BÁNTALMAZOTT NÕK TÁRSFÜGGÕSÉGE (KODEPENDENCIÁJA)

Pándi Tiborné és dr.Molnár Gábor

BMSZKI Anyaotthon és Orvosi Krízis Szolgálat

A családon belüli erõszak fontos társadalmi probléma, ami fõleg a nõket súlytja. Az USÁ-ban a testi bántalmazás a családok 21-30%-ában, Dél Ausztráliában 18%-ban, Dél Afrikában 25%-ban fordul elõ, míg a fejlõdõ világban 40-60% között mozog. Gyakoribb a szegénységben, alacsony iskolázottság esetén és akkor, ha a nõ nem dolgozik, hanem otthon a háztartást vezeti. Azt is megállapították, hogy azok a nõk,akiket a családban atrocitások értek, gyakrabban szenvedtek el gyerekkorukban is erõszakot a szüleiknél.

A BMSZKI Anyaotthona 1995 óta mûködik és évente 150-200 elûzött anyát lát el gyermekeivel együtt. Többségükben férjük a bántalmazó és nagyon gyakori jelenség a férj alkoholizmusa, ami nagy szerepet játszik a családi patológiában. Elõadásunkban azt próbáljuk felvázolni az irodalmi adatok alapján, hogy milyen okok láncolatán keresztül válik végül elûzötté egy szenvedélybeteg férfi felesége.

Az 1980-as években vált világossá, hogy a szenvedélybeteggel való együttélés megváltoztatja a nem alkoholista személyiségét is és un. kodependens személyiségzavar jön létre. Az is elõfordulhat, hogy a gyerekkori fejlõdés következményeként kialakult a kodependens személyiségzavar, és az ilyen emberek elõsszeretettel választanak aztán szenvedélybeteget partnerükké. Tapasztalataink szerint a kodependens személyiség gyakori az elûzött anyák között.

A 80-as években dolgozták ki a kodependens személyiség kategóriáját. Subby szerint az a személy tekinthetõ koalkoholistának, akinek az élete egy alkoholistával való elkötelezett kapcsolat, s együttélés következtében válik irányíthatatlanná. Larsen a kodependenciát olyan tanult önmeghiusító viselkedésnek és személyiségszerkezeti hibának tartja, amelyik nagymértékben csökkenti az egészséges, intim kapcsolat kialakításának és fenntartásának képességét. Cermak három tünetben foglalja össze a kodependencia lényegét. Egyrészt a kodependens személy önértékelése annak függvényéban alakul, hogy mennyiben képes másokat és önmagát kontrollálni. Másrészt saját igényeinek háttérbe szorítása mellett vállal felelõsséget mások szükségleteinek kielégítéséért. Harmadrészt a szorongás és a pszichológiai határok torzulása, valamint az ehhez kapcsolódó intimitásprobléma és szeparációs nehézségek jellemzik.

Az 1990-es évekre kialakult az a tünetlista, ami a kodependens személyiséget jellemzi. A legfontosabb tüneteket kiemeljük. Ilyen a gondoskodás, a kodependens azt hiszi, felelõs a másik ember érzelmeiért, gondolataiért, cselekedeteiért és általában a viselkedéséért. Így bûntudatot érez, ha a másiknak problémája van. Ebbõl következik, hogy általában alacsony az önértékelése.Kényszeres, nagyfokú aggódást érez mások problémái miatt. Mindenáron kontrollálni akarja a másik viselkedését. Jellemzi a tagadás, nem veszi észre a problémákat és úgy tesz, mintha azok nem léteznének. Dependens, fél az elutasítástól. Kommunikációs zavar jellemzi, nem mondja meg, hogy mit gondol. Az énhatárok gyengék, gyakran hangoztatja, hogy mások bizonyos megnyilvánulásait már képtelen elviselni. Mégis addig tûr, ameddig lehetséges. Jellemzi a bizalomhiány, nem bízik önmagában. Gyakran vannak szexuális problémái.

A kodependens személyiségzavar több okból jöhet létre. Egyrészt kialakíthatja a diszfunkcionális családban eltöltött gyerekkor. Létrejöhet konfúzus szerepfelfogás miatt, ami különösen a nõket súlytja. A gondoskodás, fokozott empátiás készség, a hagyományos anyaszerep struktúrája igen könnyen torzulhat az önmagát háttérbe szorító, másokat kontrolláló kodependenciába. A hirtelen aktivitás- és presztízscsökkenés is felelõssé tehetõ a kodependencia kialakulásáért, ilyen fordul elõ munkahelyi változásoknál, vagy nyugdíjazásnál. Komoly tényezõ, hogy a szenvedélybeteggel való szoros viszony szintén igen gyakori kiváltó ok. Az addikciók olyan torzulásokat hoznak létre a kapcsolatokban, ahol megszûnik az õszinte közlések és egyértelmû viselkedések lehetõsége.Ezek helyett különféle manipulációk, vádak, önvádak mûködnek és segítik elõ a progressziót. Végül vallási indíttatásból, rosszul értelmezett segítõkészség és önfeláldozás formájában is megjelenhet a kodependencia.

Kérdés, hogy hogyan alakul a kodependens feleség és az alkoholista férj kapcsolata, illetve egyáltalán az ilyen tipusú személyiségek miért választják egymást partnerül. Willi szerint az anya-gyermek viszony zavara két személyiségtípust alakíthat ki, melyek mindegyikére az orális fixáció a jellemzõ. Csecsemõkorban a gyermek táplálási- és szeretetszükségleti igényét az anya szolgálja ki. Felnõtt korban egyrészt kialakulhat egy anyafüggõ orális karakter. Itt az anya-szükségletet felváltja a gondoskodó környezet iránti igény, a kivárási képtelenség, az alacsony frusztrációs tolerancia, a követelõ magatartás. Ezek az emberek önértékelésükben ingatagok, saját vágyaikat is alig tudják kifejezni. A másik lehetõség, hogy egy anyáskodó személyiség alakul ki. Az anyai attitüdöt az otthonosságra, bensõségességre törekvõ segítõkész, másokat szolgáló, viszonzást nem váró, önzetlen magatartás jellemzi. Ha segíthet, akkor kivirul, saját igényeit is a másikról való gondoskodásban szublimálja.

