Jobb híján még az is a szemétbe dobja a használt injekciós tűjét, aki szívesen megóvná környezetét a fertőzésveszélytől. 

Több társát és saját magát is megsebesítette egy diák az iskola udvarán lévő szemetes mellett heverő, használt injekciós tűvel. Napokig borzolta a kedélyeket a békési tanuló története, arra azonban nem derült fény, hogy a meggondolatlan attak okozott-e fertőzést. Balszerencsés esetben ugyanis a beszáradt vérrel, testnedvvel szennyezett szúróeszköz továbbadhatja a hepatitis vagy a HIV vírusát. A vénás kábítószert használók körében, akik nem sokat adnak a tű sterilségére, meglehetősen gyakoriak is a fertőzések. De százezer főnél is népesebb lehet azok tábora, akik rendszeresen vagy időlegesen használnak otthon receptre felírt, fecskendővel beadandó orvosságokat, például inzulint, véralvadásgátlót. Még többen lehetnek, akik rendszeresen ellenőrzik a vércukorszintjüket, amihez apró tűt, úgynevezett vérvételi lándzsát használnak.

Mégis szorult helyzetbe kerül, aki a  veszély tudatában nem szeretné használt tűit a háztartási szemétbe hajítani. Legfeljebb a háziorvos vagy a kezelő szakorvos könyörülhet meg rajta, ha szívességi alapon átveszi a veszélyes hulladékot. Ám sokan elhárítják ezt a próbálkozást, mivel semmi nem kötelezi sem az egészségügyi intézményeket, sem a patikákat, hogy foglalkozzanak a házi hulladék ártalmatlanításával. A HVG egyik olvasója megpróbált a Törökbálinti Városgondnokságtól, a Pest Megyei Kormányhivataltól és egy közeli gyógyszertártól is útmutatást kérni, mit tegyen, ha nem viszi rá a lélek, hogy tűit a kukába dobálja. Kérdését megértéssel fogadták, de sehol nem tudtak jobb ötletet adni, mint hogy kérje meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. Esetleg a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetet, amellyel egyébként semmilyen kapcsolata sincs. Önerőből még az ismerős kozmetikusoknál is próbálkozott, hiszen ők rendszeresen használnak a munkájukhoz tűt. Ők töredelmesen bevallották, hogy mivel a gyűjtődoboz beszerzése és leadása macerával jár, a használt tűket ők is a szemétbe lökik.

A tanácstalan hivatali dolgozók végül az Emberi Erőforrások Minisztériumát nevezték meg a válasz tudójaként. Az áldatlan helyzetre panaszkodó, a humánus megoldást firtató diabéteszes levélíró kérdésére azonban a tárcánál azt válaszolták, hogy bár maguk is látják a jogszabályi hiátust, „a jogalkotási folyamatnak (belső és külső egyeztetések, közigazgatási egyeztetés stb.) és a gyakorlati megvalósításhoz szükséges infrastruktúra kialakításának idő- és forrásigénye van”, amihez szíves türelmet kértek. A laikus számára meglehetősen egyszerűnek tűnő feladat igencsak összetett lehet, hiszen több mint tíz éve nem sikerült rá megoldást találni.

Az egykor önálló környezetvédelmi tárca, amely ma a Földművelésügyi Minisztérium függeléke, már a 2000-es évek elején a veszélyes háztartási hulladékok körébe sorolta a gyógyszereket és külön a fertőzésveszélyes egészségügyi eszközöket, azok elkülönített kezelését javasolva. Az ezredfordulón született hulladékgazdálkodási törvény végrehajtási rendeleteként az akkor még ugyancsak önálló egészségügyi tárca két évvel később szabályozta a gyógyintézményekben keletkező veszélyes anyagok összegyűjtését, elszállítását, megsemmisítését. További éveket vett igénybe, hogy a patikák közreműködésével megszervezzék a gyógyszerfelesleg visszagyűjtését. Ám a hulladékgazdálkodási törvény 2012-es, ismételt korszerűsítése óta várat magára, hogy az illetékes tárcák figyelme az injekciós tűkre is kiterjedjen.

„Előfordult, hogy a patikai gyógyszerhulladék-gyűjtő dobozba dobott, használt tű átszúrta a kartont, és megsebezte a sofőrünket – eleveníti fel Fellner Antal, a Hungaropharma vezérigazgatója a sztorit, amely az ijedségen kívül más bajt nem okozott. A gyógyszer-nagykereskedő cég szedi össze a patikákból a lejárt szavatosságú vagy feleslegessé vált pirulákat tartalmazó kartondobozokat, az égetéssel történő megsemmisítés költségét pedig a medicinagyártók forgalomarányosan állják. Fellner egyébként nem tartja elképzelhetetlennek, hogy biztonságos elhelyezés esetén a leadott tűk is a patikákba kerüljenek. Az ehhez szükséges tárolók ára nem csillagászati: egy kukta méretű, hatliteres edényt akciós áron nettó 670 forintért kínál a kórházakkal is kapcsolatban álló Septox Kft., amely az egészségügyi veszélyes hulladékot kezeli. A nagy megrendelő kórházak számára egy kilogramm veszélyes hulladék elszállítása körülbelül 200 forintba kerül, az áfát is beleszámítva. Mindez egy nagyobb intézmény számára 18-20 millió forint kiadást jelent évente.

A kórházakban, rendelőkben képződő tűhulladékot a Septox begyűjti, és elviszi a dorogi veszélyeshulladék-égetőbe. Aligha jelentene súlyos szervezési vagy anyagi megterhelést, ha a kórházihoz hozzácsapnák a környezetet féltő betegek által leadott fecskendőket, lándzsákat is. Korábban – mindaddig, amíg a kormányzati politika el nem zárta a támogatási forrásokat – a drogosok tűcseréje is jól működött. A használtért ingyenesen steril eszközt biztosító csereprogram megelőzte a fertőzések terjedését, a veszélyes hulladék szétdobálását a köztereken. Egy kis ösztönzéssel talán még azokat is rá lehetne venni a használt fecskendők gondos beszolgáltatására, akik a szelektív gyűjtésre eddig nem fordítottak gondot; például egy új adag fecskendő kiváltásakor némi árengedményt kínálhatnának nekik. De ez már biztosan meghaladná az ennél egyszerűbb feladat megoldásán évekig pepecselő minisztériumok rendeletalkotó képzeletét. 

Gáti Júlia - hvg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.