Az is kétséges, hogy Ön eltorlaszolná otthona ajtaját, mert nem akarja, hogy bárki lássa, amint a cukorkapapírok vagy a csokis tej palackok szinte kifolynak a szemeteséből. Az sem valószínű, hogy gyermekei mezítláb fognak járni, mert Ön fizetése nagy részét csokoládéra vagy édességre költi.

Kizárólag egy valódi ételfüggő lenne csak képes az ilyen extrém viselkedésekre. Caroline Davis pszichológusnak sikerült néhányat azonosítani. A torontói York Egyetemen dolgozó Ms. Davis és munkatársai 72 fő, 25-45 év közötti kövér férfit és nőt verbuváltak, majd kezükbe adtak egy olyan kérdőívet, amelyet a drog- vagy alkoholfüggő emberek beazonosítására terveztek.

A Yale Egyetem kutatói által kifejlesztett addikciós skála 7 tünetre fókuszál, mint pl. a sikertelenül ismétlődő abbahagyási próbálkozások, valamint a szociális és a rekreációs tevékenységek feladása.

Ms. Davis és munkatársai egyetlen egy változtatást eszközöltek a kérdőíven: kicserélték a „drog” szót az „étel” szóval. A vizsgálat 72 résztvevőjéből 18-ra érvényes volt az addikció kritériuma – mindössze addikciójuk tárgya a drogok és az alkohol helyett az étel volt.

„Az ételhez való viszonyuk és az, hogyan szabályozza viselkedésüket az ételfüggőség, drámai.” – mondja Ms. Davis, aki egyébként az idegtudományok területén végzi pszichológusi munkáját. Az egyik, kétségtelenül ételfüggő résztvevő teljes mértékben feladta, hogy barátaival szórakozni járjon vagy hogy meghívja őket az otthonába. Hűtőgépe tömve volt Coke (coca-cola) üdítőkkel, házában szanaszét hevertek az óriás pizza dobozok, amelyeket ő rendelt, előfordult, hogy a hét néhány estéjén sokszor egyszerre kettőt is. Ms. Davis szerint „nem volt romantikus partnere, mert nem akarta, hogy bárki is lássa énjének ezt az oldalát.”

A vizsgálat önkénteseinek 2/3-a nő volt, éppúgy az ételfüggők kétharmada is. Az ételfüggők és a nem ételfüggők korban és a BMI indexüket (testtömeg index) tekintve hasonlóak voltak.

Sajnos, hasonlóan a drog- és az alkoholfüggőséghez, az ételfüggőségnél is nagy a valószínűsége annak, hogy a függőség más pszichológiai problémákkal is társul. A vizsgálatban az ételfüggők háromszor nagyobb valószínűséggel feleltek meg a nagyevők kritériumának, mint mások. Gyakori volt az ételfüggők körében a depresszió és a figyelemhiányos/hiperaktivitásos zavar több tünetét is mutatták.

Ms. Davis véleménye a következő: „Állatkísérletek azt sugallták, hogy a cukorban és a zsírban gazdag ételek fogyasztása hasonló hatást gyakorol az agyra, mint az alkohol- és a drogfüggőség. Az alkohol fermentált (erjesztett) cukor. Mindkettő agyunk jutalmazási központjára hat, mégpedig ugyanolyan módon.”

Kutatásuk eredményét júniusban, az amerikai „Táplálkozási Viselkedést Kutató Társaság” éves gyűlésén prezentálta. Nagyon sok függőség nem egyetlen anyaggal kapcsolatos abúzust jelent, így Ms. Davis kíváncsi arra, hogy jövőbeni munkája során, amikor vizsgálatukba bevonják az alkohol- és drogfüggőséget is, vajon nagyobb arányú ételfüggőséggel fognak-e találkozni. Vizsgálni szándékozik azt is, vajon azoknak a géneknek a jelenléte, amelyek a drogfüggőséggel vannak kapcsolatban, gyakoribb-e a most vizsgált ételfüggő személyek körében.

Mielőtt az ételfüggőség vizsgálatába kezdett volna, Ms. Davis a kóros mennyiségű testgyakorlást tanulmányozta: „Meggyőződésem, hogy létezik testmozgás függőség. Sajnálatos módon, az étel- és a testmozgás függőség láthatóan egymást kölcsönösen kizáró kórképek.”

Laboratóriumi tapasztalata szerint a testmozgást napi 4 vagy 5 órán keresztül folytató patkányoknak mind súlyos étkezéssel és testképpel összefüggő problémáik vannak, ugyanakkor a patkányok mégis koplalás-, nem pedig evésfüggők.