Az orális mintára szervezõdõ kapcsolatok, tehát az anyafüggõ és az anyáskodó személyiség egymást kiegészíti, így gyakran egymást választják házastársul. A párkapcsolat elején akár idillikus is lehet a viszony. Késõbb a szerepek között konfliktus alakulhat ki, az anyafüggõ fél passzivitása és gondoskodás-szükséglete egyre fokozódik, hasonlóan egyre jobban kidomborodik az anyáskodó partner aktivitása és felelõsségérzete. Kölcsönös függés lesz a következmény, amelyben a kiszolgált fél egyre követelõbbé, frusztrálttá és dühössé válhat, míg a kiszolgáló anyáskodó feleség kielégítetlen marad és nem valósul meg a lelki közelség. Szélsõséges esetben az anyafüggõ férj akár agresszióval, családon belüli erõszakkal követelheti ki "jogait", vagy így reagál a túlzott anyáskodásra illetve a családi diszfunkcióra.

Hasonló dinamikát vázol fel a szociális-tanuláselméleti modell, ahol a megerõsítõ és a büntetõ válaszok állnak a figyelem elõterében. Egy szenvedélybeteggel élõ személy ugyanis akaratlanul megerõsíti a büntetõ és megerõsítõ válaszai révén azt az alkoholista viselkedést, amit valójában ki szeretne oltani. Például egy nõ, aki hosszú idõn keresztül szenved férje nagyivásaitól, de valójában nem vallja be sem maga, sem mások elõtt, hogy a házastársának problémája van az ivással, folyamatosan megerõsíti férje alkoholizálását. Így pl. érte megy és hazasegíti a kocsmából, kifizeti a számláit, néha együtt iszik vele, valamint mentegeti mások elõtt. Mikor azonban olyannyira súlyosbodik a helyzet, és megromlik a kapcsolat, hogy már õ sem tudja elviselni férje viselkedését, és belátja, hogy alkohol problémája van, akkor elkezdi büntetni férjét az ivás miatt Ezek a büntetések, az érzelmi válaszok megtagadása, szitkozódás, az egy szobában alvás visszautasitása, a fenyegetõzések egyes esetekben aztán kiválthatják a családon belüli erõszakot.

A kodependens személy-alkoholista partner párkapcsolata tehát több oldalról sérülhet. Egyik leglényegesebb gond az intimitás csorbulása. Az intimitás önmagunk feltárulkozását jeleni mások felé, személyes információk közlését és a másik figyelmes meghallgatását foglalja magába. Feltétele az önbizalom és a bizalom. A szenvedélybeteg kapcsolatában sérül az intimitás és gyakran pont emiatt fordulnak a szerhasználathoz. A vele együttélõ személy sem képes a másik alkoholizmusa miatt az intimitásra, ami akár agressziót is kiválthat a partnerbõl.

Kodependencia esetén a partnerek közötti kapcsolat nem egyenrangú, tulajdonképpen a kodependens partner gondoskodását a másik nem viszonozza, ez is elõsegíti a kodependens személyiségjellemzõk kialakulását. Az hogy egy férfi miért reagál lekezelõen vagy agresszíven házastársa gondoskodására, abban a szülõktõl hozott családi minták is szerepet játszanak.

A kodependens kapcsolatban a kommunikáció is gátlódik, ami gyakran szociális izolációra készteti a párt.A kodependens családtagok úgy alkalmazkodnak a családi rendszerhez, hogy óvják és engedélyezik a diszfunkcionális családi titkot, az iratlan és kimondatlan, de biztos szabályok fenntartása révén. Ilyen iratlan szabály lehet, hogy helytelennek tartják a problémák megvitatását, hiányzik a nyílt emocionális kifejezés, indirekt kommunikációt használnak, mellõzhetik az önzõséget. Ez a kommunikációs deficit is hozzájárulhat a frusztrációk növekedéséhez, ami agresszióhoz vezethet. Ugyanakkor az is elõfordulhat, hogy a feleségnek elege lesz az iratlan szabályok betartásából , nyiltabb kapcsolatra vágyik, amit aztán az alkoholista férj erõszakkal szankcionál.

Tulajdonképpen a bántalmazott anyák életútjában fellelhetõ a társfüggõség, melynek korai szakaszában tagadják, hogy probléma lenne a családban és reménykednek a változásban. A második szakaszban az alkoholista partner gyûlölködik és durva, de a nõ elkendõzi ezt, gyakran együtt isznak. A harmadik szakaszban már a kodependens anya is gyûlöli partnerét, de visszahúzódva tûri a bántalmazást, amit hazugságokkal leplez. A negyedik szakaszban állandósulnak a veszekedések, a kodependens nõ pszichoszomatikus tünetképzõdésre, gyógyszerfüggõ vagy alkoholfüggõ "öngyógyításra" válik hajlamossá. Felmerül a válás gondolata. A végsõ szakaszban megszületik a végleges döntés a válás mellett, és a nõ harcol a visszatérés ellen. Tapasztalataink szerint az egész folyamat 5-20 évet vehet igénybe.

Az Anyaotthonba általában már azok kerülnek, akik nem akarnak visszatérni, tehát válni kívánnak. Talán a kodependencia második szakaszában még be lehetne avatkozni a család életébe és meg lehetne elõzni az együttélés széthullását. Erre azért is szükség lenne, mert az elhanyagolt, esetleg bántalmazott gyermek felnõttkorában különféle lelki zavarokra lesz hajlamos. Ez lenne talán az egyik feladat, a prevenció, ami fõleg a családsegítõ szolgálat kezében van. A másik fontos feladat az, hogy a kodependencia kísérõjelenségeit, a depressziót, a szorongást, az önértékelés csökkenést szintén orvosolni kell, így az Anyaotthonban is fontos figyelmet kell forditani az elûzött anyák mentálhigiénés ellátására..

Budapest, 2007. 01.10. dr-Molnár Gábor és Pándi Tiborné

Irodalom:

1.Faruk Kocacik, Orhan Dogan: Domestic violence against women in Sivas, Turkey: survey study. Croat. Med. J., 47: 742-749 (2006)

2. Kozma Nikolett: Kodependencia megjelenése szenvedélybetegek partnerei körében. Szakdolgozat, Kompánia Füzetek, ELTE 2004.

A bejegyzés trackback címe:

http://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr3390127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 11:57:04

RITA - 2007.09.11.

