Vizsgálatok igazolják, hogy a férfiak körében is egyre gyakoribbak az olyan klasszikus női betegségek, mint az anorexia vagy a bulimia nervosa. A jelenség hátterében a nemi szerepek és a testideálok változása áll, aminek következtében a szakemberek a nyolcvanas évek óta átlagosan ötévente írnak le egy új, az evés- és testképzavarok családjába tartozó tünetcsoportot. Ezek egyike a kényszeres testépítés formájában jelentkező izomdiszmorfia, ami a férfiak egy csoportjának kétségbeesett reakciója a nők erősödő társadalmi szerepvállalására.  

  

Az anorexia nervosa, vagyis a pszichés eredetű kóros evészavar tüneteit először a brit Richard Morton írta le a 17. század végén. Ő találóan az ideges felemésztődés kifejezést használta erről szóló jegyzeteiben, ma ismert elnevezése viszont a szintén brit William Gull nevéhez fűződik, aki egy 1873-as tanulmányban keresztelte el így a nők körében mind nagyobb számban előforduló betegséget.

Megjelenése mögött a női testideál évszázadokon átívelő változása áll. A folyamat jól megfigyelhető, ha megvizsgáljuk a különböző történelmi korok nőábrázolásait. A középkorban például még a testesebb formák voltak túlsúlyban, hiszen akkoriban a kövérség a jólét, a hatalom és a termékenység jele volt, a viktoriánus kor nőalakjait viszont már a karcsúság jellemezte. Erre az időszakra, vagyis a 19. század második felére tehető ugyanis azoknak a társadalmi-kulturális hatásoknak és szellemi áramlatoknak a megjelenése, amelyek megteremtették a vékonyság divatját. Ez idővel óriási nyomásként nehezedett a gyengébbik nem tagjaira, akiknél szélsőséges esetekben addig nem ismert pszichés zavarok alakultak ki.

Út a falásrohamokig

A női karcsúság felértékelődése a 20. században is folytatódott. Az egészséggel és a sikerességgel kezdték társítani, az elhízás pedig fokozatosan stigmatizálódott. Előtérbe került a szexualitás, ami szintén hatással volt az eszményinek tartott testalkatra. A mind karcsúbb testideálok az átlagos nők számára egyre elérhetetlenebbé váltak, ami tovább növelte saját testükkel kapcsolatos elégedetlenségük mértékét. Ma ott tartunk, hogy azok a nők képviselik a testideált, akik magasak, vékonyak és nagy mellekkel rendelkeznek. Ez az alak azonban irreális. Ritka genetikai adottságok, plasztikai beavatkozások, intenzív diéta és testedzés nélkül nem érhető el.

A karcsúságideál erőteljes térnyerésének következménye az evészavarok másik ismert típusa, a bulimia nervosa megjelenése, amelynek tüneteit elsőként Gerald Russell brit pszichiáter jegyezte le 1979-ben. A kényszeres falásrohamok és önhánytatások ciklikus ismétlődéséből álló betegség becslések szerint háromszor annyi embert érint, mint az anorexia nervosa.

Evészavar itt, testképzavar ott

Az evés- és testképzavarok listája azóta is folyamatosan bővül. A szakemberek átlagosan ötévente írnak le olyan új kórképet, amely az emberi test megszállott vagy kényszeres befolyásolásának addig nem ismert módozatait foglalja össze. Pár évtizedes jelenség, hogy a férfiak is növekvő számban esnek áldozatul ezeknek a betegségeknek, sőt, megjelentek a kifejezetten férfi specifikus tünetegyüttesek is. Bár az evés- és testképzavarokban szenvedő nők még mindig jelentős többségben vannak a férfiakhoz képest, egyes jóslatok szerint előnyük 50 éven belül eltűnik.

Az evés- és testképzavarok listája

Anorexia nervosa (1873)
Bulimia nervosa (1979)
Testedzésfüggőség (1987)
Falászavar (1992)
Izomdiszmorfia (1993)
Egészségesétel-függőség (1997)
Testzsírfóbia (2000)
Purgáló zavar (2005)
 

A háttérben húzódó folyamatok közül a nemi szerepek erőteljes átalakulását érdemes kiemelni. Ennek fő mozgatórugója, hogy a nők sokkal céltudatosabbá és kezdeményezőbbé váltak az elmúlt száz évben. Egyenjogúsági törekvéseik mellett nagyobb szerepet vállalnak az élet szinte valamennyi területén, így családfenntartóként is jelentősebb teher hárul rájuk. Térnyerésük miatt a férfiak tömegesen veszítették el a hagyományos harcos, védelmező és kenyérkereső identitásukat, ami részben a testhasználatukban is megmutatkozik

Jó példa erre a kilencvenes évek elején megjelenő metroszexualitás. A nők előretörésének hatására sok férfi szabadult fel az erős, családfenntartói szerep elvárásai alól, aminek következménye, hogy egy részük feminin szokásokat vett fel. Ezek a férfiak többet foglalkoznak a külsejükkel, ápolják testüket, kozmetikai termékeket használnak, és az érzelemkifejezés területén is aktívabbak.

