Susan Forward szerint amikor úgy érezzük, hogy függetlenül másoktól jogunkban és szabadságunkban áll önállóan gondolkodni, érezni, viselkedni, akkor „definiáltuk” önmagunkat. Gyakran óriási a szakadék a szülők elvárásai és a gyermek vágyai között, az engedelmeskedés tudattalan kényszere pedig sokszor úrrá lesz rajta. Cikksorozatunk negyedik részében konkrét technikákat és viselkedési stratégiákat mutat meg, amelyek – ha te is érintett vagy – segíthetnek, hogy megváltoztasd destruktív sémáidat. Gerhát Réka pszichológus írása.

 

Négy részes cikksorozatunk első részében segítettünk neked megvizsgálni a szüleiddel való kapcsolatodat. A második és harmadik cikkünkben részletesen bemutattuk a mérgező szülőket (vö. Forward, 2014): Az alkalmatlanságtól a tökéletes szülő mítoszáig. A rivalizálás, a maximalizmus, a szenvedélybetegség és a végső árulás. A negyedik részben konkrét technikákat és viselkedési stratégiákat ismerhetsz meg, amelyekkel

segítünk azzá az emberré válni, akivé akarsz!

Ha még bizonytalan vagy abban, hogy merj-e szakszerű segítséget kérni, cikksorozatunk, valamint Susan Forward Mérgező szülők című könyve alapján elkezdhetsz önállóan dolgozni. (A bemutatott technikák sok esetben nem pótolják a terápiát, sokkal inkább kiegészítik azt.)

 

Életünk visszanyerésének folyamata az alábbi lépésekből áll:

 

  1. Megbocsátás?

Megbocsáthatsz szüleidnek, de ezt az érzelmi nagytakarítás végén kell megtenned. Hiszen hogyan is ismerhetnéd be a szüleid elleni haragot, ha állítólag már megbocsátottál nekik?! A felszabadulás akkor következhet be, ha már feldolgoztad érzéseidet.

 

  1. A konfrontáció kerülése

Kerüld a konfrontációt addig, amíg érzelmi vihar dúl benned!

 

  1. Hiedelmeid megvizsgálása

Az alábbi lista alapján jegyezd fel azokat az állításokat, melyeket igaznak érzel önmagadra.

Hiedelmek
Hiedelmek listája (vö. Forward, 2014: 201)

Gondolkodj el azon, milyen további hiedelmek akadályozhatnak, és egészítsd ki a listád.

 

  1. Érzelmeid megvizsgálása

Ha érzelmeidet mélyre eltemetted, az alábbi állítások kiindulópontot adhatnak, hogy felfedezd azokat.

Érzelmek
Érzelmek listája (vö. Forward, 2014: 205)

Írj a listához minden érzelmet, de akár testi tünetet is, ami nem szerepel rajta. Ezek után tedd minden állítás végére a „mert” szót, majd rendelj hozzájuk egy hiedelmet a hiedelemlistádról. Amint megérted, hogy miből táplálkoznak az érzéseid, megtanulhatsz bánni velük.

 

  1. A viselkedésformák megvizsgálása

Az alábbi felsorolás alapján jegyezd fel a rád vonatkozó destruktív viselkedésformákat, aztán egészítsd ki a listádat.

Viselkedésformák
Viselkedésformák listája (vö. Forward, 2014: 208-9)
  .
  1. Önmagad definiálása

Amikor úgy érzed, függetlenül másoktól jogodban és szabadságodban áll önállóan gondolkodni, érezni, viselkedni, „definiáltad” önmagad.

Még ha bizonyos hiedelmeid azonosak is a szüleidével, lényeges, hogy önállóan dönts. A kompromisszumos megoldások sem minden esetben rosszak, a lényeg, hogy a kompromisszumot is szabad akaratodból válaszd.

 

  1. „Képtelen vagyok” helyett „még nem tettem meg”

Ha azt mondod, hogy „még nem tettem meg”, kinyitsz egy ajtót, amely az új viselkedésformák felé vezet. Az átfogalmazás segít átkeretezned a véglegeset megváltoztathatóvá, s ezáltal reményt ad.

 

  1. A konfliktusok kontrollja: reflexszerű reakciók helyett átgondolt válaszok

Ha nyugodt tudsz maradni, képes leszel megtartani a kontrollt. Ha nem védekezel, nem adsz támadási felületet.

Nem védekező válaszok
Nem védekező válaszok listája (vö. Forward, 2014: 217)

Valós helyzetekben nehéz átgondoltan reagálni, ezért végezz el néhány szituációs gyakorlatot:

„Képzeld el, hogy veled szemben áll az egyik szülőd, és eleveníts fel egy feszültségkeltő párbeszédet köztetek. Gondold át az egymáshoz intézett szavakat.