Szóhoz sem jutok. Ez teljesen igaz ránk.Anyám alkoholista volt, apámmal 16 évesen ismerkedtem meg (kár volt).18 évesen mentem hozzá az első férjemhez, aki alkoholista volt. A jelenlegi férjem talán nem alkoholista, "csak" nagyivó, viszont egyre durvább és elviselhetetlenebb. 15 éve élünk együtt. Haragszom magamra, mert képtelen vagyok kitörni ebből a szörnyű házasságból. Pedig egyre jobban megrémít, hogy milyen károkat okoz a férjem fizikai és verbális agresszivitása már a gyerekeinkben is. Biztos, hogy én is hibás vagyok, de nincs se rokonom, se barátom, akihez fordulhatnék segítségért. Dolgozni se járhatok, így pénzem is csak annyi van, amennyit a férjem ad, az meg a kiadásokra sem mindig elég. Nem tudom, mit tegyek, próbálok erőt gyűjteni. Mindenesetre igen tanulságos ez a cikk.

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 11:59:02

Pszichiater valaszol... - 2007.09.12.

Kedves Rita!

Nagyon örülök, hogy sikerült rávennie magát és írt nekünk . Ez
mindenképpen egy lépés a változások felé. ha az ember férjhez
megy, általába ezt szerelemből teszi és soha sem lehet előre
látni, mi lesz 5-10 év mulva. emiatt tehát nem érdemes önvádlásokkal
is tovább tetézni a kellemetlen érzéseket. Nagyon valószínű, hogy
akkor, 15 évvel ezelőtt jól döntött, hiszen szerették. Ha valaki
házasságban él, az biztonságot nyújt, és érthető, hogy nagy
okok kellenek ahhoz, hogy valaki a házasságból kilépjen. Így
egyáltalán nem meglepő, a legtöbb ember ezt teszi, hogy addig tűr,
ameddig csak lehet. Elvben az sem zárható ki, hogy a férje esetleg
valamennyit még változhat, ehhez nem lenne rossz többet tudni a
házasságról. ha jól értem ujabban már fizikailag is bántalmazzák, ez
mindenképpen rossz dolog. Ha sulyosabb az ügy,azért mégiscsak kéne
láltleletet vetetni, mert a fizikai bántalmazásnak mindenképpen véget
kéne vetni. Jó lenne azt is tudni, hogy mekkorák a gyerekek.

Nagyon igaza van, általában azokat szokták elnyomni, akiknek
nincsenek barátai és rokonai. Azért vannak ilyen emberek, és a közösség
azért őket sem hagyja egyedül. Pl. fel lehet keresni a
családsegítő szolgálatot. El lehet menni a körzeti orvoshoz vagy akár az
ideggondozóba. Valamit biztosan mondanak, de akkor sem kell elkeseredni,
ha nemigen értik még ezt a problémát, mert Magyarországon még
nincsenek hagyományai a családon belüli bántalmazás megfelelő
kezelésének. De előbb-utóbb biztosan működni fog a segítség.Létezik
emellett egy segítő vonal is a bántalmazott nőknek, ennek is utána
fogok majd nézni.

Ha a mi honlapunkra tudott irni, akkor akár levélben is lehet
először valami lelki segítséget nyujtani. Kétségtelen tény, hogy a
helyzete nem könnyű, de van megoldás, csak az ide vezető ut rögös
lehet. Úgyhogy bármikor, ha levélben hozzánk fordul, igyekszünk
valami segítséget adni. Az nagyon jó, hogy erőt gyűjt, nem adja fel,
és próbál valamit tenni.(Végső esetben rendőri, jogi lehetőségek
is vannak). Most talán ennyi inrformáció elég a kezdetnek, sok
szerencsét kivánok !

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:00:27

ORSI - 2007.09.13.

Sajnos én is ilyen cipőben járok!Az élettársam állandoan fenyeget és kiabál,sokszor a gyerekek előtt is!Olykor tettlegességig fajul az egész veszekedésünk.Nem tudok kilépni ebből a kapcsolatból mert félek!Félek az élettársamtól és attol hogy mi lesz velünk!Azt mondja nem szabadulok meg tőle sohase!Nekem már az öngyilkosság is megfordult a fejembe!Akkor nyugtuk lesz a gyerekeknek is és nekem is.Mert a gyerekek éjjel is felkelnek a veszekedésünkre és sirnak!De ugy sajnálnám őket itt hagyni!Én vagyok az anyjuk!Szeretem őket!Elnézést kérek hogy igy kitörtem magamból,de muszáj volt valakinek elmondanom amit érzek!

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:02:15

ANYAOTTHON VALASZOL - 2007.09.13.

Kedves Orsi!

Köszönjük, hogy gondolatait, élet történetét megosztotta velünk. Mint írta, nehéz sorsa van Önnek és gyermekeinek egyaránt, "bántalmazó"élettársa mellett.
Nincs kivel megbeszélni gondjait, tanácstalan, nem tudja mit kellene tennie. Elkeseredésében nagyon negatív gondolatok foglalkoztatják, amit Ön is érez, hogy nem az a megoldás.

Ha szeretne tanácsot kapni, támogató segítőkre találni, akkor a következő ajánlatokat tudom tenni:
- a NANE Egyesület segély vonalát (ingyenes), 06-80-505-101 (szerda kivételével) 18-22 óra között hívhatja, amely információkkal, lelki támogatással és gyakorlati tennivalók megbeszélésével segítheti Önt.
- az Addictus blogon található Al-Anon, ACA (Alkoholizmus) című fejezetek megtekintése után felveheti a kapcsolatot lakóhelyéhez legközelebb működő önsegítő csoportokkal.
- szívesen állok rendelkezésére akár telefonon történő (06 1 238-9533), akár előzetes egyeztetés alapján személyes konzultáción is.

Szeretettel üdvözlöm, a sorsa jobbra fordulásának reményében:
Anyaotthon

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:04:43

ANYAOTTHON VALASZOL...

Kedves Rita!