Az Adonisz-komplexus

De nemcsak a metroszexuálisokra jellemző, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a megjelenésükre. Ez kisebb-nagyobb mértékben ma már a férfiak zömére éppúgy igaz, mint ahogy az is, hogy az erősebbik nem tagjai kezdik utolérni a nőket a testideálok hajszolásában.

Lényeges párhuzam, hogy a legtöbbek által eszményinek tartott férfitestnek is megvolt a maga evolúciója. Mivel a külsőre vonatkozó normákat és ideálokat a férfiak esetében is már régóta elsősorban a média közvetíti, érdemes végigvenni, milyen változások történtek ezen a téren az elmúlt 30-40 évben. A filmszínészek, a magazinokban szereplő modellek, de még a képregényhősök is jóval szálkásabbak és izmosabbak lettek az átlagot tekintve. Az általuk képviselt testideál viszont ugyanúgy elérhetetlen a férfiak többségének, mint a nőknek a túlzott karcsúság, és hasonló frusztrációt is okoz.

Izmosodó modellek és akciófigurák

A férfi testideál változását alátámasztó vizsgálatok egyikénél a Playboy nőknek szóló változatát, a Playgirl magazint vizsgálták, amelynek férfimodelljei ma átlagosan 6 kilogrammal kevesebb zsírt és 13 kilogrammal több izmot hordoznak harminc évvel ezelőtti társaikhoz képest. Egy másik, hasonló kutatás során a népszerű G.I. Joe akciófigurák paramétereinek fejlődését vizsgálták. A figurákat a kutatók méretarányosan 178 cm magasra nagyították, és így mérték meg az egyes testrészeket. Kiderült, hogy a hetvenes évektől kezdve a mellkas kerülete 113-ról 139, a bicepszé pedig 31-ről 69 centiméteresre duzzadt.

Valószínűleg ennek a hatásmechanizmusnak a számlájára írható, hogy a nyugati civilizáció országaiban az elmúlt harminc évben kétszeresére-háromszorosára nőtt azoknak a férfiaknak az aránya, akik valamilyen szempontból elégedetlenek saját külsejükkel. A témában végzett felmérések legalábbis ezt támasztják alá. Nagy részüket ez az elégedetlenség motiválja abban, hogy több energiát áldozzanak testük ápolására és karbantartására. Sokan közülük megszállottan edzenek, jelentős összegeket költenek táplálék-kiegészítőkre, de akár szteroidokra vagy plasztikai beavatkozásokra is. Ez a tevékenység gyakran kényszeres jelleget ölt, és a külsővel kapcsolatos aggályok felerősödésével párosul. A jelenséget a szakirodalom Adonisz-komplexusnak hívja.

A férfitest titkos krízise

Az Adonisz-komplexus még nem tekinthető betegségnek, viszont kockázati tényezője lehet olyan kóros állapotoknak, amelyek 50-100 évvel ezelőtt teljesen ismeretlenek voltak az orvostudomány előtt. Ezek egyik különös formája az úgynevezett izomdiszmorfia, amelynek tüneteit 1993-ban írták le. Érdekesség, hogy ez a férfiakra jellemző testképzavar először a fordított, vagyis inverz anorexia nevet kapta, mivel tüneteit nézve lényegében az anorexia ellentéte.

„Az izomdiszmorfia az izmok méretével való túlzott, rögeszmés foglalatosságot, illetve az izomtömeg növelésének intenzív vágyát jelenti. Az ebben szenvedő férfiak erős alkatuk ellenére kicsinek, gyengének érzik magukat, és hosszú órákat töltenek az edzőteremben, hogy elérjék az általuk ideálisnak tartott izomzatot. Testképzavaruk viszont megakadályozza őket abban, hogy észleljék a fejlődést, aminek számos negatív következménye lehet” – foglalja össze a betegség lényegét kérdésünkre dr. Babusa Bernadett, a téma elismert hazai szakértője, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa.