Helyezkedj bele akár mindkét szerepbe, majd reagálj másképp a szülő negatív szavaira,

ahelyett, hogy a megszokott módon belemennél a játszmába.”

Ezt követően érzelmileg kevésbé telített helyzetekben (kollégákkal, barátokkal stb.) próbálj meg minél gyakrabban olyan kifejezéseket alkalmazni, melyek segíthetnek kivédened a konfliktusok elfajulását. Végül próbáld ki ezt a szüleiddel. Ne a legnagyobb problémával kezdj, hanem egyszerű szituációkkal.

 

  1. Megszabadulás a felelősség béklyójától

Mondd el (akár tükör előtt) a benned élő sebzett gyermeknek, hogy „Nem Te voltál a felelős…”, és az alábbi ábra, valamint saját élményeid alapján egészítsd ki ezt olyan állításokkal, melyekkel kapcsolatosan úgy érzed, mélyen legbelül hibáztattad magad.

Felelősség1
„Nem Te voltál a felelős…” (vö. Forward, 2014: 224-5)

Majd ismételd meg az állításokat, de kezdd azzal a mondatot, hogy „A szüleim voltak a felelősek…”

 

  1. Megszabadulás a haragtól

A mérgező szülők felnőtt gyermekei a haragot általában a következő destruktív módszerek egyikével vezetik le: eltemetik, és belebetegszenek; szenvedésben élik ki; alkoholba, evésbe, szexbe vagy kábítószerbe fojtják; esetleg minden alkalommal kirobban belőlük.

Az alábbi ábra szemlélteti az adaptív haragkezelési módokat:

Haragkezelés
Adaptív haragkezelés (vö. Forward, 2014: 233)

Ezek a technikák segítenek úrrá lenned a haragodon. Lesz még bőven időd, hogy közvetlenül a szüleiddel szemben is kifejezd érzéseidet.

 

  1. Gyász – „Hogyhogy gyászolnom kell, ha nem halt meg senki?!”

A gyász a veszteségre adott normális és szükséges reakció, melyhez nem feltétlenül kell, hogy valaki meghaljon. Határozd meg a veszteségeidet, hogy megélhesd a gyászt.

Gyász
A gyász lehetséges okai (vö. Forward, 2014: 235)

Eközben írj egy tíz tételből álló listát olyan örömteli dolgokról, amelyek hetente elvégezhetőek, s amelyekkel túljuthatsz a gyászon (pl. társasjáték a barátokkal, habfürdő vagy egy könyv elolvasása). Kérj segítséget olyan emberektől, akik törődnek veled.

 

  1. Személyes felelősségvállalás

Mondd ki hangosan: „Mint felnőtt, a szüleimmel való kapcsolatomban felelős vagyok azért, hogy…”, majd folytasd az alábbi listán szereplő dolgokkal.

Célok
A Felnőtt céljai (vö. Forward, 2014: 239-40)

Ne feledd: ezek célok, nem pedig olyan feladatok, amelyeket egyik napról a másikra kell teljesítened.

 

  1. Konfrontáció – az autonómia felé vezető út csúcsa

A gyakorlatok felkészítettek a konfrontációra, amely azt jelenti, hogy átgondoltan szembesíted a szüleidet fájdalmas múltaddal és nehéz jeleneddel.

Nem az a célod, hogy bosszút állj, rájuk zúdítsd a haragod vagy valami pozitív dolgot kapj tőlük vissza.

A konfrontáció célja, hogy bátran a szüleid elé állj és elmondd nekik az igazságot,

valamint meghatározd azt a fajta kapcsolatot, amelyet mostantól ki akarsz velük alakítani.

A levélírás egy lehetséges mód, amely segít elrendezni a gondolatokat, és addig alakíthatod, amíg nem vagy vele megelégedve. A címzettnek pedig lehetősége van többször elolvasni, és elgondolkodni a tartalmán.

A személyes és a levélben történő konfrontáció is ezekkel a szavakkal indul: „Olyan dolgokat fogok nektek mondani, amelyekről nem beszéltem azelőtt…”, majd az alábbi 4 fő témára tér ki:

  1. Ezt csináltátok velem.
  2. Ezek voltak az érzéseim, amikor ez történt.
  3. Ilyen hatással volt az életemre.
  4. Most ezt várom tőletek.

Nem számít, mi történik a konfrontáció során vagy azt követően.

Mindenképp győztesként kerülsz ki belőle, mert volt bátorságod megtenni!

Ha tetszett a cikksorozatom, és szeretnél első kézből értesülni további önismereti, valamint személyiségfejlesztő írásaimról, akkor kövess engem az alábbi linkre kattintva:

Gerhát Réka pszichológus

 

Felhasznált irodalom:

Forward, S. (2014): Mérgező szülők. Háttér Kiadó, Budapest.

 

Gerhát Réka - mindset

A bejegyzés trackback címe:

http://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr1912870310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.