősülnek, és mivel az ellenőrzésükhöz a dogozó írásos hozzájárulására van szükség, így a gyakorlatban a droghasználat ellenőrzése jóval nagyobb gondot okoz. Ennek a területnek – szemben az alkoholéval – nincs kialakult „jogrendje”, sem bírói gyakorlata. Mindössze egy 2005-ban kiadott iránymutatást lehet fellelni, melyet Péterfalvi Attila még adatvédelmi ombudsmanként adott ki. Eszerint rendkívül aggályos, hogy egy cég drogtesztet alkalmazzon a dolgozójával szemben. Még ha hozzájárul is az alkalmazott, annak önkéntessége erősen megkérdőjelezhető a hierarchiaviszony, azaz az alá-fölérendeltség miatt. Az ombudsman azt is leszögezte: a teszt indokolatlan beavatkozást jelent az alkalmazott magánszférájába és jogilag alátámaszthatatlan. Végül: ha valaki szervezetében drogot mutatnak ki, az – szemben az alkoholszondával – nem feltétlenül a pillanatnyi állapotot rögzíti. Ebből következően pedig a munkavégzésre képes állapot megítélése sem lehet egyértelmű. Sok olyan szer létezik, amit mondjuk valaki egy szombat esti bulizáson bevesz, de hétfőn, a munkába álláskor is kimutatható nyomokban, miközben másfél napja már semmit nem fogyasztott. Ráadásul ezek a tesztek olyan anyagokat, gyógyszeradalékokat is kimutatnak, melyek nem kábítószerek. Péterfalvi Attila ugyanakkor arra is rámutatott, ha egy munkáltató mégis szeretne valamilyen ellenőrzési rendszert alkalmazni, annak kritériumait pontosan meg kell határoznia és olyan személyi körre kell korlátoznia, akiknél a tudatmódosító szer használata fokozott biztonsági kockázatot jelent. És még egy szempont, mindennek megelőző jellegűnek is kell lennie. Amint említettem, ennek lényegében bírói gyakorlata sincs, kizárólag büntetőügyekben lelhetünk fel ilyet. Nincs tehát igazodási pont, valószínűleg e bizonytalan helyezet is okolható azért, hogy a munkáltatók nem igazán próbálkoznak ilyen típusú ellenőrzésekkel. Az is érdekes a napi tapasztalatom alapján, hogy az amerikai cégek is megértették, itt mások a szabályok, mint az USA-ban, ugyanakkor számukra a munkahelyi biztonság bizonyos szempontból magasabb rendű érték. Éppen ezért Amerikában már az állásinterjú alatt is tesztelhetik a jelentkezőket, ennek egyetlen feltétele, hogy a cég felvállaltan drogmentes munkahelyet üzemeltet. A munkavállaló megtagadhatja ugyan az ellenőrzést, de ez esetben a cég nem köteles őt alkalmazni. És bár néhány államban legális az orvosi célú marihuána fogyasztása, a cégek ezt sem kötelesek az alkalmazáskor elfogadni, figyelembe venni. Ez tehát egy markáns különbség az USA-beli és az európai szabályozás között. Utóbbira is van rálátásom, ugyanis nemzetközi munkajogi szervezetekben is aktívan részt veszek, így sok kollégával vagyok szakmai kapcsolatban. A drogellenőrzéssel kapcsolatban náluk is a mienkhez hasonló a helyezet: „lehet is, meg nem is”. Ugyanolyan bizonytalanság és kettősség jellemzi a helyzetet, mint Magyarországon: a munkabiztonságért a cég felel, de a teszt alkalmazása mégis aggályos. Talán Hollandia megengedőbb egy kicsit: ha a munkaadók a munkavállalói szervezetekkel közösen alkotják meg az eljárásrendet, akkor megengedett a teszt. Véleményem szerint Magyarországon is jó lenne valamilyen koherens szabályozás, de a megoldáshoz jogalkotói szándékra lenne szükség, egy 2005-ös ombudsmani állásfoglalás ugyanis igencsak kevés a helyzet megoldásához.

Mivel tölti szívesen a szabadidejét? Egyáltalán: miért pont a – joghallgatók körében kevésbé „slágerterületnek” számító – munkajogot választotta?

Szeretek utazni, de sokszor reggel nyolctól este nyolcig dolgozom, így kevés időm jut rá és másfajta pihenésre is. Engem már az egyetemen is alapvetően a civiljog érdekelt, majd az akkori Gazdasági Minisztériumba kerültem munkajogi kodifikációs, EU-jogharmonizációs területre. Ez egy izgalmas munka volt, megszerettem ezt a területet és későbbi ügyvédjelölti éveimben is ez érdekelt leginkább. 2004-ben avattak ügyvéddé, jelenleg saját, úgynevezett „boutique” típusú irodámat vezetem, ami azt jelenti, hogy egyetlen dologra – munkajogi ügyekre – fókuszál, de azt magas szinten, több nyelven végzi. A napi munkám 60-70 százalékát angolul végzem.

Rátkai Ildikó

Rátkai Ildikó (Rátkai Ügyvédi Iroda), jogász, közgazdász; a jogi szakvizsga megszerzését (2004.) követően a kifejezetten munkajogi ügyekre specializálódott, magyar, angol és német nyelven dolgozik. Nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkezik az egyedi és kollektív munkajogi kérdésekkel kapcsolatban, munkajogi tanácsadást, munkaügyi peres és hatóságok előtti jogi képviseletet lát el. Számos munkajogi szakkönyv és cikk szerzője, illetve társ-szerzője. Rendszeresen tart előadásokat, nyilvános és cégen belüli tréningeket a munkajog különböző témáiban magyar, angol és német nyelven.

Kálmán Attila - jogászvilág

followdreams.jpg
Egy új kutatás szerint a dizájner drogok, különösen a herbálként árult szintifű már népszerűbb a hátrányos helyzetű településeken, mint maga a természetes marihuána. Időzített bombán ülünk.
 

 

A 20. század elején a falukutató mozgalom szociológusai, írói és aktivistái hatalmas szerepet játszottak abban, hogy sikerüljön feltérképezni Magyarország korábban ismeretlen fehér foltjait, ahová korábban írástudó értelmiségi nem igen merészkedett. A kilátástalanság és a nyomor bemutatásával tükröt tartottak a közvélemény elé, figyelmeztetve arra, hogy a társadalom jelentős része reménytelenül leszakadt és alapvető reformok nélkül képtelen lesz részesedni a modernizáció előnyeiből. Erre a szembesítésre napjaink Magyarországán is egyre nagyobb szükség van, a szakadék egyre mélyül a nagyvárosok modern pezsgése és a leszakadó kistelepülések nyomora között. A drogfogyasztás például teljesen más - sokkal pusztítóbb - hatással jár egy olyan közösségben, amelynek nincs hozzáférése olyan alapvető egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, oktatáshoz, amelyek a nagyvárosi középosztály számára magától értetődőnek számítanak. Ezt mutattuk be a Mátraverebélyen készített filmünkkel is.

Nézd meg a Drogriporter interjúját Szécsi Judittal (az ELTE-TáTK Szociális Munka Szak oktatója), aki azt kutatja, milyen hatással vannak a dizájner drogok a mélyszegénységben élő közösségekre!

Sajnos nagyon keveset tudunk arról, ami a drogfogyasztás, különösen az új pszichoaktív anyagok (dizájner drogok) fogyasztása terén jelenleg a hasonló településeken történik. Nagy örömmel fogadtuk ezért Szécsi Juditnak az Esély című folyóiratban publikált kutatását, amely egy hátrányos helyzetű járás szegregált telepüéseinek (a köznyelv ezeket cigánytelepekként tartja számon) drogfogyasztási trendjeit kívánta feltérképezni. Sajnos a kutatás is alátámasztotta azt a szakemberek által régóta hangoztatott félelmet, hogy a dizájner drogok, különösen a szintetikus kannabinoidok ("herbál") és a katinon stimulánsok ("kristály") betörtek a kistelepülésekre is. Az előbbi például a válaszadók 40%-a, az utóbbi a válaszadók több mint 30%-a szerint jelen van a településen. Ez azért is különösen megdöbbentő adat, mert a válaszadók szerint a szintetikus kannabisz fogyasztása a természetes kannabisz növényénél is nagyobb arányban fordul elő!

screen_shot_2016-06-17_at_10_26_37.pngAmi szintén riasztó adat, hogy a szintifüvet elsősorban a közösség tinédzser és kora tinédzser korú tagjai fogyasztják a legnagyobb arányba, 12-13 éves kortól kezdve. Képzeljünk el egy szegregált településen élő gyermeket, akit szegregáltan oktatnak, otthonról a munkanélküliség és kilátásátalanság, gyakran az alkoholizmus szerepmintáit hozza magával, akinek gyerekként soha nem olvastak könyvből, nem vitték el kirándulni, aki számára gyakran még az angolvécé használata is újdonság. Vajon milyen hatással van rá, ha elkezd egy olyan szert fogyasztani, amitől belassul, rosszabb esetben paranoiddá, beszámíthatatlanná válik? Hagy-e neki bármi esélyt arra, hogy valaha is kilábaljon a nyomorból? A kutatás szerint ráadásul azok a fiatalok, akik a nagyvárosokba, például Budapestre költöznek, gyakran ott is a társadalom margóján lézengő, ellátatlanul hagyott drogfogyasztó közösségekhez csapódnak (lásd Józsefváros), így a nagyvárosba költözés sem jelenti a felemelkedés vagy az ellátórendszerbe kerülés esélyét.

Ne legyenek kétségeink: időzített bombán ülünk, óriási a baj, akárcsak az állam felelőssége abban, hogy idáig fajulhatott a helyzet. Mert az ellátórendszer és a prevenció leépítése, az ártalomcsökkentő programok ellehetetlenítése, a drogprobléma rendőri problémává való átlényegítése nélkül nem itt tartanánk. És persze nem itt tartanánk akkor sem, hogy az állam a szegregátumok felszámolását, a romák integrációját egy pillanatig is komolyan vette volna az elmúlt 25 évben. Ha a helyi szintű politikai vezetés nem úgy reagálna a jobbító kezdeményezésekre, hogy "persze, még az kéne, akkor majd idejön a többi cigány is". Ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen, többre van szükség a tűzoltásnál. Egy olyan új mozgalomra lenne szükség, ami a falukutatók és népi írók huszadik századi mozgalmához hasonlóan a zászlójára tűzi a kirekesztettek, a nyomorgók felemelését és a társadalmi igazságosságot. Ez az egész nemzet érdeke. 

Sárosi Péter
Film: Takács István Gábor

 

A magányos emberek válnak netfüggővé, vagy a netfüggők magányossá? Megelőzhető-e, hogy a gyereket beszippantsa a virtuális világ? Segít-e a kihúzott router vagy az új wifikód? És nem vagyunk-e már mi magunk is netfüggők vajon? Elsőként Amerikában lett elismert pszichiátriai kórkép az internetfüggőség.

 

Szerelmespár száll fel a villamosra, kézen fogva. Gyorsan lehuppan a srác az első szabad ülésre, azonnal az ölébe pattan a lány. Rutinos mozdulattal előkapják a mobiljukat, végigpörgetik az időközben érkezett üzeneteiket. Csetelnek. Másokkal. Olyanokkal, akik nincsenek ott. Ha ott lennének, másokkal csetelnének. Egyébként meg észre sem vennék, ha ismerősük ott lenne, hiszen a fiú és a lány fel sem néz, azt sem látják, kikkel utaznak együtt. A következő megállónál harmincas nő száll fel, telefonál. Egyik kezében a mobilja, a másikban ötévesforma gyereke keze. A nő folyamatosan beszél a telefonba, a gyerek áll mellette, fáradtan néz maga elé. Három megálló múlva leszállnak, a gyerek vonakodva indul el, mert közben felfedezte magának a babakocsiban ülő kétéves kezébe adott mobiltelefonon futó mesét.

Modern idők.

És modern bajok. Az internetfüggőség – túlzás nélkül állítható – világméretű kórrá terebélyesedett, ráadásul mindezt úgy, hogy az elterjedéséhez gyakorlatilag minden segítséget biztosítottak és biztosítanak most is. Hiszen nem csak az ingyenes wifivel fedett területek nagysága nő, sorra jelennek meg az okos- és hasznos applikációk, a csak az interneten elérhető vásárlási kedvezmények, információk, pályázati lehetőségek és így tovább. Ma már az interneten szinte le lehet élni egy életet: be lehet fizetni a csekket, meg lehet rendelni az ételt, követni lehet a barátokat, be lehet állítani otthon a légkondit, a kávéfőzőt, vagy meg lehet nézni a gyerek iskolai ellenőrzőjét is.

Hogy az internetfüggőség világszintű és az egészségre káros mértéket ölthet, azt remekül mutatja például a Pokémon Go, amit vélhetően azzal a jó szándékkal fejlesztettek ki japán programozók, hogy elmozdítsák a számítógép elől az odaragadt, ott alvó, ott táplálkozó, dunsztos üvegbe vizelő, valódi életet már nem is élő tiniket, akiket a valódi világba is csak számítógépes játékkal, online tudtak kicsalogatni.

 

De hogy mi lesz ebből a játékból is – mert a másik jóra is használható vállalkozás, a baráti kapcsolatok ápolására hivatott Facebook mellékhatása, a Facebook-függőség már ismert –, még nem lehet tudni. Vagyis dehogynem lehet, máris látszik, hogy ezt is nem kevesen túlzásba viszik, például vadászatra menet pici gyerekeket hagynak otthon bezárva (megtörtént), vagy veszélyt jelző táblákra ügyet sem vetve szakadékba zuhannak (megtörtént). Pedig az út jónak tűnt, hogy ott érjék el az internetfüggőket, ahol sokat tartózkodnak, nevezetesen a gép előtt, online eszközökkel. Ezt csinálja a Nyírő Gyula Kórház – OPAI drogambulancia vezető főorvosa, Rigó Péter elmondása szerint az a maroknyi magyar csapat is, amelyik mobilapplikáció formájában juttatja el a fiatalokhoz a droghasználat veszélyeiről szóló Volt egy szer című játékos programot. A drog nem véletlenül kerül képbe az internethasználat kapcsán is, hiszen a személyiségfejlődésük legérzékenyebb szakaszában járó tizenévesek vannak a leginkább veszélyeztetett helyzetben. Ők a kontrollálatlan netezéssel szűretlenül jutnak az erőszakos tartalmakhoz, a pornóhoz és a rossz társasághoz egyaránt.

Fotó: Reuters

– Nehéz megmondani, hogy a netezés mikortól számít kórosnak. Manapság már szinte mindenkinek van valami dolga, amit online lehet elintézni, és az okostelefonok sem megfizethetetlenek már, eljutnak a legkülönbözőbb jövedelmi kategóriájú emberekhez szerte a világban. Mindenki netezik, és nem is keveset, a szakirodalom még abban sem egységes, hogy mennyi az az idő, amit a munkaidőn vagy tanulási időn kívül, a rekreációs időszakban egészségesnek lehet tekinteni – mondja Bodrogi Andrea, a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrumának addiktológus főorvosa, aki szerint hatórás időtartamról is lehetett már olvasni, miközben szerinte 1-2 óránál többet a szabadidőnkből nem lehet büntetlenül internetezéssel tölteni. Az internetfüggőségről nem csak azt nehéz eldönteni, hogy fennáll-e már, még nehezebb gyógyítani. A szerfüggőségeket jellemzően teljes megvonással, elvonással lehet kezelni, a volt alkoholista például tud úgy tovább élni, hogy nem tart otthon alkoholt, az exdohányos meg cigarettát, és a drogos is tiszta tud maradni, ha akar, de az internetfüggőséget teljes internetelvonással nem lehet gyógyítani, hiszen az életszerűtlen ma már.

blazepress.com

 

A függőség mértékéről, illetve meglétéről a viselkedés ad fontos jelzést. Az internetfüggő ugyanúgy viselkedik, mint az alkoholista, aki feszült, ha nem jut hozzá az alkoholhoz, vagy a drogos a droghoz. Ebben a fázisban emelkedik a szervezet belső feszültségszintje, és amikor elkezdi használni a gépet, jön a megnyugvás jól látható fázisa. Ez minden addikcióra érvényes. Miként az is, hogy a függőség fokozatosan a használó teljes élettevékenységét uralja. Ahogy Bodrogi Andrea érzékelteti: a netfüggő, amint felébred, bekapcsolja a számítógépet, mert a virtuális térben létezik, ott éli az életét, ott kommunikál a barátaival. Segítséget a függőségben szenvedők már csak akkor kérnek, amikor az internetezés miatt elmaradnak a hasznos tevékenységek. A pszichiáter több olyan fiatallal került már kapcsolatba, akit felvettek az egyetemre, és az első félévben kiderült, hogy nem tud levizsgázni, mert folyton játszik az interneten.

 Pokémon-vadászok Tokióban
Pokémon-vadászok Tokióban
Toru Hanai / Reuters

 

Aki csak egy kicsit bekapcsolja a gépet, hogy netezzen egy fél órát, de nem érzékeli az időt, nem tudja abbahagyni, és mire feleszmél, már eltelt jó pár óra, az elveszítette a kontrollt. Miként az alkoholista is, aki csak egy sörre tér be a kocsmába délután, és éjjel négykézláb megy haza. A kontrollvesztés már nagyon komoly jel, de sokszor még ez sem elég ahhoz, hogy szakemberhez forduljon, akinek külső segítségre lenne szüksége. Mint a pszichiáter rámutat: a betegségtudatot a környezet is tompítja, hiszen azt látjuk, hogy mindenki ezt csinálja, mindenki sokat és egyre többet netezik. Vagyis nem az tűnik fel, aki így él, hanem az tűnik furcsának, aki nem.

Az internetfüggőség fogalmát nemrég, a világon először az USA-ban sorolták a pszichiátriai betegségek közé a szerencsejáték-függőség után, kimondva, hogy ugyanolyan addikciót okoz, mint a kényszerbetegségek, és hasonló biokémiai reakciói ismertek – tájékoztat Rigó Péter, megerősítve kollégája szavait. Szerinte az, aki szórakozásképpen 4-6 órát tölt naponta számítógépezéssel, tévénézéssel, mobilozással, már gyakorlatilag függő. Különösen sok idő ez gyerekkorban, amikor meg kellene tapasztalni az életet, felfedezni a világot, és beszélgetni a szülőkkel, barátokkal. A kellően elfoglalt gyerek számára, aki sportol, zenél, lehet jutalom a netezés – mondja a szakember, aki szerint a legjobb módszer nem a nevelés, hanem a megfelelő minta. A gyerek azt fogja csinálni, amit lát, amit a szülei tesznek, vagyis hiába tiltja valaki a gyerekét a géptől, ha ő maga folyton a mobilját babrálja. Nem áltat a főorvos, amikor kijelenti, fokozottan veszélyeztetett az, akinek szenvedélybeteg van vagy volt a családjában. Mert nem a szenvedélybetegség öröklődik, hanem a hajlam. A legtöbbet magunkért és a gyerekeinkért, unokáinkért tartalmas, valódi programokkal, igazi társas kapcsolatokkal lehet tenni. Az elvesztegetett időt ugyanis egyetlen számítógépes játék sem hozza vissza, az embereket semmi sem pótolja.

– Nehéz időket élünk, a hagyományos kultúrából technikai kultúrába megyünk át, a régi társadalmi minták, a hajdani klisék ma már nem jelentenek fogódzót, senki sem tudja, mi lesz holnap, az elveszített biztonságérzetet egy agresszív, depressziós, függőségekkel terhelt társadalom képtelen megadni – fogalmaz Rigó Péter, és nem véletlenül ilyen keményen, hiszen a pszichoterápiákon hallottak nagyon komoly és általános problémákról árulkodnak. Például az apák hiányáról a családokban, akikre nagy szükség lenne, mivel a szociális mintákat tőlük tanulják a fiatalok, az anyáktól az érzelmek jönnek. A torz családmodellekre támaszkodni képtelen fiatalok nem véletlenül nyúlnak pótszerekhez, amelyek legalább az illúzióját megadják annak, amire az embereknek ösztönösen szükségük van, vagyis lenne. Nekik, a következő generációk szüleinek.

 

Az internet-függőség fő fajtái
 

- online szerencsejáték-függés (cél a pénznyeremény)

- online játékfüggés (szerepjátékok, csapatépítő játékok)

- információfüggés, szörfölés (linkről linkre vándorlás)

- Facebook-függés (információfüggéssel kevert típus)

 

Sándor Tünde - nol

Pszichoterápiával nemcsak a poszttraumás stressz tünetei csökkenthetők, hanem a biológiai változások is visszafordíthatók - derült ki magyar kutatók új tanulmányából, amely a Biological Psychiatry című szaklapban jelent meg. 

 

A Szegedi Tudományegyetem és a Nyírő Gyula Kórház - Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet Kéri Szabolcs pszichiáter vezette kutatócsoportja 39 önkéntest vizsgált meg. Mindenkinél poszttraumás stressz zavart (PTSD) állapítottak meg. Összehasonlításul kialakítottak egy kontrollcsoportot is, amelyben 31 önkéntes vett részt, akik átestek ugyan traumán, ám náluk nem állapították meg a betegséget.