Kialakulásának okai között az alacsony önértékeléstől kezdve a külsővel kapcsolatos szorongásokon át a gyermekkori traumákig bezárólag sok mindent fel lehet sorolni. Van azonban egy olyan tényező is, amely Babusa szerint külön figyelmet érdemel: „A nemi szerepek felbomlásának és átalakulásának következtében egyre kevesebb olyan területe marad az életnek, ahol a férfiak megőrizhetik korábbi vezető szerepüket. Emiatt sokan érzik fenyegetve férfiasságukat, és kétségbeesetten keresik azokat a lehetőségeket, amikor hangsúlyozhatják azt. Az izomzat fejlesztése az egyik olyan terület, ahol a biológiai korlátok miatt a férfiak most is jobban érvényesülhetnek.”

Kényszeres testépítés

A kemény edzésekkel önmagukban nincs probléma, a baj ott kezdődik, ha elvész a kontroll, és az egyén az izomzat növelésének rendel alá mindent.

„Az izomdiszmorfiában szenvedőnek gyakorlatilag az edzés uralja a mindennapjait. Ennek érdekében hajlamos elhanyagolni társas kapcsolatait, munkáját, de akár még az egészségét is kockára teszi. Önértékelésének legfőbb alapját saját teste képezi. Nincs határ, a végtelenségig növelné az izomzatát, ezért sokszor nem hagy elég időt a regenerálódásra. Sőt, komoly sérülésekkel is lejár az edzőterembe. Egy izomszakadás vagy egy törött kar sem jelent akadályt, utóbbi esetben legfeljebb lábra gyúr” – árnyalja a képet Babusa Bernadett.

Az izomdiszmorfiások körében gyakori szteroid használat is komoly veszélyeket rejt. Az így elért izomnövekedést ugyanis az egyén a testképzavara miatt nem, vagy csak jelentős késéssel érzékeli, ami újabb és újabb szteroid adagok bevételére ösztönzi.

A betegség diagnosztizálása sem egyszerű feladat. Leginkább azért, mert az izomdiszmorfiásoknak az anorexiásokhoz hasonlóan nincs betegségtudatuk, és nem érzik, hogy segítségre van szükségük. Általában a családtagok vagy a barátok ismerik fel a problémát. Vannak viszont olyan társuló betegségek, illetve tünetek, amelyek kifejezetten zavarják őket. „A depresszió, a hangulatingadozás, a szorongás, a szexuális zavarok, a partnerkapcsolat megromlása vagy teljes hiánya gyakori velejárói ennek a tünetcsoportnak. Többnyire csak ezek miatt fordulnak szakemberhez, de az anorexiások sem azért jönnek, mert hízni szeretnének, hanem azért, mert évek óta nem tudnak mosolyogni” – fogalmaz a kutató.

Új pszichés zavarok születőben

Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei azt mutatják, hogy az izomdiszmorfia hazai előfordulási aránya megegyezik a nyugat-európai és észak-amerikai értékekkel. Az első ilyen jellegű felmérést 1997-ben végezték Magyarországon, ez alapján akkor az edzőtermekbe járó férfiak 4,3 százaléka szenvedett ebben a betegségben. „Bár a legutolsó ilyen kutatás adatai még kiértékelés alatt vannak, már most kijelenthető, hogy ma ez az arány jóval magasabb” – mondja Babusa, aki szerint az izomdiszmorfia nemcsak azért érdemel figyelmet, mert egyre több férfit érint. „Itt nem csupán egy betegségről van szó, ez egy divatjelenség is egyben. Vizsgálatával jobban megérthetjük azokat a ma is zajló folyamatokat, amelyeket részben a nemi szerepek változása indított el. Erre a hatékony intervenciós eljárások kidolgozása mellett azért van szükség, mert új pszichés zavarok felbukkanására kell felkészülnünk. A tudomány fejlődésével ugyanis ma már molekuláris szinten ismerjük az emberi test működését, ami a kényszeres gondolatok tartalmára is befolyással lehet. A szervezet kémiai összetételével kapcsolatos megszállottság megjelenése valószínűleg csak évek kérdése. Ennek első formája feltételezhetően a koleszterinfóbia lesz.”

(Forrás: Túry Ferenc ‑ Babusa Bernadett: Adonisztól Schwarzeneggerig, 2012) 

Götz Attila - index

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr935833663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása