Ha létezik női beszédmód, női boksz, női autó, miért ne beszélhetnénk a női kábítószerezésről. Hátha hozzájárulhatunk ahhoz, hogy csökkenjen a létszámuk.

Ha létezhet női szumóbirkó, frakk, beszédmód és orgazmus, miért ne leshetnénk meg a női kábítószer-élvezőt is – így a gender-irányultságú addiktológusok –, hátha hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ne csak a hepa-C, hanem a sikeres kezelés is csökkentse a létszámukat. A probléma létjogosultságát jelzi, hogy míg a férfi függők több bentlakásos intézet közül válogathatnak, ha egyszer Tupachez és Tim Roth-hoz hasonlóan az azonnali kitisztulás mellett törnek lándzsát, addig egy magyar Amy Winehouse-nak nem sok hazai otthon kínálna apropót a Rehab című slágerhez.

Kezdjük az elején, a kóstolással. Bár a csajok többsége könnyebben rákattan a legális drogokra, egyre népszerűbbé válnak az illegális kábítószerek is. A legkeresettebbek a partidrogok – az eufóriakeltés mellett bevallottan a látványos fogyasztó hatásukért. "Évekig sportoltam – meséli egy 17 éves, jelenleg prostitúcióból élő lány –, de a fenekem akkor is hatalmas maradt. Egy bulin próbáltam ki a speedet, hajnalig táncoltam, és máris kaptam a következő adagot. Ha jól emlékszem, három napig buliztunk a haverjaimmal, és amikor a következő reggel belenéztem a tükörbe, nem ismertem magamra. Tovább anyagoztam, végül néhány hét alatt olyan vékony lettem, amilyen mindig is szerettem volna, de önerőből sohasem jött össze. Azt hittem, megoldottam a problémát: sohasem voltam éhes, és mindig elég energikus maradtam ahhoz, hogy naponta mozogjak".

Az úgynevezett legális, vagyis Magyarországon törvényesen beszerezhető drogok közül – a kávé-cigi kombót most félretéve – az altatóké/szorongásoldóké az aranyérem. A nők többségét alighanem megnyugtatja az orvos, vagyis egy szavahihetőnek látott tekintélyszemély által felírt recept. Persze a "Semmi rosszat nem teszek, hiszen az egészségem érdekében kapom a pirulákat!" típusú gondolatmenet mellé szükségeltetik némi csúsztatás, amikor az addikt nőbeteg a hatodik háziorvoshoz látogat el hétfőn, hogy a megfelelő mennyiséget hivatalos csatornákon szerezze be.

A nőkre jellemző gyógyszerfüggőség hátterében több különböző okot fedezhetünk fel. Egyfelől kevésbé kidolgozottak az alvilági vonalaik, vagyis a drogdílerekkel való pacsizás jóval valószínűbb férfiak, mint nők esetében – ergo számukra maradnak a "törvényes" úton becserkészhető tudatmódosítók. Másrészt nem véletlen, hogy a nők inkább idegrendszeri depresszánsokkal élnek vissza (a szorongásoldók mellett ebbe a csoportba tartozik például az alkohol is). Olyan szerekkel tehát, amelyek feszültségfokozódás, adrenalinfröccs, túlpörgés és napokig tartó élményvadászat helyett inkább a tudat kikapcsolásával kecsegtetnek.

Miért szimpatikusabb az öntudatlanság vagy a bódultság, mint a hallucinált labirintusokban tévelygés és a kéthetes, partiőrült szeletelés? Kutatók megállapították, hogy a női szerhasználók jóval nagyobb része küzd pszichés problémákkal, mint férfitársaik. A lelki gyötrelmek jellege is különböző: míg a pasikra az önkontroll zavarai, a szélsőséges újdonságkeresés és az antiszociális/bűnözői magatartásformák jellemzőbbek, addig a csajok többsége depresszióval, szorongásos zavarokkal, illetve poszttraumás stresszbetegséggel (PTSD) küzd.

A levertséggel, ingerlékenységgel, indulatkitörésekkel, intenzív félelemmel, és a múlt emlékképeinek irányíthatatlan tudatba törésével jellemezhető PTSD valamilyen súlyos, traumatizáló életesemény következtében alakulhat ki. Az önkontrollvesztéssel járó megbetegedések – mint például a visszatérő falásrohamokkal és "jóvátételi" önhánytatásokkal leírható bulimia, vagy éppen a kényszeres drogfogyasztás – hátterében sok esetben szexuális zaklatás, családon belüli erőszak vagy rendszeres és súlyos bántalmazás áll. Míg a férfiaknál tehát az új ingerekre való fogékonyság, a monotónia kerülése, a sohasem látott világok felnyitása a szerhasználat legfontosabb motívuma, addig a nők többnyire a megfelelően működő megküzdési stratégiák hiányát igyekeznek kémiai szerekkel leplezni."Nem mondhatnám, hogy jó gyerekkorom volt" – mondja az addiktológiai osztályon egy 22 éves lány. "Apám ütött-vert minket az öcsémmel, persze javarészt én kaptam a nagyját. 15 évesen volt az első abortuszom. Az akkori fiúm bekerült a börtönbe, és amikor kijött egy fillér nélkül, arra kért, hogy a "szerelmünkért" álljak ki a gyorsforgalmira. Hogy majd összegyűjti a pénzt, és lelépünk. Rettenetes munka volt, nem bírtam ki pia nélkül. Egyre többet ittam, főleg amikor észrevettem, hogy a pénzemet játékgépekbe dobálja. Akkor elveszítettem a reményt arra, hogy valaha vége lesz. A pia már nem hatott, gyógyszerekkel sem. Nem tudtam kiütni magam. Akkor kezdtem heroint szúrni".

Az interjúrészletből látható, hogy a probléma megoldása – például a fiúval való szakítás, külső segítséghez fordulás, a prostitúcióból való kilépés stb. –, illetve az érzelmek kezelése – a depresszióval és a félelmekkel való szembenézés – helyett a fiatal lány inkább az érzelmek azonnali "kiürítését", az intenzív, negatív emócióktól való gyors szabadulás útját választotta. Az alkoholt, a nyugtatókat, később pedig a heroint. A következő héten megvizsgáljuk, van-e kiút az ördögi körből.

Forrás: borsa.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.