Kéri Szabolcs az MTI-nek elmondta: a poszttraumás stressz zavarnak nevezett, meglehetősen összetett betegség akkor lép fel, ha olyan extrém lelki vagy testi megrázkódtatáson esik át az ember, amely életveszéllyel jár. Ennek a lelki zavarnak egyik dimenziója az intenzív szorongás, amely a veszélyérzet elmúltával is megmarad. A másik a traumával kapcsolatos, visszatérő gondolatok, emlékek és képek, amelyek a beteg akarata ellenére is betörnek a tudatába, és gyakran filmszerűen lepörgő élmények, rémálmok formájában jelentkeznek. A harmadik az úgynevezett elkerülő viselkedés. Ha valaki autóbalesetet szenved, nagyon nehezen fog ismét gépjárműbe ülni, azonban ez az elkerülő viselkedés addig fokozódhat, hogy a lakását sem hajlandó elhagyni, a társas kapcsolatait elhanyagolja, bezárkózik, depresszióssá válik - tette hozzá Kéri Szabolcs.

A PTSD-s csoport tagjai közül hárman háborús traumán estek át, sokan természeti csapás (vörösiszap-katasztrófa, árvíz) túlélői, mások közlekedési baleset részesei, egy jelentős számuk bűncselekmény áldozata volt: kirabolták, fizikailag bántalmazták őket vagy szexuális erőszakot szenvedtek el. Őket 12 héten át kezelték kognitív viselkedésterápiával, míg a másik csoportot nem kezelték. Kéri elmondta, a kognitív viselkedésterápia során a pácienseket megtanítják arra, hogyan ismerjék fel a traumával kapcsolatos irracionális automatikus gondolatokat, a hozzájuk kapcsolódó érzelmeket, és hogyan különítsék el a normális tartalmaktól. Ez sokszor hosszú hetek, hónapok munkája.

A betegeknek naplót kell vezetniük, amelyben lejegyzik a traumával kapcsolatos gondolatokat, a szorongást kiváltó képeket, és utána elgondolkodnak azon, mekkora ezek valóságtartalma, megpróbálnak alternatív gondolatokat megfogalmazni, ami csökkenti a feszültséget és a tüneteket. Lassan ráébrednek arra, lehet a történteket másképp is látni és elfogadni.

A pszichiáter hozzátette, hogy a traumán átesett betegeknél alkalmazott terápiában a képzelet erejét is felhasználják. Ilyenkor a páciensek relaxálnak, a megrázkódtatással kapcsolatos képeket idéznek fel, majd szimbolikus módon megsemmisítik ezeket: elképzelheti a beteg, hogy megragadja az emléket, és belehajítja a tengerbe, a kép pedig eltűnik. A kutató úgy vélte, a két módszer - természetesen a terápiát végző szakember empátiás, segítő és támogató hozzáállásával együtt - kitűnően kiegészíti egymást.

A résztvevők agyáról a kutatók mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) felvételt készítettek kezelés előtt és után, hogy bizonyos agyi régiók méretét megmérjék. Vérmintát is vettek a résztvevőktől, hogy többek között az FKBP5 jelű gén kifejeződésének változásait is megfigyelhessék. Ez a gén összefügg a PTSD és a depresszió kialakulásának kockázatával, valamint szerepe van a stresszhormonok szabályozásában is.

A terápia előtt a kontrollcsoporthoz képest a PTSD-pácienseknél alacsonyabb volt a FKBP5 gén aktivitása és kisebb volt a tanulás, az emlékezet és az érzelmek szabályozásában fontos szerepet betöltő agyi területek, a hippokampusz és az orbitofrontális agykéreg (a homloklebeny alsó része) térfogata.

A 12 héttel későbbi vizsgálaton a PTSD-s betegeknél az említett gén fokozottabb kifejeződését állapították meg, és növekedett a hippokampuszuk térfogata is. Fontosabb, hogy ezek a változások közvetlenül összefüggtek a páciensek tüneteinek javulásával. A gén fokozottabb kifejeződése és a hippokampusz megnövekedett térfogata a PTSD tüneteinek javulását jelezte.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a pszichoterápia alapvető biológiai tényezőkön képes változtatni: a gének kifejeződése, az agy szerkezeti módosulásai és a pszichológiai javulás közeli kapcsolatban állhatnak egymással. 

MTI 

bansk.jpg

Milyen is a mai magyar drogszcéna? Ezt a kérdés sokszor teszik fel az újságírók. Egyesek csak arra kíváncsiak, hogy hányan is fogyasztanak illegális szereket Magyarországon - pedig ennek a számnak önmagában vajmi kevés jelentősége van. A többség ennél többre kíváncsi: milyenek is “a drogosok”, mit fogyasztanak, milyen az életük, milyen károkat okoz nekik a drogfogyasztás? Ahány szakembernek, aktivistának teszik fel ezt a kérdést, annyi választ fognak kapni. És ez nem feltétlenül azért van, mert az egyik tudása, tapasztalata kevesebbet ér a másikénál, hanem mert más merítésből származik.

Ha például a DÁT2 partiszervíz önkénteseit kérdezed meg a drogszcénáról, valószínűleg olyan fiatalokról fognak beszámolni, akik alkalmanként partidrogokat és pszichedelikumokat használnak elektronikus tánczenei rendezvényeken, nagyrészt fehér, középosztálybeli családok gyermekei, többnyire tanulnak és rendezett anyagi háttérrel rendelkeznek.

Ha a 8. kerület utcai megkereső munkásait kérdezed, akkor olyan dizájner drogokat napi szinten injektáló fiatalokról fognak beszámolni, akik mélyszegénységben élő, főleg roma családokból származnak, munkanélküliek és alacsony iskolázottságúak, gyakran kisebb bűncselekményekből vagy prostitúcióból tartják fenn magukat.

Ha a ráckeresztúri gyermekrehabilitációs otthon dolgozóit kérdezed meg, akkor olyan tinédzser fiúkról számolnak be, akikkel már az iskolában súlyos problémák voltak, lógtak az órákról és szintifüvet szívtak leckeírás helyett, így súlyos függőség alakult ki náluk, de már a felépülés útjára léptek.

Ha a toxikológust kérdezed, akkor olyan emberekről kapsz beszámolót, akiket a mentők vittek be drogtúladagolás miatt, és örülhettek, ha megúszták lélegeztetőgépre tétel nélkül.

A metadonprogramban olyan középkorú emberekkel találkozhatsz, akik többségükben már hosszú évekkel, ha nem évtizedekkel ezelőtt fűvel kezdték a drogkarrierjüket, majd átálltak a heroinra, és amikor függők lettek, beiratkoztak helyettesítő gyógyszeres kezelésre.

A Cannabis Kultusz magazin olvasókörében olyan fiatal felnőttekkel találkozhatsz, akiket gyakorlatilag semmi sem különböztet meg a nagy átlagtól azon kívül, hogy rendszeresen vagy alkalmanként kannabiszt szívnak, és a többségük soha nem jutott el vagy fog eljutni a társadalom által “keménydrognak” nevezett szerekig.

A Magyar Orvosi Kannabisz Egyesületben olyanokkal is beszélhet az ember, akiknek soha eszébe nem jutott volna füvet szívni csak azért, hogy betépjenek, és kizárólag fájdalomcsillapítás vagy tünetenyhítés céljából találtak rá a kannabiszra.

Ibizán, sőt, akár Budapesten is, bizonyos bárokban állítólag olyan sikeres üzletemberekkel és politikusokkal is lehet találkozni escortlányok társaságában, akik jó minőségű kokaint szippantanak az orrukba, hogy megszabaduljanak a munkájukkal járó stressztől.

És ezeken a kategóriákon belül is rengetegféle drogfajtát, rengetegféle fogyasztási módot, gyakoriságot találunk, arról nem is beszélve, hogy mennyire ezerféle okból fogyasztanak az emberek szereket és mennyire ezerféle funckiót tölt be az életükben a szerfogyasztás. Statisztikailag persze vannak különbségek az egyes csoportok között: a 8. kerületi injekciós drogfogyasztók jóval kevesebben vannak, mint mondjuk az alkalmi fűszívók. Még akkor is, ha egyébként az alkalmi fűszívók szinte láthatatlanok a média számára, hiszen abból nem lesz hír, hogy K. János lefektette a gyerekeket és elalvás előtt elszívott egy spanglit az erkélyen, abból igen, hogy L. Richárd túltolta a pentedront és levetkőzött a Blaha Lujza téren. Az emberek pedig az utóbbi alapján fognak ítéletet alkotni.

Tény, hogy a társadalmi problémák súlyát tekintve az állam számára a hajléktalan drogfogyasztók kezelése messze nagyobb kihívás, mint az, hogy mit kezdjen a füves informatikusokkal. De ez nem véletlen, és nem is abból fakad, hogy a 8. kerületi injekciós drogfogyasztót rosszabb anyagból gyúrták, vagy gyengébb jellemmel született, mint a 2. kerületi alkalmi fűszívó. Genetikai tényezők ide vagy oda, senki nem születik lepukkant drogfüggőnek! Bár a géneknek és az emberi döntéseknek is van szerepe, a drogfogyasztási mintákban jelentkező különbségek igen nagy részéért bizony a társadalmi különbségek felelősek, a drogfogyasztási problémák java része tünete a társadalom által újratermelt kudarchalmaznak.

Amikor drogpolitikáról beszélünk, akkor az államnak arról az igényéről beszélünk, hogy mindezeket a drogfogyasztási mintákat és drogfogyasztói csoportokat valamiféle egységes keretrendszerben szabályozza. És ha belegondolunk, hogy mennyire összetett és bonyolult jelenségről van szó, akkor még abszurdabnak tűnik a létező drogpolitika sematikus egyszerűsége. A büntetőjog terén a tiltás és zéró-tolerancia, a megelőzés terén az univerzális rendőrségi prevenció, a kezelés terén pedig az absztinenciát célzó programok erőltetése. Ami ezen felül vagyon, például, horribile dictu, ártalomcsökkentés, az már az ördögtől vagyon.

Az államnak az lenne a feladata, hogy kutatások segítségével felmérje a jelenség komplexitását, mérlegelje a kockázatokat, egyensúlyba rendezze a különféle társadalmi érdekeket, emberi jogokat és alkotmányos értékeket, gyakorlatias, együttérző és fenntartható megoldásokat találjon különféle problémákra. Ezt Nyugat-Európában drogpolitikának hívják, Magyarországon “drogliberalizációnak”. Talán ezért nem jutunk egyről a kettőre.   

Sárosi Péter -drogriporter

Egy héten át heverészek majd a kádban – kiáltott fel örömében Kim Evans, amikor megtudta: az utcán töltött öt év után saját lakást kap. Az 54 éves férfi Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben lakik egy autópálya melletti erdőben. Hamarosan saját otthonába költözhet az Housing First (Elsőként lakhatást) programnak köszönhetően. 

 

Jelenleg alig kétszáz ember él tartósan hajlék nélkül a 2,9 millió lakosú államban. Utahban tíz év alatt 91 százalékkal csökkent azok száma, akik életvitelszerűen laknak az utcán.

Utahi hajléktalanoknak szánt félkész házak
Utahi hajléktalanoknak szánt félkész házak

 

– Azt mondtam, ti biztos szívtatok valamit. Kizárt dolog, hogy véget lehet vetni a hajléktalanságnak – emlékezett vissza az NPR közszolgálati rádió műsorában a hajléktalan-munkacsoport igazgatója, Lloyd Pendleton, hogyan fogadta az ötletet. 2003-ban aztán elment egy konferenciára, ahol a Housing First atyja, Sam J. Tsemberis görög származású kanadai pszichológus is tartott egy előadást. A hallottak meggyőzték, hogy az adófizetőknek többe kerül a tartósan hajléktalanok ellátása, mint ha lakhatást biztosítanának számukra. Egy, az utcán élő ember évente közel húszezer dollárba kerül az államnak, míg a tartós lakhatás biztosítása kijön évi nyolcezer dollárból. Ez akkor is jelentős megtakarítás, ha figyelembe vesszük, hogy azok, akik hosszabb időszakokat töltenek az utcán, illetve átmeneti szállókon, a hajléktalanok kevesebb mint tíz százalékát teszik ki. A krízisellátások több mint felét azok használják, akik több mint egy éve, vagy az elmúlt három év során legalább négyszer éltek hosszabb-rövidebb ideig az utcán. Többségük mentális problémákkal küzd, alkoholisták, drogfüggők.

Pendleton 2003-ban tesztelte Tsemberis elképzelését: tizenhét hajléktalannak biztosított lakhatást. Úgy gondolta, ha a nehéz eseteknél beválik, mindenkinél be fog. Két év múlva tizennégyen ugyanott éltek – hárman időközben meghaltak –, senki sem került vissza az utcára. 2005-ben eltökélte, tíz éven belül véget vet a tartós hajléktalanságnak, és úgy tűnik, sikerrel járt. Úgy véli, először stabilitásra van szükség, hogy azután azokat a problémákat kezelhessék, amelyek a hajléktalan életmódhoz vezettek.

Szakértők szerint a rendszer azért működik jól, mert az embereknek nem ingyen lakhatást biztosítanak. Mindenkinek ki kell fizetnie vagy a jövedelme (munkajövedelem vagy szociális támogatás) harminc százalékát, legalább 50 dollárt. Utah viszonylag kis állam, tíz éve sem volt kiugróan magas a fedél nélküliek száma. Kaliforniában – ahol több mint 29 ezren laknak az utcán – nehezebb lenne a megvalósítás. Utah az első és egyetlen szövetségi állam, ahol alkalmazzák a módszert. Másutt csak városi szinten működik sikeresen a program.

Sam J. Tsemberis
Sam J. Tsemberis

A bipoláris zavar, más néven mániás depresszió az egyén hangulatára, viselkedésére és az érzékelésére ható pszichiátriai betegség. A magyar lakosság körülbelól 1%-át is érintő betegségben a tünetek súlyossága nagyon eltérő a kór különböző fázisaiban.

 

A kezelés során éppen ezért komoly nehézséget jelent a megfelelő terápia meghatározása, mivel előfordulhat, hogy bár a kiválasztott terápia hatékony a betegség egyes epizódjainak a kezelésében, de ezzel párhuzamosan a másik fázis előidézését is okozhatja (pl. az antidepresszánsok, amelyek használata a mániás fázishoz is vezethet).

bipoláris zavar, mániás depresszió

Egyszer lent, másszor fent

 

A tünetek a hangulatingadozással együtt váltakoznak a mániás és a depresszív fázis között, a betegek hol súlyos mélypontokat, hol egészen végletes feldobottságot élnek át. A depressziós és mániás fázisok közötti hangulatváltás módja és ideje nagyon eltérő lehet.

Sok esetben a bipoláris betegség depresszióval kezdődik és akár évekig, évtizedekig csak ezek a tünetek jelentkezhetnek, mire az első mániás fázis megjelenik. Az is előfordul, hogy a fázisok között több év tünetmentes időszak telik el, míg máskor gyakran akár évente 3-4-szer váltakoznak, köztük rövid szünettel, vagy anélkül.

Az utóbbi évtizedekben egyre gyakrabban tapasztalható a betegség legrosszindulatúbb formája, amelyben a mániás és depressziós epizódok havi, heti vagy akár napi gyakorisággal váltakoznak. Ez felborítja a beteg és környezete addigi életét; a hangulatingadozások miatt a beteg kiszámíthatatlanná válik, elveszíti a valóságérzetét, ami igen gyakran meggondolatlan cselekedetekhez vezet.

 

Terápia nélkül a következmények végzetesek lehetnek

 

A fel nem ismert és/vagy kezeletlen eseteknek számos súlyos szövődménye és következménye lehet: családi konfliktusok, válás, másodlagos alkohol- és/vagy drogfogyasztás. A legtragikusabb következmény azonban az öngyilkosság, melynek előfordulása hazánkban egyébként is sajnálatosan magas arányú.

Minden tizedik bipoláris betegségben szenvedő beteg öngyilkosság következtében hal meg, de a közhiedelemmel ellentétben főleg a mániás fázisról a depressziós fázisra történő váltáskor és nem a súlyos depressziós időszakban. A betegek 25-50 százaléka élete folyamán legalább egyszer megkísérli az öngyilkosságot.

Mindazonáltal az utóbbi időben hatalmas előrelépés történt a betegség kezelésében. A modern gyógyszerek és a pszichoterápia alkalmazásával a tünetek a legtöbb esetben hatékonyan kontrollálhatók. A kezelés alappillérét az ún. hangulatstabilizáló gyógyszerek jelentik, amiket azonban többnyire más gyógyszerekkel kombinálva, a betegség típusától és az adott betegségfázistól függően alkalmaznak.

A hatékonynak számító kezelés hátránya az állandó kontroll szükségessége és a kedvezőtlen mellékhatások, amelyek következtében a betegek a terápiát is elutasíthatják. A depressziós fázisban az antidepresszáns gyógyszereknek is nagy szerep jut, és gyakran szorongásoldó készítmények alkalmazására is szükség van, ezeknél azonban fennáll a mániás fázis előidézésének veszélye.

vital

Elég, ha az egyik szülő alkoholista, ahhoz, hogy életre szóló sebeket ejtsen a gyermekén, még az sem kell, hogy agresszív legyen, és baltával kergesse a családját, amikor kirúg a hámból. Nem kellemes téma, de beszélni kell róla, mert túl sok gyerek nő fel ilyen diszfunkcionális családban.

 

Ha egy olyan felnőttel beszélgetünk, aki alkoholista szülő mellett nőtt fel, akkor szinte biztos, hogy úgy nyilatkozik a gyerekkoráról, hogy lebecsüli az alkoholizmus jelentőségét. Lehet, hogy ez a tagadás miatt van vagy csak a vágy munkál benne egy normális gyerekkor után, amiről a szülei miatt lemaradt, és amit már nem pótolhat.

Sharon Martin pszichoterapeuta, akinek a szakterülete a függőség és perfekcionizmus, azt tapasztalta a pácienseinél, hogy az alkoholisták gyermekeiben közös lelki problémák fedezhetők fel felnőttkorukban. Nem hagyhatják a gyerekkorukat egy lépéssel maguk mögött, amikor elhagyják a szülői házat, a sérüléseiket viszik magukkal tovább, egy életen át. A szakember összeszedte röviden, hogy mit érdemes tudni, milyen hatással van a gyerekekre hosszútávon az alkoholista szülő.

9 lelki probléma, amit az alkoholisták gyerekei túl jól ismernek

Meg Ryan egy alkoholista édesanya és feleség szerepében a
Ha a férfi igazán szeret... című filmben

Ilyen az élet egy alkoholista szülő mellett

 

A gyerekek a szülők példájából tanulnak, így az érzelmek kimutatását, feldolgozását, konfliktusok megoldási módjait vagy épp a párkapcsolati mintákat is a szüleiktől veszik. Felnőttként pedig ezek alapján választanak társat, lesznek szülők, és úgy állnak a munkához, ahogy azt anyától és apától látták. Az alkoholisták gyerekei a mintáik miatt felnőttként gyakran küzdenek szorongással, depresszióval, társfüggőséggel és anyagi kiszolgáltatottsággal.

Persze nem ennyire egyértelmű, és nem húzható rá egy séma mindenkire, mert személyiségtől függően más és más menekülési útvonalakat találnak maguknak a gyerekek egy ilyen helyzetben. Az egyik előre menekül, nagyon sikeres, kötelességtudó emberré válhat, a másik lemásolja az alkoholista szülőt és ő maga is függővé válik, a harmadik pedig társfüggővé válhat, és kiköthet egy bántalmazó párkapcsolatban.

Egy alkoholista kiszámíthatatlan környezetet teremt

A gyerekeknek talán az az egyik legmegterhelőbb, hogy olyan környezetben élnek, ahol nincs rendszer, nem tudják, mit hoz a holnap, pedig kiszámítható és megbízható szülőkre lenne éppen a legnagyobb szükségük. Az alkoholisták családja túlélő üzemmódban működik, általában minden családtag lábujjhegyen jár az alkoholista körül, hogy fenntartsák a békét, és elkerüljék a labilis szülő összeomlását, esetleg agresszióját.

Sosem tudhatják, hogy mikor milyen hangulatban találják a függő szülőt, simán lehet, hogy ami még tegnap jó volt, azért ma veszekedés lesz. A stressz a mindennapjaik része, igazából sehol sem érzik magukat biztonságban, állandó nyomás alatt állnak. Mintha egy kitörni készülő vulkánnal élnének együtt.

A tagadás alap

Gyerekként nem elfogadható számukra, hogy baj lenne a szüleikkel, ezért saját magukat hibáztatják, amikor úgy érzik, hogy nincs rendben a családjuk. Önmagukkal kerülnek konfliktusba, hiszen apa és anya azt mondja, hogy ők teljesen normális család, de közben a gyerekek látják, hogy valami nem stimmel, ezért aztán azt gondolják, biztos velük és az érzéseikkel van a gond. Megkérdőjelezik a saját ítélőképességüket, és bűntudatot éreznek, amiért rosszat gondolnak a szüleikről.

9 lelki probléma, amit az alkoholisták gyerekei túl jól ismernek

Otthon őrület van

A gyerekek feltétlen szeretetre, elfogadásra vágynak, ehelyett bizonytalanságot, hazugságot, manipulációt kapnak. Emiatt bizalmatlanná, rendkívül érzékennyé válnak a kritikára és konfliktusokra, folyamatosan bizonyítani akarnak, hogy valaki végre elismerje az ő értékeiket is. Sokszor ezt úgy próbálják elérni, hogy mindent megtesznek erejükön felül, hogy boldoggá tegyék az alkoholista szülőt, ami lehetetlen küldetés, így a kudarccal minden nap meg kell küzdeniük.

