Miért isznak a gyengébbik nem tagjai?

 

Manapság egyre inkább hozzátartozik egy bulihoz az alkohol, és az azt kísérő jelenségek. De hogy állnak ezzel a gyengébbik nem tagjai? Ők csak alkalmazkodásból vedelnek?

 

Alkoholpszichológia

Buli előző hétvégén egy budapesti, nyilvános szórakozóhelyen: nemdohányzó terem, mégis áll a füst. A zene annyira hangos, hogy a magyar szöveget érteni sem lehet a hangszórók torzításától, a terem pedig annyira tömve, hogy öt perc kell ahhoz, hogy az ember átszelje a helység 30 méterét. 16-és 30 év közötti testek alkoholmámorban úszva vonaglanak egy monoton ütemre - a nemek rég eltűntek, lány mászik lányra, fiú fiúra, néhol pedig ligthos gruppencsoportok alakulnak, akik félreérthetetlenül dörgölődznek egymáshoz. Elég alkohol bevitele után nem számít hogy ki(k) az illető(k) - ahogy sok más dolog sem.

Az alkoholról megannyi elemzés és gondolat született, de van néhány dolog, amelyekben ezek nagyrészt megegyeznek. Az alkohol egy szer, amely nem gátlásaink, hanem lelkiismeretünk feloldására szolgál. Bár alapvetően arra való, hogy feloldjuk a „gátlásainkat”, vagyis átlépjük a társadalom irányunkban megkövetelt normarendszerét, „kitörjünk az elvek és erkölcsök” börtönéből, valójában az alkohol egy olyan társ, akit beállíthatunk magunk helyett, hogy ő tette. Ő mászott rá arra a lányra, ő csalta meg a páromat, ő fetrengett más hányásában mosolyogva. Mert „én” ilyet sohasem tennék, csak részegen, azt pedig az alkohol okozza, tehát az alkohol a hibás.

Csakhogy sokan elfelejtik, hogy az alkoholizálás az esetek túlnyomó többségében szándékos: mindenki tisztában van az alkohol hatásaival, és azért fogyasztja, mert azt akarja elérni. Sőt fizet is érte, tehát olyan, mintha felbérelne valakit, hogy szegje meg helyette a társadalom törvényeit - az egész felelősség az ő vállán van. De mint sok minden másban, itt is képesek vagyunk bebeszélni magunknak és másoknak a hazugságot, csak mert az jobban hangzik, mint a valóság.

Gyerekek, fiatalok, lányok

Imitált részegség
Egy friss zürichi egyetemi felmérés ismét megerősítette azt a tényt, hogy a lányok gyakran csak imitálják a részegséget. Sara Landolt szociálpszichológus sok-sok órát beszélgetett 15–18 éves lányokkal, akik többsége bevallotta, hogy kedvük ellenére van a nagy ivászat, és sokszor csak megjátsszák a részeget. Egyrészt úgy érzik, „,muszáj” inniuk, mert erre kényszeríti őket a nyájszellem, a közösséghez tartozás kényszere és rituáléja, másrészt azért – a szó szoros értelmében – józanabbak a fiúknál.

Gyakran folyamatosan lóbálják vagány alkoholizálásuk szimbólumát – ugyanazt az egyetlen sörösüveget. Mert a berúgás imitálása bizonyos fajta alibit, védelmet jelent, falat emel a számukra túlságosan ijesztőnek tűnő „fiútámadás”, a párkapcsolat felvállalása ellen. (nol.hu)

A lázadó világnézet és depressziós társadalom egyértelmű velejárója, hogy az átlaghoz képest jóval többen akarnak szabadulni a valóságtól, vagyis gyakoribb az alkohol használata - és eme megállapítás tökéletesen igaz az „egymillió alkoholista hazájának” tartott Magyarországra, legfőképp azok fiataljaira. Egy  napokban publikált cikk elszomorító adatokat közöl: az ESPAD (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs) rendszer szerint a 16 évesek 59 százaléka rendszeresen fogyaszt alkoholt, 15 százalékuk pedig kifejezetten sűrűn.

Azonban ennél is érdekesebb, hogy cikk szerint a hölgyek korántsem akkora ivók, mint a férfiak, csupán imitálják vedelést, hogy jobban beilleszkedjenek, és hogy megfeleljenek a „társadalmi elvárásnak”. A fő visszatartó erő a cikk szerint az, hogy a túlzott alkohol-telítettséggel rendelkező lányok könnyen szajhaként viselkednek, és ez a jelző akár hosszú évekig rajtuk maradhat - így ezt próbálják elkerülni. És bár közülük is egyre több a „nagyivó”, de sokan csak szimulálják az alkohol beütését, miközben mindössze egyetlen sört ittak. Így „beilleszkednek” a társaságba, de mégsem vesztik el az önkontrollt - vagy ha mégis, azt lehet mire fogni.

