Vannak, akik olyan szenvedélyesen kötődnek kedvenc ételeikhez, mint a drogfüggők a kokainhoz vagy az alkoholisták a szeszhez. Amerikai kutatók a legkorszerűbb vizsgálati módszerekkel igazolták, hogy a nagyon szeretett ennivalóknak már a látványa is ugyanúgy agyi központokat ingerel, mint a kábítószereké. 

"Minden harmadik amerikai felnőtt túlsúlyos, ami azért jelent egyre nagyobb problémát, mert a súlytöbblet olyan elhalálozási ok, amely megelőzhető lenne. A kövérség kezelése átmenetileg hatásos, de ha sikerül is lefogyni, a statisztikák szerint a túlsúly legkésőbb öt éven belül visszatér" - írja a munkacsoport vezetője.

A kábítószer-függőséggel foglalkozó szakemberek már korábban is feltételezték, hogy az elhízás a drogfüggőkhöz hasonlóan idegrendszeri okokkal magyarázható. Az evésszenvedélyt olyan skálán mérték, amely pontokkal fejezte ki az evési kényszert. Az egyik legkorszerűbb, ideggyógyászatban használatos technikával, a mágneses rezonancia módszerével mérték bizonyos idegközpontok ingerületbe kerülését igen finom csemege, csokoládés tejpuding, illetve íztelen kontroll folyadék megpillantására, valamint ezek elfogyasztása közben.

A kutatók azt tapasztalták, hogy az ételimádati skála, valamint a finomság megpillantása és megízlelése során kialakult idegrendszeri aktivitás tökéletesen párhuzamos volt. Azok az idegrendszeri központok, amelyek az evéssel kapcsolatosak, már a finom édesség puszta látványára is fokozottan ingerültté váltak. Azok az idegrendszeri területek, amelyek a kábítószer-függést is magyarázzák, a vágyott ennivaló hatására ugyancsak aktivizálódtak. Ezeknek a jutalomközpontoknak a működése a kábítószerhez hasonló módon és mértékben magyarázza a sokak számára leküzdhetetlen falánkságot.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy tudomásuk szerint ez az első, műszeres mérésekkel is igazolt vizsgálat, amely a drogfüggéshez hasonló összefüggést bizonyít a leküzdhetetlen evéskényszer és az ehhez kapcsolódó idegközpontok működése között. Ez viszont csak magyarázat, nem mentség. 

MTI