Mivel gyerekként ilyen kiszámíthatatlan és kezelhetetlen helyzetben nőttek fel, felnőttként mindenkit és mindent az irányításuk alá szeretnének vonni. Párkapcsolatban nehezen fejezik ki az érzéseiket, hiszen beléjük égett, hogy milyen veszélyes az, ha véleményük és érzelmeik vannak.

Sharon Martin szerint ez a 9 jellemző általában megfigyelhető az alkoholisták gyerekeinél felnőtt korukban:

 

1. Merevség

Nem veszik túl jól a változásokat. Egy hirtelen fordulat, ami felborítja a terveiket, teljesen kétségbe ejti őket, mert úgy érzik, elvesztik az irányítást az életük fölött. Ilyenkor a jövő kiszámíthatatlanságával szembesülnek, amitől mélységesen szoronganak. Azzal tudják helyreállítani a biztonságérzetüket, ha az apróságokra – mint pl. napi rutin –koncentrálnak, ami fölött vissza tudják venni az uralmat.

2. Bizalmi problémák

Az teljesen természetes, ha nem mindenkinek szavazunk bizalmat, hiszen önvédelemből muszáj valamennyire bezárni magunkat az idegenek előtt. De az alkoholisták gyermekei túl korán, baba korukban tapasztalták meg azt, hogy a világ veszélyes hely, ahol nem számíthatnak senkire. Nemcsak másokban, magukban sem bíznak, ez pedig ahhoz vezethet, hogy nehezen építenek ki igazi intim kapcsolatot. Mellettük mindig érezni lehet egy kis távolságtartást.

3. Szégyen és magány

A szégyen onnan fakad, hogy rossznak, értéktelennek tartják magukat. Állandó titkolózásban nőttek fel, a családjukban folyton tabu témákba ütköztek, amikről nemcsak a külvilágnak volt tilos beszélni, de még egymás között sem lehetett megemlíteni. Az ilyen titkok pedig szégyenérzetet keltenek a gyerekekben, mert úgy érzik, az ő személyük az, amit elítélnének mások és ők azok, akiket könnyedén félre lehet hajítani. Ezért nem tudják elfogadni mások szeretetét, hiszen önmagukat sem tanulták meg szeretni.

9 lelki probléma, amit az alkoholisták gyerekei túl jól ismernek

 

4. Önkritika

Azt sulykolták beléjük gyerekkorukban, hogy nem szerethetők, rosszak, hibát hibára halmoznak. Olyan, mintha billogot égettek volna a lelkükbe, ezért nagyon szigorúak magukkal szemben, nem tudnak saját maguknak megbocsátani. A szüleik miatt abban a tudatban nőttek fel, hogy alapjában véve selejtesek.

5. Perfekcionizmus

Mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék a külső vagy belső kritikát. Azzal próbálják a saját értékességüket bizonyítani, hogy mindent tökéletesen akarnak csinálni, a saját káruk árán is. Az eredményeikkel sosem elégedettek, egyre magasabbra teszik a lécet, nem azért, mert a környezettől nem kapnak elég elismerést, hanem mert önmagukat képtelenek elfogadni, saját maguknak nem tudnak megfelelni.

6. Megfelelési kényszer

Borzalmasan szeretnék, ha mindenki szeretné és elfogadná őket. Emiatt sokkal többször érzik, hogy elutasítják, bántják, hibáztatják vagy ignorálják őket, mint amennyiszer ez a valóságban megtörténik. A megfelelési kényszer a konfliktuskerülés egyik formája is, hiszen azt tapasztalták gyerekkorukban, hogy a konfliktus egy feneketlen kút, amibe külső erők letaszítják őket, és amivel szemben tehetetlenek.

7. Hiperérzékenység

A hiperérzékenység, ami a megfelelési kényszerből fakad, azért veszélyes, mert ezzel képesek a saját érzéseiket teljesen leblokkolni, mert nem tudnak megküzdeni velük. Minden apró negatív visszajelzés hatalmas hullámokat gerjeszt a lelkükben, ezért biztonságosabbnak tűnik számukra, ha inkább nem éreznek semmit. A hiperérzékenységük azonban megmutatkozhat abban is, hogy rendkívül szenvedélyes és gondoskodó emberré válnak.

8. Túlzott felelősségvállalás

Kénytelenek voltak átvenni gyerekkorukban a szüleik felelősségét, amíg ők az alkoholista-társfüggő macska-egér játékát játszották. Lehettek ezek gyakorlati felelősségek, mint hogy be kell fizetni a számlákat vagy érzelmiek, például amikor meg kellett vigasztalniuk a testvéreiket anya és apa veszekedése közben. Felnőttként ugyanezt a felelősséget érzik mások érzelmei, problémái iránt, akkor is, ha nem ők okozták a bajt.

9 lelki probléma, amit az alkoholisták gyerekei túl jól ismernek

 

9. Szorongás

A gyerekkori trauma túlzott elővigyázatosságra nevelte őket. Sokszor ott is problémát látnak, ahol nincs, folyton aggódnak, úgy érzik, mintha állandóan kötélen táncolnának. A szorongás csapdába ejti őket, rögtön felüti a fejét, ha változásra lenne szükségük, beleragasztja őket a saját kellemetlen helyzeteikbe.

Ha magadra vagy valamelyik családtagodra ismertél a leírásban, tudd, hogy nem vagy egyedül. Ezeket a stratégiákat fejleszti ki magában a legtöbb gyermek, akinek függő szülei vannak, a túlélés érdekében. Teljesen érthető önvédelmi folyamat, de nem muszáj megragadni benne, szakember segítségével jól felgöngyölíthető és kezelhető probléma, amiért érdemes tenni a jobb élet érdekében.

Kun Gabi - nlcafe

Kokainfüggőség elleni védőoltás tesztelését kezdik meg állatokon brazil kutatók.

 

A szakemberek már több mint két éve dolgoznak a vakcinán. "Egy molekulát fejlesztünk, amely a kokain elleni antitestek termelésére ösztönzi az immunrendszert" - magyarázta Angelo de Fatima, a Minas Gerais-i Szövetségi Egyetem munkatársa.

Hozzátette, ezek az ellenanyagok megakadályozzák, hogy a kokain eljusson az agyba és csökkentik a szer okozta eufóriás érzést, aminek hatására a használókat nem fogja többé vonzani a szer.

Hasonló kutatások folynak jelenleg az Egyesült Államokban is, de egy döntő különbséggel. "A mi molekulánk különbözik az amerikaiakétól. A miénkből hiányzik a fehérjerész" - mondta De Fatima, aki azonban ennél többet nem árult el a brazil fejlesztésről, mondván, hogy a molekulát még le kell védetni.

Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) szerint a brazíliai kokainfogyasztás négyszeres a világátlagnak.

inforádió

Képtalálat a következőre: „detox nem buli”

A Detox nem buli! elnevezéssel kampány indult a fiatalok felelős és mértéktartó alkoholfogyasztásáért; a társadalmi összefogással megvalósuló kampány célja, felhívni a fiatalok figyelmét az alkohol veszélyeire, a sok esetben kialakuló későbbi függőségre és a szervezetre káros következményeire.

 

Képtalálat a következőre: „detox nem buli”

Budapesten tartott sajtótájékoztatón Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) szóvivője elmondta, egyre nagyobb az alkoholt fogyasztó fiatalok aránya, és sajnos tendencia, hogy sokan egy-egy alkalommal a „lehető leggyorsabban a legtöbb alkoholt inni" kategóriájába tartoznak.

Az OMSZ adatait ismertetve elmondta, évente a mentőknek 29 ezer riasztásuk van részegség miatt, továbbá több mint tizenhatezer esetben a részegségből következő balesetekhez, sérülésekhez hívják őket. Hozzátette: évente 400-500 esetben a kontrollvesztésig eljutó, eszméletlen emberhez riasztják őket.

 

Másképp isznak

 

Képtalálat a következőre: „detox nem buli”

Funk Sándor addiktológus, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Pszichiátriai és Addiktológiai Centrum főorvosa a mértékletességre helyezte a hangsúlyt, mondván, a kevés alkohol kedélyjavító, felszabadult érzést okoz, de - figyelmeztetett - ezzel egyidejűleg csökken a koncentráció, nő a reakcióidő, csökken a veszélyérzet is.

A szakember szintén azt emelte ki, hogy megváltoztak az alkoholfogyasztási szokások, a fiatalok körében az a jellemző, hogy rövid idő alatt sokat isznak. Funk Sándor felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon még nem tudnak ilyen esetről, de az Egyesült Államokban évente 15 fiatal hal meg azért, mert rövid időn belül lerészegedik, és toxikus állapotba kerül.

Mielőtt valaki függővé válik, alkalmi fogyasztó, különböző időben, különböző mennyiségű alkoholt iszik. A függőség „stabil helyzet" - fogalmazott a szakember -, akár évtizedekig is eltarthat, elvonási tünetekkel jár. Az alkoholbetegek esetében az ivás szociális jellege háttérbe szorul, az élet minden területén bajban vannak az alkohol miatt - fogalmazott.

Funk Sándor felhívta a figyelmet, hogy az alkoholt arra használjuk, amire való, az ünnepre szánt órák „megfényesítésére", és csak mértékletesen igyunk.

 

Egyedül nem megy

 

Képtalálat a következőre: „detox nem buli”

Petke Zsolt pszichiáter, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet osztályvezető főorvosa arról beszélt, hogy Magyarországon 800 ezer-egymillió alkoholbeteg van. A függőségből kigyógyulni csak csoportban lehet, hiszen a szakmai felügyelet mellett a megértő, elfogadó közösség ereje minden tekintetben fontos. A szakember ebbe a környezetbe sorolta a közvetlen hozzátartozók magatartását is, amelynek inkább megértőnek, elfogadónak kellene lennie, mint elutasítónak, vádaskodónak.

Képtalálat a következőre: „detox nem buli”Pálfalvi Márta, a kampányt támogató Heineken Hungária Zrt. kommunikációs igazgatója a sajtótájékoztatón ismertette cége tavaly év végén készített kutatását. Az ötezer megkérdezett 18-35 év közötti fiatal 75 százaléka a legtöbb esetben mértékkel fogyaszt alkoholt, és tízből hat fiatal a kontroll megtartása érdekében kerüli a túlzott alkoholfogyasztást. A válaszadók közül háromból egy mondta azt, hogy került már kínos helyzetbe ittas állapota miatt a közösségi médiában.

A megkérdezettek 97 százaléka szerint a nagymértékű alkoholfogyasztás nem segíti a párválasztásban, és 71 százalék gondolja azt, hogy jobban érzi magát, amikor mértékkel fogyaszt alkoholt.

Az internetes kampány során a www.detoxnembuli.hu internetes oldalon kisfilmeket, ismert emberekkel készült videókat lehet megnézni, de bárki feltöltheti saját kisfilmjét is arról, hogy mit jelent számára a mértéktartó és felelős alkoholfogyasztás.

Képtalálat a következőre: „testmozgás”

Heti két óra mozgás részben ellensúlyozhatja az alkoholfogyasztás káros hatásait – legalábbis ezt állítják brit tudósok. Szakértők szerint a kutatási eredmény megerősíti azokat a vélekedéseket, hogy igenis érdemes népszerűsíteni a mozgást, még a káros szokásokkal bíró lakosság körében is.

 

„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt” – szól a mondás, de brit tudósok most azt állítják: bizonyos mennyiséget nyugodtan megihatunk, ha eleget mozgunk.

A tekintélyes University College London és a Sydney Egyetem közös kutatása szerint heti két és fél óra séta, kertészkedés vagy golf – ez a sport persze mással is helyettesíthető – kiolthatja azokat a rossz dolgokat, amiket az italozás okoz a szervezetnek.

A tanulmány persze nem az alkoholizmusra kínál gyógyírt, de olyanoknak hasznos lehet, akik hetente valamivel több, mint hét pohár bort vagy korsó sört fogyasztanak el.

A 7-es szám a brit hatóságok ajánlása, és néhány éve annyira komolyan vették, hogy egyes kormányszakértők alkoholistának nevezték azokat, akik ennél többet fogyasztanak.

A mostani kutatás egyfelől megállapította: még ha a britek által javasolt limitet betartva is iszik valaki, esetében 16 százalékkal megnő a korai halál és 47 százalékkal a rák kialakulásának veszélye.

Viszont – folytatják a Brit Sport és Tudomány szaklapban megjelent tanulmány szerzői – heti rendszeres mérsékelt fizikai aktivitás nullára csökkentette a korai halál esélyét és 36 százalékkal mérsékelte a rák fenyegetését.

A tudósok szerint az alkohol és a mozgás hasonló szervekre hat testünkben, de ellentétes módon. Miközben az alkohol arra kényszeríti a májat, hogy leálljon a zsírsavak eltávolításával, a mozgás éppenséggel elégeti a zsírt.

A kutatás eredménye szakértők szerint újabb érv arra, hogy még inkább propagálni kell a lakosság körében a testmozgás fontosságát – jegyezte meg Annie Britton, a University College London Epidemológiai és Közegészségügyi karának munkatársa.

A kutatók több, mint 36 ezer, 40 évnél idősebb brit lakost vizsgáltak 1994 és 1998 között. Közülük ebben az időszakban hatezren haltak meg.

Úgy találták, hogy a testmozgás az olyanok esetében is jótékony hatású volt, akik már veszélyes mennyiségű alkoholt fogyasztottak és azt állítják: heti öt óra testmozgás már teljesen ellensúlyozhatja az italozás rossz hatásait.

Egyes szakértők azonban hozzátették: mindez nem jelenti azt, hogy nyugodtan lehetne inni. „A már beteg emberek amúgy is kevésbé aktívak fizikailag, mint az egészségesek, és lehet, hogy a fizikailag aktívak amúgy is egészségesebben táplálkoznak - jegyezte meg Matt Field professzor a brit Dohány és Alkohol Tanulmányok központjából és Kevin McConway, a szintén brit Open University professzora.

 

 

Szvetnik Endre - infórádió

Valamit valakiért

 

Szeptember 9-én van a Magzati Alkohol-szindróma Világnapja, és ennek alkalmából a Dreher Sörgyárak „Ésszel iszom” programja hívja fel a leendő anyukák és kismamák figyelmét arra, hogy a terhesség során tartózkodjanak az alkoholfogyasztástól. A felelős hozzáállást és annak pocakrajzokkal való népszerűsítését a vállalat baba-mama csomagokkal jutalmazza. Emellett idén ismét 1300 védőnő képzését tűzték ki célul. A vállalat a felelős alkoholfogyasztás más területein is jelentős erőfeszítéseket tesz a kritikus csoportok tájékoztatásáért és szemléletformálásáért, nyári kampánya során 8500 embert vont be a programba és több mint 1 millió fogyasztót ért el az üzenettel. Képtalálat a következőre: „Mennyi alkoholt ihat egy várandós nő?”

 

Anya leszek – nem iszom!

A Magzati Alkohol-szindróma Világnapja alkalmából posztsorozatot és figyelemfelhívó játékot indít szeptember 9-én 14 órától a Dreher Sörgyárak az „Ésszel iszom” program Facebook oldalán. A posztsorozatban Dr Edward P. Riley, nemzetközi magzati alkohol-szindróma szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy az alkoholfogyasztás a terhesség minden szakaszában veszélyes lehet! Hiszen a magzati agy fejlődése minden szakaszban zajlik, ugyanakkor a legkockázatosabb időszak az első trimeszter, mert ekkor fejlődik ki a szervek többsége. A szakértő szerint a születés előtt jelenleg nincsen elfogadott módja a magzati alkohol-szindróma megállapításának, ám a világra jött gyermek esetén gyorsan felismerhetők a rendellenesség klasszikus arcvonásai (apró szemnyílások, lapos terület az orr alatt, vékony felsőajkak). Ekkor már gyógyír nincsen, és bár vannak hatékony terápiás kezelések, melyeknél a szülők elkötelezettsége is kiemelt fontosságú, de a legjobb a megelőzés. Ebben a férfiak is szerepet vállalhatnak, Dr Edward P. Riley tanácsa szerint az apa úgy tudja legjobban segíteni, támogatni párját, ha a terhesség ideje alatt ő is felhagy az alkoholfogyasztással.

Az „Ésszel iszom” csapata a leendő anyukákat arra kéri, hogy pocakjukra rajzolt képekkel hívják fel a többi kismama figyelmét arra, hogy felelős szülőként a várandósság során tartózkodnak az alkoholfogyasztástól. Rajzoljanak vagy üzenjenek pocakfestéssel és küldjék el az esszeliszom@dreher.sabmiller.com e-mail címre, mert a legjobb fotók az „Ésszel iszom” Facebook oldalon megosztásra kerülnek, sőt baba-mama csomaggal is jutalmazzák őket. További részletek a program Facebook oldalán: https://www.facebook.com/esszeliszom/

Emellett ősszel – a sikeres tavalyi program után – a védőnőknek szóló képzésüket is ismét útjára indítják, melynek célja a kismamák és magzataik védelme. A képzéseket Dr. Simich Rita, a LÉTRA (Létbiztonság, Életminőség, Tanulás, Rehabilitáció, Alternatíva) Alapítvány egészségfejlesztési szakreferense, a TÉT Platform elnökségi tagja tartja. „Tavaly a programban 1300 védőnő vett részt és kiderült, hogy a terhesség alatti alkoholfogyasztás létező probléma, de tabu téma itthon. Magyarország vezető sörgyártójaként elkötelezettek vagyunk amellett, hogy minél több várandós nő figyelmét felhívjuk arra, hogy tartózkodjon az alkoholfogyasztástól” – mondta Szederkényi Zita, a Dreher Sörgyárak vállalati kapcsolatok vezetője. A program mellettük más kritikus csoportokra is fókuszál, úgymint járművezetőkre, fesztiválozó és nyaraló fiatalokra, illetve a cég kiemelt figyelmet fordít saját kollégáinak képzésére is.

Felelős fesztiválozás

A felelős alkoholfogyasztás a fesztiválozás idején különösen aktuális téma, így a DreherFeszten és a Szigeten is a kellemes és nyugodt hangulatú „Ésszel iszom” sátorban lehetett játszani, beszélgetni erről, és a szakértőket kérdezhették az érdeklődők. Egy kutatás segítségével szeretne fényt deríteni a program a fiatal felnőttek alkoholfogyasztási szokásaira, és arra, hogyan tudnák legszélesebb körben elérni őket az üzeneteikkel. A fesztiválokon több mint 1000 kérdőívet töltöttek ki a résztvevők, a kutatás online folytatódik.

Igyál VAGY vezess!

A program különös hangsúlyt fektet a járművezetők figyelmének felhívására is, és immáron harmadjára működik együtt a Veszprémi Rendőr-főkapitánysággal, ahol intenzív közúti ellenőrzések alkalmával a józan sofőröket egy-egy doboz ízesített D24 alkoholmentes itallal jutalmazta a sörgyártó cég. A két közúti ellenőrzés során 616 alkoholmentes sört osztottak ki, és a közös ellenőrzés során három ittas járművezetővel szemben intézkedett a rendőrség.

Felelősen a balatoni strandokon

A 2016-os „Ésszel iszom” program további célja új együttműködések kialakítása, illetve a korábbiak továbbfejlesztése volt, és a Magyar Vöröskereszt Balatoni Elsősegélynyújtó Szolgálatát (BESZ) támogatva indult útjára. A szolgálat 12 Balaton-parti település 18 strandján folyt, és mivel nyáron a strandokon és a sportesemények alatt egyaránt megnövekszik az alkoholfogyasztók száma, a vállalat egy közös kiadványban adott tájékoztatást a felelősségteljes alkoholfogyasztásról, aminek keretében több mint 3000 főt ért el.

Az „Ésszel iszom” programról

A Dreher Sörgyárak elkötelezett a felelős sörfogyasztás kultúrájának ápolása és fejlesztése mellett. A vállalat Magyarországon elsőként indított útjára olyan programot, ami a felelős alkoholfogyasztásra hívja fel a figyelmet. A program magában foglalja az önszabályozást, a belső tréningeket, illetve a civil szervezetekkel való együttműködést. Amellett, hogy fórumaikon, sörtúráikon, programjaikon folyamatosan tájékoztatják a fogyasztókat a felelős alkoholfogyasztásról, állami és civil szervezetekkel is együttműködnek. A Veszprémi Rendőrséggelközösen hívjuk fel a figyelmet az ittas vezetés veszélyeire, Dr Simich Ritával, (a LÉTRA /Létbiztonság, Életminőség, Tanulás, Rehabilitáció, Alternatíva/ Alapítvány egészségfejlesztési szakreferense, a TÉT Platform elnökségi tagja) és más szakértőkkel együttműködve pedig terhesség alatti alkoholfogyasztás kockázatait mutatják be leendő anyukáknak. A program főbb információs platformjai az alkohol.info.hu weboldal és az „Ésszel iszom” Facebook oldal.

