A családon belüli erőszak és a partnerek közötti bántalmazás kérdése napjainkban is tabu. A jelenséget övező titok és szégyen növeli a látenciát, társadalmi közbeszéd tárgyává ritkán válik. Mikortól tekinthetünk egy kapcsolatot bántalmazónak? Milyen a dinamikája? Melyek az áldozat kilépését nehezítő tényezők? Borbély Lilla tanácsadó pszichológus-jelölt írása.

 

A partnert érintő erőszaknak öt típusát különíthetjük el: a szóbeli, a lelki, a fizikai, a szexuális, illetve a gazdasági-társadalmi erőszakot. Nem csupán az számít, okoztak-e tényleges lelki, testi, szexuális sérülést az áldozatnak, bántalmazásnak tekintjük annak lehetőségét is. A kényszerítés és a szabadságtól való önkényes megfosztás szintén erőszaknak minősül. Az önbizalom módszeres lerombolása, a manipuláció, a beteges féltékenység, az áldozat tapasztalatainak és döntéseinek megkérdőjelezése mind példája lehet a fentebb említetteknek.

A családon belül az erőszak rendszerint a kiszolgáltatott feleket sújtja: leginkább a nők és a gyerekek érintettek. Statisztikák alapján

MINDEN ÖTÖDIK NŐ TAPASZTAL 15 ÉVES KORA FÖLÖTT A PARTNERE RÉSZÉRŐL TESTI ERŐSZAKOT,

a válaszadók közel fele pedig szóbeli-lelki bántalmazás áldozata volt. Az érintettek száma hatalmas, ahogy a látencia is. A szégyen és a félelem gátolja a segélykérést, valamint nagyon sok esetben az áldozat nem ismeri fel bántalmazott szerepét.

 

A bántalmazó párkapcsolat kiépítése

 

A bántalmazó párkapcsolat egy pszichológiai, fizikai és gazdasági csapda, amelyből nagyon nehéz a szabadulás. A leendő bántalmazó eleinte kiépít magáról egy illúziót, így elnyerve a bizalmat. Elcsábít és elbűvöl, majd megkezdi az áldozat izolációját és kontrollját. A bántalmazók gyakran kérik például a partnerüket elköltözésre, elszakítva őket ezzel az addigi szociális hálójuktól, illetve egyre inkább átveszik a pénzügyek irányítását a gazdasági függőség kiépítése érdekében. A következő szakaszban megtörténik az erőszakkal való fenyegetés bevezetése: ekkor a bántalmazó a partnere reakcióira figyel, felméri azokat. Végül az erőszak állandósul.

 

Az erőszak ciklusa

 

Lenore Walker pszichológus a bántalmazó párkapcsolatok dinamikáját vizsgálva egy körforgásszerű mintát fedezett fel, amely három jól körülhatárolható szakaszból épül fel. Eleinte felgyülemlik a feszültség: sűrűsödő és egyre súlyosabb konfliktusok fordulnak elő, a bántalmazó mindenben hibát talál, gyakori a szóbeli erőszak. Az áldozat általában próbál megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak, ezzel igyekszik csökkenteni a feszültséget. A folyamat az erőszakkitörés szakaszába fordul, ami az idő elteltével rendszerint

EGYRE SÚLYOSABB BÁNTALMAZÁSSÁ ESZKALÁLÓDIK.

Ezt a „mézeshetek” követik: a mélységes megbánás és fogadkozás időszaka, melyben akár az udvarlás gesztusai is megjelenhetnek. A szakaszok később egyre gyorsabban követhetik egymást, egészen az erőszak mindennapossá válásáig.


A bántalmazó párkapcsolat egy olyan pszichológiai, fizikai és pénzügyi csapda, melyből nehéz a kilépés.
 

Miért marad?

 

A fokozatosan kiépített függőségi helyzetet rendkívül nehéz elhagyni. Az áldozatok gyakran olyan szegényes szociális segítséggel és pénzforrással rendelkeznek, hogy kilátástalannak tűnik a továbblépés. A bántalmazott játszmát vezethet be a kapcsolatba. Kiépíthet magáról egy illúziót: egy mélyen zaklatott lelkű ember képét, akit esetleg bántalmazhattak is, a partnert ezzel egy „megmentői” szerepbe helyezve, aki segít legyőzni a démonokat. A bántalmazó kapcsolatok „mézeshetek” szakaszai a ciklikusságban tovább nehezíthetik a helyzet elhagyását. Egy másik kapcsolatban keresendő ok a veszély.

A KILÉPÉS AZ EGYIK LEGKOCKÁZATOSABB IDŐSZAK

lehet, hiszen a bántalmazónak nincs mit veszítenie.

A megtépázott önbecsülés és a folyamatos erőszak mellett esetleg megjelenő mentális problémák (pl.: poszttraumás stressz, depresszió) komolyan nehezítik a döntéshozatalt. Az áldozatnak sokszor vannak ambivalens érzései és bűntudata: hibáztathatja magát a bántalmazásért.

Az okok a szocializációban is kereshetők. A női szerepmodellek azt sugallhatják, hogy a nők feladata a család boldogságának és harmóniájának megőrzése, a kapcsolat megromlása esetén pedig annak rendbehozatala. Ez a sugallt elvárás tovább erősíti a béklyót a bántalmazó és az áldozat között.

A „Miért marad?” kérdés

AZ ÁLDOZAT FELELŐSSÉGÉRE HELYEZI A HANGSÚLYT, AMELY HORDOZ MAGÁBAN EGY ÁLDOZATHIBÁZTATÓ HANGOT.

Ehelyett érdemes arra koncentrálnunk, hogyan segíthetjük őt a kilépésben.

A cikk második részében a bántalmazással kapcsolatos tévhitekkel, a bántalmazó párkapcsolat felismerésével, és a kilépés lehetőségeivel foglalkozunk.

 

A szerző Borbély Lilla, tanácsadó- és iskolapszichológus-jelölt, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja.

mindset 

A bejegyzés trackback címe:

http://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr3112821592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.