Köszönjük, hogy gondolatait, élet történetét megosztotta velünk. Mint írta, nehéz sorsa van Önnek és gyermekeinek egyaránt, "nagyivó" férje mellett.
Tanácstalan, nincs kivel megbeszélni gondjait, tanácstalan, nem tudja mit kellene tennie.
Ha szeretne tanácsot kapni, támogató segítőkre találni, akkor a következő ajánlatokat tudom tenni:
- a NANE Egyesület segély vonalát (ingyenes), 06-80-505-101 (szerda kivételével) 18-22 óra között hívhatja, amely információkkal, lelki támogatással és gyakorlati tennivalók megbeszélésével segítheti Önt.
- az Addictus blogon található Al-Anon, ACA (Alkoholizmus) című fejezetek megtekintése után felveheti a kapcsolatot lakóhelyéhez legközelebb működő önsegítő csoportokkal.
- szívesen állok rendelkezésére akár telefonon történő (06 1 238-9533), akár előzetes egyeztetés alapján személyes konzultáción is.

Szeretettel üdvözlöm, a sorsa jobbra fordulásának reményében:
ANYAOTTHON

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:07:06

PSZICHIATER VALASZOL - 2007.09.14.

Kedves Orsi!

Nagyon örülök, hogy "kitört" és elmondta gondjait! Természetesen
ostobaság lenne a férje miatt öngzilkosnak lennie. A gyerekeknek
szükségük van magára, ughogy ez nem oldana meg semmit, csak tetézné
a bajt. Ráadásul még kijöhet a férjévek, vagy nélküle
rendezõdik az élete, ugyhogy nem szabad ilyenekre gondolnia, mert van más
megoldás.

A levele azt tükrözi, hogy a szóbeli veszekedés szokott
bántalmazásba torkolni. Az sem világos, miért kell éjjel veszekedni. A
veszekedéshez két ember kell, az okos enged.. alapon végülis az egyik
fél kitérhet a szóváltás elõl és ez talán megkiméli a gyerekeket.
Kétségtelen tény, hogy ezzel a feszültség nem vezetõdik le, az
igazságokat nem tudja a másik fejéhez vágni, tehát, ha magába
fojtja haragját, akkor azt valahol (barátnõ, más családtag)
mindenképpen ki kéne adnia magából. Felhivnám a figyelmét a családsegitõ
szolgálatra, hogy itt vannak családterápiás lehetõségek,
kimehetnek megnézni magukat, stb. A családterápia fontos lehet (ilyet az
ideggondozó is szervezhet), persze, ha belemegy a házastársa.

Valahogyan él kéne érni, hogy a férje legalább megtudja, a
családtagok bántalmazása már nem magánügy, hanem közügy, hiszen
mindenkinek joga van békés családban élni. Ugyancsak tudnia kell, hogy a
feleség elhagyási törekvései, de akár a családi élet
felrúgása, megsértése sem hatalmazza fel a férjet arra, hogy fizikailag
bántalmazza az asszonyt, maximum élhet törvényes jogaival (válás,
vagyonmegosztás, stb.). Kétségtelen tény, hogy ezzel nem mindegyik
férj van tisztában és azzal áltatja magát, hogy ilyenkor "joga" van
inzultálni a házastársat majd esetleg magát is. Talán elsõ
nekifutásban a hivatalos cikkeket érdemes a férje tudomására hozni a nõk
bántalmazásáról, hogy tudja, ez közkézen forgó dolog. Másrészt
nem maradhat titokban az ügy, esetleg családtaggal (anya-apa,
anyós-após, testvér - sógor) barátnõve, stb.l meg kell beszélni a
fizikai bántalmazást, ha olyan sulyos a dolog, mindenképpen látleletet
kell felvenni.

Egy ilyen kis hiradás alapján nem lehet bõvebb tanácsot adni, nem
mindegy, min veszekednek, hány évesek a gyerekek, stb.,stb. A
megoldási módok (segitõ telefon vonal, segitõszolgálatok, stb.) a honlapon
már más hozzászólással kapcsolatban szerepelnek, ezeket nem
akarom ujra elismételni.Egy biztos, ilyen dolgok miatt õrültség
öngyilkosságról fantáziálni, hozzá kéne látni a problémák
megoldásához. Talán még a házasság is megmenthetõ, vagy a saját élet
mindenképpen alakitható ugy, hogy valakivel még megtalálja a
boldogságot.Ez egyébként a gyerekek érdeke is.

Sok szerencsét kiván ehhez
Ha maradnak kétségei, hozzánk továbbra
is fordulhat pirvat levélben is.

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:08:41

H. MARGIT - 2007.10.11.

Most fedeztem fel ezt helyet. A barátom beteg. Két éve jött ki a kórházból, ahol félévig kezelték. A zárójelentés tanúsága szerint Korszakow-szindrómában szenved. Én már 13 éve ismerem, sokat ivott, majd egyre többet és végn a halál kapujában állt. A kórházban lassan alakult a szellemi állapota. Fizikailag rendbe jött, de a gondolataiban vannak bajok. leszázalékolták és rokkannyugdíjasként el van. Nem tud dolgozni, pedig jó szakmája és neve volt az állatorvosok között. Amikor a kórházból kikerült szembesült azzal, hogy a családja kifosztotta, mert a kórházban keletkezett egy ajándékozási szerződés, amiben az áll, hogy mindenét a fiára hagyja, és a haszonélvezetet az anyjára ruházza. Ez a helyzet előidézte a barátomban azt az állapotot, hogy ügyvédhez kell járni, pereken meg kell jelenni és a lassú lefolyású ügyben teli van feszültséggel. Találtam nála két decis üres vodkás üveget. Szóvá tettem és agyba-főbe vert. Vérben forognak a szemei, ha különvéleményemet megteszem. Napi 20 cigarettát szív és 5 kávénál is többet iszik. mellé még kialakult nála kb. 10 éve egy súlyos migrén, Clustere fejfájás gyötri. Injekciózza magát. Néhány hete elköltöztem töle, mert eltörte az orrom. A félelem és bizonytalanság egy ilyen személy mellett annyira erős, hogy nincs már több hitem és energiám arra nézve, hogy ez az ember, ez a roncs valaha is kigyógyulhat a bajaiból. Örjöng és agresszív félek tőle. De sajnálom is, mert ki tudja mi lesz így teljesen magányosan vele. A mindennapokban félórákra visszamenőleg már nem emlékszik vissza és újra meg újra segítenenm kellett abban, hogy felidézem neki a dolgokat. nem tisztelt és nem szeretett, csak kellett neki a gondoskodás. felnézni és megérteni azonban már nem tudom szűk a toleranciám. Üdv: Misztika

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:10:03

PSZICHIATER VALASZOL - 2007.10.15.