A 2009-ben indított kulturált és felelős alkoholfogyasztást népszerűsítő kezdeményezés 2013-ban elnyerte a Legkiválóbb CSR Megoldás Díjat az év legnagyobb vállalati felelősségvállalás rendezvényén, a CSR Piacon. Az aktuális programok és események a program Facebook oldalán követhetőek.

élelmiszer

Kedves Kollégák !

 

Az ADDICTUS Műhely 2016. szeptemberi programján intézménylátogatás keretében a Budapest, Ferencvárosi Szociális és Gyermekjóléti Intézmények Igazgatósága  

Írisz klub

nevű intézménye mutatkozik be, ahol szenvedélybetegek nappali ellátását biztosítják.

 

Az ÍRISZ KLUB

A nappali ellátást nyújtó intézmény elsősorban, a saját otthonukban élők részére a szociális, egészségi és mentális állapotuknak megfelelő napi életritmust biztosító szolgáltatást nyújt. Lehetőséget ad a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségletek kielégítésére. A pszichiátriai betegség és a szenvedélybetegség is hatásaiban nemcsak az azzal élő egyéni érintett, hanem családtagjai, szűkebb, illetve tágabb környezete is, ezért a nappali ellátás a kliens környezete számára is elérhető ellátási formákat biztosít. A nappali ellátási forma fontos eleme a szolgáltatás preventív hatása, hiszen az egyéni szükségletekre alapozott hosszabb távú szociális és mentális gondozással, az életvitel, életvezetés segítésével, a személyiség fejlesztésével, a közösség erejével megelőzhető, hogy a problémával küzdő egyre inkább izolálódjon, állapota rosszabbodjon.

 

Milyen szolgáltatásokat biztosítunk?

  • munkavégzés lehetőségének szervezése,
  • életvitelre vonatkozó tanácsadás, életvezetés segítése,
  • konzultáció
  • szabadidős programok szervezése,
  • szükség szerint az egészségügyi alapellátás megszervezése, a szakellátásokhoz való hozzájutás segítése,
  • hivatalos ügyek intézésének segítése,
  • speciális önszerveződő csoportok támogatása, működésének, szervezésének segítése.

 

Időpont: 2016. szeptember 20. 10 h

Helyszín: 1094 Budapest, Berzenczey  u. 26. 1-es kapucsengő

 

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

szintifu.jpg

Nem azzal védjük meg az ifjúságot, ha eltúlozzuk egy szer hatásait. Az elrettentő ferdítések helyett hiteles tájékoztatásra, illetve az okok és megoldások feltérképezésére van szükség.  

 

A Magyar Hírlap cikke azt írja, hogy a "halálos" biofű fogyasztása egyre terjed, és a szer fogyasztása "gyakran életveszélyes". A Drogriporter blogon már foglalkoztunk a (félrevezető módon) herbál és biofű néven árult szintetikus kannabinoid vegyületeket tartalmazó drogok hatásaival. Arra az eredményre jutottunk, hogy ezeknek a szereknek a pszichofarmakológiai hatásai jelentősen eltérhetnek a természetes kannabinoidok hatásaitól, és ez többlet kockázatot jelenthet. Ezt a kockázatot a szürkepiac gyakori változása, a szerek lecserélődése, az ismeretlen dózis, az előállítás során a minőségkontroll hiánya tovább növelheti. Ezen szerek fogyasztása tehát rövid és hosszú távon is igen jelentős kockázatokat rejt magában, azonban azt állítani, hogy gyakran vezet életveszélyhez, egész egyszerűen nem igaz. 

A túladagolás valóban gyakoribb, mint a természetes kannabisz növény esetében (a szürke/feketepiac már ecsetelt sajátosságai miatt is), azonban annak tünetei leginkább olyan pszichotikus tünetekben nyilvánulnak meg, amelyek kezelhetőek és nem életveszélyesek. Rendszeres fogyasztás esetén kialakulhat ezenkívül akár komoly elvonási tünetekkel járó függőség is, ezek az elvonási tünetek azonban szintén nem veszélyeztetik a fogyasztó életét. A szintetikus kannabinoidok fogyasztása extrém ritka esetekben eredményezhet életveszélyes állapotot - ezekben az esetekben többnyire arról van szó, hogy a fogyasztó nem azt kapta, amire befizetett, vagy extrém nagy dózist fogyasztott, ami légzésbénulást is okozhat. Ilyen eset volt például az, amikor a dílerek összecserélték a drogokat, és véletlenül szintetikus kannabinoidot tartalmazó porból készítettek tablettákat.

Ha azonban megnézzük a Nemzeti Drog Fókuszpont tematikus, halálozással kapcsolatos aloldalát, azt látjuk, hogy a legutóbbi vizsgált évben 23 kábítószerrel kapcsolatos halálesetet regisztráltak, ebből 14 esetben volt jelen új pszichoaktív anyag az áldozat vérében, de egyetlen esetben sem szintetikus kannabinoid (amit egyébként a cikk tévesen nevez "szintetikus THC"-nak). És bár a kutatások hiánya miatt pontos adattal nem rendelkezünk arról, hogy hányan fogyasztanak szintifüvet egy évben, ez a szám minden bizonnyal több százezerre tehető, a fogyasztási alkalmak száma pedig ennek a többszörösére. Valóban nevezhetünk-e egy szert "halálosnak" és "gyakran életveszélyesnek", ha a fogyasztók ekkora tömegéből egyetlen ember sem halt meg?

Persze ettől még gondolhatják azt sokan, hogy abból baj nem lehet, ha eltúlozzuk egy szer kockázatait, akkor majd legalább jól megijednek az emberek és nem fogják kipróbálni. De ez sajnos nem így működik. A prevencióval kapcsolatos egyik legmakacsabb tévedés az, hogy az elrettentő információ hatékony. Ezt nem csak én mondom, hanem Gregor Burkhart, az Európai Kábítószer és Kábítószer-függőség Megfigyelő és Adatgyűjtő Központja (EMCDDA) drogprevenciós szakembere.  

Vannak olyan szerek, amelyek valóban rendkívül nagy hatást gyakorolna a halálozási statisztikákra - hiszen fogyasztásuk a fő halálokok közé tartozik. Ilyen például a dohányzás és az alkoholfogyasztás. Ezekből persze ritkán lesz címlapsztori, hiszen kevésbé egzotikusak. Az emberek nem kapják fel a fejüket arra, hogy K. József meghalt a detoxikálóban alkoholmérgezésben, vagy M. Ilona éppen tüdőtágulás következtében haldoklik a szanatóriumban.

Na de visszatérve a szintifüvekre, a Drogriporter legutóbbi felméréséből az is kiderült, hogy a fiatalok többsége nem azért fogyasztja őket, mert kimondottan ezt szereti. Szívesebben fogyasztanának természetes kannabiszt, de a szintetikus fű könnyebben hozzáférhető a számukra. Kevés ember fogyaszt tablettás bort, ha Irsai Nyakas Olivér is elérhető a számára. Nem véletlen, hogy például Hollandiában nincsen jelentős probléma a szintetikus kannabinoidokkal. És persze arról is lehetne és kellene írni, hogy milyen hatással vannak ezek a szintetikus szerek akkor, ha rászabadulnak egy mélyszegénységben élő, kirekesztett közösségre, mint amilyenről Mátraverebélyen forgattunk filmet. Magyarország a szegénységben és kirekesztettségben élő gyermekek arányát tekintve (40,9%) a legveszélyeztetettebb országok közé tartozik az EU-ban. És hogy milyen veszélyes az, hogy az ellátórendszer alulfinanszírozottsága, szakemberhiánya miatt jelenleg sem a megelőzés, sem az ártalomcsökkentés, sem a terápia területén nem tudunk hatékony válaszokat adni ezekre a jelenségekre. De ez már egy másik cikk témája lehetne. 

Sárosi Péter

Képtalálat a következőre: „szorongás”

 

Rövid leírás

A szorongásos zavarokra a beteg irracionális félelme jellemző, amelyet egy mások számára lényegtelen, vagy jellegtelen inger vált ki. A szorongás a nyugtalanító érzelmi tünetek - mint a nyugtalanság, az ingerlékenység - mellett jellemző testi reakciókat - bőrpír, verejtékezés, szapora légzés, erős szívdobogásérzés - is mutat. Ha a kóros félelem állandósul, a beteg képtelenné válik a normális életvezetésre.

A korábban neurózisnak nevezett betegségcsoport esetében a szakemberek a következő felosztást alkalmazzák:

Pánikzavar
agorafóbiával
agorafóbia nélkül

Agorafóbia pánikzavar nélkül,
Szociális szorongásos zavar,
Specifikus fóbiák,
Kényszeres zavar
Poszttraumás stressz zavar,
Akut stressz zavar,
Generalizált szorongás,
Szorongásos zavarok más betegségekben.

Előfordulás

A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Élete folyamán a népesség legalább 25%-a fog megélni valamilyen szorongásos betegséget. Világszerte a családorvosi rendelőkben jelentkezők 30-40%-a szenved szorongásos betegségben. A szorongásos kórképek nőknél 2-4-szer gyakoribbak.

A pánikzavar 2-4%-ban, agorafóbiával 5,3%-ban fordul elő; Magyarországon utóbbi a férfiak 5%-nál és a nők 17%-nál jelentkezik. A szociális fóbia előfordulása 11,5%, a specifikus fóbiáké 5-16%, ahol a nők kétszer gyakrabban betegednek meg. A generalizált szorongás a népesség 2,5-6,4%-át, míg a kényszeres zavar 2,5-3%-át érinti.

Okok

A szorongás és a félelem önmagában nem jelent kóros állapotot, sőt, az evolúció során jelentős szerephez jutott a fajok túlélésében. A félelem testi reakcióit, az izmok feszültségét, a szapora légzést és szívverést mind adaptációs tényezőnek tekinthetjük: segítenek a menekülésben vagy a harcban, ha tényleges veszély fenyeget. Az élettani és a kóros szorongás közötti átmenet nem éles, és a diagnózis felállításában az egyik leglényegesebb szempont a "szenvedő" beteg. A szorongásos zavarok eredete még nem tisztázott. Feltehető, hogy öröklött tényezők mindenképp szerepet játszanak kialakulásában.

A szorongásos zavarokat eredetük szerint két nagy csoportba sorolják. Az elsődleges neurotikus fejlődés esetén a szorongásos zavar kezdetei már a gyermekkorban megtalálhatók. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a gyermek szocializációja valamilyen módon károsodott, illetve igazolni kell a gyermekkorra jellemző szorongásos tünetek meglétét: a magatartászavart, amely megnyilvánulhat teljesítmény-, fejlődés- valamint beilleszkedési zavarokban, illetve a kóros szokásokat, mint a körömrágás vagy a hajtépés.

A másodlagos neurotikus fejlődés akkor lép fel, ha a személy harmonikus fejlődését valamely trauma a betegség kialakulásának irányába fordítja.

Tünetek

Testi tünetek

A szorongás egyes testi tünetei annyira jellemzőek a betegségre, hogy néha elég a páciens alapos megfigyelése a diagnózis felállításához. A bőrön és a nyálkahártyákon látható jelek ezek közé a tünetek közé tartoznak. Jellemző az arc elpirulása, amelyet ha a beteg maga is észlel, fokozódhat a szorongása. Gyakori a nyak és a mellkas bőrének pírja, amely a melegség érzésével járhat. Ezzel szemben a szorongó beteg végtagjai hűvösek, amely már kézfogásnál is szembetűnő lehet. Előfordul az arc, a nyak és a fej bőrének viszketése. A nyálkahártyák nedvtermelésében bekövetkezett változás hatására a nyál mennyisége csökken, a szorongó beteg szája jellemzően száraz, ennek következtében beszéde tompább, színtelenebb. A szájszárazság beszéd közben mellékzörejek képződéséhez vezet: egyrészt egyes mássalhangzókhoz cuppanó hangok társulnak, másrészt a beteg száraz krákogással, torokköszörüléssel próbál magán segíteni.

Az izzadás szintén jellemző a betegekre, mert a szorongás általában növeli a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását. Az esetek nagy részében ehhez testszag és kellemetlen szájszag társul.

A szem is árulkodó lehet. A szorongó beteg pupillája általában tágabb, szaporábban pislog, és a szeme gyakran könnyes. Jellegzetes, hogy kevéssé tartják a szemkontaktust, illetve előfordul, hogy "elkapják a tekintetüket".

A szorongásnak a légzésre kifejtett hatása szintén többrétű. Egyrészt jellemző a légvételek számának növekedése, a légzés szaporasága, amely pánikrohamok esetén végtagi görcshöz vagy ájuláshoz is vezethet, másrészt gyakori a mély sóhajtás, amelynek szorongáscsökkentő hatása van.

A szorongás a szívet is érinti, előfordul a pulzusszám növekedése és csökkenése is.

Mozgásos viselkedés

A szorongó beteg gátolt benyomást kelt, megnyilvánulásai uniformizálódnak. Mozdulatai lassúak, kimértek, óvatosak. Beszédére is a sztereotipizálás, az általánosítás jellemző. A viselkedés megnyilvánulásának egy része a szorongás enyhítését szolgálja. Ellentétben az előbb leírt gátolt tünetekkel, ezeket inkább a túlmozgás jellemzi: a beteg járkál, ülő helyzetben a lábát rázza, dobol, gyakran változtatja testtartását. A dohányzás rituáléja szintén ebbe a szorongáscsökkentő csoportba tartozik.

Érzelmi magatartás

A szorongás érzelmi megnyilvánulásait alapvetően két csoportba lehet sorolni. A mínusztünetek a beteg szorongásának súlyosságáról adnak tájékoztatást: az érzelmi paletta színei elhalványulnak, elszürkülnek, mimikája visszafogott, hangja halk. A plusztünetek pedig épp a szorongást hivatottak ellensúlyozni: az érzelmek a gátláson keresztül a "felszínre törnek", és egy mosoly vagy egy nevetés csökkenti a beteg szorongását. Előfordul azonban, hogy a gesztus, a mimika erőltetettnek, inadekvátnak tűnik: a mosoly inkább vigyor jellegét ölti, a nevetés akkor is fennmarad, amikor a beszéd tartalma már nem indokolja azt. A kommunikáció szintén szorongáscsökkentő hatású, ezért egyes esetekben megfigyelhető a túlzott közlési vágy, a fokozott beszédkésztetés. A beszédre jellemző plusztünet, amikor a beteg túláradóan írja le az őt ért eseményeket: a napja csodálatos, az ebédje fenséges, a kezelése mennyei.

Fóbiák: A phobos görög szó eredeti jelentése szerint rettenetet, félelmet, menekülést jelent. Ma inkább iszonynak lenne helyes nevezni.

Az agorafóbia szó eredete szintén görög (agora = piactér). A betegség elnevezése arra utal, hogy a beteg képtelen elviselni a "piactéri" sokadalmat, azaz a tömeget, különösen akkor, ha a tudat alatt felvázolt menekülési útvonalak el vannak zárva. Így a beteg rosszul lehet sorban álláskor, közlekedési eszközökön, különösen forgalmi dugókban. Kerül minden zárt helyet, főként, ha nagy tömeg veszi körül. Ezért nem száll tömegközlekedési eszközre, sokszor a saját autójában is fél. A félelem, az iszony valódi pánikrohamot válthat ki.

Szociális fóbia esetén a beteg mások társaságában szorong, retteg minden nyilvános szerepléstől. A fóbiás gyermekek írásban kiváló, szóban pedig gyenge teljesítményt nyújtanak. A felnőttek félnek a telefonálástól, bemutatkozástól, félnek mások szeme láttára aláírni hivatalos dokumentumot, nem szívesen esznek más társaságában, ők is kerülik a szereplést.

Az izolált vagy specifikus fóbia esetén - a szociális fóbiától eltérően - a beteg meg tudja nevezni iszonyának tárgyát. Ezek lehetnek állatok (pók, egér, hüllő, stb.), természeti jelenségek (villámlás, sötétség, magasság), vér látványával, sérülésekkel kapcsolatos élmények, de felsorolni is lehetetlen, hányféle dolog képes specifikus fóbiát kiváltani.

A pánikbetegség ismételten, minden előzmény nélkül kialakuló súlyos félelem. A beteg egyik percről a másikra tapasztalja a tüneteket; erős szívdobogás, verejtékezés, remegés, légszomj, fulladás, mellkasi fájdalom, hányinger, hasi panaszok, szédülés, ájulás érzése, halálfélelem, zsibbadás, érzészavarok, borzongás vagy hőhullámok jelentkeznek. A roham gyorsan alakul ki, 1-2 perc alatt egészen heves lesz és mintegy 10-30 percig tart. A beteg környezete súlyos rosszullétet lát, ami miatt gyakorta ki kell hívnia az orvost vagy a mentőket. A pánikbetegség agorafóbiával társulhat vagy önállóan jelentkezik.

Kialakult pánikbetegségről hivatalosan akkor beszélhetünk, ha a fenti tünetek közül négy mindenképpen megtalálható a páciensnél.
Az általános (generalizált) szorongás szindrómát az élet szinte minden területére kiterjedő aggodalom jellemzi. A betegnek napjai úgy telnek, hogy szinte mindig nyomasztja valami: nyugtalanság, idegesség, gondolkodás- és koncentrációs zavar, ingerlékenység, izomfeszülés, alvászavarok kínozzák. A panaszokat általában valamilyen külső tényező váltja ki; ilyenek lehetnek a fokozott elvárások (előléptetés, szülővé válás), fokozott fenyegetés (pl. agresszív főnök), önbizalomvesztés. A beteg állandóan ellenőrzi környezetét, mindig figyel, koncentrál, nincs-e a környezetében fenyegető tényező, és ennek legkisebb jelét is képes irracionális méretűre nagyítani (pl. a főnök megkritizálta a munkáját, tehát ki fogja rúgni, stb.).

Kevert szorongásos-depressziós szindrómában a depresszió (tartós és kóros lehangoltság, késztetés-hiány, stb.) együttesen fordul elő. Jellemző tünetei: koncentrálási nehézségek, alvászavarok, fáradtság, ingerlékenység, aggódás, a beteg könnyen elsírja magát, túlzott éberség és gyanakvás, a legrosszabb dolgok bekövetkeztének előrelátása, reménytelenség, önértékelési zavarok.

A kényszerbetegség gyakran már gyermekkorban elkezdődik. A kényszer jelentése, hogy a beteg "kénytelen" valamire gondolni, "kénytelen" valamilyen cselekvést feltűnően gyakran ismételgetni. Nemrég még a legreménytelenebb "neurózisok" közé sorolták. A kényszerek lehetnek gondolatok és cselekvések, a beteg számára kínzóak, idegenek, irracionálisak. Szinte bármilyen cselekmény vagy gondolat válhat kényszerré, melynek ismételt elvégzése a beteg számára szertartássá válik, jóllehet ezek hoznak tartós megnyugvást. A kényszergondolatok és -cselekvések súlyos bűntudattal, szorongással járnak. A legjellemzőbb kényszercselekvések közé tartozik az állandó kézmosás, de ide sorolják a kényszeres vásárlást, kleptomániát és a kóros mértékű játékszenvedélyt is. Mások a hajukat, szemöldöküket vagy más szőrzetüket tépik.

Az akut stressz szindrómát és a poszttraumás stressz szindrómát a súlyos stressz által okozott szorongásos kórképek közé soroljuk. A súlyos stressz szorongást, rettegést és a tehetetlenség érzését okozza. A lelki traumát a beteg gyakorta átéli gondolatban, álmaiban. Jellemző a szelektív emlékezetkiesés, a beteg - nyilván önvédelemből - olykor nem képes felidézni a szörnyű emlék fontos mozzanatait. A betegek nem képesek segítséget kérni, személyes kapcsolataik sérülnek, a beteg keresőképtelenné, rokkanttá válhat. Az akut stressz szindróma négy héten belül megjelenik és lezajlik. A poszttraumás stressz szindróma viszont egy életen át követheti a beteget, gyakran kíséri depresszió és előnytelen személyiségváltozás (agresszív, antiszociális viselkedés). A poszttraumás stressz szindrómát különösen a holocaust és a vietnami háború túlélői között figyelték meg nagy számban, de tömegszerencsétlenségek, súlyos balesetek megtörténte után is jelentkezhet.

Kórlefolyás

Megjegyzendő, hogy a szorongás bizonyos szintig mindennapi életünk része, teljesen egészséges reakció számos eseményre. Betegséggé csak akkor fajul, ha meghatározóvá válik az ember életvitelében. Kialakulását és a már kialakult betegség lefolyását nagymértékben befolyásolják az illető megoldási módszerei a felmerülő problémák esetén. A szorongás sok esetben vezet alkohol-, kábítószer-függőséghez, elmagányosodáshoz, az emberi kapcsolatok elvesztéséhez, melyek csak fokozzák a beteg szorongását, élete kilátástalanságának érzését. Mindennek - segítség híján - sajnos elkerülhetetlen következménye lehet a depresszió és végül az öngyilkosság. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szorongásnak testi szövődményei is lehetnek. A szív és érrendszeri halálozás az ilyen betegek körében kilencszer gyakoribb, mint a lelkileg egészségesek között. A mai korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésnek köszönhetően azonban a szorongás jelentősen megszelídült, az esetek többségében jól gondozható, sőt gyógyítható állapottá vált.

