ÖNMAGÁRA TALÁLHAT-E A HAJLÉKTALAN?

dr.Molnár Gábor

Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI)

Orvosi Krizis Szolgálat


 

A hajléktalanság a fejlett társadalmak komoly problémája. Az otthontalanoknak nagyon nehéz az életük. Számos ok vezethet hajléktalansághoz, melyek felsorolása a következõ: válás, egyéb családi konfliktusok, kiûzés a lakásból, kilakoltatás, önkéntes csövezés, intézménybõl, mint pl. börtönbõl, állami gondozásból vagy kórházból való kikerülés, munkanélküliség, a középkorú emberek alkoholizmusa, a tinédzserek drogfogyasztása, de általában a szenvedélybetegségek, ezek mellett a komolyabb elmebetegségek, az olcsó albérletek hiánya, az elvált, albérletben élõ férfiak megbetegedése, valamint a hajléktalanok gyermekei is hajléktalanok lehetnek.
Az okok közül a családi konfliktusok a legjelentõsebbek, 40-50%-ban emiatt válnak hajléktalanokká az emberek. A családi konfliktusok fele váláshoz vezet. Egy budapesti felmérés szerint a hajléktalanok 43%-a érzi úgy, hogy a lakásában atrocitások érték. Ez azért érdekes adat, mert az otthontalanoknak csak 25%-a jelentette ki, hogy az utcán is komoly inzultusoknak volt kitéve. Tehát az emberek egy része inkább választja az utcát, mintsem tûrje tovább a családi élet poklát.
Maga a hajléktalanná válás tulajdonképpen egy kiilleszkedés a társadalomból, ami hosszú, strukturált folyamat. Általában a munkahely elvesztésével kezdõdik, ami feldúlja a családi életet, többnyire váláshoz vezet és a szenvedõ fél elõbb-utóbb az utcán találja magát. A hajléktalan életmód rendkivül sajátos és általában csak a személyiség feladásával lehet hozzá alkalmazkodni. Fel kell adni a korábbi szokásokat és olyan tevékenységeket kell végezni, amiket szégyel az ember. Ilyenek a koldulás, a kukázás, az üvegek, a hulladékok gyûjtése, esetleg apróbb lopások. Mindezek komoly mértékben csökkentik a hajléktalanok önértékelését és az élet célja egyszerûen csak a napok túlélése. Tervezni nem nagyon lehet és a stressz csökkentésére sokan az alkoholizmusba menekülnek.

Kérdés tehát, hogyan találhat önmagára a hajléktalan ilyen állapotban, sõt, egyáltalán önmagára találhat-e? A válaszhoz elõször jobban meg kell ismerni a hajléktalanság lényegét. 1998 óta gyûjtöm a hajléktalanok mûvészi képeit. Közel 30 hajléktalan alkotó több, mint 100 mûvébõl azokat a képeket válogattam ki, amik szimbólikus formában valamit mondanak a hajléktalanság lényegérõl. Meggyõzõdésem, hogy a mûvészi ábrázolások hozzásegítenek a hajléktalanság jobb megértéséhez.

Legjobban talán Orbán Lajos: Síró leány címû alkotása fejezi ki a hajléktalanság lényegét. A képen egy gyönyörû fiatal lány látható, aki sír és a könnyei belehullanak a vízbe, ahol pezseg az élet. A leány feje körül minden tele van virággal, mintha maga lenne a tavasz. A kép a hajlékalanságot is szimbolizálja nagyon elvont formában, hiszen a hajléktalan ember is szép, mert ember, és minden ember a természet csodálatos alkotása. Ugyanakkor a hajléktalan szenved az élet súlya alatt, de szenvedése feloldódik az élet forgatagában, nemigen vesznek tudomást róla a többiek, a "normális" emberek.

Hasonló ihletésû Parák József mûve is, aminek a "Kirekesztés" címet lehetne adni. A szürrealista alkotás a gazdag, lüktetõ életet ábrázolja középen egy nagy, könnyezõ szemmel. A mûvész akaratlanul is a hajléktalanságot szimbolizálja, hiszen az élet szép, vidám és tarka, csak éppen a hajléktalan van belõle kirekesztve. Csak nézheti ezt a sürgést-forgást, nem vehet részt benne, emiatt legfeljebb szomorkodhat. Mindenkinek van hova hazamennie, csak neki nincsen. Pedig õ is él, nem véletlen, hogy ez a hatalmas könnyezõ szem egy félbevágott fatörzsön ül.