Kedves Margit!

Nagyon hálás vagyok, hogy ezt a problémát megosztotta velünk. Az alkoholizmusnak vannak idegrendszeri szövődményei, ilyen az emlékezetzavar (aminek különböző tipusai vannak, pl. a Korszakow szindróma) és a szervi személyiségzavar, végül akár az elbutulás (demencia). Tényleg nehéz annak megállapitása, hogy a szeretett személy egyszercsak gyökeresen megváltozik. Nagy jó, hogy nem verette magát agyon, mert ilyenkor részben a betegség, részben az alkohol miatt a barátrja nem biztos, hogy ura cselekedeteinek. Sajnos, az a baj, hogy ,ha az alkohol komolyabb agyi károsodást okoz már, akkor a beteg nem nagyon alkalmas az alkohol elvonó kezelésre, nemigen érti meg, hogy miért szükséges ez neki, nem nagyon motiválható a terápiára, mert a kezelés önkéntes. Az is igaz, hogy az agresszivitás elég jól befolyásolható gyógyszerekkel, de ehhez orvoshoz kel mennie, ill. be is kell vennie a szereket. Ugyanakkor, ha ragaszkodik hozzá, lehet, hog még segithet. A személyiségzavar és az elbutulás közötti folyamatban adódhat olyan állapot, amikor már csak részben önellátó, nem nagyon agressziv , de még nem esik le a lábáról (ami sajnos a kialakuló sokidegkárosodás miatt esetleg bekövetkezhet, vagy a májkárosodás következtében akár). Ilyenkor segithet az önellátásban, bevásárlás, ügyek intézése, stb. vagy akár végső esetben a szociális otthoni elhelyezésben. Persze, emellett lehetnek csodák, kialakulhatnak olyan események is az életében, amikor még most is beláthatja az alkohol elvonó kezelés szükségességét, de ez ilyenkor elég ritka.

Megérteni jelenleg azért lehet még egy ilyen beteg embert is, hiszen meg lehet érteni a betegség természetét, azt a vágyat, amivel az alkoholhoz nyul, ami esetleg kellemes érzéseket kelt, csökkenti a büntudatot, csökkenti a családi reakvció miatti elkeseredést. Persze, ez nem olyan jellegü megértése a dolgoknak, hogy hogy tehet ilyet egy ilyen okos ember. Sajnos, ha valaki megbetegszik, agykárosodást szenved, már nem biztos, hogy tiszteletre méltóak a cselekedetei. De hát az öregkor is agyi változásokkal jár, amikor az ember már esetleg nem képes a régi szellemi-morális teljesitményre (a normális öregedésben persze szinte végig szellemileg friss az ember, de gyakran jöhetnek ilyenkor betegségek), mégis a régi teljesitmények alapján és a megmaradt személyiségvonások miatt az ember tiszteli az idős embert akkor is, ha esetleg önhibáján kivül elbutulásban kezd szenvedni. De kétségtelen tény, emberileg nehéz helyzet, amikor egy szeretett személy megváltozik. Tehát a barátjának még lehet magára szüksége, kérdés az, hogy ehehz lesz-e magának elég ereje.

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:10:56

H. MARGIT - 2007.10.15.

Köszönöm a válaszát. Mindenképpen megfontolom a leírtakat és bár a döntésem végleges, de talán tudok még ezen a szerencsétlen emberen segíteni. A gyógyszerek hatásában nem igazán hiszek, de az biztos, hogy csak akkor hatékonyak, ha a beteg is elegendő hittel, akaraterővel bír.

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:13:37

HANG - OK - 2007.10.18. - hang-ok.blogspot.com/

Hemfelt, R., Minirth, F., Meier P. (1997): A szeretet választható! Múzsák Könyvkiadó, Budapest
Alapmű a témában.

Gratulálok a cikkhez!

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:15:33

RITA - 2007.10.19.