Diagnózis

A szorongás diagnóziának alapja a beteggel történő beszélgetés, az életvitelének és a szokásainak megismerése. A szorongásos zavar a diagnosztikus kritériumok alapján pontosan beazonosítható, és a kezelés is csak ennek ismeretében kezdhető el. Segítséget nyújthat, ezért szükséges lehet a betegek ön-megfigyelése, a családtagoktól kapott kiegészítő információk felhasználása, illetve egyes esetekben - pl. pánikzavarban - laboratóriumi, EKG stb. vizsgálatok.

A kórisme felállítása pszichiáter szakorvos feladata, sajnos ma Magyarországon a rászoruló pszichiátriai betegeknek csak mintegy 6%-a jut hozzá magas színvonalú szakorvosi ellátáshoz.

Kezelés

Az agy biokémiájának mind alaposabb megismerése ma már lehetővé teszi a szorongásos kórképek eredményes gyógyszeres kezelését.

A benzodiazepinek a nyugtatók, szorongásoldók hatalmas csoportját alkotják. Különösen a szorongásos rohamok oldásában és az éjszakai alvás nyugalmának biztosításában hatásosak. Hátrányuk, hogy a hozzászokás veszélye nagyon nagy. Sajnos, a gyakorlatban túl gyakran adják, általában indokolatlanul hosszú ideig, vagy alacsony dózisban: összességében helytelenül. Abbahagyásakor a szorongásos tünetek fokozottan jelentkeznek. További veszélye, hogy fokozza az alkohol hatását; együttes alkalmazásuk esetén a légzőrendszer életveszélyes bénulása léphet fel.

Az agy egyik hírvivő-molekulájának, a szerotoninnak az anyagcseréjét szabályozó gyógyszereket (SSRI = selective serotonin re-uptake inhibitors) eredetileg a depresszió gyógyítására fejlesztették ki. Egyébként veszélytelen gyógyszerek, segítenek az optimális testsúly beállításában is. Hatásuk néhány napos, egy-két hetes szedés után érezhető. Mára már a világ leggyakrabban felírt gyógyszerei közé tartoznak (fluoxetin, paroxetin, sertralin, citalopram, stb.).

Monoamino-oxidáz enzim reverzibilis gátlói (RIMA = reversible inhibitors of mono-amino-oxidase), mint pl. a moklobemid, különösen a szociális fóbiák gyógyításában eredményesek.

Béta-blokkolók: A magasvérnyomás-betegség és bizonyos szívritmuszavarok kezelésére kidolgozott anti-adrenalin készítmények kiválóan alkalmasak a lámpaláz, a szerepléssel összefüggő szorongások oldásában. A hagyományos nyugtatókkal szemben külön előnyük, hogy nem csökkentik a szellemi teljesítőképességet. Ezért is válhattak a lövészsportok tiltott doppingszereivé.

A gyógyszerek mellett szinte mindig szükség van a pszichoterápiára, különböző stresszoldó módszerek elsajátítására, a rosszul rögzült magatartási minták újratanulására. Hiszen a cél nem a folyamatos gyógyszerszedés és a pszichés problémák egy részének végleges elfedése és konzerválása, hanem lehetőleg a gyógyulás. Ezért mindig érdemes rákérdezni ezekre a lehetőségekre, a csoportok vagy egyéni terápiák elérhetőségére, helyére és idejére. A beteg érdeke, hogy kitartással részt vegyen ebben is.

Megelőzés

Bár a szorongásos kórképek esetében is kimutatható a genetikai hajlam, mégis számos tényező szükséges kialakulásokhoz, amelyben jelentékeny a környezeti hatások és a nevelés szerepe.

Fontos, hogy már a gyermekkor félelemtől mentesen, kielégítő szociális körülmények között és irreális szülői elvárások nélkül, szeretetteljes légkörben teljen. A legfontosabb, hogy a szülők olyannak fogadják el gyermeküket olyannak, amilyen. Ne állítsanak elé elérhetetlen célokat, követelményeik összhangban legyenek a gyermek értelmi-érzelmi-fizikális teljesítőképességével. Fontos, hogy a gyermek tanuljon meg félelem nélkül élni, legyen önbecsülése, tudjon büszke lenni arra, amiben tehetséges, és ne okozzon számára sérülést, ha nem tud minden elvárásnak megfelelni. A szorongó ember számára a legfontosabb, hogy minél előbb - még az önpusztító megoldások keresése előtt - forduljon orvoshoz.

Az első, akikhez fordulhatunk, a családorvosok, akik ma már egyre tájékozottabbak a pszichiátria speciális területein is, de ha bárki úgy érzi, nem kapja meg a megfelelő megoldást, és alaposabb beszélgetésre, kivizsgálásra, kezelésre volna szüksége, nyugodtan forduljon pszichiáterhez, akár ismerősei, rokonai érdekében is. Megtörténhet ugyanis, hogy a háziorvos nem ismeri föl biztosan a szorongásos tüneteket.

Orvosoknak képzettnek kellene lenniük a szorongásos kórképek felismerése területén. A különböző testi panaszok mögött nem csak a gyógyszerekkel megoldható szervi okokat kell keresni, meg kell vizsgálni a lelki tényezőket is.

Gyógyulási esélyek

A gyógyulási esélyek ma már igen jók. A nagy áttörésben elsősorban az SSRI gyógyszerek játszották a főszerepet. Az orvostudomány az elmúlt húsz évben a legnagyobb előrelépést éppen a szorongásos kórképek lényegének megértése és gyógyítása terén érte el. Többek között talán ennek tudható be, hogy az amúgy mindig elkeserítő öngyilkossági statisztikák ma már Magyarországon is sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint akár 20 évvel ezelőtt.

Hasznos tudnivalók

A szorongás népbetegség. Szövődményei életveszélyesek, a betegség viszont jól gyógyítható. Azonnal forduljon tehát orvoshoz, ha a következő tünetek valamelyikét észleli:

Tartós álmatlanság,
Állandósuló tárgytalan félelmek,
Indokolatlan idegesség,
Öngyilkossági gondolatok, késztetések,
Késztetések logikátlan cselekmények rendszeres véghezvitele,
Vissza-visszatérő fenyegető gondolatok,
Kórosan lehangolt lelki állapot, indokolatlan bűntudat, önvád,
Minden olyan lelki állapot, mely életét megnehezíti és a kilátástalanság érzésével társul.

A szorongás a beteg munkaképességének és - önkorlátozó - magatartása miatt életminőségének súlyos csökkenésével jár. A külső körülményekhez, azok megváltozásához nehezen tud alkalmazkodni.

Szerző: Máriáss Márta / Lektor: Prof. Dr. Újszászy László

Szenvedélyesen szeretsz játszani vagy a játék a szenvedélyed? Egyáltalán nem mindegy! A szenvedélybetegségek, legyen az az alkohol-, a kábítószer- vagy akár a játékfüggőség, károsak az egészségre és a társas kapcsolatokra is. Hiába tűnik úgy, hogy az az egyetlen menedék a valóság elől, valójában csak tetőzi a problémákat. Vedd észre a jeleket, és segíts magadon vagy ismerősödön!
 
Játékszenvedély? Vedd észre!
 

Milyen tünetekkel jár a nyereményjáték függőség?

Először is szögezzük le, hogy a játékszenvedély egy betegség, amit kezelni lehet és kezelni kell. Olyan, mint az alkoholizmus vagy a kábítószer függőség, bár kicsit hosszabb ideig tarthat, mire az érintett személy környezetének feltűnik a baj. Akár egy teljes év is eltelhet, mire felismerjük a jeleket, a tüneteket.

Egy tipikus szerencsejátékost így jellemezhetnénk

Kissé antiszociális, befelé forduló típus, aki nem szeretne és nem is tud megfelelni a társadalmi elvárásoknak. Ennek ellenére az átlagosnál jobban vágyik az elismerésre. Fontos számára a pénz, de azt nem feltétlenül munkával szeretné megkeresni. A legjellemzőbb érzelem, amit a munkával kapcsolatban érez: a düh. Stressz alapú, lelki betegségekkel küszködik.

Amikor kialakul a játékfüggőség, teljesen elfordulhat a családjától és a munkájától. Deviáns viselkedésével együtt jár egy fajta belső izgalom, felfokozott hangulat és nyughatatlanság is. Minden a játék körül forog, napjait, érzéseit, gondolkodás módját és hangulatát az határozza meg. Ha kell, hazudik, kölcsön kér vagy hitelt vesz fel, hogy a játék folytatódhasson. Annak ellenére, hogy a probléma negatívan befolyásolja az életét, nem képes leállni vele. Sőt, amikor széthullik a család, vagy felmondanak neki a munkahelyén még inkább szükségét érzi, hogy játsszon. A játék menedék lesz a számára, ahol elfelejtheti a problémáit.

Teszteld magad!

Ha úgy gondolod, hogy sok időt fordítasz egy szerencsejátékra, válaszolj az alábbi kérdésekre.

A teszt forrása: a pokerstrategy.com oldal.

  1. Volt már olyan, hogy addig játszottál, amíg el nem fogyott a pénzed?

  2. Kértél már kölcsön pénzt játékra?

  3. Vettél már fel hitelt a játék miatt?

  4. Rendszeresen túllépi-e a játék az általad megállapított időbeni, és pénzügyi kereteket?

  5. Gondoltál már arra, hogy a játékhoz a pénzt illegálisan szerezd be?

  6. Gyakran gondolsz a játékra?

  7. Loptál már pénzt azért, hogy játszhass?

  8. A játékon kívül más dolgokra nehezen tudsz koncentrálni?

  9. Nyugtalan vagy agresszív leszel, ha nem tudsz játszani?

  10. A normális életed a játékkal összehasonlítva unalmasnak tűnik?

  11. Csökkent az érdeklődésed a környezeted iránt?

  12. Azért játszol, hogy lenullázd a veszteséged?

  13. Eltitkolod a barátaid, vagy a családod elől, hogy mennyit játszol, és mennyit veszítesz?

  14. Gyakran rossz a lelkiismereted játék után?

  15. Előfordult már, hogy tovább játszottál, bár tudtad, hogy magadat vagy mást megbántasz ezzel?

  16. Játszottál már azért, hogy javuljon a hangulatod, és a problémáidat elűzd vele?

  17. Vezetett-e már a játék a családodban veszekedéshez, vagy okozott problémákat?

  18. Lógtál-e a munkából/iskolából, azért hogy játszhass?

  19. Gondoltál már arra, hogy a játék miatt öngyilkosságot kövess el?

    Ha több mint 7 igened lett, fordulj szakemberhez, aki segíthet a leszokásban. Ilyen például a Névtelen Szerencsejátékosok Magyarországi Közössége, a Gamblers Anonymous hazai szervezete. (1447 Budapest, Pf. 535. Telefonügyelet: +36-20/462-83-04; www.gamblersanonymous.hu; mail: ga@gamblersanonymous.

  orvosok

Képtalálat a következőre: „játékszenvedély”

„Mindig az van, hogy csak még egyszer megpróbálom, most biztosan nyerni fogok’”

A játék betegséggé válhat?

A kóros játékszenvedélyben a beteg a szerencsejátékokról (félkarú rabló, rulett, lóverseny, póker, stb.) nem tud lemondani. Intenzíven foglalkozik vele, tervezgeti a következő kalandját, töpreng a pénzszerzésen. A problémát az jelenti, hogy a játékról képtelen lemondani, semmilyen külső körülmény, családi okok, pénzhiány, adósság nem tántorítja el, hazugságok árán is újra át akarja élni a vágyott élményt.

Ha veszít is, folyamatosan játszania kell, a nyerés reményében, ha viszont sikerült nyerni, azt sem képes abbahagyni, mert még többet akar. Aki már beteg, az a játékért bármit képes feláldozni. Bármilyen összeget, akár egy öröklakást is eljátszanak, az adósságok mértéke sosem számít. Egy páciens pl. az érettségi vizsgája helyett döntött úgy, hogy a pályaudvar éttermének a játékgépén próbál egy kört, majd ott ragadt egy egész napra.

Miért nem mondanak le róla?

Az élmény, amit folytonosan át kell élniük, az az izgalom, a kockáztatás, a nyerés esélye. Ennek során olyan fokozódó örömérzés és kellemes feszültség jelentkezik, ami a vesztésig jelen van, utána általában erős bűntudatot él át mindenki. Ez azt is jelenti, hogy a leszokás nem olyan egyszerű, mert azzal jár, hogy erről a pszichés élményről kell lemondani, aminek a helyén űr támadhat. Mint általában a szenvedélybetegségeknél, itt is nagyon fontos, hogy a beteg képes legyen megfogalmazni, hogy a tünete helyett mit tud elképzelni az életében, mint örömforrást. Fontos megértenünk, hogy ez valóban betegség, tehát a racionális érvek és magyarázatok nem találnak megértésre. A vágy sokkal erősebb, mint a külső nyomás súlya.

Súlyosabb esetekben családok mennek tönkre, válás és anyagi csőd fenyegetheti az életét, mégsem képes leállni.

Miért alakul ki ez a betegség?

Vannak genetikai tényezők, melyek hajlamosíthatnak rá, de ettől még senki nem lesz beteg. Ha belegondolunk, ez eleinte önjutalmazó folyamat, a rákészülés, a kockázat olyan izgalmi állapotot jelent, amiben kellemes érzések vannak jelen. Az állandó rizikóvállalásban jelen van  a vesztés tudattalan vágya, ugyanakkor egyfajta „mindenhatósági” érzés is pl. a saját, kidolgozott szisztémában, amitől majd nyerésre fordul a játék.

A játék során egy beteg jóval több érzelmet élhet át, mint, ami jellemzi őt a kapcsolataiban, nehézségei lehetnek az intimitásban, és a „last game” (az utolsó játék) szindróma rímel a látens öngyilkossági fantáziákra.

A betegség kialakulása azt jelenti, hogy „rátalál” erre a megoldásra, tehát a játék lesz az érzelmek és öröm forrása, és kóros kapcsolata alakul ki vele, amiben képtelen az elszakadásra.

A gyógyulás lehetséges?

Csak akkor, ha a páciens akarja és valóban együttműködik a kezelőivel (compliance). Ez azért nagyon fontos, mert ezt a betegséget is a folyamatos hazudozás jellemzi. A teljes absztinencia elengedhetetlen, és így is nagyon nagy az esély a visszaesésre. 

A Balaton Sound egyik fellépője, a kanadai DVBBS duó öltözőjében a koncertjük után eszméletlen lányokat találtak. Sajtóhírek szerint ismeretlen eredetű italt fogyasztottak, elvesztették eszméletüket, később egyikük szervezetében kábítószert mutatott ki a gyorsteszt. Zacher Gábor toxikológus, a Honvédkórház osztályvezetője az eset kapcsán azt nyilatkozta, hogy „a leggyakrabban használt úgynevezett „randierőszakdrog” még mindig az alkohol, a legnagyobb veszély pedig a naivitás”.

 

 tinka

A közvélekedés szerint azonban jóval veszélyesebbek a partidrogok, amelyeket a védtelen, mit sem sejtő tinédzserek italába csempésznek. Valóban így van, vagy inkább arról van szó, hogy az ital elfogadottabb, mint a kábítószer? Egyáltalán van bármi értelme az összehasonlítgatásnak? Békési Tímea, addiktológiai- és családkonzultánst, gyászcsoport vezetőt, a Kék Pont koordinátorát kérdeztük.

 

Valóban nem érdemes arra a témára túl sok időt fordítani, hogy melyik szer veszélyesebb, károsabb, hiszen egy dologban biztosan azonosak: maguktól nem jutnak a szervezetbe, és annak is oka van, hogy valaki szükségét érzi a használatuknak. Ez nem kielégítő válasz azokban az esetekben, ha valaki akaratán kívül fogyaszt káros szereket. Nagyon jól emlékszem saját tinédzserkoromból arra az alkalomra, amikor - úgy 30 évvel ezelőtt - egy ismert sztárzenekar koncertje után az öltözőjükbe keveredtem barátnőimmel. Pillanatok alatt érzékeltük, hogy itt többet szeretnének tőlünk, mint egy kis beszélgetést, ezért nagyon gyorsan leléptünk.

 

Szeretnék inkább kicsit messzebbről, tágabb, holisztikusabb fókusszal ránézni a témára. Valós információk és kellő rálátás hiányában a közvélekedés arra helyezi a hangsúlyt, amerre a média viszi, és ez, az eddigi tapasztalatok alapján nagyon nem megfelelő és nem is igaz. De mintha a társadalom döntő többsége is szívesen becsukná a szemét, pedig a mai magyar valóság azt mutatja, hogy a függőségek, a problémás szerhasználat terén leginkább a nikotintól és az alkoholtól, gyógyszerektől, a legális és elfogadott drogoktól kellene tartani, hisz az általuk okozott ártalmak a vezető halálokok között vannak, és használatuk jóval kiterjedtebb.

 

Itt van tehát egy óriási probléma a magyar népesség alkoholfogyasztását illetően, miközben az országnak a mai napig nincs alkoholstratégiája (de pálinka tanács és hungarikum, adókedevezmény van); az orvos és segítőszakemberek képzése e téren sem megfelelő; s ami még nagyon sok kárt okoz, hogy a problémát tabuként kezelik, és ez az esetek többségében akadályozza a segítségadást- és kérést is. Persze politikai és gazdasági okokból ezekről nehéz beszélni, ezt nem lehet kritizálni, tiltani, inkább megy a hisztériakeltés az illegális drogokkal kapcsolatban. Olyannyira sikeres egyelőre ez a fókuszáthelyezés, hogy számtalan, drogozó gyerekéért aggódó szülővel találkozom, akik halálra válva jönnek hozzánk segítséget kérni, ha a gyerek füvezik, de azt nem látják ilyen problémának, hogy ha ők minden este alkohollal, gyógyszerrel lazulnak el.

 

Nagyon sok családban a szülői, rokoni minta hibás, mert a gyerek abban nevelődik, hogy kikapcsolódni, lazítani, feszültséget oldani, nehézségeket kezelni, csak valamilyen szerrel lehet. A tudatosság helyett sok és káros normalizáló közhely hangzik el, ami a mértéktelen fogyasztásra buzdít, illetve azt legitimálja. A felnőtt társadalom nem ad megfelelő mintát a szerhasználatra, a védőfaktorok hézagosan működnek, de a fiataloktól elvárjuk, hogy tudatosak és mértékletesek legyenek, de annak súlyos jogi következményei lehetnek, ha hárman elszívnak egy spanglit. Eközben az alkohol csendben több százezer családot tesz tönkre. Álszent a közvélekedés, elitéli ugyan a súlyos alkoholizmust, de a rendszeres, nagymértékű ivást nem, és a legtöbben az érintettek közül is tagadják maguk előtt is függőségüket.

 

A kaliforniai Ignite együttes magyar származású frontembere Téglás Zoltán a HVG-nek adott interjúban az amerikai drogfogyasztásról úgy vélekedett, hogy „a kábítószerek úgy betelepedtek ide, mint valamiféle kullancs. Rengetegen használják, legtöbbször a fiatalkorban kialakuló gyógyszerfüggőséggel kezdődik az egész, a Magyarországon még egyelőre nem forgalmazott, rendkívül erős fájdalomcsillapítók, és antidepresszánsok használata miatt.” Ön szerint Magyarországon is hasonló tendencia figyelhető meg? Mi a véleménye arról, hogy egyes gyógyszerekhez (nyugtatókat, altatókat) legálisan lehet hozzájutni, másokért viszont akár börtönbüntetés is kiszabható?

 

Itt több dologra hívnám fel a figyelmet. Először arra, hogy orvos által felírt, tehát legális gyógyszereket is lehet visszaélésszerűen használni, ami azt jelenti, hogy nem az orvos által felírt mértékben. Aztán a feketepiacon szinte bármilyen gyógyszer beszerezhető, valamint az is baj, hogy ha például egy alkoholfüggőnél az esetleg szükséges gyógyszeres kezelést nem kíséri terápia és személyiségfejlesztés. Ennek egyenes következménye szokott lenni, hogy az illető gyógyszerfüggő is lesz, majd szintén nem ritka, hogy iszik is hozzá. Ez a kombináció még nagyobb probléma és nehezebben kezelhető.

 

Sem az idősebb, sem a fiatalabb generációk körében nem ismeretlen számos nyugtató, szorongásoldó, altató neve illetve használata. Sok-sok nagyszülő és szülő gyógyszeres dobozában ott van, amit sajnos nem ritkán adnak a gyereknek is (vagy egy picit a kutyának is égzengés idején), ha szükségét látják. Pedig ezek a gyógyszerek ugyanazt tudják, mint az illegális rokonaik, viszont az emberek tudatában a legális általában egyenlő a kevésbé veszélyessel. Pedig nem azok! Például az alkohol elvonás időszakára felírt gyógyszereknél ugyanúgy megvan a hozzászokás veszélye, és ha ezt a függőségre hajlamos személyiség nem az orvos által előírt ideig és mértékben szedi, akkor ugyanott találja magát, mint amikor ivott. Ha nem hozzák le a gyógyszerről, akkor a szervezet hozzászokik, toleranciaszintje növekszik és egyre több gyógyszerre lesz szüksége a kívánt állapot eléréséhez.