A hajléktalanok többsége tehát magányos és emiatt gyakran szomorú. Ez tükrözõdik Molnár Ferenc "Depresszió" címû képén. Egy magába roskadt fekete emberi alak ül a széken, egyetlen társa az apró cica. A fejét a tenyerébe temetõ ülõ ember tipikusan a depresszióra jellemzõ pózt veszi fel. Van Vincent Van Gogh-nak is egy hasonló képe, amit elõszeretettel idéznek a szomorúsággal foglalkozó pszichiátriai mûvek. Érdekes, hogy hõsünk egyetlen társa nem a hûséges kutya, hanem a hízelgõ macska. A külvilággal a kapcsolatot a szépen kidolgozott hatalmas ablakon keresztül lehet tartani, amelyen beáramlik a világ. Az ablak egy fekete-fehér körrel van ugyanis kapcsolatban, a kör pedig a világmindenség univerzális szimbóluma. Igaz, a bent ülõ embert nem nagyon érdekli, hogy mi is történik odakinn. Másrészt a világ sem egységes, a kör egyik része fekete, a másik nagyobbik része fehér, de az ablakon keresztül csak a feketeség áramlik be.

Nem minden alkotás ilyen szomorú. Az egyedüllét lehet elõnyös is, alkalmat adhat az elmélyülésre, a meditációra. Ezt fejezi ki Kovács Béla "Magányos gondolkodó" címû képe. Az inspirációt a mûvész elmondása szerint Rodin "Gondolkodó" címû szobra adta. A kép egyik felén laza pózban, törökülésben látható egy emberi alak, aki észrevehetõen nem törõdik a hétköznapok csip-csup ügyeivel. Õt a nagy kérdések érdeklik. Ezt húzza alá az is, hogy hõsünk a kép másik felét kitöltõ kõtömbön könyököl. A kõ az állandóság, a szilárdság és az örökkévalóság szimbóluma. Felül süt a nap, láthatóan forrón. Az emberi alak körvonalai dupla kontúrúak, ami titokzatosságot, sejtelmességet kölcsönöz neki. Általában van valami misztikusság ebben az alkotásban, nem véletlen, hogy maga a mûvész, Kovács Béla az életben is a hajléktalanságot a szemlélõdéshez, az elmélkedéshez használja fel.

Az utcai élet nemcsak nehéz, hanem veszélyes is, ez is megjelenik az alkotásokban. Az élet szörnyûségei gyakran démonok, sárkányok és szörnyek alakjában tükrözõdnek a képeken. Ez látható Csák László "Fekete sárkány" címû rajzán. A sárkány a magyar népmesékben mindig negatív, gonosz szereplõ. Általában elõbb-utóbb akad egy legkisebb királyfi, aki legyõzi, de eddig az eseményig nagyon sokan elpusztulnak a szörnnyel való küzdelemben. Igaz, a mesében többnyire sikerül feltámasztani az elhulltakat, de az élet nem mese. Csák László sárkánya koromfekete, tehát nagyon gonosz. A hajléktalan lét is tele van veszéllyel, nehézséggel, meg lehet betegedni, télen akár meg is lehet fagyni. Igaz, ha hihetünk a népmeséknek, akármilyen fekete is egy sárkány, mégis végül legyõzhetõ.

A hajléktalanság bármennyire is nehéz, van bizonyos romantikája , vannak kevesen olyanok is, akik ezt az életet választják. A hajléktalan ugyanis abszolút mértékben szabad, tulajdonképpen csak a létfenntartás nehézségei jelentenek kötöttségeket. Ez a nagyfokú szabadság tükrözõdik Varga József Károly "Vándormadár" címû hevenyészve odavetett vázlatán. A képen egy daru vagy gólya repül fenn a magasban, alul a földön két, éppen imára kulcsolódó kézfej látható. A madár jelképezi a hajléktalan végtelen szabadságát, de közben szüksége van a földiek áldására, gondos figyelmére. Orbán Lajos "Lovak" címû képe szintén a szabadság jelképe. Az alkotáson két vágtató gyönyörû ló látható, mindegyiknek csak a feje, nyaka és elülsõ része van ábrázolva. A ló a szépség és a szabadság megtestesülése általában a mûvészetben. A kép fenségességét aláhúzza a távolban látható vadregényes hegyvonulat.