Köszönöm szépen a válaszukat, jellemző a reményvesztettségemre, hogy nem is számítottam rá, tegnap vettem észre. Elnézést kérek és még egyszer köszönöm, a gyorsaságot meg különösen.
A doktor úrnak volt pár felvetése, megpróbálok rá tömören válaszolni.
Nincs már rá reális esély, hogy a férjem jó irányba változik, inkább negatív tendenciát figyeltem meg.
14 éves lányunk és 12 éves fiunk van.
A házasságunk első kb 7 éve tűrhető volt, bár már az első pofon elcsattant, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, bocsánatkérést és ígéreteket kaptam, nem tudtam, hogy ez csak a kezdet. A gyerekek kicsik voltak, teljes mértékben lekötöttek, tele voltam tervekkel, álmokkal, hogy ha majd nagyobbak lesznek, én is dolgozni fogok és könnyebben fogunk élni. A GYES letelte után kb. egy évig tudtam is rendesen dolgozni járni. Aztán méhnyakrákot diagnosztizáltak nálam, melyet hysterectomia követett. 29 éves voltam ekkor. A férjemnél ez sokkot okozhatott, mert ezután fordult ki igazán önmagából. ( Biztos, hogy nagyon szeret, csak enyhén szólva furcsán. Ezért is bizonytalankodom, mert tudom, hogy nélkülem " vége lenne".) Felépülésem után visszamentem dolgozni, ő meg elkezdett utánam leskelődni, öt perceket számonkérni rajtam, miért dolgozok ilyen helyen, ahol csak ennyit fizetnek, stb. És egyre gátlástalanabb és trágárabb lett. Felszállt a vonatra, amivel a munkából jöttem haza és a sok ember előtt hangosan szidalmazott, amit inkább nem részletezek. Akkoriban vert meg először alaposabban az unokahúga lakodalmában. Nekik az volt csak ezzel a gondjuk, hogy miért nem mentem el onnan a gyerekekkel. ( Éjszaka volt, a gyerekek 4 és 6 évesek voltak, Pesten voltunk és csak reggel ment már vonat.) Más ilyen élményeim is vannak még az emberek empátiájával kapcsolatban: Egyszer szaladtam az utcán a férjem elől a két kicsivel, persze utolért és elkezdett ütni, rugdosni egy ház előtt. A ház ablakán kiszólt egy asszony, hogy ne itt verekedjünk, mert neki kisgyerekei vannak! Elmentem egyszer az ügyeletre is, mert előző nap kb. negyed órán keresztül ütötte ököllel a fejem a férjem és nagyon fájt a fejem, szédültem és nem bírtam a fényt. A doktor azt mondta, hogy ne csináltassak látleletet, mert csak még jobban feldühítem a férjemet és egyébként sincs nyomtatványa.
Sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy valamiféle mentális probléma lehet a férjemmel, hogy ennyire megvadult. A háziorvosának elmondtam a problémákat és kértem, hogy írjon fel nyugtatót neki, de ehelyett beutalót kapott az ideggondozóba, ami nem is lett volna baj, ha másképp jár el az ottani orvos. Meghallgatott mindkettőnket, majd alkoholos paranoiát állapított meg a férjemnél. Majd mentőt rendelt a házunkhoz, akik persze akarata ellenére nem vitték sehova. Persze nem mulasztotta el " megköszönni" nekem, hogy " Hülyének akartam nyilváníttatni és el akartam vitetni!". Később nagy nehezen el tudtam vinni egy másik pszichiáterhez, aki szintén paranoiát állapított meg, majd jobb híján, mivel a férjem többet nem ment, engem kezelt depresszióval. Otthagytam a munkahelyem, szedtem a nyugtatókat, így engedelmesebben tudtam bólogatni, lecsillapodtak a kedélyek. Persze csak egy időre.
Egyre mogorvább, utál mindent és mindenkit, főleg a nőket, nem is azt mondja, hogy nő, hanem "kurva", bárkiről is legyen szó. Kb. fél évente elzavar dolgozni, mert ő már nem bírja egyedül, ahogy elhelyezkedem, egyre feszültebb: eleinte csak szidalmaz, majd jól megver. Ha másnap nem megyek, akkor bevisz, aztán este megint megver... Most már nem dolgozom egy éve, úgyhogy nem vert meg, csak fenyeget, sérteget, de ez teljesen megszokott, mindennapos dolog. Illetve tavasszal vert meg, mert levizsgáztam számítógépkezelésből. A géptől is el vagyok tiltva ( most nincs itthon) , nem olvashatok, nem nézhetem a tv-ben ami engem érdekel, stb. Arról már nem is beszélve, hogy nem mehetek sehova, hozzám se jöhet senki, még a szomszédasszony se.
Azért most fordultam Önökhöz, egyrész mert most fedeztem fel a honlapot, másrészt meg egyre inkább érzem, hogy felelősséggel gondolkodva ki kell lépnem ebből a lélekölő házasságból mihamarabb a gyerekek miatt is. A lányunkkal, hogy már nagyobbacska, kezd ugyanolyan utálatos lenni, mint velem. ( Már nem egyszer lekurvázta, pedig nagyon rendes kislány.)Nem akarja elengedni sehova, vagy ha igen, akkor kiszámíthatatlan: Elengedte az iskolai gólyabálba éjfélig, fél tízkor elkezdett velem ordítani, hogy miért nincs még itthon, agyonüti. Haza kellett hívni szegényt. Egyre többször fáj a feje, a hasa és szédül a kislány. A fiunkat nagyon szereti, őt nem bántja, viszont ő könyörög mindig az apjának, hogy ne bántson engem. Az iskolában is van vele gond, ő is agresszív néha. Az igazgató kérésére elvittem pszichológushoz, de csak kétszer voltunk, onnan is el lettünk tiltva, " nehogy hülyét csináljanak a gyerekből".
Anyagi okai is vannak a tehetetlenségemnek, arra nincs remény, hogy én maradhatnék a házban, így is biztos megkeresne, bárhová is mennék. Ez a mindennapos sértegetés, fenyegetés meg annyira megszokott dologgá vált, hogy még a gyerekeim is csodálkoznának, hogy miért akarok elmenni.
Már ez is rengeteget jelent nekem, hogy valóban meghallgatnak és komolyan vesznek. Nagyon szépen köszönöm még egyszer.

Üdvözlettel: Rita

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:16:49

félarc - 2007.10.22.

Biztos gyenge jellem aki hosszú időn keresztül elviseli a megalásztatást,de nállunk ha nem iszik mindig reményt ad arra,hogy ez volt az utolsó/soha sam tett semmi igéretet/ csak én csaptam be magam.

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:17:49

BRINO - 2007.11.02.

Látom van akinél még rosszabb a helyzet,mint nálam!Én is egy kétgyerekes anyuka vagyok,van egy 2 és egy 6 éves fiam.Az én "párom" is iszik(igaz "csak" hétvégén),de ő mellette még drogozik meg játékgépezik is!Kész szenvedés az életem.Folyamatosan megaláz,hazudozik,hülyének néz,lelki terrorba tart.Mindig ideges,feszült vagyok,bármikor bármin el tudom sírni magam.Már én is gondolkodtam,hogy orvoshoz fordulok,de hová,kihez?Mit mondjak?Sokszor mondtam neki,hogy elhagyom,de tisztába van vele,hogy nem tudok hova menni.Vagyis inkább nem lenne miből elmennem.Az évek során az összes pénzemet elszedte.Két gyereket meg albérletbe képtelen lennék eltartani.Olyan tanácstalan vagyok.Úgy szeretném újrakezdeni az életem,vagyis nyugodt családi légkörbe folytatni,de nélküle!Csak a gyerekek és én!Egy-két jótanácsot elfogadnék!
Előre is köszönöm: B

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:19:18

PSZICHIATER VALASZOL... - 2007.11.06.

Kedves Brino!

Nagyon jó, hogy irt, mert igy talán ki lehet mászni a gödörből. Tényleg nehéz helyzetben van, de ez nem reménytelen. Orvoshoz mindenképpen lehet fordulni, mert szorongáscsökkentő, hangulatjavitó gyógyszerek segithetnek, a családorvos továbbküldheti az ideggondozóba. Igy levélben érthetően keveset irt magáról és a családjáról, de fordulhat a családsegitő szolgálathoz, ott kiderül képzettsége, szakmája, lehetőségei, rokonsága, baráti kapcsolatai, stb., ami fontos lehet a segitségnyujtásnál.