 

A legális és illegális szerek között azon a téren nincs különbség, hogy ugyanúgy függővé válhatunk tőlük. Csak míg a pl. valamilyen szintetikus anyagot használó, vagy füvet szívó ember jogot sért, és szembe kell néznie a következményekkel, addig ha ugyanez az ember a nagymamája szekrényéből vesz be Frontint, Xanaxot vagy Rivotrilt, az a kutyát sem érdekli. S nem győzöm hangsúlyozni, a nagy baj ott van, ha ezt a függőségre hajlamos személyiség teszi, akkor számára a következmények ugyanolyan súlyosak lehetnek. Sőt nemegyszer orvos és szülő, pedagógus közösen támogatják a gyerekek súlyos gyógyszerezését, megfelelő segítségnyújtás, pszichés támogatás helyett.

 

Az orvosok felelőssége is nagy ezen e téren, mert saját tapasztalatból is tudom, milyen könnyen lehet néhány gyógyszerhez hozzájutni. Egyszer régen, lelkileg kimerülten estem be egy háziorvoshoz, el is sírtam magam, s erre az orvos, akinél életemben először voltam, adott nekem egy fél doboz Rivotrilt... Nem hiszem, hogy ez gyakori, de ilyen esetből egynek sem kellene lenni.

 

Néhány cikk a drogfüggőségről:


„Bizonyos esetekben azok a fiatalok is drogfogyasztóvá válhatnak, akikről nem gondoltuk
volna. Elég csábító formában és elég jó áron kínálják őket ahhoz, hogy a jó nevelést kapott,
visszafogott gyerekek is kipróbálják.” 
www.napidoktor.hu


„A gyermekekbe genetikailag belekódolták, hogy veszélybe keveredjenek…Az agy
homloklebenyi részének alapi területe felelős a kontrollért, vagyis azért, hogy az ember
elfogadja a szabályokat. Ez fiatalkorban kevésbé fejlődik, ezért a tizenévesek feszegetik a
határokat, sokszor csak azért dohányoznak, drogoznak, isznak, verekszenek, mert azt
mondták, az tilos.” 
www.borsonline.hu


Ezek az újságcikkek azt sugallják, hogy mindenki veszélyben van, vagyis bárki, bármikor kábítószerfüggő lehet, csupán a véletlen műve kiből lesz rendszeres használó, alkalmi fogyasztó, vagy absztinens. Milyen szerepe van a családnak a megelőzésben illetve van-e, lehet-e felelőssége a függőség kialakulásában?

 

Az, hogy a kipróbálás után (a 9-11-es iskolai évfolyamon a fiatalok nagy része kipróbál valamit) kiből lesz problémás fogyasztó, az nem a szertől függ - természetesen vannak addiktívabb szerek, mint pl. a heroin - hanem a személyiség állapotától.  Az pedig ilyen fiatalon nagymértékben ott dől el, hogy a család mennyire tudja ellátni feladatát. Jó esetben az első számú védőfaktor, amennyiben a gyerekeknek meg tudja adni azt, amire azoknak testi-lelki-szellemi-szociális fejlődésükhöz szüksége van.

 

Nagyon fontos tudni, hogy a függőség megjelenése egy családban nem az okozója a családi bajoknak, hanem a tünete. Általában már a korábbi generációk is egy diszfunkcionális mintát tudtak továbbadni. Családi betegségnek is szoktuk mindezekért nevezni, és egyértelműen nagyobb sikerrel is lehet kezelni a problémát, ha a család együttműködő és hajlandó a változásra. Kár tehát bűnbakot, de még felelőst is keresni, a megoldásra kell és érdemes fókuszálni, ez hozhat tartós és megnyugtató változást.

 

A család tehát egy rendszer, amely mindig az egyensúlyra törekszik, s ha azt látjuk, hogy valahol a függőség megjelenik, az az egész rendszer, s az azt alkotó egyének rossz működését mutatja, mert a függőség hozzájárul az egyensúlyi állapot fenntartásához.

 

Évek óta vezet csoportokat szenvedélybetegek hozzátartozóinak. Miért a szülők járnak a csoportba, amikor nem ők a szenvedélybetegek?

 

Nem jönnek el könnyen a szülők és más hozzátartozók sem, gondolván, nem ők isznak/drogoznak, miért is jönnének? De aztán erősebb lesz az aggodalom és a féltés, a segíteni vágyás, és végül eljönnek egy csoportba, ahol a munkánk során azon igyekszünk, hogy egyrészt az aktuális problémáikat megbeszéljük, próbacselekvéseket javasoljunk, megtanítsuk őket jól segíteni. Eközben nem titkolt a szándék, hogy a hozzátartozó végre megérkezzen saját magához, a családi rendszerben betöltött szerepéhez, hogy le tudja venni a fókuszt a célszemélyről és saját magával, a saját változásával, felépülésével kezdjen el foglalkozni. S mivel a család – mint már említettem - egy rendszer, ezért ha csak egy tagja is elkezd változni, az nem hagyja érintetlenül a rendszert sem.

 PB Kek Pont 136

 

Melyik az a pont, amikor a hozzátartozók úgy érzik, nekik is szükségük van segítségre?

 

Egyénenként különböző, hogy kinél mikor éri el a szenvedésnyomás azt a szintet, amikor el tud jönni segítséget kérni. Általánosságban azonban elmondható, hogy kevesen jönnek a folyamat elején, hanem inkább akkor, amikor már minden tőlük telhetőt megpróbáltak, már kimerítették eszköztárukat, erőforrásaikat és tehetetlenségükben nagy nehezen eljönnek. Ahogy stigma problémás szerhasználónak lenni, úgy hozzátartozónak is, ezért van, aki több év csoportba járás után sem beszél erről a környezetének, vagy zavarba jön, ha nyilvános helyen találkozunk, és be kellene mutatnia valakinek. Szégyellnek erről beszélni az érintettek, persze aztán szerencsére annál felszabadítóbb számukra, amikor végre megteszik és átélik az elszigeteltségből való kilépés jótékony hatását.

 

Ilyenkor elsősorban az motiválja őket, hogy már nem bírják tovább ezt a helyzetet, és elsősorban maguknak kérnek segítséget, vagy mindezt továbbgondolják, és abban reménykednek, hogyha ők támaszra lelnek, akkor maguk is hatékonyabban tudnak segíteni drogfüggővé vált hozzátartozójukon?

 

A motiváció leggyakrabban a segíteni vágyás, és azzal is lehet legjobban megszólítani a hozzátartozókat, ha ezt helyezzük előtérbe a csoport hirdetésénél. De valóban azon dolgozunk lépésről-lépésre, hogy megtanuljanak „jól” segíteni. S aztán a hozzátartozókkal pontosan ugyanaz ám a helyzet, mint a szerhasználókkal: ha készen vannak a változásra és megvan bennük a kellő nyitottság az önismereti munkára is, akkor akár több évig is eljárnak a csoportba és hathatós változás indul el életükben.

 

Hogyan, milyen konkrét segítséget tud nyújtani a csoport a hozzátartozóknak?

 

A mi ambulanciáinkon (Kék Pont Alapítvány ferencvárosi és békásmegyeri ambulanciája; www.kekpont.hu) a csoportokban úgy dolgozunk, hogy a professzionális szakmai munkát ötvözzük az önsegítés elemeivel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csoportvezetők megfelelő információkkal (a szenvedélybetegségről, annak természetéről, a hatékony beavatkozási lehetőségekről stb.), edukációval segítik a csoporttagok fejlődését s maga a csoport pedig több oldalról tanít, támogat, erősít és megtart. Ezek közül a legfontosabbak: kilépés az elszigeteltségből, ezáltal annak a megtapasztalása, hogy a hozzátartozó a problémával nincs egyedül, végre valahol kibeszélheti magát, megoszthatja érzéseit; mások tapasztalataiból és probléma megoldásaiból tanulva saját, új stratégiák kialakítása, ezek gyakorlati alkalmazásának értékelése; láthatják, hogy mások hol tartanak ebben a folyamatban, s akik előrébb tartanak, ők reményt adnak azoknak, akik az út elején vannak, de egyben ők is láthatják, honnan indultak és hova jutottak. Fontos célunk segíteni a hozzátartozót abban, hogy fokozatosan vissza tudja adni a felelősséget szenvedélybeteg hozzátartozójának, annak saját élete felett.

 

Azok, akik elmennek egy hozzátartozói csoportba mennyire elszántak? Azonnal változást akarnak, és ha ezt nem kapják meg akkor kiszállnak?

 

Ez attól függ, hogy mennyire motiváltak. Változást elérni nem könnyű, ezért ehhez olyan erős motiváció kell, ami kitart egy hosszabb folyamatban is, s ez nem mindenkiben van meg. Sajnos nagy a lemorzsolódás, s ahogy a függők közül is 10-ből 2-3 tud az igazi felépülés útjára lépni, úgy igaz ez a hozzátartozókra is.

 

A hozzátartozóknak van bűntudata, hogy esetleg nekik is felelősségük van abban, hogy szenvedélybeteg a gyerekük?

 

Igen, szinte kivétel nélkül mindannyian küzdenek ezzel az érzéssel. Egyrészt biztatjuk a csoporttagokat az érzéseik megfogalmazására és kifejezésére, ami – ha sikerül - már önmagában gyógyító hatású, másrészt pedig segítünk nekik feltérképezni és értékelni addigi próbálkozásaikat, amelyek sokszor éppen azért nem voltak eredményesek, mert mögöttük a mozgatórugó pont a bűntudat vagy a félelem volt. Igyekszünk őket abban segíteni, hogy erre a felismerésre maguk találjanak rá.

 PB Kek Pont 76

 

Vannak sikertörténetek, vagy azok nem igazán jellemzőek?

 

Igen, és örömmel osztom meg ezeket a csoporton is, mert erősíti a reményt és a hitet, hogy ez másnak is sikerülhet. De azt is hangsúlyoznám, hogy mi segítő szakemberek nagyon értékeljük az apró változásokat is. Én igazi sikertörténetnek azt tartom, amikor a családból elindul egy valaki, - jelen esetben a hozzátartozó - segítséget kérni, s az ő változása nyomán a családi rendszer is változik, és a függőt a józanság irányába mozdítja el, viszont a munka itt nem áll meg, hanem folytatják tovább a felépülés más színterein, pl. családterápiával együtt. Erre a legtöbb példát a komplex rehabilitációs programokban láttam, de természetesen a hozzátartozói csoport segítsége nyomán is elérhető ilyen változás. Erre példa egy olyan, gyermekeit egyedül nevelő édesanya története, aki csoportokba járás, majd családterápia segítségével tudott tartós eredményt elérni. Ő megfogadta azt az ajánlást, hogy a családból az jöjjön el segítséget kérni, aki úgy érzi, hogy baj van. Eljött, és nyitottságának, erős motivációjának köszönhetően évekig nem adta fel a reményt és a munkát, amelynek köszönhetően egy nagyon ijesztő és reménytelennek tűnő helyzetből a gyereke ma már nem csak, hogy sikeresen leérettségizett, hanem egyetemre jár és tiszta. Ennek a folyamatnak sok pozitív hozadéka lett saját maga számára is, mert egyre nagyobb önismeretre tett szert, és felismerte azokat a transzgenerációs mintákat, amelyeket az elődöktől örökölt és öntudatlanul vitt tovább. Eljutott tehát önmagához, megértette saját szerepét a kialakult helyzetben és ezáltal tudott hatékonyabb lenni, „jól” segíteni. A tudatosabb életet, az önismeretben való fejlődést azóta sem hagyta abba, hanem inkább egy élethosszig tartó lehetőséget lát benne, s ezzel nem csak magának tesz jót, de gyermekeinek is egy új, egészségesebb, hiteles példát tud nyújtani.

 

Több önnel készült interjúban is nyíltan beszél arról, hogy ön alkoholista szülők felnőtt gyereke, felépülő társfüggő. Miért tartja fontosnak ezeket elmondani?

 

A destigmatizáció jegyében vállalom ezt fel. Beszélni minderről persze nekem sem könnyű, de azért tudom mégis megtenni, mert a családommal és ezáltal a saját történetemmel kapcsolatban is béke van már bennem. Végigmentem azon a folyamaton, ami ehhez szükséges: megismertem, megértettem, eldühöngtem, elgyászoltam – felszabadultam, megnyugodtam. Tudom mi miért volt, nincs miért szégyellnem magam és szeretném minél több sorstársammal megosztani a felépülés reményét és örömét. Én ott tartok, hogy senkivel nem cserélném el az utam, mert ezáltal vagyok most az, aki. Nagyon szeretem az életem. Sikerült elgyászolnom a veszteségeim és megkaptam ennek ajándékait is.

 

Mit jelent az, hogy felépülő társfüggő?

 

Számomra azt jelenti, hogy a felépülés egy élethosszig tartó folyamat, amelynek nyomán folyamatosan fejlődhetek, s az élet által elém hozott újabb és újabb feladatokat, kihívásokat örömmel és úgy fogadjam, hogy azok személyiségfejlődésemnek lehetőségei egészen halálom órájáig.

 

Nehéz volt ezt először kimondania?

 

Igen. Amikor én először elmentem egy ACA csoportba ( http://www.aca.hu/) és hallgattam a társakat, akkor megállapítottam magamban, hogy szegényeknek nálam sokkal nehezebb sorsa van, tehát nekem nincs is itt keresnivalóm, hiszen ők betegebbek nálam. Az sem volt gyanús, miért lett hányingerem a Szennyes lista (http://www.aca.hu/irodalom/szennyes-lista ) elolvasása után, de két évig nem mentem csoportba. Közben újra megmutatta magát társfüggőségem, újabb veszteségeket éltem át, és olyan mélypontot éltem meg, amiből az a beismerés segített elkezdeni kimászni, amelyet a 12 lépéses programok első lépése alapján frappánsan megfogalmazhattam magamnak: beismertem, hogy tehetetlen vagyok a társfüggőségemmel szemben és életem irányíthatatlanná vált. Ez a mélypont ünnepélye – Pilinszky szavaival.

 

Hogyan jött rá, hogy társfüggő?

 

Az én utam az volt, hogy egy szerencsés véletlen folytán a szenvedélybeteg ellátás területére kerültem, először még laikus segítőként, ahol nem tudtam nem felismerni annak okát, mitől olyan piszkosul ismerős azoknak a sorsa, akikkel dolgozom. Úgy szívtam hát magamba a tudást, mint egy kiszáradt szivacs.

 

Mitől alakul ki? Összefüggésbe lehetett ez azzal, hogy alkoholista szülők gyereke?

 

Egyenes következménye volt, mert csak kevés gyerek rendelkezik olyan fokú rezílienciával (rugalmas megküzdési, ellenálló képesség), amivel elég jól megússza a történetet és felnőtt korában nem lesznek életvezetési problémái. A hibás családi működés nem hagyja érintetlenül a benne nevelkedő gyerekeket, hiszen egy olyan helyzethez kell alkalmazkodni, ami nem egészséges, s aztán ezeket a tanult mintákat öntudatlanul visszük tovább felnőtt életünkbe. Akkor is, ha elhatároztuk, hogy nekünk aztán nem lesz olyan párunk, aki iszik, de valahogy mégis olyat, vagy másképpen problémásat választunk. Az öntudatlan ismétlési kényszer hatására hasonló diszfunkciókkal működő kapcsolatra vagyunk képesek és ezen egy elhatározással még nem lehet változtatni.

 PB Kek Pont 135

 

Ki lehet-e lépni ebből a körből, meg lehet szabadulni a társfüggőségtől, vagy ez olyan, mint az alkoholizmus, hogy hiába nem iszik valaki 30 éve akkor is alkoholistának tartja magát?

 

A tartós felépülésben van az a pont, amikor az már nem is számít, hogy én lehetek-e gyógyult. Eszem ágában sincs abbahagyni a fejlődést egy ponton, hiszen látom, hogy az évek múlásával egyre jobb és teljesebb lehet az életem. Egyébként pedig azt tapasztalom, hogy ha túlságosan elégedett vagyok magammal, akkor szoktam helyes kis taslikat kapni az élettől, ami megmutatja, hogy „bocs aranyom, de nem vagy készen”. De ez jó.

 

Szenvedélybetegek és hozzátartozói csoport mellett viselkedési függőségekkel is foglalkozik: társfüggőséggel, játékszenvedéllyel, munkamániával. A különböző függőségek között van hasonlóság, természetesen azon kívül, hogy mindegyik függőség?

 

Igen, van hasonlóság: abból indulunk ki, hogy az ember egy bio-pszicho-szociális lény, és a viselkedési függőségek is mindhárom téren meg tudnak betegíteni és életvezetési problémákat okozni. Továbbá mindegyiknél számítanak a kialakulás hátterében meglévő családi diszfunkciók, a transzgenerációs és genetikai hatások, nagyon fontos a személyiség állapota, de ugyanígy nem elhanyagolható annak a társadalomnak az állapota sem, amelyben a szenvedélybeteg él.

 

Ugyanúgy lehet gyógyítani a különböző függőségeket?

 

Napjainkban a függőségeknek sok-sok megnyilvánulása, sok-sok arca van, de mindezektől függetlenül e betegség természete alapvetően ugyanaz, ebből következik, hogy a felépülés stációiban sincsenek nagy különbségek. Ahogy egy kedves kollégám szokta volt mondani: sokféleképpen vagyunk egyformák. Bármely függőségről legyen is szó, a beavatkozás, gyógyítás, felépülés eszközeit és lehetőségeit képzeljük úgy, mint egy gazdag svédasztalt, amelynek tartalmából a problémának megfelelő arányban és mértékben veszünk ebből-abból: lehet ez egy kis farmakoterápia, egyéni pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia, családterápia, önsegítő közösség, sport, természetgyógyászat, fül akupunktúra, tánc, bibliakör, önismereti csoport, kertészkedés - és még sorolhatnám a lehetőségeket.

 

Mi határozhatja meg, hogy valakiből drogfüggő, beteges lemezgyűjtő, vagy munkamániás lesz?

 

A függőség kialakulása mindig egy összetett folyamat, több dolog együtthatása nyomán alakul ki, amit hosszan sorolhatnék, de röviden talán elég annyi, hogy a hajlamosító tényezők (feldolgozatlan traumák, stb.) túlsúlya figyelhető meg a védőfaktorokkal (egészséges családi működés, pozitív jövőkép, célok, hit megléte, közösséghez tartozás, stb.) szemben. Amit tudni kell, hogy a függőség megjelenésének egyensúlyteremtő funkciója van, ami vonatkozhat az intrapszichés, interperszonális vagy családdinamikai egyensúlyra. A kontrollfunkciók gyengesége mellett látjuk, hogy a függőség erre tett kompenzációs kísérlet is egyben. Droghasználat esetében gondolhatunk tehát például az öngyógyító vagy önszabályozó funkcióra. Egy ópiátfüggőnél nagy valószínűség szerint magányosság, ürességérzet, depresszió jelentkezik a szer nélkül, ami nagy valószínűséggel a szerhasználat megkezdése előtt is megvolt. Az is megfigyelhető az esetek nagy részében, hogy a történetnek része egy túlóvó, engedékeny, de egyben manipulatív anya, aki gyermekével szimbiotikus kapcsolódást alakít ki és nem hagyja leválni.

 

A beteges lemezgyűjtő (Jó példa erre Máté Gábor Kanadában élő pszichiáter és erről is szóló könyve, mindenkinek tanulságos lehet, A sóvárgás démona, Ismerd meg a függőségeidet, Libri, Budapest, 2012) impulzuskontroll-zavarban szenved, akinél a függőség hátterében lehet például a biztonságérzet és a kötődés megteremtésére irányuló törekvés, vagy az információfeldolgozási rendszer zavara (memória, döntéshozatali, kategorizációs és figyelmi problémák), az átlagnál alacsonyabb lelkiismeretesség és magasabb neuroticizmus. Az ő kezelésükben hatékonyabbnak bizonyultak a kognitív-viselkedés terápiás módszerek. Mivel a betegség sok esetben gyermekkorban vagy a serdülőkor elején kezdődik, a családi rendszer működését is figyelembe kell venni.

 

Ugyanígy nem feledkezhetünk meg a családi rendszer vizsgálatáról egy munkamániás esetében sem, hiszen az ő rendkívül alacsony önértékelése is erősen abból gyökerezik. Fontos tényezők lehetnek a szülők, környezet extrém magas elvárásai, amelynek a gyerek igyekszik, de nem tud megfelelni. Gyenge énerejét külső megerősítésekkel igyekszik fejleszteni, és ezen kívül tüneteit tekintve sokban hasonlít az alkoholfüggőre - ezért születhetett a munkaalkoholista elnevezés. Ezek az emberek ritkán mennek terápiába vagy csoportba, inkább pár- vagy családterápiában kerülnek fókuszba, amikor a diszfunkcionális családban szenvedő partner segítséget kér. Ennek egyik oka, hogy sokan csodálattal tekintenek a munkaániásra, ez is legális, sőt sokak által támogatott „drog”, aminek az érintettre és családjára gyakorolt káros voltát legtöbben nem is értik.

 

Mikortól nevezünk egy szenvedélyt függőségnek?

 

Ha kémiai szerről beszélünk, akkortól, amikor a kontroll képessége elveszett, illetve akkortól, amikor az adott függőség már komoly életvezetési és egészségügyi problémákat okoz (pl. családi és más szociális kapcsolatok romlása, leépülése, megszakadása, munkahelyi problémák, egészségromlás). Ekkor már összességében az élet rovására megy a szenvedély.

 

Baj az, ha valakinek szenvedélyei vannak? Érdemes szenvedély nélkül élni?