Felmérés

A HirExtra szerkesztősége úgy döntött, hogy kíváncsi a miértekre, és arra, hogy ez az arány körülbelül mekkora lehet. Így felkeresett több tucat 16 és 25 év közötti, hivatalosan is fiatal hölgyet - az ország minden pontjáról, a lehető legtöbb zenei és szubkultúrából összeválogatva. Tehát a megkérdezettek közt ugyanúgy szerepelt diszkózenét kedvelő szőke hölgyemény, mint mély érzelmű góth, vagy bulikat megvető, otthon ülős bölcsész.

A megkérdezettek leggyakrabban a „bódultság, buli, gátlástalanság, részegség, felszabadultság, másnaposság, menekülés, szórakozóhely” szavakat társították az alkoholhoz - a válaszolók több mint 80 százalékának legalább négy szó szerepelt a fenti felsorolásból.

Meglepőbb volt a ritkábban szereplő, ám annál beszédesebb „gyengeség, szánalom, cigi, szex” szavak. Az első kettő az alkohol és következményeinek megvetésére, lenézésére irányul (ezek a válaszok 21 százalékában szerepeltek), míg az utóbbi kettő a bulikkal járó kocadohányzás, és szabados szexualitás megnyilvánulásai (a válaszok 18 százalékában utaltak ezekre). Igaz, akinek a kérdés kicsit is a szakirányába vágott, annak az „-OH,” és a „savakkal észtereket képez” kémiával kapcsolatos meghatározások is eszébe jutottak.

Különösen pikáns az az adat, hogy a megkérdezettek közül senki sem veti meg az alkoholt, és csupán 7 százalék volt, aki nem iszik többet havi 1-2 alkalomnál. A piát és az ivászatot a válaszolók mintegy 40 százaléka tartotta valamiképp kultuszszimbólumnak, egy bizonyos társasságot vagy kultúrát összekötő közegnek - legtöbbször az alkohollal fémjelzett kocsmakultúra, és a koccintással ünnepelt események (szülinap, szilveszter) kerültek elő.

Arra a kérdésre, „hogy mennyire elvárás baráti körödben az alkoholizálás bulizás közben?”, kis híján ötven százalék válaszolt úgy, hogy többnyire az. Az indokok szerteágazóak: „Azt mondják ivászat nélkül nincs buli…”, ”szeretik ha én is iszom...szóval elvárás” „a közös hányós-fetrengős bulival tekintenek a csapat részének”, de a helyzetet a legjobban a következő válasz fejezi ki: “csak így fogadnak be.”  És a kirekesztés érzése nagy úr. Ennek ellenére csak a megkérdezettek 14 százaléka csinált már úgy, hogy kevesebbet ivott, mint amekkora mennyiségnek a hatását prezentálta, tehát a fenti cikkben említett jelenség korántsem átlagos.

Miért?

A miért mindig egy nagy kérdés, és sok válaszoló nem is igazán bírta megmagyarázni, hogy miért él az alkohol adta lehetőségekkel. Páran az egyes italok ízét jelölték meg indokként (legtöbbször bor, koktélok és likőrök), mások azt mondták, hogy a társaság miatt italoznak, vagy hogy “vagányság piázni és részegen randalírozni”, de a legtöbben kimondták, hogy a gátlásaikat így eresztik elegy időre, amivel egyben a feszültségekben és stresszben gazdag valóságtól is megszabadulnak.

Érdekes és komplex elméletet vázolt az egyik válaszoló miértre. E szerint a lányok sokkal inkább a pszichológiai hatás miatt fordulnak az alkohol felé, mint a férfiak. Tehát a hölgyek nem azért isznak, mert rá vannak kattanva és remegnek érte, hanem hogy a nemek egyenlőtlen szexuális megítélését kissé tompítsák. Hisz a társadalmi normák szerint más a megengedett viselkedés egy nőnek, mint egy férfinak: “ha egy pasi dug orrba-szájba, annak abszolút semmi negatív felhangja nincs - max. ritkán olyan nők szemében, akik komoly partnert keresnek. Azt szokták mondani, hogy náluk ez benne van a pakliban, nagyobb szexuális étvágy, nagyobb az igény a szexre stb.” De ha egy lány csinál ilyesmit, az rögtön ribanc vagy kurva lesz. Ám ha mindezt részegen, alkohol hatása alatt csinálja, akkor az sokkal jobban elfogadott már a lányoknál is - magyarán nagyot tompít az eset „súlyosságán”. Eme elmélet pedig tökéletesen ráillik, a kiinduló-cikk alapgondolatára.

Forrás: hirextra.hu - Pásztor Balázs

A bejegyzés trackback címe:

http://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr601817850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.