A férje viselkedése tényleg megterhelő, de vannak előnyös dolgok is benne. Egyrészt fizikailag jelenleg nem bántalmazza (kérdés, ha valami pénzt félretesz maga, akkor nem jön-e majd ez is szóba). Ha játékszenvedélye van, nincs mindig otthon, ekkor maga pihenhet, esetleg ismerősöket, más anyukákat fogadhat. Akinek kicsik a gyerekei, annak vannak "sorstárs" anyuka kapcsolatai, mindenképpen kell önnek valami társaság, akikkel beszélgethet, "kiszellőztetheti" a lekét, aki adhatnak tanácsot, aktuális segitséget.

Azt se feledje el, hogy mind a drogozás, mind a tulzott szerencsejáték betegség, szenvedélybetegség, tehát elvben a férjének is lehet pszichiátriai segitséget nyujtani. Ezügyben is tanácskozhat a családorvossal, ideggondozóval és családsegitőkkel.

Végül az is fontos dolog, hogy ahogyan nőnek a gyerekek, önnek egyre könnyebb lesz magával foglalkozni és akár könnyebb velük is uj életet teremteni. Tehát itt a türelem is rózsát teremhet. Nem tudom, milyen mértékü a férj játékszenvedélye, ilyen embereknél van, hogy eljátszák akár a lakásukat is, ilyenkor a válás fontos védekezés!!

Tehát lépjen, kérjen itt-ott segitséget, ide is irhat ujra, előbb-utóbb kialakul valami. Vannak még más szociális lehetőségek, én most csak a pszichés oldallal foglalkoznék.

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:20:37

PSZICHIATER VALASZOL... - 2007.11.06.

Kedves Rita!

10.19-i levelére elnézését kérve kicsit késve reagálok. Önnek tényleg sulyos a helyzete. A pszichiáterek valószinüleg jól diagnoztizálták férje betegségét, a beutalásnak vanna szabályai, magát sem inzultálhatja egy lelkibeteg, van kényszergyógykezelés is veszélyeztető állapotban (ön a veszélyeztetett), tehát lépnie kell, hogy a dolgok szabály szerüen menjenek, a mai törvényeknek megfelelően. Az is igaz, hogy ilyen emberek ritkán féltékenységükben szélsőségesen agressziv cselekedetre is képesek, tehát tényleg résen kell lennie és nagy türelemmel, odafigyeléssel kell kezelnie a helyzetet. Tudtommal a rendőrségnek már van erre a helyzetre is cselekvési terve, nehezen értem én is, hogy ilyen nehezen megy előre az ügye. Hivja fel a NANE segélyvonalát, hátha ott többet tudnak mondani (a honlapon feljebb megtalálja)

Ön tényleg egy bátor asszony és szerintem eddig jól csinálta, a gyerekei érdekében is. Tudnia kell azt is, hogy a statisztikák szerint a feleséggyilkosságok ilyen esetben a válás után szoktak leggakrabban megtörténni, ezért jól tette, hogy eddig körültekintően járt el, és az esetleges váláskor is igy kell eljárnia. Tudtommal arra van lehetőség az áldozatvédelmi programban, hogy titokban "szökjön" meg. Én nem vagyok rendőr, sem jogász, ilyen szakemberek tanácsát kell kérnie.

Ne adja fel, ön tényleg nagyon bátor és a gyerekeit féltő anya!

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:21:51

ANYAOTTHON VALASZOL... - 2007.11.09.

Kedves Margit!

Köszönet,hogy megosztotta gondjait velünk.
Az orvosi részre dr. Molnár Gábor válazolt, ehhez én már csak annyit tudok Önnek írni, hogy jól döntött, amikor az elköltözést választotta, nem várta meg, hogy súlyos tragédiába menjen á a kapcsolat.
A toleranciája nem a társával volt szűk, hanem önmagával szemben.
Udvozlettel:
Anyaotthon

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:23:14

ANYAOTTHON VALASZOL... - 2007.11.09.

Kedves "hang-ok"!

Köszönjük a gratulációt!
Jó egészséget kívánunk !
Udvozlettel:
Anyaotthon

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:24:17

ANYAOTTHON VALASZOL... - 2007.11.09.

Kedves Rita!

ÓRIÁSI lépés!!!!

"Ki tudta írni magából" az eddig elszenvedett összes sérelmét, bántalmazását,megaláztatását.

Talán már higgadtan gondolhatja azt is végig, mi tévő legyen, milyen lépésekre szánja el magát.

Történetében sajnos visszaköszön az a tendencia, hogy nagyon kevés segítségre számíthat, (asszony a házból) de ahol kölelesség a segítés,ott ne hagyja magát lebeszélni (orvos, látlelet) a döntéséről.

Nem értem, a gyermekei környezete (iskola, tanárok, iskolai gyermekvédelmis)miért nem reagál, miért nem teszi meg a jelzést (kötelező) a területi Gyermekjóléti Szolgálat felé?

Minden nagyobb városban működni kell a rendőrségen un. Áldozatvédelmi referensnek akivel fel tudja venni a kapcsolatot, és bejelentheti az Önökkel történt sérelmeket.

Kitartást, erőt kívánok!

Üdvözlettel:
ANYAOTTHON

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:25:25

ANYAOTTHON VALASZOL... - 2007.11.09.

Kedves Brino!

Halmozottan súlyos az Ön párjának szenvedélybetegsége, ezért az Önök helyzete is.

Ha van a társának betegségtudata, orvosi segítség, ill. önsegítő csoportokat kereshet meg.

Ha nincs, akkor Önnek kellene élni azzal a lehetőséggel, hogy hozzátartozói önsegítő csoportba járjon. Ezek: Al-Anon, Aca. A sorstársak biztosan sok segítséget tudnának Önnek nyújtani.

Minden jót kívánva, üdvözlettel: ANYAOTTHON

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 12:28:25

Kisebb technikai malor miatt szerkesztesre kerult az oldal. Ezuton kerjuk szives elnezesuket !

Udvozlettel:
A szerkeszto

aranyhaj.blogspot.com 2007.11.13. 12:40:49

Szomorú, hogy mik vannak. Engem az döbbent meg, hogy sokan még mindig nem hiszik, hogy mennyi nő él elnyomva, kizsákmányolva, és azt sem, hogy sajnos a nők nem egyenjogúak.

aranyhaj.blogspot.com

Szerk · www.addictus.blog.hu 2007.11.13. 14:08:06

Kedves Hozzaszolok !