 

A szenvedélyességre szükség van, méghozzá az élet minden területén, legyen az tánc, a fák védelme vagy a tudományos kutatás világa. A szenvedélyekkel addig nincs baj, ha az egyén és közössége hasznára, javára van, ha életünkben megfelelő arányban nyer teret. De amint azt látjuk, hogy - bár láttuk a rejtett funkciókat néhány függőség esetében -, hogy ha károkat okoz egészségben, kapcsolatokban, az már nem szenvedély, hanem függőség. Vagyis szenvedélybetegség.

 

Érdemes saját életünket megvizsgálni hétköznapi szokásainktól kezdve egészen a szenvedéllyel végzett tevékenységekig, és feltérképezni, minek milyen funkciója, támogató, megtartó, biztonságot adó szerepe van. Merthogy szokásaink, szenvedélyeink ezért vannak.

 

Középiskolásokkal nagyon jól lehetett dolgozni ezzel a témával és elvinni őket annak megértéséig, hogy a függőség kialakulása nem egy adott szer “képességeitől” függ, hanem a személyiség állapotától, ami lehet függőségre hajlamos.

 

A Kék Pont Drogambulancia honlapján úgy fogalmaz: „Akár a szenvedélybeteg családokat, akár a gyászolókat nézem – akikkel gyásztanácsadóként szintén találkozom – a problémák, nehézségek hátterében tapintható a hagyományos kultúra hiánya.”
Miért? Mi köze a gyásznak, a szenvedélybetegségnek a hagyományos kultúra hiányához?

 

Eredetileg etnográfus vagyok és több év néprajzi gyűjtő- és kutatómunka után kerültem a szenvedélybeteg ellátás területére. Néprajzosként is az emberek lelki állapota, lelki jólléte érdekelt, ezért hagyományos kultúránk azon elemei nyűgöztek le, amelyek a benne élők eme igényeit szolgálták. Ilyen volt a tánc, az ének, a kiáltott rigmusok, valamint az emberélet fordulóit kísérő szokások köre. De tudom, kár azon busongani, hogy az a világ elmúlt, viszont kétségbeejtő, hogy nincs másik eszközkészletünk. Vagy mégis? Ha a rehabilitációs programokat vagy a gyászfeldolgozó és más önsegítő csoportokat nézem, azért valami mégiscsak van. A témáról egy egész szakdolgozatot írtam, de igyekszem néhány példával röviden érzékeltetni, mire gondolok.

 

A személyiségfejlődésnek a legforradalmibb, legnehezebb időszaka, a felnőtté válás, amely az emberélet fordulói között kiemelkedő jelentőséggel bír. Ezen belül is nézzük a fiúk sorsát (mondjuk azért, mert köztük több a drogfüggő). A hagyományos kultúrában  a felnőtté válás folyamatát a közösség segítette és nagy tiszteletben álló, bölcs felnőttek irányították. A folyamat három részből állt: elválasztó (preliminális), határhelyzeti (liminális) és egy befogadó (posztliminális) szakaszból. Ebben a fiatalt kivezették a közösségben betöltött gyerekszerepéből, térben is eltávolították és egy időnélküliséggel jellemezhető szakasz kezdődött. Ekkor nehéz lelki és fizikai próbákat kellett kiállni, testüket külsőségeiben is megváltoztatták (tetoválások, csonkítások, testékszerek), bölcs vezetők által megismerték közösségük eredetét, mítoszait. A beépítő szakaszban pedig a fiatalokat visszavitték a közösségbe, immár mint felnőtt férfiakat. Ebben a folyamatban tehát a gyermek meghalt és egy felnőtt született.

 

Nézzük meg ehhez képest a modern, nem véletlenül beavatás hiányosnak nevezett társadalomban ugyanezt az időszakot. A fiatalok többsége jól-rosszul, de megoldja ezt a feladatot, ám jócskán magára van hagyva. A kábítószeres létezésmód pedig sok-sok elemében a hagyományos beavatási rítusokra emlékeztet, arra való kísérletnek, de természetesen nem azt az eredményt hozza, hanem vakvágányra viszi a fiatalt. Az intézményesített átmenet hiánya miatt a fiatalok egy része „kivonul”, azaz olyan szubkultúrákat hoz létre, amelyeket a társadalom általában deviánsnak minősít. E szubkultúrák hiányosságai a múlt-, vezető- és időnélküliség. A vezető nélküli csoportok egymásban keresnek megerősítést, de a közös élmény csak álidentitáshoz vezet. A hagyományos beavatás liminális szakasza tele van cselekvéssel, rítusokkal, amelyek a szorongást csökkentik, de a marginális helyzetű fiatalok szubkultúráinak passzív időtöltése csak állandó várakozás arra, hogy ez az állapot elmúljon. A hagyományos rítusokban a halál szimbolikus, és újjászületés követi, míg a droghasználó fiatalok halálfantáziái nem vezetnek sehova, mert a konkrét, materiális halálhoz kapcsolódnak. (Bővebben a témáról Péley Bernadette: Rítus és történet című munkájában lehet olvasni.) S miután láttuk, hogy a testhatárok átvágása is része a hagyományos rítusoknak, azon sem kell tehát csodálkoznunk, hogy terjed a különböző testékszerek és fültágítók használata, a tetoválás, hanem inkább jobban megérthetjük, mi a tudattalan motivációja ezeknek.

 

Hihetetlenül izgalmas volt számomra, amikor rehabilitációs otthonban dolgoztam és láttam, hogy a terápia felépítése szépen követi a hagyományos beavatás szerkezetét és tartalmát. Beköltözéskor jön egy izolációs fázis, amikor a fiatal senkivel nem tarthat kapcsolatot addigi életéből, s a rehabon töltött idő alatt komoly lelki (és némi fizikai) munkát is végez, mindezt megfelelő szakemberek és sorstársi közössége segítségével. A kifelé építkező fázisban pedig egyre erősödik kapcsolata az önsegítő közösséggel, mely fontos alapja lesz felépülésének, és sikeres terápia esetén már egy új minőségben születik újjá.

 

A gyász, gyászfeldogozás a másik terület, amelyen tevékenykedem és a néprajzos tanulmányaimmal egy időben ismerkedtem meg Polcz Alaine írásaival. Egy általa szerkesztett kötetben olvastam kitűnő esetleírást dr. Koltai Mária családterapeutától, amely egy olyan cigány család terápiájáról szól, akik tragikus körülmények között vesztették el gyermeküket. Egészen addig nem állt be pozitív fordulat a család veszteségfeldolgozásában, amíg a terapeuták rá nem jöttek, mekkora akadály az, hogy ez az asszimilálódni igyekvő család hátat fordított hagyományos kultúrájának, amely segíthette volna őket ebben a folyamatban.

 

Az elégtelen veszteségfeldolgozás, a halálhoz való megváltozott viszony, a rítusok hiánya összekapcsolódik a problémás szerhasználattal is. A felépülés során rendre előbukkannak az elgyászolatlan veszteségek. Ha megnézzük például a serdülőkori problémás droghasználat hátterében meghúzódó okokat, nagyon gyakran látunk feldolgozatlan traumákat, illetve leválási problémát – amit megint csak okozhat az egyik szülő korai halála. Ezért is veszek részt abban munkában, amelynek keretében veszteségfeldolgozó csoportokat szervezünk félárva gyerekek családjainak.  ( www.gyermekgyaszfeldolgozas.com )

 

 Középiskolai szociális munkám során találkoztam szintén sok esettel, amikor a feldolgozatlan veszteség droghasználathoz vezetett. Ezek közül egyik volt például, amikor egy 15 éves fiút akartak kitenni az iskolából droghasználat miatt. Egy segítő beszélgetés alkalmával elmondta nekem, hogy 11 éves volt, mikor anyja több kísérlet után sikeres öngyilkosságot hajtott végre, majd 13 éves volt, amikor apja is váratlanul meghalt. Így mondta: „akkor kezdtem el szívni, mert úgy nem éreztem a fájdalmat, eltompítottam magam.” Ez a fiú gyerekként még nem rendelkezett megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy tudjon mit kezdeni fájdalmával, de az őt körülvevő felnőttek sem tudtak segítségére lenni.

 

Rendszeresen vezetek csoportokat gyászolóknak, mert sokan nagyon egyedül maradnak gyászukkal, izolálódnak, mivel a tágabb család és a környezet elvárja, hogy mielőbb legyenek jól, az élet menjen ugyanúgy tovább. Pedig egy gyászolónak nem fog úgy menni. S amíg a rítusok, szokások a haldoklás, a halál, a temetés és a gyászidő folyamatát segítették, addig ezek hiányában próbálják a családok és az egyének erőforrásaiknak megfelelően átélni és végigcsinálni ezeket. A modern társadalomban sokszor nagyon magányosan. Bár már érezhető a hatása a Napfogyatkozás Egyesület áldásos tevékenységének az önsegítő gyászcsoportvezetők képzésével, (www.gyaszportal.hu ) azért a többség még mindig úgy próbál élni, mintha nem lenne ennek egyszer biztosan vége. A miénknek is, a szeretteinkének is. S milyen jót tennénk magunkkal, ha mernénk gyászruhában járni, amely jelzi a társadalomnak, hogy mi most egy egészen más állapotban vagyunk. Milyen jót tennénk magunkkal, ha ott tudnánk lenni haldokló szerettünkkel, elbúcsúznánk tőle, vagy milyen jót tennénk magunkkal, ha nem vennénk be egy Xanaxot a temetés előtt, hogy ne sírjunk annyit, hogy tartsuk magunkat, hogy erősek legyünk. S milyen jót tenne velünk az egyház, ha temetési szertartásából nem igyekezne kivenni azokat a mondatokat, amelyek felerősítik, de egyben segítik is átélni azt a fájdalmat, amely átélés fontos a sikeres veszteség feldolgozás szempontjából.

 

A változás okozta stressz terhelés kiegyensúlyozásához szükség volna a rítusokra, amelyek biztonságot nyújtanak, a közösség számára ismertek, így segítenének a közösségek összeforrásában és a megnövekedett stressz feldolgozásában is. Ehelyett „instant” rítusaink vannak (kávézás, dohányzás, alkoholfogyasztás, közben beszélgetés), s bár ezek a szerek  károsak az egészségre, mégis ragaszkodnak hozzájuk valódi rítusok hiányában - írja Pikó Bettina.

 

Összegzésképpen szeretném láttatni azt, hogy melyek azok a párhuzamok, amelyek akár a gyászfeldolgozás folyamatában, akár egy szenvedélybeteg felépülési útjában ugyanazok. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak visszanyúlni ahhoz, ami egyszer már megvolt és adaptálni mostani korunkra, illetve figyelembe venni az ember öntudatlanul meglévő lelki igényeit.

 

Tegyük hát mérlegre magunkban a következő kérdéseket: milyen a viszonyom a halállal, a saját halálommal, van-e és milyen a hitrendszerem, választ ad-e kérdéseimre, félelmeimre, biztonságot ad-e nehézségek idején, milyen a szociális hálóm, az emberi kapcsolataim, milyen és mennyi örömforrásom van az életben; vannak-e terveim, céljaim; keresem vagy megtaláltam-e a számomra kielégítő hivatást - és még sorolhatnám.

 

S mit is ír az anonim alkoholisták nagy könyve, akiknek 12 lépéses programja a leghatékonyabb józanságmegtartó program:

 

Társulatunk soha ne váljon a hiúság áldozatává, gondolván, hogy új vallás feltalálói és alapítói vagyunk. Alázattal beismerjük, hogy az A.A. minden elvét régi forrásokból merítettük.”

 

De idézhetjük Böjte Csabát is:

Hiszem, hogy az Isten által teremtett élet nem juthat zsákutcába,

mindig van megoldás, és minden új megoldás az évezredes válaszokból fakad.”

 

Illetve Weöres Sándor a Teljesség felé c. könyv elején szintén erre utal:

"Hamvas Bélának, mesteremnek köszönöm, hogy megírhattam ezt a könyvet: ő teremtett bennem harmóniát. E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem-keletkezett és nem-múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát."

 

Azt gondolom tehát, hogy nekünk segítőknek fantasztikus gazdagság áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy minél jobban végezhessük munkánkat, amely ránk is visszahat. Ezért én hihetetlenül gazdagnak érzem magam, például azért, mert a gyászolókkal végzett munka folyamatosan emlékeztet arra, melyek is az igazán fontos dolgok az életben. S a gyászolókkal és a felépülőkkel végzett munka során újra és újra meggyúrom én is magam, megnézem a saját válaszaim a kérdésekre. A forrásvidéken járok.

 

Az interjút készítette: Gyárfás Anikó, Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület - csagyi

Az alkoholfüggők egy része alkalmanként fogyaszt nagy mennyiségű alkoholt, nagyobb hányaduk azonban napi rendszerességgel fogyaszt akkora adagot, ami elegendő számára a "szinten tartáshoz".

Szakértőnk: Prof. Dr. Simon Tamás egyetemi tanár, professzor emeritus, az orvostudomány kandidátusa

 

  

A vírusellenes gyógyszer-kombinációt rendszeresen szedő betegek körében az opportunista megbetegedések és tumorok kialakulásának valószínűsége szignifikánsan csökkent, a túlélési idő pedig meghaladhatja a 40 évet is. 

 

Hazánk 1986 óta a HIV/AIDS betegség szempontjából az alacsonyan fertőzött országok közé tartozik. A HIV-fertőzöttek legfontosabb rizikócsoportja kezdetektől fogva a homoszexuálisok, az utóbbi években a fertőzött nők és intravénás droghasználók aránya változatlan. Az utóbbi húsz évben bevezetett korszerű, hatékony, kombinált anti-retroviralis kezelés (HAART) eredményeképpen az AIDS betegség incidenciája és a halálozása hazánkban is drámai mértékben csökkent. Az újonnan bejelentett AIDS esetek nagy részét a korábban nem ismert HIV-fertőzöttek, gyógyszert valamilyen okból nem szedő betegek, illetve a hazánkba már betegen érkező külföldi állampolgárok teszik ki. A vírusellenes gyógyszer-kombinációt rendszeresen szedő betegek körében az opportunista megbetegedések és tumorok kialakulásának valószínűsége szignifikánsan csökkent, a túlélési idő pedig meghaladhatja a 40 évet is. A HIV/AIDS betegség klinikai tüneteit valamennyi gyakorló orvosnak ismernie kell, mert a kezelés hatékonysága jelentősen jobb a korán felismert eseteknél, mint előrehaladt stádiumban.

Napjainkra a Földön a HIV-fertőzött személyek száma már meghaladta a 36 milliót és ez a szám folyamatosan, bár egyre lassabban emelkedik. A legtöbb beteg Afrika Egyenlítőtől délre eső területein él (több, mint 30 millió), de egyre több HIV-pozitív személyt regisztrálnak Dél-kelet Ázsiában (6 millió) és Kelet-Európában (1 millió felett) is. A hazánktól keletre fekvő országokban, elsősorban a volt Szovjetunió tagországaiban a gyors politikai átalakulások, a szegénység, a közegészségügyi szervezetlenség és a felvilágosítás hiánya miatt óriási mértékűvé vált a fiatalok körében az intravénás droghasználat és ennek következtében folyamatos a HIV járvány terjedése a drogosok szexuális partnerei között is. Románia esete egyedülálló a gyermekek közötti, fertőzött vér injekciók által közvetített infekciók tekintetében.

Hazánk megtartotta kedvező epidemiológiai helyzetét: a HIV/AIDS betegség szempontjából továbbra is az alacsonyan fertőzött országok közé tartozunk. Mindazonáltal a nyilvántartott HIV-fertőzött személyek kumulatív száma 2015-ben már átlépte a 3000-t. A fertőzöttek csaknem fele Budapesten él és nagyrészt még mindig a homoszexuális rizikócsoportba tartozik. Hazai transzfúziós fertőzés, vagy vérkészítménnyel történő átvitel 1986 óta már nem észlelhető és csak elvétve fordul elő anyáról magzatra való transzmisszió (13 eset). Napjainkig mindössze 26 HIV-fertőzött intravénás kábítószer-élvezőt szűrtek ki, ami azt mutatja, hogy Magyarországon a drog még nem számottevő rizikótényező és talán még van időnk a drogosok közötti járvány megakadályozására. Ennek érdekében alapvető fontosságú a rendszeres szűrések folytatása, a tűcsere és a methadon program, valamint a felvilágosító munka kiterjesztése a kábítószer használó közösségre. Az elmúlt években észlelhető negatív tendenciák, a növekvő droghasználat és a prostitúció terjedése, valamint az Afrikából és Ázsiából érkező menekültek számának növekedése együttesen hozzájárulnak a hazai HIV járvány terjedéséhez, ezért a megelőző munkát mindenképpen ki kell terjeszteni a fenti csoportokra is.

A HIV elleni gyógyszereket rendkívüli pontossággal, mindennap lehetőleg ugyanabban az időpontban és megszakítás nélkül kell szedni, már néhány dózis elhagyása gyógyszer-rezisztens mutánsok kialakulásához vezethet. Egyeseknél súlyos gyógyszer-mellékhatások alakulhatnak ki, mások nem reagálnak megfelelően az alkalmazott szerekre (pl. primer gyógyszer rezisztencia vagy felszívódási zavar esetén).

A kezelés a betegséget nem gyógyítja meg, a gyógyszereket a pácienseknek mai tudásunk szerint élete végéig szednie kell. A legújabb protokollok szerint anti-retrovirális gyógyszer kombinációt valamennyi HIV-fertőzöttnek ajánlott szednie, függetlenül a betegség stádiumától.  A kezelés célja, hogy a vérben a vírusmennyiség a kimutathatósági szint alá (20 kópia/mm3) csökkenjen és a celluláris immunrendszer a lehető legnagyobb mértékben regenerálódjon (CD4+ limfocitaszám 500/mm3 fölé). A kezelés megszakítása a vírusok újbóli megjelenéséhez és a CD4+ sejtek csökkenéséhez, végső soron az AIDS kialukálásához vezet.

A HAART bevezetésének eredményeképpen a fejlett országokhoz hasonlóan, hazánkban is az újonnan bejelentett AIDS betegek száma 1996 óta folyamatosan csökkent (1996-ban 46, 2001-ben már csak 20 új beteget regisztráltunk), majd újra emelkedett (2014-ben már 51 esetet észleltünk). Ugyanez mondható el az AIDS okozta halálozásról is, 1994-ben még 34, 2010-ben 10, 2014-ben 15 beteg hunyt el HIV/AIDS betegség következtében. Az opportunista megbetegedések a HIV-fertőzés késői szakaszában jelentkező, illetve az AIDS stádiumot jelző infekciók, illetve daganatok. Bár az opportunista infekciók nagy része gyógyítható, korábban ezek voltak felelősek a halálozásért. A gyógyszeres kezelés következtében a súlyos, életveszélyes opportunista infekciók és tumorok előfordulása 2000-re 3-5 eset/100 betegév-re csökkent a korábbi 20-22 eset/100 betegévről. A kísérő fertőzések száma is jelentősen csökken, ha a keringő vírusmennyiség 20/mm3 alatti, illetve a CD4+ limfocitaszám 200/mm3 fölé emelkedik. Az 1995 óta elérhet hatékony, korszerű, kombinált anti-retrovirális terápia az első időkben számtalan gyógyszer mellékhatás ellenére is alapjaiban változtatta meg a fertőzöttek életminőségét és nagymértékben javította az életkilátásokat. Az elmúlt tíz évben pedig korszerű, rendkívül kevés korai és késői mellékhatással rendelkező gyógyszerek kerültek forgalomba, amik a HIV/AIDS betegséget egy jól kontrollálható, krónikus állapottá alakították.  A vírusellenes kezelés hatására korábban gyógyíthatatlan opportunista fertőzések (progresszív multifocalis leukoencephalopathia, microsporidiosis, cryptosporidiosis) klinikailag javultak, sőt teljes gyógyulás is előfordult. Jó hír, hogy az utóbbi években 5-6 teljesen egészséges kisbaba születik olyan HIV-pozitív édesanyáktól, akik HAART kezelésben részesülnek.

A vírusellenes kezelés megkezdése után bizonyos daganatok (Kaposi sarcoma, egyes non-Hodgkin lymphomák) növekedése lelassulhat, vagy megállhat és a HAART és a citosztatikus kezelés együttes alkalmazásakor teljes regresszió is kialakulhat. Az AIDS stádiumban rutinszerűen alkalmazott kemoprofilaxis (Pneumocystis jiroveci pneumonia, toxoplazma, citomegalovírus és a tuberkulózis ellenes fenntartó kezelés) az anti-retroviralis kezelés hatására, a CD4+ limfocita-szám 200/mm3 fölé emelkedésével párhuzamosan abbahagyhatóvá válik. 

Opportunista megbetegedés ma már szinte csak azoknál fordul elő, akik nem tudtak HIV-fertőzöttségükről és immunrendszerük folyamatos károsodása miatt jelentkezik valamilyen szövődmény, illetve azoknál, akiknél a gyógyszeres kezelés különböző okokból (rendszertelen gyógyszerszedés, elégtelen gyógyszer kombináció, primer rezisztencia) nem hatékony. Szerencsére primer gyógyszer rezisztencia (eleve rezisztens vírussal történik meg a fertőződés) előfordulása hazánkban 4% alatti.

