Az egészségesétel-függőség civilizációs betegség, leginkább a magasan képzett, jól kereső, fiatal nők kórképe. Létrejöttében az is közrejátszik, hogy a mai nők sokszor napi 10-12 órát dolgoznak, gyakran családfenntartóként. Mivel a munka mellett kevés idő jut a napi főzésre, étrendünk részévé váltak a félkész ételek, amelyeket csak melegíteni kell, de tele vannak mesterséges adalékanyagokkal.

A fáradtság, a stressz levezetésére az aktív, illetve a passzív pihenést felváltotta a kávé, a cigaretta és az energiaital, illetve gyakran az alkohol. Az egészségtelen életmód miatt érzett szorongást sok esetben hirtelen megkezdett, rövid ideig tartó, mértéktelen diétázások, illetve „életmódváltásnak” titulált egészségesétel-mániák kompenzálják.

Az ortorexia kifejezést először Steven Bratman amerikai orvos használta Health Food Junkies, azaz Egészségesétel-függők című könyvében az 1990-es évek vége felé. Az új civilizációs betegség tünetegyüttese és a háttérben meghúzódó okok leírásakor Steven Bratman saját tapasztalataiból táplálkozott, hiszen évekig maga is a kényszeresen egészséges táplálkozás rabja volt, amelynek látszólag pozitív hozadékai mögött csak akkor ismerte fel a negatívumokat, amikor az egyik táplálkozási filozófiából a másikba „esett”.

Az ortorexia néhány jellemzője:

1. A személy az ételt elsősorban az egészség forrásának tekinti, nem pedig élvezetnek.
2. Rögeszmés összpontosítás az étel kiválasztására, megvásárlására, előkészítésére, elfogyasztására, az étkezés megtervezésére.
3. Szorongás vagy undor jelentkezése a „tiltott ételek” közelében.
4. Mások elítélése étrendbeli szokásaik miatt.
5. Tartós meggyőződés, hogy a személy étrendje egészséges, annak ellenére is, hogy már testi tünetei vannak, például alultápláltság.

Jó és rossz

Az egészséges életmódra, azon belül pedig az egészséges táplálkozásra való törekvés napjainkban teljes mértékben érthető, sőt fontos is. Problémáról akkor beszélhetünk, amikor valaki számára a szigorú „bioétrend” betartása kényszeres cselekvéssé válik. A probléma gyökerét itt is – mint a kényszerbetegségeknél általában – a mérték és a kiegyensúlyozottság szem elől tévesztése jelenti. A jelenség – a tünetek egy részével együtt – ennyiben az anorexiára emlékeztet.

Steven Bratman az anorexiához képest abban látja e betegség különbözőségét, hogy miközben az anorexiás fogyni akar, az ortorexiás vágya a tisztaság, az egészség és a természetesség. Az anorexiával ellentétben az ortorexia a legritkább esetben lehet akár halálos is, ám olyan zsákutca, ami gyakran szociális elszigetelődéshez és hiányos táplálkozáshoz vezet.

Jellemzője az említett kényszer, hogy az illető a táplálékokat jó és rossz, illetve egészséges és egészségtelen kategóriába osztja. A figyelmeztető jelet nem a lemondás jelenti bizonyos táplálékokról, például az állati eredetű zsiradékokról vagy a cukorról. Sokkal inkább az evés témájának értékeléséről van szó. Az ortorexiásoknál a helyes táplálkozás iránti igény túlságosan nagy szerepet játszik, miközben más életkérdések háttérbe szorulnak. Extrém megjelenési formájában – írja Bratman – az ortorexiás számára a búzafűléivással és tofuevéssel töltött nap ugyanolyan értékesnek tűnik, mintha mondjuk hajléktalanok gondozásával foglalkozott volna.

Erőteljes önigazolási vágy él benne, mely lassan elpusztít minden más örömforrást. Az ortorexiás előbb-utóbb olyan pontra érkezik el, ahol élete kizárólag a táplálékok megtervezéséről, beszerzéséről, elkészítéséről és elfogyasztásáról szól. Ha az illető vét az önmaga által felállított szabályok ellen, úgy érzi, a „bűnösnek” vezekelnie kell. Ez a legtöbb esetben még szigorúbb diétát, sőt böjtölési periódust ró rá, mely elmossa az egészségtelen táplálék hatását, és megtisztít. A tiltott étel elfogyasztása tehát az én számára fenyegető és pszichés trauma, mely szorongással és szenvedéssel jár.