A hajléktalansággal kapcsolatos életérzések tehát tükrözõdnek a hajléktalan mûvészetben, segítségükkel jobban meg lehet érteni ezt az életformát. Kérdés, hogy ebben a létben önmagára találhat-e az ember? Jelenleg a szociális munka alapvetõ elképzelése, hogy a hajléktalan csak akkor találhat önmagára, ha egyben visszatalál a társadalomba is. Ezt szolgálják a rehabilitációs programok, a kollégiumszerû lakás biztosítása és lehetõség szerint a munka világába történõ visszavezetés, ami leggyakrabban takarítói vagy utcaseprõi állást jelent. De szerény számban mûködnek átképzõ programok is, ahol szociális munkát, számítógép kezelést, stb.lehet tanulni állami támogatással.

Van emellett egy "konvencionális" társadalmi hajléktalan létforma is. Az otthontalan este elfoglalja ágyát valamelyik éjjeli menedékhelyen, ahonnan reggel távoznia kell minden nap. Itt ,vagy más közfürdõben tisztálkodik, az ingyenkonyhákon étkezik. A nappalt eltöltheti a nappali melegedõben. Ruházkodik az adományokból, amit különféle helyeken osztanak, errõl kapnak tájékoztatást. Ha pénzt akar szerezni, hajléktalan újságot árulhat, üvegeket gyûjthet, amit beválthat, hulladékot kereshet, amit a MÉH-nél eladhat, esetleg koldulhat, kukázhat, ritka esetben akár lophat is. Szemléletesen ábrázolja ezt a hajléktalant Beer Géza "Hajléktalansors" címû rajza. Itt a hajléktalan szállóból kilépve éppen napi vándorútjára indul az otthontalan, fején sapka, "szájában" cigeretta, szatyrában kenyér és italos üveg, a hóna alatt a hajléktalan újság. A rajz poénja, hogy ennek a hajléktalannak nincsen teste, csak a hajléktalanságot jelképezõ tárgyai vannak, lábán az elmaradhatatlan bakanccsal, amire nagy szüksége van az utak hosszas koptatásánál.Tehát a hajléktalan él ugyan, de elveszti személyiségét, emberi mivoltját Beer Géza szerint. Vajon egyáltalán lehetséges-e, hogy az otthontalan a hajléktalan létben is önmagára találjon és ne vesszen el teljesen?

A kultúrtörténeti adatok arról szólnak, hogy voltak hajléktalanok, akik ebben a létformában is spirituális életet tudtak élni. Kántor Árpád pszichológus szerint a görög mitológiában a hajléktalan archetípusa Philoktétész, aki megkapta Heraklész varázslatos íját és nyilait, de egy hazugság miatt szörnyen bûzös és nem gyógyuló fekély alakult ki a lábán. A görögök nem bírják a szagot és azt, hogy a beteg üvölt a fájdalomtól,ezért a hõst kiteszik egy lakatlan szigetre, tehát kiközösítik. Ugyanakkor kiderül, hogy a Trójai háborút a görögök csak Philoktétész nyilaival tudják megnyerni, ûgy kénytelenek visszafogadni a harcost, aki csak hosszas unszolásra áll kötélnek. A táborban Aszklépiosz fia, Makhaón, az orvos meggyógyítja, majd Philoktétész halálosan megsebesítvén Pariszt megindítja Trója pusztulását. Itt egyrészt a hajléktalan hõs olyan dolgot birtokol, amire a közösségnek is szüksége van, így mindenképpen vissza kell hogy fogadják. Másrészt Philoktétész jól berendezkedett a kényszerû magányban, ezért csak hosszú unszolásra megy vissza társaihoz.

Az ókori görögök híres hajléktalanja a szinópéi Diogenész (Kr.e.404-323), a nagy filozófus, aki vándorolt és hordóban élt. Azt hirdeti elõször az emberiség történetében, hogy vissza kell térni a természethez, mert minden rossz forrása a civilizáció. Kritizálja a vallást és elutasítja a gondviseléshitet. Fontosnak tartotta a lélek mûvelését, hogy az ember teremtse meg saját bensõjének rendíthetetlenségét. Egyrészt a szenvedélyeket, a vágyakat, az igényeket az ész segítségével meg kell fékezni, amivel csökken az egyén függõsége a külvilágtól. Másrészt meg kell acélozni a jellemet, hogy bátor lelkülettel viselni lehessen a kikerülhetetlen rosszat.

