A nők jóval érzékenyebbek a drogok jutalmazó aspektusaira és gyorsabban válhatnak függőkké, mint a férfiak. A két nem eltérő sajátosságairól pszichológus ír.

 

Az elmúlt héten arról elmélkedtünk, hogy a nők – akár a Tövény előtti főhajtás, akár a hagyományos szerepmodellekhez való igazodás miatt – szívesebben választanak legálisan elérhető szorongásoldó bogyókat vagy fehérneműk közé rejtett röviditalokat az illegális kábítószerek helyett. Némi pontosítás talán még belefér: ha a csajoknak lehetőségük nyílik arra, hogy elérjék a közmunkával vagy börtönévekkel jutalmazott drogokat – magyarán díler kerül a makulátlan hölgytársaságba –, akkor a férfiakhoz hasonló valószínűséggel kóstolják meg a tiltott gyümölcsöt is.





Az észnéllét már a kipróbálásnál sem jelent hátrányt: állatkísérletek bebizonyították, hogy a nők jóval érzékenyebbek a drogok jutalmazó aspektusaira. Amikor olyan ketreceket alakítottak ki az állatoknak, hogy önmaguknak adagolhatták a heroint, kokaint, vagy akár a marihuána hatóanyagát, akkor a nőstények jóval gyakrabban "kínálták meg" magukat, ráadásul egyre nagyobb mennyiségekkel. A vizsgálat tervezői szerint ez annyit jelent, hogy a nők gyorsabban/könnyebben válhatnak függőkké – legalábbis az idegrendszeri hátország alapján – mint a férfiak.

A rendszeres szerhasználattal vagy a kialakult függőséggel párhuzamosan számos újabb nehézség üti fel a fejét. Az alkoholtól bódult vagy épp kokainmámorban partizó nőkről kialakuló sztereotípiákat át- meg átszövi a szexuális szabadosság elképzelése. A drogfogyasztó csajokat "könnyebben kaphatókként", "nimfománokként", "gátlástalanokként" látja a közvélemény – miközben az alkoholista vagy heroinaddikt pasik szexualitásának kérdése általában szóba sem kerül. Az előítéletek negatív következményei közé tartozik, hogy a szerhasználó nők könnyebben válnak nemi erőszak áldozataivá: "Minden hétvégén a sárga földig részegedtem le – meséli egy 24 éves lány a kórházi kezelése alatt. – Amikor már alig voltam eszméletemnél, többször kivittek a kocsikhoz. Csak suttogni tudtam, hogy nem akarom, de végül is mindegy volt. Azt mondták, ne ellenkezzek, mert tudják, hogy nekem is jó így". Miközben valójában rohadtul nem jó. A tudatmódosítókkal élő nők nagyobb hányada szexuális problémákkal küzd (a szexuális vágy hiányával, sőt, a nemiségtől való undorral, valamint az orgazmusra való képtelenséggel). A kiszolgáltatottság és a brutalitás tovább erősítik a szexualitással szembeni ellenérzéseket, illetve a saját test elfogadásának képtelenségét.

Más nők esetében a kábítószer a romantikus szerelem képzetével fonódik össze. Már írtam arról, hogy a lányok többsége dílerspanok hiányában a fiúján keresztül jut hozzá a drogokhoz. A szerelmes együttlétek így erősen kötődnek a közös szerhasználathoz, ami a későbbiek folyamán megnehezíti a leszokást. Gondoljunk például Annie Hallra, aki csak egy spangli elpöppentését követően bújt ágyba a Woody Allen-alakította szerelmével. Egy 16 éves lány állítása szerint: "A cucc az én legnagyobb szerelmem. Egy férfi sem volt még olyan hatással rám, mint Ő. Előtte képes vagyok meghajolni és szolgálni. Az embereket viszont lenézem. Ha le kell feküdnöm valakivel, csak úgy megy, hogy kokainozok előtte: így végeredményben inkább a kólával vagyok együtt. A srác nem is érdekel".





A drogról való leszokást célzó programok kidolgozói szerint egyre inkább figyelembe kell vennünk a két nem eltérő sajátosságait, az úgynevezett genderszempontokat is ahhoz, hogy sikeres intézményeket állítsunk fel. A női szerhasználó – az említett rejtőzködés és szégyenérzet miatt – ritkábban kér segítséget, mint a férfiak. Persze akadnak kivételek, például annak a 18 éves lánynak az esetében, aki elsősorban a szerhasználaton és a drogozáshoz kapcsolódó játszmákon keresztül kommunikált a szüleivel: "Tudták, hogy évek óta anyagozok, ők adták rá a pénzt mondván, hogy ha már ezt csinálom, legalább ne kezdjek el lopni meg kurválkodni. Nem érdekelte őket különösebben. Amikor elmondtam, hogy egyre keményebb cuccokat nyomok, csak megrándították a vállukat, és odaadtak ennek az ambulanciának. Kiakadtam, hogy egy ambulancia? Ha igazán komolyan vettek volna, rehabra küldenek, nem?!".

Jó hír viszont, hogy ha nagy nehezen sikerült a drogos lányokat bevonni valamilyen segítő programba, akkor az ellenkező neműeknél jóval többet profitáltak a beszélgetésekből, szerepjátékokból. Míg a férfiakat meg kell tanítani arra, hogy az érzelmek kifejezése vagy az életeseményekkel való foglalkozás – a szerintük "időhúzó, felesleges baromságok" – hogyan járulhat hozzá a "tisztán maradáshoz", addig a nők – a gyerekkori szocializációjuknak köszönhetően is – általában fogékonyabbak a tanácsadásra vagy a terápiás folyamatba való bevonódásra.

Magyarországon az utóbbi években kezdtek el a genderszempontú addiktológiai ellátás fontosságáról beszélni (lásd például a Gellérthegy magánrendelés honlapját). Az akár egyéni, akár csoportos foglalkozások során a szerhasználattal összefüggésben figyelembe veszik a nők társadalmi helyzetét, az ebből fakadó nehézségeket, a saját testhez és a szexualitáshoz való viszonyt, és számos egyéb női témát a kiszolgáltatottságtól a hatalomnélküliségen át a gyermekvállalásig. Már csak le kéne küzdeni a szégyenérzetet, nagylevegő, és nekivágni a segítségkérésnek!

Forrás: borsa.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr30779317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása