A szenvedélybetegség, a sóvárgás mélyén fájdalom és hiányérzet rejtőzik, amit érthetően próbálunk kitölteni valahogy. Hogyan lehet megszabadulni a sóvárgástól és leszokni - a dohányzásról, az evésről, az alkoholról vagy bármilyen más szenvedélyről?

Az eksztázis nyomában
Robert Johnson pszichológus szerint az ember az eksztázist keresi, azt az örömöt, ami kiemel a mindennapi valóságunkból, ami igazi, valódi élményekkel TÁPLÁLJA  a lelkünket. Érthető és jogos igény, nem igaz? Mégiscsak ezért jó embernek lenni.

Ma ezt az igényt pótszerekkel (drogok – túlzásba vinni mindent – túlpörgetettség – adrenalinfüggés – túlzásba vitt anyagiasság, fókusz az anyagi szférán) próbáljuk kielégíteni, ami nem vagy legfeljebb csak időlegesen ad valódi eksztázist, pusztán felületes elfedése a valódi szükségleteinknek, egyúttal a súlyos, krónikus élményhiánynak.

A kiindulási pont: az ismétlés öröme
A szenvedélybetegség, a sóvárgás mélyén ez a fájdalom rejtőzik, egyfajta hiányérzet, űr, amit érthetően próbálunk kitölteni valahogy – kézenfekvőek erre az örömöt okozó tevékenységek. Az ismétlődő cselekvések önmagukban örömmel töltenek el (az esetek többségében és egy bizonyos pontig, természetesen). Az ismerősség, a megszokottság érzése emeli a komfortfokozatunkat, otthonosan, kényelmesen érezzük magunkat tőle.

Ehhez társulnak a szenvedély tárgya által okozott specifikus örömök, például az eufória érzése az alkohol- vagy drogfogyasztás esetén, az elégedettség, jóllakottság kellemes érzése az evészavarok esetén stb. Ezek a hatások kényelmessé teszik a helyzetünket, úgy érezzük, otthon vagyunk és jó nekünk – egy darabig valóban fenn is marad a kellemes érzet.

Az ismétlődés pszichikai, majd fizikai függést okoz
Azonban a szerek többsége fizikai szintű hozzászokást és függést alakít ki, mivel a szervezetünk megtanulja azokat a működésébe beépíteni, az anyagcserénk részévé válik a cigaretta, az alkohol, a szintetikus szerek. Ez azzal jár, hogy szertől függően súlyos vagy kevésbé súlyos, de igen kellemetlen megvonási tüneteket okoz, ha nem visszük be bizonyos időközönként.

A fájdalom már nemcsak lelki, hanem testi szinten is jelentkezik az elvonási tünetekben. A pszichés sóvárgáshoz egy idő után fizikai függés is társul, ezért leszokni csak körültekintően és mindkét szférára: a testre és a lélekre is egyformán odafigyelve célszerű.

Az önjutalmazás ördögi köre
A különféle pótszerek remek eszközei az öntudatlan fájdalomcsillapításnak. A függőség egy kontroll nélküli önjutalmazási folyamat, ami előbb-utóbb ördögi körré válik. Miért van rá szükségem, hogy állandóan jutalmazzam magam egy olyan dologgal, ami valójában, egy bizonyos ponton/mennyiségben már kifejezetten árt?

A kábítószerek, gyógyszerek nagy része is az agyi jutalmazó központra hat, elsősorban a jó közérzetet, boldogságot kiváltó dopamin-receptorok működésére – ám hosszú távon ezek kiégéséhez, az örömközpontunk gyengüléséhez vezet a használatuk, a testi állapot leromlása mellett.

Ráadásul az ember végső soron intelligens dizájn végeredménye, és így képes arra, hogy ezeket az érzeteket szerek nélkül is ki tudja váltani: például meditációval, a flow élményével, a kapcsolataiban, az adás-kapás harmonikus gyakorlásával, testedzéssel.

Önmagad nyomában
Kérdés, mi adhatja meg nekünk azt, amire igazán, valóban vágyunk? Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem luxusutazás vagy a lottóötös kell hozzá, hanem önmagunkon belül kell „eltekerni a potmétert”.  Átállítani a fókuszt a valódi dolgokra – ami jól hangzik, de mik is ezek? Természetesen, mindenkinek más jelenti a valódi dolgokat – ehhez szükséges a kellően alapos önismeret: hogy szembenézz önmagaddal, AKI a társadalmi, családi, munkahelyi (és még sorolhatnám) elvárásokon túl TE VAGY és megtaláld a TE VALÓDI ÖRÖMÖD forrását.

A függőség mélyén rejtőző fájdalmat és sóvárgást egyetlen módon lehet tartósan csillapítani: tudatos és következetes önismerettel – feltérképezni a személyiségünket, megérteni az énünket és azt, ami mögötte van.

Törődj a Lelkeddel
„A spirituális tudatosság az egyetlen igazi és érvényes válasz a függőségekre.” Deepak Chopra

A spirituális tudatosság sajnos egyben le is járatott téma manapság, így itt szeretném leszögezni, hogy ez alatt nem a ma olyan divatos ezotériát kell értenünk, hanem a szó etimológiáját (lat. spiritus – lélek) alapul véve a LELKI tudatosságot. Mit is jelent ez? Azt, hogy légy tisztában azzal, hogy a testeden kívül LÉLEK is vagy, lelki szükségletekkel és add meg a LELKEDNEK azt, amitől boldog lesz.

Közhely, és igaz: ehhez nem zsáknyi pénzre van szükség! A léleknek ugyanis különös mércéje van és sajátosan szemléli az életed eseményeit: esetenként nagyobb nyomot hagy benne egy spontán, jóízű beszélgetés, egy önfeledt nevetés, egy növekvő facsemete, amit egy szeretteddel ültettél el, egy napokig tervezgetett és készített ajándék, az önzetlen segítségnyújtás valakinek vagy az első tavaszi napon átszaladni a mezőn.

Ha végigfutsz az életeden, kiemelkednek az emlékek közül ezek az események és vezérfonalul szolgálhatnak ahhoz, hogyan gondozd a te saját, egyedi lelkedet. Ha ezt megteszed, előbb-utóbb nem lesz már szükséged arra, hogy pótszerekkel élj, amelyek mérgezik a testedet.

Jó hír, hogy ha az örömet megtalálod az életedben és a lehető legtöbb életterületre tartósan ki tudod terjeszteni, az enyhébb pszichés függőség gyakran magától megszűnik, de mindenképpen sokkal könnyebb lesz kordában tartani! A fizikai szintű, súlyosabb függőség kezelése is sokkal könnyebbé válik, ha van valami más lelki motiváció, kapaszkodó, amivel ki tudjuk váltani az önjutalmazási kényszerünket.

Kolontár Elvira
természetgyógyász, fülakupunktúrás addiktológus
www.hazateres.net

Képek:
Boaz Yiftach / FreeDigitalPhotos.net
Salvatore Vuono / FreeDigitalPhotos.net

Forrás: harmonet.hu - Kolontár Elvira

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.