Az ókori Kínában a Kr.e. IV.században alakult ki a taoista filozófia, ami kifejezetten a társadalomból való kivonulást hirdeti. "...a bölcs ember a nem-cselekvés tevékenységével él, s a szavak nélküli tanítást valósítja meg..." Keresik a "Tao"-t , a természetes világrend törvényét, amelyet a bölcs ember csupán szemlélni kíván, hiszen ez ugyis , minden körülmények között, magától érvényesül. Fontos tevékenység a meditáció és a természet csodálata.

Indiában a hinduizmus életvitelének 4.stádiumában az ember otthagyja az otthonát, minden birtoka egy ágyékkötõ és egy alamizsnás szilke, amivel koldus-szerzetesi életmódot folytat. Ez a stádium az öregkor stádiuma, amikor már csak spirituális életet élnek. A hindu társadalom megérti ezt az állapotot és a koldust ellátják alamizsnával. Az élet 4.stádiuma minden pillanatban nyitva áll az ember elõtt, amennyiben érett rá, és a hívás ellenállhatatlan, ami általában az öregek korában szokott bekövetkezni.

Általában az aszketizmus a legtöbb kultúrában elõfordult, így az ókori Görögországban és a kereszténységnél is. Az aszketizmus egy életelv, amelynek jellemzõ vonása a szükségletek kielégítésétõl való túlzott tartózkodás, az élet javairól való lehetõ legteljesebb lemondás, valamely erkölcsi vagy vallási eszmény elérése céljából. Talán legmagasabb szinten Indiában mûvelték, ahol külön meditációs, lelki és testi gyakorlási technikák is kialakultak az aszkéta életvitel megfelelõ folytatásához.
Természetesen a mai modern élet rengeteget változott, így nem lehet követni a régmúlt idõk gyakorlatát, de a pszichoterápia sokat meríthet az ókori tapasztalatokból. Vannak ma is olyan emberek, akik értelmet találnak a hajléktalanságban. Állítólag a hajléktalanok 4%-a, az "igazi csövesek", önként választják ezt az életformát. Vannak persze érdekes történetek, amik arra utalnak, hogy elvben a hajléktalanságban is önmagára találhat az ember. Egyik betegünk életének utolsó éveiben még meg tudta írni hajléktalanságának tapasztalatait, két könyvét sikerült még CD formátumban megjelentetnie. Egy másik hajléktalan bölcs mondásait kezdte papírra vetni. Egy okos és bölcs hajléktalan életútjából még dokumentum filmet is csináltak, aki Diogenész követõjének vallotta magát. Tulajdonképpen a hajléktalan mûvészek is megtalálják ebben a létben is magukat és életérzéseiket , meglátásaikat alkotásokba öntik. Ennek ellenére, a nagytöbbség számára valószínûleg a társadalomba való visszavezetés lenne a helyes út, ehhez kell megtalálni a sajátos formákat és itt kell megtalálnia a hajléktalannak önmagát, szembenézve életútjának viszontagságaival.

Budapest, 2005.március 06. dr.Molnár Gábor

Irodalom:

1.Coomaraswamy A.K.: Hinduizmus és buddhizmus. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1994.

2.Kántor Árpád: Philoktétész, a hajléktalanság archetípusos háttere. TDK munka, 2004 (kézirat)

3.Lendvai L. Ferenc: A gondolkodás története. Móra Ferenc Könyvkiadó. 1983.

4.Molnár Gábor: A hajléktalanok egészségügyi ellátása, különös tekintettel pszichés állapotukra. In: Élethelyzet-életminõség, zsákutcák és kiutak. Glatz Ferenc és Vizi E.Szilveszter (szerk.). Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 2002, 137-161.old.

5.Molnár Gábor: Bevezetõ egy hajléktalan képkiállításhoz,

Révészek, II.évf. 4-5.szám, 2004.augusztus-október, 27-29.old.

6.Pais István: A görög filozófia. Szerzõi Kiadás, Budapest, 1992.

7.Szigeti Györgyné, Vári Györgyné, Volczer Árpád: Filozófiai Kislexikon. Kossuth Kiadó, 1970.

A bejegyzés trackback címe:

http://addictus.blog.hu/api/trackback/id/tr3790140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.