Az alabbi honlapokat ajanlom szives figyelmukbe:

www.eszteralapitvany.hu/
nane.hu/
www.stop-ferfieroszak.hu/

Magyarországon évente mintegy tízezren szenvednek el szexuális erõszakot. Vannak, akiket a félelem
és a szégyen örökre hallgatásra kényszerít. Nõk, akiket megerõszakoltak... Gyermekek, akik szexuális
visszaélés áldozataivá váltak... Férfiak, akiket szexuális erõszak ért...
Amennyiben Önnel hasonló történt és úgy érzi, szakember segítségére, tanácsára van szüksége, vagy
csak beszélgetni szeretne sérelmérõl, lépjen velük kapcsolatba!

Amennyiben aggodalmai vannak honlapunk hasznalataval kapcsolatban, itt van nehany tanacs amit erdemes megfogadni:
Kattints a linkre: nane.hu/biztonsagi_figyelmeztetes.htm

Mónika32 2009.06.18. 10:53:01

Leesik az állam! Amiket olvasok, rengeteg mindenben magamra ismerek. Nekem 6 éve kezdődött a sokat ígérőnek hitt kapcsolatom, amiből házasság lett. Az én férjemnek hál'Istennek nincs szenvedélybetegsége, tanult, művelt ember. Amióta azomban meghalt az anyukám a rajtam való uralkodása egyre jobban elhatalmasodott, talán pont azért, mert mindig aggodó, őt mindenben támogató, szerető feleség vagyok. Lehet, hogy ezt tudatalatt felismerte és ezt használta ki. Sajnos én is olyan családban nőttem fel, ahol apukám verte az anyukámat, emiatt az iskolában is kiközösítettek. Jómagam is 16 évet ültem az iskolapadban, a fővárosban születtem és nőttem fel.
Mintha elment volna az esze, az utóbbi időben dührohamai vannak, egészen apró dolgokból is kifolyólag. Ilyenkor káromkodik, engem szid, fenyeget, olykor megrángat. A vicc az egészben, hogy saját keresettel (nem is akármennyivel)és tehermentes lakással rendelkezek. A kodependens személyiségi vonásokat olvasva jövök rá arra, hogy velem is ez lesz a baj. Az elmúlt évek alatt, egy megfelelési kényszer van rajtam, hogy tökéletes feleség legyek, a férjemet boldoggá tegyem és családom, gyerekem lehessen. Ezért nagyon sokat dolgozok a keresetem beadom a közösbe, már jó pár éve. Ezt felismervén a férjem, már számol a fizetésemmel és gazdálkodik belőle. Azt gondoltam, teljesen mindegy melyikünk adja fel a vilanyszámlát, hiszen egy fedő alatt élünk. A pénügyekbe nem hagy beleszólást, rengeteg adósságot felhalmozott fel és mostmár követeli rajtam a megkeresett anyagiakat. Elkezdődtek a hazudozások, letagatom a teljes keresetem, mert nem tudnám fenntartani a fővárosi lakásomat. Jól keresek, mégsincs sose pénzem. A ragaszkodásom okán, már odaáig jutottunk, hogy a meglévő lakásom is elakarja adatni velem. Én csak pedzegetem, hogy nem jó ötlet, de ő egyre erőszakosabb. Közben meg hallom, ahogy másoknak ígéri az adóssága rendezését az én még elnem adott lakásom bevételéből.
Eldöntöttem: hazautazok, csak egy kis időre, úgyis van anyagi elintéznivalóm, de félek, hogy ezt megtudván, elhagy, megver és engem okol majd az ő bajos ügyei miatt. Azon kaptam magam, hogy egy ideje rettegésben élek, mert nem tudom az akaratom szép szóval érvényesíteni, és már nem is mondok semmit,mivel nem jutunk közös nevezőre ollyannyira, hogy a neki nemtetsző cselekedeteim, szavaim, kiabálással, káromkodással veszi tudomásul. Olykor azt mondogatja, nem hagyhatom el, mert az oltár előtt ígéretet tettem, ki kell mellette tartanom. De meddig? Félek, az egész családja majd nekem esik, hogy én hogy tehetek ilyet, hogy elhagyom az ő dolgos, rendes kicsi fiukat. Arról nem tudnak, hogy az ő támogatásuk is általam van, mert megfenyegetett,ha az anyjának elmondom az igazat,hogy mennyi adóssága van, akkor azt nagyon megkeserülöm.
Nagyon félek az előttem álló napoktól, kénytelen leszek megint hazudni, hogy hazatudjak menni.
Kb. ennyi az én történetem, tudom, hogy még van visszaút, csak az erőm legyen elég!
Mindenkit üdvözlök, köszönöm, hogy meghallgattatok, talán ez is tanulsággal szolgál másoknak.

Miraberl 2010.03.13. 00:37:49

Kedves Fórumozók!

A segítségeteket szeretném kérni egy kutatással kapcsolatban. A
szakdolgozatomat PARTNERÜK által LELKILEG, FIZIKAILAG és/vagy
SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZOTT NŐKRŐL írom.

Jelenleg az ehhez kapcsolódó KÉRDŐÍVES KUTATÁSHOZ keresek
résztvevőket. Több Anyaotthonban jártam már és még megyek is, de mivel
az Európai és hazai adatok alapján a nők ötödét érte már családon
belüli erőszak fontosnak tartom, hogy a kutatásban olyan nők
tapasztalatai és javaslatai is megjelenjenek, akik más módon
próbálnak(tak) megbirkózni ezzel a nehéz élethelyzettel.

A válaszadás NÉVTELEN és önkéntes, a kérdőív eredményeit bizalmasan
kezelem. A kérdőív kitöltése kb. 40 percet vesz igénybe.

A kérdőív Word dokumentumként letölthető az alábbi honlapról:

www.art.hu/vera/kerdoivnoknek.doc

vagy online kitölthető az alábbi honlapon:

www.kerdoivem.hu/kerdoiv/300598716/

Amennyiben érintett vagy, szeretnélek megkérni, hogy a kérdőív
kitöltésével támogasd a kutatást, ha pedig nem kérlek, küld tovább ezt
a felkérést, hogy másokhoz is eljuthasson.

Előre is nagyon köszönöm a segítségeteket!

Veronika