A magyarországi, jelenleg több, mint 1400 HIV/AIDS-es beteg vírusellenes kezelésére fordított összeg évről évre folyamatosan emelkedik, 2014-ben ez a szám már 1500 millió forint felett volt, melyet teljes egészében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszíroz, a betegeknek mindössze dobozdíjat kell fizetni. Ezzel szemben a kórházban és a táppénzen eltöltött idő, az opportunista fertőzések gyógyítására és a fenntartó kezelésre fordított összeg (csak a CMV okozta retinitis elleni fenntartó kezelés ára akár havi félmillió forint is lehet) jelentősen csökken, így a társadalombiztosító számára a drága vírusellenes terápia megtérül. A fertőzöttek visszatérhetnek családjuk, barátaik, ismerőseik körébe, dolgozhatnak tovább, sőt a gyógyszeres kezelésnek epidemiológiai vonatkozása is van, hiszen a megfelelően kezelt személyeknél a vírusátvitel valószínűsége minimális.

Valamennyiünk számára továbbra is alapvető cél a hazai kedvező járványügyi helyzet fenntartása, ezért tovább kell folytatni és ki kell terjeszteni a prevenciós munkát, a szűréseket, a HIV-fertőzött személyeket pedig meg kell győzni a gondozás fontosságáról, a gyógyszeres kezelés hasznáról. Kiemelt fontosságú az ismeretterjesztés a lakosság és az egészségügyi személyzet körében, annak érdekében, hogy felismerjük a betegség kezdeti tüneteit, illetve, hogy tovább csökkentsük a tévhiteket és a HIV-pozitív betegek diszkriminációját, hiszen napjainkra a HIV/AIDS betegség már, ha gyógyíthatóvá nem is, de jól kontrollálhatóvá vált.          

 Irodalom:

  1. Epinfo 2015;47(22):571-576.
  2. Benson AC, Kaplan JE, Masur H, Pau A, Holmes KK: Treating opportunistic injfections among HIV-infected adults and adolescents. Recommendations from CDC, the National Institutes of Health, and the HIV Medicine Association/Infectious Diseases Society of America, 2004, 1-135.
  3. Centers for Disease Control and Prevention. Sexually transmitted diseases treatment guidelines 2006. MMWR 2006.55(no RR-11),1-100.
  4. 2002 USPHS/IDSA guidelines for the prevention of opportunistic infections in persons infected with human immunodeficiency virus: U.S. Public Health Service (USPHS) and Infectious Diseases Society of America (IDSA). MMWR Morb Mortal Wkly Rep 2002 Jun 14.51(RR-08),1-46
  5. Guidelines for Prevention and Treatment of Opportunistic Infections in HIV-Infected Adults and Adolescents. MMWR 2009 (58), RR04: 1-198. http://aidsinfo.nih.gov/guidelines 2013.
  6. EACS GUIDELINES, Version 8.0, Oct 2015, Jens D. Lundgren, 153-189.
 
(forrás: Medical Tribune) Dr. Szlávik János ,Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet

medicalonline 

Teljes körű kezelésre és rehabilitációra ad lehetőséget a megyei kórház pszichiátriai osztályának bővítése és modernizálása.

 

– Most már komplex pszichiátriai rehabilitációra van lehetőségünk a megyei kórházban. Olyan teljes körű szolgáltatást tudunk nyújtani, amely magában foglalja a gondozót, a nappali szanatóriumot, a korai rehabilitációt és a rehabilitációt – mondja dr. Kertész Ágnes, a megyei kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosa. Mint megtudtuk, a nappali szanatórium átmenet a kórházi kezelés és a gondozás között. A páciens napközben az osztályon tartózkodik, részt vesz csoport- és egyéni foglalkozásokon, szocioterápiás és gyógyszeres kezelést kap. Az éjszakát és a hétvégét azonban otthonában tölti.

A foglalkoztatóban folyamatosan láthatóak pácienseink munkái, egyfajta inspirációt, segítséget adva a többieknek (Fotó: Makovics Kornél)

A foglalkoztatóban folyamatosan láthatóak pácienseink munkái, egyfajta inspirációt, segítséget adva a többieknek (Fotó: Makovics Kornél) 

A főorvos elmondta azt is, hogy az osztályon egy úgymond korai rehabilitáción vehet részt a páciens, amely hidat képez az akut felvétel és a felépülés között. Amennyiben további rehabilitációra van szükség, az a megyei kórház szocioterápiás és rehabilitációs részlegében zajlik, ahol újra sikeresen beindították a felépülésen alapuló rehabilitációs kezeléseket.

– Nagyon fontos, hogy méltó körülmények között történjen a kezelés, és ez most végre teljes mértékben megvalósulhatott, amit a páciensek is érezhetnek. Az új épületrész elkészültével lehetőségünk van a terápiás repertoár bővítésére. Kialakítottunk egy relaxációs szobát, ahol a hagyományos kezelés mellet például fényterápiát kaphatnak a szezonális depresszióban szenvedő páciensek. A relaxációs szobának abban is fontos szerepe van, hogy különféle relaxációs módszereket taníthassunk meg a pácienseinknek, melyek bizonyos formái otthonukban a mindennapi stressz kezelésében jól alkalmazhatóak – mondja dr. Kertész Ágnes.

Osztályukon a kreativitás felélesztésének segítségével valósítják meg a reinetgrációt és a felépülést pácienseinknél. Az előhívott kreativitáson   keresztül az önmegvalósítás, a közösség részévé válás a cél. Ezt szolgálja az irodalom, a zene, az aktív ének, a kézműves foglalkozások, a tánc és a rajz. A foglalkoztatóban folyamatosan láthatóak pácienseink munkái, egyfajta inspirációt, segítséget adva. A nagy előadótermet egyaránt használják a páciensek és a személyzet is. Utóbbiak számára itt zajlanak a megbeszélések, a szakmai előadások, konferenciák. Pácienseik számára itt tartják a kulturális programokat, például koncerteket, író-olvasó találkozókat.

Nagyon fontos, hogy az osztály nyisson a külvilág felé, mert ez szintén a felépülést szolgálja. Ennek szellemében a betegek munkáiból már több helyszínen volt kiállítás. Az osztály dolgozói pedig városi szintű egészségnapokat szerveznek, például Alzheimer-, alvászavar- és depresszió szűrést, emellett ismeretterjesztő előadásokat tartanak és prevenciós csoportokat hoznak létre és működtetnek.

Fontos a helyes táplálkozás és mozgás

Az osztályon működik egy úgynevezett depó-ambulancia is, országos szinten mindössze néhány ilyen található. A depó-ambulancián a krónikus pszichotikus betegek kezelése folyik. Felmérik az állapotukat, vérnyomást, súlyt, haskörfogatot, majd a megfelelő táplálkozási és a mozgási tanácsokkal igyekeznek javítani az állapotukon életmód-csoportok működtetése keretében. A megfelelő táplálkozás és mozgás ugyanis nagyon fontos a pszichiátriai gyógyszereknél, mert némely mellékhatást kompenzálni kell. A pácienseknek dietetikus ad táplálkozási tanácsokat, a konkrét betegségre kidolgozott pszichoedukáció pedig abban segít, hogy megismerje betegségét.

Rehabilitációs központ a megyei kórházban

Átfogó orvosi rehabilitációt nyújtó megyei centrumot adtak át a közelmúltban a Tolna Megyei Balassa János Kórházban. A rehabilitációs centrum egymásra épülő és szorosan együttműködő osztályok, szakambulanciák és gondozók rendszere. A vasárnap ünnepélyes keretek között adták át a kórház Rehabilitációs Központját. A mozgásszervi-, kardiológiai-, tüdőgyógyászati- és elmegyógyászati rehabilitációt ellátó létesítmény 588 millió forint konzorciumi és központi állami támogatás révén valósult meg. A fejlesztésnek köszönhetően emelkedik az ellátás színvonala és további fejlesztésre nyílik lehetőség.

Venter Marianna

A mentális betegségben szenvedők öngyilkossági kockázatát vizsgáló eszközök nem elég megbízhatóan tárják fel az érintettek állapotát - állítja egy friss tanulmány, amelyet a PLOS ONE tudományos lap ismertette.

 
Az átfogó analízist Matthew Large, az ausztrál UNSW Egyetem pszichiátriai tanszékének professzora vezette. Megállapították, hogy az öngyilkossági kockázatot felmérő eszközöknek nem sikerült megjósolniuk az öngyilkosság bekövetkeztét, továbbá nem találtak bizonyítékot arra sem, hogy a tudomány előrehaladt volna az elmúlt fél évszázadban ebben a kérdésben.
A kutatók azt vizsgálták, hogy mekkora az öngyilkosság esélye a nagy kockázatúnak, valamint az alacsony kockázatúnak ítélt kategóriákban, és azt, hogy mekkora az öngyilkosságok aránya a két csoportban. Elemeztek minden hosszú távú kutatást - összesen 37-et -, amely az elmúlt ötven évben a világon készült.
Nem tudják megbízhatóan kimutatni az öngyilkosság kockázatát

Nem tudják megbízhatóan kimutatni az öngyilkosság kockázatát

Miért követ el valaki öngyilkosságot, és miért tud valaki más megküzdeni egy hasonló élethelyzettel? Hogyan tudnak segíteni a szakemberek és a társadalom? Részletek!

Összességében a vizsgálat kimutatta, hogy az öngyilkosság veszélyének értékelési módszerei valamivel jobb eredményt hoztak, mint az esély egyszerű kimutatása, de az öngyilkossági kockázati értékelésénél sajátos módon a komplex metódusok nem hoztak statisztikai előnyt ahhoz képest, mint amikor egyetlen tényezőt használtak.
Azt találták, hogy nincs megbízható módszer az öngyilkossági kockázat felmérésére: az öngyilkosságok fele az alacsony kockázatúnak ítélt csoportokban történt, míg a magas rizikójú kategóriákba sorolt betegek 95 százaléka nem követett el öngyilkosságot.
 
Házipatika, MTI/ScienceDaily

A máj betegsége nemcsak az alkoholizmushoz köthető, hanem az elhízáshoz is. Ismerjük meg közelebbről ezt a fajta májbetegséget! 

 

Az elhízás növekvő gyakoriságának egyik következménye, hogy egyre többeknél jelentkezik az ún. metabolikus szindróma, amely az elhízás és a mozgásszegény életmód szövődményeként jelentkező anyagcsere-rendellenesség. A metabolikus szindróma jellemzői lehetnek: 

  • a magas vérnyomás,
  • a vérzsírok emelkedett szintje,
  • az alacsony HDL (jó) koleszterinszint,
  • vércukor emelkedett szintje, az inzulinrezisztencia,
  • valamint a hasi (alma) típusú elhízás. 

Összefüggés az elhízás és a máj betegségei között

A metabolikus szindróma az egész szervezet betegsége, emellett egyes szerveket külön is érinthet. Ha a májat érinti, a máj szöveteiben zsírcseppek halmozódnak fel, és kialakul az ún. nem alkoholos zsírmáj-betegség.

A nem alkoholos eredetű zsírmáj (NAFL – non-alcoholic fatty liver) napjainkban a leggyakoribb krónikus májbetegség. Kialakulásának hátterében tehát a szervezetben felhalmozódó zsír áll, nem a nagymértékű alkoholfogyasztás, amely szintén ilyen jellegű elváltozást eredményezhet. A betegség leggyakrabban a 40-60 év körüli felnőtteket, egyes források szerint elsősorban a nőket, mások szerint a férfiakat és a nőket egyaránt érinti. Ijesztő tény, hogy sajnos egyre gyakrabban már gyermekkorban kialakul, a gyermekek körében is gyakoribbá váló elhízás miatt. 

A nem alkoholos zsírmájnak nincsenek jellegzetes tünetei, általában más betegség kivizsgálása során derül rá fény, legtöbbször vérvizsgálat vagy ultrahangos vizsgálat során. Bár ez a betegség általában nem okoz panaszokat, mégis komolyan kell venni, hiszen következményekkel járhat. A felhalmozódó zsír miatt a májban gyulladás keletkezhet (ún. zsírmáj hepatitis), amely hosszútávon kötőszövetesedést okoz és veszélyezteti a máj egészséges működését. Hosszú távon maradandó májkárosodás, és/vagy rosszindulatú elváltozás is kialakulhat.

A nem alkoholos zsírmáj diagnózisa azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a baj végleges, ugyanis ebben a stádiumban a betegség még visszafordítható. Az életmódváltás, a fogyás és a rendszeres testmozgás jelentősen hozzájárulhat a kialakult állapot javulásához. A testtömeg 5-10%-os csökkentése javítja az inzulinérzékenységet és a májelzsírosodást is jelentősen csökkenti, hiszen amikor elfogynak a látható helyeken lerakódó zsírpárnák, a májban raktározódó zsírcseppek is fokozatosan eltűnnek.

Ebben segítségünkre lehet, hogy megérkezett a jó idő, ezért azt használjuk ki! Töltsünk minél több időt a szabadban, mozogjunk sokat, az étkezésekhez pedig válasszunk többfélét a folyamatosan bővülő zöldség- és gyümölcskínálatból. 

2016 első hat hónapjában csaknem annyian haltak meg AIDS-ben Magyarországon, mint tavaly egész évben. Az új fertőzöttek között az elmúlt öt évben megháromszorozódott a nők száma, ezért fontos, hogy terhesség és gyermekvállalás előtt mindenképp menjenek rutinszűrésre. 

 

Szomorú tény, hogy megnövekedett 2016-ban az AIDS-es áldozatok száma Magyarországon: míg az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) jelentése szerint 2015-ben egy év alatt 11 beteg vesztette életét, idén június végéig már 8 áldozatot szedett az immunhiányos tünetegyüttes. A magas halálozási arány miatt a betegséggel foglalkozó infektológus szakemberek a HIV-fertőzés korai felismerésének fontosságára, illetve ehhez kapcsolódóan a szexuálisan aktív felnőttek rendszeres HIV-szűrésének szükségességére hívták fel a figyelmet ma a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórházban tartott sajtótájékoztatón.

Nőtt a női fertőzöttek száma Kép: Pixabay

Magyarországon évente mintegy 2-300 új HIV-fertőzöttet regisztrálnak, és bár nincs az országban járvány, de továbbra is sok a felderítetlen fertőzött. A becslések szerint legalább négyezer hazai HIV-pozitív beteg lehet, az érintettek több mint fele nem tud az állapotáról. A fertőzöttség csak szűréssel mutatható ki, ezért sokkal több embert kellene szűrni – mondta Dr. Szlávik János, az Egyesített Szent István Szent László Kórház (ESZSZK) infektológus főorvosa.2016-ban – június közepéig – több, mint 100 esetet regisztráltak az ESZSZK-ban.
Jelenleg 1700 regisztrált HIV-fertőzött él itthon, több, mint 90%-uk rendszeres kezelésben részesül.

Mivel a HIV-fertőzés akár 5-10 évig is tünetmentesen lappanghat, a felderítetlen esetek és a HIV-szűrések alacsony száma miatt minden évben 40-50 esetben már a sokkal veszélyesebb AIDS-stádiummal kell kezelni a pácienseket. A kialakult AIDS-betegséggel diagnosztizáltak száma hasonló az egy évvel korábbihoz: 2016 első félévében 20 ilyen esetet regisztráltak. 

 

Íme a tünetek:

A heveny HIV-fertőzés korai stádiumában általában:
rossz közérzet, láz, ízületi fájdalmak, torokfájás, többszörös nyirokcsomó-duzzanat, ritkábban kiütések alakulnak ki.
Ezek azután néhány nap vagy hét alatt spontán, kezelés nélkül megszűnnek. Ebben az első szakaszban igen magas a vírusszám, éppen ezért nagyon erős a fertőzőképesség. A tünetmentes időszak akár 5-10 évig is tarthat, ezalatt a beteg közérzete jó, miközben szervezetében zajlik a vírusszaporodás. Ebben az állapotban is fennáll a fertőzőképesség.
Amikor az immunrendszer és a vírus egyensúlya megbomlik, fokozatosan megjelennek a betegség „gyanújelei”.
Semmilyen más betegséggel nem magyarázható, hónapokig elhúzódó nyirokcsomó-duzzanatok alakulhatnak ki, valamint a kezelésre sem reagáló szokatlan bőrgyógyászati kórképek jelentkeznek. Például az övsömör vagy a gyorsan szaporodó vírusos szemölcsök, gombás fertőzések a hüvelyben, a szájban. Jellegzetes a súlyos faggyútúltengés okozta arcbőrgyulladás is. Előfordulhat ezeken kívül tartós láz, hasmenés, jelentős fogyás, éjszakai izzadás, stb.   

A HIV-fertőzés utolsó stádiuma, az AIDS-betegség átlagosan 10 év után alakul ki. Ebben a szakaszban vírusellenes kezelés nélkül már visszafordíthatatlan az immunrendszer károsodása.
Az alacsony CD4+ sejtszám miatt fertőző és rosszindulatú daganatos, úgynevezett indikátorbetegségek jelentkeznek, úgymint például a tuberculosis, a Kaposi-szarkóma, Pneumocystis carinii parazita okozta tüdőgyulladás, gombás nyelőcső vagy agyhártya gyulladás vagy agytályog. A beteg halálát többnyire nem a HIV, hanem az általa okozott immunkárosodás és annak következményei – valamely fertőzés vagy tumor – okozzák.

 

Szűrés – szülés – élet

A HIV-fertőzés már jó ideje nem a halálos AIDS-betegség előszobája. A jól kezelt fertőzöttek vírusszáma drasztikusan lecsökkenthető, így az érintettek teljes életet élhetnek, dolgozhatnak, sőt a magzat veszélyeztetése nélkül gyermeket is vállalhatnak.

„Néhány évvel ezelőtt még azt javasoltuk, hogy akik sűrűn váltogatják szexuális partnereiket, vagy külföldön, esetleg külföldivel létesítettek szexuális kapcsolatot, a biztonság kedvéért menjenek el szűrésre. Ma már azt tanácsoljuk, hogy mindenki, aki több partnerrel rendszeres nemi életet él, csináltasson évente HIV-tesztet” – hangsúlyozta dr. Szlávik János, az ESZSZK infektológus főorvosa.Különösen igaz ez a fiatal felnőttekre: a 2015-ben regisztrált 220 HIV-fertőzött több mint fele (53%-a) a 20–34 év közötti korcsoportból került ki.

A hosszú távon is fenntartható panaszmentes élet feltétele viszont, hogy idejében felfedezzék a HIV-fertőzést és minél hamarabb elkezdődjék a páciens gyógyszeres kezelése. Ezt biztosíthatja, hogy ne alakuljon ki a betegség AIDS-fázisa.
A hagyományos vérvételen kívül ma már gyorstesztek is rendelkezésre állnak: a beteg ujjából vett vérmintából rövid idő alatt megállapítható, hogy fennáll-e a HIV-fertőzés gyanúja. Ilyen gyorsteszttel végzett, ingyenes, anonim HIV-szűrésre van lehetőség hétfőtől–csütörtökig 14 és 16 óra között, pénteken 13 és 15 óra között a Szent László Kórház Központi Felnőtt Ambulanciáján, illetve nyáron, a népszerű szórakozóhelyeken és fesztiválokon felállított mobil szűrőállomásokon is.

A korai diagnózis életeket menthet, a terápiával elérhető várható élettartam és életminőség megegyezik egy nem fertőzött emberével. A sikeres terápiához nélkülözhetetlen a páciens részéről a fegyelmezettség és a rendszeresség.

A baba is fertőződhet Kép: Pixabay

A baba is fertőződhet Kép: Pixabay

Új rizikócsoportok

Az infektológus szakemberek rámutattak, hogy idén a HIV a korábban itthon nem érintett rizikócsoportokban is megjelent: hazai droghasználók, illetve férfi és női szexmunkások között is diagnosztizáltak eseteket. 

 

EURÓPAI HELYZET
2014-ben, 142 ezer új HIV-fertőzöttel – a jelentési rendszer 1980-as bevezetése óta – a legmagasabb esetszámot regisztrálta az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) Európai Régiós Szervezete. A fertőzött emberek közül 85 ezren Oroszországban, 30 ezren pedig európai uniós országokban élnek. A szervezet jelentése szerint Kelet-Európában a HIV elsődlegesen heteroszexuális kapcsolatokban és intravénás droghasználattal terjed.

„Nincs szó tömeges előfordulásról, de a rizikócsoportok kiszélesedése fokozottan a korai szűrés fontosságára irányítja a figyelmet. Ezt júniusban, a nyaralások és fesztiválszezon kezdetén nem lehet eléggé hangsúlyozni – húzta alá dr. Szlávik János.
Ugyancsak új tendencia, hogy a fertőzöttek között érezhetően emelkedik a nők aránya. Közöttük öt év alatt megháromszorozódott az új HIV-fertőzöttek száma, bár a számok egyelőre még alacsonyak.Ritkán, de diagnosztizálnak olyan HIV-fertőzést Magyarországon, amely terhes nőket érintett, és a fertőzés ténye csak a gyermek születése után derült ki.
Fontos, hogy terhesség és gyermekvállalás előtt mindenképp elmenjünk rutinszűrésre, hiszen a kezelt HIV-fertőzés mellett ma már lehetséges a gyermekvállalás úgy, hogy a magzat nem fertőződik meg. 

életforma