Függőség ez is

Az ortorexiánál a függőség minden fontos tünete megjelenik: megszállottság, a boldogsághoz vezető egyetlen útba vetett hit, a kritikával szembeni védekezés kényszere és a társasági élet beszűkülése. Fontos tudni, hogy az ortorexia kialakulása valójában csak tünet, amelynek hátterében sokféle pszichológiai mechanizmus állhat. A pótcselekvés annak a jele, hogy valami elől menekül, korábban sokrétű szükségleteinek, érzéseinek, vágyainak és érdeklődésének szinte egyetlen tárgyává a sajátos étrend vált.

„Jellemző lehet, hogy a diéta kezdetekor öngyűlölet, utálat, szenvedés érzését éli át valaki, amitől a szigorú szabályok és a misztikus hit az étrendváltásban, valósággal megmenti. Azt mondhatjuk tehát, hogy az identitás némiképp átformálódik, és a továbbiakban az élet meghatározó elemévé lesz” – írja Tari Annamária pszichológus. Szerinte ha megpróbáljuk megérteni ennek az egészségmániának a hátterét, a személyiség oldaláról ott találjuk a hipochondriát, a betegségektől való félelmet, amely lappangva már régóta jelen lehet. A diétába vetett misztikus hit valójában ennek a szorongásnak a távoltartására jön létre, ami magyarázza azt is, miért nem lehet racionális érvekkel leállítani valakit, ha már vészesen beszűkült erre az életmódra.

„A fogyasztói kultúrában, amiben élünk, teljesen új viszony alakult ki a test és én között. A manapság gyártott, piacra dobott és árusított diétás, karcsúsító, testedző és kozmetikai karbantartó termékek hosszú sora jelzi, hogy a jó megjelenésnek és a testi erőnlét megőrzésének rendkívüli jelentősége van. Állandóan azzal szembesülünk, hogy a mai kor nője vigyáz magára, a szépsége és az egészsége megtartása elsőrendű számára, mert tudja, hogy csak így lehet sikeres és vonzó” – véli cikkében a pszichológusnő.

Kontroll és szabadság

Az érintetteknek nincs betegségtudatuk, sőt úgy gondolják, mindent megtesznek az egészségükért. E szenvedélybetegségből azért nehéz kitörni, mert az érintett új világszemléletét rendszerint nem problémaként és az életét gúzsba kötő kényszerbetegségként, sokkal inkább erényként és általa szabadon választottként éli meg. Steven Bratman számára a döntő felismerés az volt, hogy miután számos alternatív étrendet kipróbált, észrevette, hogy a különböző táplálkozási filozófiákra nemcsak az jellemző, hogy időnként megkérdőjelezik az orvostudomány eredményeit, de emellett rendszerint egymásnak is ellentmondó étkezési javaslatokkal állnak elő. Míg például a nyers étrend szerint a narancsböjt egészséges, más táplálkozástudományi irányzatok szerint a citrusfélék túl savasak.

Amennyiben megszületik a felismerés, hogy a táplálkozás iránt táplált irracionális elvárások hosszú távon többet árthatnak, mint használnak, az ortorexiás már ezzel is óriási lépést tett afelé, hogy rögeszmévé vált étkezésén változtasson. A gyógyításnak alapfeltétele, hogy étrendünk kialakításakor megtaláljuk az egészséges egyensúlyt, tanuljunk meg szelektálni gyakran túlzott információk között, és igyekezzünk különféle módokon leküzdeni a stresszt.

Az utóbbi azért különösen fontos, mert az ortorexia leginkább a kontrollról szól. Hogy az összezavarodottságban, a sok minden között, amit nem tudunk befolyásolni, legalább az étkezésünket kézben tartsuk. Az legalább csak rajtunk múlik, nem úgy, mint a nekünk stresszt okozó, legtöbbször magánéleti események. Az evészavarok kezelésében a pszichoterápia segíthet. A tünetek mögött meghúzódó okok és tudattalan belső konfliktusok feltárása és feldolgozása segítheti a panaszok csökkentését, és vezethet a tartós gyógyuláshoz.

Forrás: hvg.hu